Szeretetnyelvek és amiből valóban szeretetet érzek

A múlt héten az Instagram dobta elém a Pszichoszexológia posztját, amelyben új perspektívába helyezi a szeretetnyelveket, ami engem nagyon megfogott.

Kezdjük az alapokkal. Mik a szeretetnyelvek? Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó, lelkész alkotta meg 1992-ben azt az ötös felosztást, amivel kifejezzük a szeretetünket a másik ember felé, illetve amely által fel tudjuk fogni a másik szeretetét. Az öt szeretetnyelv az elismerő szavak, az ajándékozás, a szívességek, a minőségi idő és a testi érintés. Van rá teszt, mely megmutatja, mi jellemez téged, mindenkinek van egy elsődleges és egy másodlagos nyelve. Nekem az elsődleges a minőségi idő, a másodlagos a testi érintés. Lehet, hogy ez idővel változik, vagy kell idő, amíg kifejlődik egyik vagy másik valakinél, de a személyes sztorimban van egy egészen vicces dolog ezzel kapcsolatban. Mégpedig, hogy huszonéveim közepéig nem mertem hozzáérni a másik emberhez és fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom, amikor valaki hozzám ér. Persze párkapcsolaton kívül. Bevésődött az az emlék, amikor Talyval ültünk egymás mellett náluk, összeértünk és bocsánatot kértünk, ami valszeg addigra már kismilliószor megesett, de az az egy volt, aminél megkérdeztem magamtól: miért kérünk bocsánatot? Hiszen nem történt semmi gond vagy kellemetlenség. Akkor kezdett átértékelődni bennem ez a kérdés, akkor kezdtem tudatosan figyelni rá, hogy mit érzek és mit reagál a másik ember. Mindezt úgy, hogy már benne voltam nyakig a lolizásban, ahol öleléssel és puszival köszöntünk egymásnak a csajokkal - nyilván halál para volt, ami a fejemben ment közben -, illetve sok barátságom akkor már legalább öt éves volt.

Közel a 33-hoz tök jól megbarátkoztam az öt szeretetnyelvvel, sőt, ez a felosztás elgondolkodtatott és ösztönzött. Egyértelműen a szívességekkel és az ajándékokkal van a legnehezebb dolgom, kínosan érzem magam, a reakcióim rájuk eléggé... szokatlanok, kezdve a sírással és az elutasítással, bármilyen jól esnek. Az ajándékozásban próbálom fejleszteni magam és iszonyú nagy sikernek érzem, amikor jól eltalálom, de a szívességek terén úgy érzem, én nem igazán tudom mivel meghálálni, amit kapok. Valahol látom, hogy ez nem teljesen van így, azonban először mindig pánikolok, hogy jó-jó, de én mivel viszonzom majd. Itt, azt hiszem, azt kell megértenem, hogy a mérleg két serpenyőjén nem úgy oszlik a súly, mint normál esetben, mivel az eszmei érték másképp számolódik, így tehát arra kell ráéreznem, a másiknak mi jelent akkora örömet, mint nekem az, amit ő ad számomra.

Na de hogy jön ide a linkelt oldal és az alábbi kép?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Pszichoszexológia (@pszichoszexologia) által megosztott bejegyzés

Már annyira megszoktam az ötös felosztást, hogy teljesen kizökkentett ez. El is küldtem gyorsan Hollódombinak, majd megkérdeztem, mit gondol róla. Tök jól helyretett a válasza. Azt írta, nem gondolja, hogy szakmai vagy tudományos szempontból fontos, miképp nevezzük, hogyan csoportosítjuk a kifejezőeszközeinket, a lényeg, hogy beszélgetést indítson el, problémákat tudjunk általa megoldani akár a kapcsolatainkban, akár magunkban.

Bennem el is indult ez a gondolatfonal, szóval itt van pár dolog, amivel én szeretetet fejezek ki:
- rajongással beszélek valakiről - általában nem arcba nyomom a rajongásomat, hanem tetten érhető vagyok
- tanulni próbálok a másiktól
- figyelek a másikra, igyekszem kibeszéltetni az élményét, részletekbe menően érdekel a véleménye
- minőségi időt szeretnék a másikkal tölteni - mindegy, hogy döglünk a szobában és beszélgetünk, vagy programot csinálunk, a lényeg, hogy együtt legyünk és mindkettőnk számára komfortos legyen
- meg akarom osztani az érzéseimet, élményeimet, gondolataimat
- lelkesen mesélek az aktualitásokról
- bele akarom vonni a dolgaimba a másikat - jöjjön át kisállatozni, jöjjön el velem arra a helyre pl.
- testi érintés - minél szorosabb a kapcsolat, annál szélesebb a palettám
- igyekszem nem csak up todate lenni, de előre készülni a másik életében lévő eseményekre
- közös hobbi, sport, szórakozás, játék
- olyan ruhadarab vagy ékszer, ami a másikra emlékeztet, illetve ajándékba kapott holmik hordása
- purrogás, dorombolás, nyávogás
- készítek valami ehetőt/ihatót a másiknak
- az illetőt jelölöm meg a történetem ajánlásában, vagy közös emléket szövök a sztoriba, vagy a beszélgetésünk témáját felhasználva írok történetet/blogot/IG posztot
- előzékeny vagyok
- rendszeresen keresem cseten a másikat - ha nem tudunk személyesen egy helyen lenni, előnyben részesítem az írott beszélgetést, mert bármikor visszanézhető, én visszakeresni is szoktam, bárki bármikor folytathatja, hangulatjelekkel gesztikulálhat, ilyesmi
- zenét, filmet, bármi más szórakoztató dolgot ajánlok

Ezek azok a dolgok, amikből szeretetet érzek a fentieken felül:
- megérint a másik
- új dolgot mutat/ajánl nekem
- olvassa az irományaimat és erről vagy mancsnyomot hagy, vagy privátban adja a tudtomra
- szívességek és ajándékok - ügyetlen vagyok adni is és kapni is, de kiérzem a szándékot

A teljesség igénye nélkül, csak hogy látható legyen, az apró dolgok mennyire sokat számítanak.

Steven képe Björnről

Némi vacillálás után úgy döntöttem, megmutatom a srác abszolút, minden tekintetben nyers képét.

Mókás, mert legelőször nem akartam nyilvánosságra hozni azt sem, hogy megrendeltem és nem azért, mert recast, hanem egyszerűen ki akartam maradni a nyilvánosságból, aztán Nana mondta, hogy költözzek be a sráccal a várószobába. Ezzel elindult a lavina, ma Gigi mondta, hogy csinál várószoba mappát arckönyvön, pakolja be oda mindenki a várakozás alatt álló készletet, s annyira lelkes volt ez alatt a majdnem egy hónap alatt mindenki, hogy végül nem sokat gondolkodtam, feltettem oda a srác képét, s most ide is felteszem, hogy Anyu is láthassa. =) Tudom, hogy téged ez cseppet sem nyűgöz le, Anyuci, de nekem nagy mérföldkő ez az életemben, még aput is gondolkodom, hogy ha végre a kezemben lesz Björn, felhívom, hogy kicsit beszélgessünk és ha úgy érzem, elújságoljam neki, hogy egy olyan vágyam vált valóra, amire több, mint egy évig vágytam. =) Mindig arra gondolok, hogy örülne, ha mesélnék neki és nem csak általános dolgokról, meg hogy az elért céljaim, vágyaim talán neki is azt jelentik, hogy meg tudunk állni Benével ketten a lábunkon, büszke lehet rám. Persze ez lehet, hogy csupán egy idealista álomkép.

Még a vámon csücsül szegényem, mert valószínűleg azt hiszik a származási ország miatt, hogy valami illegális is jött vele, aztán most tüzetesen átvizsgálják a csomagomat. Én úgy vagyok vele, bontsák ki, nézzék meg, csukják vissza, aztán küldjék végre el, elég volt az, hogy Steven nem küldte időben a képet, vagy félreértett valamit, vagy én már nem is tudom. =) Nem fontos, a lényeg, hogy most már tényleg belátható időn belül itthon lesz. ^^

Egy anime, amibe a fanartjai miatt szerettem bele

No.6

Amikor először találkoztam a képekkel, azt hittem, Kanda-Allen, de furcsa volt mind a kettő. Aztán ott az a három patkány... =) Kedves, kellemes kis anime, a karakterek nagyon szerethetőek benne, mindegyikük jellemhibája annyira... karakterhű. =D Valahogy megint No.6-lázban égek, tegnap írtam is hozzá egy szösszenetet Talynak, de szokás szerint nem válaszolt rá semmit.

Most ezek mennek, meg a bárányfelhők

Mostanában sok időt töltök Anyával. Igyekszem is odafigyelni rá, hogy ne csak a számítógépeink előtt legyünk, együtt csináljunk dolgokat. Boltba mentünk, voltunk gyógyfürdőzni a Lukácsban megint, a főzést többnyire együtt csináljuk, egymással eszünk, beszélgetünk. Igazából szerintem egészen jó így. Marci macska kezdek rájönni, hogy tényleg idegesítő, ahogy bekéredzkedik, majd kikéredzkedik, folyton nyávog, de semmi se jó neki, de attól még szeretjük, mert kedves lelkű cicus, csak egy kicsit dilis és sérült a lelkecskéje, vagy valami olyasmit tapasztal, amit mi nem. Kusami naphosszat alszik, azt hiszem, ha kiveszem, nyugtalanítja a macskaszag, pedig úgy nyitottam, amint megérkeztünk és kicsit megnyugodott, hogy bemutattam őket egymással Marcival, jelezve, hogy a másik nem ellenség, nem likvidálandó tényező.

Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.

Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.

Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.

A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:

A kép az Amatisztgyöngyökről származik, Aya és Island tulajdona a babával, Ionnal együtt.

Mindenkinek van egy párja a világban.

Jinák

Akartam egy posot szentelni ennek a fejnek. Igen, egyszerűen határtalanul szerelmes vagyok belé és napok óta foglalkoztam azzal, hogy minél több fajta változatát begyűjtsem, külön könyvtára van már a gépemen és a DA-mon is, no meg kitaláljam, ha oda eljutok, nekem milyen lesz/milyenjeim lesznek. XD
Elméletileg a képekről el lehet jutni az eredetiig.

Szerintem fantasztikus mind és ez nem is a teljes gyűjteményem... ^^

Főleg a Crobidollról

Kicsit elkalandoztam ismét, tekintve, hogy alig van munkám. Majd levelezni is szeretnék, írni Sangonak, jó lenne IchiGoval is folytatni a pü-zést, Timivel is dumálok, talán Nicoval, szeretnék majd Talynak írni, Anyunak, ... Remélem, Bene is elküldi, hogy ha nem a kinézett mobil, akkor melyik tetszik neki... XD

Meséltem IchiGonak és tegnap este Benének is az ágyban, rajta fekve, hogy bele vagyok szerelmesedve teljesen a Jina fejbe. Annyira, hogy akár többet is vennék belőle, több karaktert is megcsinálnék belőle. Van egy nagyon lolis elképzelésem és van egy scene, emo felé elmenő, ugyanakkor fiúnak is nagyon tetszik. DA-n rengeteg Jinát találtam, elkezdtem kedvencbe gyűjteni őket, már a munkahelyi gépemen is egy Jina néz rám vissza, méghozzá Shikitiié... ^^ Inkább nem is merek gondolkodni ezen a témán, mert na...

Meséltem tegnap Benének, meg ő is elmondta nagyjából, amit szeretett volna. Most rám tört rám az, hogy megosszak vele csomó mindent és végülis abban maradtunk, hogy "Szerezd meg rá a pénzt, egyébként vehetsz BJD-t.". =D És úgy fest, IchiGo és Gergő közt is alakult a dolog, aminek nagyon örülök. Oké, Bene nem igazán emlékszem, hogy lett volna ellenzője a dolognak, de Gergőről határozottan éreztem, hogy elhatárolódna ettől az egész őrülettől. ^^

Most a Crobidoll nevű céget néztem át, hogy milyen a kínálata. Meg is találtam persze, ami nekem tetszik. A modell neve Nao.

Természetesen a vörös jobban tetszik, de szöszin is cuki a fiúka. ^^ Van még egy, amelyik bejön. Ys nevet kapta és persze vörösben.

Kicsit talán még jobban is tetszik így sokadik nézésre, mint Nao. És odavagyok ezért a hajért... *,*
Meg tulajdonképpen a Crobidoll M line-ja igazán közel áll az ízlésemhez... Nézegetem meg jobban a modelleket és kezdek elbizonytalanodni, hogy ki is tetszik a legjobban. XD Gillian B és LJ is vörösen szép. =) A limitáltakat nagyon nem néztem meg, csak Yurit, aki nekem alapból tetszett (Tokiya révén), elidőztem egy kicsit a mozgatható kezeken, aztán becsuktam a lapot, mondván: "Nem, nem, nem, nem, nem.". ^^

Inkább ábrándozom a várt trióról... =) Megnéztem megint a testeiket, gondolkodtam kicsit, aztán most nekiállok megcsinálni a nálam lévő melót, utána levelezésbe kezdek. ^^

Egy rossz nap, ami jó véget ért

Nem indult jól a tegnapi napom. Sőt. Élesedik, forrósodik, durvul a helyzet köztünk a bírómmal. Mondtam neki, hogy nincs meg egy ítéletalap, amiből aztán az lett, hogy azt már ki kellett volna javítania, már múlt hét előtti és ez így nem jó, satöbbi. A lényeg, hogy megint megpróbált betörni és most megint a fenyegetőzésnél tart, hogy "ő azt gyanítja, hogy én internetezek, azért nem haladok a munkával, úgyhogy egyezzünk meg abban, hogy ha ezentúl nincs két-három napon belül az asztalán a megírt ítélet, akkor mivel a felettesem és joga van hozzá, letiltatja nálam az internetet.". Na azt hiszem, itt volt egy atomvillanásom, de olyan hűvös és higgadt maradtam, hogy megijedtem magamtól. Persze közben éreztem, hogy mindjárt kipattan a szívem a mellkasomból, hiába fogom hozzá a köteg aktát. Pattintottam mindent, próbáltam megvédeni magam, ám valahogy már az sem érdekelt, hogy a hülye kőfeje úgy fogadja, mintha kínaiul vartyognék, nem világosítottam fel róla, hogy nem ismerem a nagy római számokat, amiket a netről nézek le az ítéleteibe, meg net nélkül nem fogok tudni e-mailt küldeni. Tiltasson le, szarok rá! Elmegyek szépen a csopvezhez és megmondom neki, hogy azt hiszi, hogy a titkárnője vagyok, épp csak kávét nem főzet velem magának, meg úgy bánik velem, mint egy taknyos gyerekkel és hogy nem tudom vele egyeztetni az órákat, sose jó neki semmi és folyamatosan hülyének néz, úgyhogy én befejeztem vele, ezt nem tűröm el, találjunk ki valamit, különben egyszerűen nem jövök be többet. Betegen is bent húztam az igát, stressz miatt aludni nem tudtam három hétig, úgyhogy nekem rohadtul ne mondja senki, hogy velem van a baj. Az a baj, hogy megpróbálnak pórázon vezetni, én pedig ezt nem hagyom és nem tűröm. Azért azon én is néztem, hogy majdnem kisült a monitor, olyan feszültség volt körülöttem, mikor visszamentem az irodába. Órákig szótlanul pötyögtem, alig fogtam fel, amikor az új fiatal kolléganő elhívott a pékségbe. Az nagyon jólesett, kiszellőztem szó szerint. És nem utolsó sorban ettem. Ha nem hívott volna el, valószínűleg csak akkor ettem volna, amikor Timivel találkozunk.

Mivel a csopveznek nagy golfcimbije a bíróm, arra jutottam, hogy nekem igazából nincs nagy vesztenivalóm, mert nem követtem el súlyos vétséget, megfogni tehát nem tudnak, maradni nem akarok ezen a bíróságon, úgyhogy ha a csopvez nekem nem ad igazat, nem működik együtt, akkor az elnökségre megyek és bemószerolom a csopvezt is, hogy személyes ügyeket vegyít a melóval, süket fülekkel hallgatott meg, csak mert a panaszom tárgya a pajtija volt, ami szerintem egy munkahelyen nem megengedhető, mivel azért csoportvezető, hogy a csoportjában lévő emberekről gondoskodjon. A vezetői szerep ezzel jár és ha a cimbit nem lehet megkérni egy sör mellett, hogy apám, ne szekáld már ki a jegyződ lelkét, akkor az irodában kell rá felszólítani, ha pedig ez nem megy, nem alkalmas a posztjára. Terrorkodni fogok, kész, nem érdekel, mert szerintem nem alárendelődnöm kell megtanulni, mert azt tudok, hanem nem hagyhatom, hogy megalázzanak, ki kell tudnom állni magamért. Dúl bennem a düh és okosan akarom csinálni. A kolléganőim teljesen kivannak, mekkora szemét a bíróm, már visszhangja is van az épületben, amire csak később jöttem rá. Voltam lent irodán és mondtam, hogy már haza akarok menni, meg rossz kedvem van és még fél füllel hallottam, ahogy léptem ki, hogy az egyikük kérdezte, miért, a másikuk meg válaszolt rá, hogy "Van, akinek a bírója...". A többit nem hallottam, viszont hazafele menet az idősebb kolléganőm mesélte, hogy az irodavezető asszony szerint a helyzetemben nem érdemes a csopvezhez fordulni. Akkor döntöttem el, hogy ha a csopveznek még feljebb áll, akkor az elnökség lesz a következő állomás. Az előző bíróságon is idővel eljutottunk oda az első bírómmal, ott is tövig volt nyalva, úgyhogy szinte már kísértetiesen ismerős a helyzet. Csak okosan kell csinálnom, mert a munkám jó, de lelkileg azért sérülök ebben az egész helyzetben rendesen.

Timit bent tartották a laborban, úgy fest, véglegesen elköszönt a kölyöktől, egész nap ugráltatták és Pezóval sem tudott sokat lenni, úgyhogy sírógörccsel jött le a helyre. Én aludtam, meg kibőgtem kicsit magamból a dolgokat, ő meg érzelmileg nagyon odavolt. Elmentünk Benével négyen kajálni, azzal sikerült kirántani abból a hullámvasútból, amiben volt. Együtt ettünk, aztán Pezó elköszönt, mert nagyon fáradt volt és még szoknia kell a sok embert. =) Édes fiú nagyon, egyből belopta magát a szívembe. ^^ Remélem, jön még és hamarosan. ^^ Ezután visszamentünk a helyre, de Bene Savoval elűzte az embereket. Hackly olyan gyorsan eltűnt, mint a fing, de tényleg, az egyik pillanatban még ott volt, mondta, hogy ő ezt nem bírja és már sehol se volt. XD Stefán is olajra lépett, Kriszta fulladt és köhögött tőle, Timi rosszul lett, majdnem hányt, úgyhogy mi is elhúztuk a csíkot. Alighogy megérkeztünk hozzám, csörgött a telefonom. Milán. X3 Találkozna velem tízkor. Gondoltam, oké, Timit kényelmesen kikísérem a megállóhoz, aztán majd megérkezik. Nem így lett. XD Negyed tizenegykor felhívott, hogy valahol itt van, mondjam meg, hol, hol találom meg, Timivel meg még bőven heverésztünk... X"D Na az vicces volt. =D Összeszedtük magunkat, aztán megkerestük a srácot. =D Kitette Timit a megállóban, eltaláltunk a helyre is, ami tetszett Milánnak. Körbejárta a terepasztalokat, megvizsgálta a tárgyakat, felállította magának az elrendezést, folyóőr állított a sivatagba és odatett két fenyőfát, amin jót vigyorogtam. =D Kapott némi kiselőadást, végiglapozta a MAGUS és Vampire könyvet, belenézett az Infinitybe is, végigpásztázta a figurákat, körbejárta a műhelyt, aztán végül leült és beszélgettünk akkor már csak Benével hárman. ^^

Míg a könyveket tanulmányozta, beszélgettünk. Én még mindig nagyon csodálkozom, mennyire megszelídült. Aranyos lett nagyon, bár nekem mindig nagyon tetszett. =) Egy nagyfokú szeretetet érzek iránta, és ez a kép jutott eszembe:

Nicotól kaptam két napja és egyre több jelentést tartalmaz a számomra. =)

Egy újabb tetsziklista

Egy ideje böngészem a témát, nézegetem a cégeket, a bloggereket, tumbisokat, DA képeket, próbálom kitalálni, én mit és hogyan szeretnék, álmodozom, rakosgatom fejben a kis pénzeimet, hogy miképp lehetne belátható időn belül összehozni egy BJD-t és persze ma eljutottam arra a megállapításra, hogy igazából tök jó, hogy nincs annyi pénzem, hogy belevágjak, mert így van időm gondolkodni, tervezni, mérlegelni, melyik modell tetszik jobban, satöbbi. =) Regisztráltam a Doll dreamsre, de már vagy egy hete és nem igazoltak vissza, ami kezdetben eléggé bántott és kicsit talán bosszantott, mostanra azonban függetlenítettem magam a dologtól. Biztos megvan az oka, ennyi.

Sadoltól egy lánykát szúrtam ki, ami nagyon tetszik. Haerang a neve, szerintem szép az arca.

A Migidolltól is kiszúrtam egy olyan arcot, ami nagyon tetszik, főleg, mivel uniszexnek tűnik erősen. Női arcnak tervezték, a Jina nevet kapta, ám jelenleg férfi tested adnak hozzá, s láttam női és férfi változatát is, s mindkettő NAGYON bejött. =)

Hihetetlenül tetszik! Ez az egyik arc, ami a legjobban bejön. Utóbbi két kép egyébként Shikitii műve, Levi és Marilyn látható rajtuk. =) Mindketten nagy kedvenceim, ha emlékeztek még rá, korábban tettem be random képeket BJD-kről. Na, abban a postban is szerepeltek ők, a csillagos pocijú Marilyn, míg a hajában virággal Levi látható. =D
Ez az arc, főleg az utóbbi festéssel nekem erősen toppos, de előbb meg kell tanulnom szépen festeni, meg másolni semmiképpen sem akarok. =)
Shikitii egyébként inspirál, nagyon tetszenek a képei, az, ahogy a BJD-it felöltözteti, festi és ékszerezi, ezért sajnálom, hogy nem értek angolul.

Iple House-t már említettem, hogy egyelőre mondhatni a kedvenc márkám, mivel valamennyi modellje nagyon tetszik, kezdve Theoval, folytatva Noellel, Bichunnal, Asával és Evával, befejezve kábé Rexyvel és Emiliával. =)

Nagyon tetszenek az IP-s modellek, szépek az arcok, a szemek, a festések, nagyon sok ötletet és lehetőséget látok ezekben a babákban, s mindig van egy már látott darab, amelyiket felfedezek, hogy mennyire jól néz ki. =D
Még egy, amibe beleszerettem ettől a márkától:

A Ringdollnál is jártam, ott ők voltak a kedvencem, bár inkább a fiú tetszik:

Nagyon szép az arca és a festése, a szeme pedig külön epic. Önmagában elég furcsa, de jó "sminkkel" kifejezetten tetszik. =)

A Dreamhighnál ez a picúr szúrt szemet nekem:

Szerintem borzasztóan aranyos, bár a mérete és az, hogy nem ember, engem kicsit eltántorít, de muszáj megjegyeznem, hogy tetszik. =)

Akadtak még tetszetős darabok, néztem még néhány márkát, volt, akiknek végignéztem a kínálatát, aztán leléptem a lapjukról, mert nem az én stílusom volt, amit kínáltak. =)