Történet hat inkompetens örökösről

Két kalandot kellene elmesélnem, ráadásul elég szövevényes az egész, úgyhogy tömöríteni fogok és reménykedem Ákos javításaiban, ha valamire nem helyesen emlékszem. A várost, ahol járnak a karaktereink, Vihar gyöngyének nevezik, egy hegy tetejére építették és a folytonos szél miatt kapta ezt a nevet. Konkrétan semmit sem tudott róla a trió, azonban belefutott a jet keresése közben egy férfibe, aki a parasztias életmódja ellenére erősen nemesnek tűnt. Mint kiderült, a közeli város száműzött királyi örököse, s úgy tűnt, szükség van a karaktereink beavatkozására ahhoz, hogy a méltó uralkodó kerüljön a trónra, ezért rövid megbeszélés után nekiveselkedtünk a szennyes tisztába tételének. Elég spontán érkezés volt, Hariana úgy döntött, kézbe veszi a dolgokat és a város kaput őrző férfiaknak úgy mutatkozott be, mint Hariana de la Rose Pusztaszentesről és befogadást kér megpihenni fárasztó útján. Nem tudta, de ezzel a belépővel tulajdonképpen a lehető legjobb lehetőséget választotta ki, ráadásul Ahmertint félelfnek hiszik a lila szeme és a fehér haja miatt, ami külön bónusz, noha később derült ki, hogy az első királyné félelf volt, s őt mindenki szerette.

Nos. Adott egy király. Annak az első feleségétől három gyermek, Malcolm, Vermino és Oktár. A második feleségétől újabb három gyermek, Heldon, Ibella és Luxen. A harmadiktól nem született gyermek, ám egy szeretőjétől igen, ő Alibor, viszont a harmadik feleségnek van egy testvére, Éjkergető Fiona, aki jogosult lehet az uralkodásra. Na, belebonyolódtatok már? =D Pedig ez még csak a kezdet.

A jet nyomán vezető úton Heldonnal találkoztak a karaktereink, akit átkeresztelt Hariana Nodlenre, hogy be tudja vinni a városba és át is öltöztette-maszkírozta, nehogy felismerjék. Most a karján és az arcán színes lángok húzódnak, átlagos testalkatot kapott és egy kicsit megpróbálta letörni kicsit, nehogy nekiálljon pattogni, mielőtt még ő is a temetőben kap új szálláshelyet a legidősebb testvér mellett. Ez volt az a dolog, hogy a legidősebb, jog szerint uralkodásra alkalmas egyént meggyilkolták, egy testvért börtönbe zárattak gyilkosság vádjával, egy testvért pedig száműztek. Hát nem volt egyszerű felderíteni, mi van hogy.

Hariana nemes hölgyhöz illően úgy döntött, bebocsátást kér a kastélyba, hogy tiszteletét tehesse az uralkodónál. Nem járt éppen sikerrel a dolgot illetően, ugyanis Verminonak igen furcsa elképzelései voltak uralkodói kötelességeiről, amit a két varázsló nem bírt szó nélkül hagyni. Magyarán elintézték, hogy kidobják őket a kastélyból. Hariana egyébként borzalmasan unszimpatikusnak találta a tagot, ugyanis el kellett halmozni ajándékokkal - saját festményt készített a boszorkám, amit illatos gyertyával dörgölt meg, így a tapintása is egészen megváltozott, s egy darabig finom illata marad a képnek, emellé Tarinban igen ritka fűszereket adott az uralkodónak -, és ha ez nem lenne elég, még úgy is bánt vele Vermino, mintha a körme alá szorult piszok volna.

A második látogatást a négyes Oktárnál tette, ő ül börtönben gyilkosság vádjával. Mivel Uwel hívő, biztosan nem hazudott semmiben a családi helyzetet illetően, azonban Hariana úgy gondolja, mindenki a saját igazát mondja, hajkurássza, s mivel maga számára az állításai igazak, nem büntethető meg csalásért vagy hazugságért. Oktárral sem sikerült zöldágra vergődni, elég harcias egyén, ezért karaktereink őt is kizárták, mint lehetséges jó uralkodót Vihar gyöngye trónjára.

A fogadóba visszatérve, hogy egyeztessék óráikat, megbeszéljék a következő lépéseket Scipio átvette a fogadós szerepét és alaposan felforgatta a kalandot. =D Leitatta Meridust mazsolalikőrrel, Hariana allergiás vadkanszeleteket kapott éteknek, amiről kiderült, hogy mentás vadkanszelet, Adarist pedig narancsos-barackos likőrrel dúsított baracklével kínálta, amit elvett tőle Hariana megkóstolni és mivel a varázsló nem alkoholizál, nem is adta neki vissza, bár nem került sor két kortynál több elfogyasztására. Meridus annyira berúgott, amilyen talán a boszim még nem is látott, a fogadós folyamatosan ott kellemetlenkedett, úgyhogy Hariana eltolt egy rettegés varázslatot rá, hogy húzzon vissza a konyhába, Meridusnak pedig elmorzsolt az orra alatt egy repülősó hatású növényt. Ebből jókora okádás lett, ráadásul a varázsló totál kiájult, ezért a nőm volt kénytelen kiemelni a saját hányadékából, s úgy gondolta, rendbe rakja, lemossa, felébreszti, azonban ahogy néhány korty vizet nyelt a varázsló, a gyomrában maradt tartalmat megkapta a boszorkám. Nem is emlékszem, volt-e már ennyire paprikás az évek során Hariana, az viszont biztos, hogy megmondta Adarisnak, üzenje meg a társának, hogy haragszik rá és meg se próbálják megakadályozni, hogy meglátogassa Ibellát és Éjkergetőt.

Felment a szobájába, hogy megmosakodjon, hajat mosson, átöltözzön, rendbe szedje magát. Ahmertin kivételesen nem követte azonnal, készíttetett neki nyugtató hatású teát és még kopogott is, mielőtt belépett volna az egyébként közös szobájukba. Hát lehet rá haragudni? Ugye, hogy csak imádni lehet? =D Hariana megenyhült, szépen lenyugodott, a nyárra való tekintettel a vizes haja miatt nagyon nem aggódott, s megindult látogatóba Ibellához.

A nő olyan házban él, ami hatalmas és változatos, minden kultúrából őriz magán valamit, s bent is ezt a sokszínűséget tapasztalhatta, még a szolgálói is különféle rasszúak voltak, férfiak és nők vegyesen. Felette növények függtek cserepekben és Hariana talált olyat, amit szeretett volna lerajzolni, azonban Ibellával nem alakultak jól a dolgok. A hölgy megpróbálta rávenni a boszorkányomat, hogy szolgálja őt, segítse a trónra kerülésben, azonban Harianának eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy volt vele, ígérhetne és aztán csalhatna, de nem akar ennyire belefolyni ebbe az egészbe, ő a lelkével és a hűségével nem kereskedik, úgyhogy kihúzta magát a felelősség alól. A nő rámordult ugyan, hogy vissza meri-e utasítani az ajánlatát, de Hariana teljes nyugalommal azt felelte, hogy igen. Szépen ki lett dobva, ám Ibella még elejtett egy fenyegetést is, mely szerint mindenki ragaszkodik ahhoz, ami az övé, s emlékezzen rá Hariana, hogy mit mondott a testőréről, hogy őt nem birtokolja. Így van, a nőm nem birtoklásnak éli meg, hogy Ahmertin hűséges hozzá, hanem az ő szabad akaratának és tudja is a farkas, hogy elmehet, ha el akar menni, bármennyire is fájni fog ez a döntése Harianának. Egyébként Ibella két érzékeny pontra is tapintott, felhozta, mi lenne, ha elrabolnák Ahmertint, de Hariana nem akart fogási pontot adni, azt mondta, visszajönne, de végül a körkérdések hatására eljutott oda a beszélgetés, hogy ha nem tud visszajönni, Hariana érte menne, ahogy azt már tette is, csak ezt Ibellával nem osztotta meg, a másik érzékeny pont pedig ezzel a birtoklás dologgal kapcsolatos, mivel Hariana végtelenül hálás Ahmertinnek, s megint felvetült benne, hogy ezt talán nem tudja eléggé kifejezni.

Az utcán Hariana megkomolyodó arckifejezéssel és hanggal, halkan arra kérte a farkast, hogy legyen résen, mert számít a hölgy bosszúállására, azzal útjukat Luxen felé vették. Ő gyakorlatilag egy bordélyházban él, folyton vedel és a szeretőivel hentereg. Szegény Hariana... Luxen személyesen nyit nekik ajtót, átkarolja őket Ahmertinnel és beinvitálja, kábé a keblére öleli őket. Majdnem a helyi varázsdisznó tejéből ad Ahmertinnek - mivel a farkas tejet szeretne inni -, de az nem tenne jót valószínűleg az OD szerveinek, úgyhogy sikerül lebeszélnie Hariananak róla Luxent, hogy abból itassa a testőrét, ő meg elfogadja a bort, fűszeres, gyümölcslével ízesítettet kér és minőségit kap. Luxen hitvallása, hogy mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, akár akarja, akár nem. Azt hiszi, azért nem fogadja el az ágybéli keringőt Hariana, mert hűséges akar lenni a férjéhez, de aztán sikerült kifacsarni a helyzetet azzá, hogy Hariana négy férfivel érkezett a városba, szóval van kivel élveznie az életet. XD Luxen erősen hedonista, s nem rest erőszakot alkalmazni, hogy rákényszerítsen valakit a boldogságra, ezáltal Hariana is szív, majdnem tizenheten rontanak rá, hogy csapjanak mind egy orgiát. Szerencsére van érzelem átirányító varázslata, akire meg nem hatott, az a három személy, már lerázható. A boszorkányom itt jön rá, hogy homofób. =D Eddig is irtózott tőle, hogy egy nő szexuális jelleggel érintse, odabújjon hozzá, de Luxen vendégszeretete által kifejezetten iszonya lesz ettől és ráébred, neki mindegy, hogy kivel és mit, csak őt hagyják ki belőle, még két férfit együtt sem visel el.

Megtépázott ruhával és idegekkel indult neki Ahmertin társaságában a fogadó felé, azonban tizenketten útjukat állták. Ibella bosszúja igen gyors, a szószóló férfi elmondja, hogy egyetlen személy mert ellent mondani neki, akit meg akart szerezni, s most a temetőben nyugszik, Malcolm ugyanis nem indult be féltestvérére, ő inkább pihenni akart, hát Ibella elintézte neki, hogy örökre nyugalomban pihenhessen. Hariana elhasználta szinte az összes varázserejét a bordélyház-otthonban, úgyhogy eléggé szorult helyzet elé néztek, ám fordult a szerencse kockája, s az Uwell paplovag ráncba szedte a tizenkét embert. Ővele korábban Meridus beszélt, a boszim annyit vet le a varázsló szavaiból, hogy puhatökűnek találja, ezzel Hariana le is tudta a paplovagot. =D

A fogadóba visszatérve Meridus már éledezik a bekómálásból a szobájában, vagyis lehet, hogy kifejezőbb,  hogy őrjöng a fejfájástól, de mindegy, az meg még Adarist is megrendítette, hogy társnője milyen ziláltan tért vissza. Meridus szobájában Hariana az álmossággal küzdve még elmondja a tapasztalatait, ráveszi a két őrült varázslót, hogy ne koncolják fel a tetteikért Ibellát és Luxent, arra még ráérnek, egy nyilvánvaló uralkodógyilkosság nem tenne jót egyikük hírnevének sem, azzal visszavonul a szobájába és ledől aludni. Vicces, mert azt mondja a két dinka varázslónak, hogy nem tartja problémának az álmosságát, hiszen akár Noir is szólíthatja, holott pontosan tudja, sok más, problémás oka lehet még annak, hogy álomra óhajtja hajtani ilyen hirtelen a fejét. Luxennél ugye borozott. De nem, valóban Noir szólította. =) Hariana a nagy fekete semmiben találta magát, majd megjelent Csalás gyermek alakjában és egy hang azt kérdezte, Csalás kit tud felhozni annak tanúsítására, Hariana hogy remekelt. Csalás a vajákost szólította, aki fiatalon, de már bicegve jelent meg és azt mondta, a boszorkányom talán még nála is nagyobb csaló, meséket mond, elrejti valódi kilétét. A nőm csak lesett nagyokat. Megjelent Álom is, s az isteni hang őt is megkérte, hogy szólítson valakit, aki tanúsítja, Hariana az álmok birodalmában is megállja helyét, erre Álom Nizt szólította. Na itt már a boszim próbálta kordában tartani az arckifejezését, nehogy vigyorogjon, de azért el is vörösödött egy kicsit, hiszen pontosan tudta, mi következik. Niz szavai meg sem maradtak benne, Harianát annyira magával ragadta annak ténye, hogy most szembesítik a nászaikkal és az álmaikkal. Égett, na. =D De olyan pozitívan. Azt hiszem, Niz azt mondta, Hariana úgy él, mintha minden perce egyszerre volna ébrenlét és álom. ^^ Legutolsónak Szerencse jelent meg gyermek alakjában, s ő azt mondta, Hariana megtanulta, mit jelent, hogy a szerencse és a balszerencse kéz a kézben jár, hiszen egy iszonyú szerencsétlen napon is azt tudta mondani, ez nem baj, Noir így van épp vele. Lehányták, megfenyegették, kényszerítették, az életére törtek, ő mégis megőrizte hitét és bizalmát Noir felé, így elnyerte az istennő kegyét. Hogy milyen szférákat kap, arról Szerencse érmével dönt, feldob egyet, aminek egy felén egy koponya, a másikon egy szív van (halál vagy élet, a lélek ugyanis alapszféra, a másik kettő választható), Csalás kacsint egyet, majd a koponya kerül felülre. Előzetesen Ákossal beszéltünk erről, hogy ha választhatnék, a halál, lélek szférát választanám Harianának, mert azzal jobban meg tudja védeni Ahmertint, többet ér vele, úgyhogy tökre virult a fejem. =D

Miután a boszim visszatért Vihar gyöngye városába, annak is fogadójában az egyik ágyra, örömében sikítozva beborult Ahmertin nyakába, aki az álmát őrizte. Szegény farkas... néha annyira sajnálom. =D Abból érthette meg, mi a helyzet, hogy Hariana megnézte a nyakában lógó, anno Niztől kapott szimbólumot, amelyben az érme hozzákapcsolódott a belső felülethez, mozgathatóvá vált benne, az egyik felén a koponya jelent meg, a másikon a félig lehunyt udzs-szem. A nőm érezhette, hogy ez mostantól a szent szimbóluma és úgy sejti, Niz és a vajákos valóban ott volt az "álmában", tehát tudják, hogy elnyerte Noir kegyét. ^^ Hariana nagy örömében rávetette magát Ahmertinre és lenullázta a 19-es állóképességét hat körben. XD Tud valamit azzal a szexkult 4-gyel, na... XD És már megint szegény farkas, aki félájultan hevert utána az ágyon. Amúgy Ákos kockával dobatta ki velem, mennyi manája alakul át kegyponttá és hát nem jártam rosszul, mondjuk úgy. 37 kegyponttal indítani... Kemény. =D

Meridus bekopogott, de Hariana azt kérdezte, tud-e várni 10 percet. A varázsló válasza az volt, hogy akár 15-öt is, azzal gyorsan letessékelte Adarist az emeletről, a boszorkám meg még kikiabált neki, hogy "Szeretlek!". XD Ismeri Harianát, azt hiszem. XD Lett az 30 perc is, míg pihegtek, felöltöztek, Hariana rendbe szedte magukat és a szobát, mert azt kicsit leharcolták, aztán megüzente Meridusnak, hogy "Nyitva az ajtó.". A két varázslót a következő látvány fogadta: egy kidőlt emberfarkas az ágyon, előtte egy szélesen vigyorgó Hariana. XD Nem akarták tudni a részleteket. XD Meridus nekikezdett valaminek, amiből a nőm kábé semmit sem hallott meg, annyira a hatása alatt volt még az elmúlt órák eseményeinek, hogy csak felállt, odalépett a varázslóhoz és megölelte. Szerencsétlen azt se tudta, mit csináljon, úgyhogy jobb híján megölelte és meglapogatta ügyetlenül a hátát, a boszim meg azt mondta neki, hogy "Haragudtam rád, mert lehánytál, de most már nem számít.".

Miután sikerült komolyra fordítani a szót, összevetették, mit derített ki a két varázsló az Uwel paplovagtól, ugyanis míg Hariana a személyes kontaktust választotta a lehetséges örökösökkel, addig ők felkeresték a férfit. Azt már tudta a csapat, hogy a néhai király megőrült, egy feleséget boszorkánymester csinált ki. Felrajzolták a családfát, kiderült, hogy a feleségek közt nincs sok idő, az első halála után alig egy évvel elvette az új nőt a király, a második halála után Alibor anyjával volt együtt, de aztán megismerte Éjkertetőt és őt vette el. Azt hiszem, Alibor anyja végezte a kemencében, s Éjkergető az egyetlen, aki nem városi volt a királynék közül. Az Uwel szentély akkor került felállítása, mikor a boszorkánymester a városba keveredett. A karakterek rájöttek, hogy a hét gyerek a hét főbűnt képviseli, Malcolm a lustaság, Vermino a kapzsiság, Oktár a harag, Helmond a büszkeség, Ibella az irigység, Luxen a bujaság, Alibor pedig a falánkság. Karaktereink megint Orwellára gyanakodnak, de Meridus fejében már megfordult az is, hogy az őrült király nem tartotta be azokat a feltételeket, amiket Uwel szabott neki, ezért a hét retardált gyerek, a sorra haló feleségek, a király őrülete és a káosz a városban. Remélem legalábbis, hogy nem csak Dani gondol erre, hanem Meridus is, mert Hariana sugallata inkább ezt tartja felelősnek, főleg annak tudatában, hogy Meridus Uwel kegyét keresi. ^^

Mivel arra jutottak, hogy nem elég az élőkkel beszélni, bele kell túrni, mi történt még a múltban, ezért Hariana elment Éjkergető Fionához. A hölgy egy egyszerű házban él, semmi fellengzés, normálisan beszél, készséges, úgyhogy Hariana úgy gondolja, rendben van, de miután elhagyta a házát, valahogy felállnak a pihék a tarkóján, úgyhogy elhagyta a ház környékét, észlelhetetlenség, mágia elfedése, majd mágia felfedése varázslatokat alkalmazva körülnéz a házban. Egy pergament talált, Fionában nincs semmilyen mágia, a pergamen pedig üres, úgyhogy nagyon gyanús ez a Fekete bagollyal kapcsolatban és Hariana nem felejtette el, hogy még van dolga vele. Mindenesetre azt már tudják ebből, hogy Fiona nem boszorkány, a nőmben realizálódik, hogy Meridus kitörölt minden emléket a saját agyából, ami a Fekete Bagolyhoz tartozik, úgyhogy Ahmertinnel ketten maradtak titokgazdának. =) A fogadóban ezután az első és a harmadik feleség lelkének megidézésre készülnek, az lesz a következő kalandban, hogy a végére járjanak a rejtélynek. ^^