Azt gondoltam, vége az álmatlan éjszakáknak, de még mindig bennem van az izgalom, bár ma nem egészen emiatt ébredtem fél hétkor a hét helyett, óracsörgés nélkül, hanem mert majdnem három volt, mire lefeküdtem és tartottam egy kicsit tőle, hogy reggel nem fogok tudni felébredni a fáradtságtól. Sikerült és megint mesélt, pontosabban megerősített valamit Björn. Vicces lesz, ha ez kiderül... =D
Tegnap Bene kiölte a harmad lakás áramellátását. Nem direkt volt és nem az ő hibája, két napja vagy három, hogy hívtuk a szaki barátokat, mert ahogy kezet mostam a konyhai csapnál, apró áramütéseket éreztem. Igazából nem tudtam, hogy én érzek valami nagyon falsch hülyeséget, vagy tényleg csíp, harap, ráz, éget az egyébként normál hőmérsékletű víz. Mikor Bene is ugyanezt tapasztalta, megállapította, hogy ráz a víz, másnap jött is Gergő kimérni. Na, tegnap a kálvária folytatódott, mikor is hajnal egy magasságában sikeresen villámlott szabályszerűen egyet a frankó hosszabbítónk, ami USB porttal is rendelkezik, tehát telefontöltésre is alkalmas, aztán sötétség borult ránk. Bene kihúzta a gépem, a sajátját is, aztán visszanyomta a biztosítékot. Bedugta több helyre a Lapost, majd közölte, hogy valószínűleg kampec neki, úgyhogy kaptam egy kisebb sokkot. Szerencsére nem a gépem halt meg, hanem a fürdőszobai áramkör, ez viszont azt jelenti, hogy nincs melegvizünk, nemhogy világítás odabent. Kemény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése