Nem vagyok szerintem valami jó szervező, mert egyszerűen nem értek hozzá, de ennek ellenére jól sikerült minden tegnap. A tortáról reggel kaptam hírt, hogy betették a hűtőbe, amitől baromira féltem, hogy nem működik, illetve hogy büdös és megromlik benne a torta, úgyhogy először írtam Tuloknak, hogy legyen szívesen ránézni, de ő dolgozott, aztán meló után lerongyoltam a klubba megnézni, mi lett a tortából. Semmi, torta maradt, méghozzá teljesen jó állapotban, csodával határos módon hűtött is a hűtő, pedig amúgy elméletileg rossz. XD Ezután elugrottam innivalóért és rágcsáért, Agyart hívtam fel, hogyan kéne kalkulálni, s mikor hatra berendeztük a műhelyt - mivel nem akartam, hogy Bene lejön és premierben látja a tortát -, azt gondoltam, kevés az ember, túl sok mindent vettem. Fél óra múlva, mikor ott volt mindenki, az ellenkezőjét gondoltam. =D Úgy voltam vele, mindenkit meghívok, akiről Bene sokat beszél és el tudom érni, s sokan is lettünk. Hálás voltam a srácoknak és tegnap, amíg Benét vártuk, láttam, éreztem valamit, amit nagyon régen nem. Shaneka küldött süteményt, házi kávés karamellát és sós trüffelt, amikkel tarolt, csak úgy kapkodtunk érte, hihetetlen finomak voltak, jól sikerült a torta is, finom lett, olyan, amilyenre szerettem volna, aminek nagyon örültünk IchiGoval. =) Kiderült, hogy Bene számára nem jött össze a meglepetés, mert szerinte nyilvánvaló volt Gergő és Bálint viselkedéséből, meg hát anyós felhívta aznap, hogy na milyen volt a sacher tortád. XD Engem tökre letört, hogy nem sikerült meglepni, de örült nagyon, ami a legfontosabb szempont. =)
Továbbra se lesz időm írni, ami most már kezd bosszantani. Persze mondhatnék nemet néhány programra, de valahogy korábban is belefért a programok sokasága és az írás az életembe, most pedig valahogy nem, s ez az, ami igazán bosszant, nem az, hogy rengeteg programom van. Tudok nemet mondani, csak nem akarok. Tudom azt, hogy azt mondanám az egyik barátomnak, figyi, nagyon szeretlek, de időtlen idők óta nincs időm írni, most nem veled mászkálnék, hanem leülnék írni, kevés olyan lenne, aki ezen megsértődne, mert ismer már annyira, hogy nem éri meg senkinek se egy idegbajos Lia, aki próbál jófej lenni, csak épp nem bír már magával az ihlet miatt, azonban nem nagyon van ihletem. Gondolataim vannak, terveim, elképzeléseim, mondatfoszlányok, történettöredékek...
Nagyon sokat agyalok mostanában. Nem rossz értelemben, de például a Kereszt a szekrényben is azért köt le, mert rengeteg gondolatot ébreszt bennem amellett, hogy szórakoztat. Imádom a humorát, zseniális, hangosan röhögtem, mikor elmeséli az első melegbáros élményét a barátjának és a feleségének, azok meg kinevetik, de rendesen, Tim meg ahogy a kocsi felé battyog a házukat elhagyva ennyivel reagál: Ribancok. Kééééész. X'D Jó, persze a szövegkörnyezet adja meg az egész pikantériáját, az, amit a bárban művel, a gondolatai, aztán ahogy előadja magát. Tényleg nagyon jó és persze én is azért vettem le a polcról egyrészt, hogy szaftosat olvassak, de tulajdonképpen nagyon örülök neki, hogy nem egy átlagos darab, hogy rengeteg érzelmet, gondolatot dolgoz fel, iszonyat sok benne a meghasonulás, a ráébredés. Olyan hozzáállást tanul az élethez ebben a sztoriban a főhős, amivel én is szeretnék rendelkezni, békésnek, szeretettelinek lenni, okosan és nyugodtan viselni a legnagyobb szarságokat is, s nem szűnni meg embernek lenni. Tulajdonképpen a téma, mint melegek világa, majdnem mellékes amellett a lelkifejlődés mellett, amit véghez visz Tim, az előítéletes, korlátolt, bekeményedett butaságokból való kiszakadás, s mindegy, hogy ez éppen a vallás vagy a saját elképzelései az életről, egyaránt igaz mind a kettő jelen esetben. Szeretem olvasni, tényleg leköt, lerakom miatta a gépem, zsebre teszem a telefonom, érdekel a folytatás, az újabb kaland, még mélyebbre akarok merülni az érzelmi töltetben, a gondolatok sűrűjébe. Úgy érzem, rég olvastam így, ennyire átéléssel.
Amúgy azért kezdtem blogolni, mert az urban:eve-n az a kérdés jött szembe a fejezd be a mondatot játékban, hogy "Ha most megszökhetnék valahova, ide mennék...". Én valami trópusi országba mennék heverészni a tengerparton, olvasni, írni. Pihenni szeretnék, kikapcsolni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogok. Összes bejegyzés megjelenítése
Mindenegybe
Megint a tegnappal kezdem. Felmentem Timiért a laborba, láttam polimer porítást - ez a szó nagyon tetszik -, aztán mivel nem kellett sietni, alsószoknyát menni próbálni - amit én nem értettem, miért kéne, tudtam, hogy Hajni tökéletesre csinálja meg -, ezért szépen elmentünk kajálni, boltoltunk, majd hazamentünk hozzánk. Madarat lehetett volna fogatni velem egész nap, ami meg nagyon vicces volt, hogy bíróm megfeledkezett az utolsó tárgyalásról. Negyed óra után elmentem érte, de nem volt a helyén, fél óra után összeraktam a cuccait, gondoltam, jófej leszek, beteszem az irodájába, hagyok neki üzenetet, kikapcsoltam a gépet, erre mikor a talárját raktam vállfára, befutott. XD Gép visszakapcs, mivel felek úgyse voltak, gyors jkv megírás, aztán irány folytatni a dolgokat. Nekem most tök jó, mert az ítéleteken túladtam és így lazán vagyok, ezért is van időm blogolni, levelezni, fórumozni, beszélgetni Timivel. ^^ Azon még mindig nagyon jókat vigyorgok, hogy Bene megkérdezte, mit tudunk álló nap beszélni, ő is szeret a srácokkal dumálni a helyen, de mi ugye Timivel egyik napot beszélgetjük át a másik után. Nem tudom, mit tudunk ennyit csevegni, de nagyon élvezem. Minden kis apróságról van mit mondanunk, megosztjuk a napjaink élményeit, fáradalmait, a gondolatainkat, mittomén. =D
Mivel sikerült mára lebetegednie - valszeg megfázott XD -, nem jön játszani. Szerintem Theziát fogom vinni játékba, de meglátjuk, azt sem nagyon tudom, milyen szabad karaktereim vannak még, mivel Sheont nem akarom játékba állítani, ha nincs Timi, nem fejlődöm túl az amazonját, bár gondoltam rá, hogy elkeveredik a nő mellől és kis izmot még magára szed a nagypofájú mitugrász, de úgy tűnt, Timi annyira nem díjazza az ötletet. ^^
Már nem sok kedvem van dolgozni, tegnap kitettem magamért, ma is elrendeztem, amit kellett, két-három napos a legidősebb akta, ami nálam van, szóval ráérek tulajdonképpen. Remélem, holnap is könnyű tárgyalási napunk lesz. Örülnék neki. =)
Kértem hozzáférést a friends only-s bejegyzésekhez az Ametisztgyöngyökön, Doll dreamsen is alkottam pár hozzászólást, olvasgattam, tervezgettem, gondolkodtam. Nagyon várom már, hogy eljussak oda, hogy legyen nekem is BJD-m. Kitaláltam, hogy két fiút és egy lányt szeretnék, a köztük lévő viszonyt és a személyiségüket. A két fiú van jobban kirajzolódva bennem, megvan már a nevük is, elkezdtem karakterlapot írni múltkor, most majd lesz mivel kiegészíteni is. =) Én úgy látom, egyre ismertebb kezd lenni ez a dolog, van néhány új tag a fórumon is és néha eltátom a szám ezen-azon. =) Lovon is haladgatok, ráadásul elkezdtem levelezni egy 11 éves lánnyal. Aranyos és segítséget kért tőlem, én pedig adtam neki néhány tanácsot. =) Visszatértem kicsit Keitorura is, hétvégente szúrok be pár reagot Talynak és Kibának, s alig várom már, hogy okos ketyerém legyen. ^^ Tudom, sok mindent szeretnék, de ezek visznek előre és ahogy Sangonak is írtam, törtetőnek kell lenni, nem szabad megelégedni a kevesebbel, különben sehova se jutunk. Ő most azon gondolkodik, hogy Mohácsra költözik, amivel kapcsolatban tanácsot kért tőlem. Én ezt jó lehetőségnek látom, szerintem húsz éves korban szabadulni kell otthonról, mert 50 emberből 49-en azt látom, hogy ezután már gát, korlát, póráz és lánc együtt élni a szülőkkel. Bár lehet, ezt azért is gondolom így, mert nekünk nagyon jót tett Anyuval, hogy nem élünk egy fedél alatt, sokkal jobb, bensőségesebb, szabadabb a kapcsolatunk és amellett, hogy az anyám, olyan, mintha a legjobb barátnőm is lenne. =)
Mivel sikerült mára lebetegednie - valszeg megfázott XD -, nem jön játszani. Szerintem Theziát fogom vinni játékba, de meglátjuk, azt sem nagyon tudom, milyen szabad karaktereim vannak még, mivel Sheont nem akarom játékba állítani, ha nincs Timi, nem fejlődöm túl az amazonját, bár gondoltam rá, hogy elkeveredik a nő mellől és kis izmot még magára szed a nagypofájú mitugrász, de úgy tűnt, Timi annyira nem díjazza az ötletet. ^^
Már nem sok kedvem van dolgozni, tegnap kitettem magamért, ma is elrendeztem, amit kellett, két-három napos a legidősebb akta, ami nálam van, szóval ráérek tulajdonképpen. Remélem, holnap is könnyű tárgyalási napunk lesz. Örülnék neki. =)
Kértem hozzáférést a friends only-s bejegyzésekhez az Ametisztgyöngyökön, Doll dreamsen is alkottam pár hozzászólást, olvasgattam, tervezgettem, gondolkodtam. Nagyon várom már, hogy eljussak oda, hogy legyen nekem is BJD-m. Kitaláltam, hogy két fiút és egy lányt szeretnék, a köztük lévő viszonyt és a személyiségüket. A két fiú van jobban kirajzolódva bennem, megvan már a nevük is, elkezdtem karakterlapot írni múltkor, most majd lesz mivel kiegészíteni is. =) Én úgy látom, egyre ismertebb kezd lenni ez a dolog, van néhány új tag a fórumon is és néha eltátom a szám ezen-azon. =) Lovon is haladgatok, ráadásul elkezdtem levelezni egy 11 éves lánnyal. Aranyos és segítséget kért tőlem, én pedig adtam neki néhány tanácsot. =) Visszatértem kicsit Keitorura is, hétvégente szúrok be pár reagot Talynak és Kibának, s alig várom már, hogy okos ketyerém legyen. ^^ Tudom, sok mindent szeretnék, de ezek visznek előre és ahogy Sangonak is írtam, törtetőnek kell lenni, nem szabad megelégedni a kevesebbel, különben sehova se jutunk. Ő most azon gondolkodik, hogy Mohácsra költözik, amivel kapcsolatban tanácsot kért tőlem. Én ezt jó lehetőségnek látom, szerintem húsz éves korban szabadulni kell otthonról, mert 50 emberből 49-en azt látom, hogy ezután már gát, korlát, póráz és lánc együtt élni a szülőkkel. Bár lehet, ezt azért is gondolom így, mert nekünk nagyon jót tett Anyuval, hogy nem élünk egy fedél alatt, sokkal jobb, bensőségesebb, szabadabb a kapcsolatunk és amellett, hogy az anyám, olyan, mintha a legjobb barátnőm is lenne. =)
Olvasás közben
Island évekkel azelőtt megírt egy hasonló történetet, mint ami miatt én elkezdtem kíváncsivá válni a BJD iránt. Tulajdonképpen engem azok a személyek érdekeltek, akik a BJD-vel foglalkoznak, hogy milyen életük van, hogyan viszonyulnak a babájukhoz, miket csinálnak, milyen közös programjaik vannak, mi érdekli még őket, esetleg hogyan éreznek vagy hogyan gondolnak a babáikra. Na ebből nekem is megérkezett a kattanás, hogy KELL. Néha elbizonytalanodom, hogy biztos kell-e, de valahogy akkor is valamelyik BJD-s helyen lógok, képeket nézek, olvasgatok... Még nem próbáltam mélyebben elképzelni, milyen lesz, ha nekem lesz, megjelent előttem három karakter, az egyik már be is közölte, hogy ő ki, mi, a másik szerényen mosolyog, a harmadik pedig egyelőre sugall csak egy stílust. =) Két srác és egy csajszi, és amikor belegondolok, elönt az érzés, alig várom már, hogy ott tartsak. Könnyebben megy a munka is, valahogy nem veszem fel annyira a szekálást, problémákat. Ma például abban egyeztem meg magammal, hogy nap végén, ha legalább az első ítéletet befejeztem, akkor olvasgathatok a Doll dreamsen vagy az Ametisztgyöngyökön. Timi persze rávett, hogy a második ítéletet is írjam meg, amit kicsit sem bánok, mivel pikpak meglett, s utána tudtam még aktázni egy kicsit, ráadásul bezsebeltem valami meglepit is tőle. ^^ Hiába mondtam, hogy nem szeretem a meglepetéseket, válasz: megszokod. =D Kész, imádom... =D
Szeretnék idézni Island írásából egy keveset, olyan betalálós mondatokat. Őszintén megmondva nem akartam BJD-fanfictiont olvasni, de valahogy csábított a dolog. Most rá vagyok kattanva. XD
"Egész éjjel Crimson egyenletes szuszogását hallgattam, hogy biztos legyek benne, nem álmodtam az egészet. „Ott kezdődik majd minden álmod és emléked.” Ez vajon melyik? Szerencsére emlék volt, de az élet vele azóta is olyan, mint egy álom. De vajon ő álmodik engem, vagy én őt?" - Nagyon jó ez a gondolatmenet, az, ahogy játszik a helyzetekkel, a szavakkal. Mindigis szerettem Aya és Island írásait, azért is ismertem fel az Ametisztgyöngyök stílusáról őket. =) Bár az is igaz, hogy én őket szinte egyként azonosítottam. XD
"Egy ilyen baba vagy gyerek, vagy saját magunk idealizált leképezése, vagy szerető. Persze nem feltétlenül pótlék. Van, aki két gyerek mellett is saját fiának-lányának tekinti, vagy minden ujjára jut egy pasi, mégis úgy bánik a babával, mint egy ki tudja hányadikkal. Mindenki igyekszik tompítani, de ez van." - Ez volt az, amit én anno éreztem, ahogy hallottam beszélni erről mást. Én pótlékként tudtam csak rá gondolni, meg babaként. Ezért is volt fura az egész, hogy én miért akarok ilyesmit, hiszen a fizikai világ, a megfogható dolgok nem is igazán érdekelnek javarészt... Akár így van, ahogy a fanficben, akár nem, én azonnal végiggondoltam, számomra mi a BJD. Saját magam idealizált leképezése. Ugyanúgy, mint a karaktereim. =)
Egyelőre a 4. fejezetig jutottam, hamarosan folytatom, csak most felmegyek Talyhoz. =)
Szeretnék idézni Island írásából egy keveset, olyan betalálós mondatokat. Őszintén megmondva nem akartam BJD-fanfictiont olvasni, de valahogy csábított a dolog. Most rá vagyok kattanva. XD
"Egész éjjel Crimson egyenletes szuszogását hallgattam, hogy biztos legyek benne, nem álmodtam az egészet. „Ott kezdődik majd minden álmod és emléked.” Ez vajon melyik? Szerencsére emlék volt, de az élet vele azóta is olyan, mint egy álom. De vajon ő álmodik engem, vagy én őt?" - Nagyon jó ez a gondolatmenet, az, ahogy játszik a helyzetekkel, a szavakkal. Mindigis szerettem Aya és Island írásait, azért is ismertem fel az Ametisztgyöngyök stílusáról őket. =) Bár az is igaz, hogy én őket szinte egyként azonosítottam. XD
"Egy ilyen baba vagy gyerek, vagy saját magunk idealizált leképezése, vagy szerető. Persze nem feltétlenül pótlék. Van, aki két gyerek mellett is saját fiának-lányának tekinti, vagy minden ujjára jut egy pasi, mégis úgy bánik a babával, mint egy ki tudja hányadikkal. Mindenki igyekszik tompítani, de ez van." - Ez volt az, amit én anno éreztem, ahogy hallottam beszélni erről mást. Én pótlékként tudtam csak rá gondolni, meg babaként. Ezért is volt fura az egész, hogy én miért akarok ilyesmit, hiszen a fizikai világ, a megfogható dolgok nem is igazán érdekelnek javarészt... Akár így van, ahogy a fanficben, akár nem, én azonnal végiggondoltam, számomra mi a BJD. Saját magam idealizált leképezése. Ugyanúgy, mint a karaktereim. =)
Egyelőre a 4. fejezetig jutottam, hamarosan folytatom, csak most felmegyek Talyhoz. =)
Hétvégi élmények
Ezen a pénteken elmaradt a szokásos találkozónk Timivel, mert neki családi programja volt, így Imi jött hozzánk. Betoltunk két pizzát, állatoztunk, beszélgettünk, videókat néztünk és beszélgettünk Tmivel cseten. =D Jól éreztük magunkat, sok mindenről szó esett. Végül kikísértem Imit a trolihoz, aztán lefeküdtünk aludni Benével. Másnap ugye tanfolyam volt, amiről majdnem elkéstem. XD Addig készülgettem, hogy késve indultam és totál izgultam, hogy 25 perc tényleg elég-e odaérni. Elég. =) Beértem öt perccel kezdés előtt, váltottunk pár szót két lánnyal, aztán kezdte is az oktató. Megint az a pasi volt, akivel annyira nem vagyok megelégedve és a visszhangok alapján a többiek is úgy gondolják, hogy nagyon szétszórt annak ellenére, hogy jegyzet vezeti a beszédét. Karakterisztikát és struktúrát kéne tanítania, de eddig csak árnyaltuk a témát, volt szó valami pályázatról, amihez ugyancsak nem mondott elég infót, belekezdett ebbe-abba, de az óra végére már csak néztem, hogy most akkor mi van. XD Óra után egy harmadik lánnyal utaztam, aki egy könyvet is ajánlott. Meglepően sok köze van a forgatókönyvírói tanfolyamhoz ahhoz, amit akartam, de komolyan. El vagyok képedve, de örülök is nagyon. =)
Lementem a klubba, ahol Randicon volt. =) Sok fiú és lány jelent meg, s az egyik szervező beültette a barátnőjét, hiszen egy lánnyal kevesebb jött el és hogy egyik srácnak se kelljen a plafont néznie, míg a többiek beszélgetnek. Tiszta cuki volt a társaság, nekem nagyon bejött az egész. =D Kíváncsi vagyok, milyen visszhangja lesz/van, mi alakult. Az is jó volt, mennyire sok ember volt a klubban, kábé mozdulni alig lehetett. =D
Ettünk, Agyartól kértem két hotdogot, Imi leült mellém gabonapelyhezni, majd elkezdtem fejleszteni Sheont, mire befutott IchiGo és Gergő, így négyen Benével mentünk a La Deliziába. Szeretem azt a helyet, bár most a levendulától nagyon nehéz volt a levegő, nehezebben tudtam lélegezni, ami nyomasztott és Benét is, ráadásul szombat estére már eléggé le volt rabolva. Isteni finom volt minden, répatortát, zabkekszet és csokihabot kértem meggyszörppel, bár megenni nem tudtam, a hotdog jelezte, hogy köszöni szépen, párban is kitölti a gyomrom. Nem voltam túlságosan feldobva emiatt, de elcsomagolgattam a maradékot, majd sikerült otthagyni a helyen, ezért tegnap ettem meg. XD
Nem sokat tudtunk beszélgetni IchiGoval, ő nem volt jól, rám rám tört a kajakóma. XD A kutyusa tetszik, bár asszem, Bene tényleg kiugrana az ablakon, ha még egy olyan kutyát is néznék magamnak, ám mivel normál áron 10.000.- forintnál kezdődik, valószínűleg kimarad a repertoáromból, azért annyira nem szeretnék ilyesmit, hogy ennyire drágán vegyem meg, noha IchiGonak is sikerült olcsón hozzájutnia Teszveszen. Rábízom a jövőre, egyelőre a BJD köt le a legjobban. Elkezdtem az elejéről olvasni az Ametisztgyöngyöket, Gigi és Nana blogját, olvasni is elkezdtem, most a Haruko hercegnő van nálam, úgyhogy tágítom a fejem rendesen. ^^
La Deliziázás után visszamentünk a helyre, IchiGoék nem sokkal később mentek is, mi meg Imivel szerepjátékoztunk Agyar KM-kedése alatt. Huntert játszottunk, ami a WoD egy része. Nagyon élveztem, remek kaland volt. Szeretem Agyar ötleteit és azt is, ahogy megvalósítja, laza és kreatív KM. =) Imi védelmező vadász volt, én támadó vadász, amivel nagyon kiegészítettük egymást. Imi olyan skilleket vett fel, amivel engem védhet, gyógyíthat, támogathat, én pedig olyant, amivel kicsit belelátok a jövő rejtelmeibe és nagyobbat, veszélyesebbet tudok hasítani az egzotikus fegyvereimmel. Kiéltem magam, egy gerincwakizashit találtam ki, egy kvanist és két utát, méghozzá mindkettő átalakított volt. Belegondolva utólag ritkán tud a karakterem tiszta vágást okozni, csak akkor, ha a kardját nem bontja szét, de Agyar úgy mesélte, hogy az vérfarkasok elleni kezdő csapásomban már széthullott csigolyákra a kardom, rátekeredett a vérfarkas nyakára, majd ahogy visszahúztam, a lendülettel lecsapta egy másik vérfarkas fejét is. XD Jó kis eszköz... =D
A kaland röviden az volt, hogy a kedvenc kocsmánkban iszogatva megjelent mellettünk két ügynök. Elvittek minket egy főhadiszállásra, ahol is megtudtuk, hogy űrcsaták is folynak, nagyon komoly védelem alatt áll a Föld, számunkra elképzelhetetlen képességekkel bírnak az űrbéli harcosaink, mi meg néztünk Imivel, hogy a Man in blackbe csöppentünk, vagy álmodunk, vagy mi van. XD Nekünk egy földi katonát kellett likvidálnunk, aki hazatért a bolygóra és csalódott az emberiségben, ezért úgy gondolta, hogy el kell pusztítani a Földet, hiszen az itteniek nem érdemlik meg az űrbéli harcosok áldozatait, s ha mi elpusztulunk, akkor őnekik nem kell meghalniuk értünk. =) Láttunk a fickóról - elég jóvágású ember volt, a karakterem sajnálta, hogy meg kell ölnie - egy videófelvételt, amin egy betontömböt pusztán az akaratával összemorzsol, ezért eléggé nem voltunk bizakodóak. Szerencsére kaptunk pár idióta segítőt, akikről nem sokat tudtunk meg. Annyira nem is akartunk, engem speciel az érdekelt, milyen harci helyzetben a legjobbak, a többit oldják meg. XD Mivel egy tucat vérfarkas kísérte a kattant űrharcost, a tisztogatás úgy indult, hogy elvesztettünk néhány segítőt, de a vérfarkasok is megdöglöttek. Ezután szembekerültünk igazi ellenfelünkkel, akinek narancssárga nyalábok és gömbök voltak a fegyverei ellenünk, amihez hozzászagolni se tudtunk. Azt megállapítottuk Imivel mielőtt elindultunk volna a főhadiszállásról, hogy emberünk a fegyverei nélkül nem sokat ér, ezért megpróbáltuk kilőni a fegyvereit a kezéből. Na erre Imi kezére rácsavarta a saját fegyverét. XD Na itt tette el a karakterem a kardját, hogy nem, ebből nem lesz semmilyen más forma, főleg nem nyaklánc nekem. XD Imi majdnem meghalt, egy az ellenségünkhöz hasonló képességű srác védte meg, aztán az ellenfelünknek vér buggyant ki a szájából. Dimitri közben elájult, az én karakterem meg ott maradt kábé meztelennek érezve magát ezzel az űrbéli pokolhozóval, mivel úgy volt vele a csajszi, hogy oké, lecsaphatná a fejét, kibelezhetné, agyonverhetné, de hogy ő egyiket se próbálja meg, az tuti, mert amit eddig látott belőle, azzal elég csúnya véget érne a támadási kísérlete. XD Mázlira az orvlövészünk úgy találta el egy korábbi pillanatban, hogy valamennyi létfontosságú szervét átlőtte, így percek alatt, még egy monológot lenyomva meghalt a fickó. Jó volt a monológ, valami olyasmit mondtam neki rá, hogy mindenki Isten nevével dobálózik, pedig nincs Isten, de ha lenne és valóban olyan hihetetlen ereje lenne, mint amivel felruházzák, akkor nem létezne úgy, olyan formában a világunk, ahogy, mert nem engedné, megváltoztatná. Ezzel, asszem, sikerült meghoznom a fickónak a lelkibékét, a mellette lévő, hasonló képességű srác meg nekiállt sírni. Az apja volt az ellenfelünk.
Agyar azt mondta, nem tervez második kalandot, de mi nagy lelkesen mondtuk, hogy mi viszont szeretnénk, mert jó sztori volt és a karakterek is tetszenek. =D A kaland végén megjelent egy öltönyös, közölte, hogy nem tudunk semmiről, nem láttunk, semmit, majd visszakerültünk a kocsmába, ahonnan indultunk. =D Vicces volt. A karakterem nem nézett az öltönyös szemébe, előhúzta a kardját és figyelte a mozgását. Látszik, hogy harcos: ha bármi gyanús mozdulatot tett volna, tutira levágja. XD És most először választottam olyan nevet a karakteremnek, amely unszimpatikus nekem (Anett). =D
Jó későn értünk haza, az utolsó trolival mentünk, s mivel sikerült bent hagynom a helyen a telefonomat, jó egy órával előbb kellett kelnem, hogy elmenjek érte, mivel Sangoval csak azt beszéltük meg, hogy 11 körül a Tesconál találkozunk. XD Idegbajt kaptam volna, ha nem tudom felhívni, hogy itt vagyok, mikor érsz ide. =D Míg vártam rá, indiai boltot néztem, aztán újságot olvastam. Lekaptam pár divatlapot is, de ami igazán megmaradt belőlük, hogy Emma Watson mennyire szép és stílusos. =D Aztán befutott Sango, elmentünk kajáért, inniért, vettünk gumicukrot, édességet, majd leültünk egy padra beszélgetni. Én ettem közben, ő a gumicukron nyammogott. Sokáig ültünk ott, majd meglátogattuk a klotyómanót, utána bementünk a Deichmanba és megállapítottuk, hogy alig van már ott sajnos normális, jó cipő. Libriben is jártunk, Sango vett is két Danielle Steel könyvet, amitől engem a hideg is kirázott. XD Én kinéztem magamnak a Felhőatlaszt és a Pi életét, azokat is szeretném elolvasni. A Felhőatlasznak nagyon érdekes a szerkezete, az ára meg horribilis (3.500.- forint). oO' A Pi élete viszont könyvben nagyon cuki, mindkét kiadásban iszonyat tetszik, az egyik édes, a másik meg olyan sugárzó. =)
Kikísértem félútig Sangot, aztán elköszöntünk egymástól, a négy órás busszal mentem vissza a helyre, mivel Timi és a barátnéja jöttek 5 és 6 között. Kriszta volt csak lent, beszélgettünk, ami nagyon jólesett, hiányzott már egy ilyen nagy beszélgetés vele, most nem is volt semmi, senki, ami zavarjon minket. =) Timit kimentem felhívni hétkor, hogy hol vannak már, mi van. Fordulok a WestEnd felé, erre mögülem fiúhang rám kiabál. Úgy összerezzentem. XD Bene volt és azt hitte, el akarok menni. Mondtam, hogy nem, kapott csókot, Dasco puszit. Ők a Cantinában voltak Bushido bemutatót tartani, s épp megérkeztek. Jó, örülök nektek, hívom Timit. Feltűnik az utca végén egy ismerős sziluett, Timi nem veszi fel. Ahogy egyre közeledett a személy, egyre biztosabb lettem benne, hogy az Timi. XD Mivel nem látok annyira jól, elég vicces szitu jött ki, de jót nevettünk rajta. Mi összebújtunk szokás szerint a kanapén és beszélgettünk. A barátnője nem tudott jönni, mert a nővére átszervezte a programját, de elvoltunk maximálisan nélküle is. Alig várom a pénteket, mert Timi lehozza Pezót (a nevéből alkotott saját becenév, amit sosem fogok máshol, csak a blogban használni XD ), akivel elég sokat hallottunk már egymásról Timitől. =D Izgatott vagyok. ^^
Alig akartunk elindulni, de Timinek haza kellett mennie, ezért kénytelenek voltunk végül. Persze jó kis késést produkált, mert elpofáztuk az időt, de élt, beszéltem vele még este. =D Meg Talyval, Anyuval és Imivel is. Egész népszerű voltam. ^^ 11-re persze kidőltem, kevés volt az a 6 óra alvás, meg előtte se sikerült sokat aludni a héten. XD Pedig elgondolkodtam, hogy beugrom játszani KT-n, de végül úgy voltam vele, hogy úgysem lesz hosszú életű, akkor meg nem bolygatom meg a dolgokat, hagyom játszani Kibát és Talyt. Bááár... Nem tudom, még nem döntöttem. XD Imádom felzavarni a dolgokat, tény. =)
Van új fülvédőm. ^^ Szerintem nagyon cuki, puha és hiába lesz tőle ufófejem, teljesen odavagyok érte. =D Benének tudtam, hogy nem fog tetszeni, Timinek viszont tetszett és mivel visszakaptam a fényképezőmbe a memóriát - már csak az elemeket kell megtalálnom és a töltőt, hogy fel tudjam tölteni XD -, hamarosan vélhetően képek is lesznek. ^^ A kürtőskaláccsal jól befürödtem. Meg akartam lepni Benét, de sikerült olyat választanom, amit nem szeret. Pedig nekem határozottan rémlik, hogy azt mondta, a dejót nem szereti, a diót igen. XD Na mindegy, legközelebb vaníliásat kap, vagy kókuszosat. Abban tuti voltam, hogy a fajhéjat nem szereti, a kakaós meg szerintem nem kürtőskalácsos. XD
Lementem a klubba, ahol Randicon volt. =) Sok fiú és lány jelent meg, s az egyik szervező beültette a barátnőjét, hiszen egy lánnyal kevesebb jött el és hogy egyik srácnak se kelljen a plafont néznie, míg a többiek beszélgetnek. Tiszta cuki volt a társaság, nekem nagyon bejött az egész. =D Kíváncsi vagyok, milyen visszhangja lesz/van, mi alakult. Az is jó volt, mennyire sok ember volt a klubban, kábé mozdulni alig lehetett. =D
Ettünk, Agyartól kértem két hotdogot, Imi leült mellém gabonapelyhezni, majd elkezdtem fejleszteni Sheont, mire befutott IchiGo és Gergő, így négyen Benével mentünk a La Deliziába. Szeretem azt a helyet, bár most a levendulától nagyon nehéz volt a levegő, nehezebben tudtam lélegezni, ami nyomasztott és Benét is, ráadásul szombat estére már eléggé le volt rabolva. Isteni finom volt minden, répatortát, zabkekszet és csokihabot kértem meggyszörppel, bár megenni nem tudtam, a hotdog jelezte, hogy köszöni szépen, párban is kitölti a gyomrom. Nem voltam túlságosan feldobva emiatt, de elcsomagolgattam a maradékot, majd sikerült otthagyni a helyen, ezért tegnap ettem meg. XD
Nem sokat tudtunk beszélgetni IchiGoval, ő nem volt jól, rám rám tört a kajakóma. XD A kutyusa tetszik, bár asszem, Bene tényleg kiugrana az ablakon, ha még egy olyan kutyát is néznék magamnak, ám mivel normál áron 10.000.- forintnál kezdődik, valószínűleg kimarad a repertoáromból, azért annyira nem szeretnék ilyesmit, hogy ennyire drágán vegyem meg, noha IchiGonak is sikerült olcsón hozzájutnia Teszveszen. Rábízom a jövőre, egyelőre a BJD köt le a legjobban. Elkezdtem az elejéről olvasni az Ametisztgyöngyöket, Gigi és Nana blogját, olvasni is elkezdtem, most a Haruko hercegnő van nálam, úgyhogy tágítom a fejem rendesen. ^^
La Deliziázás után visszamentünk a helyre, IchiGoék nem sokkal később mentek is, mi meg Imivel szerepjátékoztunk Agyar KM-kedése alatt. Huntert játszottunk, ami a WoD egy része. Nagyon élveztem, remek kaland volt. Szeretem Agyar ötleteit és azt is, ahogy megvalósítja, laza és kreatív KM. =) Imi védelmező vadász volt, én támadó vadász, amivel nagyon kiegészítettük egymást. Imi olyan skilleket vett fel, amivel engem védhet, gyógyíthat, támogathat, én pedig olyant, amivel kicsit belelátok a jövő rejtelmeibe és nagyobbat, veszélyesebbet tudok hasítani az egzotikus fegyvereimmel. Kiéltem magam, egy gerincwakizashit találtam ki, egy kvanist és két utát, méghozzá mindkettő átalakított volt. Belegondolva utólag ritkán tud a karakterem tiszta vágást okozni, csak akkor, ha a kardját nem bontja szét, de Agyar úgy mesélte, hogy az vérfarkasok elleni kezdő csapásomban már széthullott csigolyákra a kardom, rátekeredett a vérfarkas nyakára, majd ahogy visszahúztam, a lendülettel lecsapta egy másik vérfarkas fejét is. XD Jó kis eszköz... =D
A kaland röviden az volt, hogy a kedvenc kocsmánkban iszogatva megjelent mellettünk két ügynök. Elvittek minket egy főhadiszállásra, ahol is megtudtuk, hogy űrcsaták is folynak, nagyon komoly védelem alatt áll a Föld, számunkra elképzelhetetlen képességekkel bírnak az űrbéli harcosaink, mi meg néztünk Imivel, hogy a Man in blackbe csöppentünk, vagy álmodunk, vagy mi van. XD Nekünk egy földi katonát kellett likvidálnunk, aki hazatért a bolygóra és csalódott az emberiségben, ezért úgy gondolta, hogy el kell pusztítani a Földet, hiszen az itteniek nem érdemlik meg az űrbéli harcosok áldozatait, s ha mi elpusztulunk, akkor őnekik nem kell meghalniuk értünk. =) Láttunk a fickóról - elég jóvágású ember volt, a karakterem sajnálta, hogy meg kell ölnie - egy videófelvételt, amin egy betontömböt pusztán az akaratával összemorzsol, ezért eléggé nem voltunk bizakodóak. Szerencsére kaptunk pár idióta segítőt, akikről nem sokat tudtunk meg. Annyira nem is akartunk, engem speciel az érdekelt, milyen harci helyzetben a legjobbak, a többit oldják meg. XD Mivel egy tucat vérfarkas kísérte a kattant űrharcost, a tisztogatás úgy indult, hogy elvesztettünk néhány segítőt, de a vérfarkasok is megdöglöttek. Ezután szembekerültünk igazi ellenfelünkkel, akinek narancssárga nyalábok és gömbök voltak a fegyverei ellenünk, amihez hozzászagolni se tudtunk. Azt megállapítottuk Imivel mielőtt elindultunk volna a főhadiszállásról, hogy emberünk a fegyverei nélkül nem sokat ér, ezért megpróbáltuk kilőni a fegyvereit a kezéből. Na erre Imi kezére rácsavarta a saját fegyverét. XD Na itt tette el a karakterem a kardját, hogy nem, ebből nem lesz semmilyen más forma, főleg nem nyaklánc nekem. XD Imi majdnem meghalt, egy az ellenségünkhöz hasonló képességű srác védte meg, aztán az ellenfelünknek vér buggyant ki a szájából. Dimitri közben elájult, az én karakterem meg ott maradt kábé meztelennek érezve magát ezzel az űrbéli pokolhozóval, mivel úgy volt vele a csajszi, hogy oké, lecsaphatná a fejét, kibelezhetné, agyonverhetné, de hogy ő egyiket se próbálja meg, az tuti, mert amit eddig látott belőle, azzal elég csúnya véget érne a támadási kísérlete. XD Mázlira az orvlövészünk úgy találta el egy korábbi pillanatban, hogy valamennyi létfontosságú szervét átlőtte, így percek alatt, még egy monológot lenyomva meghalt a fickó. Jó volt a monológ, valami olyasmit mondtam neki rá, hogy mindenki Isten nevével dobálózik, pedig nincs Isten, de ha lenne és valóban olyan hihetetlen ereje lenne, mint amivel felruházzák, akkor nem létezne úgy, olyan formában a világunk, ahogy, mert nem engedné, megváltoztatná. Ezzel, asszem, sikerült meghoznom a fickónak a lelkibékét, a mellette lévő, hasonló képességű srác meg nekiállt sírni. Az apja volt az ellenfelünk.
Agyar azt mondta, nem tervez második kalandot, de mi nagy lelkesen mondtuk, hogy mi viszont szeretnénk, mert jó sztori volt és a karakterek is tetszenek. =D A kaland végén megjelent egy öltönyös, közölte, hogy nem tudunk semmiről, nem láttunk, semmit, majd visszakerültünk a kocsmába, ahonnan indultunk. =D Vicces volt. A karakterem nem nézett az öltönyös szemébe, előhúzta a kardját és figyelte a mozgását. Látszik, hogy harcos: ha bármi gyanús mozdulatot tett volna, tutira levágja. XD És most először választottam olyan nevet a karakteremnek, amely unszimpatikus nekem (Anett). =D
Jó későn értünk haza, az utolsó trolival mentünk, s mivel sikerült bent hagynom a helyen a telefonomat, jó egy órával előbb kellett kelnem, hogy elmenjek érte, mivel Sangoval csak azt beszéltük meg, hogy 11 körül a Tesconál találkozunk. XD Idegbajt kaptam volna, ha nem tudom felhívni, hogy itt vagyok, mikor érsz ide. =D Míg vártam rá, indiai boltot néztem, aztán újságot olvastam. Lekaptam pár divatlapot is, de ami igazán megmaradt belőlük, hogy Emma Watson mennyire szép és stílusos. =D Aztán befutott Sango, elmentünk kajáért, inniért, vettünk gumicukrot, édességet, majd leültünk egy padra beszélgetni. Én ettem közben, ő a gumicukron nyammogott. Sokáig ültünk ott, majd meglátogattuk a klotyómanót, utána bementünk a Deichmanba és megállapítottuk, hogy alig van már ott sajnos normális, jó cipő. Libriben is jártunk, Sango vett is két Danielle Steel könyvet, amitől engem a hideg is kirázott. XD Én kinéztem magamnak a Felhőatlaszt és a Pi életét, azokat is szeretném elolvasni. A Felhőatlasznak nagyon érdekes a szerkezete, az ára meg horribilis (3.500.- forint). oO' A Pi élete viszont könyvben nagyon cuki, mindkét kiadásban iszonyat tetszik, az egyik édes, a másik meg olyan sugárzó. =)
Kikísértem félútig Sangot, aztán elköszöntünk egymástól, a négy órás busszal mentem vissza a helyre, mivel Timi és a barátnéja jöttek 5 és 6 között. Kriszta volt csak lent, beszélgettünk, ami nagyon jólesett, hiányzott már egy ilyen nagy beszélgetés vele, most nem is volt semmi, senki, ami zavarjon minket. =) Timit kimentem felhívni hétkor, hogy hol vannak már, mi van. Fordulok a WestEnd felé, erre mögülem fiúhang rám kiabál. Úgy összerezzentem. XD Bene volt és azt hitte, el akarok menni. Mondtam, hogy nem, kapott csókot, Dasco puszit. Ők a Cantinában voltak Bushido bemutatót tartani, s épp megérkeztek. Jó, örülök nektek, hívom Timit. Feltűnik az utca végén egy ismerős sziluett, Timi nem veszi fel. Ahogy egyre közeledett a személy, egyre biztosabb lettem benne, hogy az Timi. XD Mivel nem látok annyira jól, elég vicces szitu jött ki, de jót nevettünk rajta. Mi összebújtunk szokás szerint a kanapén és beszélgettünk. A barátnője nem tudott jönni, mert a nővére átszervezte a programját, de elvoltunk maximálisan nélküle is. Alig várom a pénteket, mert Timi lehozza Pezót (a nevéből alkotott saját becenév, amit sosem fogok máshol, csak a blogban használni XD ), akivel elég sokat hallottunk már egymásról Timitől. =D Izgatott vagyok. ^^
Alig akartunk elindulni, de Timinek haza kellett mennie, ezért kénytelenek voltunk végül. Persze jó kis késést produkált, mert elpofáztuk az időt, de élt, beszéltem vele még este. =D Meg Talyval, Anyuval és Imivel is. Egész népszerű voltam. ^^ 11-re persze kidőltem, kevés volt az a 6 óra alvás, meg előtte se sikerült sokat aludni a héten. XD Pedig elgondolkodtam, hogy beugrom játszani KT-n, de végül úgy voltam vele, hogy úgysem lesz hosszú életű, akkor meg nem bolygatom meg a dolgokat, hagyom játszani Kibát és Talyt. Bááár... Nem tudom, még nem döntöttem. XD Imádom felzavarni a dolgokat, tény. =)
Van új fülvédőm. ^^ Szerintem nagyon cuki, puha és hiába lesz tőle ufófejem, teljesen odavagyok érte. =D Benének tudtam, hogy nem fog tetszeni, Timinek viszont tetszett és mivel visszakaptam a fényképezőmbe a memóriát - már csak az elemeket kell megtalálnom és a töltőt, hogy fel tudjam tölteni XD -, hamarosan vélhetően képek is lesznek. ^^ A kürtőskaláccsal jól befürödtem. Meg akartam lepni Benét, de sikerült olyat választanom, amit nem szeret. Pedig nekem határozottan rémlik, hogy azt mondta, a dejót nem szereti, a diót igen. XD Na mindegy, legközelebb vaníliásat kap, vagy kókuszosat. Abban tuti voltam, hogy a fajhéjat nem szereti, a kakaós meg szerintem nem kürtőskalácsos. XD
Statisztikák újra
Chimmel egyik kommentben a blogján beszéltük, hogy mi olyanok vagyunk, hogy minden kommentre szeretünk válaszolni, szeretjük is, ha van, mire, satöbbi és megemlítettük a legtöbb komment kategóriáját. =) Nos, az én rekordom a 21 darab hozzászólás és ehhez a bejegyzéshez jött ennyi. =)
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Munkából blog
Eltűntem, mert nem sok időm maradt a blogra. El vagyok havazva. Szép kis szójáték ebben a havas időben. =) Emellett beteg is vagyok, de már javul a helyzet, már nem fájok annyira, mint mondjuk tegnap. =) Munka már nincs sok, tegnap a dolgom jelentős részét megcsináltam, s holnap is kell jönnöm, úgyhogy a nagy egy nagyobb részében lazsálok úgymond. Fekete őzvegyezek, netezek, írok, olvasok, de azért csinálom azt is, ami a munkám. =)
A karácsonynak egy teljes postot szeretnék, lehetőleg fényképekkel - noha fényképezőm még mindig nincs -, mert csodálatos szép dolgokat kaptam a lolitáktól. Anyukámtól fürdősót kaptam, lilás színűt, levendula illatút. Nevettük is, hogy a december úgy fest, a levenduláé nálunk, mert levendulás potpurriból csináltam szekrényillatosítót, levendula illóolajat kerestem mindenhol és sehol se kaptam, Anyu viszont ráakadt a Tescoban csak úgy véletlenül (mivel ott nem szokott ilyesmi lenni), s akkor még a fürdősó is levendulás. =D
Köszönöm szépen mindenkinek, aki karácsony alkalmával gondolt rám. A legnagyobb meglepetést Aune okozta nekem, akitől két rókát kaptam. Tündéri édesek, még nem tudom, mire tegyem rá, minek használjam őket, de egyszerűen késztetést érzek rá, mert teljesen és annál is jobban beléjük szerettem. =) Kishi rémesen nagyon beletalált régi vágyaim egyikébe, ugyanis mióta nagyon szeretem a fülbevalókat, akartam egy üvöltő farkasosat, ő pedig zsugorfóliából feketét csinált nekem. Nagyon láwos, imádom őket. Meg is fogant egy nagyon őrült gondolat a fejemben, amikor megláttam őket. Egy farkasos szoknya vagy JSK. Valószínűleg egyszínű anyagból, kevesebb anyagból, mint a többi, hogy a minta szépen ráfeküdjön az alsószoknyákra, s középen egyetlen, hatalmas, hímzett farkas lesz a mintája. Elképzeléseim szerint üvöltő farkas lesz és könnyen lehet, hogy egérszürke színű, noha a vörösbarna és barna szín farkasok a favoritjaim. =) A macskás JSK vagy szokja sem került feledésbe, még emlékszem, milyennek képzeltem el. Az könnyen lehet, hogy rózsaszín lesz, de a sárgakrém színű is esélyes. =) Meglátjuk. Ilyen komoly hímzésmunkám még sosem volt, úgyhogy rengeteg előkészületet igényel. ^^ Nanától kaptam egy fülbevalót nagyon édes kis dobozban, s azt a pár szót mellékelte hozzá - megint egy más kézírással =D -, hogy tudja, hogy nem szeretem az angyalokat, de ezt _muszáj_ volt nekem ajándékoznia. =) Nagyon szeretem az angyalokat, nem azért tettem "tiltólistára" őket a Secret Santa alkalmából, mert nem, hanem azért, mert kevés olyan angyalos dolog van, ami nekem tetszik. =) Sok túl giccses, vagy az arca nem elég angyali az én ízlésemnek. =) Viszont a szárnyas fülbevaló, amit kaptam tőle, gyönyörű. =) Cchan saját készítésű dobozkát ajándékozott nekem, így meglett a farkasos fülbevaló és a Kishitől kapott két kis macskás csatt tárolóhelye. =) IchiGotól egy gyertyát kaptam, ami nem túl rózsaszín, hanem szerintem nagyon cuki és tetszik az illata. =) Külön tetszik, hogy ha majd elégetem a zselés gyertyát, a benne lévő három kis dolgot majd valszeg fel fogom tudni használni valami díszítéséhez. =) A Lolita Secret Santam - most már elárulom, ha már ennyire belementem a dolgokba - Yume volt, aki megajándékozott a Pokoli báléjszakák kötetével, egy fehér lolis zoknival és cukorbottal, amit még 25-én megettünk Benével filmnézés közben. =D Mikor megláttam a könyvet, megrémültem, hogy már az az egy sokkal többe kerül, mint a megszabott értékhatár, aztán megnyugodtam, mert nem vadonat új darab. Tök büszke voltam, bár ez lehet, hogy furi, de tényleg. Egy jó állapotban lévő használt könyv szerintem érték. =) Ennyi.
Ha valamit kihagytam a listából, azért elnézést kérek, nem akármi, csak munkából írok, ráadásul a teljesség igénye nélkül kezdtem bele, hiszen mint fentebb írtam, a karácsonynak egy külön bejegyzést szánok. =)
Remélem, hamarosan képekkel tudom postolni nektek. =)
Sajnos én még lógok pár ajándékkal. =/ Szüleimnek például. Apunak már kitaláltam, csak még nem volt érkezésem megformálni a kis gyurmamását, Anyunak viszont még csak annyi kristályosodott ki, hogy valami egyszerű, kicsit elegáns és nőies, horoszkóphoz kapcsolódó medált szeretnék. Ki kellene találnom, milyen színű legyen, milyen legyen a hangulata, mit ábrázoljon és akkor meg tudom álmodni. De valahogy még nem érett meg ez a gondolat, hiányzik belőle az ihlet. =( Aztán Nanának is készültünk Benével ajándékkal, de az a gondolat sem érett meg, majd annyira elhavazódtunk, hogy végül nem lett meg az ajándék. Szerencsére van egy új ötletem, úgyhogy nem aggódom, csak még nincsenek alapanyagaim. Sajnos nagyon úgy fest, januárban fogom csak tudni megcsinálni. =/ Késve bár, de törve nem - ismerjük. Hát ez lesz. Sangonak már csak karikát kéne tenni a fülbevalójára és oda kéne neki adnom. Már látom, hogy ki fog ugrani a bőréből, még akkor is, ha szerintem számít rá, hogy megkapja a lovenyulat, amit először csináltam és úgy volt, hogy nem adom oda senkinek, mert az a minta és mert kicsit megégett (elsötétedett a gyurma, egyébként semmi baja). =D Emellé még veszek neki egy tábla csokit - fenébe, elfelejtettem, melyik a kedvence! Oo" Pedig karácsony előtt mondta... Hát akkor a párját fogom megkérdezni, ha meg nem tudja, megkérdeztetem vele. XD És még van egy ajándék - pontosabban kettő -, ami még befejezésre vár. Egy karkötő, amit eredetileg magamnak csináltam, de félidőben hirtelen beugrott, hogy ez nem nekem készül. Szerintem nagyon jól néz ki, már van róla kép, majd ha már megajándékoztam vele azt, akit szeretnék - elvileg olvasóm, úgyhogy nem írok erről semmi többet -, teszek fel róla. =) Nem tudom, neki tetszeni fog-e, szerintem igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy hordaná is, de majd meglátjuk. =D A másik egy fülbevaló, csingilingi fülbevaló méghozzá, lila és Fimoból van. Nekem nagyon tetszik, lehet, csinálok majd magamnak is egy olyat, vagy ahhoz hasonlót. Ez Szandráé lesz, de nem tudom, mikor fogom tudni odaadni neki, mivel ő is dolgozik, én is, stb. De majd... Kell találkoznunk, mert beszerezte nekem Hoppál Bori - Kebelbaránők című könyvét. Nagyon jó kis olvasmány, minden lánynak, nőnek ajánlom. Bori nagyon tudja, mi a dörgés csajfronton, nagyon tisztelem és felnézek rá a munkássága és a személyisége miatt is. =) Első könyve, de nem az első tanítása és tanulmánya. =) Az a könyv a magam ajándéka, amiért sokat fejlődtem. =)
És akkor elérkeztem oda, amiről eredetileg akartam blogolni. XD
Hétfőn Benével WestEndbe mentünk, miután végeztem a munkahelyemen. Már akkor rém ramatyul voltam, de nem akartam lemondani a mozit, amit már jóval karácsony előtt megbeszéltünk, úgyhogy összeszedtem magam annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat egymással. Farkas éhes voltam, úgyhogy bedobtunk egy pizzát, miután megvettük a mozijegyet. Kicsit rossz hangulatom lett egy kóla miatt, igazából nem fontos, hogy mi volt, mi tudjuk, ez a lényeg, úgyhogy nem volt könnyű velem utána. De aztán megajándékoztam magam pár dologgal. Kevés sminkes cuccom volt, mert korábban nem tartottam fontosnak az ilyesmit. Kihúztam a szemem és kész, ennyi volt a sminkelősdi nálam. Most igényem van többféle felszerelésre, szempillaspirálra, szemfestékre, arcpirosítóra, szájfényre, alapozóra, úgyhogy vettem magamnak. Tök büszke vagyok magamra, hogy eljutottam ide. ^^ Most már szükségem van egy nagyon tartóeszközre is, amibe ezeket tehetem, mert a jelenlegi elég szűkössé vált az új cuccokkal kiegészült felszerelésem számára. xD
Ezen kívül beszereztem magamnak pár új hajgumit, szemeztem pár csattal, táskával, csajos cuccal, de nem volt meg a szerelem, úgyhogy keresgélem tovább a tökéletes dolgokat, szereztem ilyen mélytisztítós arclemosót, megint fogkrémet váltottam - hol Elmexet használok, hogy erősítsem a fogaim, hol Vademecumot, hogy fehéredjenek, hol valami tök mást, ami épp megtetszik. Sokáig Colgate-et használtam, de az tele van méreganyagokkal, az íze soknak túl erős, maró hatású, aztán Sensodine-t is próbáltam, de az nem ízlik (tudom, nem megenni kell, de akkor is a számba kerül és érzem, hogy nem finom), meg nem értem el vele a kívánt hatást - se fehérebb, se ellenállóbb, se erősebb nem lett a fogam tőle -, a fogorvos először kötelezett az Elmexre, mert porlékonyak a fogaim, de hosszú használat után szerintem nem ért semmit nálam, majd a Vademecumot ajánlották. Én meg tesztelek, időm, mint a tenger. =D
A hajsamponnal is ez lesz - noha azt ajánlott váltogatni. A Head&Shoulders szerintem jó sampon, de idővel szerintem olyan a fejbőr számára, mint a drog, anélkül korpásodik, zsírosodik, ami nekem tiltólistára tette. Van benne valami, amihez hozzászokik a szervezet és anélkül nem tud normálisan működni. Ez nem kafis szerintem. Aztán volt a Fruktis, aminek nagyon bejött az illata, de ma már asszem, nem kapható, vagy csak én nem futok vele össze sehol. Csomó mindent próbáltam már, de ami jó volt, az nem tudom már, hogy mi volt, ami nem, azt nem érdemes újra keresni. Azt tudom még, hogy a W2 nekem nem jött be. Rövid távon erős és szőkítő hatású volt, hosszútávon szárította és roncsolta a hajam. =/ Amellett, hogy én balzsamozom évek óta a hajamat, a W2-től fél év után kezelhetetlen lett a hajam. Oo' Benével megbeszéltük, hogy az Etele téri sminkkellékeshez, vagy mihez megyünk, ahol múltkor beszereztem egy marha jó balzsamot. Abból a balzsamból is kell, mert az nagyon jó volt - amit tavaly kaptam apu nőjétől, mintha nem is használtám, ahhoz képes annyira semmi -, s ott nézek sampont is. =)
Úgy érzem újító szakaszomban vagyok. Új dolgokat szeretnék, s nagyjából körvonalazódott is, hogy miket. =) Szóval tök jó. =D
A másik, ami miatt kezdtem a bejegyzést: Nana feltett a blogjában pár kérdést és arra kerestem a választ.
"Szerintetek milyen lesz az új év? Mit terveztek, mit fogtok (máshogy) csinálni? Tesztek valamilyen fogadalmat?"
Az új év szerintem izgalmas lesz. Rengeteg munkát, tanulnivalót és fejlődést hoz a számomra, szóval nem lesz könnyű, de úgy érzem, gyömölcsöző lesz. Érzem azt is, hogy nagy találkozások zajlanak majd le jövőre és ezektől egy kicsikét félek is, ha őszintén meg akarom mondani a frankót. Két olyan személy van az életemben, akiknek stoptáblát tettem az útjába a hozzám vezető úton és úgy érzem, ennek ellenére jövőre elindulnak felém és el is fognak érkezni hozzám. Az egyikkel évek óta nem beszéltem, semmilyen kapcsolatom nincs, mert én így akartam és tartotta is hozzá magát, mégis egyszerűen érzem, hogy ahhoz, hogy többé ne féljek, hogy találkozunk, mert többé nem keres majd, még egy találkozóra fel kell készülnöm. A másikkal úgy fél éve szakadt meg a kapcsolat, bár azelőtt is döcögött két évig, holott három fantasztikus-misztikus-mesébeillő évünk volt együtt. Nem olyan rég kapott stoptáblát, amivel azt hiszem, nagyon mélyen megbántottam, de már - ahogy tegnap is fogalmaztam - túl sokáig hullámvasútaztunk. Úgyhogy a jövő év kicsit parás is. =) 2011-ben szeretném elkezdeni a független életemet. Nem egyértelműen jelenti ez azt, hogy Benével akarok összeköltözni, noha ezt is szeretném, hanem inkább azt, hogy végre szeretnék a magam ura lenni egy új lakásban. Nem akarok idegenekkel élni, sem családtagokkal. Egyedül valószínűleg nem lenne pénzem és Benének sem tetszene, másrészt szeretnék vele lenni, végre megosztani vele az életemet. Emiatt kicsit aggódom, mivel én elég magamnak való vagyok, úgy érzem. Időnként rám tör az ébrenálmodás és akkor egyedül KELL lennem, vagy táncolni vágyom és azt jobban szeretem a négy fal között csinálni tök egyedül, mert akkor nem feszélyez, hogy látnak és kinevetnek, nem kell visszafognom magam, meg ugye az írás... ha jön az ihlet, írni akarok és akkor legyen csend és nyugalom körülöttem, vagy ideges leszek. Meg ez ugye elég nagy lépés, saját háztartást vezetni... =) Szóval nagyon izgulok emiatt. Inkább pozitív izgalom van bennem ennek kapcsán, már nagyon várom, hogy a magam ura legyek teljesen és ténylegesen. Tudom, hogy bazi nehéz lesz, új rendszereket kell bevezetnem, sok mindenről le kell majd mondanám, sok mindent másképp kell majd csinálnom, de akkor is erre vágyok. =) Körülbelül így képzelem a 2011-es évemet. =)
Felmerült bennem, hogy mit várok a következő évtől. A 22-es szám uralja, vagyis nagyon sok érzelem, kettősség, bizonytalanság, kétség lesz szerintem benne és főként a munkáról, dolgozásról, netán karrierépítésről fog szólni. =) Azt várom tőle, hogy tovább fejlődjek, sokat tanuljak, tapasztaljak, legyen benne sok új, izgalmas, színes, ... Szeretném ebben az évben megteremteni a benső harmóniám és békém. Biztonságot szeretnék kérezni, egyfajta bizonyosságot, de ezt sok területén az életnek. Nem csak anyagi és megélhetési biztonságra gondolok, hanem arra, hogy a párkapcsolatom is tovább lépdeljen felfelé a képzeletbeli lépcsőmön, magasabb és magasabb szintekre emelkedjen, tovább szilárduljon, s főként arra gondolok, hogy megtaláljam azt, ami biztonságérzetet ad nekem. Önbizalmat szeretnék, többet, mint ami most van, mert az szerintem nem túl sok. És bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok, jó felé haladok, el fogom érni az álmaim (ebben már-már nem hiszek, hanem _akarom_ - tök fura érzés), s főként: az vagyok és olyan, aki és amilyennek lennem kell. Szeretném megtanulni elfogadni és szeretni önmagam. Ez lesz a legérzelmesebb és legmunkásabb feladatom. =)
Terveim jövőre nem igazán vannak, fogadalmat sem szoktam tenni, mert egyszer tettem kivételesen és azt hiszem, nem tartottam be. Meg Nana írta, hogy a kínai időszámításban majd csak februártól lesz új év. =)
Ezt lehet, hogy másképp akarom csinálni, mint eddig - tudatosabban szeretnék csinálni dolgokat, felépíteni az ütemtervem és az életemet. Februárban lesz a nap-éj egyenlőség ugye, amikor asztrológiailag új évet kezdünk, beköszönt a Nyúl éve. Azt hiszem, akkorra fogom igazán végiggondolni, mi van hogy.
És most eszembe jutott, hogy valahogy nagyon furán van összerakva a naptárunk. Be kell szereznem egy Kereszty András naptárat jövőre!
A karácsonynak egy teljes postot szeretnék, lehetőleg fényképekkel - noha fényképezőm még mindig nincs -, mert csodálatos szép dolgokat kaptam a lolitáktól. Anyukámtól fürdősót kaptam, lilás színűt, levendula illatút. Nevettük is, hogy a december úgy fest, a levenduláé nálunk, mert levendulás potpurriból csináltam szekrényillatosítót, levendula illóolajat kerestem mindenhol és sehol se kaptam, Anyu viszont ráakadt a Tescoban csak úgy véletlenül (mivel ott nem szokott ilyesmi lenni), s akkor még a fürdősó is levendulás. =D
Köszönöm szépen mindenkinek, aki karácsony alkalmával gondolt rám. A legnagyobb meglepetést Aune okozta nekem, akitől két rókát kaptam. Tündéri édesek, még nem tudom, mire tegyem rá, minek használjam őket, de egyszerűen késztetést érzek rá, mert teljesen és annál is jobban beléjük szerettem. =) Kishi rémesen nagyon beletalált régi vágyaim egyikébe, ugyanis mióta nagyon szeretem a fülbevalókat, akartam egy üvöltő farkasosat, ő pedig zsugorfóliából feketét csinált nekem. Nagyon láwos, imádom őket. Meg is fogant egy nagyon őrült gondolat a fejemben, amikor megláttam őket. Egy farkasos szoknya vagy JSK. Valószínűleg egyszínű anyagból, kevesebb anyagból, mint a többi, hogy a minta szépen ráfeküdjön az alsószoknyákra, s középen egyetlen, hatalmas, hímzett farkas lesz a mintája. Elképzeléseim szerint üvöltő farkas lesz és könnyen lehet, hogy egérszürke színű, noha a vörösbarna és barna szín farkasok a favoritjaim. =) A macskás JSK vagy szokja sem került feledésbe, még emlékszem, milyennek képzeltem el. Az könnyen lehet, hogy rózsaszín lesz, de a sárgakrém színű is esélyes. =) Meglátjuk. Ilyen komoly hímzésmunkám még sosem volt, úgyhogy rengeteg előkészületet igényel. ^^ Nanától kaptam egy fülbevalót nagyon édes kis dobozban, s azt a pár szót mellékelte hozzá - megint egy más kézírással =D -, hogy tudja, hogy nem szeretem az angyalokat, de ezt _muszáj_ volt nekem ajándékoznia. =) Nagyon szeretem az angyalokat, nem azért tettem "tiltólistára" őket a Secret Santa alkalmából, mert nem, hanem azért, mert kevés olyan angyalos dolog van, ami nekem tetszik. =) Sok túl giccses, vagy az arca nem elég angyali az én ízlésemnek. =) Viszont a szárnyas fülbevaló, amit kaptam tőle, gyönyörű. =) Cchan saját készítésű dobozkát ajándékozott nekem, így meglett a farkasos fülbevaló és a Kishitől kapott két kis macskás csatt tárolóhelye. =) IchiGotól egy gyertyát kaptam, ami nem túl rózsaszín, hanem szerintem nagyon cuki és tetszik az illata. =) Külön tetszik, hogy ha majd elégetem a zselés gyertyát, a benne lévő három kis dolgot majd valszeg fel fogom tudni használni valami díszítéséhez. =) A Lolita Secret Santam - most már elárulom, ha már ennyire belementem a dolgokba - Yume volt, aki megajándékozott a Pokoli báléjszakák kötetével, egy fehér lolis zoknival és cukorbottal, amit még 25-én megettünk Benével filmnézés közben. =D Mikor megláttam a könyvet, megrémültem, hogy már az az egy sokkal többe kerül, mint a megszabott értékhatár, aztán megnyugodtam, mert nem vadonat új darab. Tök büszke voltam, bár ez lehet, hogy furi, de tényleg. Egy jó állapotban lévő használt könyv szerintem érték. =) Ennyi.
Ha valamit kihagytam a listából, azért elnézést kérek, nem akármi, csak munkából írok, ráadásul a teljesség igénye nélkül kezdtem bele, hiszen mint fentebb írtam, a karácsonynak egy külön bejegyzést szánok. =)
Remélem, hamarosan képekkel tudom postolni nektek. =)
Sajnos én még lógok pár ajándékkal. =/ Szüleimnek például. Apunak már kitaláltam, csak még nem volt érkezésem megformálni a kis gyurmamását, Anyunak viszont még csak annyi kristályosodott ki, hogy valami egyszerű, kicsit elegáns és nőies, horoszkóphoz kapcsolódó medált szeretnék. Ki kellene találnom, milyen színű legyen, milyen legyen a hangulata, mit ábrázoljon és akkor meg tudom álmodni. De valahogy még nem érett meg ez a gondolat, hiányzik belőle az ihlet. =( Aztán Nanának is készültünk Benével ajándékkal, de az a gondolat sem érett meg, majd annyira elhavazódtunk, hogy végül nem lett meg az ajándék. Szerencsére van egy új ötletem, úgyhogy nem aggódom, csak még nincsenek alapanyagaim. Sajnos nagyon úgy fest, januárban fogom csak tudni megcsinálni. =/ Késve bár, de törve nem - ismerjük. Hát ez lesz. Sangonak már csak karikát kéne tenni a fülbevalójára és oda kéne neki adnom. Már látom, hogy ki fog ugrani a bőréből, még akkor is, ha szerintem számít rá, hogy megkapja a lovenyulat, amit először csináltam és úgy volt, hogy nem adom oda senkinek, mert az a minta és mert kicsit megégett (elsötétedett a gyurma, egyébként semmi baja). =D Emellé még veszek neki egy tábla csokit - fenébe, elfelejtettem, melyik a kedvence! Oo" Pedig karácsony előtt mondta... Hát akkor a párját fogom megkérdezni, ha meg nem tudja, megkérdeztetem vele. XD És még van egy ajándék - pontosabban kettő -, ami még befejezésre vár. Egy karkötő, amit eredetileg magamnak csináltam, de félidőben hirtelen beugrott, hogy ez nem nekem készül. Szerintem nagyon jól néz ki, már van róla kép, majd ha már megajándékoztam vele azt, akit szeretnék - elvileg olvasóm, úgyhogy nem írok erről semmi többet -, teszek fel róla. =) Nem tudom, neki tetszeni fog-e, szerintem igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy hordaná is, de majd meglátjuk. =D A másik egy fülbevaló, csingilingi fülbevaló méghozzá, lila és Fimoból van. Nekem nagyon tetszik, lehet, csinálok majd magamnak is egy olyat, vagy ahhoz hasonlót. Ez Szandráé lesz, de nem tudom, mikor fogom tudni odaadni neki, mivel ő is dolgozik, én is, stb. De majd... Kell találkoznunk, mert beszerezte nekem Hoppál Bori - Kebelbaránők című könyvét. Nagyon jó kis olvasmány, minden lánynak, nőnek ajánlom. Bori nagyon tudja, mi a dörgés csajfronton, nagyon tisztelem és felnézek rá a munkássága és a személyisége miatt is. =) Első könyve, de nem az első tanítása és tanulmánya. =) Az a könyv a magam ajándéka, amiért sokat fejlődtem. =)
És akkor elérkeztem oda, amiről eredetileg akartam blogolni. XD
Hétfőn Benével WestEndbe mentünk, miután végeztem a munkahelyemen. Már akkor rém ramatyul voltam, de nem akartam lemondani a mozit, amit már jóval karácsony előtt megbeszéltünk, úgyhogy összeszedtem magam annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat egymással. Farkas éhes voltam, úgyhogy bedobtunk egy pizzát, miután megvettük a mozijegyet. Kicsit rossz hangulatom lett egy kóla miatt, igazából nem fontos, hogy mi volt, mi tudjuk, ez a lényeg, úgyhogy nem volt könnyű velem utána. De aztán megajándékoztam magam pár dologgal. Kevés sminkes cuccom volt, mert korábban nem tartottam fontosnak az ilyesmit. Kihúztam a szemem és kész, ennyi volt a sminkelősdi nálam. Most igényem van többféle felszerelésre, szempillaspirálra, szemfestékre, arcpirosítóra, szájfényre, alapozóra, úgyhogy vettem magamnak. Tök büszke vagyok magamra, hogy eljutottam ide. ^^ Most már szükségem van egy nagyon tartóeszközre is, amibe ezeket tehetem, mert a jelenlegi elég szűkössé vált az új cuccokkal kiegészült felszerelésem számára. xD
Ezen kívül beszereztem magamnak pár új hajgumit, szemeztem pár csattal, táskával, csajos cuccal, de nem volt meg a szerelem, úgyhogy keresgélem tovább a tökéletes dolgokat, szereztem ilyen mélytisztítós arclemosót, megint fogkrémet váltottam - hol Elmexet használok, hogy erősítsem a fogaim, hol Vademecumot, hogy fehéredjenek, hol valami tök mást, ami épp megtetszik. Sokáig Colgate-et használtam, de az tele van méreganyagokkal, az íze soknak túl erős, maró hatású, aztán Sensodine-t is próbáltam, de az nem ízlik (tudom, nem megenni kell, de akkor is a számba kerül és érzem, hogy nem finom), meg nem értem el vele a kívánt hatást - se fehérebb, se ellenállóbb, se erősebb nem lett a fogam tőle -, a fogorvos először kötelezett az Elmexre, mert porlékonyak a fogaim, de hosszú használat után szerintem nem ért semmit nálam, majd a Vademecumot ajánlották. Én meg tesztelek, időm, mint a tenger. =D
A hajsamponnal is ez lesz - noha azt ajánlott váltogatni. A Head&Shoulders szerintem jó sampon, de idővel szerintem olyan a fejbőr számára, mint a drog, anélkül korpásodik, zsírosodik, ami nekem tiltólistára tette. Van benne valami, amihez hozzászokik a szervezet és anélkül nem tud normálisan működni. Ez nem kafis szerintem. Aztán volt a Fruktis, aminek nagyon bejött az illata, de ma már asszem, nem kapható, vagy csak én nem futok vele össze sehol. Csomó mindent próbáltam már, de ami jó volt, az nem tudom már, hogy mi volt, ami nem, azt nem érdemes újra keresni. Azt tudom még, hogy a W2 nekem nem jött be. Rövid távon erős és szőkítő hatású volt, hosszútávon szárította és roncsolta a hajam. =/ Amellett, hogy én balzsamozom évek óta a hajamat, a W2-től fél év után kezelhetetlen lett a hajam. Oo' Benével megbeszéltük, hogy az Etele téri sminkkellékeshez, vagy mihez megyünk, ahol múltkor beszereztem egy marha jó balzsamot. Abból a balzsamból is kell, mert az nagyon jó volt - amit tavaly kaptam apu nőjétől, mintha nem is használtám, ahhoz képes annyira semmi -, s ott nézek sampont is. =)
Úgy érzem újító szakaszomban vagyok. Új dolgokat szeretnék, s nagyjából körvonalazódott is, hogy miket. =) Szóval tök jó. =D
A másik, ami miatt kezdtem a bejegyzést: Nana feltett a blogjában pár kérdést és arra kerestem a választ.
"Szerintetek milyen lesz az új év? Mit terveztek, mit fogtok (máshogy) csinálni? Tesztek valamilyen fogadalmat?"
Az új év szerintem izgalmas lesz. Rengeteg munkát, tanulnivalót és fejlődést hoz a számomra, szóval nem lesz könnyű, de úgy érzem, gyömölcsöző lesz. Érzem azt is, hogy nagy találkozások zajlanak majd le jövőre és ezektől egy kicsikét félek is, ha őszintén meg akarom mondani a frankót. Két olyan személy van az életemben, akiknek stoptáblát tettem az útjába a hozzám vezető úton és úgy érzem, ennek ellenére jövőre elindulnak felém és el is fognak érkezni hozzám. Az egyikkel évek óta nem beszéltem, semmilyen kapcsolatom nincs, mert én így akartam és tartotta is hozzá magát, mégis egyszerűen érzem, hogy ahhoz, hogy többé ne féljek, hogy találkozunk, mert többé nem keres majd, még egy találkozóra fel kell készülnöm. A másikkal úgy fél éve szakadt meg a kapcsolat, bár azelőtt is döcögött két évig, holott három fantasztikus-misztikus-mesébeillő évünk volt együtt. Nem olyan rég kapott stoptáblát, amivel azt hiszem, nagyon mélyen megbántottam, de már - ahogy tegnap is fogalmaztam - túl sokáig hullámvasútaztunk. Úgyhogy a jövő év kicsit parás is. =) 2011-ben szeretném elkezdeni a független életemet. Nem egyértelműen jelenti ez azt, hogy Benével akarok összeköltözni, noha ezt is szeretném, hanem inkább azt, hogy végre szeretnék a magam ura lenni egy új lakásban. Nem akarok idegenekkel élni, sem családtagokkal. Egyedül valószínűleg nem lenne pénzem és Benének sem tetszene, másrészt szeretnék vele lenni, végre megosztani vele az életemet. Emiatt kicsit aggódom, mivel én elég magamnak való vagyok, úgy érzem. Időnként rám tör az ébrenálmodás és akkor egyedül KELL lennem, vagy táncolni vágyom és azt jobban szeretem a négy fal között csinálni tök egyedül, mert akkor nem feszélyez, hogy látnak és kinevetnek, nem kell visszafognom magam, meg ugye az írás... ha jön az ihlet, írni akarok és akkor legyen csend és nyugalom körülöttem, vagy ideges leszek. Meg ez ugye elég nagy lépés, saját háztartást vezetni... =) Szóval nagyon izgulok emiatt. Inkább pozitív izgalom van bennem ennek kapcsán, már nagyon várom, hogy a magam ura legyek teljesen és ténylegesen. Tudom, hogy bazi nehéz lesz, új rendszereket kell bevezetnem, sok mindenről le kell majd mondanám, sok mindent másképp kell majd csinálnom, de akkor is erre vágyok. =) Körülbelül így képzelem a 2011-es évemet. =)
Felmerült bennem, hogy mit várok a következő évtől. A 22-es szám uralja, vagyis nagyon sok érzelem, kettősség, bizonytalanság, kétség lesz szerintem benne és főként a munkáról, dolgozásról, netán karrierépítésről fog szólni. =) Azt várom tőle, hogy tovább fejlődjek, sokat tanuljak, tapasztaljak, legyen benne sok új, izgalmas, színes, ... Szeretném ebben az évben megteremteni a benső harmóniám és békém. Biztonságot szeretnék kérezni, egyfajta bizonyosságot, de ezt sok területén az életnek. Nem csak anyagi és megélhetési biztonságra gondolok, hanem arra, hogy a párkapcsolatom is tovább lépdeljen felfelé a képzeletbeli lépcsőmön, magasabb és magasabb szintekre emelkedjen, tovább szilárduljon, s főként arra gondolok, hogy megtaláljam azt, ami biztonságérzetet ad nekem. Önbizalmat szeretnék, többet, mint ami most van, mert az szerintem nem túl sok. És bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok, jó felé haladok, el fogom érni az álmaim (ebben már-már nem hiszek, hanem _akarom_ - tök fura érzés), s főként: az vagyok és olyan, aki és amilyennek lennem kell. Szeretném megtanulni elfogadni és szeretni önmagam. Ez lesz a legérzelmesebb és legmunkásabb feladatom. =)
Terveim jövőre nem igazán vannak, fogadalmat sem szoktam tenni, mert egyszer tettem kivételesen és azt hiszem, nem tartottam be. Meg Nana írta, hogy a kínai időszámításban majd csak februártól lesz új év. =)
Ezt lehet, hogy másképp akarom csinálni, mint eddig - tudatosabban szeretnék csinálni dolgokat, felépíteni az ütemtervem és az életemet. Februárban lesz a nap-éj egyenlőség ugye, amikor asztrológiailag új évet kezdünk, beköszönt a Nyúl éve. Azt hiszem, akkorra fogom igazán végiggondolni, mi van hogy.
És most eszembe jutott, hogy valahogy nagyon furán van összerakva a naptárunk. Be kell szereznem egy Kereszty András naptárat jövőre!
101 Lolita Életmód Tipp
Még mindig Kokia hangjának szerelmében úszom. Előszeretettel hallgatom az ide is beszúrt videót, meg a Harmonyt. Vagyis ezt egymás után sokszor. Aztán minden mást is, amit találok tőle. =)
Már nagyjából összekészültem a teázaházazáshoz. 14:30-ig írhatom a blogot. Aztán gyors összerántom a maradék vinnivalót és irány Budapest. ^^
Emellett Yakaii blogján felleltem a 101 Lolita Életmód Tippet. Nagyon hasznos dolog, remélem, most, hogy IchiGonál és nálam is felmerült, felteszi a maradék három részt is. Bár én még csak most kezdek ismerkedni vele. De nagyon tetszik. ^^
Első tipp, hogy írjunk naplót. Korábban próbálkoztam vele, rengeteg féle naplóm volt az egyszerű jegyzetelő lapoktól elkezdve a határidőnaplókon át kifejezetten naplónak gyártottig. ^^ Álomnaplóm is kettő van. ^^;; Idővel azonban mindet megunom és nem vezetem. o^^'o
Második tipp egy lolita levelezőtárs szerzése. Ez még a jövő zenéje. Én nagyon szeretek kézzel írni, szépen fogó tollal, amely még külsőre is tetszik nekem. Imádom a gyönyörű levélpapírokat, gyűjtője vagyok a képeslapoknak, s eddig minden levelemet eltettem emlékbe, amit másoktól kaptam. A barátnőmmel sokáig leveleztünk, míg ő Pécsen élt és évente csak háromszor találkoztunk. Rajzoltunk egymásnak, apróságokat is küldtünk néha. Nagyon szerettem vele levelezni, egyszer írtam neki egy huszonhat oldalas levelet, amire ő tizenkilenc oldallal válaszolt. A leveleink éltek, sokszor sírtunk az örömtől, ha a másik valami boldogat tárt elénk és sírtunk a meghatottságtól, amikor ránk bízta a szomorú dolgait. Azóta se sikerült senkivel levelezést folytatnom. Lenne kivel, de ezt az élményt keresem évek óta, s persze nem találom. Nem is találhatom meg, hiszen belőle csak egy van, s úgy tűnik, Budapest, a közelség, a tárt kapuk, az új és ismeretlen világ, elválasztott minket.
Közben Takács Nikolas - Hallelujah-ja szól, amit az X-faktorban produkált. Nagyon szeretem. És kiválóan passzolt az előzőekhez...
Harmadiknak a teázás örömét ajánlja. Igyekszem betartani. Nem minden nap iszom teát, de amikor iszom, kiélvezem az ízét. Szeretem a különleges teákat és nagy vágyam, hogy az én otthonomban sokféle lehessen. Szeretnék majd elegáns csészéket kannával és rengeteg bögrét is, hogy minden alkalomnak meglehessen a hangulata. Szeretném, ha a barátaim, akik egyébként kevésbé őrültek nálam, vagy csak másféle őrületeik vannak, eljönnének hozzám, s én mindenfélre jóval láthatnám el őket. És szeretnék többet és többet teaházba járni. Hála Istennek, úgy fest, van és lesz is kivel. =D
Könyvtár... *elbújik* Mindig megszűntetik a tagságom az itteniben, mert ha megyek, két héten belül nem viszem vissza a könyvet és nem is jelentkezem, hogy meghosszabbítsam a foglalót. Egyszerűen akkor viszem vissza, amikor elolvastam a könyvet, vagy ha már bebizonyosodott a magam számára, hogy nem fogom elolvasni, mert könyvtári... ^^;; Nálam ez valahogy nem teljesen normális berögződés, de csak azokat a könyveket olvasom el, amik a sajátjaim, vagy amit a barátnéimtől kapok kölcsön. ^^;; Az teljesen kiakaszt, amikor egy könyvből kiesnek a lapok, gyűrött, leették, vagy belefirkáltak. T_T Ne csináljanak ilyet semmilyen nyomtatott irodalommal, amely nem magántulajdon!!! A SzeretetKönyvembe én is beleírtam a gondolataimat és érzéseimet, megjelöltem benne dolgokat, hangulatjelölőket tettem bele, de Istenem! Az az én könyvem... Egyébként nagyon szeretem az izgalmas alkotásokat és még mindig csak ajánlani tudom Gordon Dalquist - Az álomfalók című művét. (L) Abszolút kedvenc.
Ötödik tippnek egy különleges étkezést ajánl. Hm... Tetszik. =) Házias és nőies lelkületű vagyok, itthon azonban nincs lehetőségem igazán semmire.
A hatos ponttal mélyen egyetértek. Mindenféle kézműves dolgot szeretnék csinálni, beszerezzük az alapanyagokat, eltervezem nagyjából, hogy lesz, aztán nem lesz belőle semmi. ˇˇ;;; Ezen nagyon próbálok változtatni. Túlságosan hozzászoktam, hogy leülök a géphez és itt van minden, amivel eltölthetem az időmet, amit szeretek csinálni. Ha meg nincs a gépben benne, akkor táncolok, ébrenálmodok. Itt nézek filmet, animét, itt írok (bár elsősorban füzetbe, mert utazáskor az van nálam), itt beszélgetek a barátaimmal, ...... Oo"
Nagyon idenőttem... =S Nem vagyok megelégedve vele.
Most megyek, különben nem érem el a buszt.
Pusza!
Már nagyjából összekészültem a teázaházazáshoz. 14:30-ig írhatom a blogot. Aztán gyors összerántom a maradék vinnivalót és irány Budapest. ^^
Emellett Yakaii blogján felleltem a 101 Lolita Életmód Tippet. Nagyon hasznos dolog, remélem, most, hogy IchiGonál és nálam is felmerült, felteszi a maradék három részt is. Bár én még csak most kezdek ismerkedni vele. De nagyon tetszik. ^^
Első tipp, hogy írjunk naplót. Korábban próbálkoztam vele, rengeteg féle naplóm volt az egyszerű jegyzetelő lapoktól elkezdve a határidőnaplókon át kifejezetten naplónak gyártottig. ^^ Álomnaplóm is kettő van. ^^;; Idővel azonban mindet megunom és nem vezetem. o^^'o
Második tipp egy lolita levelezőtárs szerzése. Ez még a jövő zenéje. Én nagyon szeretek kézzel írni, szépen fogó tollal, amely még külsőre is tetszik nekem. Imádom a gyönyörű levélpapírokat, gyűjtője vagyok a képeslapoknak, s eddig minden levelemet eltettem emlékbe, amit másoktól kaptam. A barátnőmmel sokáig leveleztünk, míg ő Pécsen élt és évente csak háromszor találkoztunk. Rajzoltunk egymásnak, apróságokat is küldtünk néha. Nagyon szerettem vele levelezni, egyszer írtam neki egy huszonhat oldalas levelet, amire ő tizenkilenc oldallal válaszolt. A leveleink éltek, sokszor sírtunk az örömtől, ha a másik valami boldogat tárt elénk és sírtunk a meghatottságtól, amikor ránk bízta a szomorú dolgait. Azóta se sikerült senkivel levelezést folytatnom. Lenne kivel, de ezt az élményt keresem évek óta, s persze nem találom. Nem is találhatom meg, hiszen belőle csak egy van, s úgy tűnik, Budapest, a közelség, a tárt kapuk, az új és ismeretlen világ, elválasztott minket.
Közben Takács Nikolas - Hallelujah-ja szól, amit az X-faktorban produkált. Nagyon szeretem. És kiválóan passzolt az előzőekhez...
Harmadiknak a teázás örömét ajánlja. Igyekszem betartani. Nem minden nap iszom teát, de amikor iszom, kiélvezem az ízét. Szeretem a különleges teákat és nagy vágyam, hogy az én otthonomban sokféle lehessen. Szeretnék majd elegáns csészéket kannával és rengeteg bögrét is, hogy minden alkalomnak meglehessen a hangulata. Szeretném, ha a barátaim, akik egyébként kevésbé őrültek nálam, vagy csak másféle őrületeik vannak, eljönnének hozzám, s én mindenfélre jóval láthatnám el őket. És szeretnék többet és többet teaházba járni. Hála Istennek, úgy fest, van és lesz is kivel. =D
Könyvtár... *elbújik* Mindig megszűntetik a tagságom az itteniben, mert ha megyek, két héten belül nem viszem vissza a könyvet és nem is jelentkezem, hogy meghosszabbítsam a foglalót. Egyszerűen akkor viszem vissza, amikor elolvastam a könyvet, vagy ha már bebizonyosodott a magam számára, hogy nem fogom elolvasni, mert könyvtári... ^^;; Nálam ez valahogy nem teljesen normális berögződés, de csak azokat a könyveket olvasom el, amik a sajátjaim, vagy amit a barátnéimtől kapok kölcsön. ^^;; Az teljesen kiakaszt, amikor egy könyvből kiesnek a lapok, gyűrött, leették, vagy belefirkáltak. T_T Ne csináljanak ilyet semmilyen nyomtatott irodalommal, amely nem magántulajdon!!! A SzeretetKönyvembe én is beleírtam a gondolataimat és érzéseimet, megjelöltem benne dolgokat, hangulatjelölőket tettem bele, de Istenem! Az az én könyvem... Egyébként nagyon szeretem az izgalmas alkotásokat és még mindig csak ajánlani tudom Gordon Dalquist - Az álomfalók című művét. (L) Abszolút kedvenc.
Ötödik tippnek egy különleges étkezést ajánl. Hm... Tetszik. =) Házias és nőies lelkületű vagyok, itthon azonban nincs lehetőségem igazán semmire.
A hatos ponttal mélyen egyetértek. Mindenféle kézműves dolgot szeretnék csinálni, beszerezzük az alapanyagokat, eltervezem nagyjából, hogy lesz, aztán nem lesz belőle semmi. ˇˇ;;; Ezen nagyon próbálok változtatni. Túlságosan hozzászoktam, hogy leülök a géphez és itt van minden, amivel eltölthetem az időmet, amit szeretek csinálni. Ha meg nincs a gépben benne, akkor táncolok, ébrenálmodok. Itt nézek filmet, animét, itt írok (bár elsősorban füzetbe, mert utazáskor az van nálam), itt beszélgetek a barátaimmal, ...... Oo"
Nagyon idenőttem... =S Nem vagyok megelégedve vele.
Most megyek, különben nem érem el a buszt.
Pusza!
Betegeskedős hétkezdés
Nem sikerült kimaradni a taknyosságból. Fáj az orrom, a fejem, a fülem, kezdek köhögni, ... =S Nem örülök neki, bár alapvetően semmi bajom nincs azzal, hogy egész nap az ágyban kell feküdnöm, iszogatnom kell a teákat és pihennem kell. Ma nem sok időm lesz pihenni, szeretném végigolvasni az Egy Gothloli szekrényébőlt, legalább a Baby ruhái közül szeretnék feltenni egy tetsziklistát, de még a héten valamennyi márkát meg kell ismernem, s össze kell állítanom a kívánságlistám.
Tegnap lefekvés előtt a Párom még ügyködött a szobámon. Megcserélődött az ágyam és a könyves polc, ezáltal szerintem nagyon feelinges lett aludni, arról nem beszélve, hogy organzából baldahint csinált. =) Úgy éreztem magam tegnap, ahogy lefeküdtünk, mint egy hercegnő. Feküdtem az oldalamon, a Kedvesem mögém bújt, átkarolt, s megfogta mindkét kezem. Az egyik a testem előtt, a másik meg a fejem felett volt. Behunytam a szemem és csak azt éreztem, hogy a karjában vagyok, felettem a kék ég (ugye a plafon olyan a felhőkkel), némi fátyolanyag rejt el a világtól, s belül szentélyben fekszem, amelyben királylánynak érzem magam. =) Hű, ezt még most sem sikerült elmondanom az érzéshez hűen. ^^;; Képeket majd teszek fel, most nincs kedvem kiszállni az ágyból a fényképezőgépért. XD
Blogok...
Elkezdtem olvasni egy új blogot. Nana blogján elolvastam a lolita leckéket, most inkább az új postjait követem figyelemmel, ide-oda betérek, adom hozzá követőnek magam ott, ahol megtetszik a tartalom. =) Új kedvencem lett Elyon, ámulatba ejtenek a csodálatos rajzai, a családi élete, a színes érzelemmegnyilvánulásai, a rövid, de tartalmas bejegyzései, a képek, amiket beszúr a blogjába, a vicces történései, ... =)
Azonban miután végigbújtam a régi blogját is, elérkezett az idő, hogy végre belevessem magam a "gardróbos blogba" is. =) Volt egy mondat, aminél megvillant, miért is ajánlotta nekem Valaki...
"Én tenni akarok az álmomért! (Még pedig azért, hogy író legyek) Írok és írok és írok! Még akkor is ha semmi haszna, ha csak az időm pocsékolom vele, ez az én álmom, ezt nem fogom feladni soha. (Bár egyesek szerint azért álom a neve, mert csak a képzeletünkben él -Pffff nekik!)"
Közös az álmunk, s mivel ezt 2007-ben írta, kíváncsi vagyok, mire jutott azóta az álmával. =) Szóval őt végig fogom olvasni. =)
Itt vagyok
Nem tűntem el, csak kicsit. =) Szobát festettem tegnap, kicsit hímeztem is, ma pedig főztem. =) Hívott egy barátom is, jól megnevettetett és rájöttem, mennyire hiányzik ő is és még mások is. =) Beszéltem egyik barátnémmal is, vele a facebook segített. Az a felismerés ért, hogy sokat gondolok a szeretteimre, de van, amikor annyira kószán, hogy észre sem veszem. Hogy sok mindent szeretnék, de egyelőre nem kaphatok meg mindent. Nincs akkora markom, amiben elférnéne az a rengeteg minden. Bár most megelégednék egy tábla csokival és egy zacskó gumicukorral. =D
Lolita blogokat bújok. Sokakét. Lenyűgöz, ki mennyi mindent ért már el. Nem a fejlődésre gondolok, mert azt én nem akarom és nem is tudnám megítélni. Inkább arra, hogy mennyit rajzolt, írt, varrt, ötletelt, ... Én azt figyeltem meg magamon, hogy kezd megváltozni az ízlésem. Hogy mást szeretek csinálni, mint korábban, hogy nem undorodom már a rózsaszíntől és a masnitól. Hogy ha nem lennék nagyon fázós, meg sok ruhám lenne, rengeteg időt töltenék lolita ruhákban. Máshogy érzem magam, mást látok a tükörben, máshogy képzelem el ugyanazt, máshogy fogalmazok. Nem mindig szebben, jobban, finomabban, szelídebben, de általában efelé haladok.
Tervezek még egy szemezgetős postot. Azt kezdtem el szombat este megírni és rájöttem, hogy a Babynél túl sok nekem tetsző ruha van. Még bele se mentem igazán a mélyébe és sokat beszúrtam. Úgyhogy az húzódik, de tervezem befejezni. Hamarosan kész lesz. =)
Közben Elyon régi blogja magával ragadott a sok képével, rajzával, ruhájával, a sokféle mondanivalójával. Nagyon tetszik. Az újat is néztem, az eladásra szánt cipője megbabonázott. Szívesen megvenném, Párommal beszéltünk is róla, hogy jelezzem a megvételi szándékom, de mivel szeretnék rendelni BL-ről, még talonba tettem a cipőt. IchiGo nem válaszolt a legutóbbi e-mailemre, addig nem is akarom belelovallni semmibe. =)
Hullámvasút
Ma én voltam a nap hőse. Végre van net rendesen a házban, mert megelégeltem a router-gondunkat és felvittem az újat a szolgáltatóhoz, hogy állítsa be. Tök jó fej volt a srác, halk szavú, aranyos. Apu csak annyit mondott rá, hogy jól van, míg a barátnője tök megörült, meg megdicsért. Nagyon felpörögtem, jókedvűen mentem el anyukámhoz. A látogató végére már nem voltam vidám. Mondhatjuk úgy, hogy összevesztünk, meg még a mamámmal is. A másik mamám pedig megint elkezdte a kapmányolást a dolgaim ellen.
Most szomorú vagyok, elkeseredett és depressziós.
Sokat gondoltam arra a posztra, amiben Nana azt ecseteli, hogy ki miért lesz lolita, vagy miért az. Azt hiszem, ma már kijelenthetem: az apám sosem fogja kimutatni a szeretetét, ha még szeret, az anyám pedig sosem fog támogatni a hóbortjaimban.
Tegnap este net nélkül irogattam
Annyira szeretem a Lolita leckéket. =)
Igazából még rengeteg tévhitem van a lolitasággal kapcsolatban szerintem. ^^;; Egyelőre nagyon felkapott dolog ez a számomra, aztán jön a hideg és tartok tőle, hogy visszavedlek abba a… snassz? Nem is tudom, milyenbe. Belegondolva egy ideje már próbálok változni, változtatni és főként a nőies irányokba. Bevallom, néha nagyon nehéz. Bár ezt már mondtam, hogy alapvetően fiús beállítású vagyok, s kissé talán türelmetlen, hogy az évek alatt betanult férfias/fiús dolgokat levetkőzzem és megtanuljak nőnek lenni.
Mindig az jut eszembe, amikor erről kezdek gondolkodni, hogyan érzem magam lányok körében. Sokszor zavarban vagyok és ez eléggé nem jó. Próbálok beilleszkedni és nem tudom, amit csinálok, jó vagy nem jó. Van, amikor megy, hogy „majd lesz valahogy”, amikor nem görcsölök, de nem mindig jön ki jól. Meg amikor szeretnék valamit, akkor szeretném, ha el tudnám érni. Most így vagyok a lolitákkal.
Nagyon megfogott Nana mondata, „A cél éppenséggel az, hogy idővel mind egyre csinosabbak, egyre jobban öltözöttek legyünk, és együtt tudjuk élvezni a saját női szépségünket, illetve a másik ember szépségét is.”. Bennem iszonyatosan nagyot szólt ez a mondat. Mint egy ágyúdörrenés, kb. Lányos környezetben automatikusan elkezdem magam elhelyezni, ki szebb nálam, kinek van jobb ruhája, mint nekem, stb. S nem csak felfelé, de lefele is, ki nem szebb nálam, kinek nincs jobb ruhája, mint nekem. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a társadalom neveli a lányokba, méghozzá nem egészen szándéktalanul. A női versengésből profitálnak a férfiak – nem őket tiporják. Amíg egy nő azon van, hogy minél szebb, jól öltözöttebb, okosabb, kedvesebb, gondoskodóbb legyen, voltaképpen verseng a többi nővel és nem titkoltan le akarja nyomni őket, hogy ő lehessen saját képzeletében az anyakirálynő – mint a hangyáknál. Ezzel csak az a baj, hogy a nők így nem tudnak egészséges, normális önképet alkotni magukról, mert mindig viszonyítás kérdésévé válik, jól érzik-e magukat a bőrükben. Olyan lesz az önkép, mint egy törött tükör, könnyen mozdul el és sosem ad már valós, ép képet. Sőt, barátságokat is nehezebben alakítanak ki, jön a féltékenység, a kisebbségi komplexus, a titkos mocsok gondolatok a másikról. Mondhatnánk, hogy egy egészséges mérték van ebben, de nincs! Amíg ez a kis játszma megy, a nők rengeteg energiát pazarolnak el tök feleslegesen!
Korábban egy férfi mesélte, hogy szokta figyelni az embereket, amikor metrózik. A férfiaknak az az első, hogy körbenéznek és kiszúrják a számukra legszebb lányt, s ha merik, elkezdik stírölni, esetleg szemezni vele. Ezzel szemben a nők felszállnak, gyorsan kinézik, hány nő van a kocsiban, és őket nézik, mint az ellenségeit. A férfi viccesen mesélte el, de ebbe belegondolni egyszerűen rémálom. =S A nők nem foglalkozik a férfiakkal, csak azzal, hogy melyik nőtársuk támadó velük szemben, s azzal, hogyan vágjanak vissza, illetve hogyan támadjanak – ez habitusfüggő.
Ez a torz női világ. Az egészséges az lenne, amikor a nők sem ellenséget látnak egymásban, hanem embertársat. Mint a férfiak. De hány olyan reklámot, plakátot látunk, ahol az ideális falloszt ábrázolják? Megy a felhördülés, hogy ez mennyire ízléstelen. Nők mellét mutogatni nem az? Megfigyelhető, hogy ha valamit el akarnak adni, egy női mellel reklámozzák. Miért? Mert a csecsemő első pozitív élménye az anyja. A második a mellei, amelyekkel táplálják őt egészséges, finom tejjel. Ki van ez találva…
Na mindegy, nem erről akartam írni. =S
Visszatérve először a lányos körökre az én szemszögemből. Nem tudok lazítani. Kontrollálom magam, mivel érzem, hogy hogyan viselkedem, ettől görcsös és fura leszek, s csak azt érem el, hogy a csapat mocorog el mellőlem. Fiúkkal nincs gond, nem olyan kritikusak, mint a csajok.
Felvetült bennem, tudom-e élvezni a szépségem. De úgy igazán élvezni, tele pozitív értelemmel. És a lolita stílus által igen. A nyáron sokszor voltam szoknyában vagy ruhában, és szerintem ebben egyedülálló volt ez a nyár. Jól éreztem magam, de azok a ruhák, amiket a Párom készített, megadták azt az intim érzést, hogy magam vagyok. Különleges, egyedi, tökéletes. Másrészt ha egy ezek közül választott ruhában kívánok megjelenni, ahhoz érzem, hogy kell valamit csinálnom a hajammal, nem foghatom egyszerűen csak össze, mert az úgy nem mutat. Az igényességem szól be, és így szép lassan tanulom, mit hogyan csináljak. Nekem meglepő volt, hogy a csavaros kontyot milyen egyszerűen meg tudtam oldani. Fejlődtem. Azt hittem, szét fog esni, amint elengedem. És nem. Nem lett tökéletes, de a tökéletlenség tökéletes egy olyan tökéletlen világban, mint ez. =) Apró elcsúszás, de gyakorlok. Nem minden nap, ahhoz sajnos lusta vagyok, de apránként. Szeretném magam reálisan látni – hibákkal és erényekkel együtt.
Azt hiszem, idén készült rólam a legtöbb kép. Korábban, ha lecsuktam a szemem, nem tudtam visszaidézni az arcomat. Néha beugrott, de csak ritkán. Most legszívesebben iwiwre, myvipre, facebookra és a blogra is rengeteg képet tennék magamról. Nem hivalkodásból, hanem mert végre látom a saját arcom tükör nélkül is. És mert sokszor érzem magam szépnek, s ebben nekem rengeteget segített a lolita. Nekem ez egy olyan plusz adalék az életemhez, ami segít barátságot kötni magammal. Olyan, amitől elfogadom, hogy ilyen vagyok és ez nem rossz, nem baj, sőt.
Szegeden leültünk hárman legózni. A Párom, a legjobb barátja és én. A fiúk javasolták, nekem nem volt túl sok kedvem hozzá, de úgy döntöttem, ha ez nekik örömet szerez, maximum fényképezem őket. Egyébként a buggyos ujjúmban voltam és tiara volt a fejemen. Párom legjobb barátját igazán zavarba lehetett hozni ezekkel a ruhákkal, én pedig nagyon szeretem zavarba hozni azokat, akiket szeretek. Jó érzés látni azt a mosolyt, ami ilyenkor előjön, meg a pironkodást. Aranyosak tőle. =) Meg persze azt is elismerem, hogy szeretek feltűnő lenni. =D Azt nem szeretem, amikor egy topban vagyok, és úgy bámulnak meg a férfiak, mint egy darab húst a hentesnél a nők. Az rossz érzés, olyankor inkább felveszek egy pulcsit 30°C-ban, még akkor is, ha melegem van, csak ne bámuljanak ilyen undorítóan. Ezekben a kis ruhácskában sosem tapasztaltam ilyesmit. Nem figyelem az embereket, hogy mit reagálnak, főleg, hogy a legtöbb nő irigyel, hülyének néz és irigyel, vagy egyszerűen csak nem érti, miért nézek ki így, vagy pedig csodál. És szerintem ezzel nem én találkozom elsőnek. A korábban említett társadalomnevelés miatt a nők nem tudnak egymás szépségének örülni. A legtöbbje ilyenkor nagyon rossz „aurát” növeszt, egyszerűen rossz érzéseket érzek belőlük. Ami azért szerintem eléggé rossz.
Szóval beültünk legózni. De ezt úgy, hogy vannak ezek a tipikus kisgyerek asztalok, a lábon négy puff ülőke gyanánt, a közepén meg egy mélyedés, ahova ömlesztve szórnak mindenféle legódarabot. A fiúk kiélhették kreatívságukat és akkora hangulatot csináltak ehhez, hogy nekem is kedvem támadt építeni. Tisztára zavarba jöttem, amikor tetszett nekik a mikulásom, aminek még rendes arányai sem voltak szerintem, hiába próbálkoztam. =D Az alkotás elsősorban írást jelent a számomra. Rendkívül produktív vagyok, s ez nem csak a napi bejegyzésen, vagy akár több bejegyzésen látható, én jelenleg három helyen blogolok eltérő rendszerességgel, témával és szerintem stílussal is. Emellett egy rágcsálós fórumon szoktam beszélgetni, rengeteget msn-ezek, s négy fórum alapú szerepjátékos oldalon vagyok aktív, mikor hol van rám igény. S akkor még nem említettem, hogy ha rám tör az ihlet, akkor írok mást. Viszont az írással az alkotás nálam sajnos kimerült a paletta. Valahogy elveszítettem az örömöm a többi alkotó tevékenységben, most meg néha sóvárgom. Nem tudom, hogyan történt, mikor és miért. Varrni például nagyon megutáltam, pedig egész rutinosan javítottam meg a táskám, ha elszakadt, vagy a Párom dolgait. Most meg próbálom rávenni magam, hogy varrjak. És rá is fogom. A gyöngyfűzéssel úgy vagyok, hogy „de jó lenne!”, s megállt a tudomány. Pedig az tényleg nem igényel nagy dolgokat, pár csomag gyöngy, egy kis damil és kész. Karkötőt nagyon egyszerű készíteni, de még variálni is a mintákat. =) Az a legózás nekem azért is nagy élmény, mert gyerekkorom óta nem legóztam és akkor megelevenedett bennem az öröm, a kreativitás és nem érdekelt, hogy hányan bámulnak meg, amiért huszonéves létemre kisgyerekeknek fenntartott játékkal játszom nálam két idősebb huszonéves fiú társaságában, akik ráadásul még sokkal ügyesebbek is nálam. Valahogy így volt jó. És aranyosak voltak a srácok, ha kellett egy szín vagy alkatrész, keresték, mentek és hozták. =) Párom legjobb barátja pár nappal a hazaérés után azt írta nekünk levélbe: „A hercegnő akart valamit, s mi megadtuk neki.”. Itt nem a hercegnőn van a hangsúly, hanem hogy mindhárman a helyünkre kerültünk. A fiúk örömet leltek abban, hogy önszántukból vállalva kiszolgálhattak, én meg örültem annak, hogy ilyen rendesek.
Sokan mondták, hogy a Párom egy lovag a korosztályunkban. És tényleg. Ő az a típus, aki leszáll a buszról és visszafordul, hogy a kezét nyújtsa. Aki úgy megy le a lépcsőn, hogy fogja a kezem, s úgy megy fel, hogy segítjük egymást. Sokáig észre sem vettem, hogy hercegnőként kezel. Természetes, eleinte még szokatlan is volt. Azt megszoktam, hogy segítik levenni a kabátom, vagy ajtót nyitnak, de ez a vezetgetős dolog nagyon meghökkentő volt. És most, hogy belegondolok, ez milyen nagy dolog, melegséget érzek a szívemben és büszkeséget. S persze remélem, hogy a fiúk végre észreveszik magukban a lovagot és a lányokban a hercegnőt. Tudom, hogy ez vér romantikusnak tűnik, de… a világból nem veszett ki a romantika? Nem a romantikázás, bár azért az is. A szex is inkább eszköz, s átlagos mechanikai cselekedetté korcsosult, de nem erre gondolok, hanem arra, amikor a nő még nő, a férfi még férfi volt. Hiszen a 18.-19. században még így volt, s a lolita onnan merít.
Annyira durva. Ez volt már régóta a kedvenc korszakom. Volt egy időszakom, amikor fűzőket nézegettem, de persze sok helyen nem lehetett rendeset, szépet kapni, varratni pedig nem egy olcsóság. Most, kicsivel később meg ugyanúgy ezt a kort idéző ruházatot szeretnék. Nem állítom, hogy lolita vagyok, vagy az leszek. Még semmit sem. Egy év „ismeretség” (azért a zárójel, mert ez elég túlzás, ismerkedésnek jobban lehetne nevezni) után is azt mondom, hogy még nem tudok eleget, nem tapasztaltam kellőt a döntéshez. Még mindig keresem magam, még mindig csak az út elején járok.
Annyira elképesztő. =)
Toporgás az úton
Olvasva tovább, hogy mit hogyan is kéne… Oo”
A kívánságlistát nem vettem igazán komolyan. Rengeteg ruha van, ami tetszik, nagyon sokat szívesen hordanék, de az igazság az, hogy a ruhás szekrényemben szeretném, ha többségében lennének a kézzel készített ruhák. Tény, hogy amíg nem volt rajtam neves ruha, ne beszéljek róla, de olyan büszke vagyok arra, hogy a Párom készít nekem ruhákat. Persze sok furcsálló tekintettel találkozunk emiatt, de még nem ért negatívum minket.
A másik, hogy nem szeretem, ha valakin ugyanolyan ruha van, mint rajtam. Teljesen ki tudok akadni, amikor meglátok valakin egy ugyanolyan cuccot, mint ami rajtam is van éppen. XD Ez a saját zizim.
Az utolsó okom pedig, amiért elvicceltem ezt a kívánságlista dolgot, hogy még csak most csöppentem bele és egyszerűen képtelenség tíz dolgot összeválogatni. =D Még nincs kialakult elképzelésem, hogy milyen színek az enyéim, milyen stílusok. Egyelőre kipróbálok mindent.
Ma parókát megyek próbálni. A dolog kicsit sem dob fel, de a Valakim másfél hete ezzel nyúz. Múlt héten már elgyalogoltam a boltig, pedig akkor hullámokban tört rám az ellenállás, aztán végignéztem kívülről a boltot, már ami látszott belőle és elmúlt az ellenállás (az ellenérzés nem), de inamba szállt a bátorság. Az első boltból majdnemhogy kihajítottak, ami tanulóleckének jó volt, de a magabiztosságomnak azért annyira nem.
Majd megírom, milyen volt. -.-
Emlékszem amúgy két dologra az álmomból. Az egyik, hogy kipakoltam a szobám. Szinte tök üres volt. O.O Az a nehéz, hogy a szürkét nehéz átszínezni. Fehér a fal, szürke a majdnem az egész szobát átérő szőnyeg, sötétbarna bútorzat van bent és minden más még csak emlékezetből sem tudja, milyen hasonulni. A függöny ódivatú és nagyon nagy, ki nem állhatom. Ahogy egyre inkább eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha, s persze olvasom, másoknak milyen a szobájuk, egyre jobban nem tetszik a saját szobám. És bármilyen ötlet kipattan a fejemből, félek megcsinálni, mert még erről ugyanúgy nincs elképzelésem, mint arról, hogy milyen is vagyok én letisztult állapotomban. *falba veri a fejét* A másik, amit álmodtam, hogy karácsonyra apukám barátnőjét, anyukámat, a két mamámat, s Párom anyukáját, esetleg a nagymamáit meglephetném valami helyes kis illatosítóval. A Baby és a Csillagok nevezetű blogban olvastam ilyesmiről és ma, ahogy megálmodtam, arra jutottam: te tök hülye vagy, ha ezt nem csinálod meg. Egyszerű, végre elindulnék a varrás irányába, nagyon kedves és apró figyelmesség. Csak egy kellemes, színes, apró mintás anyagot kell találnom, tű és hozzá illő cérna, meg pár madzag vagy szatén szalag kell, s még egy kevés illatos virág. Pofon egyszerű! =D
Az mondjuk vicces, hogy már a karácsonyon gondolkodom, pláne, hogy éppenséggel most mínuszba vagyok apukám barátnőjénél, anyukámnál és az egyik mamámnál is. Vagyis ők vannak nálam mínuszban. -_-"
A "Lolita életmód-tanácsok" után szabadon
Az én Valakim azt tanácsolta, a „gardróbos” blogot olvassam el, de én a Baby és a Csillagokban találtam meg egyelőre azt, amire szükségem van. =) Nagyon tetszik Nanaberu stílusa, a Lolita leckék igazán a hasznomra vannak, ha mondhatom ezt. Olvasom a kommenteket is, így ismerkedem kicsit a többiekkel és a többféle látásmóddal, stílussal, élettel. =)
Most az életmódtanácsoknál tartok és azt gondoltam végig, mit csinálok vagy csináltam, ami „lolitás”. A lakberendezés egyelőre inkább fejben történt meg, mintsem a szobámban. Rajta vagyok az ügyön, mondjuk így. =) Megálmodtam, hogy olyan szobát szeretnék, aminek két fala ciklámen színű, a másik kettő halványsárga. Nagyon ütős lenne, visszaadná azt a kettősséget és kontrasztot, ami bennem is megvan. Csak nem tudom… talán, ha majd kiforrottabb leszek, másképp fogom gondolni, a kontraszt és kettősség csökken bennem és akkor nagyon nehéz lenne a cikláment eltüntetni. =D No meg vannak azért akadályok előttem szépen, amik tudom, hogy arra valók, hogy leküzdjem őket, azonban azt gondolom, a szobafestés ilyen nagy mértékben nem jó ötlet. Nálunk minden fal fehér, praktikussági okokból. Én nagyon régóta szeretnék színt a szobámba, csak a szüleim sosem engedték. Most, hogy már nincs beleszólásuk, már nem tudom, hogyan is kéne. Szóval mielőtt komoly munkálatokba kezdek, tanulok, ellesek pár praktikát, ötletet gyűjtök, aztán majd meglátjuk. =) Most a szobám igen távol áll attól, amit lolitásnak mondok. Amit megtennék, azt nem írom le, mert hosszabb lesz, mint a sok képes bejegyzésem kettővel ezelőtt. =D Inkább arról számolok be, eddig miket csináltam. Szelektáltam. =) Mindig azt mondtam magamnak, majd jó lesz valamire, majd csinálok vele valamit, sajnáltam kidobni – hát eljött az az idő, amikor lelkifurdalás nélkül kitettem a kukába. =) És még azon sem gondolkodtam, hogy milyen dolog már kidobálni például ruhákat. Apa zsákokban gyűjti, amit a szeretetszolgálatnak lehetne adni – a kérdés már felmerült bennem, hogy az mikor lesz odaadva, de nem az én dolgom. =) Megszabadultam a feleslegtől – és még sok helyre nem néztem be. Kellene egy nagyon nagy takarítást csinálnom, nem csak egy ilyen átlagosat, majd azt is megejtem a közeljövőben. =) Rajzoltam a falamra. Ifjú korom legnagyobb álma volt, hogy rajzolhassak a falamra, de az anyukám nem engedte, s mivel érvekkel támasztotta alá, hogy miért nem lehet, hát én elfogadtam és nem csináltam. Most nem érdekelt, hogy nehéz lesz eltüntetni a rajzolmányom, ha már én nem leszek itt. Jól érzem magam, mert teljesült a régi vágyam. =) A falamon mögöttem és mellettem rajzok lógnak le. Egyik falon a saját jobban sikerült rajzaim, azok, amelyekre igazán büszke vagyok. Csak két ismert karakter van, Inuyasha és Joey, a többi saját karakter, illetve van egy ruhatervként szolgáló kép is, de angyalfélének is betudható és van egy kép, amit a Páromnak rajzoltam. Nem túl vidám darab, egy lecsukott szemű lány van rajta, akinek nem rajzoltam meg a száját, s alatta sárga buborékban piros betűkkel egy kérdés van. Kirajzoltam magamból akkor a bánatom, s mivel olyan jól sikerült (szerintem), ezért kitettem a falra emlékeztetőül arra, hogy a kapcsolatunk mindent túlél és van, amit szem előtt kell tartanunk. A kérdés egyébként ez: „Mikor jön el az az idő, amikor nem csak használom a szavakat, hanem meg is érted őket?”, s engem is figyelmeztet arra, hogy ne locsogjak, hanem érzékletesen használjam a szavaimat, jelentsen minden egyes szó mást és a szavaimmal is beszéljek, ne csak a mondataimmal. =)
Sosem tanultam rajzolni, még csak nem is tanított senki, egyszerűen ellestem dolgokat a mangákból, az animékből, azoktól, akiket ügyes rajzosnak tartok, s míg iskolába jártam, a firkálással szinten tartottam magam. Régen rajzoltam utoljára érdemlegeset, képszerűt. Mindig beértem egy szemmel, egy arccal, egy borzas hajjal, vagy valami nonfiguratív dologgal. Aztán jött egy verseny, amire nekiálltam. Levázlatoltam, nagyjából kikerekítettem a történetet, aztán azóta is áll a projekt. XD Talán nem fejezem be, de szeretnék megint rajzolni. Gyerekkoromban sok kreatív dolgot csináltam, a rajzaimat témák szerint külön füzetbe alkottam. Volt divattervezős füzetem, ahova csak ruhák rajzai kerültek, volt olyan, amibe minden más. Festettem is, ennek is volt egy külön füzetkéje. De gyűjtöttem képeket, amiket az újságokból vágtam ki. Volt kívánságfüzetem, ahova azokat gyűjtöttem, amiket meg szerettem volna kapni karácsonyra vagy születésnapomra, s megtaláltam az őskedvencemnek, Jackie Channek szentelt füzetemet is. =) Gyűjtöttem régen a matricákat is, aztán jött a matricacserélős időszak, akkor lett olyan füzetem, amiből ki lehetett szedni a darabokat és cseréltem, már amennyire tudtam. Sosem voltam anyagilag eleresztve, inkább azokat engedte meg az anyukám, aminek volt praktikus oldala is. A matricacserélés nem tartozott ezek közé, így kevés, s az akkori követelmények szerint nem túl értékes példányaim voltak, így gyorsan kiestem a cserélő-körből.
Viszont varrtam. Gyerekkoromban az állatkáimnak takarót, párnát. Később szütyűféléket magamnak. Aztán anyukámmal keresztszemeseztünk. =) Viszont egy munkám sem maradt fenn. O.o” Nem tudom, hova tűntek. Vagy az emlékdobozomba tettem, vagy anyunál hagytam és magával vitte, amikor elköltözött, vagy valahol a házban maradt, s akkor nagy a valószínűsége, hogy kidobták. Nem állt sosem távolt tőlem a kreatívkodás, hajdanán anyukámmal komoly egyezséget kötöttünk, történt ugyanis, hogy választhattam, melyik osztályba megyek. Vagy zene tagozatra megyek és angolt tanulok, vagy pedig kézműves irányba, de akkor németet kell tanulnom. A családban voltak német rokonok, de nem ápoltunk velük rendes kapcsolatot, így anyukám azt tanácsolta, az angol miatt inkább menjek a D-be. Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy kézműves osztályba járjak, így még azt is megígértem, hogy rendesen fogom tanulni a németet. =) Rengeteg mindent kipróbáltam a batikolástól kezdve az antikolásig, a gipszöntéstől kezdve a gipszmaszk készítéséig. Hajtogattunk, rajzoltunk, festettünk, ragasztottunk, vágtunk, maketteztünk. Úristen, egyszerűen ugranak be a képek, hogy miféléket csináltunk és annyira jó visszagondolni rá. Volt egy harmincfős csapat, akikkel nagyon egy hullámon mozogtunk kézműves órákon. Egyébként nem, nekem csak egy barátom volt és kívülálló különcnek számítottam. Ja, és a német… =) Harmadikban majdnem megbuktattak belőle, elegem lett a folytonos igetanulásból, így nem foglalkoztam vele, aztán később 3-4-5 szint közt mozogtam. Attól függött, milyen vagyok, hogy a jegyért tanulni kellett, vagy megérteni a szabályokat. Tanulni nem szerettem, de amit megértettem, azt egész ügyesen használtam. Meg aztán középiskolában igen nagy mákom volt, hogy a második barátnémmal igazi barátságunk lett, s segítettük egymást. Ő volt az, aki szorgalmasan megtanult mindent, én meg az, akinek szorgalma kevés volt, de megértettem sok mindent. Összetettük a kettőnk tudását és kiválóan boldogultunk. =)
Kötésről jutott eszembe… =D A mamám tanított engem kötni, horgolni, varrni. A kötést sehogy se értettem meg, a két tű nem állt a kezemre, a horgolással viszont elboldogultam. =) Nem tudom, miért, de azt választottam hobbinak, hogy maradék fonalakból nagyon hosszú madzagot horgoltam. Legyártottam vagy tíz métert, aztán összegubancolódott, úgyhogy kidobtuk. De horgoltam sálakat, nem csak magamnak, hanem az állatkáimnak. Én híres baba-kerülő voltam és vagyok is. Nincs olyan fajta baba, amit szívesen látnék magam körül. Párom, ismerős lányok mutattak nekem nagyon szépeket. Tényleg szépeket. Volt, amelyiknek kimonója volt, volt amelyiknek más csodás ruhája. Az tetszett is. Az arcnál azonban minden baba elbukik nálam. Fogalmam sincs, miért, ennek okát még kutatom magamban. =) A legszebb arcú baba is ott kapja meg a stoptáblát, legyen szó a legigényesebben megfestettől kezdve a barbie-n át egészen az igénytelenebb játékbabákig. XD Ezzel ellentétben a plüssállatokat annál jobban szerettem. =) Volt cicám, kutyám, nyulam (abból nagyon sok, gyerekkoromban a nyúl volt a kedvenc állatom, aztán tinikoromban váltottam a farkasra – szép kis fordulat), tyúkom, amit csak megszerettem. A mackókat például nem kedveltem. XD Volta aranyos macijaim, de az ágyamban nem kaptak helyet, ami akkoriban az állatkáim szentélye volt. Úgy aludtam, hogy körbevettem magam velük. Úgy tartottam ugyanis, hogy személyiségük van és megvédenek a rossz álmoktól is. Úgyhogy én minden éjjel elköszöntem tőlük és minden reggel köszöntöttem őket. =) Az állatszeretetem kiterjedt az élő, mozgó fajtákra is, kicsi korom óta tartok állatot. A rágcsálók több típusát tartottam, kezdtem a hörcsöggel, aztán lett egerem, degum, patkányom. Utóbbi most is van, a JSK-s loliruhámban (a képen lejjebb) a kedvencemet tartom, Minot. =) Elképedek sokszor, hogy az emberek micsoda tévhitekben élnek velük kapcsolatban, de ennek majd szentelek egy másik postot, ha szeretné valaki. =) Volt nyulam, japán törpepipim, görényem, macskám, kutyám. Volt teknős és hal is itthon, előbbi nekem nagyon nem nyerte el a tetszésem (én a szőrös állatokat preferálom), az akvarisztikát pedig apukám folytatta. Szerettem volna tengerimalacot és mókust is, ezekre azonban nem került sor. =) Ja, s volt időszak, amikor lovat szerettem volna. =D
Hm, kötésről szépen kikötöttem az állatoknál. =)
A kettőről együtt azonban eszembe jutott, hogy hajdanán gyöngyöt is fűztem. =) Nem csak karkötőt, hanem állatokat is csináltam. =) Újabban pedig karkötőt csomózok. A nyáron nekiültem egynek, de valamit nagyon elrontottam, azóta még nem próbáltam újra. Pedig a Párom kért tőlem egy újabb karkötőt. =) Miatta csomóztam az elsőt, nagy vágya volt tőlem kapni egyet ugyanis. =) Karácsonyra azt kapta, többek közt. =D
Ami legjobban érdekel mostanában, az a konyhaművészet. A helyzet kissé nehéz, apám barátnőjével osztozunk a konyhán és mivel saját keresetem nincs, csak azokból az alapanyagokból dolgozhatok, amiket fellelek itthon. Az LJ-men már elmeséltem, hogy kaptam egy nagyon jó szakácskönyvet, kezdőknek ezt ajánlom: Polcz Alaine – Főzzünk örömmel. Fantasztikus könyv, olyan érzésem van tőle, mintha egy idősebb hölgy ott állna mellettem a konyhában és segítene. Nem szeretem, ha irányítgatnak, ahhoz túl önfejű vagyok, viszont ez a könyv rengeteg tanácsot ad. Például mi van, ha odaégettél valamit, vagy ha megégetted az ujjad. De vannak benne olyan tanácsok is, hogy ha ilyen fűszert használtál, mit tehetsz még mellé, hogy ízezd az ételt. A sütitől a levesen át a főzeléken keresztül a sültekig minden, de tényleg minden van benne. =) Nagyon szeretem, valósággal rajongom a könyvért. =) Google kidobott egy ilyet: „Polcz Alaine – Jobb lett tőle a világ!”, s tényleg. =) Nagyon kedvesen, szellemesen ír, könyvben kapott barátnő. =) Süteményt még sosem csináltam egyedül, a nagymamámnak viszont sokat segítettem. Majd ha lesz „saját” konyhám, végre bevethetem magam. =) Már nagyon várom. =D
Hangszer és zene… Tudni kell, hogy gyerekkoromban lett volna lehetőségem énekkarra, zongorázásra, furulyázásra, gitárra, szinte amire csak akartam volna, de nem akartam. Nem érdekelt a zene. =( Ezt rettenetesen bánom így utólag, mivel a zene nagyon fontos része az életemnek. Az élet azonban úgy hozta, hogy hetedikben-nyolcadikban önszántamból járhattam énekkarra, amit nagyon szerettem. Elküldtek pár énekversenyre is, de általában csak okleveleket gyűjtöttem be, mert vagy nem volt megfelelő a dalválasztásom, vagy az izgalomtól elment a hangom. XD De azt én is elismertem, hogy voltak nálam sokkal jobbak, úgyhogy sosem kezdtem el hőbörögni, hogy akármi. =) Mindig rendelkeztem kellő önkritikával. =) Aztán középiskolában B-be kerültem, ahol kötelező volt az énekkar annak, akit kiválasztottak. És engem kiválasztottak. =D Fú, de utáltam, hogy kötelező mennem, de hogy imádtam ott lenni! XD Szeretettel gondolok vissza arra a három évre, a versenyekre. Nyertünk is sokszor. Úgy mondták, na, jövünk mi és visszük a díjat. =) A sulink híres volt az énekkaráról is, ami tényleg színvonalas volt. Most Szegeden énekeltem újra, mióta vége lett az énekkaros időknek. Kicsit „szégyellem” a hangom, mert nagyon sokat mélyült és már rég nem énekeltem be magam rendesen. Más az, amikor valami szóló zenéhez hozzáénekel az ember lánya és az, amikor kiül az erkélyre és nekiáll danolgatni. Azt, ami eszébe jut. És nekem az énekkaros darabok jutottak eszembe, nem a kedvenc számaim. =) Ennek ellenére egy zongoratanárnő azt mondta, nagyon szép tiszta a hangom. Az nagyon megdobta a kedvem. =) Egy vagy két éve tervezgetem, hogy egyszer megtanulom a Chihiro Onitsuka Infectionét, s előadom Conon karaokeversenyen, de még nem mertem igazán nekiállni. =D De nem adtam fel. XD Vágytam arra, hogy egyedül énekeljek sok ember előtt. Úgy kezdtem a középiskolát, hogy gólyahéten elénekeltem a Dzsungel könyve musicalből a Szavakat keresek című dalt. Úgy remegtem, azt hittem, ott esek össze, de olyan ovációt kaptam, hogy az már megrémített. =D Én voltam az egyedüli, aki komolyan vette az éneklést. Az volt a feladat, hogy egy fiú és egy lány külön elénekeljen valamit, miközben az egész iskola bámulja. Az osztálytársam a Boci boci tarkát énekelte el sajátos, enyhén rockos-Mirigyes változatban. =D Amíg a nevem nem tanulták meg, mindig ezzel az előadással kapcsolatban neveztek valahogy. XD Nagyon mókás volt. =) Aztán az egyik ballagáson, azt hiszem, azon, amit mi szerveztünk, az egyik énekkaros társnőmmel szólót énekeltünk. Fogtuk egymás kezét, nagyon izgultunk, de az, hogy ott volt a másik, bátorított minket. =) Végül pedig azzal zártam az ottani életem, hogy diáknapon negyedikben karaokeversenyre engedtem magam rávenni. =D A Bon bontól énekeltem a Valami Amerikát. Istenem, de remegtem! =D Ezzel szemben sikerült hangulatot is csinálnom, s a szakavatott zsűri nekem ítélte vagy a második, vagy az első helyezett díját. =) Már csak arra emlékszem, hogy kaptam oklevelet és csokit, meg hogy utána megérkezett a Párom értem, én meg szinte repültem felé és úgy a nyakába ugrottam, hogy majdnem felborult a lendülettől. =D Meg hogy akkor engedtek fel külsőst a másodikra. =) Ismerték, akkor már vagy egy éve együtt voltunk. =) Ja és kitörő örömsikoltásokkal, reszkető hanggal próbáltam elmesélni, hogy karaokéztam és még nyertem is vele csokit. XD De boldog vagyok még most is, ha erre gondolok. =) Örülök, hogy hagytam magam rávenni. =) Nagyon nagy élmény volt. Utána azzal húztak, hogy jelentkezzek a Megasztárba, én meg csak nevettem rajtuk. Az, hogy valaki el tud énekelni egy ismert dalt aláfestéssel, amit zenéhez értő zsűri értékel valamire, nem jelenti azt, hogy érdemes az ember egy ilyen megmérettetésre. Pedig évekig nyúztak vele, még azzal is megfenyegettek, hogy beneveznek a tudtomon kívül. O.o Féltem tőle. XD De szerencsére nem értékelték ennyire túl az előadásom. =D
Gyerekkoromban elutasítottam, hogy hangszeren tanulhassak, középiskola közepén vágytam rá. Zongora, gitár, dob, esetleg furulya, ezek voltak a kitűzések. Idén nyáron Szegeden tanulhattam zongorázni. Én annyira boldog vagyok… *_* Nagy álmom vált valóra és most meg vagyok lőve, hogy hogyan tovább. Van egy vacak szintetizátorunk, de tanár nélkül, kotta nélkül nem megyek vele semmire. Mivel zenében én az ének felé húztam, azt pedig lehet hallás után tanulni, a kottát nem igazán tudom olvasni. Ahhoz képest nagyon nagy teljesítmény volt, amit lenyomtam nyáron, még a zongoratanárnő is megdicsért és nagy örömömre azt mondta, mikor megkérdeztem, hogy van érzékem hozzá. Úgyhogy reszkessen ő is, meg majd egy másik tanárnő is, mert most már bizony szeretnék megtanulni rendesen játszani ezen a hangszeren. A gitár magányos úton való tanulgatásához még nem érzem elégnek magam, de már ilyen gondolatom is megfogant. =)
Másik, amit középiskolában megkívántam, de nem mertem vállalni, az a tánc. A társastáncokat nem ártana ismerni, de van pár stílus, ami nekem nagyon tetszett. Főleg azok, amelyekben sokat kell ugrálni, mozogni, amik olyan zenére vannak, amiket én is kedvelek. Ja, s persze a hastánc és a kapuiera vonzott rettenetesen. Egyikbe se vágtam bele, mindig azzal nyugtattam magam, hogy sosem késő elkezdeni. ^^;; Azóta kedvet kaptam a baletthoz is, vagy a jazzbaletthoz. =D Volt tervben aerobic is. Igazából minden ilyen törekvésem azzal tört le, hogy nem volt egy társ, akivel együtt mentünk volna.
A barátnőim mind mások. Van otthonülős, van cserfes, van fiús, van, aki csak egy évvel idősebb nálam, de már kész hercegnő, akinek megvan a saját kis palotája hercegestől. Olyan nincs, aki segítene a lolitaságban, a kis fejlődésemben társként. Nem bánom, bár néha jó lenne nem egyedül lenni. ˇ.ˇ Mindenesetre szeretem őket. =)
Írás, mint a lolita életmód lehetséges tartozéka? Ezen egy kicsit felhördültem, de már elgondolkodtam rajta és nem is butaság. Minden, ami kreatív, ami kapcsolható önmagunkhoz, ahogy én látom, az lehet lolitás. Én másképp tekintek az írásra, de aztán rájöttem, hogy a nézőpontom igen… önző? Nem is tudom, minek nevezzem. Másrészt pont én vagyok magam számára a példa, hogy miből lesz a cserebogár. Gyerekkoromban utáltam olvasni. Ez köszönhető egy nagyon pöttynyi diszlexiának, talán. Lényegében nem voltam hajlandó könyvet a kezembe venni, a kötelezőkkel a viszonyom is elég mókás volt. A Vukot sírva olvastam fel anyának esténként – nagyon utáltam, mivel meghalnak benne rókák, az emberek pedig ijesztőek és gonoszok voltak benne. Az Egri csillagokat anyu olvasta fel nekem. Párat elolvastam, de sokat már csak úgy, mintha elolvastam volna. Elolvastam egy oldalt, lapoztam kettőt, olvastam megint egy oldalt, újra lapoztam. Aminek így megtetszett a története, például a Tartuffe, meg talán a Két Lotti, azt elolvastam, egyébként az olvasónaplót úgy töltöttem ki, hogy lemásoltam valakiről, amit nem találtam meg a könyvben. XD Ehhez képest jött a Harry Potter és hopp, megszerettem az olvasást. Anyu olvasta fel nekünk, az volt az egyetlen könyv, amit esti mese címén olvasott nekünk és a mai napig nem tudom, hogyan tudtuk rávenni. =D Azt a könyvet vagy háromszor elolvastam, főleg azt a részt, ahogy leírja Voldemortot. Az nagyon hatásos volt, beleborzongtam. =) Ezután folytattam a HP olvasását, meg kezembe vettem idővel mást is. Így indultam meg az olvasás, később az írás szeretete felé. =) 2005 óta aktívan művelem mindkettőt, főleg az írást. Blogolok, novellákat, regényeket írok. Mostanában rákaptam a százszavasokra, a drabble-ekre, de írtam már verseket, idézeteket, s kisregényeket is. 2005-ben az egyik legtermékenyebb kezdő voltam. És most, öt év után azt mondom, most tanultam meg az alapokat. Egyszerűen a magyar nyelv annyira színes, csodálatos és páratlan, hogy nem fogható semmi hozzá. Szerelmesen szeretem ezt a nyelvet, s mióta ez így van, már értem azt a sok szabályt, ami a nyelvtanára vonatkozik. Miért így írjuk, miért nem úgy, miért így hangsúlyozzuk, miért így képezzük, miért így tesszük össze, miért így elemezzük, miért így értelmezzük, … egyszerűen imádom! =D Amit már említettem ebben a bejegyzésben: a magyar nyelv kiválóan alkalmas arra, hogy ne csak egy mondattal mondj el valamit, hanem a mondatba foglalt szavakkal is hangsúlyozd a mondandód részleteit, fontosságát és súlyát. =D Ezek után csak egyetlen nyelvet tudok még igazán szeretni, s az a japán. =) Nekem sokakkal ellentétben nincs bajom a némettel, nem utálom a szabályait, de hálát adok Istennek, amiért magyarnak születtem. =) Szeretem az országot, a tájait, a nyelvét pedig imádom. A politikától mentes szeretnék maradni, a hülyeségtől pedig távol. =)
Szép kis hosszt hoztam össze. =) Élvezem ennek a blognak az írását. Felelevenednek emlékek… Igazából rengeteget felejtettem, pedig sok jót is megéltem, a rosszakat pedig azért kellett megélnem, hogy olyan felnőtté váljak, aki felelős, gondos és szerető. =) Röviden. ^^