Jelentés
Készülök mindenfélével, csak jelenleg élet és halál közt lebegek, annyi a dolog. XD Na jó, nem élet és halál közt, hanem valóság és álomvilág közt. XD De tök olyan, mikor "odaát" vagyok, mintha az élet megállna körülöttem. Ja, hogy eltelt fél óra?! Oo' Te jó ég! Kábé így szoktam. XD
30/25 - A kedvenc festményed/művészeti alkotásod
Kövezzetek meg, de nekem sok kedvencem van és egyik se nagy nevű. Sőt...
Valahogy... bárhogy gondolkodom is, ez a kedvencem (most). =) Napok óta ezen töröm a fejem és mindig ez a kép jutott eszembe. Imádom a hátakat. A férfi hátakat. =) És ez meg nekem tele van érzésekkel, amiket meg pláne imádok.
Valahogy... bárhogy gondolkodom is, ez a kedvencem (most). =) Napok óta ezen töröm a fejem és mindig ez a kép jutott eszembe. Imádom a hátakat. A férfi hátakat. =) És ez meg nekem tele van érzésekkel, amiket meg pláne imádok.
30/24 - Egy emlékezetes loli meet
A székesfehérvári meet nekem nagyon tetszett. Nagyon jól éreztem magam, a helyek, ahova mentünk, iszonyúan tetszettek. Azt hiszem, azért tenném kiemeltté, mert közösen utaztunk és mert ahova mentünk, fantasztikus volt. =)
Ez a kép amúgy a hátterem a gépen egy ideje. ^^
A yaoi meet. Számomra azért volt különleges, mert nagyon tetszettek a feladatok, az, ahogy megoldottuk őket. Hogy sokfélék voltunk és sok mindenről beszélgettünk sok mindenkivel. =)
Itt a nyár, itt a kánikula
Megolvadt aszfalt, amibe belesüpped az ember cipőjének sarka. Hömpölygő, száraz levegő. Tömeg és türelmetlenség. Némi fejfájás, olthatatlan és visszatérő szomjúság, étvágytalanság. Szédülés és antiszociális viselkedés. Utálkozás a másik érintésétől. Testszag, orrba dörgölő kipufogófüstök.
Nagyjából ezek jutnak eszembe a mai úton hazafelé a fővárosban című darabból. =) Egy élmény volt, na. =D
Remélem, lesz időnk strandra menni. Régen hétvégén időnként lementünk a százhalombattai strandra. Nagyon szerettem ott. Volt mindenféle víz, meleg, hideg, kicsi, nagy. Volt, hogy a keresztanyukámékkal mentünk, együtt volt a két család. Apu és keresztapu csak nézték, ahogy a feleségeik beszélgetnek és a gyerekeik lubickolnak. Apu mókázott velem a vízben, a testvérem meg Anyut meg a keresztanyut, esetleg a két idősebbik unokatesómat öntözte és fröcskölte.
Kevés maradt meg ezekből az emlékekből is bennem, de amennyi eszembe jut, az örömmel tölt el.
Egyre többen kérdezik meg, mit kérek születésnapomra. Én meg annyira hülyén érzem magam tőle. Jól esik, csak a néhány 'inkább ne tedd fel kérdés'-eim egyike. A karácsony és a születésnap nálam olyan, mint egy katasztrófa. Ezekre a napokra szeretném magamra csukni a szobám ajtaját és a telefont is kikapcsolni. Msn-en elfogadom a köszöntéseket, nagyon örülök is neki, de valahogy nem akarom, hogy ennél többet költsenek rám az emberek.
Elmesélek valamit. Egy nagyon kellemes emléket. Életem első és eddig egyetlen vidámparki látogatását. Mert a születésnapomon esett meg. Az előző párkapcsolatom vitt el. Ez volt az ajándéka. Én nem is tudtam, hogy emlékezett rá, hogy én még nem voltam a vidámparkban. És amikor elvitt, én annyira boldog voltam... Mindenre felültünk, ami csak megtetszett. Sokat, például azt a vízben csúszkálósat, többször is végigpörgettük. Kiabáltunk (én sikítoztam XD ) a hullámvasúton, meg azon a hajóson. Nagyon jó volt. Keveset mertünk enni, féltünk, hogy visszajön. Azt hiszem, vattacukrot is kaptam. A dodzsem is nagyon jó volt, színes foltokat kellett kergetni, egy verseny volt, nem csak össze-vissza ütődtünk. Az előző párkapcsolatom meg tanított vezetni. XD Nem túl sok sikerrel. De annyira sokat nevettünk... Fantasztikus nap volt. Életemből az egyik legjobb. (Buggyannak elő a könnyeim a nosztalgia miatt, ó yes.)
Nem szeretnék ajándékot. Ha bárki bármivel meg akar lepni, olyannal tegye, amit maga készít, vagy nem tárgyi dolog. Gumicukor, sütemény, egy összejövetel, egy írás, amv, videó, ... valami, ami élményt nyújt. Egy fényképezőre vágyom a legjobban talán, de nem akarok fényképezőt kapni. Már a gondolatától is sírhatnékom van, hogy kapok valamit. Nem tudom jól elmagyarázni, egyszerűen csak ez van bennem.
Emlékszem, anno mesélték barátok, ismerősök, hogy a születésnapjukra meglepték őket. Elvitték őket valahova, egy helyre, amit közösen kibéreltek és tortával köszöntötték őket. Mindig annyira irigyeltem őket. Mert azok, akik szerették őket, egy élményt adtak neki ajándékba. Nekem legalábbis mindig ez jutott eszembe az ilyenekről. Hogy ottvoltak a barátaikkal, tortáztak, ittak valamit és közben beszélgettek és nevettek.
Egyébként nem szeretem a szülinapomat és a karácsonyt ünnepelni. Nincs semmi bajom azzal, hogy öregszem, inkább a múlt eseményei miatt egyszerűen félek ettől a két ünneptől és nem is szeretem őket.
Idén Bene azt mondta, kettesben akar lenni velem. Kíváncsi vagyok, mit tervez.
Nagyjából ezek jutnak eszembe a mai úton hazafelé a fővárosban című darabból. =) Egy élmény volt, na. =D
Remélem, lesz időnk strandra menni. Régen hétvégén időnként lementünk a százhalombattai strandra. Nagyon szerettem ott. Volt mindenféle víz, meleg, hideg, kicsi, nagy. Volt, hogy a keresztanyukámékkal mentünk, együtt volt a két család. Apu és keresztapu csak nézték, ahogy a feleségeik beszélgetnek és a gyerekeik lubickolnak. Apu mókázott velem a vízben, a testvérem meg Anyut meg a keresztanyut, esetleg a két idősebbik unokatesómat öntözte és fröcskölte.
Kevés maradt meg ezekből az emlékekből is bennem, de amennyi eszembe jut, az örömmel tölt el.
Egyre többen kérdezik meg, mit kérek születésnapomra. Én meg annyira hülyén érzem magam tőle. Jól esik, csak a néhány 'inkább ne tedd fel kérdés'-eim egyike. A karácsony és a születésnap nálam olyan, mint egy katasztrófa. Ezekre a napokra szeretném magamra csukni a szobám ajtaját és a telefont is kikapcsolni. Msn-en elfogadom a köszöntéseket, nagyon örülök is neki, de valahogy nem akarom, hogy ennél többet költsenek rám az emberek.
Elmesélek valamit. Egy nagyon kellemes emléket. Életem első és eddig egyetlen vidámparki látogatását. Mert a születésnapomon esett meg. Az előző párkapcsolatom vitt el. Ez volt az ajándéka. Én nem is tudtam, hogy emlékezett rá, hogy én még nem voltam a vidámparkban. És amikor elvitt, én annyira boldog voltam... Mindenre felültünk, ami csak megtetszett. Sokat, például azt a vízben csúszkálósat, többször is végigpörgettük. Kiabáltunk (én sikítoztam XD ) a hullámvasúton, meg azon a hajóson. Nagyon jó volt. Keveset mertünk enni, féltünk, hogy visszajön. Azt hiszem, vattacukrot is kaptam. A dodzsem is nagyon jó volt, színes foltokat kellett kergetni, egy verseny volt, nem csak össze-vissza ütődtünk. Az előző párkapcsolatom meg tanított vezetni. XD Nem túl sok sikerrel. De annyira sokat nevettünk... Fantasztikus nap volt. Életemből az egyik legjobb. (Buggyannak elő a könnyeim a nosztalgia miatt, ó yes.)
Nem szeretnék ajándékot. Ha bárki bármivel meg akar lepni, olyannal tegye, amit maga készít, vagy nem tárgyi dolog. Gumicukor, sütemény, egy összejövetel, egy írás, amv, videó, ... valami, ami élményt nyújt. Egy fényképezőre vágyom a legjobban talán, de nem akarok fényképezőt kapni. Már a gondolatától is sírhatnékom van, hogy kapok valamit. Nem tudom jól elmagyarázni, egyszerűen csak ez van bennem.
Emlékszem, anno mesélték barátok, ismerősök, hogy a születésnapjukra meglepték őket. Elvitték őket valahova, egy helyre, amit közösen kibéreltek és tortával köszöntötték őket. Mindig annyira irigyeltem őket. Mert azok, akik szerették őket, egy élményt adtak neki ajándékba. Nekem legalábbis mindig ez jutott eszembe az ilyenekről. Hogy ottvoltak a barátaikkal, tortáztak, ittak valamit és közben beszélgettek és nevettek.
Egyébként nem szeretem a szülinapomat és a karácsonyt ünnepelni. Nincs semmi bajom azzal, hogy öregszem, inkább a múlt eseményei miatt egyszerűen félek ettől a két ünneptől és nem is szeretem őket.
Idén Bene azt mondta, kettesben akar lenni velem. Kíváncsi vagyok, mit tervez.
30/23 - Egy kép a kézírásodról
Na, ebben sem fogok sajnos jeleskedni. =(
Nagyon kevés látszódik abból, ahogy írok, de ezt találtam. És kicsit régi, azóta megint változott az írásom. XD
Z betűk áthúzva, t betűk inkább keresztek, nincs talpuk ugyanis. S betűk ha nagyok, a felső részük nagyobb, mint az alsó, ha kicsi, akkor ahogy sikerül, annyira kerek vagy csúcsos, de a tanult írott s betűre hajaz. =) E betűkből jól látom, mikor van gondom, mert ha van, akkor majdnem i-k, vagy c-k. Az a-kban, o-kban előfordulnak áthúzások, de igyekszem szépre írni őket. A pontok sokszor kis karikák, a szóvégi i-kről mindjárt lesz kép. =) Cukik. ^^
Z betűk áthúzva, t betűk inkább keresztek, nincs talpuk ugyanis. S betűk ha nagyok, a felső részük nagyobb, mint az alsó, ha kicsi, akkor ahogy sikerül, annyira kerek vagy csúcsos, de a tanult írott s betűre hajaz. =) E betűkből jól látom, mikor van gondom, mert ha van, akkor majdnem i-k, vagy c-k. Az a-kban, o-kban előfordulnak áthúzások, de igyekszem szépre írni őket. A pontok sokszor kis karikák, a szóvégi i-kről mindjárt lesz kép. =) Cukik. ^^
És nem tudom, miért így tette be.
30/22 - A szobád lolita szemmel
A szobám Bián már bemutatásra került. A falra ragasztott szerteágazó, kissé nonfiguratív virág, a hercegnős-gyerekes kis baldachin az ágyam felett, a szekrényeim színes kivirágzása, a Charmmy Kitty szalvétából gyártott nyersszín keretes képecske, ...
Itt a szobán ketten osztozunk Benével és beillik egy anyagraktár, egy varró- és kreatívsaroknak, egy ruhakupacnak sok táskával és mindenféle raktárral egybeolvasztott káosznak. Igazából kevés dolgot tudok felsorolni, amit nem a szobánkban tárolunk. Jó, a serpenyőnk a konyhaszekrényben, a fogkeféink meg egy szerintem nagyon cuki, vörös malacos fogkefetartóban pihennek a fürdőben. X)
Ezen kívül a könyvespolcon sorakoznak a mangáim: Nana, Magányos csillag, Vázlatok, A tiltott szerelem szigete, Gravitation, Nyári eső; és a könyveink, Tomi verses kötete, Elyon emléklapja, egy polcnyi játék (plüssök, legofigurák, asztaldíszek, stb.), egy polcnyi ékszer és mindenféle illat (parfüm és arcszesz). Utána már rumli van.
A szobánk nem épp olyan, amilyet szeretnénk. Sok mindent terveztünk bele, de mivel a főbérlőnk, amikor ideköltöztünk és először megérintettük a falat, majdnem szívrohamot kapott, gyorsan lemondtunk arról, hogy ezt itt mi kényelmesen be fogjuk lakni. Nem beszélve róla, hogy kettesben azért jobb lenne. =) Bár, hogy akkor milyen lenne a közös szobánk... *kuncog*
Szóval képek nélkül, röviden. =)
Itt a szobán ketten osztozunk Benével és beillik egy anyagraktár, egy varró- és kreatívsaroknak, egy ruhakupacnak sok táskával és mindenféle raktárral egybeolvasztott káosznak. Igazából kevés dolgot tudok felsorolni, amit nem a szobánkban tárolunk. Jó, a serpenyőnk a konyhaszekrényben, a fogkeféink meg egy szerintem nagyon cuki, vörös malacos fogkefetartóban pihennek a fürdőben. X)
Ezen kívül a könyvespolcon sorakoznak a mangáim: Nana, Magányos csillag, Vázlatok, A tiltott szerelem szigete, Gravitation, Nyári eső; és a könyveink, Tomi verses kötete, Elyon emléklapja, egy polcnyi játék (plüssök, legofigurák, asztaldíszek, stb.), egy polcnyi ékszer és mindenféle illat (parfüm és arcszesz). Utána már rumli van.
A szobánk nem épp olyan, amilyet szeretnénk. Sok mindent terveztünk bele, de mivel a főbérlőnk, amikor ideköltöztünk és először megérintettük a falat, majdnem szívrohamot kapott, gyorsan lemondtunk arról, hogy ezt itt mi kényelmesen be fogjuk lakni. Nem beszélve róla, hogy kettesben azért jobb lenne. =) Bár, hogy akkor milyen lenne a közös szobánk... *kuncog*
Szóval képek nélkül, röviden. =)
30/21 - A kedvenc lolita celebed
A celeb szó nekem kifejezetten unszimpatikus. Borzalmas. Egyébként nem ismerem a lolita sztárokat sem, néha belebotlom egybe, megnéztem, mások kiket szeretnek, stb., de nekem nincs ilyen nagy kedvencem. Akire közvetve találtam rá Nana és Bene által, az Lizchen_R. Én... kész, még elmondani sem tudom, mit éreztem, amikor megláttam az első képét. Lenyűgözött. A stílusa, a szépsége, a szépérzéke, ...
Lényegében ő az, akibe így hirtelen nagyon beleszerettem, de fogalmam sincs, celebnek/sztárnak számít-e. Egyszerűen lenyűgözött és nekem kimagasodott valahonnan.
Táncfellépés
Tegnap kidobott az ágy, amikor Bene is kelt, hogy dolgozni menjen. Nekiültem a FicBl@sternek, közben betettem egy mosást, ettem, útvonalat terveztem a Hotel Góliáthoz, izgultam, pánikba estem, kiteregettem egy részét a kimosott ruháknak, megnéztem még utoljára a koreográfiát, s elmeséltem Hilarionnak, egyik írótársnőmnek, hogy még abban sem vagyok biztos, hogy fel akarok-e lépni, mert nem tudom, tudom-e annyira a táncot. XD Úgyhogy megint jól indultam el. Mindent, ami csak kellhet, bevágtam a táskámba: kendő, sminktáska, füzetek, ha esetleg mégse tudnék hazajönni és nem lenne senki társamul az idő elütésére, víz, másfél zsömle, csoki. XD Nagyjából éhgyomorral indultam délben itthonról, s biztos voltam benne, hogy ha nem tudok hazajönni, akkor tízig nem nagyon fogok enni. XD
Nekem még szerencsém volt a közlekedéssel, mert tegnap volt a melegfelvonulás is, ami miatt csomó járat használhatatlanná vált. =/ Köszönöm, Istenem, hogy amikor én mentem, még minden rendben volt! Ha nekem az utcán kell újratervezni az utam, biztosan nem ment volna. =( Leszállok a kellő megállónál, de a térkép, amely nálam volt (magam rajzoltam XD ), nem tartalmazta, mi van akkor, ha nem 20E-vel, hanem 30A-val megyek, úgyhogy azt se tudtam, mi legyen. Odamegyek egy nőhöz, nem tudja, hol a Kerekes utca. Ó yeah! Odamegyek másik két nőhöz, ők se tudják, két hónapja költöztek oda. A hotel nevének felvillantása azonban egyből eredményre vezetett. =) Elrebegtem magamban egy hálát, aztán kis kitérővel - találkoztam Hanaval és Pollal - mentem is.
Ott sikerült összehangolódni a két táncpartneremmel. Ámulva néztük a többieket, közben én megettem Bene magának vásárolt pisztáciáját, mert az volt szerintem nálam tegnap a legértelmesebb kaja, majd elpróbáltuk kétszer a koreot. Az egyik lány hazament, a másik éhes volt, úgyhogy beültünk az étterembe. Egy hatalmas adag cézársalátát kapott, amit megfelezett velem. Így oldódott meg az éhségproblémám. =) Egész végig dumáltunk. Nagyon sok mindenről. =) Egy ikrek nővel lehet... ^^ Belőlem az ikrek jött elő, úgyhogy nem volt gond.
Ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, melltartóban fogok riszálni egy embersereglet előtt, azt mondom neki, hogy hülye. A próba után azonban nem akartam visszavenni a pólóm. Szoknom kellett egyrészt, hogy ennyi az öltözékem, egy melltartó, egy szoknya és egy kendő (bugyi is volt rajtam XD ), másfelől olyan gatyarohasztó fülledt meleg volt, hogy a kutya is le kívánta venni szerintem a bundáját. =)
Voltak ilyen dolgok, hogy Hana nem vitt magával telefont, Pol meg rajtam kereste őt, meg Bene telefonját nem lehetett hívni, ő engem nem tudott hívni és nálam volt a jegye, meg előbb kellett kicsit jönnie, mint amire rendeltem, kellett tőle biztostű és kaja. XD Vicces és parás volt ilyen szempontból a dolog. Végül azonban Hana is meglett és Bene is időben mindennel felszerelve megérkezett. =) Egy banánnal lett bennem több, de az elég volt a fellépések végéig.
Sok mindenkivel beszélgettem-beszélgettünk. Jó hangulat volt nagyon. Felhívtam Bene figyelmét a musical tánctanárra, aki az utolsó darabban lép majd fel. Pont a Hairt adták elő, ami Bene kedvence. =D Csak fura volt neki, hogy magyarul szóltak a dalok. =D Az a pasi... *,* Magas, übervékony és olyan laza és (igen) egyszerre erőteljes mozgása van, hogy hú... már a próbán is totál fangirlként viselkedtem. XD
Hetedikek voltunk, előbb elindult a zenénk, mint kellett volna, úgyhogy az első pár mozdulat az elég elsietett lett, onnantól viszont nagyon jók voltunk. Tudtam rendesen a táncot, az apró tévesztésem el tudtam tüntetni, úgyhogy annyira örültem...! *_* Bene is megdicsért a szünetben, hogy ügyes voltam nagyon. Olyan jól esett... annyira örültem, hogy eljött és látott táncolni. =)
A többi koreográfia is nagyon jó volt. A hip-hoposok nagyon tetszettek, főleg a magánszámos leányzó. A hastáncosok is szépek voltak, úgyhogy nyáron nem, de szeptembertől szeretném folytatni a hastáncolást is. Bár nyáron valószínűleg ellátogatok zumbára, mert hívtak és kíváncsi vagyok, milyen. =)
A végén ugye jött a Hair. Nagyon jó volt! Volt egy rész, amikor ment a zene, s valami olyat táncolt be a tánctanár, hogy egyszerűen kiszakadt belőlem a sikítás. XD Mindenki úgy bámult hátra...! XD Én meg úgy csináltam, mintha én se tudnám, ki sikított, mint egy megveszett fangirl. X'D
Úgy volt, hogy maradunk retro partyzni, de a hely környéke este veszélyesnek ígérkezett, Benének ma is kelnie kellett és dolgozni menni, úgyhogy végül elköszöntem mindenkitől és leléptünk. =) Benyomtam még egy vagy két banánt, meg egy fél tábla csokit - ez volt kilenc és tíz között a vacsorám XD -, aztán lezuhanyoztunk Benével, mert a tánc alatt olyan volt a terem a légkondi működtetése ellenére, mint egy gőzszauna. =D Aztán lefeküdtünk aludni. =)
Annyira jó volt... =*_______*=
30/20 - Egy barátod/barátnőd, akit szívesen látnál lolitában
Sango
Ő az a lány, akit oviban mindig kétkedő és értetlen pillantásokkal figyeltem, mikor rajzolt és mindig ezt gondoltam: "Na! Már megint egy hercegnőt firkál. Nem unja még?". =D Ehhez képest én folyton folyvást nyulakat rajzoltam. XD Imádott színezni, előszeretettel használta az általam elvből került rózsaszínt és lilát is. Mindig szőkék voltak a hercegnői és korához megfelelően fenségesek és szépek. =) Mindigis álmodozó típus volt, romantikus és érzelmes.
Régen utáltuk egymást. Azért csatlakozott a barátnémhoz és hozzám, hogy engem kigolyózzon. Csak tartozni akart valahova és úgy látta, a Viki hűséges és igaz barát. Engem egy hülyének tartott, meg is mondta a szemembe egyszer, mikor kiborítottam, hogy utál. Azóta szeretem. Addig soha senki nem merte belemondani a képembe, hogy mi van, ő meg kertelés nélkül, kipirult arccal, szinte sírva mondta el. Én ott... abban a percben, egyszerűen megszerettem. Arra ösztönzött, hogy változzak. Hogy jobb legyek.
Ma ő a legjobb barátnőm. Ovi, suli, középiskola, szaksuli, munkahely... mindenhol együtt vagyunk. Pár éve megállapodtunk, hogy egymás gyerekei keresztszülei leszünk. =) Láttam is magam előtt a képet, amint a két lánya nyúzza a fiamat, a lányom meg a könnyeit törölgetve, teli szájjal nevet a trión, míg a kicsi gügyögve néz rám mit sem tudva arról, hogy az óvodások világa milyen vicces és örömteli. =)
Nagyon szeretem ezt a lányt.
Taly
Nagyon jószívű, gondoskodó típus. Szerintem csodálatos is és titokban tud varázsolni, mert olyan dolgokat oldott már meg az életben, hogy én mindig csak néztem rá, hogy ezt meg mégis hogy. =) Kitartó, méghozzá nagyon. Rengeteg ereje van, s neki is az érzelmei a gyengéi.
Az életünk elég egy dallamra íródott, mindig, amikor meséltük, hogy ez és ez van velem, a másik mondta, vele is. Ezen aztán éktelenül kellett röhögnünk. =) Idősebb nálam két évvel, de régen azt hittem, fiatalabb legalább ennyivel, mert olyan kis lüke volt. Mindig az. Vidám típus, aki sosem akarja feladni. Ha valahol nagy röhögés tölti be a levegőt, Talyt ott találom, ezt tudom. Volt, hogy csak ebből jöttem rá, hol is vannak. =D Igazi állatbarát, a legkülönfélébbek találtak nála otthonra a teknőstől a kutyán keresztül a patkányig. =)
A lolitaságomat könnyen fogadta. Már volt olyan, hogy macskának kimaszkírozva mentünk le Benével Pécsre, szóval ő eléggé tudja, micsoda sok hülyeségben benne vagyok. Régen, amikor még vele is együtt voltam, volt egy csapatunk. Jártuk a várost, röhögtünk, dumáltunk és mindenféle hülyeségeket csináltunk. Táncoltunk, ökörködtünk, énekeltünk. Mint egy elkanászodott művészcsoport. És mind azok voltunk. Esztelenek és szabadok.
Talynak azt hiszem, kezdetektől fogva tetszett a lolizás. Különlegesnek és hozzám illőnek találta. Leptem is meg őt úgy, hogy a "pecsvörkös" ruhámban mentem el hozzájuk, ők meg azzal, hogy tortát sütöttek nekem a barátnőjével a szülinapom alkalmára. Kettes meglepi. =)
Azt hiszem, Taly volt az első barátném, akinek ki mertem hangosan mondani, hogy szeretem. Őáltala jöttem rá, mennyire fontos egy barátságban is ez a szó, az ölelés. Az, hogy félelem és gátlások nélkül tudjak bennelenni a kapcsolatban.
Móni
Nem is tudom, hány éve ismerem őt. A kapcsolatunk elég mulatságosan kezdődött így visszatekintve. Talyn keresztül ismertem meg és balhéztam vele elég sokat msn-en. Aztán az első élő találkozás változtatott meg bennünk dolgokat. Valahogy úgy éreztem azt a bemutatkozást, hogy annak ellenére, hogy leugattam a fejét, tiszteletet és bizalmat kaptam cserébe. Ezért pedig nagyot nőtt Móni a szememben.
Kezdetben rettentően zárkózó volt, bizalmatlan, mint egy kutya, amely már eleget csalódott az emberekben. Azóta rengeteget szelídült és a bizalma is megérett. Egy barátságos és humoros ember. Mellette nem tudok nem nevetni. Például volt olyan, hogy feldobott valami cukrot, asszem, csokigolyót, hogy majd úgy kapja be, s ahogy hátralendült, akkorát koppant a feje a falon, hogy az nem igaz. Dőltünk a röhögéstől mind. Még ő is. XD
Mint azt a kép is mutatja, rettentő fiús. Nem tudja elképzelni magáról, hogy szoknyában, blúzban, vagy bármilyen más nőies viseletben ő szép lenne. Ezzel szemben mi Benével közöltük vele, hogy egy A vonalú szoknya, vagy JSK remekül állna neki. Igazi szende szűz bújt elő belőle abban a pillanatban, elcsodálkozott és kipirult, ahogy elképzelte. Akkor ért meg bennem: loliban AKAROM látni legalább egyszer. =) Vágyik ő szép ruhákra, csak nem hiszi el, hogy szép lehet ő maga. Ezért ennyire fiús.
30/19 - Mi rejtőzik a sminkes táskádban?
Sajnos megint csak nem képpel. =(
Azt se tudom, mivel kezdjem. XD
Talán az általános dolgokkal.
Hajgumi. Legalább egy darab. Most épp kettő van. És igyekszem mindig legalább egy pár egyszínűt beletenni, hogy ha két copfba akarom fogni a hajam, akkor ne virítson kétszínű gumi a hajamban. ^^
Szájfény. Három darab: rózsaszín, barackszín és csokiszín.
Szemceruza. Sárga, zöld, kék és két darab fekete. Az egyik fekete spirálos másikvégű. =)
Ajakápoló. Most épp az epres Labello, ami picit színez is. ^^
Rúzs. Két színű. De nem nagyon van alkalom, amikor használni tudom, mert Bene nem szereti, nélküle meg ritkán jelenek meg. ^^;; Egy kellemesebb, rózsaszínes, világosabb és krémesebb szín, meg egy erőteljesebb, dögösebb.
Szemhéjpúder. Öt tálcányi. És keveslem. XD Megszállottan keresem az új színeket. Most pirosat/vöröset vadászom, de abból a fajtából sehol nem találok, amit keresek. =/
Alapozó.
Arcpirosító.
Szemhéjtus. Még gyakorlom a használatát, de hasznos és tartós cucc. =)
Szempillaragasztó. Mindig itt köt ki, pedig műszempillát nem hordok magamnál. XD
Minden más, ami még kellhet, alapvetően a táskámban hordandó dolog, úgyhogy azokat itt már nem említem meg. Időnként belekerül a sminkes tatyómba egy parfüm is, az mindig más, kedvfüggő, hogy melyik. =)
Azt se tudom, mivel kezdjem. XD
Talán az általános dolgokkal.
Hajgumi. Legalább egy darab. Most épp kettő van. És igyekszem mindig legalább egy pár egyszínűt beletenni, hogy ha két copfba akarom fogni a hajam, akkor ne virítson kétszínű gumi a hajamban. ^^
Szájfény. Három darab: rózsaszín, barackszín és csokiszín.
Szemceruza. Sárga, zöld, kék és két darab fekete. Az egyik fekete spirálos másikvégű. =)
Ajakápoló. Most épp az epres Labello, ami picit színez is. ^^
Rúzs. Két színű. De nem nagyon van alkalom, amikor használni tudom, mert Bene nem szereti, nélküle meg ritkán jelenek meg. ^^;; Egy kellemesebb, rózsaszínes, világosabb és krémesebb szín, meg egy erőteljesebb, dögösebb.
Szemhéjpúder. Öt tálcányi. És keveslem. XD Megszállottan keresem az új színeket. Most pirosat/vöröset vadászom, de abból a fajtából sehol nem találok, amit keresek. =/
Alapozó.
Arcpirosító.
Szemhéjtus. Még gyakorlom a használatát, de hasznos és tartós cucc. =)
Szempillaragasztó. Mindig itt köt ki, pedig műszempillát nem hordok magamnál. XD
Minden más, ami még kellhet, alapvetően a táskámban hordandó dolog, úgyhogy azokat itt már nem említem meg. Időnként belekerül a sminkes tatyómba egy parfüm is, az mindig más, kedvfüggő, hogy melyik. =)
A szent cukor rejtélye - megfejtve! =D
Mostanában nagyon gyorsan dühbe gurulok, ingerült leszek, hisztizni kezdek, ami egyikünknek sem tetszik Benével. Nem voltam ilyen. Nem tudtak fél perc alatt feldühíteni a dolgok és nem főztem az agyam minden kis apróság miatt akár órákig. Oké, sokáig rágódom dolgokon alapvetően, ha bánt vagy bosszant, de nem minden bolhaméretű kicsinységen.
Azt hiszem, nagyrészt a munkahely alakított ki bennem egy ilyesfajta védelmi mechanizmust, mert a bíróm határozottan úgy érzem, hogy hülyének néz és még mindig próbál behúzni abba a bizonyos csőbe. Az egyetlen jelenleg kivitelezhető visszavágás erre meg a hiszti. De nem vagyok megelégedve így magammal. Nem akarok egy hülye liba módjára viselkedni. Főleg úgy nem, hogy szinte ezt akarja kihozni belőlem ő vagy maga a helyzet. Nem-nem-nem-nem-nem! >.<# Kell találnom valami más megoldást.
Bene azt találta ki, hogy ha dühöngeni akarok, gondoljak inkább egy naaaagy tál gumicukorra. Tegnap fel is oldotta vele a bennem dúló feszültséget, ingerültséget és haragot. Mától ezzel igyekszem nyugtatózni magam.
Azt hiszem, a "Szent Cukor!" lolikáromkodás is ide vezethető vissza. =) Nem dühöngés, anyázás, hiszti és káromkodás, hanem a cukorra való gondolás. =D
Vagy ha nem, hát én így értelmezem. Utólag. XD
Azt hiszem, nagyrészt a munkahely alakított ki bennem egy ilyesfajta védelmi mechanizmust, mert a bíróm határozottan úgy érzem, hogy hülyének néz és még mindig próbál behúzni abba a bizonyos csőbe. Az egyetlen jelenleg kivitelezhető visszavágás erre meg a hiszti. De nem vagyok megelégedve így magammal. Nem akarok egy hülye liba módjára viselkedni. Főleg úgy nem, hogy szinte ezt akarja kihozni belőlem ő vagy maga a helyzet. Nem-nem-nem-nem-nem! >.<# Kell találnom valami más megoldást.
Bene azt találta ki, hogy ha dühöngeni akarok, gondoljak inkább egy naaaagy tál gumicukorra. Tegnap fel is oldotta vele a bennem dúló feszültséget, ingerültséget és haragot. Mától ezzel igyekszem nyugtatózni magam.
Azt hiszem, a "Szent Cukor!" lolikáromkodás is ide vezethető vissza. =) Nem dühöngés, anyázás, hiszti és káromkodás, hanem a cukorra való gondolás. =D
Vagy ha nem, hát én így értelmezem. Utólag. XD
Bugyogó
Mindig elfelejtem megírni, pedig egészen sokszor eszembe jut. X)
Amióta elkezdtem szoknyát hordani, mindig attól félek, hogy kilátszik a fenekem. A lolitánál nincs ilyen opció. Ez a mit szeretsz a lolitában pluszpontja lett nálam. =D
Amióta elkezdtem szoknyát hordani, mindig attól félek, hogy kilátszik a fenekem. A lolitánál nincs ilyen opció. Ez a mit szeretsz a lolitában pluszpontja lett nálam. =D
Ébresztő
Nincs meg a telefonom töltője. Ez még túlélhető. Az már nem, hogy a gépre található program, amely arra való, hogy zenéljen és felkeltse az embert, egy tányér lócitromot sem ér. Még szerencse, hogy a megbízható Nokia több napnyi lemerült szuflanélküliség után is kötelességtudóan ébreszt. Különben ma azt hiszem, nem ébredtem volna fel hatkor., tekintve, hogy 4:30 után feküdtem le.
30/17 - Mi az, amire most mindennél jobban vágysz?
Ööö... ez egy jó kérdés. Gáz, de most nem tudok kiragadni semmit a vágyaim közül. Szeretném, ha holnap (igen, reggel hat nekem már holnap, mert okos ember nem fekszik le aznap, amikor kel XD ) nem kellene dolgozni menni. Azt hiszem, arra vágyom a legjobban, hogy egy-két hétig csak az írás legyen most a munkám. Csak amíg be nem fejeződik a FicBl@ster. Meg szeretnék találkozni a Danival. Szeretnék Anyucihoz is menni. Talyékhoz. Jó lenne látni Kibát. De legjobban most azt hiszem, a munkamentes egy-két hétnek örülnék. Ez meg egyelőre megoldhatatlan. Sőt, most jön a hajtás. T_T
30/16 - Egy fotó egy olyan koordinációról, amit ma állítottál össze.
Hárman állítottuk össze a koordinációmat, s azért ezt a képet tettem fel, mert egymagamban nem adtam volna ki, hogy miért más ez a koordináció a többi decora bittersweetem közt. =) Két dolog volt adott: legyen nagyon hasonló, mégis nagyon más. =) Itt minden megvolt, két hasonló szamócás JSK, amihez kétféle alapot választottunk Kishi lett sweet, fehér alapokra helyeztük a koordinációját, így én kaptam a feketét és a bitterweetet. =)
Ma egy jó napot zárhatunk, azt hiszem. Időben kiértem elé és ugyan nem sikerült őt a lehető legnagyobb rendben fogadni, nem aggódtam magam halálra a rendetlenségünk miatt. Teázás közben beszélgettünk, majd hárman összedobtuk a képen lévő koordinációkat, aztán kimentünk a Városligetbe fényképezkedni. Ettünk vattacukrot és sós perecet, lejártuk a lábunkat, sokat nevettünk és született rólunk többszáz kép. Nálunk még elfogyasztásra került mindenki részéről egy tea, aztán Kishi visszaöltözött, némi parókapróbálás még azért belefért, majd elsétáltunk vele a Blaháig. Ott még beszélgettünk egy keveset, majd útjára bocsátottuk őt. =)
Új kendő és egy fél zacskó gumicukor
Bene mindenképp meg akart jutalmazni, mert sikeres vizsgát tettem. Én hiába mondtam neki, hogy nem érdemlem meg, mert tanulni igazából nem tanultam rá, hanem csak a gyakorlatból tudtam azokat, amiket kérdeztek tőlem, többnyire. Azt mondta, nem baj, attól még átmentem. Úgyhogy a mai hisztim ellenére szépen elmentünk a WestEndbe.
Egy zacskó cukrot kaptam. ^^ Puffancsosat, savanyút, édeset, töltöttet, medvecukrot, gumicukrot, amit választottam. =) Egy részét már befaltam. XD
Utána elmentünk moziba. Kicsit késve sikerült beülni és nem is oda, ahova szólt a jegyünk, mert Bene elnézte a sort, én meg semmit se láttam. XD De nem ültünk senki ölébe, ott pont volt szabad hely, ahova sikerült leülnünk. A Kung fu panda 2-t néztük meg. Cuki volt, nekem tetszett. =)
Film után bevásároltunk, mert leesett nekünk, hogy pünkösd miatt nem lesz nagyon lehetőségünk ilyesmire az elkövetkezendőkben. ^^ Holnap igazán mesés ebéd lesz, megbeszéltük, hogy együtt csináljuk. Már nagyon várom. Ma sikerült nagyon kiborulnom, úgyhogy a mélyből most megint a magaslat felé tartok érzelmileg. =) Ilyen az élet, egy érzelmi hullámvasút. ^^
Nem tehetek róla, egyszerűen ma (is) nekem ő a sztár. =)
Ezzel a kendővel gazdagodtam.
Teljesen beleszerettem a színébe. A végein meg ilyen rojtok vannak.
Az ajándékot válogatva.
Egy zacskó cukrot kaptam. ^^ Puffancsosat, savanyút, édeset, töltöttet, medvecukrot, gumicukrot, amit választottam. =) Egy részét már befaltam. XD
Utána elmentünk moziba. Kicsit késve sikerült beülni és nem is oda, ahova szólt a jegyünk, mert Bene elnézte a sort, én meg semmit se láttam. XD De nem ültünk senki ölébe, ott pont volt szabad hely, ahova sikerült leülnünk. A Kung fu panda 2-t néztük meg. Cuki volt, nekem tetszett. =)
Film után bevásároltunk, mert leesett nekünk, hogy pünkösd miatt nem lesz nagyon lehetőségünk ilyesmire az elkövetkezendőkben. ^^ Holnap igazán mesés ebéd lesz, megbeszéltük, hogy együtt csináljuk. Már nagyon várom. Ma sikerült nagyon kiborulnom, úgyhogy a mélyből most megint a magaslat felé tartok érzelmileg. =) Ilyen az élet, egy érzelmi hullámvasút. ^^
Nem tehetek róla, egyszerűen ma (is) nekem ő a sztár. =)
Mai megállapítás
Ha normális életet akarok élni, amiben felelősségteljes nő vagyok, abba kell hagynom az írást. Száműznöm kell az összes alakot a fejemből, a személyiségeket a lelkemből, az álmokat a szemem elől és engedelmességet, alázatot, önzetlenséget tanulni. Ha nem az ihletnek adnám magam, képes lennék Benének. De nem tudok nem írni. Amikor gondolkodom, amikor sírok vagy csak sétálok az utcán és megállapításokat teszek a környezetemre, a fejemben úgy jelennek meg a szavak, ahogy itt leírom őket. Nem ritka, hogy a saját kézírásommal írom meg magamban a dolgokat egy képzeletbeli füzetbe. Az írás az életem.
Kiürülnék, ha nem írhatnék többet. Nekem az írás az életem.
Egyelőre inkább tartom magam androgűnnek, mint nőnek. Ahogy ma végiggondoltam, még mindig pillanatok alatt el tudok jutni oda, hogy a teremtést kérdezgetem magamban, miért adott nekem női testet. És amikor kijózanodom, arra jutok: nehezebb leckét nem kaphattam volna, amiért hálásnak kell lennem. Mert minden lépés, amivel közelebb jutok magamhoz, egy lépcső, egy akadály leküzdése, egy sérülés begyógyítása, egy betegítő gondolat elfelejtése.
És ebből TUDOM, hogy jó úton haladok.
Néha elfelejtem és képes lennék visszafordulni, de már nincs mögöttem út. Mintha az, ahonnan jöttem, eltűnt volna. Nem mehetek vissza. Már nem vagyok az, aki voltam. Már nem bírnék az lenni, aki voltam. Fejlődtem. Jobb lettem.
És nem állíthatsz meg. Ez az utolsó üzenetem neked.
Rengeteget gondolkodtam azon, amit legutóbb beszélgettünk. Sokszor jöttek elő a szavaid, az emlékeim rólad. És ugyanoda jutottam, ahova vele. Az eleje szép volt, jó volt, de volt egy pont, ami kettétört valamit, talán a hidat magát köztünk. Nem megy tovább.
Kiürülnék, ha nem írhatnék többet. Nekem az írás az életem.
Egyelőre inkább tartom magam androgűnnek, mint nőnek. Ahogy ma végiggondoltam, még mindig pillanatok alatt el tudok jutni oda, hogy a teremtést kérdezgetem magamban, miért adott nekem női testet. És amikor kijózanodom, arra jutok: nehezebb leckét nem kaphattam volna, amiért hálásnak kell lennem. Mert minden lépés, amivel közelebb jutok magamhoz, egy lépcső, egy akadály leküzdése, egy sérülés begyógyítása, egy betegítő gondolat elfelejtése.
És ebből TUDOM, hogy jó úton haladok.
Néha elfelejtem és képes lennék visszafordulni, de már nincs mögöttem út. Mintha az, ahonnan jöttem, eltűnt volna. Nem mehetek vissza. Már nem vagyok az, aki voltam. Már nem bírnék az lenni, aki voltam. Fejlődtem. Jobb lettem.
És nem állíthatsz meg. Ez az utolsó üzenetem neked.
Rengeteget gondolkodtam azon, amit legutóbb beszélgettünk. Sokszor jöttek elő a szavaid, az emlékeim rólad. És ugyanoda jutottam, ahova vele. Az eleje szép volt, jó volt, de volt egy pont, ami kettétört valamit, talán a hidat magát köztünk. Nem megy tovább.
Állatkerti meet képekben
Bátor voltam.
Ha valakinek, hát nekem patácskában is meg kell mászni egy kőcsoportot, amelyben először annyira se bíztam, hogy ha ráteszem a lábam, egymás tetején marad. XD
Így látható a koordinációm is. =) Igen, kicsit melegem volt. x)
Közös fotózkodás Elyonnal.
Mint neki is sokszor elmondtam, teljesen bele vagyok szerelmesedve ebbe a koordijába. =) A vörös harisnya, s abból a gyönyörű anyagból készült ruha... =*:*=
A másik, ami tetszik a képen, a kontraszt. =)
Asszem, ők voltak a kedvenceim. =)
A picik nagyon cukkerek voltak. Ahogy kijöttek a lyukakból, meg volt, amelyik felágaskodott az üvegre, meg ahogy faltak a nagyokat utánozva... A legkisebb a legnagyobb szálat kiválasztotta. =D Tündércukifejek voltak. =)
30/15 - Egy kép az utolsó dologról, amit a lolita gardróbod számára vettél
Képem nincs róla, de el tudom mesélni. =) Egy barna színű blúz. Majdnem olyan színű, mint a csokoládé, aranyos kis pici gombjai vannak, kerek a gallérja és puffancsos kis ujja van. =) Nagyon aranyos és az Őszikéhez választottam. =)
Napi bolondság
5:14 Felriadok. Oké, hogy beprogramoztam magam, hogy ha reggelre esetleg lemerülne a telefonom, hat körül ébredni szeretnék, de ez túl korán van. Visszaaludni már viszont nem bírok, rám jön a pánik: nem tanultam tegnap szinte semmit a délben esedékes vizsgámra. Milyen nap van? Mit kell csinálni? Jézusom, még bérletem sincs!
6:00 Úgy ugrom fel a csörgésre, mint akit megcsípnek. Bene rémülten felriad az én rémületemre, majd visszaalszik. Nekiülök gépezni. Ellenőrzöm a FicBl@ster történéseit, stb.
6:33 Bene lemorog, mert azt hitte, húszkor szólok neki. Kikel az ágyból, én tovább számítógépezek.
6:55 Búcsúcsókot nyom a számra a Párom és megy dolgozni, én becélzom a fürdőt.
7:14 Megint a gépnél találom magam, újra a FicBl@ster miatt kattogok, furry.hu-n dumálok, stb.
7:24 Rám ír Skunky skype-on, elkezdünk beszélgetni.
7:48 Rájövök, hogy én tanulni akartam, úgyhogy nem húzom tovább az időt, elköszönök Skunkytól, végleg gyomoridegtől kínlódva nekiállok elolvasni legalább először, egyszer és egybe a teljes büsz anyagot.
8:56 Sagastrina rám ír msn-en. Félbehagyom a tanulást és elkezdek vele közösen megírni egy postot FicBl@sterre, közben dumálunk és egyeztetünk.
9:34 Végzünk a posttal, elköszönök tőle, mert ideje lenne felöltöznöm, ennem, meg a többi dolgom intézni.
10:12 Reggelim egy KFC-s kosárból két csípős kiscomb, némi sültkrumpli, saláta és kecsap volt. Nagyon reménykedem benne, hogy nem fog rendetlenkedni tőle a gyomrom, mert az vizsganapon főleg nem jó. Felöltöztem, összekészültem, indulok az Oktogonra pénzt felvenni. Visszarohanok a lépcsőről, mert a szobánkat elfelejtettem bezárni, aztán újra bezárom a biztonsági ajtót és a rácsot. Végre minden bezárva.
Miután ezt megtörtént, felszállok a kombínóra, ahol egyetlen megálló erejéig rettegek és minden pillanatban az ellenőrt lesem, mert lejárt két napja a bérletem, most tartok a bérletpénztár felé (mert az oktogoni mindig zárva és mindig morci bent a nő, a nyugatii viszont segítőkész és normálisan beszél velem). Szerencsére síri csönd és hullaszag. Míg ballagok a cipőmmel kopácsolva a kövezeten a bérletpénztárhoz, valaki közel lép hozzám és egy szót belesúg a fülembe, ahogy elmegy mellettem. Megindul a fejemben a gondolatmenet, hogy milyen beteg ez a világ. Főleg akkor, amikor nyíl egyenesen megyek, ugyanígy srégen velem szembe valaki, majd elém ér és hirtelen átvág előttem. Egy angstfic indul el a fejemben, de leállítom magam, nem időszerű most az ilyesmi. Megveszem a bérletkémet, szépen elpakolok, majd visszajövök a Király utcába, hogy az Euros boltban vegyek magamnak potom pénzért csokoládét.
11:05 Egy órával a vizsgám előtt a lakók számára váratlanul megjelenek az albérletben, berongyolok és elkapok egy üveg vizet a konyhaasztalról. Mind elképedve bámul rám, én tájékoztatom őket, hogy még csak bérletet venni voltam, a vizsga csak most jön. Háromszoros sok sikert után megcélzom a trolimegállót, hogy eljussak a Keletibe és onnan a bíróságra.
11:35 Majd háromnegyed órával előbb érkezem, mint amikor mennem kell vizsgázni. Legjobb barátnőm még ott ül teljesen nyugodtan, tudja, hogy tíz perc múlva aligha kerül sorra, mert csúszás van, a második lányt tőlünk szétkínozzák odabent. Kezd izgulni mindenki.
12:15 Hivatalosan én kezdem meg a vizsgázást, gyakorlatban még a négy előttem lévő ott parázik az ajtóban. A második csajt meghúzták, kikiáltja ezt a mellettem ülő rossz ómennek, meg hogy megtört a sikerszéria láncolata, mostantól mindenki megbukik, meg ő mindjárt elájul, olyan ideges. Egy atomerőmű működik a csajban, az én gyomrom is fokhagymagerezdnyire ugrik az ő idegességétől, pedig én a vesztesek nyugalmával ülök ott, tekintve, hogy igazából tanulni nem tanultam semmit.
Kiderül, hogy legjobb barátnőm nagypapája előző nap került sztrókkal kórházba, ezért nem tudott tanulni. Fél és aggódik. Meghúzzák a fizikai dolgozónkat, mondván, neki tök mindegy, van-e büsz-e, vagy sincs. Kiakad rajta, amit mindenki megért. Könnybe lábadnak a szemei, amelyet valószínűleg csak én látok, mert csak én figyelem őt ennyire, én ülök hozzá a legközelebb, csak én érzem a benne dúló dühöt és fájdalmat. A barátnője, az atomerőmű, úgy készül a vizsgáztatók elé, mintha a Halált akarná meglátogatni. Elsápad, totál kiborul. Behívják. Telnek a percek, Sango kezd izgulni, nem bír már ülni. Járkál, odabújik hozzám. Nyomok egy puszit a fejére, mire meglepődik. Kimentem magam egy "Szerencsepuszi." jól irányzott mondattal, mire felvidul. Fogalmam sincs, miért adtam puszit a fejére, jött. Mindkettőnket meglepett, de mindketten vidámak lettünk tőle.
Másik kollegina már toporog. Ő mindent tud, mégis izgul. Mint mindenki, ő is attól fél, hogy a megyei bíróság elnöke rossz hangulatban lesz, vagy csak simán szívatni fogja. Sango nem tudja meg az eredményét, behívják a kolleginát. Mesél, mi volt bent. Mikor kijön a kollegina is, már hárman toporgunk az ajtóban. Én következem, s igyekszem levetkőzni a rám ragasztott stresszt. Siker.
Sango szomorúan jön ki, megcsóválja a fejét, megbukott. Kollegina kiváló eredménnyel átment. Én következem. Bemegyek, már nyugodt vagyok. Ott, a vesztőhelyen, már nincs mitől pánikolni. Tudják, hogy nem vagyok mindenttudó, hogy tudnak olyat kérdezni, amire nem fogok tudni felelni és ezzel én is tisztában vagyok. De én vidám leszek, könnyed és okos, mert eldöntöttem. Ki vagyok, mi vagyok? Elmondom. Megyei elnök megörül, félepésen mosolyog a bíróm nevének hallatán. Nem veszem fel a kesztyűt. Kivel szeretnék kezdeni? Büntető ügyszak. Ezt tudom a legkevésbé, így álltam hozzá. Ehhez képest egészen jól megválaszoltam a kérdéseket. Volt, amit tippeltem, volt, amiről volt sejtésem. =D A harmadik vizsgáztató kimegy időközben, úgyhogy csak az elnök marad. Frappánsan lealáz a vigyorával és a stílusával, de nem veszem fel, mert én nem tudok most arra figyelni, hogy egy vigyorgó kreténnel ülök szemben. =D Nekem most csak az a fontos, hogy a kérdéseire tudjam a választ. Kiolvasom a fejéből, ha kell, de nem hagyom, hogy kiszúrjon velem. Határidők, mert azt látta, hogy nem tudtam olyan biztosan a büntetőben. De a polgáriban azért biztosabb vagyok, fél év gyakorlat sokat számít. Visszajön közben a harmadik vizsgáztató, egy együttérző pillantást küld, miközben leül. A megyei bíróság elnöke élvezi a csevelyt velem. Kifüggesztés, mikor, hova, miért? A nő, aki az előbb jött, szúrós pillantást vet rá, de én tudom a választ, amivel meglepem a pasast. Meg van velem elégedve, ezért közli, hogy tudja, hogy szemét kérdéseket tesz fel, de élvezi, ezért jön a következő. Mosolygom és várom, mit talál ki. Kézbesítési vélelem. Jó, azt is tudom, micsoda, már mondom is. A pasi tényleg meglepődik, azt hitte, kifog rajtam. Ez lett volna az utolsó kérdés, de mivel nem ő nyert, még egyet kérdez. Azt mondja, a válaszomnak már nincs tétje, őt meggyőztem, csak kíváncsi, ezt tudom-e. Már nem tudom, mi volt ez a kérdés, nagyjából tudtam rá a választ, de megadatott neki a lehetőség, hogy kifejezze, okosabb nálam, én pedig, mint aki ezt elismeri és ráeszmél, hogy ja tényleg, bólintok. Jön a harmadik rész, amiről igazán halvány lilám sincs. A nő már nem akar szívatni, abból volt részem, hát mondjam el a kinevezést. Lesokkolok. Érzem, hogy minden gondolat és érzés kifut belőlem, a végtagjaim kihűlnek, a testem ólomsúllyal kezdi nyomni a széket. A fenébe! Kicsit rásegít, a kinevezési okiratról beszéljek. Ki, hol, mikor, mit, ... Elakadok. Ő néz rám, ilyen spontán és egyszerű válaszra nem várt, de végülis igazam van. Hátrahúzódik az elnök mögé és három ujját összedörgöli, hogy továbbsegítsen a feleletben. Mennyiért, ... Újabb sokk. Mi van még rajta?! A nő kérdez: van-e melléklete? Pff..! Van - tippelem be. Nyilván, ha így kérdez, van. Meséljek, mi és kinek. Kitotóztam. XD A nő megköszöni, elbocsát a biccentésével, én ülök a székben megsemmisülten, hogy se a büntetőt, se az igazgatást nem tudtam tökéletesen. Az elnök meg vigyorogva tapsol, azt mondja, kiváló voltam az első két részben, a harmadikban is megálltam a helyem, viszont az írásbelim... És elhallgat. Nekem eszembe jut, miket hibáztam, mennyire alulmúltam magam és jéggé dermedek a székben. Az írásbelim is megfelelt! - kiáltja vidáman a pasi. Felengedek. Átmentem a vizsgán. Megdicsér, mert okos és találékony vagyok, majd üdvözli a bírómat. Most már vigyorgom, majd pár másodperces fáziskésés után felállok a székből és elindulok ki. Három lépés után visszafordulok, hogy további kellemes napot kívánjak nekik, majd az ajtón túl szinte összeesem az örömködéstől.
Mindenki körbeugrál, kérdez, stb. Sangon látom, hogy gáz van, de nem tudok szabadulni. Pedig igyekszem. Végül csak lerázok mindenkit, háttérbe teszem az örömöm és némán lekísérem legjobb barátnőmet az épület elé. Odakint azt mondja, nem tudja, mikor sírhat, de már lefele áll a szája és buggyan ki a könnye. Mondom neki, hogy most, s magamhoz ölelem. Minden szeretetemet és őszinte sajnálatomat átadom, s arra gondolok, hogy most senki sem lát minket, egy burok vesz minket körül, ami láthatatlanná teszi a jelenetet mások számára, hogy az ő önérzete és büszkesége ne sérüljön. Tudom, hogy ez neki is fontos. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, közben elmondja, hogy nem a bukás bántja, hanem hogy nem tudott tanulni, pedig akart, meg mindenki számított rá, de a legrosszabb, hogy a barátja bunkó volt vele, pedig nagyon nagy szüksége lett volna a lelki támogatására. Papírzsebkendőt adok neki és vigasztalom. Nem akarom magára hagyni, mert tudom, hogy csak enné magát. FicBl@ster, a csapat, a pihenés, az írás, minden a háttérbe szorul, most csak ő a fontos. Én átmentem, ő megbukott. Ő becsülettel készült, én ellinkeskedtem az egész felkészülési időt. Felajánlom neki, hogy menjünk együtt a nagypapájához. Á, nem kell, menjek csak haza. Nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni, mondom neki, hogy szívesen velemegyek, meg amúgy is bír az örege, legalább többoldalról kapja az áldást. Oké, már igyekszik mosolyogni, de még inkább kényszeredettségből. Húsz percen keresztül beszélek mindenféléről, ami eszembe jut, de kínosan kerülöm a vizsga-témát. Mire a kórházhoz érünk, már őszinte a mosolya.
Papájával elbeszélgettünk, az öreg szórta a vicceket meg a trágár szavakat. Nagy perverz ám. =) Bírom Sango papáját. =D A mai legnagyobb vicce - vallásosok ugorjanak a következő bekezdésre:
"Mi az apácák fizetsége? Megvan a havijuk, meg az, ami a papoktól befolyik."
Ezután hazaértem és nem voltam jól, úgyhogy felhívtam Benét, hogy inkább kihagynám a barátjával való találkozást. Voltam boltban, csináltam kaját. Ő is evett, mikor hazajött. Hívott a kolléganőm, aztán a Dani, de pont lemerült a telefonom. =( Beszéltem Anyuval skype-on, meséltünk a mai napról. =) Most arra vár, hogy megnézzem, amit mailen küldött, úgyhogy megyek. =)
6:00 Úgy ugrom fel a csörgésre, mint akit megcsípnek. Bene rémülten felriad az én rémületemre, majd visszaalszik. Nekiülök gépezni. Ellenőrzöm a FicBl@ster történéseit, stb.
6:33 Bene lemorog, mert azt hitte, húszkor szólok neki. Kikel az ágyból, én tovább számítógépezek.
6:55 Búcsúcsókot nyom a számra a Párom és megy dolgozni, én becélzom a fürdőt.
7:14 Megint a gépnél találom magam, újra a FicBl@ster miatt kattogok, furry.hu-n dumálok, stb.
7:24 Rám ír Skunky skype-on, elkezdünk beszélgetni.
7:48 Rájövök, hogy én tanulni akartam, úgyhogy nem húzom tovább az időt, elköszönök Skunkytól, végleg gyomoridegtől kínlódva nekiállok elolvasni legalább először, egyszer és egybe a teljes büsz anyagot.
8:56 Sagastrina rám ír msn-en. Félbehagyom a tanulást és elkezdek vele közösen megírni egy postot FicBl@sterre, közben dumálunk és egyeztetünk.
9:34 Végzünk a posttal, elköszönök tőle, mert ideje lenne felöltöznöm, ennem, meg a többi dolgom intézni.
10:12 Reggelim egy KFC-s kosárból két csípős kiscomb, némi sültkrumpli, saláta és kecsap volt. Nagyon reménykedem benne, hogy nem fog rendetlenkedni tőle a gyomrom, mert az vizsganapon főleg nem jó. Felöltöztem, összekészültem, indulok az Oktogonra pénzt felvenni. Visszarohanok a lépcsőről, mert a szobánkat elfelejtettem bezárni, aztán újra bezárom a biztonsági ajtót és a rácsot. Végre minden bezárva.
Miután ezt megtörtént, felszállok a kombínóra, ahol egyetlen megálló erejéig rettegek és minden pillanatban az ellenőrt lesem, mert lejárt két napja a bérletem, most tartok a bérletpénztár felé (mert az oktogoni mindig zárva és mindig morci bent a nő, a nyugatii viszont segítőkész és normálisan beszél velem). Szerencsére síri csönd és hullaszag. Míg ballagok a cipőmmel kopácsolva a kövezeten a bérletpénztárhoz, valaki közel lép hozzám és egy szót belesúg a fülembe, ahogy elmegy mellettem. Megindul a fejemben a gondolatmenet, hogy milyen beteg ez a világ. Főleg akkor, amikor nyíl egyenesen megyek, ugyanígy srégen velem szembe valaki, majd elém ér és hirtelen átvág előttem. Egy angstfic indul el a fejemben, de leállítom magam, nem időszerű most az ilyesmi. Megveszem a bérletkémet, szépen elpakolok, majd visszajövök a Király utcába, hogy az Euros boltban vegyek magamnak potom pénzért csokoládét.
11:05 Egy órával a vizsgám előtt a lakók számára váratlanul megjelenek az albérletben, berongyolok és elkapok egy üveg vizet a konyhaasztalról. Mind elképedve bámul rám, én tájékoztatom őket, hogy még csak bérletet venni voltam, a vizsga csak most jön. Háromszoros sok sikert után megcélzom a trolimegállót, hogy eljussak a Keletibe és onnan a bíróságra.
11:35 Majd háromnegyed órával előbb érkezem, mint amikor mennem kell vizsgázni. Legjobb barátnőm még ott ül teljesen nyugodtan, tudja, hogy tíz perc múlva aligha kerül sorra, mert csúszás van, a második lányt tőlünk szétkínozzák odabent. Kezd izgulni mindenki.
12:15 Hivatalosan én kezdem meg a vizsgázást, gyakorlatban még a négy előttem lévő ott parázik az ajtóban. A második csajt meghúzták, kikiáltja ezt a mellettem ülő rossz ómennek, meg hogy megtört a sikerszéria láncolata, mostantól mindenki megbukik, meg ő mindjárt elájul, olyan ideges. Egy atomerőmű működik a csajban, az én gyomrom is fokhagymagerezdnyire ugrik az ő idegességétől, pedig én a vesztesek nyugalmával ülök ott, tekintve, hogy igazából tanulni nem tanultam semmit.
Kiderül, hogy legjobb barátnőm nagypapája előző nap került sztrókkal kórházba, ezért nem tudott tanulni. Fél és aggódik. Meghúzzák a fizikai dolgozónkat, mondván, neki tök mindegy, van-e büsz-e, vagy sincs. Kiakad rajta, amit mindenki megért. Könnybe lábadnak a szemei, amelyet valószínűleg csak én látok, mert csak én figyelem őt ennyire, én ülök hozzá a legközelebb, csak én érzem a benne dúló dühöt és fájdalmat. A barátnője, az atomerőmű, úgy készül a vizsgáztatók elé, mintha a Halált akarná meglátogatni. Elsápad, totál kiborul. Behívják. Telnek a percek, Sango kezd izgulni, nem bír már ülni. Járkál, odabújik hozzám. Nyomok egy puszit a fejére, mire meglepődik. Kimentem magam egy "Szerencsepuszi." jól irányzott mondattal, mire felvidul. Fogalmam sincs, miért adtam puszit a fejére, jött. Mindkettőnket meglepett, de mindketten vidámak lettünk tőle.
Másik kollegina már toporog. Ő mindent tud, mégis izgul. Mint mindenki, ő is attól fél, hogy a megyei bíróság elnöke rossz hangulatban lesz, vagy csak simán szívatni fogja. Sango nem tudja meg az eredményét, behívják a kolleginát. Mesél, mi volt bent. Mikor kijön a kollegina is, már hárman toporgunk az ajtóban. Én következem, s igyekszem levetkőzni a rám ragasztott stresszt. Siker.
Sango szomorúan jön ki, megcsóválja a fejét, megbukott. Kollegina kiváló eredménnyel átment. Én következem. Bemegyek, már nyugodt vagyok. Ott, a vesztőhelyen, már nincs mitől pánikolni. Tudják, hogy nem vagyok mindenttudó, hogy tudnak olyat kérdezni, amire nem fogok tudni felelni és ezzel én is tisztában vagyok. De én vidám leszek, könnyed és okos, mert eldöntöttem. Ki vagyok, mi vagyok? Elmondom. Megyei elnök megörül, félepésen mosolyog a bíróm nevének hallatán. Nem veszem fel a kesztyűt. Kivel szeretnék kezdeni? Büntető ügyszak. Ezt tudom a legkevésbé, így álltam hozzá. Ehhez képest egészen jól megválaszoltam a kérdéseket. Volt, amit tippeltem, volt, amiről volt sejtésem. =D A harmadik vizsgáztató kimegy időközben, úgyhogy csak az elnök marad. Frappánsan lealáz a vigyorával és a stílusával, de nem veszem fel, mert én nem tudok most arra figyelni, hogy egy vigyorgó kreténnel ülök szemben. =D Nekem most csak az a fontos, hogy a kérdéseire tudjam a választ. Kiolvasom a fejéből, ha kell, de nem hagyom, hogy kiszúrjon velem. Határidők, mert azt látta, hogy nem tudtam olyan biztosan a büntetőben. De a polgáriban azért biztosabb vagyok, fél év gyakorlat sokat számít. Visszajön közben a harmadik vizsgáztató, egy együttérző pillantást küld, miközben leül. A megyei bíróság elnöke élvezi a csevelyt velem. Kifüggesztés, mikor, hova, miért? A nő, aki az előbb jött, szúrós pillantást vet rá, de én tudom a választ, amivel meglepem a pasast. Meg van velem elégedve, ezért közli, hogy tudja, hogy szemét kérdéseket tesz fel, de élvezi, ezért jön a következő. Mosolygom és várom, mit talál ki. Kézbesítési vélelem. Jó, azt is tudom, micsoda, már mondom is. A pasi tényleg meglepődik, azt hitte, kifog rajtam. Ez lett volna az utolsó kérdés, de mivel nem ő nyert, még egyet kérdez. Azt mondja, a válaszomnak már nincs tétje, őt meggyőztem, csak kíváncsi, ezt tudom-e. Már nem tudom, mi volt ez a kérdés, nagyjából tudtam rá a választ, de megadatott neki a lehetőség, hogy kifejezze, okosabb nálam, én pedig, mint aki ezt elismeri és ráeszmél, hogy ja tényleg, bólintok. Jön a harmadik rész, amiről igazán halvány lilám sincs. A nő már nem akar szívatni, abból volt részem, hát mondjam el a kinevezést. Lesokkolok. Érzem, hogy minden gondolat és érzés kifut belőlem, a végtagjaim kihűlnek, a testem ólomsúllyal kezdi nyomni a széket. A fenébe! Kicsit rásegít, a kinevezési okiratról beszéljek. Ki, hol, mikor, mit, ... Elakadok. Ő néz rám, ilyen spontán és egyszerű válaszra nem várt, de végülis igazam van. Hátrahúzódik az elnök mögé és három ujját összedörgöli, hogy továbbsegítsen a feleletben. Mennyiért, ... Újabb sokk. Mi van még rajta?! A nő kérdez: van-e melléklete? Pff..! Van - tippelem be. Nyilván, ha így kérdez, van. Meséljek, mi és kinek. Kitotóztam. XD A nő megköszöni, elbocsát a biccentésével, én ülök a székben megsemmisülten, hogy se a büntetőt, se az igazgatást nem tudtam tökéletesen. Az elnök meg vigyorogva tapsol, azt mondja, kiváló voltam az első két részben, a harmadikban is megálltam a helyem, viszont az írásbelim... És elhallgat. Nekem eszembe jut, miket hibáztam, mennyire alulmúltam magam és jéggé dermedek a székben. Az írásbelim is megfelelt! - kiáltja vidáman a pasi. Felengedek. Átmentem a vizsgán. Megdicsér, mert okos és találékony vagyok, majd üdvözli a bírómat. Most már vigyorgom, majd pár másodperces fáziskésés után felállok a székből és elindulok ki. Három lépés után visszafordulok, hogy további kellemes napot kívánjak nekik, majd az ajtón túl szinte összeesem az örömködéstől.
Mindenki körbeugrál, kérdez, stb. Sangon látom, hogy gáz van, de nem tudok szabadulni. Pedig igyekszem. Végül csak lerázok mindenkit, háttérbe teszem az örömöm és némán lekísérem legjobb barátnőmet az épület elé. Odakint azt mondja, nem tudja, mikor sírhat, de már lefele áll a szája és buggyan ki a könnye. Mondom neki, hogy most, s magamhoz ölelem. Minden szeretetemet és őszinte sajnálatomat átadom, s arra gondolok, hogy most senki sem lát minket, egy burok vesz minket körül, ami láthatatlanná teszi a jelenetet mások számára, hogy az ő önérzete és büszkesége ne sérüljön. Tudom, hogy ez neki is fontos. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, közben elmondja, hogy nem a bukás bántja, hanem hogy nem tudott tanulni, pedig akart, meg mindenki számított rá, de a legrosszabb, hogy a barátja bunkó volt vele, pedig nagyon nagy szüksége lett volna a lelki támogatására. Papírzsebkendőt adok neki és vigasztalom. Nem akarom magára hagyni, mert tudom, hogy csak enné magát. FicBl@ster, a csapat, a pihenés, az írás, minden a háttérbe szorul, most csak ő a fontos. Én átmentem, ő megbukott. Ő becsülettel készült, én ellinkeskedtem az egész felkészülési időt. Felajánlom neki, hogy menjünk együtt a nagypapájához. Á, nem kell, menjek csak haza. Nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni, mondom neki, hogy szívesen velemegyek, meg amúgy is bír az örege, legalább többoldalról kapja az áldást. Oké, már igyekszik mosolyogni, de még inkább kényszeredettségből. Húsz percen keresztül beszélek mindenféléről, ami eszembe jut, de kínosan kerülöm a vizsga-témát. Mire a kórházhoz érünk, már őszinte a mosolya.
Papájával elbeszélgettünk, az öreg szórta a vicceket meg a trágár szavakat. Nagy perverz ám. =) Bírom Sango papáját. =D A mai legnagyobb vicce - vallásosok ugorjanak a következő bekezdésre:
"Mi az apácák fizetsége? Megvan a havijuk, meg az, ami a papoktól befolyik."
Ezután hazaértem és nem voltam jól, úgyhogy felhívtam Benét, hogy inkább kihagynám a barátjával való találkozást. Voltam boltban, csináltam kaját. Ő is evett, mikor hazajött. Hívott a kolléganőm, aztán a Dani, de pont lemerült a telefonom. =( Beszéltem Anyuval skype-on, meséltünk a mai napról. =) Most arra vár, hogy megnézzem, amit mailen küldött, úgyhogy megyek. =)
30/14 - Egy kép az álomruhádról
Na most jön a kínos vigyor. Az igazi álomruhám a fejemben van, úgyhogy azt megmutatni nem tudom, leírni pedig nem szeretném a részleteit, mert nem. =)
Viszont van egy ruha, ami engem meg tudott bolondítani. Amire ránéztem és azt éreztem, hogy kész, imádom. Úgy, ahogy van. Azt hiszem, nem kell bemutatnom. =)
Viszont van egy ruha, ami engem meg tudott bolondítani. Amire ránéztem és azt éreztem, hogy kész, imádom. Úgy, ahogy van. Azt hiszem, nem kell bemutatnom. =)
Statisztikák
Időnként meg szoktam nézni a blogomon a látogatottságot. Jókat szoktam nevetni, amikor a kulcsszavakat nézem, s most megmutatom nektek, hogy miért. =D
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem fogalmam sincs, hogy találhatott valaki arra a kulcsszóra erre a blogra, hogy 'férfi átváltozik nővé'. =) Mindenesetre ez egy érdekes és meglepő dolog volt a számomra, ahogy az is, hogy a 'szeretnék nővé változni' kulcs is ide hozott valakit erre a blogra. Amin ebben az összeállításban röhögtem, az a Teleny. =) Azt hiszem, nem nagyon fér a lolitaság mellé, de tény, hogy ebookban megvan a gépemen és szeretném elolvasni. =) Ha kéri valaki, szívesen megdobom vele mailen. ^^
A havi statisztika már egy viccesebb dolog, mert UTÁLOM PUMUKLIT!!! XD Teljes letargiába estem, hogy ketten is ide jutottak a nevével. XD
És íme a mindenkori statisztikám. =) Neji yaoi írásai tényleg jók, két kedvencem a Placebo és a Human vivisection. Utóbbit nagyon nem szoktam ajánlgatni, mert naggyon durva. Ha csak annyit mondok, a cím emberi élveboncolást jelent, már szerintem érthető, miért. Brutális, kegyetlen, sötét és sokkolós írás. Én pont ezt kerestem és ezért imádtam. =) A Placebo is egy mély gyomorszáji ütéssel ér véget, s addig is fájdalmas az út, de aki szereti az ilyesmit, az szeretni fogja ezt is. =) Természetesen mind a két írás yaoi. A Placebo Neji Üveggyöngyjátékán megtalálható, a Human vivisection viszont csak a Slasher fórumon. =)
A Hamis gyönyört el szeretném olvasni. Amit olvastam róla és belőle, az tetszett. De nincs meg nekem pdf-ben, úgyhogy azt nem tudom elküldeni annak, aki itt kereste. =) A 'csajok átváltozás farkas film' meg megint egy érdekes dolog, mert nem is emlékszem ilyen filmre. XD Underworld, Van Helsing, Twiligt-saga, ezek jutnak csak eszembe, de ezekre a vámpír szóval is biztosan rá lehetne bukkanni. Szóval... nemtom. =D
Doug meg a kedvencem.
Ennyit mára, kedves naplóm! =)
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem fogalmam sincs, hogy találhatott valaki arra a kulcsszóra erre a blogra, hogy 'férfi átváltozik nővé'. =) Mindenesetre ez egy érdekes és meglepő dolog volt a számomra, ahogy az is, hogy a 'szeretnék nővé változni' kulcs is ide hozott valakit erre a blogra. Amin ebben az összeállításban röhögtem, az a Teleny. =) Azt hiszem, nem nagyon fér a lolitaság mellé, de tény, hogy ebookban megvan a gépemen és szeretném elolvasni. =) Ha kéri valaki, szívesen megdobom vele mailen. ^^
A havi statisztika már egy viccesebb dolog, mert UTÁLOM PUMUKLIT!!! XD Teljes letargiába estem, hogy ketten is ide jutottak a nevével. XD
És íme a mindenkori statisztikám. =) Neji yaoi írásai tényleg jók, két kedvencem a Placebo és a Human vivisection. Utóbbit nagyon nem szoktam ajánlgatni, mert naggyon durva. Ha csak annyit mondok, a cím emberi élveboncolást jelent, már szerintem érthető, miért. Brutális, kegyetlen, sötét és sokkolós írás. Én pont ezt kerestem és ezért imádtam. =) A Placebo is egy mély gyomorszáji ütéssel ér véget, s addig is fájdalmas az út, de aki szereti az ilyesmit, az szeretni fogja ezt is. =) Természetesen mind a két írás yaoi. A Placebo Neji Üveggyöngyjátékán megtalálható, a Human vivisection viszont csak a Slasher fórumon. =)
A Hamis gyönyört el szeretném olvasni. Amit olvastam róla és belőle, az tetszett. De nincs meg nekem pdf-ben, úgyhogy azt nem tudom elküldeni annak, aki itt kereste. =) A 'csajok átváltozás farkas film' meg megint egy érdekes dolog, mert nem is emlékszem ilyen filmre. XD Underworld, Van Helsing, Twiligt-saga, ezek jutnak csak eszembe, de ezekre a vámpír szóval is biztosan rá lehetne bukkanni. Szóval... nemtom. =D
Doug meg a kedvencem.
Ennyit mára, kedves naplóm! =)
30/12 - Milyen voltál, mielőtt lolita lettél?
Képpel! =D
Sosem volt igazán az én sportom, mert nem szerettem bántani másokat és azt se szerettem, amikor engem vernek laposra, de nagyon szerettem. A mozgás, a közösség, a küzdés, a koncentráció, a fegyelem... ezek tartottak ott. Fontos volt számomra nagyon a karate. Szerettem.
Ez egy középiskolás darab, kilencedikes vagy tizedikes. ^^
Asszem, ez kilencedikes. =)
Talán 2008-as.
Pécsre mentünk így le, hogy meglepjük a csapatot. Volt, aki le akart tagadni minket. XD Szerintem tök menők vagyunk! <3
Egyébként ez a telefonomon a mai napig a háttérkép. =)
2004-es kép.
Szerintem apa fotózta. Vagy a testvérem.
Pamacs kutyánk cuki feje... <3
Karatés éveim. =)
Ezen annyit röhögtem...
Mixervizsgámon készült.
30/11 - Egy nap egy lolita életében - fotókkal, vagy anélkül
Sajnos nekem fotók nélkül.
Ma gondoltam végig, hogy sok minden haladása az életemben mostanság: döcc... döcc... döcc.... döcc...
Bene, meg se szólalj. =)
A napjaim átlagosak. Reggel felkelek, elmegyek pisilni, felöltözöm, aztán ha nem sikerül elsőre eltalálni a hangulatom, átöltözöm, ha úgy jön, akkor eszem valamit, ha nem, akkor ez kimarad, fogat mosok, ha van rá időm, kikeltem a Párom az ágyból, ami nem egy egyszerű feladat, elmegyünk Benével boltba, aztán kimegyünk a kombínóhoz, ahol szétválunk. Onnan Blaha, majd Móricz lehetőleg az első ajtóban állva egy gyors járaton, majd a munkahely, ahol nyolc óra robot után fáradtan hazajövök, nekiesem az írásnak-olvasásnak, miután köszöntem Benének, majd éjféltájt abbahagyom és aludni megyek, hogy másnap kezdjem elölről.
De erről sokat olvashattatok már. ^^
A mai napom más volt. =) A főnököm megpróbált három napot ebbe suvasztani. A végére kiborult nálam a bili, úgyhogy alaposan helyre tettem, majd fél órával később angyali arccal, kedvesen beszélve vele még megcsináltam egy munkát, aztán leléptem. =) Tegnap már volt egy kisebb dühkitörésem, ma robbantam valósággal. Birka türelmű ember vagyok, nem birka. =)
Egyébként az első, ami eszembe jutott, amikor leírtam a dátumot: Boldog születésnapot.
Volt némi nosztalgia a szívemben ma és ezt kívántam neki. Aztán továbbléptem. Nagyjából. =)
A mai napom ezért volt más, mint a többi. Mert léptem egyet a saját érdekemben és mert eszembe jutott valaki, aki a születésnapját ünnepli. =)
Nem volt kifejezetten lolitás napom. Telefonon hívtam Sangot, Anyut és Danit.
Azt hiszem, ennyi.
Ma gondoltam végig, hogy sok minden haladása az életemben mostanság: döcc... döcc... döcc.... döcc...
Bene, meg se szólalj. =)
A napjaim átlagosak. Reggel felkelek, elmegyek pisilni, felöltözöm, aztán ha nem sikerül elsőre eltalálni a hangulatom, átöltözöm, ha úgy jön, akkor eszem valamit, ha nem, akkor ez kimarad, fogat mosok, ha van rá időm, kikeltem a Párom az ágyból, ami nem egy egyszerű feladat, elmegyünk Benével boltba, aztán kimegyünk a kombínóhoz, ahol szétválunk. Onnan Blaha, majd Móricz lehetőleg az első ajtóban állva egy gyors járaton, majd a munkahely, ahol nyolc óra robot után fáradtan hazajövök, nekiesem az írásnak-olvasásnak, miután köszöntem Benének, majd éjféltájt abbahagyom és aludni megyek, hogy másnap kezdjem elölről.
De erről sokat olvashattatok már. ^^
A mai napom más volt. =) A főnököm megpróbált három napot ebbe suvasztani. A végére kiborult nálam a bili, úgyhogy alaposan helyre tettem, majd fél órával később angyali arccal, kedvesen beszélve vele még megcsináltam egy munkát, aztán leléptem. =) Tegnap már volt egy kisebb dühkitörésem, ma robbantam valósággal. Birka türelmű ember vagyok, nem birka. =)
Egyébként az első, ami eszembe jutott, amikor leírtam a dátumot: Boldog születésnapot.
Volt némi nosztalgia a szívemben ma és ezt kívántam neki. Aztán továbbléptem. Nagyjából. =)
A mai napom ezért volt más, mint a többi. Mert léptem egyet a saját érdekemben és mert eszembe jutott valaki, aki a születésnapját ünnepli. =)
Nem volt kifejezetten lolitás napom. Telefonon hívtam Sangot, Anyut és Danit.
Azt hiszem, ennyi.
Hétvégi élmények
Szombaton úgy néztem, 27°C és zuhogó eső várható. Ennek megfelelően bólintottam, hogy legyen a szamócás JSK-m, a kedvencem. Úgy gondoltam, illik blúzt venni, úgyhogy a feketét vettem fel. Ragaszkodtam ahhoz, hogy parókában lehessek. Valahogy... megváltozott bennem ez a dolog. A kezdeti nemakarás mára heppé alakult. Megszerettem. Ha belenézek a tükörbe, mert nem azt látom, amit korábban. Tudom, hogy nem azért kell parókát húznom a fejemre, hogy megtartsam emberi és női méltóságom, hanem ez egy lehetőség arra, hogy mindig másképp jelenhessek meg a világban, másképp tekinthessek magamra. Már nem félek. Már nincs bennem az a képzet, hogy nincs hajam, ezért van szükségem a parókára. Elmúlt. Már csak a bolondozás maradt meg, mert igazából bizonyos értelemben vicces például az, hogy a hajam ugye hosszú, de egy parókával pillanatok alatt rövidül, színesedik és mégis, amikor megunom, visszakapom azt, amitől nem akarok megszabadulni csak ezért a pár óráért, amiért rövid hajú szeretnék lenni. A koordinációmhoz tartozott még két fehér sima térdzokni. Még azon gondolkodtam, hogy nem illet volna-e harsinya! O.O' Aztán kiértünk a Hősök terére és éreztem, hogy túlöltöztem. XD És a kényelmes cipőről is teljesen megfeledkeztem. X'D
Elyon azt mondta, a Szépművészeti Múzeum előtt találkozunk a lányokkal. Oké. Ja, hogy a Hősök terén kettő múzeum is van?! Ez ott esett le akkor helyben, mert Bene rámutatott a dolog tényére. XD Jól van, mondtam magamnak, te se leszel hülyébb, aranyom. X'D Na mindegy. Bene hála ég kiszúrta a lányok kis gyülekezetét, úgyhogy innentől már sínen volt az összegyűlünk és átsétálunk az állatkerthez projekt. ^^;;
Rendben odaértünk, találkoztunk, bejutottunk. Kishivel megállapítottuk, hogy nagyon fura a meet Nana nélkül. Hiányérzetünk volt. =) Ettől függetlenül azt gondolom, mind jól éreztük magunkat. Készült rólunk csoportkép is. =) Shanek nálam hagyta a sajátját, de majd kövi talin visszaszolgáltatom neki. XD Szegényt sajnáltam, mert előbb el kellett mennie, nehogy napszúrást kapjon.
A teve kommunikatív volt, a többi állat nem. A farkasokat láttuk. *,* A nagymacskák mind elbújtak. =( Cserébe a fejünk felett ugráltak a közönséges makik és voltunk bent a lepkeházban is. =) Nagyon tetszett a meet.
A végére valamennyien kidőltünk a melegtől. Nem jött az eső és a hűmérséklet is jóval felette volt szerintem az általam vártnál. xD Egy csapat elment még sétálni, a magam részéről minél gyorsabban haza akartam jutni, mert nagyon fájt a lábam a fekete patácskámban, aminek valószínűleg ez volt a betörési sétája. XD Nem, Szívem, tényleg másodlagos volt, hogy ki kellett találnunk, hogy kit írunk ki a játékból úgy, hogy meghal. Ugye részt veszek a Töviskapú FicBl@ster nevű játékán és az most nagyon leköt/lefoglal. De a tali erejéig mellékessé vált. =)
Vasárnap Anyuhoz mentünk. Lila cipő elnevezésű szoknyámat vettem fel fehér zoknival, cipővel és loliblúzzal. A színes, rövid hajú parókámat, mert Anyu még élőben nem látott ilyesmiben és be kellett őt is avatni most már. =D Volt meglepetés, az biztos. ^^ Sikeresen elaludtam, míg Bene kint beszélgetett Anyuval, egy-másfél órát sikerült durmolni, utána meg mire észbe kaptunk, elment az utolsó busz, úgyhogy ottmaradtunk éjszakára. XD A hajnali kelés (értsd: 4:30-kor ébredtem, hogy 5-re ki bírjam tenni Benét az ágyból) és az a tény, hogy igazából semmi nem volt szinte nálunk, ami a munkába kellett, mellékes volt és ügyesen megoldottuk a dolgokat. =) Szóval mókás nap volt a hétfő is.
Elyon azt mondta, a Szépművészeti Múzeum előtt találkozunk a lányokkal. Oké. Ja, hogy a Hősök terén kettő múzeum is van?! Ez ott esett le akkor helyben, mert Bene rámutatott a dolog tényére. XD Jól van, mondtam magamnak, te se leszel hülyébb, aranyom. X'D Na mindegy. Bene hála ég kiszúrta a lányok kis gyülekezetét, úgyhogy innentől már sínen volt az összegyűlünk és átsétálunk az állatkerthez projekt. ^^;;
Rendben odaértünk, találkoztunk, bejutottunk. Kishivel megállapítottuk, hogy nagyon fura a meet Nana nélkül. Hiányérzetünk volt. =) Ettől függetlenül azt gondolom, mind jól éreztük magunkat. Készült rólunk csoportkép is. =) Shanek nálam hagyta a sajátját, de majd kövi talin visszaszolgáltatom neki. XD Szegényt sajnáltam, mert előbb el kellett mennie, nehogy napszúrást kapjon.
A teve kommunikatív volt, a többi állat nem. A farkasokat láttuk. *,* A nagymacskák mind elbújtak. =( Cserébe a fejünk felett ugráltak a közönséges makik és voltunk bent a lepkeházban is. =) Nagyon tetszett a meet.
A végére valamennyien kidőltünk a melegtől. Nem jött az eső és a hűmérséklet is jóval felette volt szerintem az általam vártnál. xD Egy csapat elment még sétálni, a magam részéről minél gyorsabban haza akartam jutni, mert nagyon fájt a lábam a fekete patácskámban, aminek valószínűleg ez volt a betörési sétája. XD Nem, Szívem, tényleg másodlagos volt, hogy ki kellett találnunk, hogy kit írunk ki a játékból úgy, hogy meghal. Ugye részt veszek a Töviskapú FicBl@ster nevű játékán és az most nagyon leköt/lefoglal. De a tali erejéig mellékessé vált. =)
Vasárnap Anyuhoz mentünk. Lila cipő elnevezésű szoknyámat vettem fel fehér zoknival, cipővel és loliblúzzal. A színes, rövid hajú parókámat, mert Anyu még élőben nem látott ilyesmiben és be kellett őt is avatni most már. =D Volt meglepetés, az biztos. ^^ Sikeresen elaludtam, míg Bene kint beszélgetett Anyuval, egy-másfél órát sikerült durmolni, utána meg mire észbe kaptunk, elment az utolsó busz, úgyhogy ottmaradtunk éjszakára. XD A hajnali kelés (értsd: 4:30-kor ébredtem, hogy 5-re ki bírjam tenni Benét az ágyból) és az a tény, hogy igazából semmi nem volt szinte nálunk, ami a munkába kellett, mellékes volt és ügyesen megoldottuk a dolgokat. =) Szóval mókás nap volt a hétfő is.
30/10 - Mit tartasz a táskádban?
Kép sajnos nem lesz, pedig olyan jó lenne... T_T De hát fényképező híján... Most már Bene telefonja se működik, úgyhogy bye-bye a képeknek. =(
Pénz, kulcs, telefon, iratok. Ez a mondókám is minden reggel, hogy ellenőrizzem, megvan-e minden, amire biztos, hogy szükségem lehet. =)
Egy A4-es füzet, amibe írok. Vagy több. Attól függ, hány történetet írok párhuzamosan. És hozzá töménytelen mennyiségű toll.
Olvasnivaló. Ha nem könyv, akkor kinyomtatott irodalom. Jelen esetben büszre tanulnivaló. ^^
DS. Ha a játékkedv rám tör, azért jó, ha van, ha pedig zenét akarok hallgatni, azért jó. =)
Papírzsepi. Utálok szipogni és azt is utálom, amikor más szipog körülöttem, úgyhogy általában adni szoktam az embereknek két-három darabot, mikor megunom a szipogásukat és eldurran az agyam. XD
Kézkrém. Mindig a legváratlanabb időben, a legalkalmatlanabb helyen jut eszembe, hogy lassan leszárad a bőröm a kezemről, úgyhogy mindig cipelek magamnál krémet. ^^;;
Rágó. Nem minden esetben van nálam, de mondhatni, állandó lakója a táskámnak, mert különben a körmöm kezdem el rágni. ^^;;
Édesség. Csoki, cukor, Pilóta tallér, gyümölcs, mindegy, csak édes legyen. Meg tudok teljesen kerülgni, ha nem tudok édeset enni. Cukron élek - még kiélezettebben, mint az átlag, s ennek Bene a megmondhatója, és nem csak azért, mert mértéktelenül eszem az édességeket, hanem mert tapasztalta már, hogy normális étkezés mellett majd bekattantam, olyan éhes, fáradt és hisztis voltam, ellenben egész nap jól vagyok pár tábla csokival. XD
Körömreszelő és körömcsipesz. Megvadulok, ha beszakad a körmöm és nem tudom rendbe hozni. Nincs még egy annyira idegesítő dolog a számomra, mint a körmeim. Nálam ez ilyen központi kérdés. Gyerekkoromban rágtam a körmöm, kamaszkoromban nem bírtam abbahagyni, most meg még időnként rám tör, de minden esetben, amikor nincs időben kéznél legalább egy reszelő, amikor nem egyenletes a körmöm, tövid lerágom. =/ Csúnya szokás, utálom is, hogy nem bírom megállni.
Tampon. Mindig akkor kell, amikor nincs az embernél. És ha épp nem neked, akkor egy nőtársadnak.
Hajgumi. A számuk folyamatosan változik, de meg akarom hagyni magamnak a lehetőséget, hogy ha Benéé elszakad, vagy nekem van kedvem más hajviselethez, legyen mivel orvosolni a problémát. =) Ezért aztán általában van nálam fésű is.
Pulcsi. Fázós vagyok, úgyhogy nem merek úgy elmenni otthonról, hogy nincs nálam hosszúujjas.
Legyező. Ez igazából hányódik a táskámban, nincs rá szükségem, csak ott van. Nem is vagy nagy legyezős, de volt már, hogy jól jött. =D
Ajakápoló. Ugyancsak randomszerűen jön rám, hogy kicserepesedett, megsérült a szám, be _kell_ kennem. ^^;; Másfelől szeretem, ha a számnak van egy kis sejtelmes csillogása. Ellenben Benével, aki semmilyen terméket nem szeret a szájon. XD
Gyakran hordok magamnák sminktáskát is benne mindenféle piperével, mert nagyon hangulatfüggő típus vagyok és nem tudhatom, mire beérek a munkahelyemre, nincs-e kedvem kihúzni a szemem például. =D
Igyekszem rendszeresíteni a vizet, ez régen mindig volt nálam.
Asszem, ennyi.
Nem vettem bele a reklámpapírokat, jegyeket és egyebeket, amiket elfelejtek kidobni. Ezeknek külön helyük van a táskámban, így amikor ürítem, csak felmarkolom az egészet és mehet a kukába. =)
Pénz, kulcs, telefon, iratok. Ez a mondókám is minden reggel, hogy ellenőrizzem, megvan-e minden, amire biztos, hogy szükségem lehet. =)
Egy A4-es füzet, amibe írok. Vagy több. Attól függ, hány történetet írok párhuzamosan. És hozzá töménytelen mennyiségű toll.
Olvasnivaló. Ha nem könyv, akkor kinyomtatott irodalom. Jelen esetben büszre tanulnivaló. ^^
DS. Ha a játékkedv rám tör, azért jó, ha van, ha pedig zenét akarok hallgatni, azért jó. =)
Papírzsepi. Utálok szipogni és azt is utálom, amikor más szipog körülöttem, úgyhogy általában adni szoktam az embereknek két-három darabot, mikor megunom a szipogásukat és eldurran az agyam. XD
Kézkrém. Mindig a legváratlanabb időben, a legalkalmatlanabb helyen jut eszembe, hogy lassan leszárad a bőröm a kezemről, úgyhogy mindig cipelek magamnál krémet. ^^;;
Rágó. Nem minden esetben van nálam, de mondhatni, állandó lakója a táskámnak, mert különben a körmöm kezdem el rágni. ^^;;
Édesség. Csoki, cukor, Pilóta tallér, gyümölcs, mindegy, csak édes legyen. Meg tudok teljesen kerülgni, ha nem tudok édeset enni. Cukron élek - még kiélezettebben, mint az átlag, s ennek Bene a megmondhatója, és nem csak azért, mert mértéktelenül eszem az édességeket, hanem mert tapasztalta már, hogy normális étkezés mellett majd bekattantam, olyan éhes, fáradt és hisztis voltam, ellenben egész nap jól vagyok pár tábla csokival. XD
Körömreszelő és körömcsipesz. Megvadulok, ha beszakad a körmöm és nem tudom rendbe hozni. Nincs még egy annyira idegesítő dolog a számomra, mint a körmeim. Nálam ez ilyen központi kérdés. Gyerekkoromban rágtam a körmöm, kamaszkoromban nem bírtam abbahagyni, most meg még időnként rám tör, de minden esetben, amikor nincs időben kéznél legalább egy reszelő, amikor nem egyenletes a körmöm, tövid lerágom. =/ Csúnya szokás, utálom is, hogy nem bírom megállni.
Tampon. Mindig akkor kell, amikor nincs az embernél. És ha épp nem neked, akkor egy nőtársadnak.
Hajgumi. A számuk folyamatosan változik, de meg akarom hagyni magamnak a lehetőséget, hogy ha Benéé elszakad, vagy nekem van kedvem más hajviselethez, legyen mivel orvosolni a problémát. =) Ezért aztán általában van nálam fésű is.
Pulcsi. Fázós vagyok, úgyhogy nem merek úgy elmenni otthonról, hogy nincs nálam hosszúujjas.
Legyező. Ez igazából hányódik a táskámban, nincs rá szükségem, csak ott van. Nem is vagy nagy legyezős, de volt már, hogy jól jött. =D
Ajakápoló. Ugyancsak randomszerűen jön rám, hogy kicserepesedett, megsérült a szám, be _kell_ kennem. ^^;; Másfelől szeretem, ha a számnak van egy kis sejtelmes csillogása. Ellenben Benével, aki semmilyen terméket nem szeret a szájon. XD
Gyakran hordok magamnák sminktáskát is benne mindenféle piperével, mert nagyon hangulatfüggő típus vagyok és nem tudhatom, mire beérek a munkahelyemre, nincs-e kedvem kihúzni a szemem például. =D
Igyekszem rendszeresíteni a vizet, ez régen mindig volt nálam.
Asszem, ennyi.
Nem vettem bele a reklámpapírokat, jegyeket és egyebeket, amiket elfelejtek kidobni. Ezeknek külön helyük van a táskámban, így amikor ürítem, csak felmarkolom az egészet és mehet a kukába. =)
30/9 - Tíz dolog, amit sosem tennék meg loliban
Asszem, meg leszek kövezve. *sandít Nanára*
1.) Szüretelni menni. A kertészkedéssel nincs gondom, noha nem egy hime ruhát képzelek el a dologhoz és nem is egy ilyen nagyon nagy erőbedobással vett kertészkedésre gondolok, hanem némi gazolásra, eperszedésre, metszésre például.
2.) Szórakozóhelyre menni. Meleg és félnék, hogy rám öntenek valamit. Egyébként buliztam már nem egyszer lolitában, csak épp ilyen kisebb népsűrűségű helyen, nem úgy, hogy egymást tapostuk a tömeggel. =) A koncert is oké, ha van bőven placc, ahol elférünk.
3.) Sporteseményre nem mennék benne. És nem is sportolnék, tornáznék.
4.) Nem káromkodnék úgy, mint egy kocsis. Ha nagyon kibillenek, hajlamos vagyok sajnos igen-igen trágárul beszélni, mint azt tapasztaltam tegnap is. =/ Nem vagyok rá büszke, de loliban sokkal jobban uralkodnék az indulataimon.
5.) Kocsmába menni. Nem mintha jeleskednék az ilyesmiben, de ez jutott eszembe. Loliban nem mixerkednék, nem lennék felszolgálólány és nem tartom valószínűleg, hogy alkoholt innék. Azt nem írom külön pontba, hogy dohányozni sem dohányoznék, mert antidohányos vagyok. ^^
6.) Verekedni. *jókislányvigyor*
7.) Nem vennék fel még casual lolihoz sem provokatív ruhadarabokat, mint például azt a toppomat, aminek a mellén két tenyér van és a "No touch!" felirat. =)
8.) Nem mutogatnék. A Páromnak időnként alkalmazom a középső ujjam felmutatását, bár nem csak neki. Loliban viszont ezt, ha nagyon muszáj, akkor is rejtve csinálnám. XD
9.) Kiabálás, hangoskodás, visítozás, nyavalygás. Esetleg hiszti. Bár Benétől kéne megtudakolni, volt-e már példa, hogy hisztiztem lolita ruhában. ^^;;
10.) Orvoshoz menni, kórházba menni.
Élhetek tovább? *körülpislant*
1.) Szüretelni menni. A kertészkedéssel nincs gondom, noha nem egy hime ruhát képzelek el a dologhoz és nem is egy ilyen nagyon nagy erőbedobással vett kertészkedésre gondolok, hanem némi gazolásra, eperszedésre, metszésre például.
2.) Szórakozóhelyre menni. Meleg és félnék, hogy rám öntenek valamit. Egyébként buliztam már nem egyszer lolitában, csak épp ilyen kisebb népsűrűségű helyen, nem úgy, hogy egymást tapostuk a tömeggel. =) A koncert is oké, ha van bőven placc, ahol elférünk.
3.) Sporteseményre nem mennék benne. És nem is sportolnék, tornáznék.
4.) Nem káromkodnék úgy, mint egy kocsis. Ha nagyon kibillenek, hajlamos vagyok sajnos igen-igen trágárul beszélni, mint azt tapasztaltam tegnap is. =/ Nem vagyok rá büszke, de loliban sokkal jobban uralkodnék az indulataimon.
5.) Kocsmába menni. Nem mintha jeleskednék az ilyesmiben, de ez jutott eszembe. Loliban nem mixerkednék, nem lennék felszolgálólány és nem tartom valószínűleg, hogy alkoholt innék. Azt nem írom külön pontba, hogy dohányozni sem dohányoznék, mert antidohányos vagyok. ^^
6.) Verekedni. *jókislányvigyor*
7.) Nem vennék fel még casual lolihoz sem provokatív ruhadarabokat, mint például azt a toppomat, aminek a mellén két tenyér van és a "No touch!" felirat. =)
8.) Nem mutogatnék. A Páromnak időnként alkalmazom a középső ujjam felmutatását, bár nem csak neki. Loliban viszont ezt, ha nagyon muszáj, akkor is rejtve csinálnám. XD
9.) Kiabálás, hangoskodás, visítozás, nyavalygás. Esetleg hiszti. Bár Benétől kéne megtudakolni, volt-e már példa, hogy hisztiztem lolita ruhában. ^^;;
10.) Orvoshoz menni, kórházba menni.
Élhetek tovább? *körülpislant*
Már megint komment helyett, mert azt innen nem lehet XD
Mi sem 3D-ben néztük meg. Felesleges, egy hatalmas képernyő bőven elég szerintem ehhez a filmhez. Én amúgy se látom a 3D-t. Meg nem szeretem.
Viszont szerintem nagyon érdemes megnézni, nekem alapfilmek közé került, mert az összetartás és a természettel való harmónia fantasztikus benne. Gyönyörű is nem mellesleg. =) Persze volt olyan barátom, aki kifogásolta, hogy túl tökéletes, stb, de ettől függetlenül ő is imádta. =) Mi a kibővített részt is megnéztük és még jobb lett tőle a film, mint alapból. =) Szóval, ha tehetitek, nézzétek meg úgy (is). =)
Egyébként én is viszolygom a reklámozott és tömegek által imádott dolgoktól. =D
Nem hangzik hülyén a saját gazdaság! Egyáltalán nem!
Én olyan környezetben nőttem fel, hogy szinte mindenkinek volt tyúkudvara és valamilyen más haszonállata. Apai mamámnál válogatott szárnyasok népe élt, tyúkok, kakasok, japán pipik, gyöngytyúkok, pulykák, ludak és kacsák, mikor mik. Minden évben volt egy vagy két disznójuk is, de pár évig kecskéjük is volt. Anyai mamámnál nyulak voltak. Nálunk tyúkok voltak és nyulak, de egyzer vagy kétszer tartottunk kacsákat is. Tejért egy közeli, tanyának is beillő kis viskóhoz jártunk, ahol pár tehén adta a fehér nedűt. Ott is volt egy párféle baromfi. =) Falu volt még évekkel ezelőtt Biatorbágy, s szerintem vissza lehetne hozni ezeket a dolgokat, csak egyre kevesebb az idő rá. =(
Hatalmas kertje van a családi házunknak, akár egy másik családi ház is elférne ott úgy, hogy a kertészkedésre is két családra elég föld maradna. Kukoricát termesztettünk, míg bírták a nagyszüleim a kapálást, jött a papa rotálni. Most fű a nagyja. =/ De apuék azért igyekeznek továbbra is mindenféle zöldséget és gyümölcsöt termeszteni.
Nekem ezek a dolgok természetesek. Egyszerűen csak ki kellett menni az udvarra és ott volt a cseresznye, a barack, régen a szilva, ott volt a borsó, bab, kukorica, eper, szőlő, répa, saláta, krumpli, ... Az apai nagymamáméknak még egy kis földjük is van egy Kisrét nevezetű helyen a Halastó mellett, meg az Ürgehegyen egy hatalmas szőlős présházzal.
Emlékszem, amikor Anyu rá tudott venni, hogy kimenjek segíteni neki, a macska kiballagott nagykegyesen, körbejárt minket, majd elfeküdt a frissen vetett magok tetején és mosakodni kezdett. Vagy nekiállt játszani és vadászni az apró hajtások között. Meg bújkált a méretes paradicsomszárak közt.
Ezek a pillanatok hiányoznak, hiába nem vagyok egy kertészkedős típus. Vágyom saját kertre, csak nem értek hozzá és egyelőre még nem értem meg rá, hogy ilyesmivel tudjak foglalkozni. (Leszámítva, hogy Budapest betonrengetegében ilyesmire hely és lehetőség sincs.)
Az állati szőrből és bőrből készült dolgokkal nem kötöttem barátságot. Taszítanak.
Régen voltak ilyen őrültek, akik festékkel lefújták az állatszőrből készült kabátokat. Én csak azért szentségeltem, hogy mekkora barmok, mert ezzel csak annyit értek el, hogy újabb állatokat kell majd megölni, hogy az így kárba veszett portékákat pótolják.
"Régen az emberek nem fogyasztási cikként tekintettek az állatokra, és úgy tudták tisztelni őket, hogy volt ebben egyfajta távolságtartás is. Nem is feltétlenül az élet kioltása az, ami zavar, hanem a hogyanja." - igen, ezzel én is így vagyok.
Szeretem a húst. A rántott csirkecombot, bár sütve is imádom, a sült oldalast, ... Viszont volt abban valami, amikor láttam meghalni a csirkét. Értéke volt, hiszen tudtam, hogyan kerül az udvarból az asztalra. Lehetett miért tisztelni, volt egy élete, amelyet kínzás nélkül kioltottak belőle, hogy táplálékul szolgáljon. Tudtam, miket evett, hogy még szocializálva is volt - mert nem ugrott nekünk az udvarban túl sok állat és egymást sem mészárolták például -, láttam, hogyan pucolják le róla a tollait, belezik ki és szedik darabokra. Az apai nagymamámnál igen sokat segédkeztem benne. Értő keze van az ilyesmihez, magabiztosan, határozott mozdulatokkal csinálja végig az egész folyamatot. Gyorsan és precízen.
Nekem sokat jelentenek ezek a dolgok. Amúgy is tisztelem az életet, de ezek biztos vagyok benne, hogy még többet adtak hozzá.
Az indiánok fantasztikusak. Ezért tették velük, amit. A buta telepesek nem értették az ő szent kis életüket. (És most jön a visszakanyarodás a bejegyzés elejére.) Az Avatarban is ez jelenik meg. Pont ez, csak kiszakadva a földi környezetből. Egy természethittel élő népet lerohannak üresszívű emberek valami nyersanyagért. =)
Viszont szerintem nagyon érdemes megnézni, nekem alapfilmek közé került, mert az összetartás és a természettel való harmónia fantasztikus benne. Gyönyörű is nem mellesleg. =) Persze volt olyan barátom, aki kifogásolta, hogy túl tökéletes, stb, de ettől függetlenül ő is imádta. =) Mi a kibővített részt is megnéztük és még jobb lett tőle a film, mint alapból. =) Szóval, ha tehetitek, nézzétek meg úgy (is). =)
Egyébként én is viszolygom a reklámozott és tömegek által imádott dolgoktól. =D
Nem hangzik hülyén a saját gazdaság! Egyáltalán nem!
Én olyan környezetben nőttem fel, hogy szinte mindenkinek volt tyúkudvara és valamilyen más haszonállata. Apai mamámnál válogatott szárnyasok népe élt, tyúkok, kakasok, japán pipik, gyöngytyúkok, pulykák, ludak és kacsák, mikor mik. Minden évben volt egy vagy két disznójuk is, de pár évig kecskéjük is volt. Anyai mamámnál nyulak voltak. Nálunk tyúkok voltak és nyulak, de egyzer vagy kétszer tartottunk kacsákat is. Tejért egy közeli, tanyának is beillő kis viskóhoz jártunk, ahol pár tehén adta a fehér nedűt. Ott is volt egy párféle baromfi. =) Falu volt még évekkel ezelőtt Biatorbágy, s szerintem vissza lehetne hozni ezeket a dolgokat, csak egyre kevesebb az idő rá. =(
Hatalmas kertje van a családi házunknak, akár egy másik családi ház is elférne ott úgy, hogy a kertészkedésre is két családra elég föld maradna. Kukoricát termesztettünk, míg bírták a nagyszüleim a kapálást, jött a papa rotálni. Most fű a nagyja. =/ De apuék azért igyekeznek továbbra is mindenféle zöldséget és gyümölcsöt termeszteni.
Nekem ezek a dolgok természetesek. Egyszerűen csak ki kellett menni az udvarra és ott volt a cseresznye, a barack, régen a szilva, ott volt a borsó, bab, kukorica, eper, szőlő, répa, saláta, krumpli, ... Az apai nagymamáméknak még egy kis földjük is van egy Kisrét nevezetű helyen a Halastó mellett, meg az Ürgehegyen egy hatalmas szőlős présházzal.
Emlékszem, amikor Anyu rá tudott venni, hogy kimenjek segíteni neki, a macska kiballagott nagykegyesen, körbejárt minket, majd elfeküdt a frissen vetett magok tetején és mosakodni kezdett. Vagy nekiállt játszani és vadászni az apró hajtások között. Meg bújkált a méretes paradicsomszárak közt.
Ezek a pillanatok hiányoznak, hiába nem vagyok egy kertészkedős típus. Vágyom saját kertre, csak nem értek hozzá és egyelőre még nem értem meg rá, hogy ilyesmivel tudjak foglalkozni. (Leszámítva, hogy Budapest betonrengetegében ilyesmire hely és lehetőség sincs.)
Az állati szőrből és bőrből készült dolgokkal nem kötöttem barátságot. Taszítanak.
Régen voltak ilyen őrültek, akik festékkel lefújták az állatszőrből készült kabátokat. Én csak azért szentségeltem, hogy mekkora barmok, mert ezzel csak annyit értek el, hogy újabb állatokat kell majd megölni, hogy az így kárba veszett portékákat pótolják.
"Régen az emberek nem fogyasztási cikként tekintettek az állatokra, és úgy tudták tisztelni őket, hogy volt ebben egyfajta távolságtartás is. Nem is feltétlenül az élet kioltása az, ami zavar, hanem a hogyanja." - igen, ezzel én is így vagyok.
Szeretem a húst. A rántott csirkecombot, bár sütve is imádom, a sült oldalast, ... Viszont volt abban valami, amikor láttam meghalni a csirkét. Értéke volt, hiszen tudtam, hogyan kerül az udvarból az asztalra. Lehetett miért tisztelni, volt egy élete, amelyet kínzás nélkül kioltottak belőle, hogy táplálékul szolgáljon. Tudtam, miket evett, hogy még szocializálva is volt - mert nem ugrott nekünk az udvarban túl sok állat és egymást sem mészárolták például -, láttam, hogyan pucolják le róla a tollait, belezik ki és szedik darabokra. Az apai nagymamámnál igen sokat segédkeztem benne. Értő keze van az ilyesmihez, magabiztosan, határozott mozdulatokkal csinálja végig az egész folyamatot. Gyorsan és precízen.
Nekem sokat jelentenek ezek a dolgok. Amúgy is tisztelem az életet, de ezek biztos vagyok benne, hogy még többet adtak hozzá.
Az indiánok fantasztikusak. Ezért tették velük, amit. A buta telepesek nem értették az ő szent kis életüket. (És most jön a visszakanyarodás a bejegyzés elejére.) Az Avatarban is ez jelenik meg. Pont ez, csak kiszakadva a földi környezetből. Egy természethittel élő népet lerohannak üresszívű emberek valami nyersanyagért. =)
30/8 - Tíz dal, amely a lolitára emlékeztet
1.) John Buttler Trio - Ocean
Áramlás, hullámzás és érzelmek. Csak egy gitár és az álmok határtalan és szabad folyása...
Amikor ezt a dalt hallom, úgy érzem, csepp vagyok a tengerben, egy tenger vagyok a Földön, a földi vizek nagyegysége vagyok az Univerzumban. Egységélményt érzek. Ahogy a lolitákkal is. Sok kicsik vagyunk, de együtt. És ez az együtt egy szelete a világnak. Egy része az életnek.
2.) Shinee - Lucifer
Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. =D De ha mégis: erre táncoltatok augusztusban, amikor az utolsó negyedórára beestem hozzátok. =)
3.) Love and joy (Fruits basket zenéje)
Végérvényesen összekapcsolódott nekem ez a szám a paraparával, amivel úgyszintén a loliták ismertettek meg. =) Ez az egy, amit nagyjából el is bírok táncolni, egyébként. XD
4.) 3OH!3 feat. Neon Hitch - Follow me down
Mindig Alíz Csodaországbanra gondolok, amikor hallom. =) De csak a filmre! ^^
Bene ki nem állhatja ezt a számot, de én totál odavagyok az óraketyegésért és a lükeségéért. =)
5.) Anna Tsuchiya - Rose (NaNa)
Az anime felszaggatta a begyógyítatlan lelki sebeimet és lehetőségeket adott rá, hogy fertőtlenítsem őket, összevarrjam és bekötözzem. Bárhányszor hallom ezt a dalt, mindig az a kettősség jelenik meg bennem és előttem, amit a két Nana képvisel számomra és az, lehetek bármennyire naiv és bármennyire durva, egyetlen ember biztosan életem végéig szeretni fog, ha megtanítom rá: én, saját magam. És a reménytelen helyzetekben is meglelhetem a remény szikráját, ha nem csukom be a szemeimet.
6.) Kokia - Harmony
A koncert, amit a Conon adott, nagyon nagy hatással volt rám. Van egy képem arról, hova szeretnék eljutni. Van egy érzésvilág, amivel rendelkezni szeretnék és amelyet úgy szeretnék közvetíteni az írással, ahogy ő az énekével.
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;
Áramlás, hullámzás és érzelmek. Csak egy gitár és az álmok határtalan és szabad folyása...
Amikor ezt a dalt hallom, úgy érzem, csepp vagyok a tengerben, egy tenger vagyok a Földön, a földi vizek nagyegysége vagyok az Univerzumban. Egységélményt érzek. Ahogy a lolitákkal is. Sok kicsik vagyunk, de együtt. És ez az együtt egy szelete a világnak. Egy része az életnek.
2.) Shinee - Lucifer
Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. =D De ha mégis: erre táncoltatok augusztusban, amikor az utolsó negyedórára beestem hozzátok. =)
3.) Love and joy (Fruits basket zenéje)
Végérvényesen összekapcsolódott nekem ez a szám a paraparával, amivel úgyszintén a loliták ismertettek meg. =) Ez az egy, amit nagyjából el is bírok táncolni, egyébként. XD
4.) 3OH!3 feat. Neon Hitch - Follow me down
Mindig Alíz Csodaországbanra gondolok, amikor hallom. =) De csak a filmre! ^^
Bene ki nem állhatja ezt a számot, de én totál odavagyok az óraketyegésért és a lükeségéért. =)
5.) Anna Tsuchiya - Rose (NaNa)
Az anime felszaggatta a begyógyítatlan lelki sebeimet és lehetőségeket adott rá, hogy fertőtlenítsem őket, összevarrjam és bekötözzem. Bárhányszor hallom ezt a dalt, mindig az a kettősség jelenik meg bennem és előttem, amit a két Nana képvisel számomra és az, lehetek bármennyire naiv és bármennyire durva, egyetlen ember biztosan életem végéig szeretni fog, ha megtanítom rá: én, saját magam. És a reménytelen helyzetekben is meglelhetem a remény szikráját, ha nem csukom be a szemeimet.
6.) Kokia - Harmony
A koncert, amit a Conon adott, nagyon nagy hatással volt rám. Van egy képem arról, hova szeretnék eljutni. Van egy érzésvilág, amivel rendelkezni szeretnék és amelyet úgy szeretnék közvetíteni az írással, ahogy ő az énekével.
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;