Vége az álmatlan éjszakáknak

Ma már rémesen ki voltam purcanva agyilag, átmentek dolgok a fejemen feldolgozás nélkül, azt sem tudtam, mi van körülöttem, meg ilyen apróságok. Beszélgettünk Timivel, mondta, hogy belerúgott valamibe és fáj a lába, majdnem elsírta magát, néhány perc múlva én azt válaszoltam rá, hogy én is majdnem elsírtam magam, csak melóhelyen nem akartam, meg csak azt akartam, hogy legyen megoldva a helyzet, erre visszakérdezett, hogy még mindig a lábáról beszélünk-e. Hát én spec arra gondoltam, mikor azt hittem, a nekünk jött csomag nem nekünk lett szánva, s mikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy jött ez nekem, elkezdtem röhögni, bár ez inkább röhögőgörcs volt és alig tudtam leküzdeni, meg aztán majdnem sírtam is.

Mindenki annyira nagy lázban volt körülöttem és mindenkinek szerettem volna örömet okozni, mindenkivel együtt akartam csomagot bontani, úgyhogy kitaláltam, hogy péntek este az Alleeban csinálunk egy nagy csomagbontást, mikor Timi rákérdezett, hogy akkor hogy is lesz a program és rájöttem, hogy meg sem kérdeztem tőle, hogy nem baj-e, ha összehívom, aki szeretne ott lenni a csomagbontáson, ezzel szétrobbantom a szokott pénteki talinkat. Na akkor jött a fejhez kapás, Taly mondta, hogy suliban van, Nana nagyon megörült a közös csomagbontásnak, de visszamondtam és ő is rájött, hogy nem ér rá, Benével hárman meg már meg tudtuk volna oldani. Persze a dolog nem így lett.

Én hazajöttem, hogy varrjak egy keveset, tegnap ugyanis nekiültem a táskának, kiszabtam az oldalait és a belső oldalait, összevarrtam őket egymással, majd elkezdtem a táska falait is összevarrni. Itthon ma az a meglepetés ért, hogy nem működik a gép, folyton elszakad a cérna, eltűnik az alsó szál, mire rájöttem, hogy be kell pattintani az orsótartót alul, s utána már jól ment. Bele fogok rázódni és a tűfóbiám is el fog kicsit pártolni tőlem, mivel úgy fest, a táska elkészülését jobban akarom, minthogy pár tűszúrás megriasszon. =) Nagyanyámtól lestem el anno, hogy ha nem adja magát jól két anyag, gombos tűvel össze kell ölteni, úgyhogy bár lassít a műveleteken, mégsem annyit, mintha vissza kéne fejteni az elrontott varrásokat. =) Egyszer tegnap ez is előfordult, de ma már egészen egyenesen tudtam varrni. Oké, tegyük hozzá, nincs sem szemmértékem, sem térlátásom. XD Sebaj, megdolgozom a sikerért. ^^

Épp indultam volna, mikor Bene megérkezett. Addigra a kutyát már ráncba szedtem, pórázt tettem rá, rajtam volt a kabát, vállamon a táska, indulásra készen álltam, de Bene kezében egy kartondoboz leledzett, amit nem lehetett félreérteni, hogy micsoda. Kábé fél füllel még hallottam, hogy a munkaidejének lejárta előtt fél órával érkezett meg a futár és hogy Bene abban reménykedett, hogy már nem leszek itthon, ő letette volna az ágyra és jön utánam, bár tudta, hogy kiakadok, ha játék után találom meg, mert úgy gondoltam volna, hogy szólnia kellett volna, hogy megjött Björn. =)

Mondanom sem kell, még a táskát se dobtam le, s már estem is neki a csomagnak. Azzal kezdtem, hogy kiszabadítottam a papírokat, ami a dobozra volt csomagolva, majd a postai ragasztást felvágdostam. Tudtam, hogy felnyitották a csomagomat, mert kerestek benne illegális árut, mondjuk így, meg a lelkesedésem is vitt, alig jutottam el addig, hogy lefotózzam a dobozt. XD

Csomó kis darab volt benne külön csomagolva. Egy pár barna szem, némi putti, egy tépőzár, amire még nem sikerült rájönnöm, mire jó, hova kéne felhasználni, szivacs, amivel tisztogatni lehet, meg a kampók és a kiflik, amiket egészen a mai napig nem tudtam, mire jók. XD

Hát így nézett ki a dolog. Azt hiszem, ekkor vettem le a kabátom, mert láttam, hogy még egy pár percet rá kell szánnom az összerakásra. Én arra számítottam, hogy egyben lesz a srác, mivel a képen úgy volt, de csak a torzó volt összerakva, rajta a két felkarral, alkarral és combbal. Először a kezeket bogoztam ki a pukifóliából, arra voltam épp a legkíváncsibb. A fejet utolsónak vagy utolsó előttinek akartam hagyni, amolyan az utolsó löketek is legyenek igazán élvezetesek címen, de azt hiszem, harmadiknak találtam meg és baromira elcsodálkoztunk, mennyire kicsi. Bene közben állt mellettem, volt, amire rákérdezett, micsoda - például a szivacs -, nézte, milyen izgalommal és átszellemüléssel vágdosom a ragasztásokat, esetlegesen a fóliát, s azt a részt, amit én már megszakértettem, kigyönyörködtem aktuálisan magam benne, megvizsgálta. =)

Végre előkerült a srác. Mit mondjak? Gyönyörű. Imádom a színét, az eres karjait és ágyékát, a szép pociját és formás fenekét. Egy mini adonisz, na. =) Az életben nem vagyok oda az eres testrészekért, a saját kidudorodó kézereim kifejezetten taszítanak néha, de Björn... Elfogult vagyok, azt hiszem. ^^ Porolt rendesen, a térdízületeken meg először röhögtem, hogy hát ez meg mi a franc és hova kerül, de aztán hamar rájöttem, mi a stájsz. =D

Nem a legjobb fotó, de talán látszik, hogy milyen szép kezei vannak. Tervezek természetes fényben is képeket csinálni, de ez vagy csak szombaton, vagy csak vasárnap tud majd megvalósulni valószínűleg, mivel meztelenül nem viszem utcára - főleg táska nélkül -, mert valami elmebeteg perverznek néznek a végén. XD

Bene képei, amint igyekszem a kezét rátenni a fiúra. Ezek szerint a kabátot még le se vettem. XD Ekkor jöttem rá a két holdacska funkciójára és arra, miért mondta mindenki, hogy egy SD összerakásához minimum két ember kell. XD Elég nagyot küzdöttünk a fiúval és amúgy meglepően pici kampói vannak a kezeiben és lábaiban, s megdöbbentően nehezen mozgatható a fejében a kampó, szóval kellett hozzá madzag, hogy mozgatni tudjam. Még jó, hogy nagy figyelemmel kísértem, ki hogy szedi szét a babáit, füleltem a tanácsoknál, de komolyan. XD

Újabb rémes képek rólam, itt már lekerült a kabát, mert Björn megizzasztott minket. =D Azt hiszem, a szemeit jól sikerült berakni, bár lefotózni a gyér fény és a kis szemrés miatt nem volt értelme, majd lesz róla kép természetes fényben. Amúgy teljesen jó a 12mm-s szem, ha nagyobb lenne, nem lenne szemfehérje és furán festene a srác. =) Ezen kicsit aggódtam. Rendeltem egy másik parókát korábban és egy parókasapkát is, de azok még nem érkeztek meg, utóbbiról semmi infóm, mivel nincs követőkódja, úgyhogy emiatt húzom a szám, de az a haj nagyon szép, imádom. =)

Lesifotó a la Bene, mivel elég nagy a frufru. XD Jót röhögtem rajta és egy darabig elszenvedtem, mire kisöpörtem némi hajat az arcából. =)

"Te jó Isten! Hova kerültem?!" - Két idióta körbeugrálta, egy kiskutya ugrabugrált körülöttük, malac mormolt, egérke szöszmötölt a kecójában... =D

Mit tesz, ha az embernek kreatív párja van...? =D Nyilván meg lesz vágva a frufru, csak még nem tudom, hogyan, ezért eszembe sem jutott nekiállni, főleg, mivel hívott Ákos még olyan hat előtt, hogy ha megy valaki boltba, hozzon neki egy zöld vizet, de mondtam, hogy most jött meg a várt csomagom, ezért én sorry, de késni fogok. Erre kérdezte, hogy a figura, mire azt válaszoltam, hogy amennyiben a 65 cm még figura kategória, az esetben igen. =D Tök cuki volt. Amúgy nagyjából egy órát késtem. XD

Kodama jól megszaglászta. =) Nagyon izgatott volt, alig várta, hogy megismerkedhessen az új jövevénnyel. Mindig ez van, tudni akarja, ki került még be a nyájába, hogy vigyázhasson rá, terelgethesse. =D Minden új dolog érdekli, meg hát nehezményezte, hogy nem megyünk sétálni, holott beígértük neki. =D

A megállítása viszonylag egyszerű, de azért ott álltunk körülötte mindenre készen, hogy ha mégis dől a baba, el tudjuk kapni. ^^ A háttérben ott a készülő táska, a varrógép és a dobozról lementett papírosok. =D Szép fiú, tényleg imádom. ^^ Dani első kérdése mi volt szerintetek? Hogy a kukaca állítható-e. XD Mondtam neki, hogy Björné nem, de az ötödik és hatodik projektemé az lesz. =D Mit mondjak? Nem csalódott bennem. =D

Próbáltam lefotózni az arcát és a szemét, de belógott a haja az útba. Bene azt mondta, éjszakára zsákot kell húzni a fejére, hogy ne nézzen minket álmunkban, tekintve, hogy egyben már nem fér vissza a dobozába, mi meg szét nem szedjük, ha nem muszáj. XD Elújságoltam neki, hogy eredeti tervem Trikinek új helyet keresni a szobában és Björnt ültetni az ágy melletti székre, de láttam Benén, hogy nem komálja az ötletet. XD Pedig jobb, ha beletörődik. Azzal érveltem neki, hogy IchiGo is az ágy mellett tartja és még mindketten élnek Gergővel. =) Sőt, mint megtudtam, Hana fiai is az éjjeli asztalon az ágy mellett kaptak helyet. =D

Nyálcsorgatós fotók. =) Nagyon szexi szerintem, ahogy a hátára omlik a haja. ^^ Látszik, milyen kis eres a karja, ami nagyon perverz, de tényleg bejön, tiszta szép a mellkasa és az izmos hasa... Oké, leállok. XD

Így várt haza a srác. =) Egyelőre semmi rongya, arra valószínűleg szombat reggel lesz időm, aztán öltözök és rohanok ki a Nyugatiba azokért, akik nem találják meg némi segítség nélkül a Gólemet. ^^ Ma nagyon kész voltam, végigmutogattam a klubban lévő srácoknak, milyen csodás "figurám" van, meg volt egy félrehallásom is. XD A "fogadó mellett futsz el" helyett "fogd a melled és fuss"-t értettem. XD

Most azt mondom, egészen fura lesz úgy lefeküdni, hogy sem a világórát nem nézem meg, Kínában mennyi az idő, sem az időjárást, milyen a hőmérséklet ott, sem a mailjeimet nem ébredek fel ellenőrizni, írt-e Steven, van-e hír a csomagról, sem remélhetőleg nem ébredek fel éjszaka, hogy azon aggódjak, mi van, ha a doboztam tényleg négy darab minifee van. Sírtam volna, de komolyan. Ez valami durva rémálom volt számomra, meg a két és fél kiló szem is, bár azon valszeg előbb röhögtem volna és csak aztán kezdek sírni. =D

Köszönöm mindenkinek, aki velem izgult, nagyon jólesett a támogatás. Hamarosan elkezdem a Menedék blog írását, de a varrás most előrébb való meló és még mindig annyira sokkos vagyok, hogy nem tudnék írni. =) Remek érzés volt Benével bontani és összerakni Björnt, hallgatni a kommentjeit, a meglepődéseit, mi milyen... =D Folyton azzal jön, hogy jó nagy, nehéz és miért nem lányt akartam, de azt hiszem, egész jól meglesz majd a sráccal egy lakásban. ^^ Ő fektette le a táskára és még be is takarta. =D

Amúgy két napja, vagy hogy kérdezte azt, hogy van-e róla fotó a mobilomban, mivel Björn Stevenes fotója már ott volt és csorgattam rá a nyálam. XD Hát... most Björnről van egy pár képem, de Benéről még mindig nincs, de azt feleltem Benének, hogy tőle más van, tőle a táskámban hordom mindig azt a puffancs digimont, amit egy loli tombolán nyert és teletöltötte nyugi energiával. =D

Na most már megyek aludni - talán tudok is már durmolni. =) A játék remek volt, majd megírom, holnap pörgés lesz... ^^ És Björn mesél, úgyhogy fogok még néhány sztorit írni a közeljövőben. ^^

A szemei

Steven képe Björnről

Némi vacillálás után úgy döntöttem, megmutatom a srác abszolút, minden tekintetben nyers képét.

Mókás, mert legelőször nem akartam nyilvánosságra hozni azt sem, hogy megrendeltem és nem azért, mert recast, hanem egyszerűen ki akartam maradni a nyilvánosságból, aztán Nana mondta, hogy költözzek be a sráccal a várószobába. Ezzel elindult a lavina, ma Gigi mondta, hogy csinál várószoba mappát arckönyvön, pakolja be oda mindenki a várakozás alatt álló készletet, s annyira lelkes volt ez alatt a majdnem egy hónap alatt mindenki, hogy végül nem sokat gondolkodtam, feltettem oda a srác képét, s most ide is felteszem, hogy Anyu is láthassa. =) Tudom, hogy téged ez cseppet sem nyűgöz le, Anyuci, de nekem nagy mérföldkő ez az életemben, még aput is gondolkodom, hogy ha végre a kezemben lesz Björn, felhívom, hogy kicsit beszélgessünk és ha úgy érzem, elújságoljam neki, hogy egy olyan vágyam vált valóra, amire több, mint egy évig vágytam. =) Mindig arra gondolok, hogy örülne, ha mesélnék neki és nem csak általános dolgokról, meg hogy az elért céljaim, vágyaim talán neki is azt jelentik, hogy meg tudunk állni Benével ketten a lábunkon, büszke lehet rám. Persze ez lehet, hogy csupán egy idealista álomkép.

Még a vámon csücsül szegényem, mert valószínűleg azt hiszik a származási ország miatt, hogy valami illegális is jött vele, aztán most tüzetesen átvizsgálják a csomagomat. Én úgy vagyok vele, bontsák ki, nézzék meg, csukják vissza, aztán küldjék végre el, elég volt az, hogy Steven nem küldte időben a képet, vagy félreértett valamit, vagy én már nem is tudom. =) Nem fontos, a lényeg, hogy most már tényleg belátható időn belül itthon lesz. ^^

Örömhír

Megkaptam az első képeket Steventől, melyen szerepel a nyomkövető kód. Az a kód az, amit hétfőn közölt a vám. Vagyis a srác péntek óta ott dekkol és várja, hogy végre hazajöhessen. =D Ez egyszerre tölt el örömmel és idegesít, hogy de hát miért nem kaptam meg időben ezt az infót, mert akkor már nálam lehetne akár. =) Na mindegy, immár napok kérdése úgyis az egész, a hajrázás meg vicces lesz, mivel ma meg kell csinálni a tasiját, péntek este vagy szombat reggel meg kell neki varrni egy pólót és nadrágot, hogy ne kelljen meztelenkednie a farsangi meeten, amire szinte biztos, hogy eljut a fiú. =) Ennek roppantul örülök, mert szerettem volna már magammal vinni. ^^

Bene olyan frankó táskát talált ki, hogy az nem igaz... Ráadásul mondta, hogy ha beleépítenénk valamit, olyan funkciókkal rendelkezne, amilyennel valószínűleg egyik táska sem, de mondtam, hogy azért azt nem szeretném, egy natúr táska nekem bőven elég lesz első körben. =D

Fan mode on, bocsi.
Annyira szééééép! *,* Olyan színű fényképről, mint amilyet szerettem volna és annyira kis finom testecskéje van, hogy munkába jövet nyálcsorgatva nézegettem. Kellemesen izmos, férfias test...
Fan mode off, mert visszafogtam magam. XD

Haj, fésű már most bekészítve, szem elvileg ma érkezik meg Benéhez, úgyhogy egészen felkészültnek érzem magam a fogadásra. XD

Nana felhívta a figyelmemet, mennyire tipikus érkezés ez Björntől, hogy már most megmutatkozik a jelleme, s tulajdonképpen igaza van, de azért durva, hogy ennyire rejtőzködik. XD Bár azt remélem tényleg, hogy nem nindzsa, mert még a végén megöl minket álmunkban és eladja a szerveinket, hogy tovább utazgathasson a nagyvilágban.

Na jó, lelövöm magam. XD

Nem adom fel

Megszerettem. Annyira szép... De hát mit is vártam, Poets of the fall. =) Jó számaik vannak és a klipjeik, szövegeik is tetszenek.

A nap zárásának konyhát takarítottunk, rámoltunk a szobában, betettem egy mosást, főztem spenótot, Benének csináltam hozzá bundás kenyeret, mert ő azzal szereti, magamnak tükörtojást, aztán miután megkajáltam, végzett a gép és állhattam neki teregetni. Jól elfáradtam.

Közben megterveztük a tasit Benével, vagyis én elmondtam, mekkorát szeretnék kábé, szeretném, ha két SD beleférne, ő pedig kitalálta, hogyan kéne megvalósítani. XD Holnap remélem, neki is állunk, ma már szeretnék én is vízszintbe kerülni és aludni egyet, mivel a hajnal hármas plafonnézés nem tett épp jót nekem se. =)

Steven amúgy azóta se jelentkezett, Nana azt javasolta, kérdezzek rá, hol van a babám, kérjem meg, hogy küldjön követő kódot, mire septiben összefogalmaztam, de elküldeni nem mertem, mert nem tudom, ha nyersen és egyszerűen fogalmazok, az bántó-e. ^^;;

Csak úgy

Hajnal háromkor sikerült valamire felébredni, Bene is megébredt, úgyhogy majdnem egy órát forgolódtam, miután megnéztem, Kínában mennyi az idő és Steven válaszolt-e már. Björn mesél, méghozzá valami Theoról, de most már nem először. Úgy tűnik nekem, hogy valami árvaházi ismerős, aki a vándorlásai során vált kedves ismerőssé, haverrá, ugyanis találkoztak valahol és néhány napot együtt töltöttek. Szerintem ő a Proud 2-es és ha így van, nagy felfordulásokat fog okozni az akkorra már meglévő kis családomban, a DC 72-eshez meg ugye a DC Olivia fejet választottam és olyan, mintha az a baba teljesen külön világban élne a többitől. XD Na mindegy, egyelőre a Björn-mizériát kéne lezárni, hiszen Steven még mindig nem írt, nemhogy a többin agyalni.

Regisztráltam tegnap Instagramra, ma ki is próbáltam és tök jó, szeretni fogom. ^^ Pofakönyvön tulajdonképpen már csak yaoit, Jégvarázst és steampunkos bejegyzéseket látok, elvétve egy-két ismerős bejegyzését, itt meg valószínűleg ömleni fog a BJD. =D

Tömörített dinkaságok és rendelési parázások

A napom egy része vetekedett a rémesen borzalmas és az iszonyatosan szörnyű címekért, de mivel kaptam egy csomagot Kínából, ami 2,5 kiló, baba van benne, nem tudtam törődni különösképpen mással. A pakkot egy nappal később adták fel, hogy én rendeltem Steventől, viszont a súlyából ítélve SD, tehát lehet akár az enyém is, de lehet, hogy egy téves rendelés érkezett hozzám, ami totál kiborított. =D Nana még viccelt is velem, hogy Björnről azért nem kaptam képet, mert szégyelli a testét - azon túl, hogy ez így van, holott még nincsenek is rámoddolva a hegei, nem kéne, mert gyönyörű SID testecskéje lesz -, meg ha nem Björn van a csomagban, akkor akár négy minifee is lehet. XD Hát... Mondtam neki, hogy mindjárt sírok, ha így folytatja. =D

Mindenesetre írtam Stevennek, hogy mi a túró van, se kép, se követőkód, se infó, hogy feladták a csomagom, de van itt egy, ráadásul 30$ érték van ráírva, ami miatt már ottfogják a vámon. Úgy utálom ezt a vámolósdit amúgy, annyira pocsék dolog. Na mindegy, a második BJD-met nem biztos, hogy bevállalom, hogy én rendeljem, mert én ezt az idegeskedést nem bírom. XD Folyton azt nézem, Kínában mennyi az idő, most már azt is, milyen az időjárás, lesem a mailjeim, válaszolt-e Steven, ráadásul alig alszom, mivel a két ország között 7 óra csúszás van. XD Nagyon várom a srácot, de komolyan, s most, hogy megláttam ezt a hajat, mennyire gyönyörű színe van, milyen jó a fazonja, teljesen elfacsarodott a szívem, mennyire szép lesz. =) Persze nem borvörös, hanem répavörös kéne, a frufruja is jobb lenne, ha egyenetlen lenne, de ideiglenesen teljesen jó lesz ez és talán nem fogja morcogva viselni. Én imádni fogom, az tuti. =) A szemek elvileg holnap megérkeznek, Nikol feladta őket ma, úgyhogy nagy az öröm, alig várom, hogy az is nálam legyen. ^^ Kíváncsi vagyok, annak is milyen a színe a valóságban, mert más képen látni valamit és más az életben. =) Még a mérete miatt kicsit para van, de emiatt már végképp nem aggódom, mivel jó márkájú és minőségű szem, szép a színe is, ha nem jó méretű, veszek egy másikat, ezt meg eladom. ^^

Találkoztunk ma a WestEndben IchiGoval és Hanával. Reméltem, hogy megvárnak, mivel fél órával később engedtek el, pedig akartam találkozni velük és látni a kvartetet. =) Olyan jó, hogy mennyire fel voltak töltve, pláne, miután meséltem, hogy jártam a rendeléssel. Hülyültünk rajta, hogy a csomagban két és fél kilónyi babaszem van, abból meggazdagszom és nem lesz gondom a továbbiakban, hogyan rendelem meg Higladot. =D Nem szeretném, ha így lenne, én nem vagyok valami nagy kereskedő típus, de vicces feltételezés volt. =)

Jó érzés amúgy nagyon, mennyien velem izgulnak, igazán jólesik. Szeretném, ha már a március elsejei meetre magammal tudnám vinni a srácot, úgy tervezem az életem, hogy meglegyen a tasi is, ő is, tudjak neki varrni ruhát, de nem leszek kétségbeesve, ha mégsem jön össze. =)

Kiegészültünk egy Gergővel, a trolinál újabb fő csatlakozott hozzánk, aki leszállt velem a troliról és elröhögtük azt az egy órát, míg jött Bene. =) Napzárásnak lerúgtam a kisujjamat a lábamról, most azt figyelgetem, dagad-e, fáj-e, ha mozgatom, de talán ez volt az utolsó löket arra, hogy elmenjek aludni, mert így talán nem a fél éjszakát azzal töltöm majd, mi van a csomagban, mikor jön már meg Björn, stb. =D

Ez már biztos

A fotó nem adja vissza, mennyire extrém színe van, tényleg vörösbor színű és én imádom. Puha és csodálatos... Láw, na. *,*

Ide sem tudok mást írni, mint: zizzz

Valószínűleg rossz idő lehetett, mert Björn két napot csúszik, viszont Nikol szerint tegnap megérkeztek az országba a szemek, ezért bizakodó vagyok. Kicsit a csúszás lehangolt, viszont nap vége felé kisütötték a srácok, hogy mindenki ráér játszani, ami nagyon feldobott, mert mindig alig várom, hogy játszhassunk, folytassuk, ezért az egy hét is hosszú, de amikor ennél több időt kell várni...

Azt hiszem, nem tesz nekünk jót Borisz, ugyanis tegnap éjjel megtaláltuk - én láttam előző éjjel is és megpróbáltam elkapni -, azonban csomó szenvedés után sem sikerült kiszedni a szekrény alól, így a kis mocsok még mindig szökésben van. =) Triki két napja megharapott, ami nem súlyos, azt hiszem, nem tudnak alapból olyan nagyot harapni, szóval valami figyelmeztetés volt, erre közöltem vele, hogy egy hálátlan kis dög, mivel minden nap foglalkozom vele, van friss vize, ennivalója, tiszta és nagy otthona, szóval igazán nem ezt érdemlem. =D Kodama mostanában nagyon hisztis, ezért külön öröm volt vele tegnap a klub felé menet a trolival dugóba keveredni. Szerencsére nem volt hangos vagy túl nyugtalan, de azért kapja tőlem az ívet szóban. Tökös pudli. ^^ Maszat a legcukibb és a legjólneveltebb, ennyi. =D

Vicces napnak számít a tegnap, van, amit nagyon jól kell elhelyeznem a lehetőségek tárházán, mielőtt csapdába csalnak vagy mielőtt rohadt nagy gondjaim lesznek belőle. Kicsit laza volt, nem tudom, sikerül-e, amit meg kell tanulnom, de úgy érzem, napról napra, hétről hétre könnyebben veszem az akadályokat.

Fogalmam sincs, miért, de mostanában nagyon rosszul alszom, lefekvés után még egy-két órát bámulom a sötétséget. Legtöbbször Harianával kapcsolatban gondolkodom, mivel nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van a csajban, meg még rengeteget szeretnék beleépíteni, s mivel ez az egyik leginkspirálóbb sztori az életemben, nem tudom csak úgy kikapcsolni az egészet. A tegnapi kalandról majd írok, ha lesz időm, ami meg nem változik, hogy a boszim meg akarja beszélni Blegronttal azt a múltkori letámadást, ki akar találni módszereket, amivel megvédheti a szeretteit, ráadásul mint tegnap kiderült, olyan kulimászba keveredtek, hogy ha Ákos bejátssza, amire igazából van lehetőség, akkor Hariana megint előszedi a hidegvérű gyilkos arcát. =) Ezen felül persze nyüstöl a jövővel, hiszen izgatja a fantáziámat, Ahmertinnel mennyire kell megküzdeni, hogy ne akarja elkísérni a noirista boszorkányokhoz Harianát, milyen változások fognak bekövetkezni a lánynál, ha kitanulja a szakmát, hogy kerül kapcsolatba a tükörmágiával, milyen saját kreálmányai lesznek, aztán persze Niz reakciójára vagyok kíváncsi, mikor felmerül a babakérdés, végül mikor megszületik a kicsi. Vannak ötleteim Harianával kapcsolatban, mit ne mondjak... =D

Az első életút karakteremet Robi elintézte, mikor tulajdonképpen elkezdtem rendesen kinyitni. Oké, kardművész és letért a pályáról, mikor szerelembe esett egy másik félelf kardművésszel, de nekem azért derékba törte magát a karaktert az a gyerekszületés, noha teljesen jogos volt, Kahla nem ismert praktikákat ez ellen. Viszont az élet nem áll meg, mikor lesz egy gyerek, sőt, kicsit alágyújtanak szerintem, de mindegy, ezért örülök annyira, hogy Ákos nem intézi el, hogy Harianával se tudjak játszani. Biztos Kahlával is lettek volna lehetőségek, de a gyerek annyira megváltoztatta, hogy isteni beavatkozás kellett volna, hogy motivált legyen újabb kalandokra. Yanari is életút boszorkány, de Tocsó bárdja elvarázsolta a szó nem mágikus értelmében, őróla én mondtam le, mivel elveszítettem a fonalát a nagy kimaradások miatt, Thezia meg még mindig kétséges, kikerül-e Kránból, pedig veszett lehetőségek vannak abban a boszorkányban is. Vicces kaland lenne, mikor megjelenik a Pyarr panteonban, hogy Ignatio örökségét kutatja, pláne, hogy a boszorkányrendjének vezetője közölte vele, hogy megfeledkezik a létezéséről. Azért ez elég nagy dolog... =D Egyszer össze kéne fésülnöm a karaktereimet, eltenni emlékbe, akikkel már nem fogok játszani és rendezni az újak sorát, mivel egy csomót kidolgoztam tavaly. Emellett izgatja a fantáziámat az is, milyen lesz játszani a gyerekekkel, Thenezával és majd Hariana kislányával. Hiába, a szerepjátékból is egy nagy regényt csinálok magamnak... XD Theneza még nagyon képlékeny, az anyja visszatérése határozza meg, pusztító vagy pozitív karakter lesz, Hariana kislánya meg alapvetően egy érdekes dolog. =D

Na jó, leállok. Amúgy is készülnöm kell. XD

Váratlan találka, hírek Björnről, filmélmények

Tegnap találkoztunk Benével, mivel cipőt keresünk nekem, de nem találtunk, úgyhogy elindultunk kajálni. Én mostanában folyton gyrost és hamburgert ennék, úgyhogy a pénteken talált, új kedvenc helyemre nyargaltam, a Jack's burger felé. Ahogy mentünk arra, Bene eldöntötte, hogy ő pizzázik, majd megszólal: "Ott egy IchiGo.". Én is láttam, de valahogy annyira szürreálisnak tűnt, hogy ott legyen. És mégis. =D Csomót beszélgettünk és tökre örültünk egymásnak, megkajáltunk, addig ő Bubble tea-zett, amit én is megkívántam, ezért megkértem Benét, hogy hozzon nekem egy áfonyás-tejes verziót ananászzselével. ^^ Tej nélkül ugyanilyet ivott IchiGo. =D Fincsi volt, én a tejeseket jobban szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy vagy nagyon eltölt, vagy a burger és a tea nem szereti egymást, mert nem voltam épp a legjobban utána. XD Befutott Gergő is, akire IchiGo eredetileg várt és el is kísértek minket haza, IchiGo megszeretgette Kodamát és mikor meg akartam neki mutatni a két egeret, csak egyet találtam a ketrecben. Borisz meglógott, de nem tudom, mikor és hogy, mert a ketrecen nincs akkora rés, meg akkor Triki is meglépett volna. Megvan viszont, hallottam rágcsálni reggel, úgyhogy már csak azt kell kitalálni, hogyan kaptam el a kis szökevényt. XD Hát... nem lesz egyszerű. Maszatka is kapott jó sok simit, Kodama meg a nagy izgalomban elfelejtette, hogy kell a helyére terelni, pedig tök ügyesen csinálja. ^^

Nagyban megörültem, hogy hú de jó, a tizedik napnál tartok, mire tegnap egy jó kérdéssel IchiGo derékba törte a lelkesedésem, mely szerint a hétvégékkel együtt számoltam-e. Hát igen... X"D Szóval lehet, hogy hivatalosan még csak holnap vagy holnapután lesz a tizedik nap. T.T Látszik, mennyire várom már... Én abból indultam ki, hogy 8-án (náluk) reggel kaptam választ, szóval fel sem merült bennem, hogy a hétvége pihenőnap. XD Na mindegy. Kezdem kétségbe vonni, hogy az elsejei meetre el tudom vinni, ráadásul egészében a srácot, de ettől még ugyanúgy görcsbe ugrik az izgalomtól a gyomrom, ha arra gondolok, hogy már nem kell olyan sokat várnom Björnre. ^^ Például ma is hat előtt felébredtem és nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az e-mailjeimet, küldtek-e már képet a gyártók. XD Megint nem aludtam sokat, mert egy tájt dőltem ki és hat előtt már zizegtem. XD

Timivel hárman megnéztük a Női szervek című filmet. Vicces, sokat röhögtünk, a vége nagyon szellemes, miközben a szereplőgárdát sorolják fel, még azon is röhögcséltünk. =) Pénzt nem adtam volna érte, de egyszer érdemes volt megnézni, jó a karakter- és színészpáros, jók a poénok. ^^ Vasárnap a Carrie című könyvfeldolgozáshoz volt szerencsénk, ami remek lett szerintem, látványos és tetszett a színészi játék. Carrie anyja súlyos elmebeteg, Carrie megformálója nagyon tetszett, a tanárnőt is nagyon kedveltem, a sztori vége viszont annyira nem jött be. Nyilván mást vártam, de teljesen érthető, miért így alakult, szóval nincs kifogásom, vagy ha van is, az bizonyára Kingnek szólna. =) De nincs, tetszett, azt hiszem, szólni fogok Benének, hogy szedje le a Tűzgyújtót és a Cuyot is, amiket régóta szeretnék megnézni, csak még sose jutottam el odáig. Tudom, könyvben lenne érdemes olvasni, azonban nehezen veszem rá magam hosszabb olvasásra, a Leghíresebb magyar madame-ot is apránként fogyasztom. A tőmondatai kiborítanak, szerintem írói készlet szűkösségét mutatja, nem valaminek az érzékeltetését, viszont ettől eltekintve is elég jó. Másodjára lehet, hogy nem fogom elolvasni, az viszont megeshet, hogy majd begépelek belőle részleteket. A negyedik fejezet nagy kedvencem, de vannak más részek is, amik ütöttek. =) Tegnap olvastam belőle többet, mivel volt egy másfél órás áramszünetünk.

Röviden

10. nap. Ott, ha minden igaz, hét órával több van, mint itt, úgyhogy remélem, küldenek képet és feladják még ma Björnt. Alig várom. A szeme csigalassú, 13-án délben még Los Angelesben dekkolt, azóta nincs róla hír, ezért gyanítom, mire a nagyfiú megérkezik, nem lesz nálam a szeme. A hajakkal azt hiszem, jól állok, már a másodikat is postára adták, szóval bizakodó vagyok, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Tervezgetek, ma kitaláltam egy tök elegáns inget, ezért remélem, Bene nem kap sikítófrászt, ha lenyúlok egy adagot a fehér-kék csíkos anyagából. ^^

A péntek délután jól sikerült, járkáltunk a városban, anyagokat vettünk. Olyan szupi táskát tudok elképzelni a vett anyagból... Először nem ilyen típusú anyagból képzeltem el, de most már teljesen bele vagyok szeretve, a belsőjébe meg olyan anyagot választottam, ami halványrózsaszín és úgy fest, mintha rosszul, gyűrötten festették volna meg, de ettől szerintem nagyon feeling lett, nekem bejön a színe. ^^ Kitaláltam, hogy akarok rá egy nagyobb külső zsebet és azt is látom, a fogantyúit hogyan kellene rátenni. Nekem nagyon tetszik. ^^

Tegnap hazamentem, felhívtam út közben Benét, hogy hagyjuk a cipővásárlást és elnyúltam aludni. Annyira fáradt voltam, mivel éjjelente Hariana nem hagy aludni, hogy muszáj voltam így végezni a napommal. Persze így is ötletelt a hölgyemény, de mikor van az embernek 14 órája aludni, akkor könnyebben szán rá az ilyesmire, mint mikor legfeljebb 7 órája van. ^^

Björn a köbön

Akartam némi élménybeszámolót is írni a meetről, csak valahogy nem jutottam blogírás elé, pedig van mit lejegyezni. IchiGoval úgy beszéltük meg, hogy a Móriczon találkozunk a 6-os megállójában. Az úton telefonáltam Timivel, mivel nem volt türelmem bepötyögni a mondanivalómat, meg akartam egy kis lelket önteni belé, de azt hiszem, az nem sikerült. Bele akartam olvasni az új könyvembe, a Leghíresebb magyar madame-ba, de az izgalomtól ez nem jött össze, meg valahogy úgy éreztem, IchiGo is ezen a villamoson van. Mikor leszálltam, hátra is néztem és tényleg rajta volt, csupán egy fél szerelvénnyel hátrébb. XD Mivel egyikünk sem tudta, merre kéne elindulni, körbejártuk a Móriczot, aztán összefutottunk Nanával, aki Manát várta. Rajtam szerintem látszott, hogy tiszta zizzencs vagyok, ami köszönhető volt a nappalis találkozásnak és a múlt esti bulizásnak is.

Rég volt zene, pedig ez nagyon jó, én mióta csak rátaláltam, nem bírom megállni, hogy ne hallgassam, holott a Gaga-verzió is szívem csücske. Az a helyzet ezzel a csajjal, hogy amit csinál, az nálam robban és hú és hú, aztán rongyosra hallgatom és utána elő sem veszem, azonban a feldolgozások mindig jót tesznek egy számnak, ha értő banda csinálja. Kurté pedig ilyen. ^^

Blanka narancsos-fahéjas csokitortával, popkornnal, gumicukorral, pogácsával és mindenféle más apró finomsággal várt minket. Nagyon jól éreztem magam nála, szívesen laknék is egy olyan lakásban, amiben ő. =) Az elején kicsit úgy éreztem, kilógok a sorból, hiszen Björn még nagyjából egy hónap a számításaim szerint, mire a kezemben lesz, de nagyon figyeltem minden apróságra, hogy mire megérkezik, ne csak körbe-körbe rohangáljak körülötte, mint valami hebrencs kölyökkutya az öröm hatására. XD Néhány kérdést is intéztem a lányokhoz, megkérdeztem például Namit, vállalja-e Björn moddolását és tökre örültem, hogy felcsillant a szeme, mikor kiderült, hogy "bántania kell" majd szegényt. XD Kezd kirajzolódni, pontosan mit is szeretnék, mivel elkezdett magáról mesélni a fiú. Úgy nagyjából átlátom, mi történt vele addig, míg hozzám kerül, de na, azért részleteket megtudni igazán... mókás. Mint mikor a sötétségből előbukkan valamilyen állat. =D

Lenibe beleszerettem. A fél meetet az ölemben töltötte, szeretgettem. ^^ Kaptam lendületet is megírni, amit Björn elárult, azonban majd csak a Menedéken lehet olvasni később, egyelőre csak Nanának mutattam meg, hogy jóváhagyja-e, noha úgy írtam meg, hogy akár totál fikció is lehet, meg még lesznek más változatok is, ugyanis Björn egy nagy mesemondó. =D

Berendeltem korábban szemet a fiúnak. Szép lesz, ma adják postára és alig várom, hogy átvehessem. Sőt, ma kaptam értesítést, hogy postára adták a hajat is, amit megrendeltem. Azért már látom a durcát, mivel egy elég extrém haj, de hiába kerestem olyat, ami illene is Björnhöz, egyelőre nem találtam. Persze, hiszen carrot szín kell, az meg ritka.

Már gondolom, megszoktuk - minden egybe

Velem az a gond, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok. Mindig eltervezem, hogy hú meg ha, aztán utolsó nap kapok észbe, hogy hoppá. ^^;;;;; Még most sem tudom, melyik ruhámban megyek a meetre. Nagy esélyes a rózsaszín himém, de kedvem lenne például a cseresznyésbe is menni, ám az nyári mind a minta tekintetében, mind pedig az anyagát tekintve. Szóval marad a himém. ^^

Jól kihirdettem a rendelést, aztán a kavarodások miatt úgy döntöttem, egyszerűbb, ha egyedül rendelek. Amúgy is akartam egy csomó mindent, mint utóbb rájöttem. ^^;;; Hétfőn vagy kedden voltunk Anyunál, ahova megérkezett a csomag, s szépen kibontottam. Megérkezett tökéletes állapotban a két kis patácskám, egy fehér és egy fekete, tripla csattos csoda. =) Szerencsére mind a kettőből eltaláltuk a mattot, úgyhogy hálát adtam az égnek. =D Két tornacipő is repült hozzám, egy sárga-fekete-szürke csillagos darab és egy piros-szürke-fekete kockás. Szegény "sárkányos" szatén tornacsukám már nagyon leharcolt volt, lifegett a talpa és már valahogy nem tartom menőnek az efféle viseletet, főleg, hogy munkába is előszeretettel mennék (és most már megyek is) tornacipőben. =D És végül, de nem utolsó sorban rendeltem bugyogót. Illetve azt hittem, hogy az. Még jó, hogy azon gondolkodtam, miután leadtuk a rendelést, hogy nem alsószoknyát kellett volna-e rendelnem előbb. XD Egy tök cuki és remek alsószoknyát rendeltem, ami a képen faintosan bugyogónak néz ki és a bugyogók közt is találtam. XD Szóval alsószoknya lett belőle és nagyon meg vagyok vele elégedve. =D

Munkahelyemen egyik nap megjegyezte a bíróm, hogy ő újragondolná a helyemben, hogy érdemes-e lolitában mennem dolgozni. Mondta, hogy neki tetszik, mert szerinte tökéletesen megfelel a kritériumoknak (nem túl rövid, nem mutat az emberből túl sokat, stb.), de hát mégiscsak feltűnő és sokan kérdezik tőle, hogy miért járok ilyen ruhákban, miért nem néz a körmömre, meg ilyenek. Nehéz volt nem nevetni, azt ígértem neki, hogy újragondolom a dolgot. Már abban a pillanatban újragondoltam. Tisztában vagyok vele, hogy vannak szobák, ahol napi téma vagyok, s nem jóindulatból. Azzal is, hogy van olyan ember, aki azért jön be a szobánkba, hogy megnézze, mit csinálok a gépen és mi van a falamon, mibe jöttem, mit iszom, mi van előttem, mit dolgozom, hogy legyen miről árulkodnia és pletykálnia. Azt is érzem, hogy vannak irigyeseim és nem mindenki nézi jó szemmel a különcködésemet. De nem izgat.

Nagyon tudom sajnálni azokat a lelkileg szegény embereket, akik csak mások rosszindulatú kibeszéléséről tudnak beszélni, pletykálnak és egyébként sincs más témájuk, csak a másik fikázása. Én nem fogok csak azért sablon lenni, hogy ezek az emberek ne koptassák a nevemet. Hidegen hagynak. Sajnálom őket és nem kívánok beszélgetőközösséget vállalni sem velük. Amennyiben beszólnak, majd illedelmesen megköszönöm a véleményüket, vagy elküldöm bájosan őket melegebb éghajlatra, s kész, én ezzel letudtam a dolgot.

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Nem csak azt értem ezalatt, hogy "De aranyos vagy!", "Milyen szép ruhád van!", "De cuki a fülbevalód!", hanem azt, hogy az emberek, mióta én ott vagyok, egyre látványosabban vállalják fel a véleményüket és a saját személyiségüket. Sok nő közt alap, hogy rosszindulat van. Szóval ez kikerülhetetlen. De egyre többen igyekeznek önmagukat adni. Büszkén viselik a saját maguk készítette ékszereket, elkezdték sminkelni magukat, finom szóval kiállnak az érdekeik mellett, akit eddig nem komáltak, próbálnak más szemmel nézni.

Van egy nő, aki nagyon szigorú, zárkózott és kicsit igyekszik a fontosságát és a hatalmasságát érvényesíteni. Mikor odamentem dolgozni, mindjárt mondták, hogy hú meg ha, ne bízzam el magam, stb, én azonban mindig udvariasan, kedvesen, figyelmesen állok ehhez a nőhöz és velem még mindig olyan, mint az elején. Mindenki másnak beszól, odatesz egy-egy keresetlen mondatot, nekem nem.

Valamit képviselek ott. Valami olyat, aminek a lolita ruha igen kicsi része, de a része. És ezért nem hagyom, hogy az olyan emberek, akik nem értik, hogy én mit képviselek, milyen vagyok és miért vagyok olyan, befolyásoljanak. Egyszerűen nem érdekelnek. Akkor is képviselem ezt a valamit, amikor farmerben és ingben megyek be. Akkor is ízlésesen öltözöm fel, akkor is kedvesen viselek az emberekkel, akkor is vigyorgom (ha el nem rontják a kedvemet).

A ruha nagyon kevés. Hiába néz ki csinosan valaki, ha közben egy orbitális bunkó. Vagy a másik, amin tegnap kibuktam. Bene mutatott tegnap egy párizsi divatbemutatóról videót. Lolita, vagy lolitaszerű ruhákat adtak a lányokra, de hogy azok hogy néztek ki... O.O" Ha a ruhát és/vagy a hajat eltalálták, úgy mozogtak, hogy az valami gyalázat volt. Mondtam is Benének, hogy borzalmasan festenek. Dobálták magukat. Én ezen teljesen kibuktam.

Mit is akartam még belesűríteni ebbe a hozzászólásba? o.O??

Megvan.

Két nap voltam tanulni. Ilyen kötelező fejtágítás. Még kell menni három napra, aztán írásbeli, majd szóbeli. Úgy érzem, ez nagyon fontos vizsga lesz. Valami készül a háttérben, amiről én ELVILEG nem tudok, a gyakorlatban akkora a feszültség, hogy az már stresszel néha, van egy-egy kolléganő, aki próbál engem segíteni és persze vannak elkapott félmondatok, amikből azért kiderülnek dolgok. Vannak olyanok, akik igyekszenek eltiporni a többiek előtt. Ezt elég rosszul viselem, de mivel én elvileg erről nem tudok, ezért nem mutatom. Mosolygok, vidám vagyok, minden oké, szépen dolgozom, mintha nem lenne semmi. Néha elég nehéz. Főleg akkor, amikor új hír jut el hozzám a háttérből. Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy ez csak egy buktató a számomra, amibe akkor bukom el, ha belefolyok az ügybe. Ha nem hagyom, hogy minden folyjon a maga medrében. Azok, akik megpróbálják eltiporni a becsületem, meg majd szépen belebuknak. Nem adok nekik okot, hogy bebizonyítsák a nemlétező igazságot. Ez van.

Ma rengeteg munka várt. De némi segítséggel minddel végeztem. =) Beszéltünk ma pár szót a srácokkal. Mondtam az egyiknek, hogy kaptam tanácsot, gondoljam újra a lolitaruházás dolgot, mire legyintett és azt mondta, ne foglalkozzak vele, ha elnöki utasítás, hogy tiltólistára kerül ez a stílus, akkor az már valami, addig meg irigykednek az emberek és azzal meg nem kell foglalkozni. =D Mondtam neki, hogy én is így gondoltam, meg hogy nekem még senki nem mondott semmi negatívat, hozzám még senki nem jött úgy, hogy te figyelj, ez és ez van. Én szívesen konfrontálódnék annak ellenére, hogy konfliktuskerülő vagyok.

Azt akarom, hogy az emberek merjenek önmaguk lenni. Merjenek egyediek lenni. Merjék felvállalni a véleményük. Ha ez sikerülne, nem pusztítaná el az emberi kapcsolatokat a pletykálkodás. Sokkal nagyobb lenne a nyugalom és nem úgy jönne több ember dolgozni, hogy "Na már megint ki mit fog mondani rólam...?". Nem az fáj, hogy mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanazt nézi, hallgatja és szereti, mert az az ő dolga. Hanem az, hogy olyan divatoknak hódolnak, mint a mások kibeszélése pl.

És igazából még mindig nem mondtam meg egy tőmondatot valakinek, aki azt hiszi, megfélemlítő és megalázó modorral, kétszínűsködéssel bármit is elérhet nálam, hogy: "Csak fiatal vagyok, nem hülye.", de hamarosan azt hiszem, eljön az az idő is. =D

Volt ma fent nálam valaki pár percet, hogy kicsit beszélgessen velem. Annyira jól esett. Tiszta hálás voltam neki. =D Nagyon kedvelem őt is. ^^

Aztán ma volt egy adag üröm az örömben. Bejött a sejtésem. Igazából nem ért váratlanul, ami történt, mert számítottam rá. El is gondolkodtam rajta, hogy mit kéne csinálnom. Vettem az adásokat, csak nem akartam visszapasszolni a labdákat. Nem akartam elintézni ezt egy lemeccseléssel, mert tudom magamról, hogy amiben érzelmileg érintett vagyok, abban nagyon kevésszer tudok normálisan vitatkozni. Főleg úgy nem, hogy ennnyire érintett vagyok. Hogy kiborulok, ha csak a szomorúságáról, a fájdalmáról beszél. Hogy az égbe repülök, amikor a sikereit meséli el, vagy az örömeit. Igazából bánom, hogy eddig fajult ez az egész. Hogy fogalmam sincs, hogyan mutathatnám ki a szeretetemet, hogyan segíthetném őt tovább. Talán túlságosan belebonyolódtam. Talán csak most bonyolítom túl. Már semmiben sem vagyok biztos vele kapcsolatban.

Úgy érzem, most van az a pillanat, amikor el kell engednem a kezét, különben leszakad alattunk a szék és kirepülünk a körhinta forgatagából. Egyszerűen nem akarom újraélni, hogy hiába teszem meg azt a mindent, amit én a legtöbbnek és legjobbnak érzek, az a másiknak nem azt jelenti, amit nekem. Nem akarom újra! Nem akarom megint két évig rehabilitálni a lelkemet, hogy életképes legyen. Sőt. Igazából nem akarok megint belehalni a fájdalomba. Erre jutottam.

Lassan egy éve masszívan dolgozom azon, hogy valaki, aki anno nekem a mindent, a tökéletest, a csodát képviselte, úgy tudjak rá gondolni, mint egy emberre, akit ismertem. De még mindig fáj arra gondolni, hogy...
De nem.
Vége van.
Lejárt a közös időnk.
És már nem akarom a felszínen őrizni az emlékeket. Túl régiek a ma fényéből nézve. És talán nem is volt egy részük igaz. Talán a boldogság, amiben éltem, csak hazugság volt, amit magamnak teremtettem, vagy amit teremtett nekem. Már azt sem hiszem el, amit kérdez és nem akarom ezt.

Érzelmileg kezdem kimeríteni a lehetőségeimet. Túl gyorsan jutottam el erre a szintre. Mert mikor rájöttem, hogy nem jó azzal az előzővel ez az esztelen hullámvasutazás, eldöntöttem, hogy figyelni fogok és nem engedem meg még egyszer senkinek, hogy kifordítson magamból, kihasználjon, bántson. Nem akarok még egyszer olyan elveszett, magányos és hitetlen lenni, mint múlt decemberben voltam. Amikor sírva fakadtam és csak jöttek elő a dolgok és nem is tűnt úgy, hogy abba fogom egyszer hagyni. Amikor Bene csak feküdt mellettem, ölelt és nem is igazán tudott mit mondani. Vagy februárban, amikor ez megismétlődött. Amikor még mindig olyan mélyen voltam.

Néha azt érzem, hiába mesélem el, hogy ez és ez van, egyszerűen aki nem élte meg, nem értheti meg teljesen. Tudatilag érti, de nem érzi. Fogalma sincs, igazából, lényegében, valójában és mélységében mit jelent. És ha át is tudnám adni az érzést, az élményt, nem csak szavakkal mesélném el...
Nincs mindenkinek szüksége arra a sok mindenre, amit megéltem. Amire emlékszem. Amit kaptam.
Ami bennem van.

Rendelés

A rendelésem 31x2, vagyis 62$-nyi mennyiség postaköltség nélkül. Két cipő. =)

Aki szeretne a maradék 38$ értékben rendelni, akár többen, az írjon! =)

És ami a találkozó után történt itthon

A fehér blúzt a csomagbontáskor szétvakuztam, igazából semmi se látszott belőle, ezért nem szúrtam be róla képet. Hazafele majd szétfagytam. Nagyon hideg volt, bár ahogy sétáltunk az Asztória felé, merthogy elfelejtettünk lefordulni a Blahához, majd a Rákóczi térre, pont addigra múlt el a vacogásom, hogy lementünk a metróaluljáróba. XD Ja, meg IchiGoval a Blaha aluljárójában keringtünk egyet. XD Poénos volt. =)

Itthon aztán fogadtam egyik barátném megjegyzését, hogy imádta az új fejezetet, amit tegnap éjjel küldtem neki ilyen tájt. XD Azt mondtam neki, hogy tizenkét oldal után többet érdemlek egy imádtamnál. Pláne, hogy nagyon kíváncsi vagyok, nem találta-e soknak vagy furcsának a történéseket, indulatokat, kavarásokat. XD Szal jól meg lesz neki mondva, hogy elemezze jobban, mert nem kap többet. XD Gonosz vagyok. =D De élvezem!!! =)

Másik barátném fent volt msn-en, vele beszélgettem egy kicsit, közben ettem, majd még gyorsan elintéztem pár dolgot. Ezután elköszöntem tőle és nekiláttam a feladatomnak.
Szépen kiterítgettem a ruhákat.

Itt már látszik valami a fehér blúzból is. =D

Szépséges. =)

Íme a fehér. Nagyon tetszik a csipkéje, a gombjait meg nem nehéz kigombolni, ha az ember rájön a nyitjára. =)

Mindkét blúz ugyanolyan, az ujjaik lecsatolhatók, tartozik hozzájuk ilyen nyakba tehetős cucc, a hátuknál meg megköthetőek. =)

Ujjak. Hát nem szépek? *.*

No, ilyen a bugyogó felvéve. <3

Szerintem hihetetlenül szép. Gumis a dereka és a szára is, s masnik vannak rajta. Nem próbáltam, de azt hiszem, a szára bőségét a masni kibontásával lehet szabályozni. Pont a méretemre van állítva most, úgyhogy tökéletes. Meleg is, egyből nem fázik benne a sejhajom. =)

Imádom, na. =D

Nagyon szépen kidobja még jobban az alsószoknyáimat a bugyogó, majd látható lesz később az egész alakos képeken, mivel a sima alsószoknyás képek nem lettek elég látványosak ilyen téren. Nehéz úgy lefotózni magunkat, hogy minden klappoljon. XD

Fehér blúzzal a kedvenc JSK-m. ^^

A pózolás megy. XD

Egyébként nagyon élveztem így lenni. =)

A felöltözés nem volt egyszerű. Odáig még könnyen eljutottam, hogy levegyem, ami rajtam volt, de aztán reszketni kezdtem, úgy fáztam, részszint a fáradtságtól is. XD Így elég mókás volt kigombolni a blúzt, de mint látható, csak megoldottam. A bugyogó felvétele az első pillanattól kezdve istennői érzéssel járt, a blúzt egy picit szokni kellett. Ja, meg rájöttem, hogy a bugyogóra nem is olyan egyszerű felvenni két alsószoknyát. Ezután pedig nem tudom felvenni a JSK-m, mert nem jön fel a cipzárja. Ó igen, kezdjük előlről. XD Alsószoknyákat letoltam, felhúztam a ruha cipzárját, majd ruha fel, s fel kellett ügyeskedni az alsószoknyákat. Igenám, de ugye szépen legyen alatta a bugyogó, be legyen tűrve a blúz, ... Aki ad a részletekre, az így jár, megy az idő, bénázik, röhög magán. XD

Igazából azt kéne eldöntenem, hogy melyik a jobb a JSK-mhoz. XD

Csipkekontraszt. =)

Mert én szeretem az ilyet. =D

És fekete blúzzal a kedvenc JSK-m. ^^

Újra pózoltam kicsit.

Szóval a fő kérdés még mindig az: Fekete vagy fehér blúzzal néz ki jobban a JSK-m? =D

Izgalom, csomagbontás, tracsparti

Beígértem egy csomagbontós postot. =) Igaz, hogy már bazi késő van, meg minden, de huh... Holnapra bevásárló körutat terveztünk a Párommal, fél nyolckor kell kelnem, hogy beérjek, mire ő felér a fővárosba, aztán egész nap nyargalunk majd, délután-estefele meg anyuhoz megyünk, mert a Drágám még varrni akar, aztán itthon is lesz még dolgunk, például a vasalás. XD Előre látom, hogy csodálatos napnak nézünk elébe és a hétvégi Con is valahogy így lesz. =D
De most még a csütörtökről szeretnék mesélni. =D

Így néztem ki:

(éjfélkor már nem volt lelkierőm a tükröt pucolni és a háttérben lévő dolgokat pakolni, szóval gomen, de ez jelenleg ennyivel tudok szolgálni XD )

Háromra beszéltük meg a Blahán a találkozót. Fogalmam sem volt, ki lesz a harmadik lány és olyan dinkák voltunk, hogy elfelejtettünk számot cserélni IchiGoval és azt se tisztáztuk, a Blaha kinek mit jelent pontosan. Én a szökőkútnál vártam, ahol egy Jobbik rendezvény is zajlott, s kétes hátterű emberkék is "Akarsz pénzt keresni?" kérdéssel ostromolták az embereket. Egy ilyen pasi nálam is betalált, én még akkor bőszen írtam a regényemet, épp csak felnéztem, hogy mi van, ki akar tőlem és mit, hiszen még negyed óra volt háromig, aztán bőszen rázni kezdtem a fejem és mondtam, hogy nem, köszi, nem kell, hagyjál békén. Aztán ilyen nagyon perverz hangon bemondta nekem, hogy "Nagyon szexin nézel ki ebben a ruhában.". Kicsit lesokkoltam. XD Pénzt keresni akarnék, de inkább bejelentett állással, nem úgy, hogy aztán a fél életemben szívok valami stikli miatt. XD Na mindegy, ez mellékes. Tíz perce ácsorogtam ott, amikor is eszembe jutott, hogy a nagy izgalomban elfelejtettünk számot cserélni IchiGoval. Semmi gond, megtaláljuk egymást!

Bíztattam magam, míg 15:20-at mutatott az órám és IchiGot sehol se láttam. Mondanom sem kell, pánikba estem. XD Hívom a Párom ilyen full nyüsznyüsz hangon, hogy lépjen be a gmailemre és nézze meg nekem, hogy IchiGo nem írta-e meg, hogy késik, pontosan hol kéne találkoznunk, vagy a számát. Visszahív öt perc részemről gyomorgörcs után, hogy nem, semmi. Úristen, akkor most mi lesz?! Kezdtem kiakadni. Megnézi, hol a Fehér Holló. Oké, de hogy találok el oda??? Hát majd ő elnavigál. Jézusom, végem!!! XD Aztán megtudtuk, hogy ilyen nevű teaház szerencsére csak egyetlen egy van a fővárosban és nincs messze.
- Menjek oda?
- Tudsz jobbat?
- Nem.
- Akkor menjél oda.
Hát odamentem. =D Kiderült, hogy abban az utcában van a teaház, ahova suliba is jártam minden hétköznap egyszer. Tisztára meglepődtem, de azért a telefonos S.O.S.-re szükségem volt, mert a pánik a lelkierőmet kicsit elvette. XD Állok a teaház előtt.
- Most akkor... bemegyek.
- Jó.
- És mi van, ha nincsenek bent?
- Akkor leülsz és vársz.
- És ha nem jönnek, mert nélkülem nem akarják kibontani a csomagot?
- Nem tudom.
- Annyira... jó-jó, bemegyek!
- Menjél. Na szia. Csók. Szeretlek.
- Én is. Köszi!
Ez kábé így zajlott le, s az én hangomat ebben a szituban simán egy bajba jutott szőkenő szinkronjának is adhattam volna. XD Annyira be voltam pánikolva, hogy az valami elképesztő.

Szépen betipegek, megyek végig az asztalsorokon, a harmadiknál nagyot néz rám a lány. Megállok. "Basszus, ismerős valahonnan!" kijelentés így lazán megesik a fejemben, mire megkérdezte tőlem, hogy lolita vagyok. Mire én magamban: "Ó, Istenem, ezaz, köszönöm, örök hála!!!", egyébként meg azt hiszem, azt mondtam, hogy igen. XD Nagyon kész volt. Fullosan remegtem, akadozott a hangom, ami nem is hasonlított a fülemnek ahhoz, amit én ismerek, meg ilyesmi. =) Aztán bemutatkoztunk egymásnak Kishivel. =) Jön a fő poén! Egy-másfél hónapja mangát akartam venni és én írtam neki mailt. Emlékeztem a nevére. =D Az arcára meg egy Conról, ahogy megbeszéltük. =) Nagyon nagy, hogy pont mi találkozzunk pont így. =D Ezen én nagyon nagyot vigyorogtam.

Aztán befutott IchiGo is, aki engem ment keresni a Blahára. =) Az elején kicsit feszengtünk, gyorsan neki is álltunk szétkapni a csomagot. Megbeszéltük, hogy kedvesek, lágyak és nőiesek leszünk. XD Ehhez képest amikor meguntuk a kisollózást, amit IchiGonak köszönhettünk, nekiálltuk nemes egyszerűséggel letépkedni a ragasztót a dobozról. XD

Miután sikerült megszabadulnunk a ragasztóhadtól, feltárult a doboz és mi teljesen odalettünk az izgalomtól. =D Mindhárman vittünk fényképezőt, így nem csak a saját képeim teszem fel. =) Biztosra mentünk és még jó, hogy én is vittem megint három pár akuuelemet, mert abból egy azonnal lemerült, eggyel megint nem akart működni, a harmadikkal viszont sikerült kibékítenem a fotómasinát. XD

IchiGo hajpántja, Aune két levele és minden más is. =)

Aune nagyon aranyos volt, hogy írt nekünk pár sort. Nagyon szépen köszönöm neki, hogy elküldte a cuccokat! Az öröm miatt nem kell aggódnod (/aggódnia), azt hiszem. =) A következő bejegyzésben majd megmutatom, mi történt azután, hogy hazaértem és ettem. XD Kettő előtt nem fekszem le, ezt már megbeszéltem magammal. Holnap meg igen, olyan leszek, mint akit kimostak, de hát ez van. =D

A rendelésem ugye két blúz, egy fekete és egy fehér, no meg egy nagyon fodros bugyogó. El vagyok ájulva, nagyon örülök, hogy végül ezek mellett döntöttem. <3

Kishi annyira aranyos volt, ahogy örült a blúzának. =D Nekem is nagyon tetszett a szerzeménye, ugyanis ennek a blúznak a háta fűzős. =)

IchiGo a hajpántjával. =) Annyira bírtam, hogy sok rózsaszín dolga volt. =D

Tényleg egy rózsaszín lelkű lány. ^^

Kishi egy fantasztikusan gyönyörű ruhát vett. =) Egy ilyet majd én is szeretnék, mert nagyon láwos darab. =D

Ez a bugyogó hihetetlenül édes! Szerelmes vagyok belé. =D Csupa csipke, egyszerűen imádom.

Kicsit bizonytalan voltam azt illetően, hogy élvezni fogom-e a bugyogót, mert korábban kategórikusan elzárkóztam a téma elől, ám ugye a bugyogó és a blúz alapfelszerelés, így nem volt kérdés, hogy kell-e. No meg mire a rendeléshez jutottam, már kellően nyitott voltam efelé. =) Először nem ezt a fazont akartam, de amit kinéztem, abból már nem volt. Most nagyon boldog vagyok, hogy ezt sikerült kiválasztanom, mert egyszerűen hihetetlen láwos! =D

Jól megvakuztam, de szerencsére így is látszik, hogy SZÉP. =)

És nem tudom, miért így tette be, én elforgattam a képet. Na mindegy. XD

Mint a kép is bizonyítja, nagyon nagy volt az örömöm. =D

Kishi meg épp a blúzom ujját nézi, mivel az ujj az egyik sarkalatos pontja a blúznak, nagyon fontos, hogy szép legyen. Ezzel teljesen egyetértek. =)

Sikerült ezt a blúzt is megvakuzni egy kicsikét, de legalább szépen látszanak a csipkéi. =) Nekem nagyon tetszik. =D

Kishi még rendelt egy nagyon szép loli cipőt is. Húú, az nagyon dögös darab! ^^ Remélem, majd rátalálok most már a blogjára, mert az ő élménybeszámolójára is kíváncsi vagyok. =)

Miután megcsodáltunk mindent, nekiálltunk a fogyasztás komoly részének. A lányok teáztak és ettek egy mézes Marlenkát, míg én egy forró csokit kértem. Mostanában rá vagyok kattanva. Teát itthon iszom napi egy litert legalább, viszont forrócsoki nincs itthon. És a Fehér Holló Teaházban finom, édes, sűrű, krémes forró csoki van, úgyhogy hm... nyámi! Nagyon ízlett. =D

Beindult a beszélgetés is, feloldódtunk és egészen kilencig ott ültünk is dumáltunk. Vagyis öt órát elszórakoztunk. =) Nagyon jól éreztem magam, IchiGoban és Kishiben nagyon aranyos és érdekes barátokra leltem. =) Megbeszéltük, hogy hárman még így megyünk találkozgatni, mert mind szuperül éreztük magunkat. Konkrétan le se tudtuk lőni magunkat, folytak szépen a témák, mindenki mesélt ezerrel. =D Annyira jó volt! =D És elképesztő széles témát jártunk be, valósággal ömlött belőlünk a szó. =) Nyolckor így ránéztünk az óránkra, hát menni kéne, de meg se mozdult senki, beszélgettünk tovább. XD

Persze Párom fel-felhívott, hogy megtaláltam-e a lányokat, még mindig ott vagyok-e, mikor érek haza, mert szeretné látni, melyik blúzzal hogy néz ki a JSK-m, hogy annak megfelelően menjünk el holnap vásárolni, meg nem volt jó napja és ilyenkor a hangom szokta a legjobban helyre tenni a lelkét. ^^

Együtt mentünk a Blaháig, onnan elváltak útjaink. Vártam egy olyan húsz percet a pályaudvaron a buszra, addig írtam. Meg felhívott a Párom, beszéltünk egy kicsit, elmesélte, mi volt vele, milyen rémes napja volt. Ahogy hallottam, már ettől jobban érezte magát. Meg megbeszéltük, hogy nem marad fenn későig, mert holnap ő sokkal korábban kel nálam, hanem szépen lefotózom neki, melyik blúzzal milyen az összeállításom. =) Így esett, hogy még most is itt vagyok és fogok írni mindjárt egy másik postot is, amiben azokat a képeket publikálom, amiket neki készítettem. =D