Két vagy három hete elkezdtek felszakadni bennem dolgok. Emlékek, gondolatok, érzések... Tulajdonképpen az hajt előre, hogy Björn úton van, most ez adja meg azt a boldogsághormont, amire szükségem van. Nemrég beszéltem Benének olyasmiről, amit már kis adagokban elmeséltem neki, de nem ilyen összefüggésben. Szegény nagyon fáradt volt, lehet, hogy belealudt és azt hiszem, nem is sokra emlékszik az elmondottakból. Ma egy olyan fiúval álmodtam, akiről meséltem neki. Nagyon sokáig, évekig szerettem, mindig kiújult és nagyon fájt, hogy nem értettem meg, miért fordít nekem hátat, miközben rengetegszer kaptam rajta, hogy figyel engem, a pillantása is olyan furcsa volt.
Tegnap ezt a címet akartam adni a blogbejegyzésemnek: "A szomorú Disney és a vidám gyilkosok", ugyanis megnéztük moziban a Mr. Banks megmentését, előtte való két nap pedig a Feláldozhatók két részét. Sokáig azt hittem, valami animációs film lesz a Mr. Banks megmentése, aztán Bene tájékoztatott róla, hogy melyik ez a film, aminek megörültem, mert jókat hallottam róla, majd már a teremben megtudtam, hogy feliratos és elment tőle a kedvem. Valahogy annyira elkámpicsorodtam, hogy nagyon sokáig nem is tudtam élvezni a filmet, aztán a közepe környékén már egyre jobban érdekelt. Én a Mary Poppinst nem ismerem, nekem kimaradt, de ebben a történetbe voltak dolgok, amiket felismertem a saját életemből és nagyon fájt. Nem mind, például az írónő forgatókönyvbe való beleszólása kifejezetten ironikus volt számomra, ha egyszer valamelyik történetemet megfilmesítenék, az is lehet, hogy én is ilyen háklis lennék, sőt, mivel nekem megvan a forgatókönyvíróim, lehet, hogy még rosszabb is lennék. Viszont ott volt a család, az apa, akinek a mindene a gyereklánya, játszik és bolondozik vele, sosincs közel az anyához, a többi gyerek jelentéktelen... Hát én azon kezdtem el sírni. Emma Thompsont nagyon szeretem, remek alakítás volt szerintem, amit ebben a filmben nyújtott, a sofőrjét én is megszerettem, Tom Hanks ütős volt Disneynek, azon meg majdnem elröhögtem magam, hogy kijelentettem a Téli mese kapcsán, hogy én nem nézek Colin Farrelles filmet - bár nem tudom, miért jött rám ez a diszkrimináció a színésszel kapcsolatban, különösebb okom ugyanis nincs rá -, erre ő játszotta az édesapát. XD Mindenesetre a Téli mesét tényleg nem akarom megnézni, a trailer alapján jó történet, de most nem bírnék ki egy romantikus filmet.
A Feláldozhatók nagyon tetszett, jó volt a humora, a töménytelen mennyiségű szétloccsanó ember ellenére (vagy pont azért? XD ) könnyed film volt számomra, élveztem. Jet Li nagy kedvencem, Norrist kifejezetten utálom, de most vicces volt, nem bánom, hogy belerakták a második részbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése