Lassan egy hete levágtam a hajam. Már egy ideje mondogattam, hogy unom, hogy hosszú, hogy folyton betűröm a sálba, ráveszem a táskát, csikizi a hátam közepét, ha bent marad néhány szál a ruha alatt, aztán fürdés után ukmukfuk nekiestem ollóval. Párom nem díjazta, de végül segített a kimaradt tincseket lerövidíteni, és bár azt mondogatta végig, hogy jobban szereti, ha hosszú, ki se lehetett rakni a kezét a hajamból. =D Néhány nappal később rájöttem, hogy a hosszú hajam nemszeretete összefügg azzal a bizonyos 2011. januárjában megesett balhéval is apuékkal, amikor többek közt azzal jöttek nekem, hogy mindenhol ott a hajam. Eddig valahogy nem tudatosult, és bár most megtörtént, egyelőre nem hiszem, hogy képes lennék újra lapockáig érőnél tovább növeszteni a hajam.
Megterveztem majdnem két hónapos várakozás után a novellám illusztrációját, de Levi nem vállalta, mert nincs rá ideje, így Kjattót kértem fel, aki igent mondott. *-* Remélem, jót nevetett, mikor átküldtem neki a Paintben összedobott vázlatom. XD Majd egyszer felvállalom és kikerül IG-re. És itt válaszolnék a túl későn megtalált kommentre: Elkezdtem lektorálni a Zk-t, ami majd szép lassan felkerül az olvasnivalók közé. Átolvastam az Együttélés szabályai sorozatomat, de nem láttam érdemesnek a felrakásra, mert egyrészt két rövidke rész van meg belőle, másrészt nagyon cikinek érzem. X"D Milán és Adrián konkrétan arra mennek rá, hogy kicsinálják a másikat, brutálisan bántalmazzák egymást testileg-lelkileg, aztán tartanak egy kis szünetet, majd összejönnek az eredeti linea szerint, ami a jelenben nekem ilyen nagyon WTF?! kategóriás, sorry. ^^;; Ha megvagyok a Zk-val, vagy Daren emlékeinek nyomábant, vagy Más világot fogok felpakolni, mert azok befejezettek. Utána Igazi örök szerelmet, Lassan felnőtté éreket, vagy Az én naplómat pakolgatom fel, de a befejezésüket egyelőre nem ígérem meg. Darenhez találtam egy csomó füzetet költözéskor, tök jó volt nosztalgiázni. =D Szerencsére be van gépelve mind, úgyhogy csak átnézni kell, a második kötetének meg valószínűleg búcsút kell inteni, mert már nem is emlékszem rá, mit akartam kihozni belőle. ^^;; Problémák hegyén-hátánról is lehet szó, talán lesz időm átbogarászni, hogy javítsam ki benne Leona cirka tizenhárom hónapos kisbabavárását. XD Ahogy belelestem, rájöttem, hogy Alex akkora drámakirály...! X"D Persze ezek a projektek úgy ütemeződnek, hogy elsődlegesen a jelennel szeretnék foglalkozni.
Lett új kocsink. Mármint nekünk új, egyébként tíz éves. Egy Fiat Ulysse, amit Krisz rögtön el is nevezett Piszének. 14-én hoztuk el a kereskedésből, de problémák adódtak vele, úgyhogy letörtünk, mint a bili füle és nem akartuk elkiabálni sem, de mostanra úgy néz ki, javíthatóak és nem akkora problémák, amik vannak vele, úgyhogy már tudunk neki örülni. Bár pénteken frankón majdnem elbőgtem magam, mikor beültem és kaptunk egy defektet, hogy ez biztos a rossz karmám miatt van. ^_^;;; Szegény Kriszt nem irigyeltem, hogy nem elég, hogy defekttel a fél városon át kell gurulnia a gumisig, de még engem is nyugtatgatnia kellett. XD De azóta kijöttem a depiból, tegnap este már mondtam neki, hogy illik hozzá ez a kocsi, mire kiderült, hogy a megismerkedésünk előtt kinézte, csak akkor még kétszer ennyiért lehetett kapni, mint most. Szóval... melós autónak is tökéletes, de jövőre nem kellene nagy autót kérnünk, ha egy kisebb társasággal szeretnénk kirándulni menni. Nyilván egyesektől megkaptuk, hogy családi autó családnak való, húzzunk bele... XD
Ma reggel ez fogadott az Instagramomon:
