Látva IchiGo bejegyzését rájöttem, hogy én is akartam írni a hétvégéről még. Dettó ugyanaz van, mint nála, eltelnek a napok és totál fáradtnak érzem magam, mindig ilyen nyolc-kilenc tájt már le bírnék feküdni aludni, pedig amúgy éjfélkor úgy kell kényszeríteni magam, hogy aludjak. =/
Nagy vágyam volt kipróbálni ezt a Yono Jogot, de nagyot csalódtam, szerintem kicsit sem finom. XD A fagylaltok egyöntetűen savanyúak, mindenem összerándult tőle, amúgy jó ízűek lennének. Én több gyümölcsöt szedtem hozzá, kipróbáltam az önteteket is. A gyümölcs tetszett, az öntetek viccesek. A csokinak van valami fura mellékíze, az erdei meg a hidegtől ragadós és nyúlós lesz, tiszta guszti. =D Tapasztalatnak jó volt, többet nem fogok szerintem Yono Jogozni. =D
IchiGoval bementünk a Rossmannba, mivel kellett nekem új ajakápoló. Mint kiderült, nem én vagyok az egyedüli őrült, akinél akár egyszerre több darab is van, folyton keni a száját, mindig újat akar. =D Ez azért jó érzés. A Labelloból kiábrándultam, rámentek erre a színes, ízes, csillogó, szagos pluszozásra és romlott a minőség szerintem, a sötétkéket meg valahogy nem szerettem sosem, úgyhogy most új márkát kerestem és találtam is. Isana. A kék és a fehér tetszik. Egy fehéret vettem korábban is, de eltűnt a szobában. Na, tegnap a kutya megtalálta, pont, mikor már lemondtam róla és vettem egy fehéret meg egy kéket, hogy biztos legyen. XD Jó amúgy, hidratál, véd, jó zsíros, szóval szeretem.
Kicsit azért rossz érzéssel feküdtem le tegnap, mert rengeteget költöttünk a hétévégén, pedig el kell kezdenem gyűjteni Higladra, aki sajnos kétlem, hogy az elkövetkezendő évezredben lesz recastban. Volt egy kérdés a fb-s BJD fórumon, mely szerint ki mire költene, ha nem BJD-zne. Hát én mindenféle finomságra és kényeztető dolgokra, ékszerekre, ruhákra. XD És olyan rossz. =D
Maszat tegnap megfürdetésre került, mivel kakivárrá változtatta a kecóját - megeszi maga alól a füvet -, de jól bírta, tiszta cuki volt. =) Az egérkék már mernek mocorogni, este hallottam, hogy megtalálták az itatóst és a kajás tálat, Triki mindig beleül a tálkába és nagyon cuki akkor, a kis barna meg elvesztette a bátorságát és bebújt a tojástartóodúba. =D Néha megsimogatom őket, duruzsolok nekik, a kutya meg totál féltékeny, folyton az ölembe akar kerülni, ott ugrabugrál, bebújik a kezem alá, ami elég viccessé és egy kicsit idegesítővé is teszi. =D Azt találtam ki, hogy az ágy melletti székre teszem a cincineket, ott közel is vannak hozzám, a kutya sem inzultál, ha benyúlok megsimogatni a kis cukifalatokat.
Volt néhány mellbe vágós élményem az elmúlt pár napban, azt hiszem, a hónap nekem ilyen lesz, de azt hiszem, már egészen megedződtem az irodában eltöltött három hónap alatt. Elmúlik. Lesz valahogy. Most ami totál leköt, az az, hogy jön haza Björn, idejében itt lesz a haja és a szeme elviekben, varrok neki nacit és inget, Namival meg kell beszélnem, hogyan is képzelem el a moddolást és a festést, meg a farsangi talira kéne készíteni valamit a bingóra. Pont a börzén vettem néhány cuki holmit, nyakláncot gondoltam csinálni belőle, de még az is lehet, hogy mást készítek, egyelőre gondolkodom rajta. Nem egyszerű, mivel nekem SD-m lesz, sok az MSD és a YOSD, ráadásul én még az SD-hez sem vagyok hozzászokva. ^^ Tudom, ez legyen a legnagyobb problémám. =D Viszont ez megihlet, lesz egy csomó novella, amiket már elkezdtem megírni, mert Björn ontja.
Sőt, van egy új karakter is, aki elkezdte kibontani magát. Nem hiszem, hogy fizikális lesz, de egyelőre azt sem zárom ki. Amit tudok róla, hogy Björn ismeri, azonban még nagyon kavarcsos, hogy az árvaházban lettek barátfélék, vagy az utcán keresztezték egymás útját és haverkodtak össze. Ha utóbbi, még az is lehet, hogy megvan a Proud 2-es testhez tartozó karakter. XD Már csak egy fej kéne rá. XD Az ötödik karakteremnek meg csomó beállítás jutott már eszembe, ugyanis egyszerűen lehetetlenül odavagyok azért a DC 72-es testért... XD
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
Jól sikerült karácsony és a pörgésnek még nincs vége
A huszonnegyedikét ugye együtt töltöttük, beszélgettünk, tevezgettünk, majd vacsit csináltunk. Előző nap Bene pácba tette a húst, én elkészítettem a salátát, hogy összeérjenek az ízek, ezért már csak meg kellett sütni a húst és a krumplit. Átpakoltuk kicsit a szobát megint, mostam, teregettem, felállítottuk az asztalt, szóval tök jó volt. =) Megnéztük talán aznap a Hisztéria című filmet. BETEG! =D A vibrátor feltalálásának története gyakorlatilag és hihetetlenül jó a humora. A karakterek viccesek, a történet nem egy nagy durranás, de leköt. A nagy húzóerő tényleg a helyzeti komikumokon van, a szereplők párbeszédein, a színészi játékon, de cseppet sem bántam, egyszerűen élveztem. =D
25-én korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni és odaérjünk Anyához. Jól kicsíptem magam, kontaktlencse, műszempilla, nagy smink... ^^ Jólesett. =) Nagyot kajáltunk, Anyuci hús levest csinált, székelykáposztát, tejfölös-sajtos sült húst krumpli ágyon, rizibizit, salátát, s desszertnek tiramisut. Rengeteget kajáltam, pedig a káposztából nem is ettem. XD
Öcsémtől megkaptam A szürke ötven árnyalata című könyvet. Ritka rossz könyv, előre szólok, nagyon le fogom húzni, lehet, spoiler is lesz benne. Nincsenek összekötve a mondatok szöveggé, kevés a leírás, ami meg van, többnyire arcpirítóan gáz. A fickó oldalakon keresztül azon rinyál, hogy a csaj szűz, pedig ezt a nyitójelenetből levághatta volna, mikor is pofára esett előtte pusztán a látványától. Jó, megszokta, hogy a nők a lábai előtt hevernek... *sóhaj* Lehet, az is volt a bajom, hogy a fickó komolyan uralkodásmániás volt, a csaj meg tök hülye és meghunyászkodó, mert ezeket az embertípusokat rühellem. XD Egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, annyit lapoztam benne. Az első 29 oldalt még becsülettel elolvastam, aztán azt mondtam, ezt a szerencsétlenkedést nem bírom tovább és lapoztam az első együttlétig. Na mondom, ezek totál hülyék... Értem én, hogy olyasmit akart írni az írónő, amiről nem írtak még, hogy nyitni akart egy új téma felé, de szerintem nem hiteles. Azt gondolom, a sub-dom viszony érettebb szexualitást jelent, mint amit a könyvben megjelenít. Nem tudom, valahogy... úgy gondolom, az ilyesmi nem véletlenül zárt világ és nem biztos, hogy az első próbálkozást sikerlistára kell tenni. Magyarul a könyv nem jó, ez lehet az írónő és lehet a fordítás hibája, én egyszerűen téptem a hajam és Bene többször is mondta, hogy most már elveszi, ha nem hagyom abba az idegbajoskodást. Nincs kidolgozva, ezt is éreztem. Nincs megalapozva egy szituáció, nincs körítés, pedig ha a húst lenyomja minden nélkül az ember, fájhat a gyomra, főleg, mert túl sokat kellene ennie ahhoz, hogy jól lakjon, de annyira meg azért nem jó... Töményen x szexjelenet van benne némi odavetett egyéb szenvedéssel, e-mailezéssel, meg a kettejük közti kínlódással. Gyenge jellemű mindkét fő karakter és ezért utálom az egész sztorit. Nem volt fejlődés a könyvben, üresek és bénák maradtak, a csaj állandóan sírt, hogy nincs jövőjük, de jött ez a leírhatatlan külsejű szépfiú és a doromboló hangjával és a szexuális kisugárzásával legyőzte, megdugta, aztán jó napot, nem változott semmi, nem fejlődtek sehova, a végén annyi pozitívum van, hogy a nő dobja a fickót, de Nico elárulta, hogy a harmadik kötet végére két gyerek is összejön nekik és happy van. *sokk* Azóta sem ocsúdtam fel. Rosszabbak, mint Bella és Edward a Twilightból, pedig onnantól kezdve azt is szenvedés volt olvasni, hogy Bella visszament ahhoz a szerencsétlen jégtömbhöz. Abban viszont volt akció, futott egy történet a vámpírok hátteréről, volt benne izgalom a két faj és a két frakció közti ellentétből. Itt...? A második könyvben talán, hogy van valami támadás a fickó felé, de semmi egyéb. Nincs alapötlet, semmi újat nem nyújt a könyv, legfeljebb rosszul megírt szeánszokat egy olyan viszonyról, amit egyik fél sem ért, mert a férfi súlyosan lelkisérült, a nő meg agyatlan liba.
Nem tudom, hogy mondom meg öcsémnek, hogy pocsék volt a könyv és a többi kötetét ne gondolkodjon, megszerzi-e nekem. XD És örülök, hogy végül lebeszéltem róla, hogy Anyut lepje meg vele. Azt hiszem, ő még nálam is elégedetlenebb lett volna. XD Az ebéd jól sikerült, nevettünk, beszélgettünk, Anyu játszott a kutyával, ami tök aranyos volt, s valamikor este jöttünk el csak tőle. =) Hazahoztam megint egy koffernyi cuccot, végre a loli ruháim nagyobbik része van itt, mint Bián. =D
26-án megint reggel korán keltünk, hogy odaérjünk az ebédre Ajkán. Majdnem lekéstük a vonatot, aztán fel-alá járkáltunk benne, annyira nem volt hely. Leültünk az első osztályon, mire szólt egy hölgy, hogy üljünk máshova, mert allergiás a kutyaszőrre. XD Majdnem mondtam neki, hogy remélem, ennyi találkozó elég volt Kodamával az allergiája kijövetelére, hogy csak azután volt képes szólni, hogy lepakoltunk. XD Második helyről a kaller rakott ki minket, merthogy első osztályon kutya nem szállítható, egyébként meg valahogy már nem él az a szabály, hogy ha a másodosztályon nincs hely, az első osztályt pótjegy nélkül elfoglalhatják az emberek, ami szerintem ultra kiszúrás az emberekkel, de bármennyire is paprikás voltam, nem volt kedvem veszekedni senkivel, karácsony harmadik napján senkinek nem hiányzott szerintem. Viszont utána egész kellemessé vált az út, a vonat végében talált Bene egy helyet, oda leültem, aztán Székesfehérváron csomóan leszálltak és tudtunk normálisan helyet foglalni. =) Az ebéd finom volt, a hangulat kellemes, amiért hálás vagyok. Utólag derült csak ki, hogy nem szeretem a gesztenyét, pedig évek óta mélyen hallgattam róla. XD Finom a kaja, jó az a hús, amit Olgi néni csinál, szóval nem panaszkodhatok, meg mindig úgy adagolom a falatokat, hogy jó arányban legyenek az ízek, de mikor előkerült a gesztenyés süti, már röhögtem. XD
Pár órát eltöltöttünk a szülői házban is. Kodama találkozhatott a testvéreivel, de félt tőlük, ráadásul Törpi mindig nekitámadt, ezért a többi is. Törpit konkrétan lerúgtam Kodamáról, egyszerűen előtört belőlem a tigris, hogy márpedig az én kutyámat nem bántja az a féltékeny vakarcs. XD Pedig amúgy félek a kutyáktól, de ott nem volt kérdés, a lolicipőm, a bokám vagy a kutyát féltem jobban. XD Azt hiszem, a kisugárzásom is változik, mert Törpi csak kúszva mert hozzám közelíteni, én meg rájöttem, hogy ki nem állhatom azt a kutyát és nem azért, mert megtépte Kodamát, hanem mert alattomos. Alulról mar. Mikor csak a kicsik voltak kint, kivittem Kodamát, hogy játszanak, de szegény kis dinka nagyon be volt rezelve, kellett neki egy idő, mire feloldódott, abbahagyta a nyüszögést és a sarokba farolást, de utána viszont tök aranyosan játszott a többiekkel, egészen összeszedte magát. Fontosnak találtam, hogy játsszon más kutyákkal, mert nagyon nem tudott semmit a kutyakommunikációról és inkább kölykökkel tapasztalja ki, mintsem felnőtt kutyával, amelyik komolyan megruházza a butaságáért. Végre Kodama a sarkára állt, megtalálta a hangját, egész jó őrző kutya lesz, aki védelmezi a területét és engem is, pedig már kezdtem feladni, hogy egy betoji nyafogógép. =D Tökös pudlinak hívom a hisztijei miatt. XD
Bene tatájáéknál aludtunk, van egy lenti rész dupla ággyal, külön fürdőszobával, szóval tök jó volt, mert a kutya is velünk tudott lenni, egymás szférájába se lógtunk bele, ami nekem fontos. Valahogy elfeküdtem a derekam, Bene a nyakát, de nem vészesen. Viszonylag korán lefeküdtem aludni, valamikor tíz körül ébredtem meg, hogy írtak nekem arckönyvön. Kicsit beszélgettem, utána aludtam is vissza. Ihletem volt és félálomban akartam folytatni a sztorit. Reggeli után jöttünk is el, a visszafele út kellemes volt, már tudtam röhögni az előzőn megesett balsikeremen. XD Történt ugyanis, hogy a vonat jobbra-balra lengett, nem igazán volt mibe kapaszkodni, én meg majdnem bezuhantam egy négyes ülőhely közepébe, ahol persze mind a négy hely foglalt volt, szóval ha nem tudtam volna elkapni a csomagtartót, négy ember ölébe fekszem kutyástól, táskástól, kabátban. XD De hát sikerült és ott lógtam... XD Annyira kínos és nevetséges volt... XD Bene megragadta a kapucnim és talán még egy vagy két ember segített talpra állni. XD Azt hittem, ott szublimálok, úgy égtem. XD
Ma még meglátogattuk Bene papáját, néhány órát eltöltöttünk ott, Kodama addig Foxi kutyát egrecírozta, később aztán a papa egy kicsit elkényeztette, kapott finomságot tőle. Mi is jól belaktunk, olyan finom mustárban pácolt, fűszeres húst és sztékburgonyát kaptunk, hogy ihaj. =D Degeszre tömtem magam ma is, remélem, hízni is fogok egy kicsit. =)
Holnap Nanával találkozom, ma csak hat órát dumáltunk, szóval holnap is valami hasonlóra számítok, este megyek le a klubba, karácsonyozunk a srácokkal, másnap BJD tali lesz. Lebeszéltem lánykákkal, hogy kimegyek eléjük a Hősök terére, mert nem tudják, melyik a Sövény Aladár Teaház, ezért időben el kell készülnöm. =) Harmincadikán Timit látogatok, harmincegyedikén Milánnal találkozom, este Benével leszek, valószínűleg a klubos szilvesztert választjuk. Elsején még nem tudom, mit csinálok, másodikán pedig délelőtt Budaörs, délután Krááááán! =D Élvezem a pörgést, bár néha jó lenne leülni írni. ^^
25-én korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni és odaérjünk Anyához. Jól kicsíptem magam, kontaktlencse, műszempilla, nagy smink... ^^ Jólesett. =) Nagyot kajáltunk, Anyuci hús levest csinált, székelykáposztát, tejfölös-sajtos sült húst krumpli ágyon, rizibizit, salátát, s desszertnek tiramisut. Rengeteget kajáltam, pedig a káposztából nem is ettem. XD
Öcsémtől megkaptam A szürke ötven árnyalata című könyvet. Ritka rossz könyv, előre szólok, nagyon le fogom húzni, lehet, spoiler is lesz benne. Nincsenek összekötve a mondatok szöveggé, kevés a leírás, ami meg van, többnyire arcpirítóan gáz. A fickó oldalakon keresztül azon rinyál, hogy a csaj szűz, pedig ezt a nyitójelenetből levághatta volna, mikor is pofára esett előtte pusztán a látványától. Jó, megszokta, hogy a nők a lábai előtt hevernek... *sóhaj* Lehet, az is volt a bajom, hogy a fickó komolyan uralkodásmániás volt, a csaj meg tök hülye és meghunyászkodó, mert ezeket az embertípusokat rühellem. XD Egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, annyit lapoztam benne. Az első 29 oldalt még becsülettel elolvastam, aztán azt mondtam, ezt a szerencsétlenkedést nem bírom tovább és lapoztam az első együttlétig. Na mondom, ezek totál hülyék... Értem én, hogy olyasmit akart írni az írónő, amiről nem írtak még, hogy nyitni akart egy új téma felé, de szerintem nem hiteles. Azt gondolom, a sub-dom viszony érettebb szexualitást jelent, mint amit a könyvben megjelenít. Nem tudom, valahogy... úgy gondolom, az ilyesmi nem véletlenül zárt világ és nem biztos, hogy az első próbálkozást sikerlistára kell tenni. Magyarul a könyv nem jó, ez lehet az írónő és lehet a fordítás hibája, én egyszerűen téptem a hajam és Bene többször is mondta, hogy most már elveszi, ha nem hagyom abba az idegbajoskodást. Nincs kidolgozva, ezt is éreztem. Nincs megalapozva egy szituáció, nincs körítés, pedig ha a húst lenyomja minden nélkül az ember, fájhat a gyomra, főleg, mert túl sokat kellene ennie ahhoz, hogy jól lakjon, de annyira meg azért nem jó... Töményen x szexjelenet van benne némi odavetett egyéb szenvedéssel, e-mailezéssel, meg a kettejük közti kínlódással. Gyenge jellemű mindkét fő karakter és ezért utálom az egész sztorit. Nem volt fejlődés a könyvben, üresek és bénák maradtak, a csaj állandóan sírt, hogy nincs jövőjük, de jött ez a leírhatatlan külsejű szépfiú és a doromboló hangjával és a szexuális kisugárzásával legyőzte, megdugta, aztán jó napot, nem változott semmi, nem fejlődtek sehova, a végén annyi pozitívum van, hogy a nő dobja a fickót, de Nico elárulta, hogy a harmadik kötet végére két gyerek is összejön nekik és happy van. *sokk* Azóta sem ocsúdtam fel. Rosszabbak, mint Bella és Edward a Twilightból, pedig onnantól kezdve azt is szenvedés volt olvasni, hogy Bella visszament ahhoz a szerencsétlen jégtömbhöz. Abban viszont volt akció, futott egy történet a vámpírok hátteréről, volt benne izgalom a két faj és a két frakció közti ellentétből. Itt...? A második könyvben talán, hogy van valami támadás a fickó felé, de semmi egyéb. Nincs alapötlet, semmi újat nem nyújt a könyv, legfeljebb rosszul megírt szeánszokat egy olyan viszonyról, amit egyik fél sem ért, mert a férfi súlyosan lelkisérült, a nő meg agyatlan liba.
Nem tudom, hogy mondom meg öcsémnek, hogy pocsék volt a könyv és a többi kötetét ne gondolkodjon, megszerzi-e nekem. XD És örülök, hogy végül lebeszéltem róla, hogy Anyut lepje meg vele. Azt hiszem, ő még nálam is elégedetlenebb lett volna. XD Az ebéd jól sikerült, nevettünk, beszélgettünk, Anyu játszott a kutyával, ami tök aranyos volt, s valamikor este jöttünk el csak tőle. =) Hazahoztam megint egy koffernyi cuccot, végre a loli ruháim nagyobbik része van itt, mint Bián. =D
26-án megint reggel korán keltünk, hogy odaérjünk az ebédre Ajkán. Majdnem lekéstük a vonatot, aztán fel-alá járkáltunk benne, annyira nem volt hely. Leültünk az első osztályon, mire szólt egy hölgy, hogy üljünk máshova, mert allergiás a kutyaszőrre. XD Majdnem mondtam neki, hogy remélem, ennyi találkozó elég volt Kodamával az allergiája kijövetelére, hogy csak azután volt képes szólni, hogy lepakoltunk. XD Második helyről a kaller rakott ki minket, merthogy első osztályon kutya nem szállítható, egyébként meg valahogy már nem él az a szabály, hogy ha a másodosztályon nincs hely, az első osztályt pótjegy nélkül elfoglalhatják az emberek, ami szerintem ultra kiszúrás az emberekkel, de bármennyire is paprikás voltam, nem volt kedvem veszekedni senkivel, karácsony harmadik napján senkinek nem hiányzott szerintem. Viszont utána egész kellemessé vált az út, a vonat végében talált Bene egy helyet, oda leültem, aztán Székesfehérváron csomóan leszálltak és tudtunk normálisan helyet foglalni. =) Az ebéd finom volt, a hangulat kellemes, amiért hálás vagyok. Utólag derült csak ki, hogy nem szeretem a gesztenyét, pedig évek óta mélyen hallgattam róla. XD Finom a kaja, jó az a hús, amit Olgi néni csinál, szóval nem panaszkodhatok, meg mindig úgy adagolom a falatokat, hogy jó arányban legyenek az ízek, de mikor előkerült a gesztenyés süti, már röhögtem. XD
Pár órát eltöltöttünk a szülői házban is. Kodama találkozhatott a testvéreivel, de félt tőlük, ráadásul Törpi mindig nekitámadt, ezért a többi is. Törpit konkrétan lerúgtam Kodamáról, egyszerűen előtört belőlem a tigris, hogy márpedig az én kutyámat nem bántja az a féltékeny vakarcs. XD Pedig amúgy félek a kutyáktól, de ott nem volt kérdés, a lolicipőm, a bokám vagy a kutyát féltem jobban. XD Azt hiszem, a kisugárzásom is változik, mert Törpi csak kúszva mert hozzám közelíteni, én meg rájöttem, hogy ki nem állhatom azt a kutyát és nem azért, mert megtépte Kodamát, hanem mert alattomos. Alulról mar. Mikor csak a kicsik voltak kint, kivittem Kodamát, hogy játszanak, de szegény kis dinka nagyon be volt rezelve, kellett neki egy idő, mire feloldódott, abbahagyta a nyüszögést és a sarokba farolást, de utána viszont tök aranyosan játszott a többiekkel, egészen összeszedte magát. Fontosnak találtam, hogy játsszon más kutyákkal, mert nagyon nem tudott semmit a kutyakommunikációról és inkább kölykökkel tapasztalja ki, mintsem felnőtt kutyával, amelyik komolyan megruházza a butaságáért. Végre Kodama a sarkára állt, megtalálta a hangját, egész jó őrző kutya lesz, aki védelmezi a területét és engem is, pedig már kezdtem feladni, hogy egy betoji nyafogógép. =D Tökös pudlinak hívom a hisztijei miatt. XD
Bene tatájáéknál aludtunk, van egy lenti rész dupla ággyal, külön fürdőszobával, szóval tök jó volt, mert a kutya is velünk tudott lenni, egymás szférájába se lógtunk bele, ami nekem fontos. Valahogy elfeküdtem a derekam, Bene a nyakát, de nem vészesen. Viszonylag korán lefeküdtem aludni, valamikor tíz körül ébredtem meg, hogy írtak nekem arckönyvön. Kicsit beszélgettem, utána aludtam is vissza. Ihletem volt és félálomban akartam folytatni a sztorit. Reggeli után jöttünk is el, a visszafele út kellemes volt, már tudtam röhögni az előzőn megesett balsikeremen. XD Történt ugyanis, hogy a vonat jobbra-balra lengett, nem igazán volt mibe kapaszkodni, én meg majdnem bezuhantam egy négyes ülőhely közepébe, ahol persze mind a négy hely foglalt volt, szóval ha nem tudtam volna elkapni a csomagtartót, négy ember ölébe fekszem kutyástól, táskástól, kabátban. XD De hát sikerült és ott lógtam... XD Annyira kínos és nevetséges volt... XD Bene megragadta a kapucnim és talán még egy vagy két ember segített talpra állni. XD Azt hittem, ott szublimálok, úgy égtem. XD
Ma még meglátogattuk Bene papáját, néhány órát eltöltöttünk ott, Kodama addig Foxi kutyát egrecírozta, később aztán a papa egy kicsit elkényeztette, kapott finomságot tőle. Mi is jól belaktunk, olyan finom mustárban pácolt, fűszeres húst és sztékburgonyát kaptunk, hogy ihaj. =D Degeszre tömtem magam ma is, remélem, hízni is fogok egy kicsit. =)
Holnap Nanával találkozom, ma csak hat órát dumáltunk, szóval holnap is valami hasonlóra számítok, este megyek le a klubba, karácsonyozunk a srácokkal, másnap BJD tali lesz. Lebeszéltem lánykákkal, hogy kimegyek eléjük a Hősök terére, mert nem tudják, melyik a Sövény Aladár Teaház, ezért időben el kell készülnöm. =) Harmincadikán Timit látogatok, harmincegyedikén Milánnal találkozom, este Benével leszek, valószínűleg a klubos szilvesztert választjuk. Elsején még nem tudom, mit csinálok, másodikán pedig délelőtt Budaörs, délután Krááááán! =D Élvezem a pörgést, bár néha jó lenne leülni írni. ^^
Július utolsó napjai...
A péntek meglehetősen nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az egyik srác lement Balcsira, a másik elméletben már egy órája vártuk, mikor végre elérhetővé vált és szólt, hogy sorry, hivatalos ügyeket intéz, ő nem ér rá, a többiek előre látható volt, hogy nem jönnek, ezért Timivel kettesben találkoztunk. Eléggé csalódottak voltunk, hogy elmarad a buli, amire már annyira készültünk, de egy-egy színes szóda mellett jól elbeszélgettünk a WestEnd tetején.
Szombaton megvolt a Sakura fotózása, megint felöltöttem az egészet és kimentünk a Margitsziget japán kertjébe, ahol baromi jó képeket lőttünk. Benével alig várjuk, hogy megkapjuk a képeket, s elküldhessük a Bushido gyártójának. ^^ A fotózás jó hangulatban telt, mind meg voltunk elégedve, beszélgettünk, hülyéskedtünk és megint akadtak emberek, akik bemutatkoztak, de rendesen. Nem tudom megérteni, miért kell valakitől két méterre hangosan kibeszélni őt, majdnem oda is szóltam, hogy ha már a hátam mögött beszélgetnek és nem megkérdeznek, legalább úgy csinálják, hogy én ne halljam, de kettyós volt mindkét néni, úgyhogy nem láttam értelmét helyre tenni, amijük nem volt. Kaptam egy olyan beszólást is, hogy "úgy nézett ki, mint egy nő", mire értetlenül felnéztem a motoros Zolira, mert nem értettem, ezt mire fel. Ha nőimitátor lettem volna, annyi ruhában ordított volna, hogy nem nő vagyok, ráadásul azon túl, hogy kicsit szélesebbek a vállaim, egész nőformám van. Na mindegy, egyes emberek meg akarták csillogtatni a kulturáltságuk hiányát...
Tegnap Anyával találkoztunk, az is remek volt. Benével hárman megálltunk egy bolt előtt és nekiállt beszélni a kirakatban látott termékekről, satöbbi, miközben ott álltunk amellett, ahova Anyával akartunk menni, úgyhogy szegény Benét megkértem némi kiselőadás-hallgatás után, hogy menjen a klubba, mi meg megyünk a boltba. Szerintem jól elszórakoztunk, vicces volt azt tapasztalni, mennyi mindent tudok ezekről a dolgokról, főleg, hogy Anyát is megleptem vele. XD Utólag elröhögtem magam, hogy te jó ég, mit gondolhat rólam. XD Nem komolyan, csak önmagammal is szoktam évődni. Boltolás után sétálni kezdtünk. Jó lett volna, ha nyitva van egy DM vagy Rossmann, de persze nem volt. Fagyiztunk, végül villamosra szálltunk és hazamentünk. ^^
Elolvastam a második kötetét a Fiúk melegítőben című könyvnek. A végén már egy kicsit szenvedtem, mert én szörnyen csalódtam a külföldre menekült karakterben. Nagyon kedveltem és nagyon jó párja volt a másik karakternek, bár újszerűséget nem nyújtott a párosuk, mégis ahogy a kölyök elintézte a dolgokat... A lányok és a két D párosa jó volt, tetszett, a fő konfliktusaik rendben voltak, az új páros adta magát, szépen jöttek össze, az időből kicsúszó tanárnéni sztorija és karaktere most kezdett megtetszeni, végre kikel a posványából, szóval kíváncsivá tett, vannak még karakterek és történetszálak függőben, ezért hamarosan belevetem magam a harmadik kötetbe is, csak ki kell hevernem a második végét. Túlságosan nyíltan és nagy mennyiségben volt benne számomra az ezoretikus duma. Nem volt erőltetett, esetleg csak néhol, mégis többször akadt rész, ahol legszívesebben átugrottam volna. A legjobban persze az örülünk neked, hogy hazajöttél, nem baj, hogy egy gyáva kis szemét módjára viselkedtél és most azért örülnél, ha örülnénk az örömödnek és a jelenlétednek dolog nem jött be a végén. XD
Szombaton találtam egy képet, ami nagyon megtetszett. Kiderült, hogy egy filmből van, ráadásul az egyik új kedvenc színészem filmje. Meglepődtem, de Alex egy évvel fiatalabb nálam... A film a Csúf szerelem címet viseli, a története nem igazán egyedi, a karakterek nem olyan mélységesek, ilyen könnyed délutáni szirupnak kategorizálnám a filmet a Szépség és a szörnyeteg átdolgozott verziójaként. Spoilerezni kábé nincs mit, az elején tudjuk a sztorit, ha elolvastuk például azt a pár sort, amit a Port.hu mellékel hozzá. Annyi, hogy a film első órája a felvezetés, megismerjük a srácot, aki egy ellenszenves görény, meg a lányt, aki kedves, félénk, majd fordul a kocka, a lányból egy hisztis liba lesz, a srácról meg kiderül, hogy érzékeny lelkű. Ami mégis megfogott a filmben, az a szép szörnyeteg. Alig vártam, hogy újra közelről mutassák az arcát, a hátát, a testét, a fejét, egyszerűen odáig voltam, meg vissza. Kicsit groteszk lehet, de én borzasztóan sajnáltam, hogy visszaváltozott, bár tudom, hogy ez egy olyan fajta film, aminek a végét szinte kötelezően el kell vinni a mézes romantikus idillig, a tipikus happy endhez.
Megnéztük a Riddick 1-2-t is. Emlékszem, a 2. nekem korábban nagyon tetszett, de két év távlatából már nem volt annyira érdekes, viszont van 3. része, amire rá fogom ugrasztani Benét. ^^
Szombaton megvolt a Sakura fotózása, megint felöltöttem az egészet és kimentünk a Margitsziget japán kertjébe, ahol baromi jó képeket lőttünk. Benével alig várjuk, hogy megkapjuk a képeket, s elküldhessük a Bushido gyártójának. ^^ A fotózás jó hangulatban telt, mind meg voltunk elégedve, beszélgettünk, hülyéskedtünk és megint akadtak emberek, akik bemutatkoztak, de rendesen. Nem tudom megérteni, miért kell valakitől két méterre hangosan kibeszélni őt, majdnem oda is szóltam, hogy ha már a hátam mögött beszélgetnek és nem megkérdeznek, legalább úgy csinálják, hogy én ne halljam, de kettyós volt mindkét néni, úgyhogy nem láttam értelmét helyre tenni, amijük nem volt. Kaptam egy olyan beszólást is, hogy "úgy nézett ki, mint egy nő", mire értetlenül felnéztem a motoros Zolira, mert nem értettem, ezt mire fel. Ha nőimitátor lettem volna, annyi ruhában ordított volna, hogy nem nő vagyok, ráadásul azon túl, hogy kicsit szélesebbek a vállaim, egész nőformám van. Na mindegy, egyes emberek meg akarták csillogtatni a kulturáltságuk hiányát...
Tegnap Anyával találkoztunk, az is remek volt. Benével hárman megálltunk egy bolt előtt és nekiállt beszélni a kirakatban látott termékekről, satöbbi, miközben ott álltunk amellett, ahova Anyával akartunk menni, úgyhogy szegény Benét megkértem némi kiselőadás-hallgatás után, hogy menjen a klubba, mi meg megyünk a boltba. Szerintem jól elszórakoztunk, vicces volt azt tapasztalni, mennyi mindent tudok ezekről a dolgokról, főleg, hogy Anyát is megleptem vele. XD Utólag elröhögtem magam, hogy te jó ég, mit gondolhat rólam. XD Nem komolyan, csak önmagammal is szoktam évődni. Boltolás után sétálni kezdtünk. Jó lett volna, ha nyitva van egy DM vagy Rossmann, de persze nem volt. Fagyiztunk, végül villamosra szálltunk és hazamentünk. ^^
Elolvastam a második kötetét a Fiúk melegítőben című könyvnek. A végén már egy kicsit szenvedtem, mert én szörnyen csalódtam a külföldre menekült karakterben. Nagyon kedveltem és nagyon jó párja volt a másik karakternek, bár újszerűséget nem nyújtott a párosuk, mégis ahogy a kölyök elintézte a dolgokat... A lányok és a két D párosa jó volt, tetszett, a fő konfliktusaik rendben voltak, az új páros adta magát, szépen jöttek össze, az időből kicsúszó tanárnéni sztorija és karaktere most kezdett megtetszeni, végre kikel a posványából, szóval kíváncsivá tett, vannak még karakterek és történetszálak függőben, ezért hamarosan belevetem magam a harmadik kötetbe is, csak ki kell hevernem a második végét. Túlságosan nyíltan és nagy mennyiségben volt benne számomra az ezoretikus duma. Nem volt erőltetett, esetleg csak néhol, mégis többször akadt rész, ahol legszívesebben átugrottam volna. A legjobban persze az örülünk neked, hogy hazajöttél, nem baj, hogy egy gyáva kis szemét módjára viselkedtél és most azért örülnél, ha örülnénk az örömödnek és a jelenlétednek dolog nem jött be a végén. XD
Szombaton találtam egy képet, ami nagyon megtetszett. Kiderült, hogy egy filmből van, ráadásul az egyik új kedvenc színészem filmje. Meglepődtem, de Alex egy évvel fiatalabb nálam... A film a Csúf szerelem címet viseli, a története nem igazán egyedi, a karakterek nem olyan mélységesek, ilyen könnyed délutáni szirupnak kategorizálnám a filmet a Szépség és a szörnyeteg átdolgozott verziójaként. Spoilerezni kábé nincs mit, az elején tudjuk a sztorit, ha elolvastuk például azt a pár sort, amit a Port.hu mellékel hozzá. Annyi, hogy a film első órája a felvezetés, megismerjük a srácot, aki egy ellenszenves görény, meg a lányt, aki kedves, félénk, majd fordul a kocka, a lányból egy hisztis liba lesz, a srácról meg kiderül, hogy érzékeny lelkű. Ami mégis megfogott a filmben, az a szép szörnyeteg. Alig vártam, hogy újra közelről mutassák az arcát, a hátát, a testét, a fejét, egyszerűen odáig voltam, meg vissza. Kicsit groteszk lehet, de én borzasztóan sajnáltam, hogy visszaváltozott, bár tudom, hogy ez egy olyan fajta film, aminek a végét szinte kötelezően el kell vinni a mézes romantikus idillig, a tipikus happy endhez.
Megnéztük a Riddick 1-2-t is. Emlékszem, a 2. nekem korábban nagyon tetszett, de két év távlatából már nem volt annyira érdekes, viszont van 3. része, amire rá fogom ugrasztani Benét. ^^
Gyors értékelés
Megnéztem a második részt. Ez már inkább thriller, mintsem horror, előre tudja az ember, mi fog történni, ráadásul az első részben feltett kérdésekre nem adott választ, ami kifejezetten nem tetszik, ahogy a film vége sem. Nincs másfél óra, s bár jól van felépítve, meg minden, az első rész után elég gyengének ítélem, nem annyira összetett a sztori sem, kevésbé ijesztő, kevésbé hátborzongató, egy kicsit inkább undorító. A jelenetek jól vannak alapvetően felépítve, de ahhoz képest, amire felkészültem... Talán az alkotó nem tudta megválaszolni a kérdését, vagy csak én komplikálom túl a feltett kérdést, de akkor is bennem motoszkál: mi lett a zsaruval, akit az első részben elnyelt a tükör? Mi van a tükörben? Na mindegy, azért nem volt rossz. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Ez már a no comment kategória
Nem tudok aludni. Nem sok köze van ehhez a tegnap este megkezdett Mirrors című horrorfilmnek, amit fél óra után eltettem későbbre, mert bár szörnyűséges film, egyszer már láttam és másodjára is feltett szándékom végigszenvedni, mivel érdekel a világa és kíváncsi vagyok, mit tudtak még kitalálni hozzá, miről szól a második része. Tegnap este úgy gondoltam, lelki nyomorgásomat majd elfeledem a szörnyülködős és az ijedezés alatt, szóval magas szintre lépett megint a mazochizmusom, noha kiválóan szórakoztam a saját hülyeségemen, s mialatt görcsbe állt gyomorral, feszülten, úgy gondolva, hogy felkészültem a következő rettenetre figyeltem a pergő képkockákat, időnként volt alkalmam felröhögni, mennyire nagy hatást tud rám tenni egy horrorfilm, amit egyébként már láttam is. Talán még várni kéne vele a Silent hill miatt, azután is másfél napig az élénk fantáziámnak köszönhetően borzalmas dolgokat láttam, azonban a sztorimhoz részben hozzátartozik, hogy két sötét misztikus történetet írok, amikbe bele akarok építeni néhány érzetet, amit előtte élesen akarok érezni. Így hangolódom rá. Fura, mivel korábban nem foglalkoztam különösebben misztikus történetekkel, krimit nem is olvastam, de valami hasonló lesz a másodjára megkezdett sztorim.
Amin végképp jót röhögtem, hogy volt időm rettegni és jól szórakozni saját magamon, lekötött a film és a magam figyelése, mégis észrevettem a filmben egy bakit. (Spoiler következik és a filmből egy hosszabb jelenetleírás.) A fickónak valahogy megvágja a tükör a kezét, mikor megreped az érintésétől. Látjuk a sebet, sűrűn vérzik (aminek a színe szerintem nem élethű, de mindegy), azonban a következő képkockákon nincs rajta. Az egy dolog, hogy a tükrön nem marad vérnyom és a repedés is eltűnik, a nagyobb baki, hogy mikor újra a tükör felé nyúl (igen, azzal a kézzel, ami az előbb sérült meg), sem a tükröződésben, sem a kezén nincs ott a sérülés, nincs vérnyom a földön, ráadásul utána kigyullad a tükörben, de hót lazán lekapja magáról a kabátot, a fehér ingén nem marad vérnyom, hiába fetreng utána és kapaszkodik kábé magába, nem marad vér az ingén, ami nem túl valósághű. Jó, persze mindenre nem lehet odafigyelni, de szerintem belefért volna, ha ezzel operálnak, mert bár nincs jelentősége, a szőrszálhasogatásra remek alkalom. =D Na mindegy.
Amin végképp jót röhögtem, hogy volt időm rettegni és jól szórakozni saját magamon, lekötött a film és a magam figyelése, mégis észrevettem a filmben egy bakit. (Spoiler következik és a filmből egy hosszabb jelenetleírás.) A fickónak valahogy megvágja a tükör a kezét, mikor megreped az érintésétől. Látjuk a sebet, sűrűn vérzik (aminek a színe szerintem nem élethű, de mindegy), azonban a következő képkockákon nincs rajta. Az egy dolog, hogy a tükrön nem marad vérnyom és a repedés is eltűnik, a nagyobb baki, hogy mikor újra a tükör felé nyúl (igen, azzal a kézzel, ami az előbb sérült meg), sem a tükröződésben, sem a kezén nincs ott a sérülés, nincs vérnyom a földön, ráadásul utána kigyullad a tükörben, de hót lazán lekapja magáról a kabátot, a fehér ingén nem marad vérnyom, hiába fetreng utána és kapaszkodik kábé magába, nem marad vér az ingén, ami nem túl valósághű. Jó, persze mindenre nem lehet odafigyelni, de szerintem belefért volna, ha ezzel operálnak, mert bár nincs jelentősége, a szőrszálhasogatásra remek alkalom. =D Na mindegy.
Skyfall
Remélem, sikerült olyan videót találnom, ami tartalmazza a dalt és a filmből jeleneteket, itt nem tudom megnézni. XD Na mindegy. Most egy rövid véleményt mondok csak az egyik legutóbb látott filmről. Talán szombaton néztük meg összebújva Benével. ^^
Tudni kell rólam, hogy az első perctől kezdve utálom James Bondot, főleg a Pierce Brosnan-féle Bondot. Ennyire ellenszenves figurát keveset tudok felhozni a filmvilágból, valahogy egy tipikus sablonnak tartom, meg valószínűleg az is sértheti az önérzetem, hogy ahogy Dani barátunk fogalmazott, "megrépázza a jó nőket", akik számomra érthetetlen oknál fogva már a látványától elalélnak. XD Gáz, na. XD Tudom, hogy sok fiú akar hasonló férfi lenni, de akkor én már inkább Alfie-t szeretném, ha egy nőfalót kéne választanom. =D Jude Law sem az az Adonisz típus számomra, de azt az alakítását nagyon szeretem, ott engem is meggyőzött. Daniel Craig szerintem kifejezetten csúnya, valahogy mégis az első Bond, aki szimpatikus. Talán meg kéne néznem a másik két Bond-szerepében, de a Skyfallt dicsérték halálra, meg nem tudom, érdekel-e. =)
Ez tetszett. Itt is a legtöbb esetben indokolatlannak tartom, hogy a nők a lábai elé omlanak, de hát ez egy Bond-sajátosság, de tetszettek benne a női szereplők. =) Szimpatikus nekem ez a darkos hangulat, a Christian Bale-es Batmanek is a kedvencem a hangulatuk miatt, noha Batman alapvetően egy sötétben élő, árnyékokkal és belső démonokkal rendelkező karakter. ^^
Jó volt a forgatókönyv is, amennyire oda tudtam rá figyelni, szépen volt elindítva a film, még engem is lekötött, méghozzá másodjára is, mivel az elejét egyszer megnéztem a műhelyben. ^^ Szépen visszatértek elemek később, megtudtam azt is Benétől, amit a Bond-történetek ismerete nélkül nem értettem és tetszett, ahogy belevitték az apró részleteket a filmbe. =) A látvány is lekötött, bár amikor én kiszúrtam, melyik felvétel stúdiófelvétel a háztetőn motorozós részeknél, fogtam a fejem, de alapvetően volt mit nézni Craig izmos hátán és karján kívül is. ^^ Az a rész kifejezetten kedvenc volt, mikor a fejvadászra vadászott Bond, noha inkább látvány szempontjából, hiszen a fények remekül tükröződtek az üvegfelületeken. Csodás volt. =) A másik, ami nagyon tetszett, az a bevezető, ami alatt asszem végig leadják Adele számát. Kifejezetten remekül volt összerakva, nem untam, csak feltűnt, hogy mennyire hosszú a bevezető. ^^ Kiütközött a szadizmusom is, talán a top egyes jelenetem az volt, amikor a főellenség kivette a műfogsorát. XD Az más kérdés, hogy a cián nem mar, hanem azonnal öl, ha jól tudom, maximum nagyon nagy mennyiségű cukorral lehet megakadályozni, hogy megöljön egy embert - valamilyen császár élte is túl a ciánmérgezést amiatt, hogy süteményben kapta, s csak rosszul lett tőle -, de azt is azonnal kell megkapnia, ez azonban mindegy. A műhelyben beszélgettünk erről, Timi cseten volt belekapcsolva a beszélgetésbe, mi meg többen ültünk ott, Fischer, Imi, Bene, Barbi, asszem, Stef, s azt tárgyaltuk, hogyan lehetne megoldani, hogy valamit a fogba ültetve ilyen hatása legyen, de végül arra jutottunk, hogy nem véletlenül a ciánnál maradtak az erre képzett emberek. ^^
Nagy kerekasztalbeszélgetés lett amúgy a klubban, volt szó mindenről, Fischer elárult néhány finomságot a Trónok harcából is, mivel ő a kiadott könyveket már mind olvasta, én meg kértem, hogy spoilerezzen és a többieket se zavarta. Kedvet kaptam elolvasni azt a könyvet is. ^^ Szegény Timinek meg jól elvettem a kedvét ettől a sorozattól azzal az öt perccel se... XD
Na mesedélután stop, kerítek remélhetőleg időt mesélni később. ^^
Kifakadás
"Egy lolitának nincsen fiúja/barátja/pasija." - Már nem emlékszem, hogy ez a kódexben is benne van-e, vagy ez egy szokás volt-e azért, hogy azok a hímneműek, akik a lolitában valami perverzet látnak és zaklatnák a közösség tagjait, ne kerülhessenek közel hozzá, de emlékszem, ez anno aggasztott kicsit, mivel nekem pont Bene mutatta meg és kezdte el tanítani a lolitát. Szerencsére a kezdeti ellenérzés és félénkség pont az előbb említett dolog miatt hamar elmúlt és befogadták őt is, ráadásul Bene szívesen hord kodonát és inspirált másokat is, aminek nagyon örülök.
Azért ezzel a mondattal kezdtem, mert ha már ez is fontos szempont a lolitánál, akkor a most következő témám még inkább kilóg a keretek közül, de valahol mégis körülötte leng a stílusnak. Sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy ott állok nyakig ruhában, csipkében, fodorban, nincs kint még a bokám vagy a vállam sem, nemhogy a dekoltázsom, vagy a combom, de az utcán férfiak szájából valamilyen módon elhangzik a kérdés, hogy mi közöm a szexhez, szexualitáshoz. Volt, aki konkrétan valami nagyon szép kurvának vélt, én meg elhűlve bámultam rá, aztán miután felocsúdtam a döbbenetből, közöltem vele, hogy ilyesmit nálam nem talál, azzal elhúztam a csíkot, de gyorsan, és akadtak olyanok is, akiket az foglalkoztatott, szoktam-e beöltözni vagy szerepjátékozni szexhez. Nem voltak durvák, olyannal igazán keveset találkoztam szerencsére, akiket válaszra sem méltattam, csak megszaporáztam a lépteim és igyekeztem minél előbb biztonságosnak tűnő helyet találni a környezetben, de egyértelmű volt, hogy a férfiak a lolitát nagyon vonzónak találják és szívesen kerülnének szexuális helyzetbe eggyel. Nem csodálom, hiszen a lolita nagyon nőies stílus, bájos, visszafogott és zárkózó, azt a mondást pedig nyilván ismerjük, miszerint "A több kevesebb.", amit rendszerint össze is kapcsoltak a lolitával.
Én azt gondolom, hogy mindenkinek magánügye, hogyan, kivel, mennyit, mikor, miben szexel. Ezért is zavar, hogy kolléganőimnél most már napi téma a homoszexualitás. Én nem tudom, hogy hozzák fel állandóan, de ez téboly. Mindketten a nőket ítélik el jobban, ami nekem sokszorosan kellemetlen ügy, mivel én senkit sem ítélek el és azok a szexuális magatartások, amiket nem tartok normálisnak, azokkal is úgy vagyok, hogy amíg nem engem zaklat valaki vele, nem érdekel, de a homoszexualitás számomra abszolút elfogadható, van fiú és lány meleg barátom is, és nem értem, miért gond, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Nem ismerek olyan melegeket (itt most lányt és fiút együtt értem ez alatt a szó alatt), akik rámásznának csak úgy a másik emberre, vagy zaklatnának bárkit. Sőt, pont az ellenkezőjét ismerem, azt, aki az utcán kézen fogva sétál a barátnőjével, mert miért ne tenné, de minden más a négy fal közé tartozik, meg olyan srácokat ismerek, akik visszafogottan kezelik ezt. Sőt, bevallom őszintén, én azt szoktam mondani azoknak a srácoknak, férfiaknak, akik nem hagynak békén, amint jelzem nekik, hogy nálam hiába kopogtatnak, hogy leszbikus vagyok. Egyszerű takaró, nincs mit belekötni. Általában meghökkennek és békén hagynak. Barátnét is mentettem már úgy ki pácból, hogy jeleztem a nyomuló fickónak, hogy az én nőm, le lehet szállni róla. =D Szerintem ebben nincs semmi, középsuliban is nagyon sokáig szándékosan úgy hordtam gyűrűt a kezemen, amiről azt tartották, hogy a leszbik csinálják, ez is a lázadásomhoz tartozott. =)
Spec nem szeretem hallgatni ezeket a leszbifób beszélgetéseket, mivel a legtöbben igazából nem is látnak bele ebbe a világba, nekem meg a legjobb barátnőm leszbikus, mikor összeházasodott a barátnőjével, én voltam a tanúja és tök büszke vagyok rá. Egy évvel öregebb a kapcsolatuk a miénknél, együtt élnek nem is tudom én, hány éve, imádják egymást, ezzel pedig nem értem, miért volna baj. Hogy látszik bárkin is, hogy milyen az identitása? Na ne már a melegeket szedjük elő, mikor a magukat heterónak valló pasik úgy néznek ki, mintha a húguk cuccait vették volna fel! Ez szerintem felháborító. Előbb söprögessen mindenki a saját kertecskéjében, aztán ha az már makulátlan, azután nézze csak meg a másét, az ítélkezés pedig isteni feladat, könyörgöm! Én ettől nagyon kivagyok... Nézem az utcán a csomó metroszexuális, álbuzi srácokat és vakarom a fejem azt kérdezve: hova bújtak a fiús fiúk, a férfias férfiak? Meg úgy egyáltalán az ízlés hol ficamodott ki ennyire? A harmónia eltűnése még hagyján, de az az aberáltság, amit időnként látni, főleg a plázákban, egyszerűen rémisztő. És engem röhögnek ki a kiscsajok, mikor loliban vagyok, pedig az szerintem sokkal nevetségesebb, ahogy ők kinéznek, mint az, mennyire irigyek, mert én vállalom az ízlésem, véleményem, fel merem venni azt, ami tetszik, amiben jól érzem magam, amit szeretek.
Egyszerűen elképeszt, miért kell témázni folyton azon a lányon, akiről a kolléganőim beszélnek. Mindkettőnek a lánya egy egyesülethez jár táncolni, csak nem egy korosztályúak, viszont van egy fiús külsejű, mély hangú, vállasabb, fiúsabb mozgású lány, akiről azt hiszem, tudják is, hogy leszbikus, vagy legalábbis a lányok érdeklik, és folyton ő a téma. Szerencsére még olyan kijelentés nem érkezett, hogy undorító lenne, de azt már mondták, hogy nem értik, miért jó neki egy másik nőt simogatni, meg mintha valamelyik már figyelmeztette volna a lányát, hogy vigyázzon ezzel a lánnyal. Na nálam itt elpattant a húr, szerintem a hangomon is hallatszott, hogy ideje témát terelni.
Bírom, hogy mennyire könnyedén véleményt alkotnak más emberek és mennyire könnyen tudnak ítélkezni. Lehet, velem van a baj, de nem látom, mi a para abban, hogy valaki úgy él, ahogy élni akar. Tök mindegy, miként, kivel, ha úgy érzi jól magát, akkor tegye. Az megint más kérdés, hogy ezt mennyire kell nyilvánosan, de én azt gondolom, nagyon sok emberre ráférne illemtan óra, mert elkeserítő, ami manapság megy. Mindenhonnan folyik a szex, félmeztelen-meztelen lányok vigyorognak ránk különféle újságokból, s nem csak a Playboyról, ha valamit el akarnak adni, marketingfogásként dekoltázsvillantó nőkkel reklámozzák, de a kapott minőség messze alulmarad attól, amit valóban minőségnek lehet nevezni. Nincs értéke, mélysége, hadoválnak és dobálóznak nagymellénnyel emberek, ám ez és a mai viselkedés ezzel kapcsolatban szerintem sokkal ijesztőbb, minthogy "megszaporodtak" a melegek. Nem, nincs szaporodás, joguk lett házasodni, egyre többen merik kinyilvánítani, hogy melegek, ez pedig egyre többekből hozza elő, hogy coming outoljanak. Lehet nyilvánosan vállalni, amivel személy szerint nekem semmi bajom sincs, amíg nem arról szól a dolog, mint amiket a melegfelvonulásokról hallottam. Arra anno mentem is volna, csak aztán olyan elrettentő dolgokat tapasztaltam, amihez nem adom a nevem és az arcom, én nem vállalok közösséget senkivel, aki gúnyt űz abból, aminek még van értéke, vagy abból, ami miatt ott van, illetve ami nekem fontos. Gondolok itt arra, hogy bár nekem hitem van, nem vagyok vallásgyakorló, a vallási jelképeket nem szentségtelenítem meg, mert ez egyszerűen tiszteletlenség és nem sértek meg másokat azzal, hogy a hitüket/vallásukat gúnyolom. Ez provokáció, durva barbárság, az álláspontomat pedig máshogy, normálisabb és értelmesebb módon képviselhetem.
Napok óta gondolkodom azon, mennyire elprostituálódott a világ. Az a baj, hogy szexuális szabadságnak nevezünk valamit, ami nem szexuális szabadság, hanem elferdülés. Nem a perverzséggel, a szexboltokkal, vagy a vággyal van a gond, egy egészséges embernek vannak vágyai, statisztikák szerint mindenkiben van valami perverzség és egyre többen vásárolnak segédeszközöket, inkább én abban látom a problémát, hogy ez nyilvánosságra került, úgy bánunk a témával, mintha központi kérdés lenne, ennek ellenére úgy veszem észre, rengetegen elégedetlenek, különféle problémáik vannak, amikről nem is tud kivel beszélgetni.
Kardinális kérdés, ki mi, de magunkat ismerjük, tudjuk, mi kik és mik vagyunk?
Engem sokat támadtak - bár nem durván - azért, mert én nem érem be a bírósággal és a minimálbérrel, kis luknyi lakással. Nem nyomorgok, de kétségtelenül többre vágyom és tenni is akarok érte. Ez baj volna? Gond, hogy törekvővé váltam? Elég súlyos problémák vannak a fejekben, ha azt tekintik elfogadhatatlannak, hogy nem érem be a kevesebbel. Engem még arra tanítottak, hogy merjek álmodni és tegyek azért, hogy az álmaim megvalósuljanak. Nekem még azt mondták, "Ne érd be kevesebbel!", engem biztattak, hogy merjek lépni. És lehet utálni, ha valami sikerül, de én azt gondolom, másnak is sikerülhet, ha akarja, ha tesz érte. Sőt, ha végre nem csak egy ember küzd azért, hogy jobb életkörülményei legyen, jobb világban éljen, még ha ezt csak a saját kis kertjében tudja megtenni is, hanem végre egyre többen felismerik, hogy a lehetőségek mindigis a levegőben lógtak, csak ilyen-olyan indok miatt sosem merték kinyújtani a kezüket érte, akkor a nagyvilág is javulni fog.
Hogy idealizmus volna? Visz előre és haladok a célom felé, úgyhogy nem számít, mi.
Azért ezzel a mondattal kezdtem, mert ha már ez is fontos szempont a lolitánál, akkor a most következő témám még inkább kilóg a keretek közül, de valahol mégis körülötte leng a stílusnak. Sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy ott állok nyakig ruhában, csipkében, fodorban, nincs kint még a bokám vagy a vállam sem, nemhogy a dekoltázsom, vagy a combom, de az utcán férfiak szájából valamilyen módon elhangzik a kérdés, hogy mi közöm a szexhez, szexualitáshoz. Volt, aki konkrétan valami nagyon szép kurvának vélt, én meg elhűlve bámultam rá, aztán miután felocsúdtam a döbbenetből, közöltem vele, hogy ilyesmit nálam nem talál, azzal elhúztam a csíkot, de gyorsan, és akadtak olyanok is, akiket az foglalkoztatott, szoktam-e beöltözni vagy szerepjátékozni szexhez. Nem voltak durvák, olyannal igazán keveset találkoztam szerencsére, akiket válaszra sem méltattam, csak megszaporáztam a lépteim és igyekeztem minél előbb biztonságosnak tűnő helyet találni a környezetben, de egyértelmű volt, hogy a férfiak a lolitát nagyon vonzónak találják és szívesen kerülnének szexuális helyzetbe eggyel. Nem csodálom, hiszen a lolita nagyon nőies stílus, bájos, visszafogott és zárkózó, azt a mondást pedig nyilván ismerjük, miszerint "A több kevesebb.", amit rendszerint össze is kapcsoltak a lolitával.
Én azt gondolom, hogy mindenkinek magánügye, hogyan, kivel, mennyit, mikor, miben szexel. Ezért is zavar, hogy kolléganőimnél most már napi téma a homoszexualitás. Én nem tudom, hogy hozzák fel állandóan, de ez téboly. Mindketten a nőket ítélik el jobban, ami nekem sokszorosan kellemetlen ügy, mivel én senkit sem ítélek el és azok a szexuális magatartások, amiket nem tartok normálisnak, azokkal is úgy vagyok, hogy amíg nem engem zaklat valaki vele, nem érdekel, de a homoszexualitás számomra abszolút elfogadható, van fiú és lány meleg barátom is, és nem értem, miért gond, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Nem ismerek olyan melegeket (itt most lányt és fiút együtt értem ez alatt a szó alatt), akik rámásznának csak úgy a másik emberre, vagy zaklatnának bárkit. Sőt, pont az ellenkezőjét ismerem, azt, aki az utcán kézen fogva sétál a barátnőjével, mert miért ne tenné, de minden más a négy fal közé tartozik, meg olyan srácokat ismerek, akik visszafogottan kezelik ezt. Sőt, bevallom őszintén, én azt szoktam mondani azoknak a srácoknak, férfiaknak, akik nem hagynak békén, amint jelzem nekik, hogy nálam hiába kopogtatnak, hogy leszbikus vagyok. Egyszerű takaró, nincs mit belekötni. Általában meghökkennek és békén hagynak. Barátnét is mentettem már úgy ki pácból, hogy jeleztem a nyomuló fickónak, hogy az én nőm, le lehet szállni róla. =D Szerintem ebben nincs semmi, középsuliban is nagyon sokáig szándékosan úgy hordtam gyűrűt a kezemen, amiről azt tartották, hogy a leszbik csinálják, ez is a lázadásomhoz tartozott. =)
Spec nem szeretem hallgatni ezeket a leszbifób beszélgetéseket, mivel a legtöbben igazából nem is látnak bele ebbe a világba, nekem meg a legjobb barátnőm leszbikus, mikor összeházasodott a barátnőjével, én voltam a tanúja és tök büszke vagyok rá. Egy évvel öregebb a kapcsolatuk a miénknél, együtt élnek nem is tudom én, hány éve, imádják egymást, ezzel pedig nem értem, miért volna baj. Hogy látszik bárkin is, hogy milyen az identitása? Na ne már a melegeket szedjük elő, mikor a magukat heterónak valló pasik úgy néznek ki, mintha a húguk cuccait vették volna fel! Ez szerintem felháborító. Előbb söprögessen mindenki a saját kertecskéjében, aztán ha az már makulátlan, azután nézze csak meg a másét, az ítélkezés pedig isteni feladat, könyörgöm! Én ettől nagyon kivagyok... Nézem az utcán a csomó metroszexuális, álbuzi srácokat és vakarom a fejem azt kérdezve: hova bújtak a fiús fiúk, a férfias férfiak? Meg úgy egyáltalán az ízlés hol ficamodott ki ennyire? A harmónia eltűnése még hagyján, de az az aberáltság, amit időnként látni, főleg a plázákban, egyszerűen rémisztő. És engem röhögnek ki a kiscsajok, mikor loliban vagyok, pedig az szerintem sokkal nevetségesebb, ahogy ők kinéznek, mint az, mennyire irigyek, mert én vállalom az ízlésem, véleményem, fel merem venni azt, ami tetszik, amiben jól érzem magam, amit szeretek.
Egyszerűen elképeszt, miért kell témázni folyton azon a lányon, akiről a kolléganőim beszélnek. Mindkettőnek a lánya egy egyesülethez jár táncolni, csak nem egy korosztályúak, viszont van egy fiús külsejű, mély hangú, vállasabb, fiúsabb mozgású lány, akiről azt hiszem, tudják is, hogy leszbikus, vagy legalábbis a lányok érdeklik, és folyton ő a téma. Szerencsére még olyan kijelentés nem érkezett, hogy undorító lenne, de azt már mondták, hogy nem értik, miért jó neki egy másik nőt simogatni, meg mintha valamelyik már figyelmeztette volna a lányát, hogy vigyázzon ezzel a lánnyal. Na nálam itt elpattant a húr, szerintem a hangomon is hallatszott, hogy ideje témát terelni.
Bírom, hogy mennyire könnyedén véleményt alkotnak más emberek és mennyire könnyen tudnak ítélkezni. Lehet, velem van a baj, de nem látom, mi a para abban, hogy valaki úgy él, ahogy élni akar. Tök mindegy, miként, kivel, ha úgy érzi jól magát, akkor tegye. Az megint más kérdés, hogy ezt mennyire kell nyilvánosan, de én azt gondolom, nagyon sok emberre ráférne illemtan óra, mert elkeserítő, ami manapság megy. Mindenhonnan folyik a szex, félmeztelen-meztelen lányok vigyorognak ránk különféle újságokból, s nem csak a Playboyról, ha valamit el akarnak adni, marketingfogásként dekoltázsvillantó nőkkel reklámozzák, de a kapott minőség messze alulmarad attól, amit valóban minőségnek lehet nevezni. Nincs értéke, mélysége, hadoválnak és dobálóznak nagymellénnyel emberek, ám ez és a mai viselkedés ezzel kapcsolatban szerintem sokkal ijesztőbb, minthogy "megszaporodtak" a melegek. Nem, nincs szaporodás, joguk lett házasodni, egyre többen merik kinyilvánítani, hogy melegek, ez pedig egyre többekből hozza elő, hogy coming outoljanak. Lehet nyilvánosan vállalni, amivel személy szerint nekem semmi bajom sincs, amíg nem arról szól a dolog, mint amiket a melegfelvonulásokról hallottam. Arra anno mentem is volna, csak aztán olyan elrettentő dolgokat tapasztaltam, amihez nem adom a nevem és az arcom, én nem vállalok közösséget senkivel, aki gúnyt űz abból, aminek még van értéke, vagy abból, ami miatt ott van, illetve ami nekem fontos. Gondolok itt arra, hogy bár nekem hitem van, nem vagyok vallásgyakorló, a vallási jelképeket nem szentségtelenítem meg, mert ez egyszerűen tiszteletlenség és nem sértek meg másokat azzal, hogy a hitüket/vallásukat gúnyolom. Ez provokáció, durva barbárság, az álláspontomat pedig máshogy, normálisabb és értelmesebb módon képviselhetem.
Napok óta gondolkodom azon, mennyire elprostituálódott a világ. Az a baj, hogy szexuális szabadságnak nevezünk valamit, ami nem szexuális szabadság, hanem elferdülés. Nem a perverzséggel, a szexboltokkal, vagy a vággyal van a gond, egy egészséges embernek vannak vágyai, statisztikák szerint mindenkiben van valami perverzség és egyre többen vásárolnak segédeszközöket, inkább én abban látom a problémát, hogy ez nyilvánosságra került, úgy bánunk a témával, mintha központi kérdés lenne, ennek ellenére úgy veszem észre, rengetegen elégedetlenek, különféle problémáik vannak, amikről nem is tud kivel beszélgetni.
Kardinális kérdés, ki mi, de magunkat ismerjük, tudjuk, mi kik és mik vagyunk?
Engem sokat támadtak - bár nem durván - azért, mert én nem érem be a bírósággal és a minimálbérrel, kis luknyi lakással. Nem nyomorgok, de kétségtelenül többre vágyom és tenni is akarok érte. Ez baj volna? Gond, hogy törekvővé váltam? Elég súlyos problémák vannak a fejekben, ha azt tekintik elfogadhatatlannak, hogy nem érem be a kevesebbel. Engem még arra tanítottak, hogy merjek álmodni és tegyek azért, hogy az álmaim megvalósuljanak. Nekem még azt mondták, "Ne érd be kevesebbel!", engem biztattak, hogy merjek lépni. És lehet utálni, ha valami sikerül, de én azt gondolom, másnak is sikerülhet, ha akarja, ha tesz érte. Sőt, ha végre nem csak egy ember küzd azért, hogy jobb életkörülményei legyen, jobb világban éljen, még ha ezt csak a saját kis kertjében tudja megtenni is, hanem végre egyre többen felismerik, hogy a lehetőségek mindigis a levegőben lógtak, csak ilyen-olyan indok miatt sosem merték kinyújtani a kezüket érte, akkor a nagyvilág is javulni fog.
Hogy idealizmus volna? Visz előre és haladok a célom felé, úgyhogy nem számít, mi.
Filmkritikák
Felhőatlasz:
Mint mondtam, nálam ez abszolút vitte a prímet és szeretném újra megnézni, meg írni hozzá. Elég hosszan írtam róla korábban, hogy mi a véleményem, ajánlottam is Niconak, mire azt mondta, megnézi. Én a Szürke ötven árnyalatára kaptam ajánlatot, mely a jövő évre van beígérve és remélem, együtt megyünk el megnézni. ^^ A könyvet is kölcsönadta volna, de azt mondtam neki, hogy ebben az évben ne adjon már semmit kölcsön, majd jövőre. =)
A hobbit:
Alapvetően utálom a Gyűrűk urát az egész fandommal együtt, szóval nem ültem be nagy reményekkel, igazából csak azt vártam, hogy legyenek olyan jelenetek, amiket én is tudok élvezni, ami be is jött. Volt pár perc, amikor elfeledkeztem róla, hogy moziban ülök, az élmény magával ragadott, de sok jelenetnél untam magam és volt olyan is, amit egyszerűen gagyinak találtam és nem értettem, miért került bele. A törpök szimpatikusak voltak, nagyon tetszett a mentalitásuk, ám Benének igaza volt, amikor azt mondta, hogy lényegében róluk szólt a film és alig tudtunk meg róluk valamit. Voltak nagyon látványos részek, amik nekem igazán tetszettek, de ugye a világ és történet ismerete nélkül akadt olyan dolog is, amivel nem tudtam mit kezdeni. Nagy negatívuma azonban a filmnek az volt, hogy rosszul lettem utána, mivel mint ma Rajmondtól megtudtam, 24 helyett 48 képkockás sebességgel adták le, amitől az emberek többsége tengeribetegséghez hasonló rosszullétet él meg. Nem volt jó.
Pi élete:
Zseniális volt. A látványvilága gyönyörű, a mondanivaló nagyon ütős. Beszéltük a film után, hogy a második történetet Bene szerint nem kellett volna elmesélnie a főhősnek, de szerintem ezzel felkerült az i-re a pont és tényleg az lett, aminek az író szánta, bár én nem istenkeresésnek mondanám, hanem vallásválasztásnak, hiszen az kétségtelen volt a főhős számára, hogy isten vagy istenek vannak, léteznek. Nekem nagyon tetszett, ahogy bemutatta a Mindenhatót, hogy meglátta mindenben, hogy a hitre épült rá az egész. Igazából mindegy, hogy a tigris szimbólum, vagy valóság, mert mindkét történet zseniális volt és igen, tényleg az a fontos, hogy kinek melyik sztori tetszik jobban, a lényegen nem változtat az, hogy miben hisz az ember, a, b, vagy egy saját c verzióban. IchiGonak nem tetszett, én meg gonoszul beoltottam. (Eszel húst? -Igen, de csak csirkét. -A csirkét is meg kell ölni, mielőtt a tányérra kerül. Sőt, a mai csirketelepek tök személytelenül tartják azokat a szerencsétlen szárnyasokat, egy háztartásnál felnőtt állat jobb életet és normálisabb halált kap. Én vágtam a nagyanyámmal csirkét... *és elmeséltem neki, hogy az milyen volt XD nem tetszett neki túlzottan, Gergő szólt rám, hogy már így is át akar térni a barátnője a vegetáriánus életmódra, ne rontsak tovább a helyzeten és ne sokkoljam tovább XD*)
A többiről írtam korábban. =)
Mint mondtam, nálam ez abszolút vitte a prímet és szeretném újra megnézni, meg írni hozzá. Elég hosszan írtam róla korábban, hogy mi a véleményem, ajánlottam is Niconak, mire azt mondta, megnézi. Én a Szürke ötven árnyalatára kaptam ajánlatot, mely a jövő évre van beígérve és remélem, együtt megyünk el megnézni. ^^ A könyvet is kölcsönadta volna, de azt mondtam neki, hogy ebben az évben ne adjon már semmit kölcsön, majd jövőre. =)
A hobbit:
Alapvetően utálom a Gyűrűk urát az egész fandommal együtt, szóval nem ültem be nagy reményekkel, igazából csak azt vártam, hogy legyenek olyan jelenetek, amiket én is tudok élvezni, ami be is jött. Volt pár perc, amikor elfeledkeztem róla, hogy moziban ülök, az élmény magával ragadott, de sok jelenetnél untam magam és volt olyan is, amit egyszerűen gagyinak találtam és nem értettem, miért került bele. A törpök szimpatikusak voltak, nagyon tetszett a mentalitásuk, ám Benének igaza volt, amikor azt mondta, hogy lényegében róluk szólt a film és alig tudtunk meg róluk valamit. Voltak nagyon látványos részek, amik nekem igazán tetszettek, de ugye a világ és történet ismerete nélkül akadt olyan dolog is, amivel nem tudtam mit kezdeni. Nagy negatívuma azonban a filmnek az volt, hogy rosszul lettem utána, mivel mint ma Rajmondtól megtudtam, 24 helyett 48 képkockás sebességgel adták le, amitől az emberek többsége tengeribetegséghez hasonló rosszullétet él meg. Nem volt jó.
Pi élete:
Zseniális volt. A látványvilága gyönyörű, a mondanivaló nagyon ütős. Beszéltük a film után, hogy a második történetet Bene szerint nem kellett volna elmesélnie a főhősnek, de szerintem ezzel felkerült az i-re a pont és tényleg az lett, aminek az író szánta, bár én nem istenkeresésnek mondanám, hanem vallásválasztásnak, hiszen az kétségtelen volt a főhős számára, hogy isten vagy istenek vannak, léteznek. Nekem nagyon tetszett, ahogy bemutatta a Mindenhatót, hogy meglátta mindenben, hogy a hitre épült rá az egész. Igazából mindegy, hogy a tigris szimbólum, vagy valóság, mert mindkét történet zseniális volt és igen, tényleg az a fontos, hogy kinek melyik sztori tetszik jobban, a lényegen nem változtat az, hogy miben hisz az ember, a, b, vagy egy saját c verzióban. IchiGonak nem tetszett, én meg gonoszul beoltottam. (Eszel húst? -Igen, de csak csirkét. -A csirkét is meg kell ölni, mielőtt a tányérra kerül. Sőt, a mai csirketelepek tök személytelenül tartják azokat a szerencsétlen szárnyasokat, egy háztartásnál felnőtt állat jobb életet és normálisabb halált kap. Én vágtam a nagyanyámmal csirkét... *és elmeséltem neki, hogy az milyen volt XD nem tetszett neki túlzottan, Gergő szólt rám, hogy már így is át akar térni a barátnője a vegetáriánus életmódra, ne rontsak tovább a helyzeten és ne sokkoljam tovább XD*)
A többiről írtam korábban. =)
Minden mindennel összefügg
Miután jól kimérgeltem magam, hogy mekkora munkaundorom van, itthon beszéltünk róla este Benével. Mivel folyton a szavamba vágott, meg úgy éreztem, hogy okosabb akar lenni nálam, meg kioktat (ami lehet, hogy nem volt így, csak én voltam túl feszült), elég emelt hangúra sikerült ez a beszélgetés, de legalább kiadtam a felesleges dühömet, csalódottságomat és keserűségemet. Másnap úgy döntöttem, megfogadom Bene tanácsát és félretéve mindent taktikát váltok, jófej leszek. A dolgot tegnap láttam bejönni, de hosszútávon kell működnie ahhoz, hogy képes legyek folytatni.
Csütörtökön bealudtam, voltak lent Talyék is, pénteken pedig volt egy agyrohasztó ügyünk, aminek a háromnegyede kiesett, annyira körmönfontan fogalmazott az alperes ügyvédje, meg annyira jogilag volt csak érdekes ez az ügy. Valami olyasmi, hogy a felperes és az alperes lakást cseréltek tíz éve, a felperes erről semmilyen papírt nem kapott, aztán nemrég az alperes úgy döntött, a lakás, amit azóta is lak a felperes, az övé és zárat cseréltetett rajta, kizárta őt onnan. Mondtam magamban, az komoly. Valami nem tiszta ezzel az egésszel kapcsolatban, de még csak egy tárgyalásunk volt, amire az alperes el se jött, ám majd kiderül, hogy mi van ezzel az egésszel. A felperes ügyvédje úgy tűnt, mint aki egyáltalán nincs képben, rosszul adta meg az alperes nevét is, satöbbi, meg eléggé úgy festett, mint aki az alkoholba fojtja magát... Rémes, hogy néha az ügyvédek is milyen állapotban vannak, van, hogy rosszabban, mint a védencük, amin szoktunk nézni nagyokat. Na mindegy.
Tegnap voltunk moziba IchiGoékkal és Timivel. A Felhőatlasz című filmet néztük meg, ami zseniális volt, én csak ajánlani tudom. Rohadt jók voltak a szereplők és szerepek, a maszkmestereknek minden elismerésem, kegyetlenül jó munkát végeztek, a helyszínek fantasztikusak voltak, az egész történet életszagú volt, a vágások lélegzetelállítóak voltak, az ötlet alapvetően epic... Minden megtalálható benne, ami az életben, vígjáték, dráma, szerelem, akció, öröm, bánat, félelem, ... A sztori több szálon fut, de valami kapcsán összeszaladnak, a szerepeket ugyanaz a pár színész játssza el, ezzel megjelenítve az élet folytonosságát és szakaszos folytonosságát. Előkerülnek olyan igazságok, amik alapvetően meghatározzák, miért úgy élünk, ahogy, miért az vesz körbe minket, ami. A film rávilágít arra, hogy a döntéseinkért felelősséggel tartozunk, hogy mindig van egy sugallat bennünk, amely lényét tekintve vagy a rossz vagy a jó felé terelget bennünket, de a végszó a miénk, mi felé akarunk haladni és hiába mondjuk, hogy de hát mi nem tudtuk... tudtuk; valahol bent, mélyen, de tudtuk. El voltam képedve, hiszen az egész film olyan kérdéseket boncolgat, amiket csak nagyon szűk körben mernek feltenni az emberek, kevesekkel lehet ilyenekről beszélni.
Én nem néztem meg a trailert, nem tudtam semmit a filmről azon túl, hogy állítólag nagyon jó és nekem tetszeni fog, de így volt remek látni, nem tudni semmit előre. Igazából nehéz jó kritikát, értő véleményt formálni valamiről, amiben annyi a szépség, az igazság és a valós, mint amennyi ebben a sztoriban. A magyar szinkront én szoktam szeretni, most is így van ez, a nyelvezetéért odavoltam, főleg abban a szálban, ahol kannibálok voltak, a szövegezése pedig gyönyörű tényleg. A karakterek közül nem tudom kiragadni egyértelműen a kedvencemet, imádtam a zeneszerző művészkölyköt és az egész életét, sokat röhögtünk rajta, a sorsa pedig annyira egyértelmű volt, hogy akkor esett le, amikor Gergő leközölte. XD Az öregek zseniálisak voltak, nagyokat röhögtünk, de például a Neo-Soulos szálnál azért sírtunk rendesen. Én az akció részeket imádtam, Timi viszont elszorította a kezem közben. XD Utóbb jöttem rá, mikor már ment a film, hogy neki elég sokkoló lesz, de örülök, hogy látta.
Mozi után engem pattogatott kukoricával és kólával nem engedtek be a Media Marktba, ezért Timivel kerestünk egy ülőhelyet és beszélgettünk, utána hogy a többiek megvették, amit kell, lementünk a helyre. Mivel Timivel összebújtunk a kanapén beszélgetés közben, Hackly szerintem meg van róla győződve, hogy járunk, ami elég vicces, de mindketten csak nevetünk rajta. Kölyök még. =D A nagy búcsúzkodás után Krisztával és Dinnyével osztottuk is a fejét, meg amíg Timi ott volt, olyan oltásokat kapott... X"D Jó este volt nagyon. =)
Csütörtökön bealudtam, voltak lent Talyék is, pénteken pedig volt egy agyrohasztó ügyünk, aminek a háromnegyede kiesett, annyira körmönfontan fogalmazott az alperes ügyvédje, meg annyira jogilag volt csak érdekes ez az ügy. Valami olyasmi, hogy a felperes és az alperes lakást cseréltek tíz éve, a felperes erről semmilyen papírt nem kapott, aztán nemrég az alperes úgy döntött, a lakás, amit azóta is lak a felperes, az övé és zárat cseréltetett rajta, kizárta őt onnan. Mondtam magamban, az komoly. Valami nem tiszta ezzel az egésszel kapcsolatban, de még csak egy tárgyalásunk volt, amire az alperes el se jött, ám majd kiderül, hogy mi van ezzel az egésszel. A felperes ügyvédje úgy tűnt, mint aki egyáltalán nincs képben, rosszul adta meg az alperes nevét is, satöbbi, meg eléggé úgy festett, mint aki az alkoholba fojtja magát... Rémes, hogy néha az ügyvédek is milyen állapotban vannak, van, hogy rosszabban, mint a védencük, amin szoktunk nézni nagyokat. Na mindegy.
Tegnap voltunk moziba IchiGoékkal és Timivel. A Felhőatlasz című filmet néztük meg, ami zseniális volt, én csak ajánlani tudom. Rohadt jók voltak a szereplők és szerepek, a maszkmestereknek minden elismerésem, kegyetlenül jó munkát végeztek, a helyszínek fantasztikusak voltak, az egész történet életszagú volt, a vágások lélegzetelállítóak voltak, az ötlet alapvetően epic... Minden megtalálható benne, ami az életben, vígjáték, dráma, szerelem, akció, öröm, bánat, félelem, ... A sztori több szálon fut, de valami kapcsán összeszaladnak, a szerepeket ugyanaz a pár színész játssza el, ezzel megjelenítve az élet folytonosságát és szakaszos folytonosságát. Előkerülnek olyan igazságok, amik alapvetően meghatározzák, miért úgy élünk, ahogy, miért az vesz körbe minket, ami. A film rávilágít arra, hogy a döntéseinkért felelősséggel tartozunk, hogy mindig van egy sugallat bennünk, amely lényét tekintve vagy a rossz vagy a jó felé terelget bennünket, de a végszó a miénk, mi felé akarunk haladni és hiába mondjuk, hogy de hát mi nem tudtuk... tudtuk; valahol bent, mélyen, de tudtuk. El voltam képedve, hiszen az egész film olyan kérdéseket boncolgat, amiket csak nagyon szűk körben mernek feltenni az emberek, kevesekkel lehet ilyenekről beszélni.
Én nem néztem meg a trailert, nem tudtam semmit a filmről azon túl, hogy állítólag nagyon jó és nekem tetszeni fog, de így volt remek látni, nem tudni semmit előre. Igazából nehéz jó kritikát, értő véleményt formálni valamiről, amiben annyi a szépség, az igazság és a valós, mint amennyi ebben a sztoriban. A magyar szinkront én szoktam szeretni, most is így van ez, a nyelvezetéért odavoltam, főleg abban a szálban, ahol kannibálok voltak, a szövegezése pedig gyönyörű tényleg. A karakterek közül nem tudom kiragadni egyértelműen a kedvencemet, imádtam a zeneszerző művészkölyköt és az egész életét, sokat röhögtünk rajta, a sorsa pedig annyira egyértelmű volt, hogy akkor esett le, amikor Gergő leközölte. XD Az öregek zseniálisak voltak, nagyokat röhögtünk, de például a Neo-Soulos szálnál azért sírtunk rendesen. Én az akció részeket imádtam, Timi viszont elszorította a kezem közben. XD Utóbb jöttem rá, mikor már ment a film, hogy neki elég sokkoló lesz, de örülök, hogy látta.
Mozi után engem pattogatott kukoricával és kólával nem engedtek be a Media Marktba, ezért Timivel kerestünk egy ülőhelyet és beszélgettünk, utána hogy a többiek megvették, amit kell, lementünk a helyre. Mivel Timivel összebújtunk a kanapén beszélgetés közben, Hackly szerintem meg van róla győződve, hogy járunk, ami elég vicces, de mindketten csak nevetünk rajta. Kölyök még. =D A nagy búcsúzkodás után Krisztával és Dinnyével osztottuk is a fejét, meg amíg Timi ott volt, olyan oltásokat kapott... X"D Jó este volt nagyon. =)
Hideg a szél, de a szíveket nem hűti ki
A képet Dani készítette és küldte el nera, kem. =)
Beköszöntött a december. Rohadt hideget hozott és egy olyan beletörődömségi érzést a kudarcba, de nem törtem le, rengeteg tervem és vágyam van, kegyetlen sok mindent kell csinálnom és tudom, hogy emellett a munka mellett nehezebben megy, ám azt is, hogy ha nem ez a lehetőség, akkor majd egy másik beérik, amire talán készebb leszek. Még mindig tele vagyok félelmekkel, bizonytalansággal, fojtó érzésekkel, amik nem csupán engem, de a sikereim is fojtogatják, mégis hajt valami előre. Semmi másra nem vágyom, mint arra, hogy azt csináljam, amihez értek, minden más mellékes, ami baj is, mert ha mással nem foglalkozom, csak azzal az eggyel, akkor kimerülök. Nem mintha le tudnék/akarnék mondani például a barátaimról, a héten is megéltem velük néhány, számomra fontos pillanatot.
Szerdán volt játék, amiben én ugyan nem tudtam annyira részt venni, mivel az én karakterem számára nem lett volna reális, ha az éjszaka közepén boszorkány létére kimegy sárkánygyíkokat ölni, amely élelemnek nézi három maréknyi hordánkat, ám a sztori eleje erről szólt, a későbbire meg nem nagyon emlékszem, mivel lézengtem, aztán Tulok születésnapja alkalmából tartottunk egy kis eszem-iszomot is, volt pohárköszöntő, a srác majdnem elsírta magát örömében, kapott Zolitól egy csomó gyümölcs ízesítésű piát azzal a célzattal, hogy ilyen korban már muszáj odafigyelni a helyes táplálkozásra. Ezen jót nevettünk, utána Zöld is átadta az egylövetűt, egy puska alakú üvegben vörösbort. Nagyon odatették magukat a srácok, Kriszta meg, hogy mennyi mindent beszerzett, hát csak ámultam. Volt Gábor is, egy korgot hozott, egy két méter feletti barbárféle gyakorlatilag, aki alig ért közösül és nem is az eszéért szeretjük. =)
Pénteken találkoztunk Timivel. Elmentünk a WestEndbe, ettem, túrórudiztunk, beszélgettünk, majd lementünk a helyre ott folytatni. Örülök nagyon, hogy szeret ott lenni és a csapattal is kijön, régóta tervben van, hogy őt is és Nicot is "leszoktatom oda", s úgy fest, a fél siker már megvan.
Hihetetlen, hogy bizonyos dolgokban mennyire hasonlítunk Timivel, mennyire ugyanúgy vágyunk valamire, mennyire hasonlóan gondolkodunk és mennyire azonos dolgok tudnak nekünk fájni. Csak én már túlvagyok pár játszmán és könnyebben vágok el szálakat, noha van, akivel újrafonódik még a távolság, a hallgatás és a tudatos akarás nélkül is. De igen, ezek a fonalak ha elszakadnak, összeköthetők, a csomó azonban, bármilyen ügyesek is a felek, megmarad. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket neki is meg kell élnie, neki is a pokol mélységébe le kell mennie, hogy megtapasztaljon és megtanuljon bizonyos dolgokat, mégis azon gondolkodom, hogyan segíthetném és hogyan védhetném meg. Utóbbi nem fog nagyon menni, a törekvésem azonban nem feladható, nem vagyok rá képes és nem is akarok az lenni.
Szerintem az a barát, aki kihúz a bajból, veled megy a nehéz terepen, melletted áll, mikor úgy érzi helyesnek, hiába fordul ellened az egész világ, elfogad olyannak, amilyen vagy és ha nincs is ott közvetlen melletted, tudhatod, hogy számíthatsz rá, legyen bármi gondod, emellett persze megoszthatod vele az örömeid, sikerélményeid, nem akar helyetted szerepelni, nem féltékenykedik, nem zúzza össze pillanatnyi boldogságod a saját önzősége miatt. Én azt gondolom, egoista és önző ember vagyok, amiben akad, aki megerősít, de nem tartom hibának, mert mindezek ellenére kiállok amellett, akit szeretek, megteszem, ami tőlem telik. Elvesztettem már sok mindent, harcokat, magamból darabokat, barátokat, szerelmeket, de tévedés volna azt gondolni, hogy már nincs hova tovább, hiszen a világ most lesz igazán jó majd, ha vége a télnek. Tudom, érzem.
Szeretem David számait. Nem mindet, de sokat és van egy csomó, amit általánosan nem hallgatok, de ha rám jön a bulizhatnék, előkotrok. Ez a dal kifejezetten tetszik, bár az utóbbiakkal is így vagyok, a Titanium és a Turn me on is bejött. Azoknak a klipje is rendben volt számomra, ennek a mondanivalója, a zenével való összejátszása tetszik, de rohadtul nem így csináltam volna meg, ha igazán értenék ehhez. Amikor először láttam a klipet, csak néztem nagyokat, hogy mik azok a kiálló dolgok, olyan, mintha hibás lenne. Sejtem, mit akartak vele, de valahogy nem lett jó szerintem. Mindegy, amúgy is hallgatni szoktam a YouTube-on is a dolgokat. =)
Másik nagyon jelenlegi szerelmem Chiristina Aguilera - Your bodyja. Ez a nő még mindig annyira dögös és szép... *,* A klip nagyon tetszik, szerintem frenetikus és csak három pasit nyír ki benne. =D A hangja pedig továbbra is az egyik kedvencem, szóval Christina előkelő helyen szerepel nálam, sok számát veszem elő csajosabb hangulataimban és a klippjeit is szívesen nézem. =)
Talán már írtam róla, de P!nk - Try című száma is nagy kedvenc lett, meg is ihletett, de Bene még nem válaszolt a kérdéseimre, amiket pár napja tettem fel neki e-mailen, itthon meg mindig elfelejtem említeni neki, tehát ezzel meg vagyok akadva, de van még iromány, ami ki fog erre még kívánkozni belőlem, érzem.
Lindsayt és Mike-ot továbbra is nagyon imádom, mindkettejükből jut bőven egy napra, és vannak új kedvenceim is, íme az egyik:
Hát nem édes? *,*
És nagyon jó szerintem, amit csinál. Először az eleje nem tetszett, de aztán annyira jó lett a vége, hogy megszerettem az egész számot. =) Ezek mellett Calvin Harrist és Breakerz - Real love-ot hallgatok, s persze nem ment ki nálam a "divatból" a Feeling good sem. =D Magyarok közül egyértelműen Ákost hallgatok, többieket nagyon nem.
Na ennyit a zenéről.
Szombaton én nyitottam a helyet valamivel tizenegy után, mivel nem akaródzott elindulni itthonról. Bekacsoltam a hősugárzót, a laposom, előszedtem a kajám és jól laktam, utána nekiestem a honlapom megtervezésének és kitalálásának. Kettő után lejött Csigusz és csomó ideig beszélgettünk, húztuk egymást, piszkáltuk a másikat, ahogy szoktuk. Tök jó érzés volt és bár értelmesről rövid ideig szoktunk dumálni, aztán inkább felidézünk dolgokat, majd csendben vagyunk, mégis nagyon szeretek vele lenni. Ő kicsit kihozza belőlem a harciasságot is, állandóan erőt fitogtatunk egymásnak, emelget, csikizzük egymást, lökdösődünk, meg ilyenek. =) Bár ölelésből jutott sokaknak a héten is. =)
Pályázatkeresés
A vasárnapi mozizásra nem mentem, elhavazódtam a HoldfényConos írásommal, aztán meg amikor elkezdtem öltözni, rám jött a sírógörcs, és semmi mást nem akartam, mint Benével lenni otthon, úgyhogy felhívtam IchiGot és mondtam neki, hogy ne várjanak egyáltalán mégse, nem vagyok olyan állapotban. Bene meg befejezte a kajálást, mondta, hogy fél órát ejtőzne, utána foglalkozik velem, de az ejtőzésből egy fél napos alvás lett, én meg hoppon maradtam. ^^;;;;;;
Pályázatokat keresek, amikre írhatok, de hogy mennyire selejtes kiírások vannak, az gyalázat. Mondok pár példát, amin én vertem a fejem a falba.
- A gyermekvállalásról, áldott állapotról, s annak az életre gyakorolt hatásáról, a változásokról kell írni. Ötezer karakterben maximum. O_O ÖTEZER karakter maximumban??? Én legalább tízszer ennyiben tudnám megírni annak hiányában, hogy még nem voltam várandós.
- Mutasd be egy általad kitalált karakter egy napját! Alkoss egy világot, lehet az realisztikus és fantáziavilág is! Legyen a történeted kerek. Karaktermegkötés maximum nyolcezer karakter szóközök nélkül. Heeeeeeeehh?! Mutassak be egy általam kitalált világot, azon belül is egy saját karaktert és még írjak is egy napjáról úgy, hogy az élvezhető legyen?! Oo"
- Témamegjelölés nélkül. Írj valamit maximum ötezer karakter hosszúságban, küldd el, kapsz érte pólót, bögrét, meg egy antológiát, amiben megjelent a műved! Részvételi díj 1.500-3.000.- forint körül. Ezt én érzem nevetségesnek csak? oO?
Aztán van olyan is, amit bátran ajánlok:
- Ne légy láthatatlan! jelmondattal a Queer Kiadó irodalmi és grafikai pályázatot hirdetett, melynek "célja, hogy előmozdítsa a homoszexuális közösségek kulturális tevékenységét, és megfelelő kereteket biztosítson ilyen tematikájú művészeti munkák megjelentetésére. Szellemiségének lényege a tolerancia, a kreativitás és a nyitottság. Hisszük, hogy a „másság” legalább annyiban „azonosság”, és tudjuk, hogy a nyílt kommunikációs terekben indulhat meg igazi társadalmi párbeszéd."
Ugyan a beküldési határidő már nincs messze, azért még úgy gondolom, legalább egy sztorit össze lehet hozni, szóval ha valakit érdekel és vállalkozó szellemű, annak hajrá!
- Az Új Padlástér egy három fordulós, témamegjelölős pályázatot írt ki, melybe bármikor be lehet kapcsolódni. Nekem felkeltette az érdeklődésemet, bár még az ihlet nem talált meg, de tervezem, hogy írok mindhárom körre valamit. =)
Többet ajánlani nem tudok, a MondoCon kiírása szerintem nem túl színvonalas, vagy hülyeségnek találtam a három szót, amit megadtak, nem tudom... Lehet, hogy mégis írok rá, lehet, nem. Utóbbi valószínű.
Egyébként elkeserítő, mennyire kevés írói pályázatkiírás van. =/
Pályázatokat keresek, amikre írhatok, de hogy mennyire selejtes kiírások vannak, az gyalázat. Mondok pár példát, amin én vertem a fejem a falba.
- A gyermekvállalásról, áldott állapotról, s annak az életre gyakorolt hatásáról, a változásokról kell írni. Ötezer karakterben maximum. O_O ÖTEZER karakter maximumban??? Én legalább tízszer ennyiben tudnám megírni annak hiányában, hogy még nem voltam várandós.
- Mutasd be egy általad kitalált karakter egy napját! Alkoss egy világot, lehet az realisztikus és fantáziavilág is! Legyen a történeted kerek. Karaktermegkötés maximum nyolcezer karakter szóközök nélkül. Heeeeeeeehh?! Mutassak be egy általam kitalált világot, azon belül is egy saját karaktert és még írjak is egy napjáról úgy, hogy az élvezhető legyen?! Oo"
- Témamegjelölés nélkül. Írj valamit maximum ötezer karakter hosszúságban, küldd el, kapsz érte pólót, bögrét, meg egy antológiát, amiben megjelent a műved! Részvételi díj 1.500-3.000.- forint körül. Ezt én érzem nevetségesnek csak? oO?
Aztán van olyan is, amit bátran ajánlok:
- Ne légy láthatatlan! jelmondattal a Queer Kiadó irodalmi és grafikai pályázatot hirdetett, melynek "célja, hogy előmozdítsa a homoszexuális közösségek kulturális tevékenységét, és megfelelő kereteket biztosítson ilyen tematikájú művészeti munkák megjelentetésére. Szellemiségének lényege a tolerancia, a kreativitás és a nyitottság. Hisszük, hogy a „másság” legalább annyiban „azonosság”, és tudjuk, hogy a nyílt kommunikációs terekben indulhat meg igazi társadalmi párbeszéd."
Ugyan a beküldési határidő már nincs messze, azért még úgy gondolom, legalább egy sztorit össze lehet hozni, szóval ha valakit érdekel és vállalkozó szellemű, annak hajrá!
- Az Új Padlástér egy három fordulós, témamegjelölős pályázatot írt ki, melybe bármikor be lehet kapcsolódni. Nekem felkeltette az érdeklődésemet, bár még az ihlet nem talált meg, de tervezem, hogy írok mindhárom körre valamit. =)
Többet ajánlani nem tudok, a MondoCon kiírása szerintem nem túl színvonalas, vagy hülyeségnek találtam a három szót, amit megadtak, nem tudom... Lehet, hogy mégis írok rá, lehet, nem. Utóbbi valószínű.
Egyébként elkeserítő, mennyire kevés írói pályázatkiírás van. =/