Liani Hikawa bolondos élete: saját

Tegnap negyed tizenkettőkor ébredtünk fel. Kicsit fáradtak voltunk... Dani mindig nyolc körül kukorékol, ha nálunk alszik, de most ő is kifeküdt teljesen, amihez hozzájárult az is, hogy éjjel még megnézettem a fiúkkal Az öt legendát, mert szeretem. Minden karaktere zseniális, az orosz mikulás, az ausztrál nyúl, a néma álommanó, a kicsit hibbant fogtündér... és a kedvencem Dér Jankó. ^^ Totál odavagyok azért a srácért, a szarkazmus nagyon jól áll neki, Norbi is pont egy nagyon frappáns részt lőtt be fb-n, mikor szóba került a film:

Északi: - Remélem, a jetik rendesen bántak veled.

Dér Jankó: - Persze, imádom, ha zsákba dugnak és áthajítanak egy mágikus portálon.

Északi: - Ó remek, az az én ötletem volt!

Tele van ilyen szófordulatokkal, imádom az egész film humorát. A jetik is jópofák, Daninak az lett a kedvence, akivel mindig átfestetik, amivel épp kész lett. =D Bene a manókért van oda, akik úgy hiszik, hogy ők készítik az ajándékokat, de csak idiótaságokra képesek leginkább, Álommanó/Sandman - akit sajnos Homokembernek fordítottak, pedig sokkal frappánsabb lett volna az Álommanó, mert arról legalább a gyerekek tudják, hogy kicsoda - meg csengőnek használja, hogy végre felfigyeljenek rá, mert hiába jelel a társainak. =D Az egész szimbolikája jól van összerakva, jó a mondanivalója és tetszik, hogy kreatívan használták fel a mikulást, húsvéti nyulat, álommanót, fogtündért. =) Remélem, lesz második rész, de ha az nem is, megmaradnak a készítők azon a vonalon, amire azt hiszem, tavaly álltak rá, mert egyre jobb beülni egy animációs filmre azóta. Én nagyon szeretem az animációs filmeket, de sokkal az volt számomra a helyzet, hogy leültünk, megnéztük, tök jó volt, össze volt rakva, látványra is megfelelt, de nem adott hozzá túl sokat az életünkhöz, de végre azért akadnak olyanok is, amiket érdemes megnézni újra. =)

Tegnap baromira fájt a hasam, fel sem igazán bírtam kelni az ágyból, úgy görcsölt, szóval szegény srácok túl sokra nem mentek velem. Kiderült, hogy a Painkiller nem az a játék, amit keresek, de Bene és Dani elvannak vele, én meg egy kicsit megint haladtam a The longes journey-vel. Kicsit elakadtam, lehet, megkérdezem a kedves jóbarátomat az ügyben, de az is lehet, hogy szenvedgetek vele még, hátha rájövök, hogy kell megoldani. =) Aludtam is egy órát, míg a fiúk ételbeszerző körúton voltak, majd úgy egy fél óra-óra múlva, hogy megjöttek, Daninak mennie kellett haza. Bene elkísérte, én maradtam itthon pihenni. Nem mondom, hogy elmúltak a görcsök, de remélhetőleg túlélem a mai napot. Tegnap sok mindent átbeszéltünk, készítettünk egy tervet a jövő évre, mivel rengeteg a terv és a vágy, de össze kellett most már időben is rendezni, hogy mikor mivel kéne meglenni, hogyan épüljön fel az életünk, hogy ne legyen fejetlenség. =) Elég jól sikerült, szerintem remek esténk volt.

Ma van az utolsó munkanapom az évben, aminek nagyon örülök, legközelebb csak harmadikán kell majd mennem. Úgy néz ki, most már csak elsejére nincs programom, 31-én napközben találkozom Milánnal. =D Az év vége kapcsolatok terén elég jól alakul, úgy érzem, aminek örülök nagyon. Gondolkodtam is éjjel, ezért kettő után sikerült csak elaludni. Remélem, egyszer tényleg meg tudom az illetővel beszélni mindazt, amit elmondanék neki és meg is ért.

Imádom ezt a kis dögöt, de amikor felugrál rám, meg a hasamon viháncol, nem hagy írni, ilyesmi, mindig az jut eszembe, hogy bezzeg, ha macskánk lenne, lefeküdne az ölembe, melegítené a hasamat és órákig nyugi lenne, míg a kutyánál összetehetjük a két kezünket, ha hagy minket este aludni és nap közben néhány órára kidől. XD