Ma én voltam a nap hőse. Végre van net rendesen a házban, mert megelégeltem a router-gondunkat és felvittem az újat a szolgáltatóhoz, hogy állítsa be. Tök jó fej volt a srác, halk szavú, aranyos. Apu csak annyit mondott rá, hogy jól van, míg a barátnője tök megörült, meg megdicsért. Nagyon felpörögtem, jókedvűen mentem el anyukámhoz. A látogató végére már nem voltam vidám. Mondhatjuk úgy, hogy összevesztünk, meg még a mamámmal is. A másik mamám pedig megint elkezdte a kapmányolást a dolgaim ellen.
Most szomorú vagyok, elkeseredett és depressziós.
Sokat gondoltam arra a posztra, amiben Nana azt ecseteli, hogy ki miért lesz lolita, vagy miért az. Azt hiszem, ma már kijelenthetem: az apám sosem fogja kimutatni a szeretetét, ha még szeret, az anyám pedig sosem fog támogatni a hóbortjaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése