Paranoia
Érdemes volt megnézni, impozáns jelenetekben csodálhattam Liam Hemsworth testét, Amber Heard szépségét, és villoghattam Gary Oldman és Harrison Ford látványától, de őszintén szólva mély nyomot nem hagyott bennem a film, bármennyire is imádtam. A konfliktusok jók voltak, tetszett, ahogy a két milliárdos egymásnak feszült, a színészi játékuk príma, nagyon szeretem őket, a sztori alapötlete jó, a kivitelezése látványos. Elképzelhetőnek tartom, hogy újra megnézném és nem, nem csak Liam testét bámulni.
Amúgy is jön a Magic Mike 2! Már szóltam a barátnőmnek, hogy ezt is moziban nézzük meg, mint az elsőt. Van néhány kedvenc mozis élményem, na ez az egyik, ahogy nem túl nagy társaságban ott ülünk és nyálazunk az egykori chippendale chippendale-filmjére. Mennyei... Na ezt a filmet is újranézem, mielőtt beülök a folytatására.
Vérmesék
Zseniális! Minden fő karakterét imádtam! Nagyon vicces, magyar szinkronnal néztük, mert én azt szeretem és nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen filmet felirattal nézzek, de nem bántuk meg, a szöveg valami fantasztikus, a színészi játékról nem is beszélve. A család minden tagja kedves a szívemnek, mind elmebeteg. Nem tudok korrekt, elfogulatlan véleményt írni, szétröhögtem magam filmnézés alatt, a sztori alapvetően nem egy nagy durranás, de a tálalás... Úristen! Testhezálló volt ez a szerep mindenkinek, én úgy érzem, a zene pedig... "Im feeling good...~" Imádom, na. És a trailert nézve kedvem támadt újra megnézni.
A másik ilyen szupervicces, zseniális, amúgy nem akartam megnézni film A kiütés. Nem tudom, írtam-e már róla, de ha nem, ha igen, basszus, nézzétek meg! Egyszerűen imádom, ahogy az öregek szenvednek és hol fel akarják adni, hol nem hagyják magukat lebeszélni, remek karaktereket raktak egy filmbe és a színészek is jól alakítanak. Szellemes humor, néhány utalás, és a zene... igen, a zene, bár igaz, hogy a feldolgozásait (Schneider-testvérek és Pentatonix) jobban szeretem, attól még vigyorogtam, amint felcsendült. Érdemes megnézni, ennek is kedvet kaptam az ismétléséhez.
A háború császára
Meglepően jó, bár nem túl nagy cselekményű film. Aki szerette A király beszéde című filmet, az ezt is kajálni fogja, ha még nem látta. Nehéz róla beszélni, én elszorult torokkal és kimeredt pillantásokkal néztem. Szerintem szépen hozták a formalitásokat, a szövevényes ügyet és az érzelmeket egy helyre, remek választás volt főszerepre Matthew Fox, Tommy Lee Jonest igazán szerettem MacArthurként. Minden szereplő él, az egész történet lebilincselt, de a részeit, összetevőit is szerettem. Szép a látvány, vagy indokoltan komor, a zene nagyon passzol, a dialógusok is tetszettek, a feszültségkeltés is remek, a végről meg csak annyit mondok: tökéletes.
"Sosem találkoztam még császárral, főleg nem egy istennel. Mi a fenét mondhatsz egy istennek?"
És akkor... Bár ezt nem terveztem ebben a posztban, de számomra adja magát...
Hybrid Child
Iszonyatos ellenérzés volt bennem ezzel az animével kapcsolatban, ugyanis úgy érzem, a mangaka igazán folytathatná rendesen a Junjou Romanticát, ha már belekezdett, akkor a Sekaiichi Hatsukoit, főleg, hogy gyarapítja a fandomot a külön történetekkel (Chiakié és Yokozawáé). JR-ből kint van 2 széria, SiH-ből 2 széria, megcsinálták Yokozawáét, aztán ahelyett, hogy folytatta volna az elkezdetteket, kihozott egy olyan sztorit, ami totál eltér a fandomtól. Nem mintha baj lenne, én is érzem úgy néha, hogy ki kell kapcsolnom, amit régóta írok, de...
Na jó, kezdjük újra. Valamivel több, mint két éve vettem komolyan azt az elhatározásomat, hogy csatlakozom a BJD közösséghez. Volt egy tervem, amiben egy félig élő, egyébként gyártott faj és a tulajdonosaik kapcsolata lett volna kidomborítva, s ehhez meg akartam vizsgálni, milyenek a BJD-sek testközelből. Persze ebből az lett, hogy beszippantott a hobbi, megláttam a norvég lovagomat IH Theoban, majd belebolondultam Migidoll Jinájába, végül, de nem utolsó sorban pedig megtaláltam Deont IH Noeljében, amit vagy George Boleynről mintáztak, vagy én nem tudom, hogy sikerült az a hasonlóság, ami a baba és a fodrászfiú közt van, de az biztos, hogy ez a három dolog pecsételte meg a sorsomat. Nekiálltam BJD-zni, viszont a sztorimat nem raktam össze, egy darabig a fejemben voltak részletek, aztán valahogy... nem jött meg rá az ihlet.
Miről szól a Hybrid Child? Szinte ugyanarról, amin én két és fél évvel ezelőtt gondolkodtam. Nem tudom, mikor pattant ki a mangaka fejéből, mikor került közönség elé, nincs is összefüggés az anime és az én világom közt, mégis megkeserítette a számban az ízeket, mikor találkoztam vele. Nem volt könnyű leküzdeni a két komponensű ellenérzésemet, ráadásul elnagyoltnak éreztem a HC-t mondjuk a JR-hez képest, ami nagyon bántotta a csőrömet. Az első történet egész aranyos, a másodikat inkább untam, de a harmadik... Fogalmam sincs, mikor bőgtem utoljára ennyit animén, de komolyan. Sokáig a hatása alatt voltam és képtelen voltam rágondolni sírás nélkül. Szeretem a történelmi jellegű yaoikat, mert valahogy vonz a társadalmi szeparáció, feszültség, de annnyira tud fájni...
A négy történet tulajdonképpen kerek egészet alkot, teljesen más megvilágításba helyezi Kurodát a róla szóló utolsó két rész, és bár én őt annyira nem kedvelem, a karaktere mégis nagyon nekem szól. Kezdem úgy érezni, hogy a japán dráma nem az én világom, mert bizonyos dolgok túlhangsúlyozása szerintem gáz, mintsem sajnálatot érdemlő vagy szomorú (sérülten, kimerülve, kipurcanva végigrohanni az utcákon, hogy az animénél maradjak), meg a harmadik részben a szerelmesek párbeszédei nem teljesen letisztultak, van egy konkrét, amit többször is megnéztem, de nem, egyszerűen nem értem, nem logikus, fogalmam sincs, mit akart kifejezni, mire mondta, miért azt...
Végülis megszerettem, de nagyon szeretném, ha a JR-t folytatná a manga és az anime, mert az a kedvencem. Nem emlékszem, hogy írtam-e már összehasonlítást, viszont azt feltétlen meg kell jegyezzem (talán újra), hogy veszettül sajnálom, hogy a mangabéli Yoshino és Tori totál barom, az animében ők a szívem csücskei.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manga. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manga. Összes bejegyzés megjelenítése
Sokszor előkerülő művek az életemben
Van egy sztori, amit minden évben legalább egyszer elolvasok. Nyaranta általában, de ha hosszabb utazásra megyek, mindig a táskámba teszem. Nagyon szeretem, meg sem tudom saccolni, hányszor elolvastam már, mégis hangosan nevetek rajta minden alkalommal és képes vagyok bőgni miatta. Amikor a végére érek, folyton egy édesen keserű, keserűen édes érzésmassza marad bennem, mert amennyire humoros egy darab, annyira komoly is. Ez a darab nem más, mint a Védőőrizet Ayase tollából, és ma megírtam neki nem tudom én, hány év fontolgatás után, hogy szeretnék egy olyan könyvet megírni, amit valaki annyira szeret, mint én ezt a könyvet, mivel nekem könyv formátumban van meg némi közvetettség folytán.
Ez az utóbbi gondolat elég fájó a számomra. Pont a "közvetettség" okán jöttem rá, ugyanis a nyomtatott verzióra nem én csaptam le, hanem az egyik barátosném, majd kölcsönadta nekem. Elolvastam, nagyon tetszett, aztán elkeveredett. Később, mikor megtaláltam, újraolvastam, s rájöttem, hogy ha nem terem előttem a barátném, én ugyan vissza nem adom neki ezt a könyvet, bármennyire is szemét dolog, mert még olvasni akarom. Éreztem, hogy még sokszor szeretném olvasni és erre nem is cáfolok rá, igazából már kinyílik a kedvenc részeimnél és csodával határos, hogy nem rongyolódik, a borítója fehérből pedig egészen barnás-szürkés árnyalatba ment át, annyit cipeltem. Természetesen a barátném azóta sem kérte vissza, aminek nagyon hálás vagyok, szerintem már el is felejtette, kinek adta kölcsön, vagy már nem is hiányzik neki, passz. Miután egyetemista lett, nekem felbomlott a lakóvárosához kapcsoló kötésem, elkerültünk egymástól, alig beszéltünk. Pedig ez a lány a múzsám volt, több sztorit is egymásnak ajánlottunk, folyton spanoltuk a másikat, hogy folytassa az aktuális történetét. Szép évek voltak azok... Tavaly ősz végén, tél elején beszéltem vele utoljára. Elújságoltam neki, hogy valami nagy meglepivel fogok előrukkolni, aminek rettentően fog örülni, mert imádta emlékeim szerint. Ez volt az Aszcs. Lelkesült tőle, én pedig azt mondtam, amíg az első kötet át nem nyálazom, addig sajnos publikálási stop van, addig van egy másik történetem, amit szerintem kajálni fog, a Pulzus akták. Azt válaszolta, épp egy hétre elutazik a párjához, de utána jelentkezik. Csak akkor realizálódott bennem, mennyire vártam a jelentkezését, mikor egyszeriben nem ment tovább az írás, nem bírtam folytatni a második aktát. Mióta letettem a Garetes aktát, nem is néztem rá, sőt, az Aszcs-re sem, s egészen tegnap estig nem voltam hajlandó felnyitni az érzelemládáim azon részét, mely ide kapcsolódik. Nem akartam szembenézni vele, hogy ez baromira fájt. Ehhez mérve önkínzás a Védőőrizetet olvasni, ami erre a barátságra, időre emlékeztet, de érdekel, Ayase hova tekerte tovább annak a két marhának az életét. Az első folytatást olvas pedig nem bántam meg, bár igaz, aput nem mertem élő szóban megköszönteni.
Régen egy manga volt, amit minden évben újraolvastam, a címe Boy's next door. Nem akarom elspoilerezni a történetet, de nem egy vidám darab, sőt, igazán kifacsart vége van. Ha belegondolok, hogy már nyolc-tíz éve is ezek a témák, ezek a dolgok foglalkoztattak, hát... tényleg fura lehettem már tininek is. Ám ebbe nem megyek bele, hosszú ügy, meg nem is fontos, csupán gondolkodom rajta most már egy ideje, honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok, hová tartok.
És persze még vannak darabok, amiket újraolvasok időnként. Amikor először olvastam az Álomfalókat, semmi hír nem volt folytatásról és végülis kerek volt a lezárás, bár eléggé haragudtam Gordonra, hogy ilyen módon merészelte megtenni a befejezését, mégis újra nekiültem a könyvének. Ha meglesz a második kötet, tutira újraolvasom az elsőt és csak utána folytatom a másodikkal, mert így szoktam.
Amúgy többnyire nem nyomtatott irodalmat olvasok újra, Quiet - Escort service-ét, ami ugyanannyira fájdalmas, szép és izgalmas minden alkalommal. Nick és Alex kapcsolata, Kevin bolyongásai, Steve... Szerintem sehol sem érhető el, mert Quiet még azelőtt visszavonult, hogy befejezte volna a második kötetet, én is privátban jutottam hozzá, mikor leveleztem vele, de ha valahol mégis rábukkan valaki, s szereti a drámai, szívszorongatós, erotikus történeteket, feltétlen kattanjon rá. Ugyanez a helyzet a Pianissimo pillangóval, ami egy Gravitation fanfic és Angrybee fordítása. Gyönyörű, az embernek beleszakad a szíve egyszerűen. Azt hiszem, a neten már ez sem érhető el, de ha mégis... Komolyan, akkor is, ha a Gravitation nem vett le a lábadról.
Két újabb fanficet fogok még felsorolni, amik kicsit fiatalabbak az eddig felhozott daraboknál, ami azért vicces, mert sokkal jobban szeretek original történeteket olvasni. Wyndua - Lelki társak című rövid, humoros Vasember ficét azonban feltétlen ajánlom, azt hiszem, el is érhető még a neten. A másik Raistlin (Reisuto a régi nevén) egyik tavalyi darabja, a Mínusz decibel, ami Bosszúállók fic, Clintasha méghozzá. Ezutóbbi nem humoros, inkább szívszorongatós, de rövid. A két írásban számomra a kapcsolat milyensége és bemutatása a megkapó, időről időre újraolvasom őket, pont a napokban írtam meg Reisutonak (én így hívom még mindig és ezt mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy változni fog), hogy változatlanul imádom a szösszenetét. Wynduának újabban a képi alkotásait csodálom, most nyitott fb oldalt a kiárusításra szánt daraboknak. Érdemes ránézni, tud a csaj. =) Reklám off.
Még mindig nem értem a sor végére. Említés szintjén idesorolom a Nana című mangát és animét, de nem mondanék róla sokat. Újraolvastam a Haru wo daite itát is, amiről kiderült számomra, hogy sokkal hosszabb, mint amiről tudtam. Valószínűleg, amikor először került a látóterembe, még Nitta-sensei sem tartott vele ott, ahol félbehagytam néhány hete. Az animét is szeretem, de lássuk be, a manga az igazi. Aztán a No.6 című animét nézem újra és újra meg, mert egyszerűen elvarázsol. Újraolvastam egy nagyon durva Harry Potter fanfictiont is tavaly év végén, Neji - Human vivisection című írását, amiről szerintem mindent elmond a címének jelentése: emberi élveboncolás. Nagyon komor, nagyon mocskos világ nagyon vulgáris prezentálásban és olyan gyomrosokkal, amit csak a hozzám hasonló elborult elmék köszönnek meg. =) Másik ilyen és igen, az is egy fanfiction, sőt, az is egy HP, a Néma sikoly. Voldemort-Sirius. Kell ragoznom? A címe és a páros mindent elmond. Ez a kettő fent van a neten, ha valakit esetleg nem rettentettem el tőle.
A végére értem? Még a végén kiderül, hogy semmi mást nem olvasok szívesen, csak ami már bevált. Nem mellesleg a felsorolt művek közül kevés non-slash van: Nana, Mínusz decibel, Álomfalók. A többi a hard, extrahard és kevésbé hard darabok közé sorolható.
Még Nanami Belle Vágy című RPS-ét sorolnám ide, amit tervezek újraolvasni, ugyanis a napokban jutott eszembe a kibaku meg az ismeretlen partner gondolata.
Azt hiszem, ennyi.
Ez az utóbbi gondolat elég fájó a számomra. Pont a "közvetettség" okán jöttem rá, ugyanis a nyomtatott verzióra nem én csaptam le, hanem az egyik barátosném, majd kölcsönadta nekem. Elolvastam, nagyon tetszett, aztán elkeveredett. Később, mikor megtaláltam, újraolvastam, s rájöttem, hogy ha nem terem előttem a barátném, én ugyan vissza nem adom neki ezt a könyvet, bármennyire is szemét dolog, mert még olvasni akarom. Éreztem, hogy még sokszor szeretném olvasni és erre nem is cáfolok rá, igazából már kinyílik a kedvenc részeimnél és csodával határos, hogy nem rongyolódik, a borítója fehérből pedig egészen barnás-szürkés árnyalatba ment át, annyit cipeltem. Természetesen a barátném azóta sem kérte vissza, aminek nagyon hálás vagyok, szerintem már el is felejtette, kinek adta kölcsön, vagy már nem is hiányzik neki, passz. Miután egyetemista lett, nekem felbomlott a lakóvárosához kapcsoló kötésem, elkerültünk egymástól, alig beszéltünk. Pedig ez a lány a múzsám volt, több sztorit is egymásnak ajánlottunk, folyton spanoltuk a másikat, hogy folytassa az aktuális történetét. Szép évek voltak azok... Tavaly ősz végén, tél elején beszéltem vele utoljára. Elújságoltam neki, hogy valami nagy meglepivel fogok előrukkolni, aminek rettentően fog örülni, mert imádta emlékeim szerint. Ez volt az Aszcs. Lelkesült tőle, én pedig azt mondtam, amíg az első kötet át nem nyálazom, addig sajnos publikálási stop van, addig van egy másik történetem, amit szerintem kajálni fog, a Pulzus akták. Azt válaszolta, épp egy hétre elutazik a párjához, de utána jelentkezik. Csak akkor realizálódott bennem, mennyire vártam a jelentkezését, mikor egyszeriben nem ment tovább az írás, nem bírtam folytatni a második aktát. Mióta letettem a Garetes aktát, nem is néztem rá, sőt, az Aszcs-re sem, s egészen tegnap estig nem voltam hajlandó felnyitni az érzelemládáim azon részét, mely ide kapcsolódik. Nem akartam szembenézni vele, hogy ez baromira fájt. Ehhez mérve önkínzás a Védőőrizetet olvasni, ami erre a barátságra, időre emlékeztet, de érdekel, Ayase hova tekerte tovább annak a két marhának az életét. Az első folytatást olvas pedig nem bántam meg, bár igaz, aput nem mertem élő szóban megköszönteni.
Régen egy manga volt, amit minden évben újraolvastam, a címe Boy's next door. Nem akarom elspoilerezni a történetet, de nem egy vidám darab, sőt, igazán kifacsart vége van. Ha belegondolok, hogy már nyolc-tíz éve is ezek a témák, ezek a dolgok foglalkoztattak, hát... tényleg fura lehettem már tininek is. Ám ebbe nem megyek bele, hosszú ügy, meg nem is fontos, csupán gondolkodom rajta most már egy ideje, honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok, hová tartok.
És persze még vannak darabok, amiket újraolvasok időnként. Amikor először olvastam az Álomfalókat, semmi hír nem volt folytatásról és végülis kerek volt a lezárás, bár eléggé haragudtam Gordonra, hogy ilyen módon merészelte megtenni a befejezését, mégis újra nekiültem a könyvének. Ha meglesz a második kötet, tutira újraolvasom az elsőt és csak utána folytatom a másodikkal, mert így szoktam.
Amúgy többnyire nem nyomtatott irodalmat olvasok újra, Quiet - Escort service-ét, ami ugyanannyira fájdalmas, szép és izgalmas minden alkalommal. Nick és Alex kapcsolata, Kevin bolyongásai, Steve... Szerintem sehol sem érhető el, mert Quiet még azelőtt visszavonult, hogy befejezte volna a második kötetet, én is privátban jutottam hozzá, mikor leveleztem vele, de ha valahol mégis rábukkan valaki, s szereti a drámai, szívszorongatós, erotikus történeteket, feltétlen kattanjon rá. Ugyanez a helyzet a Pianissimo pillangóval, ami egy Gravitation fanfic és Angrybee fordítása. Gyönyörű, az embernek beleszakad a szíve egyszerűen. Azt hiszem, a neten már ez sem érhető el, de ha mégis... Komolyan, akkor is, ha a Gravitation nem vett le a lábadról.
Két újabb fanficet fogok még felsorolni, amik kicsit fiatalabbak az eddig felhozott daraboknál, ami azért vicces, mert sokkal jobban szeretek original történeteket olvasni. Wyndua - Lelki társak című rövid, humoros Vasember ficét azonban feltétlen ajánlom, azt hiszem, el is érhető még a neten. A másik Raistlin (Reisuto a régi nevén) egyik tavalyi darabja, a Mínusz decibel, ami Bosszúállók fic, Clintasha méghozzá. Ezutóbbi nem humoros, inkább szívszorongatós, de rövid. A két írásban számomra a kapcsolat milyensége és bemutatása a megkapó, időről időre újraolvasom őket, pont a napokban írtam meg Reisutonak (én így hívom még mindig és ezt mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy változni fog), hogy változatlanul imádom a szösszenetét. Wynduának újabban a képi alkotásait csodálom, most nyitott fb oldalt a kiárusításra szánt daraboknak. Érdemes ránézni, tud a csaj. =) Reklám off.
Még mindig nem értem a sor végére. Említés szintjén idesorolom a Nana című mangát és animét, de nem mondanék róla sokat. Újraolvastam a Haru wo daite itát is, amiről kiderült számomra, hogy sokkal hosszabb, mint amiről tudtam. Valószínűleg, amikor először került a látóterembe, még Nitta-sensei sem tartott vele ott, ahol félbehagytam néhány hete. Az animét is szeretem, de lássuk be, a manga az igazi. Aztán a No.6 című animét nézem újra és újra meg, mert egyszerűen elvarázsol. Újraolvastam egy nagyon durva Harry Potter fanfictiont is tavaly év végén, Neji - Human vivisection című írását, amiről szerintem mindent elmond a címének jelentése: emberi élveboncolás. Nagyon komor, nagyon mocskos világ nagyon vulgáris prezentálásban és olyan gyomrosokkal, amit csak a hozzám hasonló elborult elmék köszönnek meg. =) Másik ilyen és igen, az is egy fanfiction, sőt, az is egy HP, a Néma sikoly. Voldemort-Sirius. Kell ragoznom? A címe és a páros mindent elmond. Ez a kettő fent van a neten, ha valakit esetleg nem rettentettem el tőle.
A végére értem? Még a végén kiderül, hogy semmi mást nem olvasok szívesen, csak ami már bevált. Nem mellesleg a felsorolt művek közül kevés non-slash van: Nana, Mínusz decibel, Álomfalók. A többi a hard, extrahard és kevésbé hard darabok közé sorolható.
Még Nanami Belle Vágy című RPS-ét sorolnám ide, amit tervezek újraolvasni, ugyanis a napokban jutott eszembe a kibaku meg az ismeretlen partner gondolata.
Azt hiszem, ennyi.
Lazulós hét
Nem sok mondanivalóm van mostanában, kissé lestrapáltnak érzem magam. Tönkretesz a feszkó, ezt a fajta gyűrődést nem bírom és nem is tudok védekezni ellene, aminek abszolút megvan az eredménye. Újabban fejgörcseim vannak, megint nekilendült fájni a bal vállam, meg ilyen apróságok.
Az írással egész jól haladok, noha a Fagyban az igazság és a Téli vendég nem került folytatásra, ugyanis annyira átitatott a HP fantasy életérzés, hogy belekezdtem egy darkfantasybe, ami már közel tízezer szó. =D Pénteken voltunk az oktogoni Alexandrában, mivel az irodában az a szokás, hogy egyben megtartjuk mindenkinek a mindenét és akkor egész évre le van tudva mindenki és minden. Ettem egy Toffifee szeletet és ittam egy eperturmixot. Mindkettő nagyon finom volt és annyira eltöltött, hogy egész nap nem kívántam mást enni. xD Kaptunk mind Alexandra utalványt is, így szombaton meg tudtam szerezni a nagy vágyott könyvet, a Kereszt a szekrénybent, s mellé megvettem A leghíresebb magyar madame-ot, mert az volt az egyetlen, ami akkor ott megfogott. Ettől a könyvtől nem várok kulisszatitkokat, viszont kivételesen elolvastam az utolsó oldalt és nagyon tetszik, ahogy zárja a könyvet, sőt, sikerült beleolvasnom egy olyan részbe, ahol a megcsalásról beszél az írónő és imádom. =D
Mozgalmas hétvégém volt, hárman az egyik kolléganőmmel és a főnőknőmmel körbejártuk az Alexandra galériát, aztán a felső szinten lévő könyveket. Miután útnak indultunk, beszéltem Timivel, úgy emlékeztem, a buszút olyan 20-25 perc, szóval az Oktogonról és simán sétálva meg fogok érkezni és így is lett, alighogy odaértem, pár perc múlva megérkezett. Szegény nem tudott kaját belém tömni és kaptam egy mosolygós-megrovós pillantást, de hát hülye lettem volna nem tortázni és turmixot fogyasztani, mikor ki vagyok rá éhezve. =D Timivel olyan négy tájt találkoztunk és tízig annyira beszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy múlik az idő. Mivel a húga bulizott valahol, megbeszéltük, hogy elkísérem egy darabon, de végül lezsírozta apukájával, hogy hazadobnak engem, mivel elkísértem a találkozási pontig Timit. =D
Tegnap délig aludtam néhány kisebb megszakítással, minthogy a malacnak kifogyott az itatója és felébredtem rá, hogy szenved, aztán elmentünk Benével kajálni. Gyrosra vágytam, méghozzá tál formátumban, azt pedig a WestEndben adnak a legjobbat, úgyhogy megebédeltünk, utána beugrottunk az OTP-be rendezni a netszámlás ügyemet, mivel elfelejtettem a jelszavam. XD Ezután ugye bementünk az Alexandrába, ahol órákig elvoltunk, én nem bírtam ki és leültem elolvasni a Nana 13. kötetét, mivel az volt az utolsó rész ott. Imádom... Kicsit más szemmel nézem már, de még mindig annyira fáj... Yazawa Ai nagyon kezdi megkavarni a szálakat, a 14-esbe a Conon olvastam bele és kezd követhetetlenné válni, hogy igazából ki kibe szerelmes.
A könyvesbolt után felugrottam Talyhoz egy kicsit. Egy fél órát akartam maradni, de lazán eltelt egy óra. Most nagyon gyűjt egy lóra, abban segítek neki, a WoW még nem indult el a gépemen, úgyhogy szegény Lapos meg lesz rugdosva, meg Taly megrendelte magának azt a BJD-t, amibe beleszeretett. Egy Resinsoul és tényleg szép lány, alig várom én is, hogy megérkezzen. =) Kicsit fura nekem, hogy beszippant körülöttem embereket ez a világ. Ma is babatalira megyek Blankához, amire nagyon vártunk. Kiscsoportos, családi hangulatú meet lesz, láthatok pár trükköt a BJD-kkel kapcsolatban, szóval csak jó lehet. =D
Tegnap este bulizni voltunk. Shaneka és Dasco hívott meg, jött Shaneka egyik barátnéja, Roxi és IchiGo Gergővel. A helyszín egy képregényes retró zenét játszó hely volt, a Comics Shottail Bár. Fűtött, tágas, jól közlekedhető hely, a koktélok nagyon finomak, úgyhogy aki bírja az ilyesmit, annak ajánlom. Beszélgettünk, én folyton elhúztam táncolni, mert nem fértem a bőrömbe, s jött Bene is, megjelent IchiGo és Gergő is, néha csatlakozott Dasco. Jó buli volt, élveztük, nagyjából fél egy tájt indultunk haza, s mivel nekünk bonyolultabb lett volna valamilyen közlekedési eszközre szállni, sétáltunk Benével és közben beszélgettünk. A vicc az egészben, hogy sok alkalommal elmentem már emellett a hely mellett, mert egy köpésre tőle dolgozom, de igazán még sosem tűnt fel, csak egyszer álltam meg megnézni a kirakott képregényeket. XD
Kedden sörözni voltam Timivel és az egyetemi társaival. Négy fiú, mind a négy nagyon különböző, de mind érdekes, jófej, úgyhogy megkedveltem őket. Beszéltük, hogy összeülünk még így alkalom adtán. =) Vicces volt amúgy, hogy két ilyen tizennyolcas kiscsákó kiszúrt minket Timivel. Hát majdnem mondtam nekik, hogy fele olyan idősek, mint én, úgyhogy kopjanak le. XD Nem tudom, a kölykök mit akarnak tőlünk, de gáz, na. =D Szerdán Gergő születésnapot ünnepeltünk, IchiGo tortája isteni volt, hozott fasírtgolyócskákat is, amire rákattantak a fiúk, Gergő meg nagyon aranyosan megilletődött volt. =D
Hát ennyit rólam, majd jelentkezem a fotókkal a meetről.
Az írással egész jól haladok, noha a Fagyban az igazság és a Téli vendég nem került folytatásra, ugyanis annyira átitatott a HP fantasy életérzés, hogy belekezdtem egy darkfantasybe, ami már közel tízezer szó. =D Pénteken voltunk az oktogoni Alexandrában, mivel az irodában az a szokás, hogy egyben megtartjuk mindenkinek a mindenét és akkor egész évre le van tudva mindenki és minden. Ettem egy Toffifee szeletet és ittam egy eperturmixot. Mindkettő nagyon finom volt és annyira eltöltött, hogy egész nap nem kívántam mást enni. xD Kaptunk mind Alexandra utalványt is, így szombaton meg tudtam szerezni a nagy vágyott könyvet, a Kereszt a szekrénybent, s mellé megvettem A leghíresebb magyar madame-ot, mert az volt az egyetlen, ami akkor ott megfogott. Ettől a könyvtől nem várok kulisszatitkokat, viszont kivételesen elolvastam az utolsó oldalt és nagyon tetszik, ahogy zárja a könyvet, sőt, sikerült beleolvasnom egy olyan részbe, ahol a megcsalásról beszél az írónő és imádom. =D
Mozgalmas hétvégém volt, hárman az egyik kolléganőmmel és a főnőknőmmel körbejártuk az Alexandra galériát, aztán a felső szinten lévő könyveket. Miután útnak indultunk, beszéltem Timivel, úgy emlékeztem, a buszút olyan 20-25 perc, szóval az Oktogonról és simán sétálva meg fogok érkezni és így is lett, alighogy odaértem, pár perc múlva megérkezett. Szegény nem tudott kaját belém tömni és kaptam egy mosolygós-megrovós pillantást, de hát hülye lettem volna nem tortázni és turmixot fogyasztani, mikor ki vagyok rá éhezve. =D Timivel olyan négy tájt találkoztunk és tízig annyira beszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy múlik az idő. Mivel a húga bulizott valahol, megbeszéltük, hogy elkísérem egy darabon, de végül lezsírozta apukájával, hogy hazadobnak engem, mivel elkísértem a találkozási pontig Timit. =D
Tegnap délig aludtam néhány kisebb megszakítással, minthogy a malacnak kifogyott az itatója és felébredtem rá, hogy szenved, aztán elmentünk Benével kajálni. Gyrosra vágytam, méghozzá tál formátumban, azt pedig a WestEndben adnak a legjobbat, úgyhogy megebédeltünk, utána beugrottunk az OTP-be rendezni a netszámlás ügyemet, mivel elfelejtettem a jelszavam. XD Ezután ugye bementünk az Alexandrába, ahol órákig elvoltunk, én nem bírtam ki és leültem elolvasni a Nana 13. kötetét, mivel az volt az utolsó rész ott. Imádom... Kicsit más szemmel nézem már, de még mindig annyira fáj... Yazawa Ai nagyon kezdi megkavarni a szálakat, a 14-esbe a Conon olvastam bele és kezd követhetetlenné válni, hogy igazából ki kibe szerelmes.
A könyvesbolt után felugrottam Talyhoz egy kicsit. Egy fél órát akartam maradni, de lazán eltelt egy óra. Most nagyon gyűjt egy lóra, abban segítek neki, a WoW még nem indult el a gépemen, úgyhogy szegény Lapos meg lesz rugdosva, meg Taly megrendelte magának azt a BJD-t, amibe beleszeretett. Egy Resinsoul és tényleg szép lány, alig várom én is, hogy megérkezzen. =) Kicsit fura nekem, hogy beszippant körülöttem embereket ez a világ. Ma is babatalira megyek Blankához, amire nagyon vártunk. Kiscsoportos, családi hangulatú meet lesz, láthatok pár trükköt a BJD-kkel kapcsolatban, szóval csak jó lehet. =D
Tegnap este bulizni voltunk. Shaneka és Dasco hívott meg, jött Shaneka egyik barátnéja, Roxi és IchiGo Gergővel. A helyszín egy képregényes retró zenét játszó hely volt, a Comics Shottail Bár. Fűtött, tágas, jól közlekedhető hely, a koktélok nagyon finomak, úgyhogy aki bírja az ilyesmit, annak ajánlom. Beszélgettünk, én folyton elhúztam táncolni, mert nem fértem a bőrömbe, s jött Bene is, megjelent IchiGo és Gergő is, néha csatlakozott Dasco. Jó buli volt, élveztük, nagyjából fél egy tájt indultunk haza, s mivel nekünk bonyolultabb lett volna valamilyen közlekedési eszközre szállni, sétáltunk Benével és közben beszélgettünk. A vicc az egészben, hogy sok alkalommal elmentem már emellett a hely mellett, mert egy köpésre tőle dolgozom, de igazán még sosem tűnt fel, csak egyszer álltam meg megnézni a kirakott képregényeket. XD
Kedden sörözni voltam Timivel és az egyetemi társaival. Négy fiú, mind a négy nagyon különböző, de mind érdekes, jófej, úgyhogy megkedveltem őket. Beszéltük, hogy összeülünk még így alkalom adtán. =) Vicces volt amúgy, hogy két ilyen tizennyolcas kiscsákó kiszúrt minket Timivel. Hát majdnem mondtam nekik, hogy fele olyan idősek, mint én, úgyhogy kopjanak le. XD Nem tudom, a kölykök mit akarnak tőlünk, de gáz, na. =D Szerdán Gergő születésnapot ünnepeltünk, IchiGo tortája isteni volt, hozott fasírtgolyócskákat is, amire rákattantak a fiúk, Gergő meg nagyon aranyosan megilletődött volt. =D
Hát ennyit rólam, majd jelentkezem a fotókkal a meetről.
Con után
Valahogy annyira békés napra sikerült a mai. =) Viszonylag megúsztuk a reggelt, jó hangulatban telt a Con, sok emberrel beszéltem és bővült a kívánságlistám egy könyvvel, ami nemrég jött ki a nyomdából, a címe: Kereszt a szekrényben. Beleolvastam és nagyon jó volt. Meg beleolvastam az Ethan és Carterbe, de nem tetszett. Túl egyszerűen van megírva, az a szexjelenet, amibe sikerült belelapoznom, el van bagatelizálva olyan hasonlatokkal, mint az úgy vergődött alatta, mint a partra vetett hal... Basszus, ha már szexjelenetet ír, akkor az legyen olyan, amitől az embernek megemelkedik a pulzusszáma, vagy nagyon kellemesnek érzi, vagy... De így? Bár lehet, én vagyok finnyás. Nagyon érdekelt a könyv, mert jó alapötletnek találtam, noha benne volt az a burkolt tartalom, hogy abból lesz meleg, aki sérült szellemileg/lelkileg, mégis... De nem tudom, elolvasnám-e ezután a kóstoló után. Viszont a másikat igen, az nagyon tetszett, szép a felépítése. Úgy látom, végre kijöttek igényes könyvek és sikerült beszélgetnem On Saival is. Vonzottak a könyvei, s ahogy meséltem, őneki is felpiszkáltam a fantáziáját, aminek tökre örültem. Jó érzés volt. Most is kerestem Aritát, de sejtettem, hogy nem fogom megtalálni. Mást viszont találtam. Nana 14... KELL!
Taly videója 5. helyezést ért el, ráadásul azt küldte be, amin besírtam. Hát... sikerült a közönség soraiban is, de szerencsére nem tettem tönkre a sminkem. Azt az animét is meg KELL néznem. Nagyon sok mindenen gondolkodtam ma Conon, hogy kéne varrnom, terveznem cosplayt, csinálhatnék ékszereket és figurákat, festhetnék... Az is egy érdekes téma, kik kezdtek el gyűlni körém. On Saival ébredtem rá, no meg Loo mondott nekem ma valamit, ami nagyon jólesett. No meg az a fotó is, amit rólam készítettek... Remélem, sikerül visszatalálnom a hullámzásba, összesimulnak a dolgok és meg tudom tartani az egyensúlyt. Valami alakulni kezdett... nagyon jó felé... Van, amit elfelejteni soha nem fogok tudni, de megbocsátani igen, mert végső soron tulajdonképpen ő sem ismer, ha le is lát az első réteg alá, azonban szeretem. Néha mindenki képes hülye picsa, vagy oltári seggfej lenni, ezért viszont nem biztos, hogy megéri felrúgni egy évek óta tartó barátságot. Most úgy akarok egyedül lenni, hogy befolyás nélkül, de áramolni az emberekkel. Önmagam lenni, de nem magányos.
El tudtam ma engedni magam, táncoltam, de sokáig, felszabadultan, senkivel se foglalkozva. Egyedül az a fiú zavart nagyon, aki ide-oda járkált. Kicsit tartottam tőle, hogy leüt merő véletlenből, vagy fellök, annyira nem tűnt úgy, mint aki figyel rá, mennyire nagy a lendülete, milyen közel megy valakihez. Nos... igen, utálok érintkezni idegenekkel, úgyhogy voltak pillanatok, amikor én gondoltam azt, hogy leütöm. XD Az a fajta ember vagyok, aki kimátrixol valaki elől, aki neki akar jönni a tömegben, méghozzá úgy, hogy senkihez sem érek. Volt évekkel ezelőtt egy esetem, mikor valaki fel akart lökni, én viszont kirántottam magam az útjából az utolsó pillanatban, ő meg lendült ugye, hogy levállaljon, aztán valahogy elterült. Én nem értem hozzá, csak nem ütköztem vele. Viszont ha elpattan az a bizonyos húr... hát löktem én már fel embert, mert toporgott az útban, mert szóltam rá, hogy menjen a fenébe, "Lép, lép, lép, lép! Útban van!", s hasonlók. XD Budapesten mintha a kresszt nem tették volna hatályossá, vagy én nem tudom... XD
Kívánságlista és talán új infók
Mint az kiderült az elmúlt egy hónapban, kevesen tudják rólam, hogy szeretem a sört. Valószínűleg a loli teszi, ám többen is elcsodálkoztak, mikor lekerült a lepel erről a tulajdonságomról, közölték, hogy nem nézték volna ki belőlem, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Jelentem, a citromos Gösser kifejezetten az egyik kedvenc, alkoholmentesen is nagyon szeretem. Az almás ízesítésű sörök annyira nem finomak szerintem, a grapefruitos Aranyászok megdöbbentem, mennyire jó, ugyanis ez a gyümölcs kifejezetten a "FÚJ!" listám kitüntetett tagja, a szedres-lime-os ízű sör fincsi volt, s nagy vágyam édesebb vörös gyümölcsös söröket megkóstolni. A Heineken volt az egyik kedvenc márkám, anno a sötét Aranyászok is ízlett, újonnan állítólag a Tuborgra esküszöm. =D
Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^
Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD
Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...
Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.
Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.
Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.
Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.
A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.
Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^
Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD
Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...
Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.
Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.
Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.
Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.
A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.
Élménybeszámolók
Jó ég, rengeteg mindenről akartam blogolni, de valahogy semmikor sem volt hozzá kedvem. ^^;;
A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD
Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.
Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)
Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...
A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D
Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)
Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.
A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD
Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.
Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)
Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...
A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D
Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)
Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.
Gyors értékelés
Megnéztem a második részt. Ez már inkább thriller, mintsem horror, előre tudja az ember, mi fog történni, ráadásul az első részben feltett kérdésekre nem adott választ, ami kifejezetten nem tetszik, ahogy a film vége sem. Nincs másfél óra, s bár jól van felépítve, meg minden, az első rész után elég gyengének ítélem, nem annyira összetett a sztori sem, kevésbé ijesztő, kevésbé hátborzongató, egy kicsit inkább undorító. A jelenetek jól vannak alapvetően felépítve, de ahhoz képest, amire felkészültem... Talán az alkotó nem tudta megválaszolni a kérdését, vagy csak én komplikálom túl a feltett kérdést, de akkor is bennem motoszkál: mi lett a zsaruval, akit az első részben elnyelt a tükör? Mi van a tükörben? Na mindegy, azért nem volt rossz. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Katasztrofális nap
Reggel nem tudtam időben elindulni, késtem húsz percet. A boltban elejtettem a kosarat, ráadásul az egész boltszemélyzet ott állt mellettem. A trolival tovább tartott az út időben, mintha gyalog mentem volna. Azt hiszem, majd elütöttek, de igazából nem voltam teljesen képben. A villamoson az első ajtóban sikerült felszállnom és a pasi ott állt a jelzőgomb előtt, de nem nyomta volna meg, ezért nekem kellett átnyúlnom mindenki közt és ügyeskednem, mivel nem akartam sem eltaknyolni, sem megütni valakit, sem nekicsapódni a vezetőfülkének. Kilépéskor elém állt valaki, én meg frászt kaptam. Nem abban a ruhában mentem, amiben szerettem volna, nem volt annyi időm, hogy azt vegyem fel. A frufrum szanaszét állt, a sminkem maradékát alig bírtam leszedni és nem volt időm fülbevalót sem cserélni. És nem azért késtem, mert írtam, hanem mert rosszul lettem, tehát már a reggelem rosszul indult.
A munkahelyemen csak folytatódott, minden tértit elírtam, úgyhogy javíthattam. Kiderült, hogy bírói magnóm van, ami kézivezérlésű és a hozzávaló lábpedál egyáltalán nem használható, de funkcionálisan amúgy sem jó semmire. Ezért nem tudtam ítéletet írni, egy oldal után azt mondtam, hogy kész, megyek le a gondnokságra. Út közben elfelejtettem, miért akartam lejutni az irodára, később jöttem csak rá, hogy merül a telefonom és ott be tudom adni tölteni. Valahogy nem akartak összejönni a dolgok, fél négy körül meg olyan alhasi görcsöm kezdődött, hogy legszívesebben derékszögben jöttem volna haza és még most se tudom, kéne-e hányni, vagy nem. Bene le fogja szedni a fejem, amiért nem pakolok, de örülök, hogy nem sírógörccsel heverek az ágyban, bár megeshet, hogy mire hazaér, eljutok addig is. Nem hiszem, hogy a gyógyszer segítene, mert halvány lilám sincs, hogy elcsaptam a gyomrom, vagy menstruációs mellékzönge, mindkettő bejátszhat ugyanis.
Rájöttem, hogy imádom ezt a számot:
Kicsit tudtam beszélni Nanával, aminek örülök és őszintén sajnálom még mindig, hogy a blogja helyett a face-en posztol, meg hogy valahogy megváltoztak a dolgok. Beszéltem Conon lányokkal, s nem tudom, mit kellene tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Olyan rendbe, mint fél éve voltak kábé, még a tavasz előtt, vagy alatt.
Conon nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszereztem a Nana két újabb kötetét. El vagyok maradva a megjelenéstől számolva, főleg azért gond ez, mert a következő megjelenő részben már lesz újdonság, nem csak az, amit tudok, de a pénztárcám nem engedi, hogy költekezzek és ez a manga még mindig... Úgy olvasom, hogy elkezdtem az első kötettől és hozzáolvasom majd a két legújabbat. De így is részletekben, hiába ismerem már szinte kívülről a sztorit. Néha le kell tennem. Néha gondolok rá, mi lehet vele... Hogy milyen lenne ennyi idő után... Mennyi, két év? Csak arra emlékszem, hogy egy november 19-ei nap volt, az évre nem... Tudom, hogy elintézetlen, befejezetlen, elvarratlan szál ez bennem. Tudom, hogy nem lehetek kész, hiszen az Élet nem sodorta újra a közelembe, még távol is tartott talán tőle, s én nem is sürgetek semmit, mert nem akarok még jobban összetörni. Csak gondolkodom... Múzsám lehetne még? Aztán megint nem tudnék írni, mikor újra elveszteném, mert tovább repülne a széllel, mint egy szilf...
Beleszerettem egy telefonba. IchiGonak van, ő mutatta:
Szerintem hihetetlenül aranyos, bár nem kifejezetten telefon a számomra. Mint kiderült, a netünkhöz kétezer forintért jár mobilnet, ezzel meg lehetne pötyögni... Bevallom, inkább ez és a cuki külső tetszik benne, amúgy az Alcatelben nem tudom, mennyire lehet megbízni, nekem Nokiáim voltak és azokat szerettem.
Elöntöttek a vágyak... Kis dolgok, amiket szeretnék, de együtt...
A munkahelyemen csak folytatódott, minden tértit elírtam, úgyhogy javíthattam. Kiderült, hogy bírói magnóm van, ami kézivezérlésű és a hozzávaló lábpedál egyáltalán nem használható, de funkcionálisan amúgy sem jó semmire. Ezért nem tudtam ítéletet írni, egy oldal után azt mondtam, hogy kész, megyek le a gondnokságra. Út közben elfelejtettem, miért akartam lejutni az irodára, később jöttem csak rá, hogy merül a telefonom és ott be tudom adni tölteni. Valahogy nem akartak összejönni a dolgok, fél négy körül meg olyan alhasi görcsöm kezdődött, hogy legszívesebben derékszögben jöttem volna haza és még most se tudom, kéne-e hányni, vagy nem. Bene le fogja szedni a fejem, amiért nem pakolok, de örülök, hogy nem sírógörccsel heverek az ágyban, bár megeshet, hogy mire hazaér, eljutok addig is. Nem hiszem, hogy a gyógyszer segítene, mert halvány lilám sincs, hogy elcsaptam a gyomrom, vagy menstruációs mellékzönge, mindkettő bejátszhat ugyanis.
Rájöttem, hogy imádom ezt a számot:
Kicsit tudtam beszélni Nanával, aminek örülök és őszintén sajnálom még mindig, hogy a blogja helyett a face-en posztol, meg hogy valahogy megváltoztak a dolgok. Beszéltem Conon lányokkal, s nem tudom, mit kellene tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Olyan rendbe, mint fél éve voltak kábé, még a tavasz előtt, vagy alatt.
Conon nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszereztem a Nana két újabb kötetét. El vagyok maradva a megjelenéstől számolva, főleg azért gond ez, mert a következő megjelenő részben már lesz újdonság, nem csak az, amit tudok, de a pénztárcám nem engedi, hogy költekezzek és ez a manga még mindig... Úgy olvasom, hogy elkezdtem az első kötettől és hozzáolvasom majd a két legújabbat. De így is részletekben, hiába ismerem már szinte kívülről a sztorit. Néha le kell tennem. Néha gondolok rá, mi lehet vele... Hogy milyen lenne ennyi idő után... Mennyi, két év? Csak arra emlékszem, hogy egy november 19-ei nap volt, az évre nem... Tudom, hogy elintézetlen, befejezetlen, elvarratlan szál ez bennem. Tudom, hogy nem lehetek kész, hiszen az Élet nem sodorta újra a közelembe, még távol is tartott talán tőle, s én nem is sürgetek semmit, mert nem akarok még jobban összetörni. Csak gondolkodom... Múzsám lehetne még? Aztán megint nem tudnék írni, mikor újra elveszteném, mert tovább repülne a széllel, mint egy szilf...
Beleszerettem egy telefonba. IchiGonak van, ő mutatta:
Szerintem hihetetlenül aranyos, bár nem kifejezetten telefon a számomra. Mint kiderült, a netünkhöz kétezer forintért jár mobilnet, ezzel meg lehetne pötyögni... Bevallom, inkább ez és a cuki külső tetszik benne, amúgy az Alcatelben nem tudom, mennyire lehet megbízni, nekem Nokiáim voltak és azokat szerettem.
Elöntöttek a vágyak... Kis dolgok, amiket szeretnék, de együtt...
És megint komment helyett XD
Nem bírom rávenni magam a munkára. =/ Gyűlnek a tennivalók és wáááá. Fáradt vagyok.
Az Egyszer volt sorozatokat én is nagyon szerettem és persze nekem is az volt a kedvencem, mint Lilnek. =D Én is orvos akartam lenni, csak én állatokat akartam gyógyítani. Abban az időben ez a mese és a műtétek bámulása nagyon lekötött, a biosztanáraimhoz is volt pár számukra meglepő kérdésem, tekintve, hogy a biológia nem igazán köti le általánosban és közgáz szakon az embereket. XD Én bezzeg szinte hisztiztem, hogy bioszból nem tudok érettségizni és csomó minden kimarad az anyagból a szűkös időbeosztás miatt, amiről tudni akartam. =D
Gumimacikat "felnőtt" fejjel már nem szeretem. Ültem a tévé előtt és azon gondolkodtam: "Ezen mit szerettem?!". Pedig egyik kedvencem volt. =D Meg a Chip és Dale is, amit úgyszintén kikerekedett szemekkel néztem. =) Általános iskola végén, középiskola elején meg nagy-nagy kedvenc volt a Detektív Conan, persze szigorúan németül. Meg is lepődtek a némettanáraim, amikor pár hét után elkezdtem folyékonyabban, helyesebben beszélni németül. =D De ott nagyon sok sorozatot néztem, mindig amint hazaértem, tévé be, RTL II megkeresése és ott ettem, írtam leckét, míg négykor vége nem lett a műsornak. =) Conan mai napig kedvenc *vigyorog Elyonra* és magyar szinkronnal is elkezdtem újranézni. Szeretném is az egész sorozatot látni, de pár hónappal ezelőtt még csak az 51. részig volt szinkron. =/ Szerintem a magyar szinkron egészen jó lett, noha először a német után fura volt. =)
Ha valaki nézte az RTL II-t régen, segítsen nekem! =) Volt egy anime, amiben egy srác volt a főhős. Olyasmi volt, mint a digimon, csak itt idővel egyre több lény csatlakozott hozzá, meg volt, amit útjára is bocsátott az élet. Az egyik ilyen lény maradt meg bennem, egy kék-fehér farkasszerű állat, egy elég mogorva hím. =) Igazából semmi más, még egy név se, de ezt az animét most újra megnézném, hogy tetszik. =D Asszem, ezeket a lényeket nem birtokolták, nem tudtak átváltozni, de ilyen harci tornák mintha lettek volna a történetben.
Walt Disney rajzfilmek közt megdöbbentően sok kimaradt nekem. 101 kiskutyát néztem, Aladdint néztem, meg sorozatokat, de pl. Szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke nekem kimaradt. ^^;; Azt tudom, hogy a Barbie filmek közül a Diótörőt láttam, az borzasztóan tetszett, de egy idő után rémes lett. Ezt Kishivel is megbeszéltük anno, talán a csomagbontós találkozónkon. =D
Noriko: hát ezaz! =) Hogy sírás a vége a Vuknak, ahogy az eleje és a közepe is. XD Én ezt szeretem benne. A rajzfilm elé viszont valamilyen érthetetlen oknál fogva azért szívesen leülök. =)
A Macskafogót én nagyon nem szerettem. Nem értettem a történetet se, de ez inkább abból adódott, hogy ellenszenves volt valamennyi karakter és ezért nem érdekelt, miről szól a Macskafogó. ^^ A gonosz macska képe nekem nem volt szimpatikus, mert hét éves koromtól kezdve a macskám volt a mindenem, a legjobb barátom, a legravaszabb pajtásom, a legviccesebb játszótársam, a legőszintébb társam. =) Meg én tartottam gyerekként rengeteg rágcsálót, hörcsögöt, egeret, patkányt, ismertem a többit is egészen jól és ahogy a vulkánjait pucolgató kis herceg se volt számomra egy megemészthető dolog, úgy a Macskafogó rágcsálói sem. =)
Az nem male sue? Hiszen "tökéletes férfi" a magyar megfelelője. =)
"Peter egy önző kis pöcs." - LOL XD Noriko, ezt jól megmondtad. =) Persze nem tudok hozzászólni érdemben, mert a Peter Pan nekem totál kimaradt és valahogy a mozifilm beharangozásakor se kaptam rá kedvet.
Egy mozis nagy pozitív csalódásom viszont volt évekkel ezelőtt. Az Elvitte a víz. Grafikailag nem tetszett, a történetről nem sokat tudtam, sablonnak tűnt (és valahol az is), de az akkori barátom ahhoz ragaszkodott, én meg hagytam, hogy néha ő is érvényre juttassa az akaratát. XD Lányok, én azon az estén sírtam a nevetéstől és annyira hálás voltam a srácnak, hogy arra mentünk be, mert feledhetetlen élmény volt. Gondoltam, majd unatkozom alatta... aha, az egész sztori annyira mozgalmas, ironikus, vicces, komikus, buta, őszinte, életszerű, nevetséges, elképzelhetetlen, hihetetlen, agyament, őrült és egyéb, hogy az valami fantasztikus. =D
Elyon: szerintem a magyar szinkronszínészek túl jók. =D Van egy-egy, akinek meghallom a hangját, ha a nevét nem is tudom, azonnal tudom karakterekhez kötni és láwolni. Mindig annyira jó viszonthallani őket. Viczián Ottó, Pálmai Szabolcs, két nagy kedvenceim. Anime világban Ottóhoz L (Death Note), Sebzett (FMA) köthető, míg Szabolcshoz Nobu (Nana) például. =) Death Note-ot csak pár részt néztem, de a másik két sorozat a szívem csücske. =) Nobuba alapból beleszerettem, de Szabolcs hangjával nekem páratlan lett. Sebzett meg inkább a hangja miatt lett figyelemre méltó először a számomra, hiszen az első szériában az ő szerepe kicsit kevésbé fontos, a másodikban viszont rengeteg-rengeteg dologhoz ő kell és a szerepe is igen jelentős lesz. =) Szóval <3
Nils Holgerssont Anyu is emlegette, hogy az milyen jó volt! XD Én csak néztem rá nagy szemekkel, ő meg tájékoztatott, hogy én is néztem. XD Megállapodtam vele abban, hogy lehet, hogy néztem, de hogy nem ragadt meg, az biztos. Viszont sokszor visszaköszönt az utóbbi időben, úgyhogy lehet, hogy beütemezem a megnézését erre az évre (közelebbi időpontot nem merek mondani ismerve, mennyi mindent szeretnék ebben az évben tenni). =D
"én meg olyan hisztirohamot csaptam, amilyet a gyerekemtől majd nem óhajtok látni, mert nem tudnék vele mit kezdeni XDDD" - ez jó, ez tetszik. =D És abszolút megértem. XD Én nem voltam egy hisztis, de találkoztam olyan gyerekkel, aki kiverte a balhét, és én is csak álltam és néztem rá bután, hogy "Meg vagy te húzva?". XD
Egyébként a téma valahogy adta magát. =) Voltam Benével egy Nádas Nándor előadáson nemrég, a mesékről, mondákról szólt főként az előadás. Azt mondta, ő hosszasan próbálta értelmezni, megkedvelni a ma többségben sugárzott gyerekmeséket, de lelke rajta, hiába próbálkozott, nem sikerült. Ennek kapcsán nekem nagyon sok minden így megragadt a lelkemben, hogy ezzel a témával foglalkoznom kell. Főleg azért, mert a mesékhez és rajzfilmekhez, illetve a könyvekhez, történetekhez való viszonyom, a velük kapcsolatos viszonyváltozásom most nekem nagyon aktuális téma. =) Nem csak A kis herceg kapcsán, hanem ugye elkezdtük megnézni a Méz és lóherét, amely külön postot érdemel (de majd csak azután, hogy a második szérián is túljutottunk). Megindult bennem megint valami, ma reggel például a Füves könyvet akartam magammal vinni, amit egyszer elkezdtem, de aztán mivel megihletett, nem fejeztem be. Elkezdtem egy ilyen "Hogyan csaljunk mosolyt az emberek arcára" sztorikat írni, hogy mennyire egyszerű kicsit jobbá tenni embertársaink napját egy egyszerű mondattal. =) Aztán erre emlékeztetve magamat ottmaradt a polcon, mert előbb be akarom fejezni a Kishinek íródó démonsztorimat, meg utána előveszem A szerelem csapdájában című regénysorozatomat és végre megírom a második kötetét, és be is gépelem, meg nem ártana kiírni magamból azt a szerelmi háromszöget, amit a napokban elkezdtem. Emellett még ott van a Lehetetlen párosok sorozatom, aktuális lenne újraolvasni a minden évben újraolvasásra kerülő Boy's next doort és még számtalan olvasási, megnézési tervem van, csak ennyi minden nem hiszem, hogy belefér az évembe. XD
Az Egyszer volt sorozatokat én is nagyon szerettem és persze nekem is az volt a kedvencem, mint Lilnek. =D Én is orvos akartam lenni, csak én állatokat akartam gyógyítani. Abban az időben ez a mese és a műtétek bámulása nagyon lekötött, a biosztanáraimhoz is volt pár számukra meglepő kérdésem, tekintve, hogy a biológia nem igazán köti le általánosban és közgáz szakon az embereket. XD Én bezzeg szinte hisztiztem, hogy bioszból nem tudok érettségizni és csomó minden kimarad az anyagból a szűkös időbeosztás miatt, amiről tudni akartam. =D
Gumimacikat "felnőtt" fejjel már nem szeretem. Ültem a tévé előtt és azon gondolkodtam: "Ezen mit szerettem?!". Pedig egyik kedvencem volt. =D Meg a Chip és Dale is, amit úgyszintén kikerekedett szemekkel néztem. =) Általános iskola végén, középiskola elején meg nagy-nagy kedvenc volt a Detektív Conan, persze szigorúan németül. Meg is lepődtek a némettanáraim, amikor pár hét után elkezdtem folyékonyabban, helyesebben beszélni németül. =D De ott nagyon sok sorozatot néztem, mindig amint hazaértem, tévé be, RTL II megkeresése és ott ettem, írtam leckét, míg négykor vége nem lett a műsornak. =) Conan mai napig kedvenc *vigyorog Elyonra* és magyar szinkronnal is elkezdtem újranézni. Szeretném is az egész sorozatot látni, de pár hónappal ezelőtt még csak az 51. részig volt szinkron. =/ Szerintem a magyar szinkron egészen jó lett, noha először a német után fura volt. =)
Ha valaki nézte az RTL II-t régen, segítsen nekem! =) Volt egy anime, amiben egy srác volt a főhős. Olyasmi volt, mint a digimon, csak itt idővel egyre több lény csatlakozott hozzá, meg volt, amit útjára is bocsátott az élet. Az egyik ilyen lény maradt meg bennem, egy kék-fehér farkasszerű állat, egy elég mogorva hím. =) Igazából semmi más, még egy név se, de ezt az animét most újra megnézném, hogy tetszik. =D Asszem, ezeket a lényeket nem birtokolták, nem tudtak átváltozni, de ilyen harci tornák mintha lettek volna a történetben.
Walt Disney rajzfilmek közt megdöbbentően sok kimaradt nekem. 101 kiskutyát néztem, Aladdint néztem, meg sorozatokat, de pl. Szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke nekem kimaradt. ^^;; Azt tudom, hogy a Barbie filmek közül a Diótörőt láttam, az borzasztóan tetszett, de egy idő után rémes lett. Ezt Kishivel is megbeszéltük anno, talán a csomagbontós találkozónkon. =D
Noriko: hát ezaz! =) Hogy sírás a vége a Vuknak, ahogy az eleje és a közepe is. XD Én ezt szeretem benne. A rajzfilm elé viszont valamilyen érthetetlen oknál fogva azért szívesen leülök. =)
A Macskafogót én nagyon nem szerettem. Nem értettem a történetet se, de ez inkább abból adódott, hogy ellenszenves volt valamennyi karakter és ezért nem érdekelt, miről szól a Macskafogó. ^^ A gonosz macska képe nekem nem volt szimpatikus, mert hét éves koromtól kezdve a macskám volt a mindenem, a legjobb barátom, a legravaszabb pajtásom, a legviccesebb játszótársam, a legőszintébb társam. =) Meg én tartottam gyerekként rengeteg rágcsálót, hörcsögöt, egeret, patkányt, ismertem a többit is egészen jól és ahogy a vulkánjait pucolgató kis herceg se volt számomra egy megemészthető dolog, úgy a Macskafogó rágcsálói sem. =)
Az nem male sue? Hiszen "tökéletes férfi" a magyar megfelelője. =)
"Peter egy önző kis pöcs." - LOL XD Noriko, ezt jól megmondtad. =) Persze nem tudok hozzászólni érdemben, mert a Peter Pan nekem totál kimaradt és valahogy a mozifilm beharangozásakor se kaptam rá kedvet.
Egy mozis nagy pozitív csalódásom viszont volt évekkel ezelőtt. Az Elvitte a víz. Grafikailag nem tetszett, a történetről nem sokat tudtam, sablonnak tűnt (és valahol az is), de az akkori barátom ahhoz ragaszkodott, én meg hagytam, hogy néha ő is érvényre juttassa az akaratát. XD Lányok, én azon az estén sírtam a nevetéstől és annyira hálás voltam a srácnak, hogy arra mentünk be, mert feledhetetlen élmény volt. Gondoltam, majd unatkozom alatta... aha, az egész sztori annyira mozgalmas, ironikus, vicces, komikus, buta, őszinte, életszerű, nevetséges, elképzelhetetlen, hihetetlen, agyament, őrült és egyéb, hogy az valami fantasztikus. =D
Elyon: szerintem a magyar szinkronszínészek túl jók. =D Van egy-egy, akinek meghallom a hangját, ha a nevét nem is tudom, azonnal tudom karakterekhez kötni és láwolni. Mindig annyira jó viszonthallani őket. Viczián Ottó, Pálmai Szabolcs, két nagy kedvenceim. Anime világban Ottóhoz L (Death Note), Sebzett (FMA) köthető, míg Szabolcshoz Nobu (Nana) például. =) Death Note-ot csak pár részt néztem, de a másik két sorozat a szívem csücske. =) Nobuba alapból beleszerettem, de Szabolcs hangjával nekem páratlan lett. Sebzett meg inkább a hangja miatt lett figyelemre méltó először a számomra, hiszen az első szériában az ő szerepe kicsit kevésbé fontos, a másodikban viszont rengeteg-rengeteg dologhoz ő kell és a szerepe is igen jelentős lesz. =) Szóval <3
Nils Holgerssont Anyu is emlegette, hogy az milyen jó volt! XD Én csak néztem rá nagy szemekkel, ő meg tájékoztatott, hogy én is néztem. XD Megállapodtam vele abban, hogy lehet, hogy néztem, de hogy nem ragadt meg, az biztos. Viszont sokszor visszaköszönt az utóbbi időben, úgyhogy lehet, hogy beütemezem a megnézését erre az évre (közelebbi időpontot nem merek mondani ismerve, mennyi mindent szeretnék ebben az évben tenni). =D
"én meg olyan hisztirohamot csaptam, amilyet a gyerekemtől majd nem óhajtok látni, mert nem tudnék vele mit kezdeni XDDD" - ez jó, ez tetszik. =D És abszolút megértem. XD Én nem voltam egy hisztis, de találkoztam olyan gyerekkel, aki kiverte a balhét, és én is csak álltam és néztem rá bután, hogy "Meg vagy te húzva?". XD
Egyébként a téma valahogy adta magát. =) Voltam Benével egy Nádas Nándor előadáson nemrég, a mesékről, mondákról szólt főként az előadás. Azt mondta, ő hosszasan próbálta értelmezni, megkedvelni a ma többségben sugárzott gyerekmeséket, de lelke rajta, hiába próbálkozott, nem sikerült. Ennek kapcsán nekem nagyon sok minden így megragadt a lelkemben, hogy ezzel a témával foglalkoznom kell. Főleg azért, mert a mesékhez és rajzfilmekhez, illetve a könyvekhez, történetekhez való viszonyom, a velük kapcsolatos viszonyváltozásom most nekem nagyon aktuális téma. =) Nem csak A kis herceg kapcsán, hanem ugye elkezdtük megnézni a Méz és lóherét, amely külön postot érdemel (de majd csak azután, hogy a második szérián is túljutottunk). Megindult bennem megint valami, ma reggel például a Füves könyvet akartam magammal vinni, amit egyszer elkezdtem, de aztán mivel megihletett, nem fejeztem be. Elkezdtem egy ilyen "Hogyan csaljunk mosolyt az emberek arcára" sztorikat írni, hogy mennyire egyszerű kicsit jobbá tenni embertársaink napját egy egyszerű mondattal. =) Aztán erre emlékeztetve magamat ottmaradt a polcon, mert előbb be akarom fejezni a Kishinek íródó démonsztorimat, meg utána előveszem A szerelem csapdájában című regénysorozatomat és végre megírom a második kötetét, és be is gépelem, meg nem ártana kiírni magamból azt a szerelmi háromszöget, amit a napokban elkezdtem. Emellett még ott van a Lehetetlen párosok sorozatom, aktuális lenne újraolvasni a minden évben újraolvasásra kerülő Boy's next doort és még számtalan olvasási, megnézési tervem van, csak ennyi minden nem hiszem, hogy belefér az évembe. XD
Boldogság? Mindegy, mert most jó!
Eredetileg azért kerültem géphez háromnegyed hatkor, hogy blogoljak, aztán elmenjek enni. XD Aztán leragadtam a facebookon, meg ilyesmi. Veszélyes hely az a honlap az idő számára, rabolja valósággal! Oo"
Szombat eléggé kisiklottra sikerült. Felvettem Őszikét, Bene kodonának öltözött, s úgy mentünk el itthonról. A terv az volt, hogy boltokat nézünk, elmegyünk pizzázni a Nyugati "alatt" lévő pizzázóba, mert ott adják a legjobb pizzát, aztán elmegyünk a tetoválószalonba kiszedetni a pirszingemet, aztán megbeszéljük, filmet nézünk, sétálunk, vagy mi legyen.
Ebből az sikerült, hogy:
- pizzáztunk - új eladó volt, egy csaj és rémes pizzát készít, ízetlen és túlsütött szerintem. Nem volt, csak sajtos, paradicsomos és kolbászos-hagymás.
- voltunk pirszinget kivetetni - egész végig zúgott a tetoválók eszköze, a pirszingest nem tudták, hol van, úgyhogy várni kellett, mire oda jutottam, hogy kivegyék a fejemből, legszívesebben elrohantam volna a világ végére és vissza sem jöttem volna. Szerencsére a srác jófej volt és a ruhámmal is sikerült teljesen meglepnem. Miután kivették a fejemből ezt a kis fémet, úgy éreztem, mintha elveszítettem volna magamból valamit és rám tört a sírhatnék.
- mivel a pizzával nem laktunk jól, ettünk egy hagymás csirkét rizzsel, az finom volt. Ittunk rá egy kis kólát, szóval nagyon lolisak voltunk. XD
- a filmről lebeszéltük magunkat és egymást - nincs olyan, amit moziban érdemes lenne megnézni. A Dru és a Terhes társaság érdekel minket, de 3-4000Ft-ot nem adunk ki, hogy nagy vásznon nézzük meg. Megbeszéltük, hogy majd a Harry Pottert nézzük meg. =) Az első részét még az általános iskolás osztályommal láttam, nagyon nagy élmény volt és akkor megfogattam, hogy minden részét moziban nézem meg először és eddig tudtam is tartani. Még az a fiú is elkísért, aki nagy anti-HP-s volt, de tisztára felpörgött a film után, úgy csinált hazafele kormányozva a kocsiját, mintha a forgalmat varázslattal irányítaná úgy, hogy mi haladhassunk jól. =) Nagyon mókás volt. XD
- sétálni nem nagyon volt kedvem, mert megfájdult a cipőben a lábam.
- voltunk a Libriben - nem találtam olyan könyvet, amit most megvennék és elolvasnék. Vágyom könyvekre, olvasnivalóra, nem mintha nem lenne mit olvasnom. Most a Napfogyatkozást fogyasztom. Inkább... nem is tudom... Volt egy könyv, ami megtetszett, felvettem, s egyből ihletem támadt, ahogy a fülszövegét kezdtem olvasni. Na az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én MOST megyek ki a könyves boltból. Úgyhogy leültem az áruház előtt és Princess Ai mangát olvastam. =)
- Bene sétálni akart, de én meg nem, úgyhogy druccból bement az 576-ba, ahova én nem akartam követni.
- összevesztünk - mivel én nem akartam sétálni, ő nagyon ideges volt a munkahelyi hülyeségek miatt, rám akarta erőltetni, amit kigondolt, én meg szóvá tettem, hogy nem bír rugalmas lenni, alkalmazkodni ahhoz, hogy nem jöttek össze a tervei és azt, hogy másfél napja nincs a munkahelyén, egésznap fura, idegen és távoli, ráadásul elcseszi a napomat, mikor én is megviselt vagyok a pirszing-téma miatt. Mondta, hogy akkor inkább visszamegy az albérletébe, én meg kiborultam, mivel nekem most semmilyen bérletem nincsen és megkértem, hogy akkor legalább a pályaudvarra vigyen ki. Lementünk a metró aluljáróba és elbőgtem magam. Túl sok volt ez aznapra. Akkor ő is észbe kapott, megölelgetett, bocsánatot kért. És igazából azon kezdtem gondolkodni, a régi énem mit csinált volna ebben a helyzetben. Valószínűleg dacosan, megbántva, büszkén elküldte volna melegebb éghajlatra Benét és faképnél hagyta volna. Nemrég, ősszel, nyár végén - (?), valahogy így - is ezt csináltam, leveszekedtem vele azt a kört, elküldtem a fenébe és elmentem volna, ha lett volna nálam jegy, de mivel nem volt, vele maradtam. Most már nem azért maradtam vele, mert nem tudtam volna hazamenni, mert biztosan meg tudtam volna oldani, ha nagyon akarom, hanem azért, mert nem akartam tőle így elválni.
- hazaérvén megnéztük a Fullmetal Alchemist második szériáját, a Testvériség eddig magyar szinkronnal ellátott részeit. =)
Vasárnap nem csináltunk konkrétan semmit. Délig aludtunk, után kajáltunk, majd filmet néztünk. Megnéztük a 2010-es Karatekölyköt. Imádom Jackie Chant és szerintem ez a film egy kicsit alatta volt az ő nevének, de mindegy. Végülis már nem fiatal, hogy hajmeresztő mutatványokat csináljon - sajnos. *hüp-hüp* Aztán megbeszéltük, hogy feltesszük a képeket a falamra, már három hónapja húzom... ^^;;;;;; Ehelyett megmozdulni nem volt kedvünk, fáradtak voltunk, úgyhogy este Okkult Akadémia nevezetű anime első részével ütöttük el az időt. Aznap háromszor mostam, kicsit rendet tettem a szobámban, úgyhogy nem telt teljesen semmittevéssel. =)
Ma hajnalban Bene dolgozni ment tőlem, aztán tíz előtt nem sokkal telefonálásával ébresztett fel. Nem volt áram a munkahelyén. XD Én ma kiteregettem a tegnap esti mosást, amiről szépen megfeledkeztem az éjjel. XD Találtam fent a padláson egy pillangót. Már kiterítettem majdnem mindent, mikor felfigyeltem a bősz szárnycsapásokra. Mondtam magamban, hogy ez valami rovar lesz, méghozzá valami nagy. A hang irányába fordultam és megtaláltam a majd tenyérnyi lényecskét. Megsajnáltam. Kinyitottam neki az ablakot, de amikor megtalálta volna a kiutat, a szél visszafújta. Akkor jöttem rá, hogy erőtlen szegényke, így visszacsuktam az ablakot, megküzdöttem az undorító pókhálóval, miközben attól rettegtem, hogy a szövője, valami félelmetes pók - pókfóbiám van XD - egyszer csak feltűnik a színen és vagy elfutok rémületemben, vagy kénytelen leszek levenni a papucsom és kilapítani. ^^ Aztán két papírzsepi segítségével felimádkoztam a pillangót a farmerem szárára és nagy óvatossággal lelépkedtem a padlásról a lépcsőn át. Vicces volt - mint akinek vizes a nadrágja, s alig bír benne mozogni, mert fázik benne. =) Végül csak kijutottam a pillével a természetbe. Rámentem a fűre és vártam, hogy elrepül. De csak ült a kezemben. Néztem a lepkét. Egészen addig imádkoztam neki, hogy rajtam maradjon, s mikor megérezhette a szabadság szelét - mert volt egy kis szelecske -, egyszerűen nem akart elmenni. Fura volt. Néztem a párát. A szárnyai kicsit megkoptak. Arra gondoltam, szegénynek olyan rövid az élete, annyira gyönyörű és törékeny a teste, s talán hamarosan meghal - ha nem a hideg végez vele, megtámadja valami éhes rovar, játékos macska, vagy egész egyszerűen végelgyengülésben. Arra gondoltam, milyen védtelen és szép. Nem tudtam érte többet tenni, minthogy kivittem a szabadba és letettem a fűbe. Lehet, hogy nem élt sokáig, lehetséges, hogy erőre tudott kapni és most alszik valahol. Nem tudom. De valahogy ez az egész fontos nekem... Most nem tudom jobban elmondani, de fontos. Az a pillangó megindított mélyen bennem valamit.
Amúgy arra jutottunk még tegnap - érzékelve, hogy egyszerűen nem találom magam pirszing nélkül, mintha tényleg a részem lenne -, hogy majd minden reggel kiveszem, s minden délután visszateszem, mikor hazaérek a munkából. A pirszing valami fontos dolog az életemben. Már nem kötődik máshoz, már csak az enyém. Nem a részem, de hozzám tartozik. Üres a képem a két kis fémgömböcske nélkül a szemöldököm körül. Nincs fókusz, olyan semmilyen. Ahogy néztem magam a tükörben és arra gondoltam, hogy egy-két hét, mire összehúzódik a luk a bőrömben, s pár hónap múlva végleg el fog tűnni a jele annak, hogy én egyszer úgy döntöttem, kinyújtom a kezem azért, amit akarok, valahogy rémesen rosszul éreztem magam. Megnyugtatott az a gondolat viszont, hogy visszateszem. =) Már nem érzem rosszul magam, mert ez is csak a kettősségem része lesz - munkában ártatlan és egyszerű, munka után újra békés lázadó. Imádom az ellentétet, a feszültséget az ilyen kifejezésekben. *.*
Boncolgattam ma a nevemet is, miközben Budaörsön tévelyegtem az estében. Hogy a Liani Hikawa is milyen jelentéssel bír a számomra. Hikawa - Tűzfolyó. Nem láva, nem egyszerű feltört magma, nem egy létező anyag, hanem tűzfolyó. Tűz és víz különös találkozása. A két "ősellenség", az ellentétek harmóniája. Egy nem létező, pezsgő, termékenységgel felruházott erő. Teremtő és megtartó energia... =)
(...)
Miután megmentettem (? - talán megmentettem) a pillangót, befejeztem a teregetést, ebédeltem, elutaztam Budaörsre ügyeket intézni. A legfontosabb az volt, hogy végre megcsináltassam a személyimet. Sajnos olyan sokáig tartott ez az egész, hogy nem jutottam el a közjegyzőhöz és a fényképészhez, de mindegy, nem esem kétségbe. Két hét alatt talán mindent meg fogok tudni oldani. Nagyon remélem. =) Jövő hét szerdára az orvosi papíroknak meg kell lenniük - noha még azt sem tudom, mi van hogy a szemésszel és a háziorvossal. XD Annyira bírom ezt.
Budaörsön megint eltévedtem. XD Kezdek beletörődni és már nem utálni a várost. A google térkép nem mutatja egészen jól a dolgokat, de kaptam egy iránymutatást. Most jó nagyot keveregtem, mire a benzinkúttól eljutottam a Szabadság útra, de eljutottam, méghozzá egyedül. *büszke* Aztán megtaláltam az okmányirodát is sikeresen. Lejártam a lábam. Ott aztán szétültem a fenekem. Majd úgy gondoltam, megnézem, a téka nyitva van-e még, ahol fényképezkedni lehet, de rosszfele indultam. XD Találkoztam egy sráccal, aki valami étteremnek tűnő helyet keresett, de nem tudtam neki segíteni. Viszont jól elbeszélgettünk. Kilyukadtam az Auchannél és rájöttem, hogy valahogy nagyon nem jó irányba indultam, úgyhogy visszafordultam. Akkor jöttem rá, milyen sokáig beszélgettünk semmiségekről, mert visszafele nagyon hosszúnak tűnt az út, amin közösen mentünk. XD Viszont ráébredtem, hogy már nem vagyok annyira félénk, visszahúzódó, elveszett és zárkózott sem, mint korábban. A "régi énem" miután megmondta, hogy nem tud segíteni, igyekezett volna gyorsan olajra lépni, most viszont beszélgettem vele, könnyeden és barátságosan. =)
Úgy érzem, jó irányba haladok. Jól érzem magam. És talán boldog is vagyok. Nem tudom. Amikor vágyódik az ember a boldogságra, nem tudja, igazán mire vágyik, csak arra, hogy jobb, vagy jó legyen. Vannak talán elképzelései, de a boldogságot nem tudja leírni. Amikor meg benne van, nem elmélkedik, hogy boldog-e, vagy nem, csak elvan, élvezi. Legalábbis én így vélem. Vagyis akkor most boldog vagyok, nem? =) Élvezem az életem, ami egyre nehezebb, de egyre derűsebb lesz, ha minden jól megy. =)
A benzinkútra érve - miután lejártam újra a lábam, hiszen közel egy órát sétálgattam a városban - láttam a buszt. Mondom magamban, röhögni fogok, ha Bene most hív, hogy odaért. És hívott! XD Úgyhogy visszaszálltunk és hazajöttünk. Most nyúz, hogy éhes, menjünk enni végre. Én már akkor éhes voltam, amikor elindultam a hivatalból. XD Most is korog a pocim. Úgyhogy megyek enni.
Szép estét, reggelt, napot mindenkinek! =)
Szombat eléggé kisiklottra sikerült. Felvettem Őszikét, Bene kodonának öltözött, s úgy mentünk el itthonról. A terv az volt, hogy boltokat nézünk, elmegyünk pizzázni a Nyugati "alatt" lévő pizzázóba, mert ott adják a legjobb pizzát, aztán elmegyünk a tetoválószalonba kiszedetni a pirszingemet, aztán megbeszéljük, filmet nézünk, sétálunk, vagy mi legyen.
Ebből az sikerült, hogy:
- pizzáztunk - új eladó volt, egy csaj és rémes pizzát készít, ízetlen és túlsütött szerintem. Nem volt, csak sajtos, paradicsomos és kolbászos-hagymás.
- voltunk pirszinget kivetetni - egész végig zúgott a tetoválók eszköze, a pirszingest nem tudták, hol van, úgyhogy várni kellett, mire oda jutottam, hogy kivegyék a fejemből, legszívesebben elrohantam volna a világ végére és vissza sem jöttem volna. Szerencsére a srác jófej volt és a ruhámmal is sikerült teljesen meglepnem. Miután kivették a fejemből ezt a kis fémet, úgy éreztem, mintha elveszítettem volna magamból valamit és rám tört a sírhatnék.
- mivel a pizzával nem laktunk jól, ettünk egy hagymás csirkét rizzsel, az finom volt. Ittunk rá egy kis kólát, szóval nagyon lolisak voltunk. XD
- a filmről lebeszéltük magunkat és egymást - nincs olyan, amit moziban érdemes lenne megnézni. A Dru és a Terhes társaság érdekel minket, de 3-4000Ft-ot nem adunk ki, hogy nagy vásznon nézzük meg. Megbeszéltük, hogy majd a Harry Pottert nézzük meg. =) Az első részét még az általános iskolás osztályommal láttam, nagyon nagy élmény volt és akkor megfogattam, hogy minden részét moziban nézem meg először és eddig tudtam is tartani. Még az a fiú is elkísért, aki nagy anti-HP-s volt, de tisztára felpörgött a film után, úgy csinált hazafele kormányozva a kocsiját, mintha a forgalmat varázslattal irányítaná úgy, hogy mi haladhassunk jól. =) Nagyon mókás volt. XD
- sétálni nem nagyon volt kedvem, mert megfájdult a cipőben a lábam.
- voltunk a Libriben - nem találtam olyan könyvet, amit most megvennék és elolvasnék. Vágyom könyvekre, olvasnivalóra, nem mintha nem lenne mit olvasnom. Most a Napfogyatkozást fogyasztom. Inkább... nem is tudom... Volt egy könyv, ami megtetszett, felvettem, s egyből ihletem támadt, ahogy a fülszövegét kezdtem olvasni. Na az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én MOST megyek ki a könyves boltból. Úgyhogy leültem az áruház előtt és Princess Ai mangát olvastam. =)
- Bene sétálni akart, de én meg nem, úgyhogy druccból bement az 576-ba, ahova én nem akartam követni.
- összevesztünk - mivel én nem akartam sétálni, ő nagyon ideges volt a munkahelyi hülyeségek miatt, rám akarta erőltetni, amit kigondolt, én meg szóvá tettem, hogy nem bír rugalmas lenni, alkalmazkodni ahhoz, hogy nem jöttek össze a tervei és azt, hogy másfél napja nincs a munkahelyén, egésznap fura, idegen és távoli, ráadásul elcseszi a napomat, mikor én is megviselt vagyok a pirszing-téma miatt. Mondta, hogy akkor inkább visszamegy az albérletébe, én meg kiborultam, mivel nekem most semmilyen bérletem nincsen és megkértem, hogy akkor legalább a pályaudvarra vigyen ki. Lementünk a metró aluljáróba és elbőgtem magam. Túl sok volt ez aznapra. Akkor ő is észbe kapott, megölelgetett, bocsánatot kért. És igazából azon kezdtem gondolkodni, a régi énem mit csinált volna ebben a helyzetben. Valószínűleg dacosan, megbántva, büszkén elküldte volna melegebb éghajlatra Benét és faképnél hagyta volna. Nemrég, ősszel, nyár végén - (?), valahogy így - is ezt csináltam, leveszekedtem vele azt a kört, elküldtem a fenébe és elmentem volna, ha lett volna nálam jegy, de mivel nem volt, vele maradtam. Most már nem azért maradtam vele, mert nem tudtam volna hazamenni, mert biztosan meg tudtam volna oldani, ha nagyon akarom, hanem azért, mert nem akartam tőle így elválni.
- hazaérvén megnéztük a Fullmetal Alchemist második szériáját, a Testvériség eddig magyar szinkronnal ellátott részeit. =)
Vasárnap nem csináltunk konkrétan semmit. Délig aludtunk, után kajáltunk, majd filmet néztünk. Megnéztük a 2010-es Karatekölyköt. Imádom Jackie Chant és szerintem ez a film egy kicsit alatta volt az ő nevének, de mindegy. Végülis már nem fiatal, hogy hajmeresztő mutatványokat csináljon - sajnos. *hüp-hüp* Aztán megbeszéltük, hogy feltesszük a képeket a falamra, már három hónapja húzom... ^^;;;;;; Ehelyett megmozdulni nem volt kedvünk, fáradtak voltunk, úgyhogy este Okkult Akadémia nevezetű anime első részével ütöttük el az időt. Aznap háromszor mostam, kicsit rendet tettem a szobámban, úgyhogy nem telt teljesen semmittevéssel. =)
Ma hajnalban Bene dolgozni ment tőlem, aztán tíz előtt nem sokkal telefonálásával ébresztett fel. Nem volt áram a munkahelyén. XD Én ma kiteregettem a tegnap esti mosást, amiről szépen megfeledkeztem az éjjel. XD Találtam fent a padláson egy pillangót. Már kiterítettem majdnem mindent, mikor felfigyeltem a bősz szárnycsapásokra. Mondtam magamban, hogy ez valami rovar lesz, méghozzá valami nagy. A hang irányába fordultam és megtaláltam a majd tenyérnyi lényecskét. Megsajnáltam. Kinyitottam neki az ablakot, de amikor megtalálta volna a kiutat, a szél visszafújta. Akkor jöttem rá, hogy erőtlen szegényke, így visszacsuktam az ablakot, megküzdöttem az undorító pókhálóval, miközben attól rettegtem, hogy a szövője, valami félelmetes pók - pókfóbiám van XD - egyszer csak feltűnik a színen és vagy elfutok rémületemben, vagy kénytelen leszek levenni a papucsom és kilapítani. ^^ Aztán két papírzsepi segítségével felimádkoztam a pillangót a farmerem szárára és nagy óvatossággal lelépkedtem a padlásról a lépcsőn át. Vicces volt - mint akinek vizes a nadrágja, s alig bír benne mozogni, mert fázik benne. =) Végül csak kijutottam a pillével a természetbe. Rámentem a fűre és vártam, hogy elrepül. De csak ült a kezemben. Néztem a lepkét. Egészen addig imádkoztam neki, hogy rajtam maradjon, s mikor megérezhette a szabadság szelét - mert volt egy kis szelecske -, egyszerűen nem akart elmenni. Fura volt. Néztem a párát. A szárnyai kicsit megkoptak. Arra gondoltam, szegénynek olyan rövid az élete, annyira gyönyörű és törékeny a teste, s talán hamarosan meghal - ha nem a hideg végez vele, megtámadja valami éhes rovar, játékos macska, vagy egész egyszerűen végelgyengülésben. Arra gondoltam, milyen védtelen és szép. Nem tudtam érte többet tenni, minthogy kivittem a szabadba és letettem a fűbe. Lehet, hogy nem élt sokáig, lehetséges, hogy erőre tudott kapni és most alszik valahol. Nem tudom. De valahogy ez az egész fontos nekem... Most nem tudom jobban elmondani, de fontos. Az a pillangó megindított mélyen bennem valamit.
Amúgy arra jutottunk még tegnap - érzékelve, hogy egyszerűen nem találom magam pirszing nélkül, mintha tényleg a részem lenne -, hogy majd minden reggel kiveszem, s minden délután visszateszem, mikor hazaérek a munkából. A pirszing valami fontos dolog az életemben. Már nem kötődik máshoz, már csak az enyém. Nem a részem, de hozzám tartozik. Üres a képem a két kis fémgömböcske nélkül a szemöldököm körül. Nincs fókusz, olyan semmilyen. Ahogy néztem magam a tükörben és arra gondoltam, hogy egy-két hét, mire összehúzódik a luk a bőrömben, s pár hónap múlva végleg el fog tűnni a jele annak, hogy én egyszer úgy döntöttem, kinyújtom a kezem azért, amit akarok, valahogy rémesen rosszul éreztem magam. Megnyugtatott az a gondolat viszont, hogy visszateszem. =) Már nem érzem rosszul magam, mert ez is csak a kettősségem része lesz - munkában ártatlan és egyszerű, munka után újra békés lázadó. Imádom az ellentétet, a feszültséget az ilyen kifejezésekben. *.*
Boncolgattam ma a nevemet is, miközben Budaörsön tévelyegtem az estében. Hogy a Liani Hikawa is milyen jelentéssel bír a számomra. Hikawa - Tűzfolyó. Nem láva, nem egyszerű feltört magma, nem egy létező anyag, hanem tűzfolyó. Tűz és víz különös találkozása. A két "ősellenség", az ellentétek harmóniája. Egy nem létező, pezsgő, termékenységgel felruházott erő. Teremtő és megtartó energia... =)
(...)
Miután megmentettem (? - talán megmentettem) a pillangót, befejeztem a teregetést, ebédeltem, elutaztam Budaörsre ügyeket intézni. A legfontosabb az volt, hogy végre megcsináltassam a személyimet. Sajnos olyan sokáig tartott ez az egész, hogy nem jutottam el a közjegyzőhöz és a fényképészhez, de mindegy, nem esem kétségbe. Két hét alatt talán mindent meg fogok tudni oldani. Nagyon remélem. =) Jövő hét szerdára az orvosi papíroknak meg kell lenniük - noha még azt sem tudom, mi van hogy a szemésszel és a háziorvossal. XD Annyira bírom ezt.
Budaörsön megint eltévedtem. XD Kezdek beletörődni és már nem utálni a várost. A google térkép nem mutatja egészen jól a dolgokat, de kaptam egy iránymutatást. Most jó nagyot keveregtem, mire a benzinkúttól eljutottam a Szabadság útra, de eljutottam, méghozzá egyedül. *büszke* Aztán megtaláltam az okmányirodát is sikeresen. Lejártam a lábam. Ott aztán szétültem a fenekem. Majd úgy gondoltam, megnézem, a téka nyitva van-e még, ahol fényképezkedni lehet, de rosszfele indultam. XD Találkoztam egy sráccal, aki valami étteremnek tűnő helyet keresett, de nem tudtam neki segíteni. Viszont jól elbeszélgettünk. Kilyukadtam az Auchannél és rájöttem, hogy valahogy nagyon nem jó irányba indultam, úgyhogy visszafordultam. Akkor jöttem rá, milyen sokáig beszélgettünk semmiségekről, mert visszafele nagyon hosszúnak tűnt az út, amin közösen mentünk. XD Viszont ráébredtem, hogy már nem vagyok annyira félénk, visszahúzódó, elveszett és zárkózott sem, mint korábban. A "régi énem" miután megmondta, hogy nem tud segíteni, igyekezett volna gyorsan olajra lépni, most viszont beszélgettem vele, könnyeden és barátságosan. =)
Úgy érzem, jó irányba haladok. Jól érzem magam. És talán boldog is vagyok. Nem tudom. Amikor vágyódik az ember a boldogságra, nem tudja, igazán mire vágyik, csak arra, hogy jobb, vagy jó legyen. Vannak talán elképzelései, de a boldogságot nem tudja leírni. Amikor meg benne van, nem elmélkedik, hogy boldog-e, vagy nem, csak elvan, élvezi. Legalábbis én így vélem. Vagyis akkor most boldog vagyok, nem? =) Élvezem az életem, ami egyre nehezebb, de egyre derűsebb lesz, ha minden jól megy. =)
A benzinkútra érve - miután lejártam újra a lábam, hiszen közel egy órát sétálgattam a városban - láttam a buszt. Mondom magamban, röhögni fogok, ha Bene most hív, hogy odaért. És hívott! XD Úgyhogy visszaszálltunk és hazajöttünk. Most nyúz, hogy éhes, menjünk enni végre. Én már akkor éhes voltam, amikor elindultam a hivatalból. XD Most is korog a pocim. Úgyhogy megyek enni.
Szép estét, reggelt, napot mindenkinek! =)
Na végre ^^;;;
Tegnap egy kicsit hosszabb ideig tartott a dolgom, mint gondoltam. Meg is lepődtem, sőt, igazából már alig vártam, hogy végezzek vele. =S
Most jön az élménybeszámoló.
Szombat
Pároméknál voltunk még, nem éreztem magam túl jól, de délután jött Bene legjobb barátja és valahogy minden jóra fordult. Hozott nekünk gyöngyfát - olyan fácska, ami drótból és gyöngyökből készült, s egy kövön áll -, növényt, amely nem vészelte át annyira jól az utazást, mint szerette volna, s persze minden lánynak valami nyalángságot. Beszélgettünk, ki hogy van, aztán a fiúk nekiálltak játszani. Úgy döntöttem, én sem maradok ki teljesen, én a PS2-vel pötyögtem. Először valami mászkálóssal toltam, majd míg el nem fáradtak az ujjaim, Mortal Kombatoztam. =) Bene anyukája sütött nekünk melegszendvicset, s főzött teát is, így hát a játék után míg el nem készültek ezek, még beszélgettünk, majd vacsoráztunk. Az asztalnál folyt tovább a szó, de sikerült nagyon elkedvetleníteni a srácot, úgyhogy igyekeztünk minél gyorsabban visszajutni a szobába és újra felvidítani. Ez sikerült is, videókat és zenéket mutattunk egymásnak
Ez volt az utolsó, amit mutatott nekünk:
Szerintem csodálatos. Csak ültünk hárman összeölelkezve a kanapén, ahogy ez ment, némán és mégis telin. Nagyon jó érzés volt. El is érzékenyültem. Gyönyörű ez a dal. A képeket nem néztem, mert ihletet kaptam.
Ezután összeszedtük magunk és lekísértük a buszhoz a srácot. Örültem, hogy tudtunk ismét találkozni.
Vasárnap
Korán keltünk, hogy legyen időnk összepakolni. Másfél órával az indulás előtt, az én jóvoltamból. =) Igaz, ebből fél órát elhülyéskedtünk Benével. XD Mindennel kész lettünk, pontban kilenckor léptünk ki a kapun, kivételesen az apukájára kellett várnunk, nem ő kapott idegbajt, mikor leszünk már készen végre. =) Volt dolga valakivel, amit mi megértettünk, de én spec minden második másodperc után az órát lestem és tűkön ültem, nehogy elkéssünk. Azt kívántam, késsen a vonat 10-15 percet. Persze koppanóra ott voltunk, lett jegyünk is, meg minden. És késett a vonat tíz percet. Én úgy nevettem. =D
Utazás közben elolvastam az utolsó fejezetet az Újholdból, aztán nekifogtam az Aszcs második kötetének folytatásába. Egészen jól haladtam. =) Kicsit ettem közben, Bene apukája csomagolt nekünk göngyölt húst (valami töltelék bacon szalonnába göngyölve) és rizst, de evőeszközt nem, úgyhogy azt kézzel kellett enni. Szerintem vicces volt. ^^ A hús nagyon sósra sikerült, így főként rizst ettem, majd a csokim maradékával egyenlítettem ki a só-cukor arányt a szervezetemben. Jó, ez erős túlzás, igazából rájöttem, hogy amennyire lehetett, jól laktam a rendes kajával, de édességre van szükségem. =)
Az Újhold vége rémes. T_T Jacob egész végig Bella mellett volt, vigyázott rá, meg minden, erre Edwardnak mondja, hogy mivel ott van vele, nem fél. Az egész vége úgy lett összerakva, hogy végig szívtam a fogam és nyűglődtem rajta. XD Benének is felolvastam végkiakadásom okát és valami olyasmit mondott rá, hogy "Ez már túl nyálas.", úgyhogy megnyugodtam, hogy nem én vagyok a hülye. =D Na mindegy.
Annak ellenére, hogy 11:40-re kellett volna megérkeznünk, 12:30-ra értünk be, vagyis pont akkor, amikor megbeszéltük a találkozót. Nagyon mérges voltam, mert pont azért választottuk a vonatot, hogy időben odaérjünk. Eredetileg egy gyors ebédet és nasivásárlást is belekalkuláltam. És fél órát késtünk! >.<*
Szerencsére a lányok nem voltak paprikásak a késésünk miatt. =) Köszönés, puszi, gyors szusszanás, aztán irány IchiGoékhoz. Útközben megvizsgáltam végre közelről - megnyomkodtam a talpát, hogy konkrét legyek - egy RHS-t, méghozzá Cchanét. =) Megint megkaptam, milyen jó a sárga kabátom, amin én jókat mosolygom, mert anno úgy vettem, "Nem érdekel, hogy plázacicás, nekem kell ez a sárga kabát!". ^^ Miután megérkeztünk gyorsan átöltöztünk Sakurával. Ő a szoknya miatt, én azért, mert túl melegem volt és már nem éreztem konfortosan magam. ^^;; Ezután megcsodáltuk házigazdánk szobáját, mindenki megtalálta a maga kedvencét - vagy nem, mert annyi volt, hogy nem bírt volna választani -, aztán előkerült a nyúl is egy kis dögönyözésre. =D
Volt muffin, kóla, Pilóta keksz, csipsz, úgyhogy el voltunk látva. Igazából nagyon zavart, hogy szerettem volna vinni valamit és a hülye vonatközlekedés miatt nem maradt idő a beszerzésére. =/ Először a Karácsonyi lidércnyomást néztük meg. Régóta meg akartam már ismerni ezt a sztorit, s jókat mosolyogtam. =) Tetszett, nagyon aranyos. =) Kicsit kibeszélgettük magunkat a film kapcsán, majd pizzáztunk egyet. Miután mindenki evett - Kishi csak muffint -, újra a relikviákra terelődött kicsit a figyelem, aztán kitalálta IchiGo, hogy vegyük fel a ruháit. ^^ Legalábbis azt hiszem, ő találta ki - de nem vagyok benne biztos. ^^;;; Mindenesetre Cchan kapta a karamit, ami rajta is remekül állt, jól festett benne a lányzó, én meg a pónis ruhát. =D Megállapították a lányok, hogy illik hozzám, Sakura szerint be kell szereznem egyet. =) Belegondolva sosem adtam volna a fejem önszántamból a pónis ruha megvételére, de most, hogy megpróbáltam és tetszett, már ez is benne van a pakliban. =) Bene bemutatta masnikötő szakértelmét, meg is kapta az ezért járó dics(éretete)t. =) Fotózkodtunk, mindenki mindenkivel, plüssel, ... =D Mókás volt. ^^ Megállapítottuk, hogy IchiGo sárkánya fiú, Kishinek meg akkor lett igaza, mikor a tüskéit benyomtuk, akkor mindenki lánynak mondta. =)
Nem kezdtük bele a filmbe még, mert Cchannak időben el kellett indulnia, így inkább beszélgettünk, míg maradhatott. =) Miután elment, megnéztük a Teljes napfogyatkozást is. =) Mind azon izgultunk szerintem, hogy Párom hogy viseli. =D Mellettem már hozzászokott az őrült dolgokhoz, úgyhogy ő is részt vett pár mondat erelyéig a rövid filmelemzésben. =) Szerintem remek darab, két kedvelt színész a főhős, Arthur karaktere imádnivaló (én imádtam, ahogy a kezét végighúzva a kerítésen sétál, természetéből fakadóan lekezelő és hanyag, meg ahogy botrányt csinál a felolvasáson) és különleges. Igazi, elvont, őrült művész. =) Paul egyszerűbb személyiség ebből a szempontból, de azért az ő karakterén is van min csámcsogni. =)
A film után nagy beszélgetés kerekedett. Megtaláltam IchiGonál a Princess Ai sorozatot, ami az egyik kedvenc mangám a magyarra fordított darabok közül. Nagyon szerettem volna megszerezni, de elolvasni is nagyon jó. Úgyhogy hat mangát hoztam el IchiGotól a Napfogyatkozás mellett. ^^;; Kishi ismét sznobnak nevezte magát, én meg arra kértem, hogy definiálja ezt a szót, hogy számára mit jelent. Olyasmit mondott, hogy olyan ember, aki nemesnek mutatja magát, de nem az. Erre azt kérdeztem, kit nevez nemesnek. A válasza a volt, hogy ez jó kérdés, még nem tudja a választ, de gondolkodni fog rajta. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jut. =)
Hazafele megint alkottunk, mert jött egy busz, mindenki elbúcsúzott IchiGotól, erre mi a Párommal rájöttünk, hogy nekünk jobb lenne a másik busz. XD Aztán egy órával azután, hogy eljöttünk, kiderült, hogy ott hagytam IchiGonál az órámat. XD Annyira ügyes vagyok, tényleg... XD Jah, s a kölcsöncuccok mellett kaptam tőle egy nagy adag sárga gyurmát. =) Majdnem lehidaltam, főleg, mert pont sárgát szerettem volna. És annnnyira szép! *.*
Majd csinálok neked zsiráfot, jó? =) Bene húgának csináltam pénteken egy rózsaszínt, aminek narancsszínű foltjai voltak. =) Szerintem ari lett. Remélem, lefotózza, s akkor lesz róla képem is. =)
Hétfő
Hajnalban Bene dolgozni ment. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem mentem ki utána, hogy bezárjak, úgy gondoltam, a tesóm amúgy is hamarosan kel, s igazam is lett. A délelőtt nagyrészét átaludtam, aztán blogolással és levélírással töltöttem az időmet. Estefelé jött vissza hozzám a Párocskám, aztán felmentünk anyuhoz. Sajnos kiderült, hogy a dolgok otthagyásában megint ügyes voltam, elvittem Benéékhez Anyuci ajándékát, hogy ott befejezzem, s mielőtt indultunk volna, kiderült, hogy nem tettem el. T_T Kimérgelődtem magam emiatt, aztán továbbléptem rajta. Volt ott brokkolikrémleves, spenót, amihez csináltam tükörtojást, aztán sütött Anya gofrit. =) Olyan jó volt! Itthon meg rém hideg volt, mert vasárnap este megadta magát a fűtésünk. ^^;; Olyan fáradtak voltunk, hogy nem igazán zavart minket a dolog, amint letettük a fejünket, már aludtunk is. =)
Kedd
Megint hajnalban ment el tőlem Bene. A forgatókönyv hasonló volt az előző napihoz, kivéve, hogy nekem volt egy kis dolgom, amiről kiderült, hogy nem is olyan "kis" dolog... ^^;; Elég sok időt elvett a napomból, bár erre számítottam is. Arra nem, hogy másfél-két óra után befáradok tőle és bealszom, ahogy arra sem, hogy aztán alig várom már, hogy kész legyek vele. ^^;; Kicsit megszenvedtem, de sikerült. =)
Meglett a Secret Loli Santa eredménye, szerintem az nagyon izgalmas lesz. =) Új ismeretségeket szereztem a pupén, aztán facebookon volt egy olyan kiírásom, hogy "ÚJ FEJEZET!", ami az életemre vonatkozott, de az egyik barátném azt hitte, írtam valamiből folytatást. Úgy megörült neki, ahogy láttam, hogy végül úgy döntöttem, nem leveleket és blogot írok, hanem meglepem őt egy új Aszcs2 résszel. =) Szerintem örülni fog, noha ez a "lélegzet" eléég... kiosztós lett. =) Lesz ez még így se. =D
Jah, azt elfelejtettem, hogy délben hívott a helyi körzetszámról valaki. Én rögtön azt hittem, hogy az a hely, ahonnan várom, hogy visszajelezzenek. Nagyon szeretnék oda menni dolgozni! ^^ Felveszem izgatottan, mondja a nő, hogy küldtem az önéletrajzom és behívnának állásinterjúra. "Mivan?! Interjú??? Azon már voltam!" - gondoltam én, aztán lekoppant, hogy ez a helyi hivatal, ahova ugyanúgy beküldtem a jelentkezésem. XD "Ú, ez gáz, gyorsan szedd össze magad!" - közöltem magammal, s igyekeztem minél gyorsabban lejegyezni minden infót. A nő gyorsan beszélt, alig volt időm, csak úgy szórta rám az információkat. Az meg egyértelműen kiderült számára, hogy nem ővele akartam beszélni, mert meg is kérdezte, hogy másvalakire számítottam-e, hogy máshonnan hívnak. ^^;; Na mindegy, jó ez így is. =)
A Princess Ai gyönyörű, a története izgalmasabb, mint amire számítottam. Vannak benne olyan srácok, akiért teljesen odavagyok. Kent is rém édes, imádnivaló a komor pillantásával, a csendes stílusával. És ugye én imádom a gitárosokat. =D Kaoru, Nakano Hiroshi, csak hogy két japán hírességet mondjak... =D Takeshi félelmetesen jól néz ki, annyira hideg és magabiztos... *szívecske száll fel* Hikaru, a meleg barát kezdetben hihetetlen volt, először hihetetlen nagy meglepetés és öröm, majd hihetetlen idegesítő a féltékenykedésével. XD De Kent jól helyre teszi és elindul pozitív irányba a karaktere. ^^ <3 Aztán aki még nagyon tetszős, az Nora. =) Ai természetesen gyönyörű, a ruhái nagyon tetszenek, a viselkedése meg egyedi. =) Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a mangát. =)
Ma
Fél hatkor feküdtem le - úgy gondoltam, ha a tegnapi napot alvással töltöttem (egyrészt), nem baj, ha az éjszakát írással töltöm. =) Ennek megfelelően mire észbe kaptam, már hajnal volt. XD Sőt, reggel valósággal kényszerítenem kellett magam még egy kis alvásra. Hétkor ébredtem fel először, kicsit sem éreztem magam fáradtnak, de azt mondtam magamnak, hogy két óra alvás kevés. Aztán megébredtem fél kilenckor, akkor meg úgy egyeztem meg magammal, hogy egy órát még ráhúzok. 9:15-kor már nem bírtam rávenni magam az alvásra, így nekiálltam blogolni. =)
Háromnegyed kettőre vagyok hivatalos az interjúra. Meglátom, mi lesz. Kicsit fura érzés, hogy van egy hely, ahova nagyon szeretnék menni és most beütött még egy, ahova nem lenne rossz. ^^;;
Most jön az élménybeszámoló.
Szombat
Pároméknál voltunk még, nem éreztem magam túl jól, de délután jött Bene legjobb barátja és valahogy minden jóra fordult. Hozott nekünk gyöngyfát - olyan fácska, ami drótból és gyöngyökből készült, s egy kövön áll -, növényt, amely nem vészelte át annyira jól az utazást, mint szerette volna, s persze minden lánynak valami nyalángságot. Beszélgettünk, ki hogy van, aztán a fiúk nekiálltak játszani. Úgy döntöttem, én sem maradok ki teljesen, én a PS2-vel pötyögtem. Először valami mászkálóssal toltam, majd míg el nem fáradtak az ujjaim, Mortal Kombatoztam. =) Bene anyukája sütött nekünk melegszendvicset, s főzött teát is, így hát a játék után míg el nem készültek ezek, még beszélgettünk, majd vacsoráztunk. Az asztalnál folyt tovább a szó, de sikerült nagyon elkedvetleníteni a srácot, úgyhogy igyekeztünk minél gyorsabban visszajutni a szobába és újra felvidítani. Ez sikerült is, videókat és zenéket mutattunk egymásnak
Ez volt az utolsó, amit mutatott nekünk:
Szerintem csodálatos. Csak ültünk hárman összeölelkezve a kanapén, ahogy ez ment, némán és mégis telin. Nagyon jó érzés volt. El is érzékenyültem. Gyönyörű ez a dal. A képeket nem néztem, mert ihletet kaptam.
Ezután összeszedtük magunk és lekísértük a buszhoz a srácot. Örültem, hogy tudtunk ismét találkozni.
Vasárnap
Korán keltünk, hogy legyen időnk összepakolni. Másfél órával az indulás előtt, az én jóvoltamból. =) Igaz, ebből fél órát elhülyéskedtünk Benével. XD Mindennel kész lettünk, pontban kilenckor léptünk ki a kapun, kivételesen az apukájára kellett várnunk, nem ő kapott idegbajt, mikor leszünk már készen végre. =) Volt dolga valakivel, amit mi megértettünk, de én spec minden második másodperc után az órát lestem és tűkön ültem, nehogy elkéssünk. Azt kívántam, késsen a vonat 10-15 percet. Persze koppanóra ott voltunk, lett jegyünk is, meg minden. És késett a vonat tíz percet. Én úgy nevettem. =D
Utazás közben elolvastam az utolsó fejezetet az Újholdból, aztán nekifogtam az Aszcs második kötetének folytatásába. Egészen jól haladtam. =) Kicsit ettem közben, Bene apukája csomagolt nekünk göngyölt húst (valami töltelék bacon szalonnába göngyölve) és rizst, de evőeszközt nem, úgyhogy azt kézzel kellett enni. Szerintem vicces volt. ^^ A hús nagyon sósra sikerült, így főként rizst ettem, majd a csokim maradékával egyenlítettem ki a só-cukor arányt a szervezetemben. Jó, ez erős túlzás, igazából rájöttem, hogy amennyire lehetett, jól laktam a rendes kajával, de édességre van szükségem. =)
Az Újhold vége rémes. T_T Jacob egész végig Bella mellett volt, vigyázott rá, meg minden, erre Edwardnak mondja, hogy mivel ott van vele, nem fél. Az egész vége úgy lett összerakva, hogy végig szívtam a fogam és nyűglődtem rajta. XD Benének is felolvastam végkiakadásom okát és valami olyasmit mondott rá, hogy "Ez már túl nyálas.", úgyhogy megnyugodtam, hogy nem én vagyok a hülye. =D Na mindegy.
Annak ellenére, hogy 11:40-re kellett volna megérkeznünk, 12:30-ra értünk be, vagyis pont akkor, amikor megbeszéltük a találkozót. Nagyon mérges voltam, mert pont azért választottuk a vonatot, hogy időben odaérjünk. Eredetileg egy gyors ebédet és nasivásárlást is belekalkuláltam. És fél órát késtünk! >.<*
Szerencsére a lányok nem voltak paprikásak a késésünk miatt. =) Köszönés, puszi, gyors szusszanás, aztán irány IchiGoékhoz. Útközben megvizsgáltam végre közelről - megnyomkodtam a talpát, hogy konkrét legyek - egy RHS-t, méghozzá Cchanét. =) Megint megkaptam, milyen jó a sárga kabátom, amin én jókat mosolygom, mert anno úgy vettem, "Nem érdekel, hogy plázacicás, nekem kell ez a sárga kabát!". ^^ Miután megérkeztünk gyorsan átöltöztünk Sakurával. Ő a szoknya miatt, én azért, mert túl melegem volt és már nem éreztem konfortosan magam. ^^;; Ezután megcsodáltuk házigazdánk szobáját, mindenki megtalálta a maga kedvencét - vagy nem, mert annyi volt, hogy nem bírt volna választani -, aztán előkerült a nyúl is egy kis dögönyözésre. =D
Volt muffin, kóla, Pilóta keksz, csipsz, úgyhogy el voltunk látva. Igazából nagyon zavart, hogy szerettem volna vinni valamit és a hülye vonatközlekedés miatt nem maradt idő a beszerzésére. =/ Először a Karácsonyi lidércnyomást néztük meg. Régóta meg akartam már ismerni ezt a sztorit, s jókat mosolyogtam. =) Tetszett, nagyon aranyos. =) Kicsit kibeszélgettük magunkat a film kapcsán, majd pizzáztunk egyet. Miután mindenki evett - Kishi csak muffint -, újra a relikviákra terelődött kicsit a figyelem, aztán kitalálta IchiGo, hogy vegyük fel a ruháit. ^^ Legalábbis azt hiszem, ő találta ki - de nem vagyok benne biztos. ^^;;; Mindenesetre Cchan kapta a karamit, ami rajta is remekül állt, jól festett benne a lányzó, én meg a pónis ruhát. =D Megállapították a lányok, hogy illik hozzám, Sakura szerint be kell szereznem egyet. =) Belegondolva sosem adtam volna a fejem önszántamból a pónis ruha megvételére, de most, hogy megpróbáltam és tetszett, már ez is benne van a pakliban. =) Bene bemutatta masnikötő szakértelmét, meg is kapta az ezért járó dics(éretete)t. =) Fotózkodtunk, mindenki mindenkivel, plüssel, ... =D Mókás volt. ^^ Megállapítottuk, hogy IchiGo sárkánya fiú, Kishinek meg akkor lett igaza, mikor a tüskéit benyomtuk, akkor mindenki lánynak mondta. =)
Nem kezdtük bele a filmbe még, mert Cchannak időben el kellett indulnia, így inkább beszélgettünk, míg maradhatott. =) Miután elment, megnéztük a Teljes napfogyatkozást is. =) Mind azon izgultunk szerintem, hogy Párom hogy viseli. =D Mellettem már hozzászokott az őrült dolgokhoz, úgyhogy ő is részt vett pár mondat erelyéig a rövid filmelemzésben. =) Szerintem remek darab, két kedvelt színész a főhős, Arthur karaktere imádnivaló (én imádtam, ahogy a kezét végighúzva a kerítésen sétál, természetéből fakadóan lekezelő és hanyag, meg ahogy botrányt csinál a felolvasáson) és különleges. Igazi, elvont, őrült művész. =) Paul egyszerűbb személyiség ebből a szempontból, de azért az ő karakterén is van min csámcsogni. =)
A film után nagy beszélgetés kerekedett. Megtaláltam IchiGonál a Princess Ai sorozatot, ami az egyik kedvenc mangám a magyarra fordított darabok közül. Nagyon szerettem volna megszerezni, de elolvasni is nagyon jó. Úgyhogy hat mangát hoztam el IchiGotól a Napfogyatkozás mellett. ^^;; Kishi ismét sznobnak nevezte magát, én meg arra kértem, hogy definiálja ezt a szót, hogy számára mit jelent. Olyasmit mondott, hogy olyan ember, aki nemesnek mutatja magát, de nem az. Erre azt kérdeztem, kit nevez nemesnek. A válasza a volt, hogy ez jó kérdés, még nem tudja a választ, de gondolkodni fog rajta. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jut. =)
Hazafele megint alkottunk, mert jött egy busz, mindenki elbúcsúzott IchiGotól, erre mi a Párommal rájöttünk, hogy nekünk jobb lenne a másik busz. XD Aztán egy órával azután, hogy eljöttünk, kiderült, hogy ott hagytam IchiGonál az órámat. XD Annyira ügyes vagyok, tényleg... XD Jah, s a kölcsöncuccok mellett kaptam tőle egy nagy adag sárga gyurmát. =) Majdnem lehidaltam, főleg, mert pont sárgát szerettem volna. És annnnyira szép! *.*
Majd csinálok neked zsiráfot, jó? =) Bene húgának csináltam pénteken egy rózsaszínt, aminek narancsszínű foltjai voltak. =) Szerintem ari lett. Remélem, lefotózza, s akkor lesz róla képem is. =)
Hétfő
Hajnalban Bene dolgozni ment. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem mentem ki utána, hogy bezárjak, úgy gondoltam, a tesóm amúgy is hamarosan kel, s igazam is lett. A délelőtt nagyrészét átaludtam, aztán blogolással és levélírással töltöttem az időmet. Estefelé jött vissza hozzám a Párocskám, aztán felmentünk anyuhoz. Sajnos kiderült, hogy a dolgok otthagyásában megint ügyes voltam, elvittem Benéékhez Anyuci ajándékát, hogy ott befejezzem, s mielőtt indultunk volna, kiderült, hogy nem tettem el. T_T Kimérgelődtem magam emiatt, aztán továbbléptem rajta. Volt ott brokkolikrémleves, spenót, amihez csináltam tükörtojást, aztán sütött Anya gofrit. =) Olyan jó volt! Itthon meg rém hideg volt, mert vasárnap este megadta magát a fűtésünk. ^^;; Olyan fáradtak voltunk, hogy nem igazán zavart minket a dolog, amint letettük a fejünket, már aludtunk is. =)
Kedd
Megint hajnalban ment el tőlem Bene. A forgatókönyv hasonló volt az előző napihoz, kivéve, hogy nekem volt egy kis dolgom, amiről kiderült, hogy nem is olyan "kis" dolog... ^^;; Elég sok időt elvett a napomból, bár erre számítottam is. Arra nem, hogy másfél-két óra után befáradok tőle és bealszom, ahogy arra sem, hogy aztán alig várom már, hogy kész legyek vele. ^^;; Kicsit megszenvedtem, de sikerült. =)
Meglett a Secret Loli Santa eredménye, szerintem az nagyon izgalmas lesz. =) Új ismeretségeket szereztem a pupén, aztán facebookon volt egy olyan kiírásom, hogy "ÚJ FEJEZET!", ami az életemre vonatkozott, de az egyik barátném azt hitte, írtam valamiből folytatást. Úgy megörült neki, ahogy láttam, hogy végül úgy döntöttem, nem leveleket és blogot írok, hanem meglepem őt egy új Aszcs2 résszel. =) Szerintem örülni fog, noha ez a "lélegzet" eléég... kiosztós lett. =) Lesz ez még így se. =D
Jah, azt elfelejtettem, hogy délben hívott a helyi körzetszámról valaki. Én rögtön azt hittem, hogy az a hely, ahonnan várom, hogy visszajelezzenek. Nagyon szeretnék oda menni dolgozni! ^^ Felveszem izgatottan, mondja a nő, hogy küldtem az önéletrajzom és behívnának állásinterjúra. "Mivan?! Interjú??? Azon már voltam!" - gondoltam én, aztán lekoppant, hogy ez a helyi hivatal, ahova ugyanúgy beküldtem a jelentkezésem. XD "Ú, ez gáz, gyorsan szedd össze magad!" - közöltem magammal, s igyekeztem minél gyorsabban lejegyezni minden infót. A nő gyorsan beszélt, alig volt időm, csak úgy szórta rám az információkat. Az meg egyértelműen kiderült számára, hogy nem ővele akartam beszélni, mert meg is kérdezte, hogy másvalakire számítottam-e, hogy máshonnan hívnak. ^^;; Na mindegy, jó ez így is. =)
A Princess Ai gyönyörű, a története izgalmasabb, mint amire számítottam. Vannak benne olyan srácok, akiért teljesen odavagyok. Kent is rém édes, imádnivaló a komor pillantásával, a csendes stílusával. És ugye én imádom a gitárosokat. =D Kaoru, Nakano Hiroshi, csak hogy két japán hírességet mondjak... =D Takeshi félelmetesen jól néz ki, annyira hideg és magabiztos... *szívecske száll fel* Hikaru, a meleg barát kezdetben hihetetlen volt, először hihetetlen nagy meglepetés és öröm, majd hihetetlen idegesítő a féltékenykedésével. XD De Kent jól helyre teszi és elindul pozitív irányba a karaktere. ^^ <3 Aztán aki még nagyon tetszős, az Nora. =) Ai természetesen gyönyörű, a ruhái nagyon tetszenek, a viselkedése meg egyedi. =) Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a mangát. =)
Ma
Fél hatkor feküdtem le - úgy gondoltam, ha a tegnapi napot alvással töltöttem (egyrészt), nem baj, ha az éjszakát írással töltöm. =) Ennek megfelelően mire észbe kaptam, már hajnal volt. XD Sőt, reggel valósággal kényszerítenem kellett magam még egy kis alvásra. Hétkor ébredtem fel először, kicsit sem éreztem magam fáradtnak, de azt mondtam magamnak, hogy két óra alvás kevés. Aztán megébredtem fél kilenckor, akkor meg úgy egyeztem meg magammal, hogy egy órát még ráhúzok. 9:15-kor már nem bírtam rávenni magam az alvásra, így nekiálltam blogolni. =)
Háromnegyed kettőre vagyok hivatalos az interjúra. Meglátom, mi lesz. Kicsit fura érzés, hogy van egy hely, ahova nagyon szeretnék menni és most beütött még egy, ahova nem lenne rossz. ^^;;
Beszámoló - kész!
Íme itt a várva várt beszámoló. =)
Mára a program megírni ezt a bejegyzést, aztán szobát pakolni és paraparázni egyet, utána pedig megírni legalább az egyik fejezetet az alternatív szálhoz. ^^
De most jöjjön a Con! =D
Mai beindító, ami igazán illik majd a beszámolómhoz is:
"Csak egyszer élsz, mire vársz?
Hát használd ki, tombolj és játsz!
Csak tedd meg azt, amire vágysz,
Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!
Csak kölcsönbe kaptuk a Földet,
Hát tapasztalj, alkoss többet!
Mert tudod jól, hogy aki mer, az nyer.
Tiéd a szíved, a leked, a tested, a fegyver...
Az a nagy kaland, amire vágysz,
Hát kóstolj, és érezz, és játsz!
Tegyél tegyél többet és élj!
Hidd el a hangszer a húr, hogy mindig zenélj!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
"Most kell, hogy érezd, bármit megélhetsz!
Engedd, hogy vigyen a láz és ne végezz!
Mikor a színpad előtt magadra lelsz,
Éld meg, hogy csak tiéd most ez a perc!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
Hooligans - Pörögj!
Nagyon szeretem ezt a számot, jókat lehet rá tombolni és a szövege is nagyon ütős. Hihetetlen, hogy csak egy kólareklám. =D
Pénteki napról még annyit azért érdemes tudni, hogy nem csak bevásárlókörutat tettünk, de egész nap nagyon feszültek voltunk, így igazából hajszál híja volt, hogy összevesszünk. Mivel minden apróm odaadtam, egyéb pénz meg nem volt nálam, de amikor a Párom bunkón beszólt nekem, mert zsebre tettem folyton a kezem, ezzel őt kizárva a jelenemből, mondtam, hogy most adjon pénzt buszra, hazamegyek. Fú, nagyon mérges voltam, azzal úgy az egész napom elromlott, meg minden. Aztán anyuéknál kötöttünk ki. Tudni kell, hogy anyunak és a maminak is van egy "hisztije", amivel most már minden alkalommal nyúznak és mivel alapvetően nagyon nem volt hangulatom dolgokhoz, hát majdnem kiakadtam. De ez egy ilyen nap volt, a Párom a nap elején volt full ideges, anyukám se mondhat el magáról mást, csak azt, hogy neki egész napos volt a feszültség. ^^;; Estére rendeződtek a kedélyek kettőnk közt, mamiéknál kajáltunk, finom sült bacont, tojást és hagymát zsömlével, sikerült kicsit alkotnunk, itthon kiszámítógépeztem magam, aztán ruhapróba, stb. XD
Másnap hajnalban kellett volna kelnünk, hogy elkészüljünk, beutazzunk és találkozzunk két barátnénkkal, de nem bírtunk felkelni, úgyhogy egy órát még aludtunk. XD Aznap volt a családi szüret és mivel később keltünk a tervezettnél, mindenkivel összefutottunk. Testvérem reggel ért haza, álmosan fel sem ismertem elsőre és csak rémülten álltam a szekrény mögött rejtőzve bugyiban és topban, hogy ki a fenének van még kulcsa a lakáshoz a háziakon kívül. XD Aztán leesett, hogy ez a kerek fejű férfiember a tesóm. *röhög* Meg hát titok volt mindenki előtt, hogy vettünk pénteken parókát is. Lett volna belőle nagy hiszti, ha kiderül, hogy ilyesmire költjük a pénzünk, mikor akármi... Anyunak mondjuk próbáltam megmagyarázni előző nap, hogy nekem most ezt kell csinálnom, érzem, de még mindig nem érzi át és érti meg a helyzetemet. Sose fogom megérteni... vér ezoterikus ember és nem érti meg az egyszerű összefüggést, amit elmondok neki... *fejét csóválva hátratúrja a haját* Na mindegy. Ennek örömére apu és a barátnője is kétséges volt, hogy kilátnak-e a csipából és felfedezik-e, hogy pár árnyalatot változott a hajam, s mintha a frizurám se lenne a tegnapi... XD
Mindenesetre úgy tűnt, sikerült elkerülni őket, nem buktunk le. =) Bár apu nem az a fajta, aki balhézik az emberrel, azért jobb, hogy titok maradt a titok, mert apu az a mosolygós és csendes gyilkos típus.
Így festettünk:
Mára a program megírni ezt a bejegyzést, aztán szobát pakolni és paraparázni egyet, utána pedig megírni legalább az egyik fejezetet az alternatív szálhoz. ^^
De most jöjjön a Con! =D
Mai beindító, ami igazán illik majd a beszámolómhoz is:
"Csak egyszer élsz, mire vársz?
Hát használd ki, tombolj és játsz!
Csak tedd meg azt, amire vágysz,
Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!
Csak kölcsönbe kaptuk a Földet,
Hát tapasztalj, alkoss többet!
Mert tudod jól, hogy aki mer, az nyer.
Tiéd a szíved, a leked, a tested, a fegyver...
Az a nagy kaland, amire vágysz,
Hát kóstolj, és érezz, és játsz!
Tegyél tegyél többet és élj!
Hidd el a hangszer a húr, hogy mindig zenélj!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
"Most kell, hogy érezd, bármit megélhetsz!
Engedd, hogy vigyen a láz és ne végezz!
Mikor a színpad előtt magadra lelsz,
Éld meg, hogy csak tiéd most ez a perc!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
Hooligans - Pörögj!
Nagyon szeretem ezt a számot, jókat lehet rá tombolni és a szövege is nagyon ütős. Hihetetlen, hogy csak egy kólareklám. =D
Pénteki napról még annyit azért érdemes tudni, hogy nem csak bevásárlókörutat tettünk, de egész nap nagyon feszültek voltunk, így igazából hajszál híja volt, hogy összevesszünk. Mivel minden apróm odaadtam, egyéb pénz meg nem volt nálam, de amikor a Párom bunkón beszólt nekem, mert zsebre tettem folyton a kezem, ezzel őt kizárva a jelenemből, mondtam, hogy most adjon pénzt buszra, hazamegyek. Fú, nagyon mérges voltam, azzal úgy az egész napom elromlott, meg minden. Aztán anyuéknál kötöttünk ki. Tudni kell, hogy anyunak és a maminak is van egy "hisztije", amivel most már minden alkalommal nyúznak és mivel alapvetően nagyon nem volt hangulatom dolgokhoz, hát majdnem kiakadtam. De ez egy ilyen nap volt, a Párom a nap elején volt full ideges, anyukám se mondhat el magáról mást, csak azt, hogy neki egész napos volt a feszültség. ^^;; Estére rendeződtek a kedélyek kettőnk közt, mamiéknál kajáltunk, finom sült bacont, tojást és hagymát zsömlével, sikerült kicsit alkotnunk, itthon kiszámítógépeztem magam, aztán ruhapróba, stb. XD
Másnap hajnalban kellett volna kelnünk, hogy elkészüljünk, beutazzunk és találkozzunk két barátnénkkal, de nem bírtunk felkelni, úgyhogy egy órát még aludtunk. XD Aznap volt a családi szüret és mivel később keltünk a tervezettnél, mindenkivel összefutottunk. Testvérem reggel ért haza, álmosan fel sem ismertem elsőre és csak rémülten álltam a szekrény mögött rejtőzve bugyiban és topban, hogy ki a fenének van még kulcsa a lakáshoz a háziakon kívül. XD Aztán leesett, hogy ez a kerek fejű férfiember a tesóm. *röhög* Meg hát titok volt mindenki előtt, hogy vettünk pénteken parókát is. Lett volna belőle nagy hiszti, ha kiderül, hogy ilyesmire költjük a pénzünk, mikor akármi... Anyunak mondjuk próbáltam megmagyarázni előző nap, hogy nekem most ezt kell csinálnom, érzem, de még mindig nem érzi át és érti meg a helyzetemet. Sose fogom megérteni... vér ezoterikus ember és nem érti meg az egyszerű összefüggést, amit elmondok neki... *fejét csóválva hátratúrja a haját* Na mindegy. Ennek örömére apu és a barátnője is kétséges volt, hogy kilátnak-e a csipából és felfedezik-e, hogy pár árnyalatot változott a hajam, s mintha a frizurám se lenne a tegnapi... XD
Mindenesetre úgy tűnt, sikerült elkerülni őket, nem buktunk le. =) Bár apu nem az a fajta, aki balhézik az emberrel, azért jobb, hogy titok maradt a titok, mert apu az a mosolygós és csendes gyilkos típus.
Így festettünk:
Mi voltunk a lolita-kodona páros. Az egyetlen a Conon. ^^
Engem ihlet járt körbe, így a buszon írtam. Aztán a Blahához érve elkezdtem izgulni, vajon a csajok megismernek-e. =) Nem mondtuk el nekik, hogy van parókám, ahogy senkinek sem, kivéve egy barátosném és egy srácot. =) Előbbinek tetszett, még jókat poénkodott is, utóbbi szerint szörnyű. XD A két lány lesett egyet, de megismertek és nagyon tetszett nekik, meg a szerelésünk is. =) Így indultunk hát négyesben Conra. =)
Közben Infected Mushroom megy, Heavyweight. Ideális az íráshoz, hosszú, kellemes. =)
Na... odaértünk szépen rendben, beadtuk a kabátom a ruhatárba, a lányok elmentek pipilni és jól elkeveredtünk egymástól, mert már mi nagyon be voltunk izgulva az amv-k miatt, úgyhogy tíz perc várakozás után bementünk a nagyterembe. =) A cosplay miatt nagy volt a tumultus mindenütt, rengetegen voltak, így mi csak a földön tudtunk leülni, de legalább jó helyünk volt, láttunk is valamit, nem tapostak agyon minket. =) Volt sok sikoltozás a részemről, minden, ami tetszett, arra sikítottam. XD Szerintem a környezetem a Páromon kívül mind nagyon szeretett egy idő után, mert én bizony lelkes fangirl voltam. =D
A legtöbbet akkor sikítoztam, amikor az ismerős loliták vonultak fel a színpadra. =D Mindenkinek külön-külön, meg a csapatnak is együtt. =D Jó nevetek volt!!! Igazán ötletes. Kodonám mindjárt meg is szólalt: Megvan a győztes. =D Két magányos loli vonult fel, az első aranyos volt, a másodikon sokat mosolyogtunk össze a Párommal, mivel az első másodpercben, mikor felért és riszált egyet, kilátszott a feneke. XD Megállapítottuk, hogy ez a lány a beöltözős fajta és ennyivel letudtuk a dolgot. Nem akartuk fikázni, mert nem. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy cosplayel valamit, kiérdemel egy kis tiszteletet. Persze az az egyén hibája, ha a cosplayelt dolgot, legyen az stílus vagy egy karakter, nem ismeri alapjaiban. Meg ugye nem bántunk másokat és ami a legfőbb: az vessen másra követ, aki nem hibázik sosem. Nincs jogunk hozzá! Ennyi az egész. A tollboa nekem fura volt, meg nem tetszett, hogy a lány fehérben volt és a cipője fekete volt, nem volt bugyogója sem, de majd legközelebb többet fog tudni remélhetőleg a lolitáról. =) Reménykedjünk benne. =)
A cosplayek nagyon jók voltak, a playerek ügyesek, szóval gratula! Nem volt könnyű dönteni, azt hiszem. =) Az amv versenyt nagyon vártuk, mivel egyik barátném indult rajta. Nem került be a legjobb 13-ba, ami nagyon elkedvetlenítette, főleg azért, mert volt pár amv, ami szerint jobb volt az övé, mégis levetítették. Igazából osztom a véleményét, én kifejezetten utálom a villogó és csupaeffekt dolgokat, Taly meg olyan amv-t rakott össze, amely bemutatja mindhárom animét, amiből dolgozott. A Vadon hercegnője, a Vándorló palota és a Chihiro Szellemországban című animéket választotta, nagyon jó jeleneteket belőlük, tetszettek az összemontázsolásai, az effektjei és a zene is nagyon kedvenc, amit hozzá választott. Láttam, mielőtt beküldte. És még csak le sem vetítették... T_T Helyette levetítettek olyat, amit aznap vagy kétszer-háromszor láttunk. X" Nem kafis... Aztán a leányzó kedvét tovább rontotta, hogy kiderült, meghalt a kedvence. Szegény a fél Cont átsírta, meg jól befordult. Nagyon gondolkodtam rajta, hogy mit csináljak, aztán nem jutottam semmire. =( Részvétet nyilvánítottam, kicsit megsimogattam a karját és a hátát, s ennyi. Utólag többet vártam volna magamtól. =S
Bevallom, a játékokról készült videók nem érdekeltek, úgyhogy én addig írtam. A Párom jó mérges is volt rám, hogy eljövök Conra és írok... *felvont szemöldök, nemért fej* Én meg azért lettem mérges, hogy miért baj ez, csak akkor írok, amikor nincs más, vagy amikor nagyon jönnek a szavak. Na mindegy, ez a mi hülyeségünk. =D A Cataclysm videóját egy ideig néztem, míg megjelentek a Worgenek. Arra kíváncsi voltam, hogy milyenek, aztán ennyi. Ari volt a környezetemben pár csaj, sikoltoztak, meg ugráltak, teljesen odavoltak a WoWért. Jót kuncogtam magamban rajtuk, én meg arra gondoltam, hogy végre van a gépemen és megint nem tudok játszani, mert eltűnt a szeró, ahol nekikezdtem. *sírva röhög lélekben* Ennyit erről.
Ezután jártuk igazán körbe az Expot. =D Mindenhova benéztünk, akartam kitűzőt, de aztán nem fértem oda a sok csajtól, úgyhogy hagytam a fenébe. Pedig egy Lovelesses tetszett, meg aztán később Taly megmutatta, hogy talált Gravitationöset is, én meg sikítottam és nyüszítettem egyszerre. XD Régen hülyeségnek találtam a kitűzőket, most már magam is szeretnék pár különlegeset, meg amilyen animéket szeretek. Például Junjou Romanticásat, Nanásat, Gravisat, Rome X Julieteset, FMA-sat, Black cateset, de nem mondanék nemet egy Ayashi no Ceresesnek, Detektív Conanesnek, Wolf's rainesnek, Fruits basketesnek, Haru wo daite itásnak sem. =D Óhhh és a táskák... Én olyan jó táskákat láttam... T_T Eddig animés táskákat se akartam igazán, mert eddig nem tetszett igazán egy se, de szombaton olyan csúcs tatyókkal jártak az emberek, hogy az hihetetlen! Mivel én elkötelezett JR- és Nanafan vagyok, elsősorban azok érdekelnének, de egy RXJ, egy FMA vagy egy Black catest is vennék szerintem. =) Nem vagyok egy otaku, főleg nem az elvetemült fajta, de az első kettőért szenvedélyesen rajongom.
Igazából nem is tudom, mivel ütöttük el az időt, míg nem kezdődött a tánc és a parapara. =D Sétáltunk, ettünk, vásároltunk, beszélgettünk, találkoztunk. Ó, igen! Összefutottunk rengeteg lolival, aminek nagyon örültünk. =) Mindenkivel váltottunk pár szót és olyan feelinges volt, hogy végre nem csak ketten-hárman/négyen vagyunk ismerősök a Conon, hanem ott is egy ismerős arc, meg ott is, és jajdejó velük beszélni akár csak két szót is! =D Találkoztunk IchiGoval, akit egész nap nagyon kerestem. ^^ Szerintem aranyos a párja is, bár látszott rajta, hogy már fáradt. ^^ Minden lolitól első kérdéseim egyike volt, hogy találkoztak-e vele, stb. XD Akartam szavazni a sütijére is, csak aztán felhomályosítottak, hogy zsűri fog csak dönteni. Úgy rémlik, a MondoCon honlapján írták, hogy kiállítják a süteményeket és külső alapján szavazhatnak a conosok, de mindegy. ^^ Felfedeztem még egy netes ismerős nevét, aki nem más, mint Sagastrina. =) Sosem láttam élőben, de már a gondolat is rettenetesen feldobott, hogy versenyzik, valószínűleg ott van. =) Megtanáltuk az ikreket is, Nekohimét és Gigit. =D Szépek voltak, s mindketten nagyon megörültek, hogy van egy kodonám. Gigi megkérdezte, hogy vettem rá, én meg félkaján vigyorral mondtam, hogy Bene elég őrült magától is, nekem szólni se kellett ezügyben, mert ő találta ki, hogy kodona lesz, én meg bőszen támogattam. =D Ő találta ki az összeállítását is, az én csíkos zoknim volt rajta, úgyhogy nagyon mókás volt számunkra ez a dolog. És én még szerelmesebb voltam belé kodonaként. Nem voltam az a fajta, aki ölelgeti, csókolgatja a párját, és nekem is volt egy határ, amíg bírtam, ha velem ezt csinálta. De aznap és vasárnap néha elemi erővel tört fel belőlem, hogy adnom kell neki egy puszit, egy csókot, jól meg kell ölelgetnem, hozzá kell bújnom. Büszke voltam rá nagyon. =) Ami nagyon megmelengette a szívünket, hogy Gigiék meghívták őt a következő lolimeetre, mint kodonát. Nagyon köszönjük, élni fogunk a lehetőséggel. *nagy mosoly*
Vásároltunk. A bőség zavara és az árak magaslata jól megzavart engem. A kitűzőkhöz nem fértem ugye rendesen oda, amelyik kupachoz meg igen, ott nem tetszettek a kitűzők, mert tele volt Twilighttal és japán zenészekkel, együttesekkel. Szeretem a Twilight sagát, könyvben és filmben is. Megértem azt is, aki nem. Nekem a legkedvesebb karakter benne Jacob, s Meyer nagy lett a szememben a farkasok bevésődésével, a rendező/rendezők meg azzal, ahogy a farkasok egymások közti viselkedését mutatták be. Ez a három momentum megérdemli, hogy említsem mindig és fanoljam. Hiszen farkasmániás vagyok. ^^ Zenészek és együttesek terén úgy vagyok vele, hogy én egy-egy számukat szeretem elsősorban. Nagy kedvenc Evanescence, 30 seconds to Mars, Linkin park, Placebo, Three days grace, Rammstein, jah, hogy japánok kellenének, hát akkor Ayami Hamasaki, Chihiro Onitsuka, Anna Tsuchiya, Olivia Lufkin, de szeretem Maaya Sakamoto és Yuki Kajiura számait is, de egyetlen felsoroltról sem állítanám, hogy mindent kedvelek tőle. =) Ha kitűzőt kéne választanom, 30stM, Linkin park és Chihiro Onitsuka kitűzőket keresnék, de nem ilyen fekete-fehér összeállításban. ^^ Na mindegy. Láttam sok szép animés dolgot. Pár póló nagyon tetszett. A magyar mangákat támogatom, bár még nincs birtokomban egy sem, de ezen változtatni fogok. Mert ugye én elkötelezett magyar vagyok. XD Hajrá magyar termékek, magyar nyelv, Magyarország, magyar találmányok, magyar logika, magyar hülyeség, ...!!! =D Mind jellegzetes, azt gondolom. =) Nagyon tetszettek azok a dolgok, amik kézzel készültek, mint például az egyik standnál az a lány, aki az égetett gyurma figuráit árulta. =) Az ilyenekért nagyon tudok lelkesedni. =) A Holy Sugar Factorytól is majd szeretnék valamit, s erre rögtön két okom van, Gigi nagyon ügyes kezű, s ha csak kevéssel is, de szeretném támogatni a magyarokat. =) Na, ebbe most megint jól belementem. XD A manga részlegnél két kör után vásároltunk. Nem bírtuk ki. XD Páromnak kellett egy Alice Csodaországban, nekem meg már régóta fájt a fogam egy újabb boy's love-ra, így az áhított Vázlatokat választottam, noha eléggé elgondolkodtatott a kínálat. A legnagyobb meglepi egy négy (loli)ujj vastag, majdnem A4-es japán yuri manga volt. Azon behaltam. Hatalmas, sok, ojjé... *kidől* =D De volt ott színes boy's love is, meg rengeteg angolul kiadott vágymanga... Zettai kareshi (Absolute boyfriend, Tökéletes barát) például nagy álom, meg valamennyi Watase Yuu darab. Ayashi no Ceres, Imadoki legalábbis mindenképp. =) Junjou romanticát is láttam, angolul. T_T Pedig arra lecsaptam volna, ha magyar lenne, hiába szeretem jobban az animét. XD Kevésbé szabadszájú, szebb a rajzolása és jobban vannak megkomponálva a jelenetek. =) De láttam Get backers mangát vagy 25 fejezetet angolul, úgyhogy lassan, de biztosan csak eljutnak ide is a dolgok. Nagy imádatom tárgya a Nana (még mindig), ennek ellenére még nincs egyetlen mangám sem. Erre két okom van, nem volt darabonként 2500Ft-om rá, no meg ez a történet tarolt nálam, olyan szinten kibuktam tőle, hogy az nem igaz. 47 részből 40-et minimum végigbőgtem. Persze ennek van egy olyan háttere is az életemben, hogy a névrokonommal a barátságunk hasonlóan drámai, kusza, szoros, őrült és tragikus, ezt pedig nem tudtam kívül hagyni az ajtón, amikor beléptem az animenézés szobájába magamban. Két lány ugyanazzal a névvel, ugyanolyan korral, más családi háttérrel, álmokkal és jellemmel, de rengeteg-rengeteg közös ponttal... Na ez az a gondolat, ami most is annyira a szívembe mar, hogy ugrom is a következő témára.
Jött a tánc és a parapara. Namármost! Korábban egyszerűen nem értettem, mire jó a parapara. Ez meglepő fordulat, pontosabban felismerés volt nálam a Conon. Vágytam én is paraparázni, de nem mertem menni. Nehezen hangolom össze a kezeim és a lábaim, utánzok le egy mozgást, emiatt meg rettentő rémesen érzem magam. Két évet karatéztam, hetedikben és nyolcadikban, az elején iszonyat szenvedtem, majdnem abba is hagytam egy hónap után, mert egyszerűen nem tudtam egyszerre mozgatni mindenem, ahogy kellett. De hála Istennek volt egy olyan sempaiom, aki nagyon kedvelt és lelket öntött belém. Nagyon szerettem őt, most is többnyire hálával és szeretettel gondolok rá. ^^ Miatta jutottam el két táborba is, miatta versenyeztem, miatta teltem meg erővel és elszántsággal, s a mai napig sem veszett ki belőlem az az igazi karatéka szellem. Tőle vettem meg a ruhámat, az övé volt korábban és mindmáig a szekrényemben őrzöm. Lehet, hogy soha többé nem lesz közöm harcművészethez, noha nagyon szeretnék újra edzeni, kitartást tanulni, de nem adom senkinek soha ezt a ruhát, mert egy olyan emlék és relikvia, amely nem ér fel semmilyen pénzzel. ^^ És tök durva, de könnyezek. A karate nekem két évet úgy segített át, hogy volt hitem, lelkierőm. Nélküle elvesztem volna. Olyan spiritet adott, hogy képes voltam tanulni, levezetni a feszültségeim, kilépni a hétköznapok tragikomédiájából, kint hagytam a dojon kívül mindent és olyan erőt birtokoltam általa, ami által bírtam venni az akadályokat. Nekem nagy mumus volt a történelem, ennek ellenére négyesre vizsgáztam nyolcadik évvégén belőle. Rengeteg családi problémám volt, ezért azt a két napot vártam a legjobban, amikor mehetek edzeni. Mai napig szeretem a keddet és a csütörtököt, azokon a napokon volt ugyanis mindig az edzés és későbbiek során is ezekre a napokra jó órákat tettek. A csütörtök általában hosszú volt, főleg középsuliban, ahol kilenc vagy tíz órám is volt egy nap. ^^ Szóval a karate nekem nagyon meghatározó volt... és a mai napig lappangón, de hatást gyakorol rám. =)
Szóval tánc és parapara. Nem mertem menni, mert nem ismerek egy táncot sem, s nem ott akartam bénázni. A karateedzésekről még rémlik, mi lesz, ha az ember nem tudja, mi van. XD Voltak vicces dolgok, például amikor balra kellett volna fordulni és jobbra fordult valaki és egymásnak ütközött két ember. XD Na, én ezeket akartam elkerülni. De a következő Conra már megismerkedek párral, ezért is döntöttem el, hogy ha még ma végzek a bloggal és a szobámmal, táncolni fogok. Már az augusztusi lolimeeten is néztem a lányokat, hogy milyen jó lenne közéjük tartozni, velük táncolni, de akkor még nem volt annyira nagy a késztetés, mint a Conon. ^^
Volt egy Princess Tutu a nagyteremben a tánc kezdetekor. Táncolt is egy kicsit. Balettozott. Sokat gyakorolhatott, mert az erő, a kecsesség és a szép koreugráfia megmutatkozott. =) Gratulálok neki, ott is megtapsoltam. ^^ Kis magánszám volt a nagyterem végében, amit volt szerencsém elkapni. ^^
Az eredményhirdetésen nagyon izgultunk, hogy kihúzzák-e a nevünk. =D Mind szerettük volna, de erre egyik nap sem került sor. XD Egyébként én mindenhova Liani Hikawaként írtam le a nevem. XD A hétköznapi nevem előfordulhat, sajnos a családnevem tömegnév. Ezt a nevet viszont más nem használja, ha mégis, készüljön fel, hogy ha megtalálom, csúnya véget ér a története. *komoly* Örültünk a győzteseknek. =)
A technikai szünet idejére kajálást, dumapartit, sétálgatást terveztünk és azt is csináltunk. A vetítés nem érdekelt minket, meg addigra már szétültük a ruhánk. XD Aztán fél órával a nyitás előtt bementünk a nagyterem elé, hogy leadjuk a cuccaink. Nagyon mókás volt, mert ott már heringekként állt a tömeg, alig bírtunk eljutni az infopultig. XD Aztán ottragadtunk. Az hagyján! Úgy sikerült felsorakozni, hogy Bene állt a pult előtt, a két lány közöttünk, én meg a falnál, mögöttem három idétlen sráccal. Innen jött a gond, ugyanis az a három folyamatosan beszélt! És hülyeségeket! XD Nem lehetett röhögés nélkül bírni, bár én próbáltam szolíd lenni, elfordulni, de volt egy beszólásuk, amit burkoltan nekem céloztak és úgy elvörösödtem, hogy Taly vörös/bordó pulcsijában simán elvesztem. XD Odabújtam hozzá, hogy én ezt már nem bííírooom, S.O.S.. Ezután jött a feketeleves. Át akartak emberek jutni a tömegen, ilyenkor meg hátra kellett lépnem és egy kicsit nekipasszírozni a fiúkat a falnak. Az egyik ilyen alkalomkor, ha jól éreztem, az egyik benyúlt a szoknyám alá és megfogta a fenekem. *felsül* Ledöbbentem. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Aztán meg nagyon paprikás lettem és eldöntöttem, hogy a következő hátralépésnél beletaposom a magas sarkúmat a lábába annak, amelyiket sejtettem, hogy az elkövető volt. Segélykérő pillantásokat küldtem a Páromnak egyébként, aki meg kérdezgette, hogy mi van. Neki nem mertem megmondani, hogy megfogták a fenekem, mert féltem, hogy átverekszi magát rajtunk és egyesíti a srácokat a fallal. XD Aztán a magasabbik nekiállt nyafogni, hogy már leállta a lábát, inkább leguggol. A másik hülyítette, hogy annak nem biztos, hogy mindenki örülne, enyhén lenne csak félreérthető, stb. Igen, osztottam a dolgot. Hátrafordultam és megkérdeztem tőle, hogy cipőt cserélünk-e, majd felmutattam a fegyverem, hogy lássa. Csak hogy tisztába legyen vele, hogy egy lolita nagyon kedves, aranyos, de ha kihúzzák nála a gyufát, nőiesen és édesen áll bosszút. XD Mindjárt abbahagyta a panaszáradatot! ^^y
Amíg nincs itthon senki, addig amúgy blogírás közben énekelek. XD Rekedten és félbetegen (ó yes, még mindig...) nem éppen jó hallgatni véleményem szerint a hangom, de nem izgat. =D Szeretek kornyikálni az éppen hallgatott számokra, vagy kint a konyhában. XD
Ezután megnyíltak az ajtók. Azt hittük, mindent kiürítenek, de a székek bent maradtak, így mi középtályon lecsüccsentünk. Milyen jól tettük...! =) Kokia nagyon édes!!! *ragyogó pillantás* Felment a színpadra, majd elkezdett beszélni. Olyan volt, mintha egy öt-hat évest hallgatnánk. Aztán ahogy énekelni kezdett... *___* Nagyon széles hangskálája van, sokáig tud tartani egy hangot, vagy szépen áriázik. Operaénekeseket megszégyenítő tehetség. =) Inkább lassúbb, melankolikus, lírai darabokat játszott, csak egy gyorsabb száma volt. Talynak ez nem tetszett, lehet, hogy sírt is, mert felhozta belőle az elvesztése fájdalmát, de azt mondta, hogy nem tetszett neki, mert most nem volt hangulata ilyenekhez, de azt a gyorsabb számot meg akarja szerezni mindenképp. =) Nekünk nagyon tetszett. A művésznő hangja belőlem ihletrohamot hozott elő, úgyhogy én az egész koncertet álmodozással töltöttem. Hamarosan megírom, amit ott leálmodtam. Voltak részek, amikor könnyeztem. Kokia hangja és éneke miatt is, meg a történet drámaiságán is. ^^ Egyébként egyetlen gitár kísérte Kokiát, mégis zene volt kettejük összhangja, a javából méghozzá. =) Minden elismerésem nekik. =)
Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, de ezt már tegnap említettem. Azok a bunkók igazán elhúzhattak volna a koncertről, akik beszélgettek. Nagyon agresszív kismalacok módjára viszonyulunk hozzájuk. Szerintünk felháborító, hogy beülnek egy koncertre dumálni. Pláne egy olyan koncira, ahol a művésznő egy igazi japán hölgy, s itt mindkét szón külön hangsúly van. Japánból utazik ide hozzánk, még angolul is beszél hozzánk, hogy értsük kicsit, amit mondana nekünk, bizonyosan rengeteg gyakorlás és készülés, fáradtság állt már mögötte, arról nem beszélve, hogy olyan lágy volt, mint a selyem, igazi hölgy. Csak ámultam, de tényleg. *.* Kokia csodálatos.
Koncert után elindultunk haza. Még mindig ugyanaz a gárda képezte az ellenőrsereget a metrónál, a copfos srác, aki Alízhoz hasonlított, nagyon lesett rám, úgyhogy egy mosolyt küldtem neki és integettem egyet. =D A Párom albérletében aludtunk mi ketten, a lányok a sajátjukban. Én gyorsan levázlatoltam az álmomat, mert egyik barátnőm kedvéért kezdtem bele az alternatív szálba, s már jó ideje gondolkodtam, hogyan is lehetne összehozni újabb "lehetetlen párost". =) Meg ha sikerül olyanra megírni, újabb sztorimra lehetek büszke. Igazán büszke csak kettőre vagyok, pedig hat év alatt azért össze bír az ember írni párat. XD
Vasárnap megint korán keltünk, sok idő elment az összekészülődésünkkel. Aznap már nem voltam parókában. Jó is volt, mert hazaérvén azonnal lebuktam volna vele. XD De azt majd az estéhez érve mesélem el. XD Megint a Blahán találkoztunk a csajokkal. Volt egy ellenőr, aki amikor meglátott, felszólalt: "Nézd, nézd! Alíz Csodaországból! Hát nem olyan?!", Párom meg mondta nekem: "Fiatal kolléga nagyjából képben van.". =D Mókás volt. =)
Beültünk a nagyterembe. Taly azon nevetett, hogy már hiányzott neki, hogy sikoltozzak. Hát nálam nem volt hiba, a jó amv-k nagy tapsot és sikításokat kaptak. Leadták az egyik szerelmemet, Jihaku - Best of you-ját. Azt belövöm a következő postban, mert nagyon imádom. =) Amikor elkezdődött a bevezetőzene, már felnéztem és tapsoltam az izgalomtól, majd megláttam Jihaku nevét, még jobban felpörögtem, aztán ahogy felszólalt a Best of you, egyetlenként az egész teremben úgy sikítoztam, hogy az nem igaz. Majdnem sírtam is az örömtől. Az a videó nekem valóban imádat tárgya, az összevágások, a zene, az animék, a jelenetek, az effektek. Nekem az a No.1.! Sikítoztam én többször is, a zenét (amennyire én tudok angolul XD ^^;; ), végig üvöltöttem, teljesen transzba estem tőle, úgyhogy a mögöttem és mellettem ülők elég érdekes tekintettel néztek rám. De nem érdekel. Ez az amv megérdemli, hogy megőrüljek érte és tőle. Totál katarzis nálam, sírni és nevetni kezdek, amikor nézem. Jihaku, én már nagyon sokat áldottalak, imádtalak és rengeteg hálás pillantot küldtem neked, de ezúton is kifejezem ezeket. ^^ És nem hiányozhatott a Magyar AMV Rettenet sem a porondról, bár még mindig és egyöntetűen azt gondoljuk, hogy az elsőt nem sikerült felülmúlni. =) Abban a mai napig, már elkopottra nézve a videót is nevet az ember, a poénok majdnem mind eredetiek és viccesek, bár van benne morbid is, mikor a Szeresd a testem, bébi szöveg alatt az Akira vége megy... XD De az jó, amikor az Aljas kúszóbab - Normális vagyok-ja alatt a Code Geass pereg előttünk. =D Az animét még nem láttam, de már letöltöttem, hogy megnézem. ^^ Már ami Anime Seriesen fenn volt. T.T Öm... volt egy lány, aki megkérdezte tőlem, hogy mikor egy Code Geass amv ment, hogy ez melyik anime. Mivel nem értette, amit mondtam, felírtam neki. =)
Közben kajálok is. ^^;;
Jó munkához idő kell. Rosszhoz még több. XD
Éppen tortát eszem. ^^ Tesómnak szeptember végén, unokatesómnak meg október elején van a születésnapja, a szüretünk pedig általában a két időpont közé esik, ezért a mamám mindig süt nekik egy tortát. Ez csokoládés piskótás, s emeletes, s mandulás krém van benne. A mandulás krémért annyira nem vagyok oda, de jól mutat és csokis piskótával egészen finom. Meg nagy cukrok vannak rajta és azokat már nagyon kívántam. ^^
Megnéztük az Fullmetal Alchemist Testvériség első két részét. Szerintem a gyerekkori rajzolás nem olyan szép, mint az első szériának, a hangok eltúlzottak és nyávognak, az egész anyavisszahozás meg rémséges lett. A történet egyik kulcspontja az az élmény, amit Edward megél a kapun túl, amit lát az anyjából, már ha azt lehet ennek nevezni. Kimaradtak, illetve nem annyira érzelmesek a megható jelenetek, amit én nagyon szerettem az első szériában. Kevés infom van a második szériáról, de az eleje teljesen azt a hatást kelti, mintha azt, amiben egyezik az alappal, csak gyorsan elregélné, nem túl részletes és a sietős haladás nem annyira élvezetes a számomra, de biztosan meg fogom nézni. Annál is inkább mert az első széria nagy kedvenc. =) Ennek a szériának egyébként ugyancsak nagyon szép a rajzolása, a tájai, zenéit még nem hallottam eleget, de valószínűleg azok is minőségiek. =) Hamarosan megnézem, csak Anime Series fóruma megint meghalt, így csak az első tíz rész van meg. ^^;;
A harcművészeti bemutatón bent ültünk még. Mögöttünk egy idősebb férfi volt vagy a lányával, vagy nem tudom, milyen fiatalabb lánnyal, de be nem állt a szája. Az amv-k közben azt játszotta, fel tudja-e ismerni az adott animéket, ki tudja-e ragadni azt a jelentetet, amely megjelent. A vetítésen folyamatosan beszélt az FMA előző szériájáról és azt magyarázta, hogy ő ezt a két részt már látta, meg melyik karakternek mi a szerepe. Már kezdett szépen pipulni a fejem, amikor jött a bemutató. Ez az ember bemutatkozott, mint sötétség! De komolyan!!! *haját tépi* Elmondták, mit fogunk látni, erre a mellette ülő lánynak hülyeséget mond és baromságokat kérdez tőle. *asztalba veri a fejét* Már azon voltam, hogy rászólok, hogy beragasztom a száját, ha nem fogja be. Fú, azon nagyon kibuktam. Elmondták, hogy a show végén egy katanaval darabokra aprítanak egy összetekert gyékényt, amely megfelel az emberi karnak vagy lábnak, erre a pasi bambusznak nevezi. Basszus, nem mindegy! Abszolút nem mindegy, hogy egy katana csak az ujjad vágja le, vagy gond nélkül leviszi-e az egész karodat! XS A bambuszt építkezésnél használják, mint tartógerenda, például. Az rugalmas és egyenes helyzetben masszív erő, de hajlékony és csöves felépítésű, míg a gyékény tömör anyag. *kezd lenyugodni*
Alapvetően nem bírom a buta embereket. Bár egy nagyon jó poén egy buta lányról szerintem elkísér a halálomig most már. =) Középiskolában történt, hogy valamelyik magyar várban jártunk és egy szőke osztálytársnőm odalépett hozzám, miután a várat bemutató hölgy megjegyezte, hogy hát ott mellékhelyiség volt. A lány azt akarta tudni tőlem, mi az a mellékhelyiség. Nos... a döbbenet és a röhögő görcs egyszerre jelentkezett nálam, így egy nagyon ostoba fejjel benyögtem, hogy a vécé, megköszönte, odébb állt, én meg elrohantam röhögni. Nem akartam bántani azzal, hogy kinevetem, nekem is vannak gyenge napjaim, de ez az egész egyszerűen nagyon mókás volt. =)
A performance-on is sokat sikítoztam. =) Nekem nagy kedvenc volt a BATar team, de tetszett nagyon a Szavazd meg hát mind! és az, amelyikben ketten voltak, az egyik Sasuke volt, a másik karaktert nem ismerem, de ő is fiú volt. =) A legnagyobb bekiabálás ezen a napon esett meg, a mellettem ülő lány bekiabálta az általam nem ismert karakternek, hogy "ÖLD MEEEEG!", Sasukét. XD Azon jót nevettünk. Aztán meg valaki (talán ő? ebben most nem vagyok biztos) bekiabálta azt is, hogy "Sasuke, vetkőzz!", mire a srác szemérmesen félrehúzta kicsit a felsőjét. XD Tiszta cuki volt a srác. *.* Közelről már nem, a fülbevalója kiábrándító volt. XD Viszont az a srác, amely cenzúrázta az alsófelét, jó pasi volt. *___* Kidolgozott volt a teste, még pont azon a szinten kigyúrt, ami szerintem ízléses és gusztusos, s nem volt az a nagyon helyes arcú, azért nem elleneztem volna, hogy udvaroljon nekem, ha nem lenne Párom. =D De mivel van... bye-bye, szépfiúk. =D
Ezután sokáig lézengtünk az Expo területén. Japán zenei videókat nem volt kedvünk nézni, ellenben fényképeztünk és fényképezkedtünk. =) Ettünk, sétáltunk. Tök jó képeket csináltak két csajról, akik két pasinak öltöztek be. Nem ismerem az animét, sem a karaktereket, de ti lehet, hogy ráismertek, ha annyit mondok, mindkettő aktív dohányos, az egyik pasi szőke és ha jól értettem, szerzetes, egyébként pisztolya van, a másik pasi bordós-lilás, hosszú hajú és egy staff szerű fegyvere van/volt. ^^;; Beültünk az Animax prezentáció végére. Igazából annyira nem érdekelt a dolog, de vártam a fanfic beszélgetést. =) Azért jó volt, Tonya jól beszél. =D
Sikerült leülni egy srác mellé. Kérdezett tőlem valamit, aztán bemutatkozott, majd nem állt le, beszélt nekem. XD Kicsit kínos volt, mert szavát sem értettem. Egyrészt ott ültünk a hangfalaktól három méterre kb, másrészt hadart és halk volt, nagyon hátul képezte a hangokat. Amúgy aranyos srác volt, a honlapjának a címeit is megadta. Persze azt nem tudtam meg, hogy az Animax levetíti-e a Detektív Conan többi részét is szinkronosan, vagy sem, viszont azt már tudom, hogy majd az első nagyfilmet igen. XD Nem baj, jó az is. =)
A fanfiction beszélgetés egészen jó volt. Sok szimpatikus arcot láttam, többeknek kíváncsi lettem a művére. Ott láttam meg Sagastrinát is. =) Most már fel fogom ismerni, ha legközelebb látom. ^^ Vele msn-ezek, régen olvastam az írásait, link a honlapomon, kedvenc a LJ-n. =D Színes és barátságos egyéniség, kedvelem. Életben még inkább szimpatikussá vált a számomra. Nem tudhatta, hogy ki vagyok, de ott lestem rá az első sorban. ^^
Hajdanán, évekkel ezelőtt talán indultam egyszer Conos fanfic versenyre, de vagy nem kerültem be, vagy nem lett időre kész a ficem, vagy bebuktam, már nem is emlékszem. Mindig úgy gondoltam, csak az ír fanficet, aki ötletszegény. Sajnálom, ha ezzel esetlegesen megbántok valakit, nem ez a szándékom. Én csak azt akarom megírni, mit gondoltam a fanficírókról. Kész a világ, kerekek (általában) a karakterek, van egy cselekmény, már csak ki kell találni valamit ezzel kapcsolatba. Ennyi a fanfic. Ezért én nagyon keveset írtam. Egy Gravitation ficem van, az Újrakezdés, az meglepően jó lett, de a Loveless-Gravi crossoverem szerintem rémes és gáz. XD Több animéhez nem is írtam. ^^;; Viszont ahogy beszélgettek ott az írókkal, azt éreztem, hogy indulnom kell következő alkalommal. Már háromszor néztem meg, mit kéne írni, volt, amire tervem is volt, de aztán nem vetettem papírra. Egyéb versenyeken szívesen indultam, ahol volt egy téma, egy kép, egy gondolat, egy idézet, vagy csak pályázat volt. A legutóbb az Új-lenyomat és a Magyar Írói Akadémia pályázatára küldtem be a "fő regényem", a nagy büszkeségemnek nyilvánított "rövid" történetemet és pár másik írást, de szegény Endre még mailt is elfelejtett küldeni nekem, hogy megvannak az eredmények. Oo" Na mindegy, kicsit nekem is kedvem szegte a dolog, de nem az íráskedvem, hanem azon elgondolásom, hogy pályázaton és/vagy versenyen induljak. Kodonám azonban mondott valamit, ami visszhangzik a fejemben: "Ahhoz, hogy értő emberekhez kerüljön a műved, fanficet kell írnod.", és belegondolva, bármennyire is fáj ez nekem, igaza van. =/
Egyébként a fanficnek is megvan a maga kihívása. Karakterhűnek megtartani az adott karaktereket, világhűnek megtartani a világot, eredeti cselekményt felmutatni, új történetet belevinni, vagy továbbszőni vele a fandomot... Ez nem egyszerű, annak ellenére, hogy szépen leszóltam első lendülettel a fanficírókat. ^^;; Ami nekem még nehéz, hogy rövidet írjak, az 500-1500 szó elég kevés keret a számomra. ^^;;
Aztán jöttek a szinkronszínészek. ^^ Nem tudtam, kik lesznek, úgyhogy nekem mind meglepetés volt. Viczián Ottó abszolút kedvenc. Jó humorú, barátságos ember, a beszélgetés végére egész komoly fangirlködést rendeztem számára. XD O^.^O Az ő hangja tetszett az öt színész közül a legjobban, úgyhogy nagyon remélem, hogy még sok animében és filmben hallhatom a hangját. Sebzett karaktere számára nem volt annyira kedves, meg az össze-vissza hangfelvételek miatt a történet kicsit sem tisztult le neki, amit én nagyon sajnáltam. Szerintem borzalmasan jó hang Sebzettnek. A karaktere is kedves nekem egyébként, bár ő azt mondta róla, hogy két szó és hat üvöltés jutott neki egy felvételre, ezért sem szerette annyira, de mindegy. ÉN szeretem! =D Molnár Ilona nekem csalódás volt. ^^;; A hangja mikrofonban és anélkül teljesen más, mivel az első sorban ültem, hallottam. A Párom is azt mondta, hogy rettentően különbözik mikrofonban a hangja az igazitól, úgyhogy nem én hallottam valamit félre. =D Kicsit beképzeltnek tűnt, a "pedig az én hangom csodás", és ehhez hasonló kifejezéseivel. A mellette ülő lánynak nem jegyeztem meg a nevét, de nagyon fiatal. Totál meglepődtem, hogy ő szinkronszínész. =D Egyébként a Bleachben hallhatjuk a hangját, bár nem tudom, melyik karakter az övé, mivel nem nézem rendszeresen a sorozatot, nem tudok nagyon nyilatkozni a fandomról. ^^;; Dani nagyon szimpatikus volt nekem, s amikor meghallottuk, hogy lektorkodik, rögtön felcsillant a szemünk. Bene nagyon nyúzott, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg, hogyan jutott el a lektor pályához, de nem mertem. A Valakim le is szúrt ezért, hiszen minden kihagyott lehetőség egy KIHAGYOTT lehetőség... =( Jó-jó, ez igaz, de féltem, hogy mire elé kerülök, olyan izgatott leszek, hogy nem bírok majd megszólalni. Görcs állt a gyomromba, a szívem minden dobbanása hatalmas ütés volt, alig kaptam levegőt, a Páromnak nem bírtam normálisan beszélni és ahogy beálltam a sorba, hogy na majd én is odamegyek, hányingerem lett. Szexi lett volna, ha telibe hányom kérdezés helyett, úgyhogy inkább leléptem. Nem is volt baj, ő és Tonya olvasták fel az egyik fanficet a nagyteremben. Azt gondolom, lesz még lehetőségem beszélni Danival és Ottóval. Majd amikor nem lesz körülöttük ennyi ember. Az is zavart. =S
Talyék bent maradtak a Death Note vetítésen, de nem sokáig bírták. XD Az anime zseniális, a filmet viszont szerintem csak a fanok imádják. ^^ Egyébként nekem a Death Note nem lopta be magát a szívembe. Persze sokat dob a latba L-nél, hogy Viczián Ottó adta a magyar hangját, mint megtudtam, de azt hiszem, ez a fandom nem kerül közel hozzám. =) Aztán lehet, majd ez is megváltozik, ahogy sok más az elmúlt egy-másfél évben bennem. =D
Eredményhirdetést gyorsan lezavarták, egy órával korábban indulhattunk haza. A buszra együtt vártunk két szinkronszínésszel, mögöttünk meg egy szerintem Starcraftos srác nagyon nagy szövegeket tolt. XD Azon behaltam, hogy "Arra egy kaktuszt nem ültetnék be, nemhogy egy embert!". Nehéz volt szolídan röhögni. =D
Körbeutaztuk Budapestet, mert másfél óránk volt a pályaudvarra érni. Közben írtam, amiért megint letolt a Párom. XD Hát... ebben kétlem, hogy változni fogok. Az írás nekem szent. ^^ Ki kell használni az időt, ha írni kell, akkor írni KELL, ha olvasni kell, akkor olvasni KELL. ^^ Ki lettem osztva... T_T Verseket és híres régieket, mint mondjuk Shakespeare-t kell olvasnom, hogy fejlődjön a szókincsem. Ezért cserébe az én drága Valakim majd a kötelezőket hangosan fogja felolvasni nekem. XD Nem rajongom a versekért. Bene unokaöccse nagyon jó verseket ír, de nekem egy kicsit magasröptűek. Olvastam még pár nagyon jót, Radnóti Miklós és Ady Endre kedves nekem, esetleg még József Attila, de nem mondanám magam nagy rajongóiknak. Csupán, ha megkérdeznek, a magyar irodalom világában kiket szeretek, őket hármukat mondom. ^^;; Na mindegy, kerítek rá időt, hogy olvassak. Igaza van abban a Valakimnek, hogy a szókincs fontos, meg hát az alapműveltséget sem árt csiszolni, gyarapítani. ^^;;
Itthon míg Párom gépezett, beleolvastam a Vázlatokba. Gyors élményeim a következők. Három történet van benne, ami engem meglepett. Azt hittem, az egész manga egy párosról szól, de nem. ^^ Külön öröm. =D Az első páros egy festő és a modellje. Izzasztóan romantikus, kissé nyálas, de aranyos történet. Van benne egy rohadt nagy poén! XD Kevesen mernek ciki, de nagyon alap poénokat ellőni pukizásról, hasmenésről. Ezek amolyan tabuk általában mindenben. Pedig annyira kézenfekvő. XD Na mindegy, a Párom rám is szólt, hogy csendesebben vigadjak. XD Szeretem a hülye dolgokat, na. =D Meg én szeretem a non-con viselkedést, a drámázást, a bonyolult sztorit. Ezzel szemben a Vázlatok egyszerű, sima, nem tartogat meglepetéseket, könnyed és édes. Az első szerelmem már komolyabb. Keserédes. Kicsit sírásra állt a szám, ahogy a végén Torii szerelme nem csak nem teljesül be, de a jelek szerint szomorú véget ért. Nem is olvastam tovább az egyébként gyönyörű mangát. Nagyon tetszik a rajzolása, igazi jó pasikat alkotott Hinako Takanaga. =) És a két történet megindított egy álmot bennem, úgyhogy lefekvés után másnap körülbelül négyig az ágyban fetrengtem és végigálmodtam a sztorit. =) Aztán pár óra alatt leírtam a vázlatát. Rengeteg esemény, kusza gondolatok és érézelmek kerültek az álomba, iszonyatos sok kép, szóval elég komplex lett. Nem hiszem, hogy regényt csinálok belőle, de ha egyszer mégis, hasonló pozícióba kerül majd, mint az Aszcs. ^^
Azt elfelejtettem, hogy bennehagytak az egyik oldalon pár angol szöveget... Az nem tetszik, az határozottan nem tetszik. XD
Ez lenne. =)
Képeket a következő postban teszek, mert ez már így is nagyon hosszú bejegyzés. =D