Mindig a zuhany alatt jön meg az ihlet, aztán amikor kiszállok onnan, már semmi sincs belőle a legtöbb esetben sajnos. Ma voltam kint Gerinél, akinek a hajmodellje leszek. Régen nem gondoltam volna, hogy vállalkoznék ilyesmire, azonban jó bulinak tűnik. Megbeszéltük, hogy rókavörös hajam lesz, amire egy jó ideje vágyom, úgyhogy izgatott vagyok az egész miatt.
Tegnap összefutottunk Milánnal egy kis tracspartira. Mindig sokat kell várni rá, általában fél órát késik, de az egy óra sem ritka nála, én meg szétizgulom magam, hogy na mi van már, hol van, miért nincs még itt, tervezem, hogyan fogok vele kötözködni, milyen megjegyzést teszek a pontosságát illetően, de meglátom és az egésznek fújtak. Van egy varázsa a srácnak. =) Nem tudom, hogy képes rá, de mikor legeslegelőször találkoztunk, is ez volt, megterveztem, hogyan hajtom el melegebb éghajlatra, totál paprikás voltam a késése miatt, aztán megjelent mögöttem, hogy "Szia. Itt vagyok." és örültem, hogy nem kocsonyásodtak el a lábaim, meg nem ugrott ki a szívem a helyéről. XD És ez azóta is nagyjából így megy, nyolc év alatt ebben semmit sem változtunk, ugyanúgy várom, "na, ma mit talál ki?", és félek tőle, hogy beégek. Múltkor mondta, hogy én nem tudok égni előtte, én meg azt mondtam, de, tudok, de ha nem veszi észre, akkor ügyes színész vagyok. XD Tegnap is előkerült ez, mire kinevetett. =D
Holnap leutazunk Bene szüleihez és ha megtetszik az egyik kiskutyájuk, elhozzuk. A lakást már felforgattuk és átrendeztük, bár még a munkálatokat bőven nem fejeztük be, csak Bene lebetegedett. Asszem, vasárnap este esett az meg, hogy megemeltük a kisasztalt, ami tömör vas, s erre igazából akkor jöttünk rá, mikor már a levegőben volt és minden bele volt akadva, megbeszéltük, letesszük, majd Bene gyors egymásutánban kért, hogy emeljem fel. XD Rátettük a lábára. XD Elmesélve jobb sztori, Milán jót nevetett tegnap, ahogy előadtam. XD Reggel interjúra megyek. =) Az a kj, akinél elköteleztem magam, elérhetetlenné vált, folyton csak hangposta kapcsol, arra meg nem akarok üzenetet hagyni, holnap pedig egy másiknál lesz jelenésem. ^^
Az elmaradt képekről. Kusami a normafás kiránduláskor lett lekapva este, mikor már hazafele tartottunk, így aludt a drága. A natúr-Lia a fülbevalók miatt volt különösképpen fontos, Anyutól kaptam őket, valamilyen ásványok és azóta is a fülemben vannak, szóval a fém, amire tették őket, is jó anyagú, nem fáj tőle a fülem. Már csak azt szeretném tudni, milyen ásványok, mert fontos. =) Janka a Labor halloweeni buliján lett kicsinosítva így. Olvadtam utána, hihetetlen édes volt és nem is tudja, mikor volt utoljára ennyire zavarban életében. Cuki volt nagyon. Az utána lévő kép is aznap készült, nekem nem volt kedvem nagy beöltözésre, úgyhogy kontaktlencsét vettem, lolit és kész, Bene maci volt. Az utolsó három kép tegnap esti.
A Labor szervezte halloween jó hangulatú volt, finom sütemények érkeztek, hangulatosra sikerült a tálalás, folyt egy kis szerepjáték, míg a csapat nagy része tett egy esti sétát. A Normafán tett kirándulás is élvezetes volt, sütiztünk, vizipipáztunk, volt forralt bor és tea, beszélgettünk, röhögcséltünk, Kusami is bontotta a rendet. =D Örültem Daninak, kaptam tőle két Müller könyvet, ezért majd' kiugrottam a bőrömből, mutatott megint jópofa dolgokat. Tegnap hívott délután és olyanokat röhögtem, hogy az nem igaz. XD Devecserben útfeltúrások vannak és mindig más a rend, de így óráról órára és emiatt mérgelődött. Jópofa volt nagyon. =D Azt hiszem, a lolimeetről sem meséltem, pedig remekül éreztem magam, sok lány jött el, csomót beszélgettem, finomak voltak a sütemények, fotózkodtunk is. Dani addig a budapesti barátnéjával csavargott, még később is végzett, mint mi. =D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: műhely. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: műhely. Összes bejegyzés megjelenítése
Filmkritikák, ajánlók, heti események
IchiGo nemrég lehúzott egy süteményezőt, aminek én nagyon örültem. Nem annak, hogy lehúzó véleménnyel volt az itt nem nevesített helyről, hanem arról, hogy véleményt formál. Igazából örülnék, ha kis közösség alakulna, s mindenki a maga területén véleményeket, kritikákat írna, így tudnánk egymásnak ajánlani, mi jó, hova érdemes elmenni. =)
Heti filmélményem a Köpök a sírodra. Egy szóban ki tudnám fejezni a véleményemet, ám inkább kifejtem. Nekem nem tetszett, szerintem hihetetlenül lapos. Nézzük, ahogy egy szereplő megy, néz. Nézzük jobbról, balról, elölről, hátulról... Nézzük, ahogy megalszik a tej a szájában... A felvezetés nem különösebben rossz, adott egy írólány, aki vidékre megy dolgozni. Nyugalom, csodálatos környezet, csak hát meg kell találni a házat. Mindjárt össze is akad a benzinkúton egy rosszfiúval, mikor eltéved, de csak a néző tudja, miért rosszfiú az egyébként egészen jóképű fickó. Az első tíz-húsz perc nem túl izgalmas, de jól van felépítve, a következő negyven perc viszont borzalom, premieren láthatjuk, ahogy öten erőszakot követnek el a lányon. Először csak szívatják, majd egyik a másik után... Ahogy néztem a filmet, azon gondolkodtam, Taly és Móni miért mondta rá, hogy jó. Borzalmas! Lehet, hogy valakinek élvezetes egy lány negyven perces alázását és erőszakolását nézni, de én alig vártam, hogy végre túljussunk ezen a részen. Megtörtént, a maradék fél órája a filmnek brutális mészárlás. Mondhatjuk, hogy nekem ez fekszik, hiszen a héten megnéztem a Fűrész című sorozat mind a hét darabját, azonban a Köpök a sírodra sajnos nem elég, hogy forgatókönyvben nem erős és eldönteni sem tudom, mit akartak kihozni belőle, de nélkülözi a tudományokat. A Fűrész viszont zseniális. Jó, én régen is odavoltam érte, mert tetszett az alapötlet, ám egyben is megállja a helyét. A felépítése filmenként nagyon jó, szerintem remekül működik a forgatókönyv, sok elemre oda kell figyelni, hogy pontosan hogy nézett ki, hol volt, mi volt vele, sőt, a hét filmre vetítve is jól működik a forgatókönyv, noha hallottam olyan véleményt például Mónitól, hogy a hetessel szerinte tönkrerakták az egész sztorit, pedig szerintem nem. Nem fogok spoilerezni, mert az a töménytelen vér és történetdarabka nem hiszem, hogy a legtöbbeteket érdekelne, de aki szereti az ilyen jellegű filmeket, annak merem ajánlani. Látványos, oda lett figyelve a fizikai, kémiai és biológiai hatásokra, a pszichológiai alátámasztás is szerintem rendben van, noha én nem vagyok olyan, mint a Dani, aki szőrszálat képes hasogatni, ha valami nem tetszik. Jó, én is, de mindegy. XD Mindenesetre én meg voltam elégedve mind a hét résszel.
Belenéztem a No.6-be is, amit nagyon szeretek, megnéztem az utolsó három részt. Jó a világa, szeretem a karaktereket, a színeit, a sztoriját. Igazából fanficet is akartam hozzá írni, de ez még bőven várat magára, lehet, végül sose jön össze. Belenéztem a Battle Royale 2-be, de olyan 6-10 perc után a hajam téptem és inkább megkerestem a jobb felső sarokban a kis piros X-et. Szürke árnyalatú a film, nem is jó minőségű, Shuuya kijelentése, hogy hadat üzen 18 éves létére a felnőtteknek, engem hihetetlenül idegesített, bár tisztában vagyok vele, hogy Japánban 20 éves kortól számít valaki felnőttnek. Spoilerezni nem akarok, de nagyon fura volt a kezdés, mindjárt fel lett rúgva az összes szabály, amit a könyvben lefektettek, ráadásul a tanulók úgy viselkedtek, mint egy megvadult csimpánzbanda, sikítozás, lökdösődés, ... Lehet, csak azért bosszant a BR film, mert a könyv szerintem remek volt és ez eddig a legrosszabb adaptáció, amit valaha láttam. Na mindegy. Belelestem a A tehetséges Mr. Ripley-be is, de nem találtam meg azt a momentumot, amit kerestem. Amúgy az az a film, amit még meg kell néznem. Matt Damon nagyon jót alakít benne, Jude Law és Gwyneth Paltrow is tetszett, én örültem neki, hogy Philip Seymour Hoffmant is láttam, noha nem kifejezetten nevezném kedvencnek, csak valahogy emlékezetes maradt számomra az arca. Az XXY-ba is belenéztem, jóformán újranéztem. Elég borús és szürke hangulatú történet, de szeretem, a két fiatal főhős megkedveltette magát velem. Nem kifejezetten jó film, valahogy nekem az az érzésem, hogy csak egy részlet, vagyis inkább hogy lehetne még folytatni, nem kerekedett ki az egész történet.
Kedden megkérdezte Anyu, mikor csinálok neki vacsorát, másnap az egész napom erre szántam. Végigszórakoztam ezzel a napot, hogy melyik és hol van a nyárikonyhához a kulcs, mi melyik mélyhűtőben van és hol, milyen húsokból tudok kalkulálni, Anya mit hol tart. én miket bénázok, végül csak elkészültem és időre. Lett jó kis masszív, ízes rizs, hagymával sült csibecomb, meg mustáros-tejfölös szószos saláta. Nekem nagyon ízlett, Anya tetszését semmi sem nyerte el, amitől az én étvágyam is elment. Csütörtökön ki is jött rajtam az egész, ahogy mentem Timihez, eltévedtem a városban, úgyhogy leültem a buszt várva a megállóban egy padra és kibőgtem magam. Timivel és Enikővel jól éreztem magam, beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán Enikővel úgy fél kilenckor jöttünk el és csajosan csevegtünk tovább. Miután hazaértem, összevesztünk Anyuval. Azt hiszem, nem értette meg, mit akartam közölni vele, de még engem is meglep sokszor, hogy mit hoz ki belőlem. Múltkor cinikus volt velem, mire közöltem, hogy lehet velem cinikus, én is tudok az lenni, de nem jutunk vele előbbre. Nem szokásom nyílt hadat viselni, akkor már nagyon messzire mentem magamhoz képest, de ott egyszerűen adta magát. Végiggondoltam, hogy megint megvonjam a szám és lélekben a vállam, fejezzem be a kajálást és menjek előre, vagy fixírozzam a dolgot, aztán anélkül, hogy különösebben mérlegeltem volna, mi lehet belőle, megfejeltem a helyzetet és asszem, egész jól jöttünk ki belőle. Ennek ellenére nem tudom, meddig maradok ott. Szeretem a szobát, a csendet és nyugalmat, a teret, a patkányaim is élvezik, hogy a közelükben vagyok egész nap, sokat zizegnek, élvezem, hogy egyedül vagyok, ám van, ami nagyon hiányzik, mint például, hogy a fővárosban kicsit melegebb van, a lakás is melegebb, itt minden van és szinte bármikor. Itt folyton jövök-megyek, otthon inkább punnyadok, ami jó, mert szeretem, Anyuval is jó beszélgetni esténként.
Kikapcsolták a klubban az áramot, a szolgáltató tiszta őrült, ezért a szerepjáték és a figurás terepezés is mécsesfény mellett üzemelt a héten, ami kifejezetten kedvcsinálóként hatott a társaságra, legalábbis a szerepjátékosok kérték Benét, hogy legyen havi egyszer olyan, mint most, hogy csak mécsesekkel világítunk. =D Mondtam is Timinek, hogy tök jó lehet ilyen fényviszonyok közt mondjuk egy horrorszerepjáték, én nagyon élvezném. Agyar "Hol a mami?"-s sztorija se volt semmi, egy Vampire se lenne rossz szerintem, de Scipio is biztos tudna olyat mesélni, hogy... =D
Pénteken megjártuk Benével az Ikeát. Két órát sétafikáltunk, vettünk mécsest, megnézegettünk kábé mindent, tervezgettünk. A végén már szabályszerűen fájt a derekam és a lábam, annyit mentünk és álltunk. XD Talyéknál aludtam, ami azért volt vicces, mert éjfélkor lefeküdtem, Talyra meg akkor jött rá a virgoncság. Reggel lejöttem Benéhez fürdeni, hajat mosni és loliba bújni, aztán visszamentem a csajokhoz segíteni a főzésben. Isteni kaját csináltunk, őzgerincbe bacon szalonnát fektettünk végig keresztbe, aztán egy tojással összekevert, fűszeres, főtt borsóból és répából, főtt húsból, hagymából álló tölteléket öntöttünk bele, ráfordítottuk a kilógó bacon végeit és összesütöttük, hozzá rizst főztünk. Találkoztunk Noryval, én mentem ki elé. Hat és fél éve nem láttuk egymást, mindketten nagyon megváltoztunk az akkorihoz képest, de neten tartjuk a kapcsolatot. Mint kiderült, ők Talyval még sosem találkoztak, amin én meglepődtem. Szerintem mindenki jól érezte magát, Bene is feljött az ebédre, bár csak rizst tudott enni, a húst csupán megkóstolta. Szeretnék majd még ilyet készíteni, csak az albérletben rossz a sütő. Pedig a lolimeetre süteményt is szeretnék sütni! Meg a piknikre... T_T Csak megint nem fogok sok időt tölteni Bián, szóval ugrott az ötlet, mert nem akarok x napos süteménnyel beállítani egyik eseményre sem jövő hétvégén. Még azt lehet esetleg, hogy megkérem a csajokat, hogy fent náluk hadd süssem meg, asszem, mondták is, hogy megbeszélhetünk ilyesmit. =)
Körülbelül egész szombaton WoWoztunk Talyval. =D Egyedül is szeretek menni, irtani, küldizni, de társasággal is nagyon jó. Letöröltem a gépemről a WoWot, mert kellett a hely, meg hát szegény Lapost eléggé újra kéne már húzni, törölni az ablakos oprendszert, mivel nem fogom többet használni, a Xubuntuval teljes mértékben meg vagyok elégedve, viszont ha ez meglesz, visszateszem, mert szeretnék játszogatni. Jelenleg a gépem nem ismeri fel az egeremet és néha a telefonomat sem, mint tárhelyet, ami nem jó, sok játéklehetőséget nem biztosít ezáltal. ^^;;
Ma elmentünk Benével az Arénába. Tescoban bevásároltunk, megkajáltunk, utána körbenéztünk a MM-ban, végül elmentünk sütizni. A Cake shop nevezetű helyre vitt, amit Dasco ajánlott. A hely aranyos, de nagyon pici, a sütemények választékosak, jól néznek ki. Finom volt a Passion friutos és csokoládés szelet és a Belga csokis szelet is, se nem gejl, se nem ízetlen, az előbbi egy egészen kicsit savanyú ízhatású volt, ami az édes csokoládéval különösen tetszett. Ennek ellenére nem mennék vissza, mert túl pici. Valahogy nem volt jó hangulatom odabent, pedig nagyon édes a berendezettsége, tök lolis. A cake-kék szójáték is bejött, babakék volt az egyik fő színük, ami a logón, tányéron, poháron, csészéken megjelent. Ajánlom a helyet, tényleg. =)
Holnap lesz valami megbeszélés a Laboros alapítók közt, amin nekem is meg kell jelennem, hiszen én is alapítótag vagyok, ezért vagy csak éjszaka, vagy kedden megyek haza. Szerintem utóbbi esélyesebb és azon gondolkodom, h a két dögömet visszahozom az albérletbe, mert többet vagyok itt és jobb idő van az albiban nekik, a rágcsálók könnyen kihűlnek és megfáznak a pici termetük és a gyors szívverésük miatt, csak még nem tudom, hogyan.
Csatlakoztam a NaNoWriMo-hoz és a bátor írótársakat is arra buzdítok, hogy tegyék ezt meg. Egy hónap alatt 50.000 szót kell teljesíteni, ami napi 1.666 szó. Sok, de nem teljesíthetetlen, úgy négy oldal, én meg írtam már meg egy nap alatt 21.700 szót is. Persze akkor nagyon bennem volt az ihlet, de ezen is elkezdtem már gondolkodni. Egy alapötlet kezd kirajzolódni a fejemben, a főhősöm is kezdem kitalálni, ezért reménykedem. Közben ma eszembe jutott egy korábban elkezdett regényem, az Elátkozott lélek, hogy azzal is ideje lenne foglalkoznom és befejeznem, de az nem most lesz, noha passzolna hozzá a Fűrész. XD Ha őszinte akarok lenni, alaposan meg kell dolgoznom az elmémmel, hogy elalvás előtt és álmomban ne elevenítsen fel részleteket a filmből. XD Tudom, kellett nekem ilyet nézni... Kellett. =D
Heti filmélményem a Köpök a sírodra. Egy szóban ki tudnám fejezni a véleményemet, ám inkább kifejtem. Nekem nem tetszett, szerintem hihetetlenül lapos. Nézzük, ahogy egy szereplő megy, néz. Nézzük jobbról, balról, elölről, hátulról... Nézzük, ahogy megalszik a tej a szájában... A felvezetés nem különösebben rossz, adott egy írólány, aki vidékre megy dolgozni. Nyugalom, csodálatos környezet, csak hát meg kell találni a házat. Mindjárt össze is akad a benzinkúton egy rosszfiúval, mikor eltéved, de csak a néző tudja, miért rosszfiú az egyébként egészen jóképű fickó. Az első tíz-húsz perc nem túl izgalmas, de jól van felépítve, a következő negyven perc viszont borzalom, premieren láthatjuk, ahogy öten erőszakot követnek el a lányon. Először csak szívatják, majd egyik a másik után... Ahogy néztem a filmet, azon gondolkodtam, Taly és Móni miért mondta rá, hogy jó. Borzalmas! Lehet, hogy valakinek élvezetes egy lány negyven perces alázását és erőszakolását nézni, de én alig vártam, hogy végre túljussunk ezen a részen. Megtörtént, a maradék fél órája a filmnek brutális mészárlás. Mondhatjuk, hogy nekem ez fekszik, hiszen a héten megnéztem a Fűrész című sorozat mind a hét darabját, azonban a Köpök a sírodra sajnos nem elég, hogy forgatókönyvben nem erős és eldönteni sem tudom, mit akartak kihozni belőle, de nélkülözi a tudományokat. A Fűrész viszont zseniális. Jó, én régen is odavoltam érte, mert tetszett az alapötlet, ám egyben is megállja a helyét. A felépítése filmenként nagyon jó, szerintem remekül működik a forgatókönyv, sok elemre oda kell figyelni, hogy pontosan hogy nézett ki, hol volt, mi volt vele, sőt, a hét filmre vetítve is jól működik a forgatókönyv, noha hallottam olyan véleményt például Mónitól, hogy a hetessel szerinte tönkrerakták az egész sztorit, pedig szerintem nem. Nem fogok spoilerezni, mert az a töménytelen vér és történetdarabka nem hiszem, hogy a legtöbbeteket érdekelne, de aki szereti az ilyen jellegű filmeket, annak merem ajánlani. Látványos, oda lett figyelve a fizikai, kémiai és biológiai hatásokra, a pszichológiai alátámasztás is szerintem rendben van, noha én nem vagyok olyan, mint a Dani, aki szőrszálat képes hasogatni, ha valami nem tetszik. Jó, én is, de mindegy. XD Mindenesetre én meg voltam elégedve mind a hét résszel.
Belenéztem a No.6-be is, amit nagyon szeretek, megnéztem az utolsó három részt. Jó a világa, szeretem a karaktereket, a színeit, a sztoriját. Igazából fanficet is akartam hozzá írni, de ez még bőven várat magára, lehet, végül sose jön össze. Belenéztem a Battle Royale 2-be, de olyan 6-10 perc után a hajam téptem és inkább megkerestem a jobb felső sarokban a kis piros X-et. Szürke árnyalatú a film, nem is jó minőségű, Shuuya kijelentése, hogy hadat üzen 18 éves létére a felnőtteknek, engem hihetetlenül idegesített, bár tisztában vagyok vele, hogy Japánban 20 éves kortól számít valaki felnőttnek. Spoilerezni nem akarok, de nagyon fura volt a kezdés, mindjárt fel lett rúgva az összes szabály, amit a könyvben lefektettek, ráadásul a tanulók úgy viselkedtek, mint egy megvadult csimpánzbanda, sikítozás, lökdösődés, ... Lehet, csak azért bosszant a BR film, mert a könyv szerintem remek volt és ez eddig a legrosszabb adaptáció, amit valaha láttam. Na mindegy. Belelestem a A tehetséges Mr. Ripley-be is, de nem találtam meg azt a momentumot, amit kerestem. Amúgy az az a film, amit még meg kell néznem. Matt Damon nagyon jót alakít benne, Jude Law és Gwyneth Paltrow is tetszett, én örültem neki, hogy Philip Seymour Hoffmant is láttam, noha nem kifejezetten nevezném kedvencnek, csak valahogy emlékezetes maradt számomra az arca. Az XXY-ba is belenéztem, jóformán újranéztem. Elég borús és szürke hangulatú történet, de szeretem, a két fiatal főhős megkedveltette magát velem. Nem kifejezetten jó film, valahogy nekem az az érzésem, hogy csak egy részlet, vagyis inkább hogy lehetne még folytatni, nem kerekedett ki az egész történet.
Kedden megkérdezte Anyu, mikor csinálok neki vacsorát, másnap az egész napom erre szántam. Végigszórakoztam ezzel a napot, hogy melyik és hol van a nyárikonyhához a kulcs, mi melyik mélyhűtőben van és hol, milyen húsokból tudok kalkulálni, Anya mit hol tart. én miket bénázok, végül csak elkészültem és időre. Lett jó kis masszív, ízes rizs, hagymával sült csibecomb, meg mustáros-tejfölös szószos saláta. Nekem nagyon ízlett, Anya tetszését semmi sem nyerte el, amitől az én étvágyam is elment. Csütörtökön ki is jött rajtam az egész, ahogy mentem Timihez, eltévedtem a városban, úgyhogy leültem a buszt várva a megállóban egy padra és kibőgtem magam. Timivel és Enikővel jól éreztem magam, beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán Enikővel úgy fél kilenckor jöttünk el és csajosan csevegtünk tovább. Miután hazaértem, összevesztünk Anyuval. Azt hiszem, nem értette meg, mit akartam közölni vele, de még engem is meglep sokszor, hogy mit hoz ki belőlem. Múltkor cinikus volt velem, mire közöltem, hogy lehet velem cinikus, én is tudok az lenni, de nem jutunk vele előbbre. Nem szokásom nyílt hadat viselni, akkor már nagyon messzire mentem magamhoz képest, de ott egyszerűen adta magát. Végiggondoltam, hogy megint megvonjam a szám és lélekben a vállam, fejezzem be a kajálást és menjek előre, vagy fixírozzam a dolgot, aztán anélkül, hogy különösebben mérlegeltem volna, mi lehet belőle, megfejeltem a helyzetet és asszem, egész jól jöttünk ki belőle. Ennek ellenére nem tudom, meddig maradok ott. Szeretem a szobát, a csendet és nyugalmat, a teret, a patkányaim is élvezik, hogy a közelükben vagyok egész nap, sokat zizegnek, élvezem, hogy egyedül vagyok, ám van, ami nagyon hiányzik, mint például, hogy a fővárosban kicsit melegebb van, a lakás is melegebb, itt minden van és szinte bármikor. Itt folyton jövök-megyek, otthon inkább punnyadok, ami jó, mert szeretem, Anyuval is jó beszélgetni esténként.
Kikapcsolták a klubban az áramot, a szolgáltató tiszta őrült, ezért a szerepjáték és a figurás terepezés is mécsesfény mellett üzemelt a héten, ami kifejezetten kedvcsinálóként hatott a társaságra, legalábbis a szerepjátékosok kérték Benét, hogy legyen havi egyszer olyan, mint most, hogy csak mécsesekkel világítunk. =D Mondtam is Timinek, hogy tök jó lehet ilyen fényviszonyok közt mondjuk egy horrorszerepjáték, én nagyon élvezném. Agyar "Hol a mami?"-s sztorija se volt semmi, egy Vampire se lenne rossz szerintem, de Scipio is biztos tudna olyat mesélni, hogy... =D
Pénteken megjártuk Benével az Ikeát. Két órát sétafikáltunk, vettünk mécsest, megnézegettünk kábé mindent, tervezgettünk. A végén már szabályszerűen fájt a derekam és a lábam, annyit mentünk és álltunk. XD Talyéknál aludtam, ami azért volt vicces, mert éjfélkor lefeküdtem, Talyra meg akkor jött rá a virgoncság. Reggel lejöttem Benéhez fürdeni, hajat mosni és loliba bújni, aztán visszamentem a csajokhoz segíteni a főzésben. Isteni kaját csináltunk, őzgerincbe bacon szalonnát fektettünk végig keresztbe, aztán egy tojással összekevert, fűszeres, főtt borsóból és répából, főtt húsból, hagymából álló tölteléket öntöttünk bele, ráfordítottuk a kilógó bacon végeit és összesütöttük, hozzá rizst főztünk. Találkoztunk Noryval, én mentem ki elé. Hat és fél éve nem láttuk egymást, mindketten nagyon megváltoztunk az akkorihoz képest, de neten tartjuk a kapcsolatot. Mint kiderült, ők Talyval még sosem találkoztak, amin én meglepődtem. Szerintem mindenki jól érezte magát, Bene is feljött az ebédre, bár csak rizst tudott enni, a húst csupán megkóstolta. Szeretnék majd még ilyet készíteni, csak az albérletben rossz a sütő. Pedig a lolimeetre süteményt is szeretnék sütni! Meg a piknikre... T_T Csak megint nem fogok sok időt tölteni Bián, szóval ugrott az ötlet, mert nem akarok x napos süteménnyel beállítani egyik eseményre sem jövő hétvégén. Még azt lehet esetleg, hogy megkérem a csajokat, hogy fent náluk hadd süssem meg, asszem, mondták is, hogy megbeszélhetünk ilyesmit. =)
Körülbelül egész szombaton WoWoztunk Talyval. =D Egyedül is szeretek menni, irtani, küldizni, de társasággal is nagyon jó. Letöröltem a gépemről a WoWot, mert kellett a hely, meg hát szegény Lapost eléggé újra kéne már húzni, törölni az ablakos oprendszert, mivel nem fogom többet használni, a Xubuntuval teljes mértékben meg vagyok elégedve, viszont ha ez meglesz, visszateszem, mert szeretnék játszogatni. Jelenleg a gépem nem ismeri fel az egeremet és néha a telefonomat sem, mint tárhelyet, ami nem jó, sok játéklehetőséget nem biztosít ezáltal. ^^;;
Ma elmentünk Benével az Arénába. Tescoban bevásároltunk, megkajáltunk, utána körbenéztünk a MM-ban, végül elmentünk sütizni. A Cake shop nevezetű helyre vitt, amit Dasco ajánlott. A hely aranyos, de nagyon pici, a sütemények választékosak, jól néznek ki. Finom volt a Passion friutos és csokoládés szelet és a Belga csokis szelet is, se nem gejl, se nem ízetlen, az előbbi egy egészen kicsit savanyú ízhatású volt, ami az édes csokoládéval különösen tetszett. Ennek ellenére nem mennék vissza, mert túl pici. Valahogy nem volt jó hangulatom odabent, pedig nagyon édes a berendezettsége, tök lolis. A cake-kék szójáték is bejött, babakék volt az egyik fő színük, ami a logón, tányéron, poháron, csészéken megjelent. Ajánlom a helyet, tényleg. =)
Holnap lesz valami megbeszélés a Laboros alapítók közt, amin nekem is meg kell jelennem, hiszen én is alapítótag vagyok, ezért vagy csak éjszaka, vagy kedden megyek haza. Szerintem utóbbi esélyesebb és azon gondolkodom, h a két dögömet visszahozom az albérletbe, mert többet vagyok itt és jobb idő van az albiban nekik, a rágcsálók könnyen kihűlnek és megfáznak a pici termetük és a gyors szívverésük miatt, csak még nem tudom, hogyan.
Csatlakoztam a NaNoWriMo-hoz és a bátor írótársakat is arra buzdítok, hogy tegyék ezt meg. Egy hónap alatt 50.000 szót kell teljesíteni, ami napi 1.666 szó. Sok, de nem teljesíthetetlen, úgy négy oldal, én meg írtam már meg egy nap alatt 21.700 szót is. Persze akkor nagyon bennem volt az ihlet, de ezen is elkezdtem már gondolkodni. Egy alapötlet kezd kirajzolódni a fejemben, a főhősöm is kezdem kitalálni, ezért reménykedem. Közben ma eszembe jutott egy korábban elkezdett regényem, az Elátkozott lélek, hogy azzal is ideje lenne foglalkoznom és befejeznem, de az nem most lesz, noha passzolna hozzá a Fűrész. XD Ha őszinte akarok lenni, alaposan meg kell dolgoznom az elmémmel, hogy elalvás előtt és álmomban ne elevenítsen fel részleteket a filmből. XD Tudom, kellett nekem ilyet nézni... Kellett. =D
Nagyobb események a hónapban
Aug. 1. csütörtök
A nagy készülődés után eléggé arcra estem a klubban. Nemo indított egy WoD partit, elhalászta gyakorlagilag a legtöbb szerepjátékost, Robi elvonult Bélával beszélgetni, mi Scipioval dumáltunk, végül kisült, hogy Robi MAGUS-t mesél Kristófnak, amihez nekem eszembe sem jutott csatlakozni, mert én nem szeretek Kristóffal játszani. Finoman szólva nem vagyunk egy szinten és nem ugyanazt szeretünk játszani, egyikünk sem ért ahhoz, amihez a másik. Végül, több óra várakozás és némi mérgelődés után Scipio olyan játékmódot mesélt nekünk Agyarral és Zölddel, amit addig nem. Mind mesélők voltunk, valaki elkezdett egy kalandot és ha belépett egy szereplő, azt átvehette valaki, ha akarta, vagy akár egy új karakter behozásával az egész sztorit felboríthattuk. Jó volt, több rövid kalandot meséltünk így el, négyen, jól szórakoztunk, bár mind fáradtak voltunk, én ennek eredményeképp többször is fonalat vesztettem, hogy ki ki ellen harcol, ki ellen van, mi történt pontosan a csatában. XD
Repnap
Pénteken utaztunk le Szegedre. Jött hozzánk a Dani, aztán hárman mentünk tovább. Az úton olvastam a Battle Royale-t, amit tőle kaptam. Jó könyv, nekem tetszik. Timi elspoilerezett néhány dolgot, de szerencsére ezek már kiderültek, megtörténtek, úgyhogy most már csak az ismeretlen van és izgalmasnak találom a sztorit. Szegeden sok feszültség volt most, kivonultam a lakásból is olvasni, mert előkerült a klub és a tábor témája, ami miatt Bene nagyon feszült volt. Szombaton jó korán keltünk, hogy kezdésre kiérjünk a kecskeméti reptérre, mivel nem akartunk semmiről sem lemaradni. Remek volt a program, jó volt látni a kedvenceinket. A törökök kommentátora nagyon cuki volt, hol angolul, hol magyarul beszélt, a Frecce Tricolori a nagy kedvencem, mindkét repnapon, amin kint jártam, remek műsort csináltak. Volt kint Besenyei Péter is, remek előadást rittyentett, a kommentátor is vicces volt. Az egész nap nagyon tetszett, kicsit sétálgattunk, megnéztük a kirakodókat, de horror árak voltak, az, hogy teltházas volt a nap, nem volt annyira durva, mivel hatalmas területen oszlott szét az a rengeteg ember, csak odaérkezésnél és elmenetelnél volt tumultus, de nem volt az se vészes. Jól megsültünk, kidöglöttünk a melegtől, rengeteg vizet ittunk, ám nagyon nagy élmény volt megint.
Mint látható, a katonák, pilóták nagyon szexi rózsaszín karszalagot kaptak, amin jót nevettem, de mindegy. Danit rávettük, hogy üljön be ebbe a gépbe, hiszen tudtuk, hogy csak udvariaskodik, amúgy nagyon vágyik rá. =D Az az öröm az arcán... Annyira cuki. =D A kalapot tőle kaptam, s bár Bene erőltette, szerencsére Dani többet hordta, mivel mi befértünk a napernyő alá Benével. XD
Adamas tábor
Szerdára megbeszéltünk bulizást. Timivel viszonylag korán találkoztunk, elmentünk Alleeba megnézni neki egy ruhát, amit sajnos később megvettek előle, mivel ketten foglalták és ő volt a második. Pedig szép volt nagyon. Na mindegy. Fagyiztunk egyet és leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy Enikő megevett egy doboz fagylaltot, majd még ivott rá asszem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy eléggé rosszul lett, ő megint nem tudott jönni bulizni. XD Átjöttünk hozzánk, felkészültünk, elmentünk a WestEndbe enni, majd elmentünk Corvinus Caféba alapozni Zolival kiegészülve. =D Fejenként két koktélt ittunk, én egy Strawberry coladát és egy dinnyés koktélt választottam, Zoli utóbbit és diósat választott, Timi Greendayt talán meg kiviset. Mindenki ivott mindenkiéből, Zolinak nem ízlett a diós, azt bekortyoltam előle, amennyire tudtam, az én dinnyésemet meg Timi pusztította el, mert már nem maradt kapacitás a gyomromban rá. XD Ezután átsétáltunk a Morri 2-be, ahol a felhozatal rémes volt, tinik voltak, akik épp csak nem szexeltek a tánctéren, ami eléggé nem jött be. Volt valami nagymenő csávó, aki mikor harmadjára meglökött, nagyon felbőszített, felé fordultam támadó állást felvéve, ökölbe szorított kezekkel, harcra készen és valami olyasmit közölhettem volna, hogy húzzon el a közelemből, persze nem ennyire szofisztikáltan. XD Kicsit agresszív kismalac módjára reagáltam, mindjárt lett is helyünk táncolni, noha Timinek úgy kellett visszafognia, ne verjek be egyet a srácnak. XD Még én is meglepődtem magamon, de legalább tanult belőle a magát menőnek gondoló csávó, mert elkerült minket. XD
Mivel Zolinak állásinterjúja volt másnap, Timi meg lejelentette magát éjfélre, ezért 11-kor leléptünk. Pont, mikor a zene, a hangulat és a társaság is jó lett. Eléggé csalódott voltam, mivel odaverődött hozzánk két fiatal fiú, akik tiszta cukik voltak, ők táncolni és szórakozni jöttek, nem felszedni valakit, jól el lehetett velük hülyéskedni és olyan formációkat nyomott az egyik, hogy én kész voltam tőle, jókat nevettünk. Ezt tetézte, hogy kitalálták, engem el kell kísérni haza, azt se tudják, hol vannak, hova kell menni, mit akarnak, amitől berágtam és majdnem otthagytam mindkettejüket a fenébe. Zoli végül elkísért, én meg itthon beborultam Csigusz nyakába, aki vigyorogva állapította meg, hogy be vagyok csípve. XD Pedig nem is volt vészes, a séták és a veszekedés sokat javított a helyzeten. Na mindegy. Hárman aludtunk nálunk, másnap reggel keltünk, összepakoltunk, s mind lementünk a táborba.
Bene eredetileg reggel akart menni, de meggyőztem, hogy nincs ránk szükség és csak elégnénk a napon, így sikerült hat tájt lejutni. Felverték a sátrat, én a főző csapathoz csapódtam, szval egész jól eltelt a nap. Beszélgettünk, ittunk, hülyéskedtünk. Másnap jöttek a táborlakók, akiket katonáink vártak a kapuban, majd Janka és Zöld átkutatták őket. A dolog jelképes volt, senki sem lett átforgatva, inkább hangulati elem volt az egész a regisztrációhoz. Nem igazán tudom, mi történt a táborban, mivel én maradtam a főzőrészlegen, Nemoval és Timivel spagettit csináltunk, ami elég vicces volt, mivel súlyos eszközhiány lépett fel és két kiló tésztát meg kellett főzni, aztán megcsinálni a spagetti alapot. XD De megoldottuk! =D Ráadásul alighogy befejeztük ezt, állhattunk neki főzni a lencsét. XD Itt már ment a viccelődés, de másnap, mikor babgulyás volt az ebéd vagy a vacsi, már fingótábornak neveztük többen is a miénket. XD
Az előadások jók voltak, a vihar elkerült minket, szombaton azonban a hatalmas széllökések elfújták az előadósátrainkat, úgyhogy néhány program elmaradt. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ahogy láttuk, gyilkosoztunk, ment a szerepjáték, összeültünk beszélgetni, jött Bálint, úgyhogy hamar kialakult egy számítógépes telephely is... =D Este nagy buli volt, táncoltunk, hülyéskedtünk, ittunk. Másnap tovább alhatott a banda, nem ráztuk ki nyolckor az ágyból őket, de ugyanúgy meg lett tartva a thai chi, mint előző nap, volt reggeli, aztán szép lassan elkezdtek elfogyni az emberek. Egy nagyobb csoporttal jöttünk mi haza kettő körül, ami feeling volt.
Itthon csak ledobtuk a cuccunkat, aztán én vettem egy tejföl fürdőt, hogy a leégett, kiszáradt, allergiás bőröm kicsit megnyugodjon, majd lezuhanyoztam. Kábé szétröhögtem magam a dolgon, mivel amikor hajat mostam, akkor jöttem rá, hogy majdnem hideg vízzel vagyok csak képes fürdeni, ha pedig a fejemnek jó a hőmérséklet, meg akar gyulladni a bőröm. XD Azóta is szenvedek az allergiámmal, de bízom benne, hogy elmúlik.
Inkább a tájat fotóztam, de a tábor fb profilján sok jó kép található. =)
Nem látszik túl jól, de lett színem. =D Nos... ennyit a hónap első feléről. Bocsánat, hogy ömlesztve megint, így alakult.
A nagy készülődés után eléggé arcra estem a klubban. Nemo indított egy WoD partit, elhalászta gyakorlagilag a legtöbb szerepjátékost, Robi elvonult Bélával beszélgetni, mi Scipioval dumáltunk, végül kisült, hogy Robi MAGUS-t mesél Kristófnak, amihez nekem eszembe sem jutott csatlakozni, mert én nem szeretek Kristóffal játszani. Finoman szólva nem vagyunk egy szinten és nem ugyanazt szeretünk játszani, egyikünk sem ért ahhoz, amihez a másik. Végül, több óra várakozás és némi mérgelődés után Scipio olyan játékmódot mesélt nekünk Agyarral és Zölddel, amit addig nem. Mind mesélők voltunk, valaki elkezdett egy kalandot és ha belépett egy szereplő, azt átvehette valaki, ha akarta, vagy akár egy új karakter behozásával az egész sztorit felboríthattuk. Jó volt, több rövid kalandot meséltünk így el, négyen, jól szórakoztunk, bár mind fáradtak voltunk, én ennek eredményeképp többször is fonalat vesztettem, hogy ki ki ellen harcol, ki ellen van, mi történt pontosan a csatában. XD
Repnap
Pénteken utaztunk le Szegedre. Jött hozzánk a Dani, aztán hárman mentünk tovább. Az úton olvastam a Battle Royale-t, amit tőle kaptam. Jó könyv, nekem tetszik. Timi elspoilerezett néhány dolgot, de szerencsére ezek már kiderültek, megtörténtek, úgyhogy most már csak az ismeretlen van és izgalmasnak találom a sztorit. Szegeden sok feszültség volt most, kivonultam a lakásból is olvasni, mert előkerült a klub és a tábor témája, ami miatt Bene nagyon feszült volt. Szombaton jó korán keltünk, hogy kezdésre kiérjünk a kecskeméti reptérre, mivel nem akartunk semmiről sem lemaradni. Remek volt a program, jó volt látni a kedvenceinket. A törökök kommentátora nagyon cuki volt, hol angolul, hol magyarul beszélt, a Frecce Tricolori a nagy kedvencem, mindkét repnapon, amin kint jártam, remek műsort csináltak. Volt kint Besenyei Péter is, remek előadást rittyentett, a kommentátor is vicces volt. Az egész nap nagyon tetszett, kicsit sétálgattunk, megnéztük a kirakodókat, de horror árak voltak, az, hogy teltházas volt a nap, nem volt annyira durva, mivel hatalmas területen oszlott szét az a rengeteg ember, csak odaérkezésnél és elmenetelnél volt tumultus, de nem volt az se vészes. Jól megsültünk, kidöglöttünk a melegtől, rengeteg vizet ittunk, ám nagyon nagy élmény volt megint.
Mint látható, a katonák, pilóták nagyon szexi rózsaszín karszalagot kaptak, amin jót nevettem, de mindegy. Danit rávettük, hogy üljön be ebbe a gépbe, hiszen tudtuk, hogy csak udvariaskodik, amúgy nagyon vágyik rá. =D Az az öröm az arcán... Annyira cuki. =D A kalapot tőle kaptam, s bár Bene erőltette, szerencsére Dani többet hordta, mivel mi befértünk a napernyő alá Benével. XD
Adamas tábor
Szerdára megbeszéltünk bulizást. Timivel viszonylag korán találkoztunk, elmentünk Alleeba megnézni neki egy ruhát, amit sajnos később megvettek előle, mivel ketten foglalták és ő volt a második. Pedig szép volt nagyon. Na mindegy. Fagyiztunk egyet és leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy Enikő megevett egy doboz fagylaltot, majd még ivott rá asszem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy eléggé rosszul lett, ő megint nem tudott jönni bulizni. XD Átjöttünk hozzánk, felkészültünk, elmentünk a WestEndbe enni, majd elmentünk Corvinus Caféba alapozni Zolival kiegészülve. =D Fejenként két koktélt ittunk, én egy Strawberry coladát és egy dinnyés koktélt választottam, Zoli utóbbit és diósat választott, Timi Greendayt talán meg kiviset. Mindenki ivott mindenkiéből, Zolinak nem ízlett a diós, azt bekortyoltam előle, amennyire tudtam, az én dinnyésemet meg Timi pusztította el, mert már nem maradt kapacitás a gyomromban rá. XD Ezután átsétáltunk a Morri 2-be, ahol a felhozatal rémes volt, tinik voltak, akik épp csak nem szexeltek a tánctéren, ami eléggé nem jött be. Volt valami nagymenő csávó, aki mikor harmadjára meglökött, nagyon felbőszített, felé fordultam támadó állást felvéve, ökölbe szorított kezekkel, harcra készen és valami olyasmit közölhettem volna, hogy húzzon el a közelemből, persze nem ennyire szofisztikáltan. XD Kicsit agresszív kismalac módjára reagáltam, mindjárt lett is helyünk táncolni, noha Timinek úgy kellett visszafognia, ne verjek be egyet a srácnak. XD Még én is meglepődtem magamon, de legalább tanult belőle a magát menőnek gondoló csávó, mert elkerült minket. XD
Mivel Zolinak állásinterjúja volt másnap, Timi meg lejelentette magát éjfélre, ezért 11-kor leléptünk. Pont, mikor a zene, a hangulat és a társaság is jó lett. Eléggé csalódott voltam, mivel odaverődött hozzánk két fiatal fiú, akik tiszta cukik voltak, ők táncolni és szórakozni jöttek, nem felszedni valakit, jól el lehetett velük hülyéskedni és olyan formációkat nyomott az egyik, hogy én kész voltam tőle, jókat nevettünk. Ezt tetézte, hogy kitalálták, engem el kell kísérni haza, azt se tudják, hol vannak, hova kell menni, mit akarnak, amitől berágtam és majdnem otthagytam mindkettejüket a fenébe. Zoli végül elkísért, én meg itthon beborultam Csigusz nyakába, aki vigyorogva állapította meg, hogy be vagyok csípve. XD Pedig nem is volt vészes, a séták és a veszekedés sokat javított a helyzeten. Na mindegy. Hárman aludtunk nálunk, másnap reggel keltünk, összepakoltunk, s mind lementünk a táborba.
Bene eredetileg reggel akart menni, de meggyőztem, hogy nincs ránk szükség és csak elégnénk a napon, így sikerült hat tájt lejutni. Felverték a sátrat, én a főző csapathoz csapódtam, szval egész jól eltelt a nap. Beszélgettünk, ittunk, hülyéskedtünk. Másnap jöttek a táborlakók, akiket katonáink vártak a kapuban, majd Janka és Zöld átkutatták őket. A dolog jelképes volt, senki sem lett átforgatva, inkább hangulati elem volt az egész a regisztrációhoz. Nem igazán tudom, mi történt a táborban, mivel én maradtam a főzőrészlegen, Nemoval és Timivel spagettit csináltunk, ami elég vicces volt, mivel súlyos eszközhiány lépett fel és két kiló tésztát meg kellett főzni, aztán megcsinálni a spagetti alapot. XD De megoldottuk! =D Ráadásul alighogy befejeztük ezt, állhattunk neki főzni a lencsét. XD Itt már ment a viccelődés, de másnap, mikor babgulyás volt az ebéd vagy a vacsi, már fingótábornak neveztük többen is a miénket. XD
Az előadások jók voltak, a vihar elkerült minket, szombaton azonban a hatalmas széllökések elfújták az előadósátrainkat, úgyhogy néhány program elmaradt. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ahogy láttuk, gyilkosoztunk, ment a szerepjáték, összeültünk beszélgetni, jött Bálint, úgyhogy hamar kialakult egy számítógépes telephely is... =D Este nagy buli volt, táncoltunk, hülyéskedtünk, ittunk. Másnap tovább alhatott a banda, nem ráztuk ki nyolckor az ágyból őket, de ugyanúgy meg lett tartva a thai chi, mint előző nap, volt reggeli, aztán szép lassan elkezdtek elfogyni az emberek. Egy nagyobb csoporttal jöttünk mi haza kettő körül, ami feeling volt.
Itthon csak ledobtuk a cuccunkat, aztán én vettem egy tejföl fürdőt, hogy a leégett, kiszáradt, allergiás bőröm kicsit megnyugodjon, majd lezuhanyoztam. Kábé szétröhögtem magam a dolgon, mivel amikor hajat mostam, akkor jöttem rá, hogy majdnem hideg vízzel vagyok csak képes fürdeni, ha pedig a fejemnek jó a hőmérséklet, meg akar gyulladni a bőröm. XD Azóta is szenvedek az allergiámmal, de bízom benne, hogy elmúlik.
Inkább a tájat fotóztam, de a tábor fb profilján sok jó kép található. =)
Nem látszik túl jól, de lett színem. =D Nos... ennyit a hónap első feléről. Bocsánat, hogy ömlesztve megint, így alakult.
Mindennapi élményeim és csalódásaim
Szombaton Krisztánál voltam, csináltam ott palacsintát, amibe a tölteléket ő készítette el, macskáztam, beszélgettünk, csinált carbonarat, majd elfeküdtünk és cseresznyézés, nassolás közben filmet néztünk. Az első film a Boszorkányvadászok című remek volt, ami nem volt rossz film, megnézve sokkal jobban tetszett, mint mikor Bene mesélt róla és megállapítottam, hogy ez egy hülyeség. XD Méghogy ágakon repülő boszorkányok... Jancsiból János, Juliskából Júlia... De egyszer meg lehet nézni és egészen élvezhető is. =D Utána a Tetovált lányról megtudtam, hogy trilógia, van is belőle második és harmadik rész. A másodiknak rögtön neki is ugrottunk, a harmadikat pedig megkaptam pendrive-on. ^^ Egyelőre nem volt időm megnézni, sose úgy érünk haza. Este fél órára kaptam egy Csiguszt is, akit jól megszeretgettem, Benére meg morci voltam. XD
Vasárnap Pokémon nap volt a klubban, de nem mentem, írtam helyette, este viszont elmentünk Tulok utolsó előtti előadására az idényben. Vicces volt... =D Sajnos nem tudom elmesélni, azt látni kellett volna. XD A bevezető szöveg zseniálisra lett kitalálva. Én őszintén mondom, nem szeretem a hülyeségeket, de az... az még nekem is bejött. =D Bár az a műtős rész... azon behaltam, egyszerre voltam sokkos, elképedt és tudtam volna nagyon röhögni, ha nem taglózott volna le, ami ott ment. XD Valszeg ezt a hatást akarták elérni amúgy. XD Mindenesetre megállapítottuk, hogy az interaktív színház tök feelinges cucc, Tulok pedig miután visszatértünk hozzá a DunaPlázából és átadtuk neki a narancslevét, mint egy Oscart, azt mondta, nem akarja azt a szót hallani hónapokig, hogy UFO. XD
A klubba visszatérve ráírtam Dascora, hogy mizu vele, nagyon eltűnt. Kicsit beszélgettünk, végül elköszönt, én pedig a motoros Zolival beszélgettem, míg a csapat egységesen úgy nem döntött, hogy ideje tábort bontani. =) Másnap délben találkoztunk Krisztáékkal, a srácok mentek a műhelybe, mi pedig csajok a Lukács gyógyfürdőbe. Órákat áztunk, úsztunk, bugyborogtattuk magunkat... *___* Fenséges volt. Én a forró vízben szívesen elüdültem volna, de Krisztának a sérvére nem volt a legjobb, úgyhogy ő átült egy kellemesebb melegbe, én pedig bementem a gőzbe. Hát... nem voltam hosszú létű odabent. XD Jól szórakoztunk, megbeszéltük, hogy havonta simán megéri rászánni, a hely kulturált, vannak is benne, de nincs tumultus, a személyzettel is elégedett voltam, egy fél napot simán el lehet ott tölteni, aztán megéhezik az ember, el tud menni rendesen megfürdeni, hajat mosni, meg is tudja szárítani.
Beugrottunk egy ruhaboltba, próbáltunk, Krisztának jó is lett a piros póló, amit kinézett, nekem egyik ruha se, ami tetszett, de nem bánkódtam, izgatott voltam, mivel Timi és Enikő elhívtak moziba, úgyhogy miután vettünk kínait és be is faltuk a helyen, körbeköszöntünk, én mentem is. =) Ott volt Nóri is, Timi húga, úgyhogy négyen traccsoltuk végig a napot. ^^ A filmen szerintem mi voltunk a leghangosabbak, nem fogtuk vissza magunkat ott a hátsó sorban. XD Amúgy a Gyakornokok című rettenetet néztük meg. X"D Enikő választotta, én nem is tudtam róla semmit, úgyhogy gyanútlanul beültem egy oltári hülyeségre, amin hol azért, mert vicces volt, hol pedig azért röhögtem, mert vicces voltam, ahogy szenvedtem rajta. XD Film után betámadtuk a női mosdót, majd a szökőkutaknál kint találtunk ülőhelyre. Enikő nyomta a szöveget a cikis helyzeteitől a remek meglátásain át egészen Timi lelkének polírozásáig. Többnyire hallgattam. És figyeltem őket. A nap mondata számomra az volt, "Tudod, Timi az ekkora - mutatott körülbelül két centit az ujjaival - virág és az ekkora - mutatott közben úgy fél métert - virág is virág, csak a második egy kicsit nagyobb.". Nagyon odarakta, basszus és nem biztos, hogy jól idéztem, mert akkorát ütött a mondanivalója, hogy mindegy, milyen virág és mekkora vagy, lehetsz boldog, rád talál majd a méh, hogy a pontos szövegre nem is emlékszem, de zseniális volt.
Ahogy néztem a három csajt hátradőlve, valahogy... Nem is tudom. Elkezdtem kicsit kívülállónak érezni magam, ami egyszerre volt teljesen rendben, másfelől legszívesebben utánakaptam volna az egésznek. Néha meg is tettem, aztán megostoroztam a butaságomat, hiszen talán végre elindul mindenki azon az úton, amelyen mennie kell és megtalálja mindenki, amit keres, vége lesz annak, ami bennem van. Ez az egész nagyon elgondolkodtatott, nem is beszéltem igazán a srácokkal, ami utólag megtudtam, hogy kissé aggodalommal töltötte el a többieket. Egyedül sétáltam haza, nem volt kedvem hallgatni a srácokat, úgy tenni, mintha tudnék rájuk figyelni, tele volt a fejem és a lelkem, s arra volt szükségem, hogy viszonylag nagyot sétálva kiszellőztessem őket. Közben felhívtam Sasát, vele meg is osztottam, ami bennem volt, aztán a trolimegállóban találkoztunk Krisztával, Tulokkal, Zölddel és Benével.
Zöld átjött hozzánk, megszabadult a hajától, ami szerintem max csak akkor áll neki jól, ha szemüveg van rajta, de hát mindegy, az ő haja. =) Én a sajátomat még rövidebbre szeretném, ráálltam egy kicsit arra, amilyennek régen mondtam magam és ki akarom teljesíteni, rendbe akarom tenni magamban a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy úgy kell nővé válnom, ahogy azt kijelölték nekem. Túl büszke és túl önfejű vagyok, túl heves újra bennem a harc, túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy megküzdhessek a sikerért, erősödjek, elbukjak és győzzek, túlságosan akaratos vagyok és túlzó módon ragaszkodom ahhoz, amit magamnak mondok. Lehet, hogy ez nem helyes így, lehet, hogy buta vagyok, mert a saját csalódásaim árán akarok fellépdelni ahhoz a tiszta valóhoz, amivé válhatok, de magammal kapcsolatban máshogy akarok tapasztalatokat szerezni, mint az emberekről. Hiszek abban, hogy nem véletlenül alakult úgy az életem, ahogy, hiszek abban, hogy teljesen rendben van a kettősség bennem és nem kell megszüntetni, csupán a burok hiányzik, ami összefogja az egészet eggyé. Másképp nem lehet összegyúrni, nem akarom, hogy összemosódjanak, harcolok ellene, én azt akarom, hogy külön maradjanak, de egésszé váljanak, mint a jelkép a csuklómon:
A yin és jang nem csak azt jelenti, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, hanem azt is, hogy minden férfiben van valamennyi nőiesség, minden nőben van valamennyi férfiasság, hogy megérthessék egymást, s mivel megvan bennük a közös és mégis ellentétei egymásnak, kiegészítik egymást. Én ezt akarom, de úgy látom, az eddig alkalmazott módszer kezdi elveszíteni az idejét, változtatni kell rajta. Megerősödött bennem a női öntudat - még nem tökéletes, tudom! -, alakul ki az önképem és kapom is a buktatókat, kapom azokat az embereket sorra, akik el akarnak tántorítani, le akarnak beszélni, el akarnak bizonytalanítani... és elbizonytalanodom, megijedek, de hátra már nem fordulhatok. Nem tudom visszapörgetni az idő kerekét, nem tudok visszamenni a múltba és elölről kezdeni. Előre kell mennem és nekem az előre arra van, amerre megyek, ezért lehet, hogy sokan nem értenek meg, de nem is kell, mindigis hadban álltam a világgal, más voltam és be tudnék illeszkedni a társadalomba, a tömegbe, de nem akarok. Erről szólt az elmúlt két hetem, hogy rájöjjek, mit akarok és hogy akarom. Még teljes a kép, csak érzem, hogy ez a helyes, meg fogom találni, ha lassan is, amit keresek.
Talytól és Mónitól kaptam a dobókockás karkötőt. Megláttam Móni kezén és rákiáltottam, hogy KELL! Mai élményem ezzel kapcsolatos. Számomra a szivárvány az örülni tudás szimbóluma, az elfogadásé. Kedvenc HarmoNetes félmondatom, "s akkor felragyog életed egén a szivárvány". Mikor van szivárvány? Amikor esik az eső és kisüt a nap... amikor a borúból derű lesz... Az embereknek szükségük van szeretetre. Mindenkinek, mert ez velünk született természetünk, társas lények vagyunk. Ma egyszer csak belecsöppentem a buszon egy egységélménybe. Csak ültem ott Bene mellett nekidőlve, nyomkodtam a telefonomat - olvastam a Fiúk melegítőben 2-t, közben cseteltem Timivel, s felhívott a Dani -, s egyszer csak megéreztem, hogy egy vagyok a sokból, szükségem van szeretetre és minden teljesen rendben van, hiába nincs munkám, hiába nem látom a jövőm, hiába nem tudom, hogyan fogom elérni az álmaimat, szeretem Budapestet, szeretem a nyelvet, amit beszélek, szeretem az életérzést, ami itt van és engem is szeretnek. Erről nem hiszem, hogy jól lehet beszélni, de fantasztikus volt az a pillanat.
Ma Benével az Asia Centerben voltunk, vásárolgattunk, lesátáltuk a lábunkat és beszélgettünk. Azt nem igazán kaptunk, amiért mentünk, bár a fehérnemű egy része nekem sikerült, vettünk egy új törölközőt, három konyharuhát, a helyre füstölőt, kajáltunk kínait - bár egy srác megfőzött a magyar életeknél és nem mertem megmondani neki, hogyismerős nekem az egyik lapról, meg imádnivaló mindenféle szexuális vonzat nélkül, szívesen ennék egyszer a vendégeként, ahol nincs választék, ami elbizonytalanítson, a körítést csak annak egy ételnek elég szövegelnie -, mert megkívántam a fafülegombát - és az ott felszolgáló srác is istenien édes volt... -, Bene meg azt az elvet vallja, hogy ha már az Asia Centerben vagyunk, illene ehhez megfelelő ételt választani. =D Ez a szajré egy része:
Övtáska, mert már nagyon vágytam egyre. Egy cuki oldaltáska, mert már arra is vágytam. A zoknikba beleszerettem, a pillákra már szükség volt, a régi telótokom pedig köddé vált a klubban, ezért kellett egy új. Nem tetszik ez a szín, de nem volt más ilyen fajta azért az árért, amiért ehhez hozzájutottam, úgyhogy békét kötöttem vele, mert a táskámba nem merem eltenni a mobilom egy rendes tok nélkül. XD
És a mai csalódásom így végszónak, mert mennem kell angolra: már a Nestea is édesítőszert tesz a teájába. T_T Fúúúúj! És nem igaz, hogy hülyíteni kell az embereket, bakker... Na mindegy, ezek szerint még egy termék, amit nem veszek többet. De azért elmehet sót nyalni, amiért csupán azt írja rá, hogy 30%-kal kevesebb cukor, azt már csak az apróbetűs részben találja meg az ember, hogy édesítőszereket tartalmaz.
Ennyi voltam mára. ^^
Mocsi macska, aki fiú és beszédes, és imádom. ^^
A specialitásom. XD
Vasárnap Pokémon nap volt a klubban, de nem mentem, írtam helyette, este viszont elmentünk Tulok utolsó előtti előadására az idényben. Vicces volt... =D Sajnos nem tudom elmesélni, azt látni kellett volna. XD A bevezető szöveg zseniálisra lett kitalálva. Én őszintén mondom, nem szeretem a hülyeségeket, de az... az még nekem is bejött. =D Bár az a műtős rész... azon behaltam, egyszerre voltam sokkos, elképedt és tudtam volna nagyon röhögni, ha nem taglózott volna le, ami ott ment. XD Valszeg ezt a hatást akarták elérni amúgy. XD Mindenesetre megállapítottuk, hogy az interaktív színház tök feelinges cucc, Tulok pedig miután visszatértünk hozzá a DunaPlázából és átadtuk neki a narancslevét, mint egy Oscart, azt mondta, nem akarja azt a szót hallani hónapokig, hogy UFO. XD
A klubba visszatérve ráírtam Dascora, hogy mizu vele, nagyon eltűnt. Kicsit beszélgettünk, végül elköszönt, én pedig a motoros Zolival beszélgettem, míg a csapat egységesen úgy nem döntött, hogy ideje tábort bontani. =) Másnap délben találkoztunk Krisztáékkal, a srácok mentek a műhelybe, mi pedig csajok a Lukács gyógyfürdőbe. Órákat áztunk, úsztunk, bugyborogtattuk magunkat... *___* Fenséges volt. Én a forró vízben szívesen elüdültem volna, de Krisztának a sérvére nem volt a legjobb, úgyhogy ő átült egy kellemesebb melegbe, én pedig bementem a gőzbe. Hát... nem voltam hosszú létű odabent. XD Jól szórakoztunk, megbeszéltük, hogy havonta simán megéri rászánni, a hely kulturált, vannak is benne, de nincs tumultus, a személyzettel is elégedett voltam, egy fél napot simán el lehet ott tölteni, aztán megéhezik az ember, el tud menni rendesen megfürdeni, hajat mosni, meg is tudja szárítani.
Beugrottunk egy ruhaboltba, próbáltunk, Krisztának jó is lett a piros póló, amit kinézett, nekem egyik ruha se, ami tetszett, de nem bánkódtam, izgatott voltam, mivel Timi és Enikő elhívtak moziba, úgyhogy miután vettünk kínait és be is faltuk a helyen, körbeköszöntünk, én mentem is. =) Ott volt Nóri is, Timi húga, úgyhogy négyen traccsoltuk végig a napot. ^^ A filmen szerintem mi voltunk a leghangosabbak, nem fogtuk vissza magunkat ott a hátsó sorban. XD Amúgy a Gyakornokok című rettenetet néztük meg. X"D Enikő választotta, én nem is tudtam róla semmit, úgyhogy gyanútlanul beültem egy oltári hülyeségre, amin hol azért, mert vicces volt, hol pedig azért röhögtem, mert vicces voltam, ahogy szenvedtem rajta. XD Film után betámadtuk a női mosdót, majd a szökőkutaknál kint találtunk ülőhelyre. Enikő nyomta a szöveget a cikis helyzeteitől a remek meglátásain át egészen Timi lelkének polírozásáig. Többnyire hallgattam. És figyeltem őket. A nap mondata számomra az volt, "Tudod, Timi az ekkora - mutatott körülbelül két centit az ujjaival - virág és az ekkora - mutatott közben úgy fél métert - virág is virág, csak a második egy kicsit nagyobb.". Nagyon odarakta, basszus és nem biztos, hogy jól idéztem, mert akkorát ütött a mondanivalója, hogy mindegy, milyen virág és mekkora vagy, lehetsz boldog, rád talál majd a méh, hogy a pontos szövegre nem is emlékszem, de zseniális volt.
Ahogy néztem a három csajt hátradőlve, valahogy... Nem is tudom. Elkezdtem kicsit kívülállónak érezni magam, ami egyszerre volt teljesen rendben, másfelől legszívesebben utánakaptam volna az egésznek. Néha meg is tettem, aztán megostoroztam a butaságomat, hiszen talán végre elindul mindenki azon az úton, amelyen mennie kell és megtalálja mindenki, amit keres, vége lesz annak, ami bennem van. Ez az egész nagyon elgondolkodtatott, nem is beszéltem igazán a srácokkal, ami utólag megtudtam, hogy kissé aggodalommal töltötte el a többieket. Egyedül sétáltam haza, nem volt kedvem hallgatni a srácokat, úgy tenni, mintha tudnék rájuk figyelni, tele volt a fejem és a lelkem, s arra volt szükségem, hogy viszonylag nagyot sétálva kiszellőztessem őket. Közben felhívtam Sasát, vele meg is osztottam, ami bennem volt, aztán a trolimegállóban találkoztunk Krisztával, Tulokkal, Zölddel és Benével.
Zöld átjött hozzánk, megszabadult a hajától, ami szerintem max csak akkor áll neki jól, ha szemüveg van rajta, de hát mindegy, az ő haja. =) Én a sajátomat még rövidebbre szeretném, ráálltam egy kicsit arra, amilyennek régen mondtam magam és ki akarom teljesíteni, rendbe akarom tenni magamban a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy úgy kell nővé válnom, ahogy azt kijelölték nekem. Túl büszke és túl önfejű vagyok, túl heves újra bennem a harc, túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy megküzdhessek a sikerért, erősödjek, elbukjak és győzzek, túlságosan akaratos vagyok és túlzó módon ragaszkodom ahhoz, amit magamnak mondok. Lehet, hogy ez nem helyes így, lehet, hogy buta vagyok, mert a saját csalódásaim árán akarok fellépdelni ahhoz a tiszta valóhoz, amivé válhatok, de magammal kapcsolatban máshogy akarok tapasztalatokat szerezni, mint az emberekről. Hiszek abban, hogy nem véletlenül alakult úgy az életem, ahogy, hiszek abban, hogy teljesen rendben van a kettősség bennem és nem kell megszüntetni, csupán a burok hiányzik, ami összefogja az egészet eggyé. Másképp nem lehet összegyúrni, nem akarom, hogy összemosódjanak, harcolok ellene, én azt akarom, hogy külön maradjanak, de egésszé váljanak, mint a jelkép a csuklómon:
A yin és jang nem csak azt jelenti, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, hanem azt is, hogy minden férfiben van valamennyi nőiesség, minden nőben van valamennyi férfiasság, hogy megérthessék egymást, s mivel megvan bennük a közös és mégis ellentétei egymásnak, kiegészítik egymást. Én ezt akarom, de úgy látom, az eddig alkalmazott módszer kezdi elveszíteni az idejét, változtatni kell rajta. Megerősödött bennem a női öntudat - még nem tökéletes, tudom! -, alakul ki az önképem és kapom is a buktatókat, kapom azokat az embereket sorra, akik el akarnak tántorítani, le akarnak beszélni, el akarnak bizonytalanítani... és elbizonytalanodom, megijedek, de hátra már nem fordulhatok. Nem tudom visszapörgetni az idő kerekét, nem tudok visszamenni a múltba és elölről kezdeni. Előre kell mennem és nekem az előre arra van, amerre megyek, ezért lehet, hogy sokan nem értenek meg, de nem is kell, mindigis hadban álltam a világgal, más voltam és be tudnék illeszkedni a társadalomba, a tömegbe, de nem akarok. Erről szólt az elmúlt két hetem, hogy rájöjjek, mit akarok és hogy akarom. Még teljes a kép, csak érzem, hogy ez a helyes, meg fogom találni, ha lassan is, amit keresek.
Talytól és Mónitól kaptam a dobókockás karkötőt. Megláttam Móni kezén és rákiáltottam, hogy KELL! Mai élményem ezzel kapcsolatos. Számomra a szivárvány az örülni tudás szimbóluma, az elfogadásé. Kedvenc HarmoNetes félmondatom, "s akkor felragyog életed egén a szivárvány". Mikor van szivárvány? Amikor esik az eső és kisüt a nap... amikor a borúból derű lesz... Az embereknek szükségük van szeretetre. Mindenkinek, mert ez velünk született természetünk, társas lények vagyunk. Ma egyszer csak belecsöppentem a buszon egy egységélménybe. Csak ültem ott Bene mellett nekidőlve, nyomkodtam a telefonomat - olvastam a Fiúk melegítőben 2-t, közben cseteltem Timivel, s felhívott a Dani -, s egyszer csak megéreztem, hogy egy vagyok a sokból, szükségem van szeretetre és minden teljesen rendben van, hiába nincs munkám, hiába nem látom a jövőm, hiába nem tudom, hogyan fogom elérni az álmaimat, szeretem Budapestet, szeretem a nyelvet, amit beszélek, szeretem az életérzést, ami itt van és engem is szeretnek. Erről nem hiszem, hogy jól lehet beszélni, de fantasztikus volt az a pillanat.
Ma Benével az Asia Centerben voltunk, vásárolgattunk, lesátáltuk a lábunkat és beszélgettünk. Azt nem igazán kaptunk, amiért mentünk, bár a fehérnemű egy része nekem sikerült, vettünk egy új törölközőt, három konyharuhát, a helyre füstölőt, kajáltunk kínait - bár egy srác megfőzött a magyar életeknél és nem mertem megmondani neki, hogy
És a mai csalódásom így végszónak, mert mennem kell angolra: már a Nestea is édesítőszert tesz a teájába. T_T Fúúúúj! És nem igaz, hogy hülyíteni kell az embereket, bakker... Na mindegy, ezek szerint még egy termék, amit nem veszek többet. De azért elmehet sót nyalni, amiért csupán azt írja rá, hogy 30%-kal kevesebb cukor, azt már csak az apróbetűs részben találja meg az ember, hogy édesítőszereket tartalmaz.
Ennyi voltam mára. ^^
Tegnapi élmények
Kicsit késve indultam és egészen addig izgultam, mivel van egy srác, akivel elkezdtem dumálni a neten, hasonló az érdeklődésünk, s elhívtam hozzánk játszani. Mielőtt indultam, még láttam, hogy válaszolt a levelemre, a Cantinába ment Warhammerezni, mégis mikor megjelent egy új srác lent a klubban, kicsit beijedtem, hogy mi van, ha felkeltettem levelezőtársamban az érdeklődést és otthagyta a Cantinát. =) De nem, a két srác nem is hasonlított egymásra, meg kiderült, hogy ez a fiú Robi hívására jött. ^^
Első körben Scipio mesélt. A Waterlooi csata után jártunk, már elhaltak a puskadörrenések, még a távolból egy-egy csatazajt hozott a szél. Martalócok voltunk, Kiba egy porosz extiszt, aki mikor felszedte az elárvult Csengét, akit épp porosz katonák akarta megerőszakolni, lelőtte őket, úgyhogy magánútra lépett. Én egy szász nőt játszottam, aki elmenekült az otthonából, mikor átvonultak a városon a francia katonák, megváltam a hajamtól, lerángattam halott katonákról a gönceiket és elvettem a fegyvereiket, majd egy gyors, nyúlánk fickó mellé csalódtam. A karakterem nem igazán beszél, mivel nagyon nőies hozzá a hangja, akkor pedig lebukik, rájött, hogy Csenge karaktere nő, ezért a csapat kapitánya nem a fiatal fiúkat szereti, hanem egy fiatal nőt rejteget maga mellett fiúnak álcázva, ráadásul a tekintélye megmaradt, félnek tőle, tehát jó társ lesz. =D A kaland rövid volt, mivel Csengének mennie kellett haza, de addig eljutottunk, hogy találkoztunk egy apró, gyönyörű, fiatal, alig öltözött, éneklő kislánnyal, aki a haldoklók vérét szívta. Böhöm társunk a dal hatására haza akart menni, azonban Kapitány talált egy haldokló angol tisztnél egy medált, amit Böhöm el akart tőle venni, s mivel a nyakánál fogva emelte meg egykori kapitányát, mordállyal szétloccsantotta a fejét. Ez elvette a kedvét Kukacnak attól, hogy velünk tartson, úgyhogy a karakterem, aki számított rá, az egyetlen dolgot tudta kibökni nem túl csendesen: A k... anyád! XD Maradtunk hárman a csatamezőn az erőbajnokunk és a megfigyelőnk nélkül, nem tudunk semmit a titokzatos vérszívó lányról, csak azt, hogy földöntúli hatalma van és biztosak lehetünk benne, még találkozunk vele. =)
A második körben Kibával ketten játszottunk Scipionál. Alternatív Amerikát választottuk színhelynek, Kanada mellé telepítettünk egy Shatter city nevezetű nagyvárost, melynek rendőrei lettünk. Scipio felvetette, hogy Kibától még nem látott fiatal női karaktert, tőlem pedig megfásult férfi karaktert, mi pedig ráharaptunk az ötletre. Kiba a Diane Smith nevet adta az akadémiáról egy éve szabadult szőke bombázójának, akinek feltett szándéka békés, biztonságos várossá tenni Shatter cityt, én pedig Nathan Gordont hoztam, a 43 éves morcos és mogorva, őszülő, sebhelyekkel gazdagított, hajdan szentimentális lelkületű, de mára megsavanyodott fickót. =D Szétoltottuk egymást, nagyon jól szórakoztunk. A sztorink az volt, hogy már ugye egy éve vagyunk társak, ami egyszerre meglepő, hiszen az újoncok általában 2 hónapnál tovább nem bírták soha mellettem, egyszerre komikus, a kollégák egyformán rühellnek minket, úgyhogy a markukba röhögnek, hogy kikészítjük egymást. Pedig nem, igazából mindkét karakter kedveli a másikat, csak ezt soha semmilyen körülmények közt nem ismerné be. =D Diane szimpatikus a fickómnak, mert lelkes, van vér a pucájában, tanult, szereti rábízni a papírmunkát, hasznos, mert mindenféle törvényt fejből nyom és a piti dolgokat egy rá jellemző sajátossággal oldja meg. Nathant elismeri a kiscsaj, arra már rájött, hogy a zsörtölődése ellenére is a hivatásának él és hiszi, hogy amit csinál, az jó és fontos, csak hát az évek nem kímélték. Nathannek senkije sincs, se család, se barátok, se kutya, csak egy kis ház, valami kisebb autó, meg a munka és az érdemek. Ezzel szemben Diane tele van élettel, plázázik, jó a családi háttere, a szülei szeretik, s az egy év alatt még nem durrantott el mindent, tud még újat mutatni társának. =) Szóval ez a két egyén a 14. körzetbe lett éjszakai műszakra beosztva. Volt, aki elfordulva röhögött rajtuk, voltak sajnálkozó pillantások, pénzek cseréltek gazdát... aztán a kocsiban, szigorúan csak miután becsukódtak az ajtók, Nathan megjegyezte: "Remélem, nem a legjobb fehérneműdet vetted fel éjszakára.", majd megkérte Csibit, ahogy legtöbbször nevezi a szöszit, hogy a csivitelést tartsa meg műszak utánra, ha lehet és kifejezetten legyen most visszafogott. Ráparancsolt, hogy nadrágot és bakancsot vegyen fel, mert előfordulhat, hogy a mocsárba kell gázolniuk, azt meg nem magassarkúban és miniszoknyában kéne, főleg úgy nem, hogy mindenféle rosszéletű a kerek hátsóját fogja sasolni közben így is. =D
A 14. körzetről azt kell tudni, hogy a legsötétebb Shatter cityben, a bűntanyák fellegvára, egy igazi koszfészek egy korábban felrobbant gyárral, így időnként zöld a köd is, sőt, van olyan része, ahova elméletileg komoly vegyvédelmi ruha nélkül nem is lehet belépni. Ide Nathant is csak ötször osztották be, éjszakára kétszer és egy alkalommal meghalt a társa. Újonccal még sosem volt itt, de minden alkalommal a testén hagyta nyomát ez a hely. Mikor a társa meghalt, azután Nathan sokáig feküdt kórházban tüdőlövéssel, úgyhogy benne keresztbe állt a szar is, amiért a Csibefalattal odaküldték őket. Ahogy egyre közeledtek a körzethez, úgy lett a lányka is halkabb, visszafogottabb, kezdte megérezni, hogy ez nem lesz egy átlagos éjszaka. Látták, ahogy a nyílt utcán, a holdfény megvilágításában egy deeler épp szétosztja a cuccot, ott még a lányka naivan megkérdezte, nem kapják-e el, mire a válasz az volt: "Hosszú még az éjszaka, ezeket az emberfajzatokat pedig nem ültetném be a kocsiba.". Jó is, hogy lassan elhaladtak a jelenet mellett, négy őrszem fegyvere csillant meg az éjszakában. Kértek közben jelentést, amit ráhagytam a csajszira, s aközben indult el az akció. Egy motorkomvoj bekerített minket, a Halálfejesek 12 tagja hatalmas Choppereken. Volt köztük tekintélyesebb ember is, mert elosztották, ki hova áll a kocsi körül, amivel megálltam. Páni félelem kúszott a bakancsuktól kezdve a fejünk búbjáig végig rajtunk, mutogattak, beszólogattak, a fickóm eltette a cigit, hogy nem, inkább mégsem gyújt rá, szükségük lesz a levegőre, főleg, mivel a banda tagjai letörték az adóvevőt, majd elkezdték befújni a kocsit. Hiába voltunk golyóálló, félkommandós cuccban, hiába volt félpáncélos a kocsi, azért nem voltunk nyugodtak, na. =D
Pár perce már kínlódtunk, rajzolták fel a neonácik a horogkeresztjeiket a kocsira, mikor megjelent egy alig százötven centi magas, jól öltözött, mikulásképű fickó énekelve. Régies brit angolt használt, csatos lakkcipőt, élére vasalt fekete nadrágot, fehér inget, frakkot, csokornyakkendőt és cilindert viselt, orrán aranykeretes monokli volt, kezében aranygombos sétapálca. Lazán sétált a banda felé, aztán hirtelen eltűnt és négy ember feje a porba hullt. A mikulásképű embernek a sétapálcájában tőrkard volt és valami emberfeletti gyorsasággal mozgott. Megindult a golyózápor a kisöregre, mi lehúzódtunk a kocsiban, majd mikor csend lett, ott állt a cilinderes fazon Csibi oldalán (a kocsin kívül persze) és nyújtotta felé a letört antennát. A lány lassan letekerte az ablakot, majd félénken elvette a drógot és megköszönte.
Képszakadás. A kocsi ott áll nyitva, a motoros banda fejetlenül, ízléses kompozícióba rakva, mi emlékek nélkül ácsorgunk. Megérkezik az erősítés, amit még az antenna letörése előtt kértünk, ellepnek minket az embere, a döbbenet. Mi se tudjuk, mi van, a többiek se. Kihallgatás, kérdezősködés, néhány "Szép volt.", Csibi hisztizik, sír, kiborul, Nathan próbálja elküldeni a közeléből a búsba azokat, akik vigasztalják, mert szinte az összes fickónak a bakancslistáján szerepel tüneményes társa. Órákig tartó kínlódás, majd pirkadatkor egy rosszul értelmezett gúny, Nathan az ezredik szép voltra már csak egy kurva, morgó kössz-szel felelt, mire még nagyobb tisztelet kezdte őket övezni. Végre hazavitték őket, vagyis hát Csibefalat közölte, hogy Nathanhöz lesz a fuvar. A két másik rendőr cinkos pillantást váltott, a zsarum csak morogva bemondta a címet, s diplomatikusan egy mukkot se szólt. Kis ház, körülötte ódon kerítés, dzsumbuj, gazerdő és néhány fa. Bent minden úgy áll szinte, ahogy lerakták, itt-ott vastag porréteg, négyzet alakú nappali, abból nyílik egy műanyagtányérokkal telt konyha, egy ruhakupacoktól rumlis hálószoba, meg egy mosdó tusolóval.
Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, már kezdtük tépni egymást. XD Hogy Csibi miért hozzám jött, meg mielőtt még egy szót is szólna, nem számítottam vendégre, ami kell. XD Ráadásul a kis szöszi nekiállt körbejárni, majd bevetette magát a hálóba és rövidnacira meg topra vetkőzött. Nathan elkezdett hangokat hallani, úgyhogy felhúzta a fegyverét és körülkémlelt. Mivel rájött, hogy a fejében vannak a hangok és úgy gondolta, hogy a fáradtság miatt van, főleg, mivel a város legveszélyesebb bandája hiszi, hogy 12 tagját megölték, jogos a félelme, hát elment megnyugtatni a kedélyeit egy jó hideg sörrel, amit a kanapéra huppanva kezdett fogyasztani. Csibi persze kiabált vele, hogy miért húzta fel a fegyvert, aztán hogy hangokat hall ő is, bekattantak. Végül csak az ágyban kötöttek ki, a fickóm a sör után bedőlt a már nagyjából visszaöltözött kiscsaj mellé, mert hát ő aztán nem lesz kitúrva a saját ágyából. Persze megint jött a károgás, meg hogy mekkora bunkó a zsarum, s a lányka sértődötten kivonult a kanapéra. Elvackolta magát, aztán sírt egy sort, Nathan meg ráterített egy plédet, utána bealudtak.
Álmot láttunk. Diane kosztümös, lovagi filmjei főhősnője volt, ahol én voltam a gonosz, Nathan pedig középkori jellegű álomban volt valaki, s Kiba karaktere volt a gonosz. Mindketten azt álmodtuk, hogy megjelent egy bogárszerű humanoid óriás és felfalt minket. Csibi ébredt előbb, lebucskázott a kanapéról, majd finom bőrcipőkre meredt. Ahhoz Jerry Wayne tartozott bársonyfarmerben és elegánsan, mintha csak most lépett volna le valamelyik címlapról. Túsztárgyaló és médiakapcsolattartó a fickó, Nathan rühelli, mert egy ripacs, Jerry azonban közömbös a zsernyákom felé. Persze a leányzó elámult a sármos fickó láttán, behúzódott a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. Hidegvíz, férfi tusfürdő, használt törölköző... XD Nem volt egy vidám élményben része. XD Közben én is megjelentem, méghozzá pisztollyal a kezemben, mert azt hittem, meg kell védenem a társamat valami betolakodótól. Ekkor hangzott el a nap legjobb beszólása tőlem.
Jerry Wayne: - Felettes tiszteket lelőni...
Nathan sóhajtva: - Nem szokás.
Kész, Scipio majdnem ledőlt a székről, úgy röhögött. XD Valami mást akartam mondani, de elfogyott a szusz, de utólag Nathan Gordon is úgy gondolta, "Jó lesz az úgy.". X"D Főleg, mivel ugye betört az otthonába, birtokháborításért meg van, hogy megesik a lövöldözés Amcsiban... =D
Na, túllendültünk a nap beszólásán, mentek a finom pengeváltások a két férfi között, aztán megjelent a visszahúzott munkaruhájában, méltóságteljesen, tökéletesre rendezett arcizmokkal és bűbájos mosollyal a kis csini. Naná, hogy szórta Nathan felé a gyilkos pillantásokat, a fickó visszafogottan röhögött rajta. Jarry természetesen erősen csapta a szelet Diane-nek, ami kicsit sem tetszett a karatkeremnek, folyton kötekedésbe fulladt a beszélgetés. Wayne jó ízléséről és gondoskodásáról tett tanúbizonyságot, mikor előkerült egy szatyor tökéletesen összeválogatott ruha a lánykának a kedvenc plázás márkaboltjából, aztán addig-addig idegelte Jerry Nathant, hogy udvariasan és a lehető legszofisztikáltabb módon közölve lett vele, hogy nem kapott engedélyt a házába lépni, úgyhogy a magánjellegű tevékenységeit a kollégájával később, ajtón túl, természetesen nem a jelenlétében folytathatja, úgyhogy Jerry Wayne elhagyta az otthont. =D Nathan elment letusolni, tiszta törölközőt vitt magával, Csibi átöltözött, majd egy szál törcsiben a zsarum átgyalogolt a nappalin a szobájába felöltözni. Előkerült egy normális nadrág és ing, aztán alighogy ide megérkeztünk, három Halálfejes törte ránk a házat. Ráadásul hiába eresztettünk beléjük golyót, nem akartak meghalni. Szép kis harc volt, mire magunk mögött hagytuk őket, mindketten persze megsérültünk és kéz a kézben, a másikat szorítva rohantunk kifelé szeretett otthonomból. XD Filmbe illő jelenet volt, meg az is, ahogy Jerry négy hullával maga körül, hihetetlen gyorsan és egy tőrhöz hasonló eszközt forgatva a kezében két másik Halálfejessel viaskodott. Mindkét ellenség követ kapott a fejének, így az egyiket Wayne le tudta szúrni, a másik megindult felénk, mire a sajtóreferensünk a volán melletti ajtónál termett, előszedett egy pisztolyt és lelőtte az ellenséget. Na, akkor Nathan szarakodás nélkül feltépte a metálfényű, kék sportkocsi hátsó ajtaját, belökte kolléganőjét, behuppant mellé, becsapta az ajtót és kiadta az "Induljunk arra a kibaszott kapitányságra!" utasítást. Kiba annyit fűzött hozzá, hogy akkor belökődik és beülődik a járműbe. =)
Itt hagytuk abba és remélem, folytatjuk, mert ez állatira tetszett. =D
Első körben Scipio mesélt. A Waterlooi csata után jártunk, már elhaltak a puskadörrenések, még a távolból egy-egy csatazajt hozott a szél. Martalócok voltunk, Kiba egy porosz extiszt, aki mikor felszedte az elárvult Csengét, akit épp porosz katonák akarta megerőszakolni, lelőtte őket, úgyhogy magánútra lépett. Én egy szász nőt játszottam, aki elmenekült az otthonából, mikor átvonultak a városon a francia katonák, megváltam a hajamtól, lerángattam halott katonákról a gönceiket és elvettem a fegyvereiket, majd egy gyors, nyúlánk fickó mellé csalódtam. A karakterem nem igazán beszél, mivel nagyon nőies hozzá a hangja, akkor pedig lebukik, rájött, hogy Csenge karaktere nő, ezért a csapat kapitánya nem a fiatal fiúkat szereti, hanem egy fiatal nőt rejteget maga mellett fiúnak álcázva, ráadásul a tekintélye megmaradt, félnek tőle, tehát jó társ lesz. =D A kaland rövid volt, mivel Csengének mennie kellett haza, de addig eljutottunk, hogy találkoztunk egy apró, gyönyörű, fiatal, alig öltözött, éneklő kislánnyal, aki a haldoklók vérét szívta. Böhöm társunk a dal hatására haza akart menni, azonban Kapitány talált egy haldokló angol tisztnél egy medált, amit Böhöm el akart tőle venni, s mivel a nyakánál fogva emelte meg egykori kapitányát, mordállyal szétloccsantotta a fejét. Ez elvette a kedvét Kukacnak attól, hogy velünk tartson, úgyhogy a karakterem, aki számított rá, az egyetlen dolgot tudta kibökni nem túl csendesen: A k... anyád! XD Maradtunk hárman a csatamezőn az erőbajnokunk és a megfigyelőnk nélkül, nem tudunk semmit a titokzatos vérszívó lányról, csak azt, hogy földöntúli hatalma van és biztosak lehetünk benne, még találkozunk vele. =)
A második körben Kibával ketten játszottunk Scipionál. Alternatív Amerikát választottuk színhelynek, Kanada mellé telepítettünk egy Shatter city nevezetű nagyvárost, melynek rendőrei lettünk. Scipio felvetette, hogy Kibától még nem látott fiatal női karaktert, tőlem pedig megfásult férfi karaktert, mi pedig ráharaptunk az ötletre. Kiba a Diane Smith nevet adta az akadémiáról egy éve szabadult szőke bombázójának, akinek feltett szándéka békés, biztonságos várossá tenni Shatter cityt, én pedig Nathan Gordont hoztam, a 43 éves morcos és mogorva, őszülő, sebhelyekkel gazdagított, hajdan szentimentális lelkületű, de mára megsavanyodott fickót. =D Szétoltottuk egymást, nagyon jól szórakoztunk. A sztorink az volt, hogy már ugye egy éve vagyunk társak, ami egyszerre meglepő, hiszen az újoncok általában 2 hónapnál tovább nem bírták soha mellettem, egyszerre komikus, a kollégák egyformán rühellnek minket, úgyhogy a markukba röhögnek, hogy kikészítjük egymást. Pedig nem, igazából mindkét karakter kedveli a másikat, csak ezt soha semmilyen körülmények közt nem ismerné be. =D Diane szimpatikus a fickómnak, mert lelkes, van vér a pucájában, tanult, szereti rábízni a papírmunkát, hasznos, mert mindenféle törvényt fejből nyom és a piti dolgokat egy rá jellemző sajátossággal oldja meg. Nathant elismeri a kiscsaj, arra már rájött, hogy a zsörtölődése ellenére is a hivatásának él és hiszi, hogy amit csinál, az jó és fontos, csak hát az évek nem kímélték. Nathannek senkije sincs, se család, se barátok, se kutya, csak egy kis ház, valami kisebb autó, meg a munka és az érdemek. Ezzel szemben Diane tele van élettel, plázázik, jó a családi háttere, a szülei szeretik, s az egy év alatt még nem durrantott el mindent, tud még újat mutatni társának. =) Szóval ez a két egyén a 14. körzetbe lett éjszakai műszakra beosztva. Volt, aki elfordulva röhögött rajtuk, voltak sajnálkozó pillantások, pénzek cseréltek gazdát... aztán a kocsiban, szigorúan csak miután becsukódtak az ajtók, Nathan megjegyezte: "Remélem, nem a legjobb fehérneműdet vetted fel éjszakára.", majd megkérte Csibit, ahogy legtöbbször nevezi a szöszit, hogy a csivitelést tartsa meg műszak utánra, ha lehet és kifejezetten legyen most visszafogott. Ráparancsolt, hogy nadrágot és bakancsot vegyen fel, mert előfordulhat, hogy a mocsárba kell gázolniuk, azt meg nem magassarkúban és miniszoknyában kéne, főleg úgy nem, hogy mindenféle rosszéletű a kerek hátsóját fogja sasolni közben így is. =D
A 14. körzetről azt kell tudni, hogy a legsötétebb Shatter cityben, a bűntanyák fellegvára, egy igazi koszfészek egy korábban felrobbant gyárral, így időnként zöld a köd is, sőt, van olyan része, ahova elméletileg komoly vegyvédelmi ruha nélkül nem is lehet belépni. Ide Nathant is csak ötször osztották be, éjszakára kétszer és egy alkalommal meghalt a társa. Újonccal még sosem volt itt, de minden alkalommal a testén hagyta nyomát ez a hely. Mikor a társa meghalt, azután Nathan sokáig feküdt kórházban tüdőlövéssel, úgyhogy benne keresztbe állt a szar is, amiért a Csibefalattal odaküldték őket. Ahogy egyre közeledtek a körzethez, úgy lett a lányka is halkabb, visszafogottabb, kezdte megérezni, hogy ez nem lesz egy átlagos éjszaka. Látták, ahogy a nyílt utcán, a holdfény megvilágításában egy deeler épp szétosztja a cuccot, ott még a lányka naivan megkérdezte, nem kapják-e el, mire a válasz az volt: "Hosszú még az éjszaka, ezeket az emberfajzatokat pedig nem ültetném be a kocsiba.". Jó is, hogy lassan elhaladtak a jelenet mellett, négy őrszem fegyvere csillant meg az éjszakában. Kértek közben jelentést, amit ráhagytam a csajszira, s aközben indult el az akció. Egy motorkomvoj bekerített minket, a Halálfejesek 12 tagja hatalmas Choppereken. Volt köztük tekintélyesebb ember is, mert elosztották, ki hova áll a kocsi körül, amivel megálltam. Páni félelem kúszott a bakancsuktól kezdve a fejünk búbjáig végig rajtunk, mutogattak, beszólogattak, a fickóm eltette a cigit, hogy nem, inkább mégsem gyújt rá, szükségük lesz a levegőre, főleg, mivel a banda tagjai letörték az adóvevőt, majd elkezdték befújni a kocsit. Hiába voltunk golyóálló, félkommandós cuccban, hiába volt félpáncélos a kocsi, azért nem voltunk nyugodtak, na. =D
Pár perce már kínlódtunk, rajzolták fel a neonácik a horogkeresztjeiket a kocsira, mikor megjelent egy alig százötven centi magas, jól öltözött, mikulásképű fickó énekelve. Régies brit angolt használt, csatos lakkcipőt, élére vasalt fekete nadrágot, fehér inget, frakkot, csokornyakkendőt és cilindert viselt, orrán aranykeretes monokli volt, kezében aranygombos sétapálca. Lazán sétált a banda felé, aztán hirtelen eltűnt és négy ember feje a porba hullt. A mikulásképű embernek a sétapálcájában tőrkard volt és valami emberfeletti gyorsasággal mozgott. Megindult a golyózápor a kisöregre, mi lehúzódtunk a kocsiban, majd mikor csend lett, ott állt a cilinderes fazon Csibi oldalán (a kocsin kívül persze) és nyújtotta felé a letört antennát. A lány lassan letekerte az ablakot, majd félénken elvette a drógot és megköszönte.
Képszakadás. A kocsi ott áll nyitva, a motoros banda fejetlenül, ízléses kompozícióba rakva, mi emlékek nélkül ácsorgunk. Megérkezik az erősítés, amit még az antenna letörése előtt kértünk, ellepnek minket az embere, a döbbenet. Mi se tudjuk, mi van, a többiek se. Kihallgatás, kérdezősködés, néhány "Szép volt.", Csibi hisztizik, sír, kiborul, Nathan próbálja elküldeni a közeléből a búsba azokat, akik vigasztalják, mert szinte az összes fickónak a bakancslistáján szerepel tüneményes társa. Órákig tartó kínlódás, majd pirkadatkor egy rosszul értelmezett gúny, Nathan az ezredik szép voltra már csak egy kurva, morgó kössz-szel felelt, mire még nagyobb tisztelet kezdte őket övezni. Végre hazavitték őket, vagyis hát Csibefalat közölte, hogy Nathanhöz lesz a fuvar. A két másik rendőr cinkos pillantást váltott, a zsarum csak morogva bemondta a címet, s diplomatikusan egy mukkot se szólt. Kis ház, körülötte ódon kerítés, dzsumbuj, gazerdő és néhány fa. Bent minden úgy áll szinte, ahogy lerakták, itt-ott vastag porréteg, négyzet alakú nappali, abból nyílik egy műanyagtányérokkal telt konyha, egy ruhakupacoktól rumlis hálószoba, meg egy mosdó tusolóval.
Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, már kezdtük tépni egymást. XD Hogy Csibi miért hozzám jött, meg mielőtt még egy szót is szólna, nem számítottam vendégre, ami kell. XD Ráadásul a kis szöszi nekiállt körbejárni, majd bevetette magát a hálóba és rövidnacira meg topra vetkőzött. Nathan elkezdett hangokat hallani, úgyhogy felhúzta a fegyverét és körülkémlelt. Mivel rájött, hogy a fejében vannak a hangok és úgy gondolta, hogy a fáradtság miatt van, főleg, mivel a város legveszélyesebb bandája hiszi, hogy 12 tagját megölték, jogos a félelme, hát elment megnyugtatni a kedélyeit egy jó hideg sörrel, amit a kanapéra huppanva kezdett fogyasztani. Csibi persze kiabált vele, hogy miért húzta fel a fegyvert, aztán hogy hangokat hall ő is, bekattantak. Végül csak az ágyban kötöttek ki, a fickóm a sör után bedőlt a már nagyjából visszaöltözött kiscsaj mellé, mert hát ő aztán nem lesz kitúrva a saját ágyából. Persze megint jött a károgás, meg hogy mekkora bunkó a zsarum, s a lányka sértődötten kivonult a kanapéra. Elvackolta magát, aztán sírt egy sort, Nathan meg ráterített egy plédet, utána bealudtak.
Álmot láttunk. Diane kosztümös, lovagi filmjei főhősnője volt, ahol én voltam a gonosz, Nathan pedig középkori jellegű álomban volt valaki, s Kiba karaktere volt a gonosz. Mindketten azt álmodtuk, hogy megjelent egy bogárszerű humanoid óriás és felfalt minket. Csibi ébredt előbb, lebucskázott a kanapéról, majd finom bőrcipőkre meredt. Ahhoz Jerry Wayne tartozott bársonyfarmerben és elegánsan, mintha csak most lépett volna le valamelyik címlapról. Túsztárgyaló és médiakapcsolattartó a fickó, Nathan rühelli, mert egy ripacs, Jerry azonban közömbös a zsernyákom felé. Persze a leányzó elámult a sármos fickó láttán, behúzódott a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. Hidegvíz, férfi tusfürdő, használt törölköző... XD Nem volt egy vidám élményben része. XD Közben én is megjelentem, méghozzá pisztollyal a kezemben, mert azt hittem, meg kell védenem a társamat valami betolakodótól. Ekkor hangzott el a nap legjobb beszólása tőlem.
Jerry Wayne: - Felettes tiszteket lelőni...
Nathan sóhajtva: - Nem szokás.
Kész, Scipio majdnem ledőlt a székről, úgy röhögött. XD Valami mást akartam mondani, de elfogyott a szusz, de utólag Nathan Gordon is úgy gondolta, "Jó lesz az úgy.". X"D Főleg, mivel ugye betört az otthonába, birtokháborításért meg van, hogy megesik a lövöldözés Amcsiban... =D
Na, túllendültünk a nap beszólásán, mentek a finom pengeváltások a két férfi között, aztán megjelent a visszahúzott munkaruhájában, méltóságteljesen, tökéletesre rendezett arcizmokkal és bűbájos mosollyal a kis csini. Naná, hogy szórta Nathan felé a gyilkos pillantásokat, a fickó visszafogottan röhögött rajta. Jarry természetesen erősen csapta a szelet Diane-nek, ami kicsit sem tetszett a karatkeremnek, folyton kötekedésbe fulladt a beszélgetés. Wayne jó ízléséről és gondoskodásáról tett tanúbizonyságot, mikor előkerült egy szatyor tökéletesen összeválogatott ruha a lánykának a kedvenc plázás márkaboltjából, aztán addig-addig idegelte Jerry Nathant, hogy udvariasan és a lehető legszofisztikáltabb módon közölve lett vele, hogy nem kapott engedélyt a házába lépni, úgyhogy a magánjellegű tevékenységeit a kollégájával később, ajtón túl, természetesen nem a jelenlétében folytathatja, úgyhogy Jerry Wayne elhagyta az otthont. =D Nathan elment letusolni, tiszta törölközőt vitt magával, Csibi átöltözött, majd egy szál törcsiben a zsarum átgyalogolt a nappalin a szobájába felöltözni. Előkerült egy normális nadrág és ing, aztán alighogy ide megérkeztünk, három Halálfejes törte ránk a házat. Ráadásul hiába eresztettünk beléjük golyót, nem akartak meghalni. Szép kis harc volt, mire magunk mögött hagytuk őket, mindketten persze megsérültünk és kéz a kézben, a másikat szorítva rohantunk kifelé szeretett otthonomból. XD Filmbe illő jelenet volt, meg az is, ahogy Jerry négy hullával maga körül, hihetetlen gyorsan és egy tőrhöz hasonló eszközt forgatva a kezében két másik Halálfejessel viaskodott. Mindkét ellenség követ kapott a fejének, így az egyiket Wayne le tudta szúrni, a másik megindult felénk, mire a sajtóreferensünk a volán melletti ajtónál termett, előszedett egy pisztolyt és lelőtte az ellenséget. Na, akkor Nathan szarakodás nélkül feltépte a metálfényű, kék sportkocsi hátsó ajtaját, belökte kolléganőjét, behuppant mellé, becsapta az ajtót és kiadta az "Induljunk arra a kibaszott kapitányságra!" utasítást. Kiba annyit fűzött hozzá, hogy akkor belökődik és beülődik a járműbe. =)
Itt hagytuk abba és remélem, folytatjuk, mert ez állatira tetszett. =D
Kusami újra a klubban
Végül nem néztünk horrort, valami gagyi akciófilm ment a tévében, az szólt, én meg folyamat fikáztam. Talán a Halálos hajsza volt, de passz. Kivételesen bealudtam tévé mellett, annyira ki voltam ütve. Reggel macskáztam, sajnos Petra cica eltűnt, de a világosabb vörössel összebarátkoztam. Mivel Niconak dolgoznia kellett menni, reggel hazajöttem és lefeküdtem aludni. Bene koncerten volt tegnap a srácokkal, jövő hétvégén megint megy és én velük. =)
Tegnap reggel halva találtuk Maxet, ezért ma Kusamit magammal vittem a helyre, mert szegény hiányolja a tesóját. Jó volt, páran lent voltunk, beszélgettünk, a fiúk az Adamas táborral kapcsolatos dolgokat intézik és laptopokat szereltek. =D Rendeltünk pizzát is.
Tanácstalanság
Sokat gondolkodom a jövőről. Az egy dolog, hogy meguntam a megszokott rutint, hogy elegem van abból, hogy nincs előrelépési lehetőség, hiszen amit az állami szféra biztosít, az annyi, amiből valahogy kihúzza az ember, de mellette nem tudom, hogy él jól valaki, amire bennem megvan az igény. Talán mindenkiben, nem csak bennem, azonban ezt nem látom igazoltnak. Valahogy azt a kort éljük, amikor a biztos rossz jobb a bizonytalanságnál. Lehet, mindig így volt, csak sosem gondolkodtam rajta el igazán. Én meguntam. Nehezen viselem a bizonytalanságot, de ha őszintén akarom végignézni az életem, abban kevés a biztos pont. A munkám még így is egy év, mire biztosnak mondható lesz a törvényi előírás miatt, addig határozott idejű szerződést kaphatok csak, a lakásunkat béreljünk, a klub beázott a hétvégén... A biztos pont az életben a halál, meg magunkban találhatunk talán egyet, s itt ki is fújt, azt hiszem. De akkor hogyan is tovább?
A műhelyt rendbe lehet hozni, le kell bontani egy falat, talán az lesz vele a legtöbb munka, de a srácok lent vannak, hogy dolgozzanak rajta. Lakáson gondolkodtunk, hogy veszünk egyet, a törlesztőrészlet is valszeg van annyi, mint amennyiért béreljük ezt, s akkor már nagyobbat veszünk és egyszer akkor az a miénk lesz. A munka más. Nem igazán tudom, mit csinálnék, mivel leginkább már ott tartanék, hogy gyerekkel vagyok itthon és alkotok, nem pedig ott, hogy még dolgozom. Lenne kedvem lektorálni, szerkesztgetni, meg tanulnék. Utóbbi elég erősen bennem van, mivel meg kell alapozni azt, hogy egyszer előre tudjak lépni, legyen valami komolyabb tudásom. Az egyetem vagy fősuli gondolata mindig körülöttem keringett, de sokáig nem tudtam, mit tanuljak, mihez kezdek a tanultakkal, vagy úgy gondoltam, nem elég jó az érettségim hozzá. Most sem gondolom legutóbbit máshogy, de kitaláltam, hogyan rakhatnám össze, csak hát ezzel az jár, hogy leghamarabb 30 éves koromra lesz diplomám. Az már mondjuk mesterképzéses, amiben benne van egy emelt szintű biosz érettségi, ez az előfeltétele kábé, amit magamnak kitaláltam, utána egy középfokú német nyelvvizsga, a mesterképzés alatt pedig egy angol középfokú nyelvvizsgán gondolkodom. Vagy a két nyelv fordított sorrendben. De ez így nem lenne rossz. Már nem annyira sürgős és fontos, hogy dolgozzak, mint anno, már nem érzem gondnak, hogy későn fogok elkezdeni dolgozni, csupán az a bibi, hogy nincs meg az a hátszelem, ami kellene ehhez. Nincs anyagi vagy szülői támogatás mögöttem, Benével ketten kell megoldjuk az életünket, a barátokkal meg veregetjük egymás vállát, vagy nyújtjuk a sajátunkat egymásnak. Így baromira nehéz...
A műhelyt rendbe lehet hozni, le kell bontani egy falat, talán az lesz vele a legtöbb munka, de a srácok lent vannak, hogy dolgozzanak rajta. Lakáson gondolkodtunk, hogy veszünk egyet, a törlesztőrészlet is valszeg van annyi, mint amennyiért béreljük ezt, s akkor már nagyobbat veszünk és egyszer akkor az a miénk lesz. A munka más. Nem igazán tudom, mit csinálnék, mivel leginkább már ott tartanék, hogy gyerekkel vagyok itthon és alkotok, nem pedig ott, hogy még dolgozom. Lenne kedvem lektorálni, szerkesztgetni, meg tanulnék. Utóbbi elég erősen bennem van, mivel meg kell alapozni azt, hogy egyszer előre tudjak lépni, legyen valami komolyabb tudásom. Az egyetem vagy fősuli gondolata mindig körülöttem keringett, de sokáig nem tudtam, mit tanuljak, mihez kezdek a tanultakkal, vagy úgy gondoltam, nem elég jó az érettségim hozzá. Most sem gondolom legutóbbit máshogy, de kitaláltam, hogyan rakhatnám össze, csak hát ezzel az jár, hogy leghamarabb 30 éves koromra lesz diplomám. Az már mondjuk mesterképzéses, amiben benne van egy emelt szintű biosz érettségi, ez az előfeltétele kábé, amit magamnak kitaláltam, utána egy középfokú német nyelvvizsga, a mesterképzés alatt pedig egy angol középfokú nyelvvizsgán gondolkodom. Vagy a két nyelv fordított sorrendben. De ez így nem lenne rossz. Már nem annyira sürgős és fontos, hogy dolgozzak, mint anno, már nem érzem gondnak, hogy későn fogok elkezdeni dolgozni, csupán az a bibi, hogy nincs meg az a hátszelem, ami kellene ehhez. Nincs anyagi vagy szülői támogatás mögöttem, Benével ketten kell megoldjuk az életünket, a barátokkal meg veregetjük egymás vállát, vagy nyújtjuk a sajátunkat egymásnak. Így baromira nehéz...
Egy kicsit fel
Péntek délután egy elég rossz kezdés után hárman csajok kimentünk a Margitszigetre, kerestünk magunknak egy szimpatikus helyet, Timi hozott pokrócot és elhevertünk beszélgetni, hülyéskedni. Jól éreztük magunkat nagyon, ökörködtünk, fényképeket lőttünk, szóval elvoltunk tényleg.
Ezek a srácok tök jól nyomták, meg amin behaltunk, hogy amikor észrevették, hogy fényképezem őket, kitettek egy See me táblát. =D
Még van egy Timi-kínzós videó, amin csikizzük őt, de azt gondoltam, nem publikálom... ^^
Tíztájt indultunk haza, Timit metróval, mi Nicoval trolival mentünk, csatlakozott hozzánk Bene, aztán zártuk ezt a remek napot. =D Annyit nevettem, hogy csak az edzettségem miatt nem volt hasizom- és arcizomlázam. ^^
Tegnap frankón elfelejtettem lefotózni a koordim, pedig a cseresznyés walolim vettem fel. ^^ Sikerült elérnem vele, amit szerettem volna és mivel nagyon könnyű anyagból van, pont jó volt. Sok dicséretet kaptunk miatta Benével, holott elég régi darab már emlékeim szerint. ^^ A vizsga izgalmas volt, összeültünk a bejáratnál és beszélgettünk, egyesével behívtak minket megvédeni a treatmentet, aztán aki végzett, mehetett is. Én a középmezőnyt választottam, addigra sikerült annyira megnyugodnom, hogy biztos voltam benne, hogy nem dobom ki a taccsot az idegességtől és fogok tudni néhány értelmes, összefüggő mondatot mondani, bár nem tuti, hogy az irományomról. XD Hát... érdekesen is alakult a szóbelim. Bementem, a kettes számú oktató keresgélt a dolgozatok közt, úgyhogy a biztonság kedvéért bemutatkoztam, mire megjegyezte, hogy engem könnyű megjegyezni, tudja, ki vagyok, mivel egy egyéniség vagyok. Megköszöntem és igyekeztem nem elsüllyedni az asztal alatt. XD Utána megkérdezte, hogy én tulképp mivel foglalkozom, mit csinálok, én pedig mondtam, hogy évek óta foglalkozom írással, amúgy bíróságon dolgozom. Erről picit beszéltünk, utána beismerte, hogy nem igazán tud mit mondani a treatmentemre, neki nagyon furcsa volt, valószínűleg a főkarakterem miatt, szóval inkább beszéljek róla. Ezen túlestünk, azt tanácsolta, válasszak magamnak kedvenc írót és sajátítsam el a stílusát, eszközeit, amit spec kissé sértőnek éreztem azok után, hogy lassan tíz éve írok és blogolok, megvannak a formai, eszközbeli és stílusbeli sajátosságaim, de nem éreztettem ezen érzésemet és meg fogom fogadni azon tanácsát, hogy olvassak többet könyvet kiadott szerzőket, mivel én elsősorban netes sztorikat olvasok. =) Leadtam a 18 oldalnyi irodalmi stílusú részletét a sztorimnak, amiken jókat röhögök magamban, mivel elég szókimondó és szaftos darab, az oktató helyben beleolvasgatott és láttam, hogy elhűl egy picit, de hát ez van... XD Elméletileg majd fog írni nekem, gyakorlatban majd meglátjuk, ír-e. XD
Megvártuk egymást, míg mindenki túlesik rajta, szerintem fontos volt mindannyiunknak az, hogy valaki ott maradt, akivel megoszthatta az élményeit, én szívesen is hallgattam másokat. =) Megszerettem ezt a bandát, jófejek és volt róla szó, hogy egyik hétvégén összeülünk az egyik srácnál filmet nézni, dumálni. =) Jó lenne, szívesen mennék. ^^
A helyre menet találkoztam Dinnyével és Imivel. Imi szokás szerint megint felkapott, annyira megörült nekem. Stefánra vártak a kínai előtt, utána lementünk a helyre, lepakoltam, majd elmentünk Imivel kajálni. Nem is tértünk vissza, két és fél órát elvoltunk, fagyiztunk, felültünk a WestEnd tetejére és beszélgettünk, Bene meg úgy hívott fel, hogy hol a tökben vagyok már, mert aggódik, hogy eltűntem. ^^;; Ezután visszamentünk a helyre, tíz után jöttünk haza. Van már odalent net, aminek örülök, viszont a telefonom nagyjából meghalt, inkább a szerencse kapcsolja a hívásokat és a megérzésem szól, hogy csörög valamiért a telóm, ezért ha nem ért el valaki, ez a probléma, sorry, dolgozunk a megoldáson.
Még melóhelyen.
Megbeszéltük, hogy ez lesz mindhármunk profilképe fb-n. XD Érdekes tanulmányt lehetne utána végezni az ismerőseinken, azt hiszem... XD
Nico fekszik az ölemben.
Ezt muszáj volt feltenni... XD
Ott a pont abszolút. =)
Még van egy Timi-kínzós videó, amin csikizzük őt, de azt gondoltam, nem publikálom... ^^
Tíztájt indultunk haza, Timit metróval, mi Nicoval trolival mentünk, csatlakozott hozzánk Bene, aztán zártuk ezt a remek napot. =D Annyit nevettem, hogy csak az edzettségem miatt nem volt hasizom- és arcizomlázam. ^^
Tegnap frankón elfelejtettem lefotózni a koordim, pedig a cseresznyés walolim vettem fel. ^^ Sikerült elérnem vele, amit szerettem volna és mivel nagyon könnyű anyagból van, pont jó volt. Sok dicséretet kaptunk miatta Benével, holott elég régi darab már emlékeim szerint. ^^ A vizsga izgalmas volt, összeültünk a bejáratnál és beszélgettünk, egyesével behívtak minket megvédeni a treatmentet, aztán aki végzett, mehetett is. Én a középmezőnyt választottam, addigra sikerült annyira megnyugodnom, hogy biztos voltam benne, hogy nem dobom ki a taccsot az idegességtől és fogok tudni néhány értelmes, összefüggő mondatot mondani, bár nem tuti, hogy az irományomról. XD Hát... érdekesen is alakult a szóbelim. Bementem, a kettes számú oktató keresgélt a dolgozatok közt, úgyhogy a biztonság kedvéért bemutatkoztam, mire megjegyezte, hogy engem könnyű megjegyezni, tudja, ki vagyok, mivel egy egyéniség vagyok. Megköszöntem és igyekeztem nem elsüllyedni az asztal alatt. XD Utána megkérdezte, hogy én tulképp mivel foglalkozom, mit csinálok, én pedig mondtam, hogy évek óta foglalkozom írással, amúgy bíróságon dolgozom. Erről picit beszéltünk, utána beismerte, hogy nem igazán tud mit mondani a treatmentemre, neki nagyon furcsa volt, valószínűleg a főkarakterem miatt, szóval inkább beszéljek róla. Ezen túlestünk, azt tanácsolta, válasszak magamnak kedvenc írót és sajátítsam el a stílusát, eszközeit, amit spec kissé sértőnek éreztem azok után, hogy lassan tíz éve írok és blogolok, megvannak a formai, eszközbeli és stílusbeli sajátosságaim, de nem éreztettem ezen érzésemet és meg fogom fogadni azon tanácsát, hogy olvassak többet könyvet kiadott szerzőket, mivel én elsősorban netes sztorikat olvasok. =) Leadtam a 18 oldalnyi irodalmi stílusú részletét a sztorimnak, amiken jókat röhögök magamban, mivel elég szókimondó és szaftos darab, az oktató helyben beleolvasgatott és láttam, hogy elhűl egy picit, de hát ez van... XD Elméletileg majd fog írni nekem, gyakorlatban majd meglátjuk, ír-e. XD
Megvártuk egymást, míg mindenki túlesik rajta, szerintem fontos volt mindannyiunknak az, hogy valaki ott maradt, akivel megoszthatta az élményeit, én szívesen is hallgattam másokat. =) Megszerettem ezt a bandát, jófejek és volt róla szó, hogy egyik hétvégén összeülünk az egyik srácnál filmet nézni, dumálni. =) Jó lenne, szívesen mennék. ^^
A helyre menet találkoztam Dinnyével és Imivel. Imi szokás szerint megint felkapott, annyira megörült nekem. Stefánra vártak a kínai előtt, utána lementünk a helyre, lepakoltam, majd elmentünk Imivel kajálni. Nem is tértünk vissza, két és fél órát elvoltunk, fagyiztunk, felültünk a WestEnd tetejére és beszélgettünk, Bene meg úgy hívott fel, hogy hol a tökben vagyok már, mert aggódik, hogy eltűntem. ^^;; Ezután visszamentünk a helyre, tíz után jöttünk haza. Van már odalent net, aminek örülök, viszont a telefonom nagyjából meghalt, inkább a szerencse kapcsolja a hívásokat és a megérzésem szól, hogy csörög valamiért a telóm, ezért ha nem ért el valaki, ez a probléma, sorry, dolgozunk a megoldáson.
Ideje volt
Hangulat az Alkimista Laborban. ^^
Zöld és Dasco csépeli egymást.
Szívecskével. ^^
Már nem tudom, mikor készült. ^^;;
Dinnye love.hu-ra kerülendő képe. XD Tömi a fejét.
Így készült a páncélom. Kicsit se paráztam, deehoooogy. XD
Önégetés rulz, de ezt muszáj volt feltennem. X"D
Timivel egyik főpróba alatt. =D
Azt hiszem, ezeket Timi fotózta. ^^
"Az enyém, érted?! Ne is bámuld, mert kinyomom a szemed!" - szerintem ilyen feje van ezen a képen Benének. X"D
Főpróba. Vagy mi is?! XD
Démonikus Lia.
Modern Piroska.
Gatyó.
Feelinges.
X"""D
Tudósszemüveggel... XD
Robi művészfeje... X"D
Szolid koordi.
Ennyi volna, amivel elmaradtam és fel akartam tenni. ^^