Nem adom fel


Megszerettem. Annyira szép... De hát mit is vártam, Poets of the fall. =) Jó számaik vannak és a klipjeik, szövegeik is tetszenek.

A nap zárásának konyhát takarítottunk, rámoltunk a szobában, betettem egy mosást, főztem spenótot, Benének csináltam hozzá bundás kenyeret, mert ő azzal szereti, magamnak tükörtojást, aztán miután megkajáltam, végzett a gép és állhattam neki teregetni. Jól elfáradtam.

Közben megterveztük a tasit Benével, vagyis én elmondtam, mekkorát szeretnék kábé, szeretném, ha két SD beleférne, ő pedig kitalálta, hogyan kéne megvalósítani. XD Holnap remélem, neki is állunk, ma már szeretnék én is vízszintbe kerülni és aludni egyet, mivel a hajnal hármas plafonnézés nem tett épp jót nekem se. =)

Steven amúgy azóta se jelentkezett, Nana azt javasolta, kérdezzek rá, hol van a babám, kérjem meg, hogy küldjön követő kódot, mire septiben összefogalmaztam, de elküldeni nem mertem, mert nem tudom, ha nyersen és egyszerűen fogalmazok, az bántó-e. ^^;;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése