Néha nem úgy érzem, de visszatekintve mégis az az érzetem, hogy az előző blogolásom után az idő elkezdett gyorsan peregni. Persze mindig a jó élményeink falják a perceket és a rosszakba úgy kell beletuszkolni minden másodpercet, s ez a hetem valahogy egészen megjavult. Az eleje borzalmas volt, nem is akarok róla mesélni, a lelkiállapotom nagyon nem érte el az elégséges szintet, de aztán valahogy le tudtam rázni magamról a sötét fellegeket. Találkoztunk Timivel talán kedden, megkajáltunk, aztán leültünk csevegni, míg kicsit megemésztjük a gyrost. Újabban a Corvin Plázába járunk, mivel többet találkozunk az egyeteme közelében, vagyis inkább mondjuk ki, érte megyek, mert később végez, mint én. Kezdem kiismerni lassan a helyet, egész kellemes is véleményem szerint, úgyhogy cseppet sem bánom. Nagyon rám tört a sütizhetnék, Timi is szívesen édességezett volna, ezért felcsaptam a netet a Kis Piroson, kerestem egy közeli, még nyitva lévő cukrászdát, azzal felkerekedtünk és beültünk oda. A tiramisut tejszínnel csinálták, jó kávés volt, ízlett, de rájöttem, Anya csinálja a legfinomabb tiramisut, Timi Mozart szeletet kért, ami finom volt, tömény, marcipános, de kellemes. Hangulatos kis helyre találtunk a Kálvin tér és az Astoria között, megbeszéltük, hogy fogunk oda még menni.
Ahogy ott ültem, arra gondoltam, de jó lenne, ha Anya is bent élne a fővárosban és vele is így ruccanhatnánk spontán, beülhetnénk sütizni, elmehetnénk vásárolni, vagy valami. Nagy kedvem lenne hozzá, szerintem élveznénk. Múltkor is annyira jó volt, mikor összefutottunk a sulizása előtt... Szeretnék vele több időt tölteni, de nem neten csevegve, aput meg napok óta fel akarom hívni, csak sose jutok el oda, mert amikor eszembe van, nem tudom felhívni, amikor meg fel tudnám, nem jut eszembe.
Sokat emlegetem a "vágod a centit" kifejezést, pedig egy olyan embertől tanultam, akit nem kedvelek, ám rájöttem, a haragom nem maradandó, egyszerűen képtelen vagyok neheztelni bárkire is. Szeretni nem tudom elfelejteni, akit megszeretek, de idővel semlegessé válnak a negatív érzések, olyan emlékekké, amiket csak a fejemben őrzök, a szívemben nem. Viszont amiatt, hogy a szeretettel kapcsolatban nem múlnak az érzéseim, volt néhány kellemetlen percem az elmúlt időszakban. Ezzel kapcsolatban sokat gondolkodom, mert azért fájnak dolgok, azonban azt sem felejthetem el, nekem a magam életét kell élnem, mást pedig nem terelhetek birka módján a saját útján. Kicsit így megborultak bennem elképzelések, de nem aggódom, van, akinél minden rendben lesz, a mi barátságunk akárhogy is alakul, van, akivel kapcsolatban kicsit bennem van a félsz, hogy nem veszi komolyan a figyelmeztetésemet és összehoz valami olyat, ami felszabadítja a bennem élő vadállatot. De hát... lesz, ami lesz. =)
Kedves-jó barátom meghívott hétvégére egy dumapartira, aminek hihetetlenül örülök, mert nagyon nyomasztott a felszín alatt az, ahogy alakultak a dolgaink, s azt hiszem, nagyon rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.
Számolom a napokat - erre akartam kitérni a "vágod a centit" kifejezés kapcsán, csak aztán elterelődtem. XD Már a hatodik napon járunk, hogy elfogadták Björn megrendelését. =D Tiszta bolondéria az életem, mióta tudom, hogy jön a srác, fel vagyok pörögve. Kicsit úgy érzem, rég voltam ennyire lelkes, ami azért ijesztő is. =) Én nem vagyok egy ünnepelős fajta, szinte az összes ünnepet utálom, beleértve a születésnapot, a névnapot pedig nem tartom ünnepelendőnek. XD Na ehhez képest Valentin napra kifejezetten készültem, a vettem egy bónuszt elviteles sütire és valami innivalóra, s mondtam Benének, hogy elfogyasztjuk valami frankó helyen, ha nem lesz hideg, mondjuk egy kellemes téren. Persze ő annyi mindent beletervezett a napba, hogy meg leszek lepve, ha minden összejön. XD Annyi a mák, hogy a cukrászda, ahol be kell váltani a bónt, nyolcig nyitva van. ^^ Munka után hazamegyek, átöltözöm, találkozunk Benével, elmegyünk méteráruboltokba, mert készít egy ruhát és kell hozzá még cucc, én pedig szeretnék egy hordozót varrni Björnnek. Már egész jól kitaláltam, Bene is ötletel rajta, s tegnap az ágyban fekve realizálta is, hogy mekkora lesz a fiú. XD Azt hitte, MSD lesz, mert mondta, hogy "Nana szürke hajú fiúja és szürke hajú lánya" méretében képzelte el, amin jót vigyorogtam. Szegény kénytelen lesz név szerint megtanulni, kinek ki a babája, milyen méret, néhány paramétert. =D
Három hét után végre szerepjátékoztunk, arról külön posztban szándékozom írni, úgyhogy asszem, ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése