Megint jól eltűntem, de reeeengeteg minden történt. Kronológiailag visszafelé fogok haladni az időben az egyszerűség kedvéért, kezdve azzal, hogy tegnap este kihírezték az Univerzum Alkotócsoport novellapályázatának eredményét, és aki követ Instagramon, az már láthatta, hogy benne vagyok az első körből kiválasztottak között, vagyis jövőre megjelenik egy novelláskötetben a történetem. Elmondhatatlanul örülök ennek, tegnap este a párom nyakába ugrottam sírva, miután besietett a sikítozásomra az udvarról. =D Korábban írtam, hogy elkezdtem egy cuki történetet megírni erre a pályázatra... hát, nem azt küldtem be. Azt majd kitörlöm és átgondoltabban írom meg, kicsit módosítok rajta, mert szerintem ebben a formában nem működik. Aztán nekifutottam gyorsan egy második történetnek, amit írtam, írtam, írtam, aztán a tizenötödik oldalnál kezdett gyanúsan hosszú lenni, gondoltam, megnézem, mekkora a terjedelmi korlát. Tizenöt oldal, oké, akkor a felénél ezt most abbahagyjuk, és írunk egy másikat, mert ezt ha megvágom, a lényeg veszik el belőle. Szóval nekiveselkedtem a harmadik sztorinak, összedobtam, biztos se voltam benne, mert a második sztori túlságosan tetszett... És bekerültem vele, te jó ég!
Amint beküldtem, estem is neki a Marvel filmeknek. A Polgárháborút szerintem ötször láttam azon a héten, de megnéztem a Tél katonáját, a Logan két filmjét, az X-men 4-et és az X-men 9-et, Párommal pótoltuk a Fekete párduc és Pókember Hazatérést. Itt már nem nagyon szeretnék értékeléseket írni, mert erre használom a Snittet, de annyit azért megjegyzek, a Hazatérés nekem fájdalmasan rossz volt, a Fekete párducot élveztem. Miután összeállt, hogy az eredeti ötletem nem tudom megvalósítani, mert ahhoz túl sokat kellett volna facsarni az univerzumon, amihez nincs elég időm, és én nem szeretem a noncanont sem, letettem az első komolyabb femslashem megírásáról. Persze talonban maradt az a Wanda-Natasha... =) Helyette egy Tony-Steve-t írtam, azt még ma felrakom. Sajnos a kihívás megbukott, mert hatból ketten fejeztük be a sztorink és adtuk le időre, a népszerűsítés sem sikerült jól, így valószínűleg a HITM nem indít több kört, pedig nagyon izgatja a fantáziám most már a Marvel. Szeretnék is fanficeket olvasni, de perpill Atsui regényén dolgozom egy fantasy pályázatra... Igen, az az Atsui, aki MJ-n szerepelt és aki Björn mellett ücsörög, méghozzá mától a Krisz gyártotta polcon. =D És emellett újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, szóval termények lesz ez az évvége.
Az alapfokú angollal a héten végzek, pénteken és szombaton lesznek a vizsgáim. Igazából már nagyon várom a végét, illetve folytatni akarom a tanulást. Még nem tudom, hogy eljutok-e egyszer az irodalmi szintig, egyáltalán el akarok-e jutni tényleg, de belelkesültem, ami azt illeti. =)
Találkoztunk nemrég Vikivel, méghozzá kb másfél hónappal az előző után, aminek nagyon örülök, noha rettentően kevés volt az idő. Igazából alig várom, hogy hazaköltözzön, mondtam is neki, hogy fun lenne valami kalandparkba bevetni magunkat, méghozzá mondjuk egy kisebb csapattal, amolyan ünneplésül, hogy újra itthon van, meg nosztalgiázni a régi szép idők emlékére, amikor az egész világ egy kalandpark volt a számunkra. Namiék esküvője fantasztikus volt, imádtuk a helyet, a hangulatot, a díszítést, finom volt minden... Jó volt látni a boldogságukat és az egybekelésüket, és a legviccesebb az volt, mikor Nami közölte velünk, hogy most már mi jövünk, szeretne végre eljönni a mi esküvőnkre is. =D A mennyei pillanatot pedig az ügyes fotós le is kapta, úgyhogy IG-n megnézhetitek a legőszintébb reakciónkat. XD Zseniális, na. Blankának hála kipróbálhattam a hajhennát, mert kétszer többet kevert be, mint amire szüksége volt, s hogy ne menjen tönkre, bevállaltam a maradék felhasználását. =D Tizenéve vágytam rá, akkor drága és nagyon ritka volt, aztán mikor festetni kezdtem a hajam, mindig valakinek a gyakorló- vagy bemutatófeje voltam, végül egyszerűbb volt Ákost felkérni a műveletre, mint itthon pepecselni vele. Nos, a hajhennázás bejött, a hajam élénk és gyönyörű színű lett, a szaga határozottan jobban tetszik a festékekénél, szinte vicces volt egy darabig vágott gyep szagúan közlekedni. =D
A szobáink szép lassan alakulnak. Ma a polc került feltételre, amit hétvégén készített Krisz, augusztus végén az anyu által készített képek kerültek fel, mint a tavaszlány és a puzzle képek. Mindegyiket imádom, a gésáknak szerintem nagyon erotikus hangulatuk van az ágyunk felett, a csajok a farkasokkal szépen mutatnak az ablak körül, és nekem nagyon passzol a tavaszlány a tévé fölé a kis "lukba". Mellé majd fényképeket szeretnék, csak az ilyesmi mindig sokáig tart nálunk, mert ki kell válogatni, el kell menni megcsináltatni, ha már megvan a keret... XD Mondjuk még sok minden hiányzik, pölö egy éjjeliszekrény. Néha kinézünk egyet-egyet, de valahogy egyik sem az igazi, méretben, színben vagy formában lehetne jobb, és a háromszemélyes kanapét is szeretnénk lecserélni egy kétszemélyesre, vagy két kisebb fotelre, hogy elférjünk rendesen. Immár van kandallónk, már kétszer be is gyújtottunk, szóval megfagyni se fogunk, meg van egy nagyon faja hangulata is, s az ablakban meg egyre több a növény. A ruhaszárító mondjuk eléggé ront az összképen, de talán később elfér majd az előszobánkban.
Elmondhatatlanul hiányzik a szerepjáték, de sajnos Ákosnak borzalmas a beosztása és rengeteget dolgozik, Yamamoto meg új helyen dolgozik és neki sem teljesen kiszámítható, mikor ér rá. =( Lassan elfelejtjük a sztorit, olyan rég tudtunk összeülni. Anno terveztük, hogy majd nyáron nálunk, de nem jött össze, most meg megint megy nekem a két suli, Krisz is nyomja az utolsó félévét meló mellett...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fanfiction. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fanfiction. Összes bejegyzés megjelenítése
Hírek
Mostanában sokféle háttérmunkát csinálok, ennek lassan látszatja is lesz. A TK eltűnésével és az ASF-en ért csalódások hatására úgy döntöttem, új helyet keresek, vagy ha nincs, hozok létre, ez úton találtam némi segítséggel a Történetek Birodalmára (TöBi). Még kevesen publikálnak és nem olyan gazdag a tartalom, de ha ti is úgy gondoljátok, új közösséget kellene alkotnunk, csatlakozzatok a kezdeményezéshez! A TK-val kapcsolatban a fb oldalán lehet tájékozódni, nem állítom, hogy megszűnt, ezt szerettem volna leszögezni.
Hmmm... További híreim...: TöBin kiemelt lettem! Pontosabban a Házisárkány című Harry Potteres ficem, amit a 2013-ban meghirdetett MD-re írtam, mint póttörténetet. Én nagyon szerettem írni, sokat is kutattam információk után, hiszen nem vagyok egy fanfices típus, s nem akartam pontatlan, falsch dolgokat írni. Maradt benne hiba, utólag azonban nem tudtam volna és nem is akartam kijavítani, részletekbe azonban spoilerveszély miatt nem megyek bele.
Hmmm... További híreim...: TöBin kiemelt lettem! Pontosabban a Házisárkány című Harry Potteres ficem, amit a 2013-ban meghirdetett MD-re írtam, mint póttörténetet. Én nagyon szerettem írni, sokat is kutattam információk után, hiszen nem vagyok egy fanfices típus, s nem akartam pontatlan, falsch dolgokat írni. Maradt benne hiba, utólag azonban nem tudtam volna és nem is akartam kijavítani, részletekbe azonban spoilerveszély miatt nem megyek bele.
Sokszor előkerülő művek az életemben
Van egy sztori, amit minden évben legalább egyszer elolvasok. Nyaranta általában, de ha hosszabb utazásra megyek, mindig a táskámba teszem. Nagyon szeretem, meg sem tudom saccolni, hányszor elolvastam már, mégis hangosan nevetek rajta minden alkalommal és képes vagyok bőgni miatta. Amikor a végére érek, folyton egy édesen keserű, keserűen édes érzésmassza marad bennem, mert amennyire humoros egy darab, annyira komoly is. Ez a darab nem más, mint a Védőőrizet Ayase tollából, és ma megírtam neki nem tudom én, hány év fontolgatás után, hogy szeretnék egy olyan könyvet megírni, amit valaki annyira szeret, mint én ezt a könyvet, mivel nekem könyv formátumban van meg némi közvetettség folytán.
Ez az utóbbi gondolat elég fájó a számomra. Pont a "közvetettség" okán jöttem rá, ugyanis a nyomtatott verzióra nem én csaptam le, hanem az egyik barátosném, majd kölcsönadta nekem. Elolvastam, nagyon tetszett, aztán elkeveredett. Később, mikor megtaláltam, újraolvastam, s rájöttem, hogy ha nem terem előttem a barátném, én ugyan vissza nem adom neki ezt a könyvet, bármennyire is szemét dolog, mert még olvasni akarom. Éreztem, hogy még sokszor szeretném olvasni és erre nem is cáfolok rá, igazából már kinyílik a kedvenc részeimnél és csodával határos, hogy nem rongyolódik, a borítója fehérből pedig egészen barnás-szürkés árnyalatba ment át, annyit cipeltem. Természetesen a barátném azóta sem kérte vissza, aminek nagyon hálás vagyok, szerintem már el is felejtette, kinek adta kölcsön, vagy már nem is hiányzik neki, passz. Miután egyetemista lett, nekem felbomlott a lakóvárosához kapcsoló kötésem, elkerültünk egymástól, alig beszéltünk. Pedig ez a lány a múzsám volt, több sztorit is egymásnak ajánlottunk, folyton spanoltuk a másikat, hogy folytassa az aktuális történetét. Szép évek voltak azok... Tavaly ősz végén, tél elején beszéltem vele utoljára. Elújságoltam neki, hogy valami nagy meglepivel fogok előrukkolni, aminek rettentően fog örülni, mert imádta emlékeim szerint. Ez volt az Aszcs. Lelkesült tőle, én pedig azt mondtam, amíg az első kötet át nem nyálazom, addig sajnos publikálási stop van, addig van egy másik történetem, amit szerintem kajálni fog, a Pulzus akták. Azt válaszolta, épp egy hétre elutazik a párjához, de utána jelentkezik. Csak akkor realizálódott bennem, mennyire vártam a jelentkezését, mikor egyszeriben nem ment tovább az írás, nem bírtam folytatni a második aktát. Mióta letettem a Garetes aktát, nem is néztem rá, sőt, az Aszcs-re sem, s egészen tegnap estig nem voltam hajlandó felnyitni az érzelemládáim azon részét, mely ide kapcsolódik. Nem akartam szembenézni vele, hogy ez baromira fájt. Ehhez mérve önkínzás a Védőőrizetet olvasni, ami erre a barátságra, időre emlékeztet, de érdekel, Ayase hova tekerte tovább annak a két marhának az életét. Az első folytatást olvas pedig nem bántam meg, bár igaz, aput nem mertem élő szóban megköszönteni.
Régen egy manga volt, amit minden évben újraolvastam, a címe Boy's next door. Nem akarom elspoilerezni a történetet, de nem egy vidám darab, sőt, igazán kifacsart vége van. Ha belegondolok, hogy már nyolc-tíz éve is ezek a témák, ezek a dolgok foglalkoztattak, hát... tényleg fura lehettem már tininek is. Ám ebbe nem megyek bele, hosszú ügy, meg nem is fontos, csupán gondolkodom rajta most már egy ideje, honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok, hová tartok.
És persze még vannak darabok, amiket újraolvasok időnként. Amikor először olvastam az Álomfalókat, semmi hír nem volt folytatásról és végülis kerek volt a lezárás, bár eléggé haragudtam Gordonra, hogy ilyen módon merészelte megtenni a befejezését, mégis újra nekiültem a könyvének. Ha meglesz a második kötet, tutira újraolvasom az elsőt és csak utána folytatom a másodikkal, mert így szoktam.
Amúgy többnyire nem nyomtatott irodalmat olvasok újra, Quiet - Escort service-ét, ami ugyanannyira fájdalmas, szép és izgalmas minden alkalommal. Nick és Alex kapcsolata, Kevin bolyongásai, Steve... Szerintem sehol sem érhető el, mert Quiet még azelőtt visszavonult, hogy befejezte volna a második kötetet, én is privátban jutottam hozzá, mikor leveleztem vele, de ha valahol mégis rábukkan valaki, s szereti a drámai, szívszorongatós, erotikus történeteket, feltétlen kattanjon rá. Ugyanez a helyzet a Pianissimo pillangóval, ami egy Gravitation fanfic és Angrybee fordítása. Gyönyörű, az embernek beleszakad a szíve egyszerűen. Azt hiszem, a neten már ez sem érhető el, de ha mégis... Komolyan, akkor is, ha a Gravitation nem vett le a lábadról.
Két újabb fanficet fogok még felsorolni, amik kicsit fiatalabbak az eddig felhozott daraboknál, ami azért vicces, mert sokkal jobban szeretek original történeteket olvasni. Wyndua - Lelki társak című rövid, humoros Vasember ficét azonban feltétlen ajánlom, azt hiszem, el is érhető még a neten. A másik Raistlin (Reisuto a régi nevén) egyik tavalyi darabja, a Mínusz decibel, ami Bosszúállók fic, Clintasha méghozzá. Ezutóbbi nem humoros, inkább szívszorongatós, de rövid. A két írásban számomra a kapcsolat milyensége és bemutatása a megkapó, időről időre újraolvasom őket, pont a napokban írtam meg Reisutonak (én így hívom még mindig és ezt mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy változni fog), hogy változatlanul imádom a szösszenetét. Wynduának újabban a képi alkotásait csodálom, most nyitott fb oldalt a kiárusításra szánt daraboknak. Érdemes ránézni, tud a csaj. =) Reklám off.
Még mindig nem értem a sor végére. Említés szintjén idesorolom a Nana című mangát és animét, de nem mondanék róla sokat. Újraolvastam a Haru wo daite itát is, amiről kiderült számomra, hogy sokkal hosszabb, mint amiről tudtam. Valószínűleg, amikor először került a látóterembe, még Nitta-sensei sem tartott vele ott, ahol félbehagytam néhány hete. Az animét is szeretem, de lássuk be, a manga az igazi. Aztán a No.6 című animét nézem újra és újra meg, mert egyszerűen elvarázsol. Újraolvastam egy nagyon durva Harry Potter fanfictiont is tavaly év végén, Neji - Human vivisection című írását, amiről szerintem mindent elmond a címének jelentése: emberi élveboncolás. Nagyon komor, nagyon mocskos világ nagyon vulgáris prezentálásban és olyan gyomrosokkal, amit csak a hozzám hasonló elborult elmék köszönnek meg. =) Másik ilyen és igen, az is egy fanfiction, sőt, az is egy HP, a Néma sikoly. Voldemort-Sirius. Kell ragoznom? A címe és a páros mindent elmond. Ez a kettő fent van a neten, ha valakit esetleg nem rettentettem el tőle.
A végére értem? Még a végén kiderül, hogy semmi mást nem olvasok szívesen, csak ami már bevált. Nem mellesleg a felsorolt művek közül kevés non-slash van: Nana, Mínusz decibel, Álomfalók. A többi a hard, extrahard és kevésbé hard darabok közé sorolható.
Még Nanami Belle Vágy című RPS-ét sorolnám ide, amit tervezek újraolvasni, ugyanis a napokban jutott eszembe a kibaku meg az ismeretlen partner gondolata.
Azt hiszem, ennyi.
Ez az utóbbi gondolat elég fájó a számomra. Pont a "közvetettség" okán jöttem rá, ugyanis a nyomtatott verzióra nem én csaptam le, hanem az egyik barátosném, majd kölcsönadta nekem. Elolvastam, nagyon tetszett, aztán elkeveredett. Később, mikor megtaláltam, újraolvastam, s rájöttem, hogy ha nem terem előttem a barátném, én ugyan vissza nem adom neki ezt a könyvet, bármennyire is szemét dolog, mert még olvasni akarom. Éreztem, hogy még sokszor szeretném olvasni és erre nem is cáfolok rá, igazából már kinyílik a kedvenc részeimnél és csodával határos, hogy nem rongyolódik, a borítója fehérből pedig egészen barnás-szürkés árnyalatba ment át, annyit cipeltem. Természetesen a barátném azóta sem kérte vissza, aminek nagyon hálás vagyok, szerintem már el is felejtette, kinek adta kölcsön, vagy már nem is hiányzik neki, passz. Miután egyetemista lett, nekem felbomlott a lakóvárosához kapcsoló kötésem, elkerültünk egymástól, alig beszéltünk. Pedig ez a lány a múzsám volt, több sztorit is egymásnak ajánlottunk, folyton spanoltuk a másikat, hogy folytassa az aktuális történetét. Szép évek voltak azok... Tavaly ősz végén, tél elején beszéltem vele utoljára. Elújságoltam neki, hogy valami nagy meglepivel fogok előrukkolni, aminek rettentően fog örülni, mert imádta emlékeim szerint. Ez volt az Aszcs. Lelkesült tőle, én pedig azt mondtam, amíg az első kötet át nem nyálazom, addig sajnos publikálási stop van, addig van egy másik történetem, amit szerintem kajálni fog, a Pulzus akták. Azt válaszolta, épp egy hétre elutazik a párjához, de utána jelentkezik. Csak akkor realizálódott bennem, mennyire vártam a jelentkezését, mikor egyszeriben nem ment tovább az írás, nem bírtam folytatni a második aktát. Mióta letettem a Garetes aktát, nem is néztem rá, sőt, az Aszcs-re sem, s egészen tegnap estig nem voltam hajlandó felnyitni az érzelemládáim azon részét, mely ide kapcsolódik. Nem akartam szembenézni vele, hogy ez baromira fájt. Ehhez mérve önkínzás a Védőőrizetet olvasni, ami erre a barátságra, időre emlékeztet, de érdekel, Ayase hova tekerte tovább annak a két marhának az életét. Az első folytatást olvas pedig nem bántam meg, bár igaz, aput nem mertem élő szóban megköszönteni.
Régen egy manga volt, amit minden évben újraolvastam, a címe Boy's next door. Nem akarom elspoilerezni a történetet, de nem egy vidám darab, sőt, igazán kifacsart vége van. Ha belegondolok, hogy már nyolc-tíz éve is ezek a témák, ezek a dolgok foglalkoztattak, hát... tényleg fura lehettem már tininek is. Ám ebbe nem megyek bele, hosszú ügy, meg nem is fontos, csupán gondolkodom rajta most már egy ideje, honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok, hová tartok.
És persze még vannak darabok, amiket újraolvasok időnként. Amikor először olvastam az Álomfalókat, semmi hír nem volt folytatásról és végülis kerek volt a lezárás, bár eléggé haragudtam Gordonra, hogy ilyen módon merészelte megtenni a befejezését, mégis újra nekiültem a könyvének. Ha meglesz a második kötet, tutira újraolvasom az elsőt és csak utána folytatom a másodikkal, mert így szoktam.
Amúgy többnyire nem nyomtatott irodalmat olvasok újra, Quiet - Escort service-ét, ami ugyanannyira fájdalmas, szép és izgalmas minden alkalommal. Nick és Alex kapcsolata, Kevin bolyongásai, Steve... Szerintem sehol sem érhető el, mert Quiet még azelőtt visszavonult, hogy befejezte volna a második kötetet, én is privátban jutottam hozzá, mikor leveleztem vele, de ha valahol mégis rábukkan valaki, s szereti a drámai, szívszorongatós, erotikus történeteket, feltétlen kattanjon rá. Ugyanez a helyzet a Pianissimo pillangóval, ami egy Gravitation fanfic és Angrybee fordítása. Gyönyörű, az embernek beleszakad a szíve egyszerűen. Azt hiszem, a neten már ez sem érhető el, de ha mégis... Komolyan, akkor is, ha a Gravitation nem vett le a lábadról.
Két újabb fanficet fogok még felsorolni, amik kicsit fiatalabbak az eddig felhozott daraboknál, ami azért vicces, mert sokkal jobban szeretek original történeteket olvasni. Wyndua - Lelki társak című rövid, humoros Vasember ficét azonban feltétlen ajánlom, azt hiszem, el is érhető még a neten. A másik Raistlin (Reisuto a régi nevén) egyik tavalyi darabja, a Mínusz decibel, ami Bosszúállók fic, Clintasha méghozzá. Ezutóbbi nem humoros, inkább szívszorongatós, de rövid. A két írásban számomra a kapcsolat milyensége és bemutatása a megkapó, időről időre újraolvasom őket, pont a napokban írtam meg Reisutonak (én így hívom még mindig és ezt mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy változni fog), hogy változatlanul imádom a szösszenetét. Wynduának újabban a képi alkotásait csodálom, most nyitott fb oldalt a kiárusításra szánt daraboknak. Érdemes ránézni, tud a csaj. =) Reklám off.
Még mindig nem értem a sor végére. Említés szintjén idesorolom a Nana című mangát és animét, de nem mondanék róla sokat. Újraolvastam a Haru wo daite itát is, amiről kiderült számomra, hogy sokkal hosszabb, mint amiről tudtam. Valószínűleg, amikor először került a látóterembe, még Nitta-sensei sem tartott vele ott, ahol félbehagytam néhány hete. Az animét is szeretem, de lássuk be, a manga az igazi. Aztán a No.6 című animét nézem újra és újra meg, mert egyszerűen elvarázsol. Újraolvastam egy nagyon durva Harry Potter fanfictiont is tavaly év végén, Neji - Human vivisection című írását, amiről szerintem mindent elmond a címének jelentése: emberi élveboncolás. Nagyon komor, nagyon mocskos világ nagyon vulgáris prezentálásban és olyan gyomrosokkal, amit csak a hozzám hasonló elborult elmék köszönnek meg. =) Másik ilyen és igen, az is egy fanfiction, sőt, az is egy HP, a Néma sikoly. Voldemort-Sirius. Kell ragoznom? A címe és a páros mindent elmond. Ez a kettő fent van a neten, ha valakit esetleg nem rettentettem el tőle.
A végére értem? Még a végén kiderül, hogy semmi mást nem olvasok szívesen, csak ami már bevált. Nem mellesleg a felsorolt művek közül kevés non-slash van: Nana, Mínusz decibel, Álomfalók. A többi a hard, extrahard és kevésbé hard darabok közé sorolható.
Még Nanami Belle Vágy című RPS-ét sorolnám ide, amit tervezek újraolvasni, ugyanis a napokban jutott eszembe a kibaku meg az ismeretlen partner gondolata.
Azt hiszem, ennyi.
Visszatérés olvasás- és filmélményekkel
Majdnem egy hónapos kihagyás után újra itt. Igazából hiányzott a blog, megjött az, hogy "van közlendőm", szeretném megosztani az élményeimet, csinálni tovább, amit úgy érzem, hogy a bloggal csinálok. Nagy fordulatokat vett az életem, most úgy érzem, mintha egy hatalmas fagylaltkehely lenne, amiben elkezdtek megolvadni a gombócok és összekavargatnák őket, vagyis ez az életem, egy nagy barna trutyi, amiben már nem igazodom el. Van, ami jól alakul, bízom a Életben és van, ami egyre rosszabb, ami egyre átláthatatlanabb és fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy jobb legyen.
Olvasás terén mostanság eléggé felülmúlom magam, újra élvezettel s egészen sokat olvasok. A végére értem a Battle Royale könyvnek. Én nagyon szerettem, a karakterek jók benne, s bár már az elején érezhető, ki fogja túlélni, mégis izgalommal töltött el a sztori. Nem akarok spoilerezni, hátha valakit érdekel még egy ennyire brutális, képi, nyers és naturális történet, de komolyan mondom, voltak karakterek, akiket nagyon megszerettem és voltak, akiket nagyon megutáltam. Szörnyen idegesített, hogy a japán neveket és szavakat fonetikusan írták le a hülye magyar átírás miatt, ettől én eltérek, sorry. Shinjit megszerettem, Hiroki abszolút kedvencem lett, Kiriyama borzalmas volt, de olyan jófajtán és szörnyen egyszerre, Mitsuko emberi volt és valahogy mégis annyira torz. Sokszor nevettem a könyv olvasása közben, mert jól át lehetett élni a karakterek vívódásait, félelmeit és gondolkodását, voltak igazán nevetséges karakterek, akik vagy a felfuvalkodottságuk, vagy a bénaságuk, vagy valami hasonló miatt egyszerűen röhögésre késztettek. Jók voltak a csavarok, igazán eredeti ötletek is voltak a történetben, remek olvasmány volt.
A belőle készült film viszont botrányosan rossz. Én ilyen rémes könyvadaptációval még nem találkoztam. Megint nem szeretnék spoilerezni, ezért igyekszem rövidre fogni a mondandóm. Annyi köze van a könyvhöz, hogy ugyanazok a karakterek nevei, gyilkolniuk kell egymást, egy szigeten játszódik a történet, iskolás diákokról szól, vannak történési átfedések és stimmel a túlélő. Ezen felül egy nagy kalap lócitrom. Kiriyama és Kavada a szigeten kapott új osztálytárs, a halálesetek egy része nevetséges, méghozzá nem jó értelemben, a legtöbb karakterről semmilyen képet nem kapunk, hogy kicsoda, micsoda, milyen kapcsolatban áll kivel, ami a könyvben külön fantasztikus, a Programot vezető tanárt én sehova se tudom tenni... Készült második rész is, arra még nem vetettem rá magam.
Nekikezdtem a Jessie Lamb testamentumának. Magával ragadó írás, még csak pár oldalig jutottam benne, de az lenyűgözött. Jó a világa, igazán tetszik az, amit abból a pár oldalból sejtek, a nyelvezete pedig nagyon bejön. Egyelőre nem folytatom, mert több kölcsönkönyvem is van, amiket vissza kell szolgáltatnom. Két Lovecraft könyv, az elsőnek egy oldalát már el is olvastam, a címe Holdárnyékban és igazán kíváncsi vagyok rá, de mivel kölcsön kaptam a nagyon várt Felhőatlaszt, az beelőzött minden könyvet. Amúgy is egy nagydarab könyv, célszerű lenne hamar megszabadulni tőle. =D
Megnéztem a Tinta című filmet. IchiGo Démonja ajánlotta, hogy szerinte nekem tetszeni fog és igaza lett. A világa, a képvilága zseniális, imádtam. A sztori nem annyira eget verő, mégis megkönnyeztem egyes jeleneteit. Én csak ajánlani tudom, a látványvilága lenyűgöző, a film üzenete, tartalma eltalált és jó társadalmi kritika is egyben.
Anyucival sikerült elkapnunk a Harry Potter utolsó két filmjét. A 7/1-et nélkülem látta, a 7/2-t részben velem nézte és panaszkodott, hogy szürke, szomorú, egyáltalán nem tetszik neki, hiányzik számára az első háromban tapasztalt látványvilág, színvilág, a varázslatosság. =) Mit ne mondjak, az öt-hat-hét könyvek nekem sem ragadtak meg annyira, nem szerettem őket, egyre darkosabb volt a világ, egyre több szeretett szereplő halt meg vagy fordult ki magából...
Felvettem a kapcsolatot Kennel, a Fiúk melegítőben című könyv szerzőjével, ugyanis eljutottam a harmadik kötet 3. fejezetének végére, ami bőven még csak előkészíti a történetet, sok minden nem derül ki. Gondoltam, érdeklődöm, mi van vele, lesz-e folytatás és ha igen, mikor, mert én nagyon megszerettem a sztoriját és a szereplőit. Sikerült is fellelkesítenem, négy plusz rész került fel a honlapra, melyet másnap fel is faltam, s mivel kért tőlem olvasnivalót, küldtem azt is élménybeszámolóval. Most várom a folytatást.
Meglepő módon egyszer csak kattant bennem valami és fejest ugrottam Nana Vágyába is. Nagyon ritkán olvasok RPS-t, mivel kevés hírességet ismerek annyira, amennyire lehetne akár csak felületesen is, főleg a keleti kultúrából. Még arcra se nagyon van meg az a néhány ember, akiről ír - persze azért google a barátom, utánanéztem, ki hogy néz ki -, mégis teljesen bele tudtam merülni a történetbe. Úgy szoktam venni, mintha egy original ficet olvasnék. ^^ Nagyon megszerettem a sztorit, fejezetről fejezetre izgalmasabb, Nana jól adagolja a feszültségfokozókat, zseniális forgatókönyvíró lenne belőle, faltam a sorokat. Szépen fogalmaz, jók az ötletei, megfelelő ütemben halad a történet, nem feledkezik meg egy karakteréről sem, megvan az a faktor a sztorijában, amitől népszerű lesz és kezdem megérteni azt is, hogyan reklámozza magát. El kell ismernem, nagyon ügyes. =)
Sasa év eleje vagy múlt év vége táján kisütötte, hogy megcsinálja a honlapomat. Jelenleg Luxemburgban él és bár azt mondta, megcsinálja, szerintem nem lesz rá ideje, ezért átadtam a projektet Benének és Gergőnek. Ugyan most nem vagyok ihlet teljében, mégis úgy érzem, kezdek felébredni. Még talpra kell állnom, sok minden van, amit rendbe kell magammal kapcsolatban raknom, de egyre határozottabb bennem az az érzés, hogy "itt az idő". Szóval legkésőbb jövőre visszatérek. =)
Olvasás terén mostanság eléggé felülmúlom magam, újra élvezettel s egészen sokat olvasok. A végére értem a Battle Royale könyvnek. Én nagyon szerettem, a karakterek jók benne, s bár már az elején érezhető, ki fogja túlélni, mégis izgalommal töltött el a sztori. Nem akarok spoilerezni, hátha valakit érdekel még egy ennyire brutális, képi, nyers és naturális történet, de komolyan mondom, voltak karakterek, akiket nagyon megszerettem és voltak, akiket nagyon megutáltam. Szörnyen idegesített, hogy a japán neveket és szavakat fonetikusan írták le a hülye magyar átírás miatt, ettől én eltérek, sorry. Shinjit megszerettem, Hiroki abszolút kedvencem lett, Kiriyama borzalmas volt, de olyan jófajtán és szörnyen egyszerre, Mitsuko emberi volt és valahogy mégis annyira torz. Sokszor nevettem a könyv olvasása közben, mert jól át lehetett élni a karakterek vívódásait, félelmeit és gondolkodását, voltak igazán nevetséges karakterek, akik vagy a felfuvalkodottságuk, vagy a bénaságuk, vagy valami hasonló miatt egyszerűen röhögésre késztettek. Jók voltak a csavarok, igazán eredeti ötletek is voltak a történetben, remek olvasmány volt.
A belőle készült film viszont botrányosan rossz. Én ilyen rémes könyvadaptációval még nem találkoztam. Megint nem szeretnék spoilerezni, ezért igyekszem rövidre fogni a mondandóm. Annyi köze van a könyvhöz, hogy ugyanazok a karakterek nevei, gyilkolniuk kell egymást, egy szigeten játszódik a történet, iskolás diákokról szól, vannak történési átfedések és stimmel a túlélő. Ezen felül egy nagy kalap lócitrom. Kiriyama és Kavada a szigeten kapott új osztálytárs, a halálesetek egy része nevetséges, méghozzá nem jó értelemben, a legtöbb karakterről semmilyen képet nem kapunk, hogy kicsoda, micsoda, milyen kapcsolatban áll kivel, ami a könyvben külön fantasztikus, a Programot vezető tanárt én sehova se tudom tenni... Készült második rész is, arra még nem vetettem rá magam.
Nekikezdtem a Jessie Lamb testamentumának. Magával ragadó írás, még csak pár oldalig jutottam benne, de az lenyűgözött. Jó a világa, igazán tetszik az, amit abból a pár oldalból sejtek, a nyelvezete pedig nagyon bejön. Egyelőre nem folytatom, mert több kölcsönkönyvem is van, amiket vissza kell szolgáltatnom. Két Lovecraft könyv, az elsőnek egy oldalát már el is olvastam, a címe Holdárnyékban és igazán kíváncsi vagyok rá, de mivel kölcsön kaptam a nagyon várt Felhőatlaszt, az beelőzött minden könyvet. Amúgy is egy nagydarab könyv, célszerű lenne hamar megszabadulni tőle. =D
Megnéztem a Tinta című filmet. IchiGo Démonja ajánlotta, hogy szerinte nekem tetszeni fog és igaza lett. A világa, a képvilága zseniális, imádtam. A sztori nem annyira eget verő, mégis megkönnyeztem egyes jeleneteit. Én csak ajánlani tudom, a látványvilága lenyűgöző, a film üzenete, tartalma eltalált és jó társadalmi kritika is egyben.
Anyucival sikerült elkapnunk a Harry Potter utolsó két filmjét. A 7/1-et nélkülem látta, a 7/2-t részben velem nézte és panaszkodott, hogy szürke, szomorú, egyáltalán nem tetszik neki, hiányzik számára az első háromban tapasztalt látványvilág, színvilág, a varázslatosság. =) Mit ne mondjak, az öt-hat-hét könyvek nekem sem ragadtak meg annyira, nem szerettem őket, egyre darkosabb volt a világ, egyre több szeretett szereplő halt meg vagy fordult ki magából...
Felvettem a kapcsolatot Kennel, a Fiúk melegítőben című könyv szerzőjével, ugyanis eljutottam a harmadik kötet 3. fejezetének végére, ami bőven még csak előkészíti a történetet, sok minden nem derül ki. Gondoltam, érdeklődöm, mi van vele, lesz-e folytatás és ha igen, mikor, mert én nagyon megszerettem a sztoriját és a szereplőit. Sikerült is fellelkesítenem, négy plusz rész került fel a honlapra, melyet másnap fel is faltam, s mivel kért tőlem olvasnivalót, küldtem azt is élménybeszámolóval. Most várom a folytatást.
Meglepő módon egyszer csak kattant bennem valami és fejest ugrottam Nana Vágyába is. Nagyon ritkán olvasok RPS-t, mivel kevés hírességet ismerek annyira, amennyire lehetne akár csak felületesen is, főleg a keleti kultúrából. Még arcra se nagyon van meg az a néhány ember, akiről ír - persze azért google a barátom, utánanéztem, ki hogy néz ki -, mégis teljesen bele tudtam merülni a történetbe. Úgy szoktam venni, mintha egy original ficet olvasnék. ^^ Nagyon megszerettem a sztorit, fejezetről fejezetre izgalmasabb, Nana jól adagolja a feszültségfokozókat, zseniális forgatókönyvíró lenne belőle, faltam a sorokat. Szépen fogalmaz, jók az ötletei, megfelelő ütemben halad a történet, nem feledkezik meg egy karakteréről sem, megvan az a faktor a sztorijában, amitől népszerű lesz és kezdem megérteni azt is, hogyan reklámozza magát. El kell ismernem, nagyon ügyes. =)
Sasa év eleje vagy múlt év vége táján kisütötte, hogy megcsinálja a honlapomat. Jelenleg Luxemburgban él és bár azt mondta, megcsinálja, szerintem nem lesz rá ideje, ezért átadtam a projektet Benének és Gergőnek. Ugyan most nem vagyok ihlet teljében, mégis úgy érzem, kezdek felébredni. Még talpra kell állnom, sok minden van, amit rendbe kell magammal kapcsolatban raknom, de egyre határozottabb bennem az az érzés, hogy "itt az idő". Szóval legkésőbb jövőre visszatérek. =)
Olvasás közben
Island évekkel azelőtt megírt egy hasonló történetet, mint ami miatt én elkezdtem kíváncsivá válni a BJD iránt. Tulajdonképpen engem azok a személyek érdekeltek, akik a BJD-vel foglalkoznak, hogy milyen életük van, hogyan viszonyulnak a babájukhoz, miket csinálnak, milyen közös programjaik vannak, mi érdekli még őket, esetleg hogyan éreznek vagy hogyan gondolnak a babáikra. Na ebből nekem is megérkezett a kattanás, hogy KELL. Néha elbizonytalanodom, hogy biztos kell-e, de valahogy akkor is valamelyik BJD-s helyen lógok, képeket nézek, olvasgatok... Még nem próbáltam mélyebben elképzelni, milyen lesz, ha nekem lesz, megjelent előttem három karakter, az egyik már be is közölte, hogy ő ki, mi, a másik szerényen mosolyog, a harmadik pedig egyelőre sugall csak egy stílust. =) Két srác és egy csajszi, és amikor belegondolok, elönt az érzés, alig várom már, hogy ott tartsak. Könnyebben megy a munka is, valahogy nem veszem fel annyira a szekálást, problémákat. Ma például abban egyeztem meg magammal, hogy nap végén, ha legalább az első ítéletet befejeztem, akkor olvasgathatok a Doll dreamsen vagy az Ametisztgyöngyökön. Timi persze rávett, hogy a második ítéletet is írjam meg, amit kicsit sem bánok, mivel pikpak meglett, s utána tudtam még aktázni egy kicsit, ráadásul bezsebeltem valami meglepit is tőle. ^^ Hiába mondtam, hogy nem szeretem a meglepetéseket, válasz: megszokod. =D Kész, imádom... =D
Szeretnék idézni Island írásából egy keveset, olyan betalálós mondatokat. Őszintén megmondva nem akartam BJD-fanfictiont olvasni, de valahogy csábított a dolog. Most rá vagyok kattanva. XD
"Egész éjjel Crimson egyenletes szuszogását hallgattam, hogy biztos legyek benne, nem álmodtam az egészet. „Ott kezdődik majd minden álmod és emléked.” Ez vajon melyik? Szerencsére emlék volt, de az élet vele azóta is olyan, mint egy álom. De vajon ő álmodik engem, vagy én őt?" - Nagyon jó ez a gondolatmenet, az, ahogy játszik a helyzetekkel, a szavakkal. Mindigis szerettem Aya és Island írásait, azért is ismertem fel az Ametisztgyöngyök stílusáról őket. =) Bár az is igaz, hogy én őket szinte egyként azonosítottam. XD
"Egy ilyen baba vagy gyerek, vagy saját magunk idealizált leképezése, vagy szerető. Persze nem feltétlenül pótlék. Van, aki két gyerek mellett is saját fiának-lányának tekinti, vagy minden ujjára jut egy pasi, mégis úgy bánik a babával, mint egy ki tudja hányadikkal. Mindenki igyekszik tompítani, de ez van." - Ez volt az, amit én anno éreztem, ahogy hallottam beszélni erről mást. Én pótlékként tudtam csak rá gondolni, meg babaként. Ezért is volt fura az egész, hogy én miért akarok ilyesmit, hiszen a fizikai világ, a megfogható dolgok nem is igazán érdekelnek javarészt... Akár így van, ahogy a fanficben, akár nem, én azonnal végiggondoltam, számomra mi a BJD. Saját magam idealizált leképezése. Ugyanúgy, mint a karaktereim. =)
Egyelőre a 4. fejezetig jutottam, hamarosan folytatom, csak most felmegyek Talyhoz. =)
Szeretnék idézni Island írásából egy keveset, olyan betalálós mondatokat. Őszintén megmondva nem akartam BJD-fanfictiont olvasni, de valahogy csábított a dolog. Most rá vagyok kattanva. XD
"Egész éjjel Crimson egyenletes szuszogását hallgattam, hogy biztos legyek benne, nem álmodtam az egészet. „Ott kezdődik majd minden álmod és emléked.” Ez vajon melyik? Szerencsére emlék volt, de az élet vele azóta is olyan, mint egy álom. De vajon ő álmodik engem, vagy én őt?" - Nagyon jó ez a gondolatmenet, az, ahogy játszik a helyzetekkel, a szavakkal. Mindigis szerettem Aya és Island írásait, azért is ismertem fel az Ametisztgyöngyök stílusáról őket. =) Bár az is igaz, hogy én őket szinte egyként azonosítottam. XD
"Egy ilyen baba vagy gyerek, vagy saját magunk idealizált leképezése, vagy szerető. Persze nem feltétlenül pótlék. Van, aki két gyerek mellett is saját fiának-lányának tekinti, vagy minden ujjára jut egy pasi, mégis úgy bánik a babával, mint egy ki tudja hányadikkal. Mindenki igyekszik tompítani, de ez van." - Ez volt az, amit én anno éreztem, ahogy hallottam beszélni erről mást. Én pótlékként tudtam csak rá gondolni, meg babaként. Ezért is volt fura az egész, hogy én miért akarok ilyesmit, hiszen a fizikai világ, a megfogható dolgok nem is igazán érdekelnek javarészt... Akár így van, ahogy a fanficben, akár nem, én azonnal végiggondoltam, számomra mi a BJD. Saját magam idealizált leképezése. Ugyanúgy, mint a karaktereim. =)
Egyelőre a 4. fejezetig jutottam, hamarosan folytatom, csak most felmegyek Talyhoz. =)
Lefekvés előtt
Alighogy nekiálltam nyavalyogni, hogy egészen elérhető távolságba került tőlem a Milky Planet JSK, megláttam, hogy Napsugár megnyerte. X"D Nem volt szívroppantó, deehoogy. =D De legalább látni fogom életnagyságban. ^^ Örülök, hogy összejött neki, én meg visszahelyezkedtem arra az álláspontra, hogy a Bene készítette ruhákat jobban tudom koordinálni és olcsóbbak is, meg személy(em)re szólóak. Bene neki is állt egy új ruhának, csak ne halad vele valami jól és egyben cosplay is lesz és ha így megy tovább, időre nem lesz kész. ^^;; Valahogy így jön ki.
Vasárnap kint voltunk Bián. Nem jutottam el sem nagyanyámhoz, sem apuhoz, nem beszéltem velük, nem lett elhozva sem a szőlő, sem a kabátok, s még a vacsoráról is egy órát késtünk, ami miatt órákig alig szóltam Benéhez. Nem alakult valami jól az a nap, de aztán az együttlét meghozta az eredményét. =) Finom volt a kaja és a torta, jól teleettem magam és örülök, hogy Anyuval meg az öcsémmel lehettem. Videókat is mutogattunk egymásnak, tesóm kiakadt, hogy miket hallgatok nagy élvezettel és hogy a Shinees fiúk milyen borzasztóan néznek ki amellett, hogy rémes a zenéjük, meg szerinte megkülönböztethetetlenek egymástól. XD Szerintem nem, és Anyu is kiválasztotta a maga kedvencét Jonghyun személyében. Én maradok Onew-nál, egyszerűen... *_* Bár a többi fiút is nagyon szeretem. ^^
Utolsó hetem töltöm az irodán, ráadásul ügyfelezek is, mivel Panni betegszabin van. Első nap nem volt nagyon kedvem hozzá, de aztán egész belejöttem. Ma nyitottam is volna reggel, aztán rám szóltak, hogy csak délután van félfogadás. Ja, télleg! ^^;; Bár volt délelőttre egy bejelentkezett ügyfél, de csak megnézte az aktákat sitysuty és már ment is. =) Volt egy nő a délutáni turnusban, aki mondta, hogy hiányolt, mire elmeséltem neki, hogy már csak ezen a héten vagyok, aztán bíró mellé kerülök. Sajnálta, azt mondta, hiányoztam neki és ilyen nagyon közvetlenül köszönt el tőlem, mikor elment. Meg van egy fiatalka ügyvéd, aki mindig ilyen nagyon aranyosan, szerintem kétértelműen mosolyogva köszön el, én meg tartom magam a hivatalos formához vele is, ahogy mindenkivel. Nálam nincs olyan, hogy szia, meg akármi, hiába bírom az ügyfelet, mert úgy érzem, nem tehetem meg, nekem ott hivatalos módon kell mindig és mindenkivel eljárnom. De ez és a hónapok alatt elért sikereim nekem nagyon fontosak és ez a dolog, amit a nő mondott, egyszerre volt nagyon szívmelengető és ütött meg rendesen. Van olyan öröm, ami fáj - nekem van.
Bementem és a kk érintetlenül ott várt az asztalon, egyik kolléganő az asztalára borulva aludt, a skorpió csaj internetezett. Ezt hívják kibaszósdinak és Niconak igaza van, társasjáték. Úgy döntöttem, abban a fél órában már nem esek neki, én is dolgoztam, ráadásul nonstop, éhes voltam, nyűgös és amúgy sem értem, miért nekem kéne aznap is megcsinálni a nagy aktákat, mikor bent sem vagyok, szóval ez marad holnap. Igazából magukkal szúrtak ki, mert így holnap ezzel fogok foglalkozni és vezethetnek ki ketten. Nem nagyon izgat, felhúztam magam rajta, kicsit bosszús lettem, aztán elmentem vásárolni a Matchba, ami feldobott.
Néhány női holmit vettem, amire szükségem van és lesz, engedtem magamnak egy jócskán leárazott kakaóra és vettem nyolc darab leárazott óriás Túrórudit, aminek egy részét szétosztogattam, meg francia salátát - Bene nincs oda a dologért, de én egyszerűen imádom a boltit -, bagettet és egy mangót. Jól bekajáltam, de jólesett. =) A Match pontokból pedig máris összejött egy termékre való és szerintem akarok vele élni, mert tetszenek azok a tárolóedények. ^^ Tök hihetetlen, hogy én is belépek néha ebbe a háziasszonyos "mi hol olcsó" dologba. XD
Ma volt játék, Benedek és Tocsó volt a kalandmester, s egy jó kis játékot csináltak. Direkt új karaktereket hoztunk, mert gyilkos kalandnak ígérték ezt és nem akartuk az életútasainkat kockáztatni. =) Örültem a két srácnak, jött a Norbi, akit már rég láttam és jól megölelgettük egymást, volt lent a Tamás is, Dávid is, meg megismertem egy új srácot, akit Ákosnak hívnak és kézcsókkal üdvözölt. Nem voltam kész, dehogy.... XD Ez a gyengém, basszus. ^^ Volt lent Rajmond és Pici is a műhelyben, meg Tulok. Agyar lehozta Eriket, akit jó volt látni. Egy hihetetlenül aranyos és visszafogott fiú, mindig nagyon édesen mosolyog, sokszor biccent rá a dolgokra és akkor is mosolyog. Valahogy azt érzem róla, hogy rengeteg minden rejlik benne, de nincs rajta fogás, amivel elő lehetne húzni mindezt. =) Érdekes srác amúgy, kedvelem.
A kaland remek volt, bár nem jutottunk a végére, mivel úgy indultunk, hogy szinte mindenki karaktert alkotott. XD Tamás megint egy sajátos karaktert hozott, egy ember varázslót, aki csak azért tápos, mert van valami mágikus fegyvere, amiben egy démon lelke lakik, amivel ő szövetséget kötött, egyébként egy nagyon ronda fickó, akinek a bőre barna krokodiléhoz hasonló és a nyelve villás, mint a kígyóé. Értett a rúnamágiához, de úgy döntött, ő végzett a kalanddal, úgyhogy felrobbantotta eggyel magát, gyakorlatilag cafatokra szakadt a karaktere. XD Kicsit sajnálom, mert érdekelt ez is. És Tamás megdicsért, hogy szimpatikus, jó karaktereket alkotok. Jólesett, hiszen erre mindig nagy gondot fordítok, nekem ez a legfontosabb mindig. Kivételesen egy Káosz jellemű nőt indítottam, és kivételesen egy papnőt, méghozzá Arel papnőt. =) Szenvedélyes egy csaj, olyan bajos típus, ráadásul a völgyi erdők szellemei segítik, ezért a szeme lehetetlen színű zöld, amúgy meg az erdőben él, tehát szőrökből-bőrökből vannak a ruhái, a haja loboncos és ágakkal tűzdelt. ^^ Egészen megszerettem a karakterét, azt meg bírtam, mikor kiálltam hazárdjátékozni valakivel, aki csalással elszedte a feltett tíz aranyamat részegen is, s a karakter nem hápogott, meg ilyenek, hanem megdicsérte, hogy ügyes volt, de azért nekiugrott és elkezdte rángatni, hogy árulja el, ezt hogy csinálta. XD Meg volt egy jókora kocsmai verekedés is, amiben aktívan részt vett. XD Hiába, Arel szolgája már csak ilyen... hiába nő. =D Arel amúgy maga is nő, szóval ennyi. =D
Agyar és Robi hazakísértek. Kitaláltak valami olyan játékot, ami lolitákkal játszódik. Csak lolival lehet lenni, akik valamilyen célra lettek tenyésztve, de nem egy kedves játék, zombis, meg véres és durva. XD Imádom a srácokat, de komolyan. =D
Ma is froclizott kicsit a bíróm...:
- Na már vágod a centit?
- Igen, most már igen!
XD Én olyan kínban vagyok mindig, amikor látom... Nem tudom, hogy fogom túlélni az első hetet. XD De vicces lesz magamon röhögni, az tuti. =D
Bátyámmal is sikerült dumálni tegnap. Mondta, hogy szeretne velem találkozni, de hétvégén a Dani jön, szóval akkor nem leszek ráérős. Jövő héten vagy utána viszont most már télleg össze kéne hozni. Rég láttam a hülye fejét és mindig isteni kajákkal csábít... =D
Végre olvasgatok is. Az aranyiránytűre nem tudtam rávenni magam, azt majd visszaadom Gergőnek, hogy biztos jó, de most nem megy, ellenben TK-n olvasgatok. Nemrég elolvastam Tira - Igen, akarom-ját, ami tetszett, kellemes volt, most pedig Athanor - Exodus-át fogyasztom, ami nagyon tetszik. Megragadja azokat a dolgokat, amik nekem nagyon bejönnek, nem mennek könnyen a dolgok a ficében és valahogy olyan istenien angstos és durva a sztorija... Ajánlom, szavatosan és szépen ír, nem csalódtam Athanorban.
Vasárnap kint voltunk Bián. Nem jutottam el sem nagyanyámhoz, sem apuhoz, nem beszéltem velük, nem lett elhozva sem a szőlő, sem a kabátok, s még a vacsoráról is egy órát késtünk, ami miatt órákig alig szóltam Benéhez. Nem alakult valami jól az a nap, de aztán az együttlét meghozta az eredményét. =) Finom volt a kaja és a torta, jól teleettem magam és örülök, hogy Anyuval meg az öcsémmel lehettem. Videókat is mutogattunk egymásnak, tesóm kiakadt, hogy miket hallgatok nagy élvezettel és hogy a Shinees fiúk milyen borzasztóan néznek ki amellett, hogy rémes a zenéjük, meg szerinte megkülönböztethetetlenek egymástól. XD Szerintem nem, és Anyu is kiválasztotta a maga kedvencét Jonghyun személyében. Én maradok Onew-nál, egyszerűen... *_* Bár a többi fiút is nagyon szeretem. ^^
Utolsó hetem töltöm az irodán, ráadásul ügyfelezek is, mivel Panni betegszabin van. Első nap nem volt nagyon kedvem hozzá, de aztán egész belejöttem. Ma nyitottam is volna reggel, aztán rám szóltak, hogy csak délután van félfogadás. Ja, télleg! ^^;; Bár volt délelőttre egy bejelentkezett ügyfél, de csak megnézte az aktákat sitysuty és már ment is. =) Volt egy nő a délutáni turnusban, aki mondta, hogy hiányolt, mire elmeséltem neki, hogy már csak ezen a héten vagyok, aztán bíró mellé kerülök. Sajnálta, azt mondta, hiányoztam neki és ilyen nagyon közvetlenül köszönt el tőlem, mikor elment. Meg van egy fiatalka ügyvéd, aki mindig ilyen nagyon aranyosan, szerintem kétértelműen mosolyogva köszön el, én meg tartom magam a hivatalos formához vele is, ahogy mindenkivel. Nálam nincs olyan, hogy szia, meg akármi, hiába bírom az ügyfelet, mert úgy érzem, nem tehetem meg, nekem ott hivatalos módon kell mindig és mindenkivel eljárnom. De ez és a hónapok alatt elért sikereim nekem nagyon fontosak és ez a dolog, amit a nő mondott, egyszerre volt nagyon szívmelengető és ütött meg rendesen. Van olyan öröm, ami fáj - nekem van.
Bementem és a kk érintetlenül ott várt az asztalon, egyik kolléganő az asztalára borulva aludt, a skorpió csaj internetezett. Ezt hívják kibaszósdinak és Niconak igaza van, társasjáték. Úgy döntöttem, abban a fél órában már nem esek neki, én is dolgoztam, ráadásul nonstop, éhes voltam, nyűgös és amúgy sem értem, miért nekem kéne aznap is megcsinálni a nagy aktákat, mikor bent sem vagyok, szóval ez marad holnap. Igazából magukkal szúrtak ki, mert így holnap ezzel fogok foglalkozni és vezethetnek ki ketten. Nem nagyon izgat, felhúztam magam rajta, kicsit bosszús lettem, aztán elmentem vásárolni a Matchba, ami feldobott.
Néhány női holmit vettem, amire szükségem van és lesz, engedtem magamnak egy jócskán leárazott kakaóra és vettem nyolc darab leárazott óriás Túrórudit, aminek egy részét szétosztogattam, meg francia salátát - Bene nincs oda a dologért, de én egyszerűen imádom a boltit -, bagettet és egy mangót. Jól bekajáltam, de jólesett. =) A Match pontokból pedig máris összejött egy termékre való és szerintem akarok vele élni, mert tetszenek azok a tárolóedények. ^^ Tök hihetetlen, hogy én is belépek néha ebbe a háziasszonyos "mi hol olcsó" dologba. XD
Ma volt játék, Benedek és Tocsó volt a kalandmester, s egy jó kis játékot csináltak. Direkt új karaktereket hoztunk, mert gyilkos kalandnak ígérték ezt és nem akartuk az életútasainkat kockáztatni. =) Örültem a két srácnak, jött a Norbi, akit már rég láttam és jól megölelgettük egymást, volt lent a Tamás is, Dávid is, meg megismertem egy új srácot, akit Ákosnak hívnak és kézcsókkal üdvözölt. Nem voltam kész, dehogy.... XD Ez a gyengém, basszus. ^^ Volt lent Rajmond és Pici is a műhelyben, meg Tulok. Agyar lehozta Eriket, akit jó volt látni. Egy hihetetlenül aranyos és visszafogott fiú, mindig nagyon édesen mosolyog, sokszor biccent rá a dolgokra és akkor is mosolyog. Valahogy azt érzem róla, hogy rengeteg minden rejlik benne, de nincs rajta fogás, amivel elő lehetne húzni mindezt. =) Érdekes srác amúgy, kedvelem.
A kaland remek volt, bár nem jutottunk a végére, mivel úgy indultunk, hogy szinte mindenki karaktert alkotott. XD Tamás megint egy sajátos karaktert hozott, egy ember varázslót, aki csak azért tápos, mert van valami mágikus fegyvere, amiben egy démon lelke lakik, amivel ő szövetséget kötött, egyébként egy nagyon ronda fickó, akinek a bőre barna krokodiléhoz hasonló és a nyelve villás, mint a kígyóé. Értett a rúnamágiához, de úgy döntött, ő végzett a kalanddal, úgyhogy felrobbantotta eggyel magát, gyakorlatilag cafatokra szakadt a karaktere. XD Kicsit sajnálom, mert érdekelt ez is. És Tamás megdicsért, hogy szimpatikus, jó karaktereket alkotok. Jólesett, hiszen erre mindig nagy gondot fordítok, nekem ez a legfontosabb mindig. Kivételesen egy Káosz jellemű nőt indítottam, és kivételesen egy papnőt, méghozzá Arel papnőt. =) Szenvedélyes egy csaj, olyan bajos típus, ráadásul a völgyi erdők szellemei segítik, ezért a szeme lehetetlen színű zöld, amúgy meg az erdőben él, tehát szőrökből-bőrökből vannak a ruhái, a haja loboncos és ágakkal tűzdelt. ^^ Egészen megszerettem a karakterét, azt meg bírtam, mikor kiálltam hazárdjátékozni valakivel, aki csalással elszedte a feltett tíz aranyamat részegen is, s a karakter nem hápogott, meg ilyenek, hanem megdicsérte, hogy ügyes volt, de azért nekiugrott és elkezdte rángatni, hogy árulja el, ezt hogy csinálta. XD Meg volt egy jókora kocsmai verekedés is, amiben aktívan részt vett. XD Hiába, Arel szolgája már csak ilyen... hiába nő. =D Arel amúgy maga is nő, szóval ennyi. =D
Agyar és Robi hazakísértek. Kitaláltak valami olyan játékot, ami lolitákkal játszódik. Csak lolival lehet lenni, akik valamilyen célra lettek tenyésztve, de nem egy kedves játék, zombis, meg véres és durva. XD Imádom a srácokat, de komolyan. =D
Ma is froclizott kicsit a bíróm...:
- Na már vágod a centit?
- Igen, most már igen!
XD Én olyan kínban vagyok mindig, amikor látom... Nem tudom, hogy fogom túlélni az első hetet. XD De vicces lesz magamon röhögni, az tuti. =D
Bátyámmal is sikerült dumálni tegnap. Mondta, hogy szeretne velem találkozni, de hétvégén a Dani jön, szóval akkor nem leszek ráérős. Jövő héten vagy utána viszont most már télleg össze kéne hozni. Rég láttam a hülye fejét és mindig isteni kajákkal csábít... =D
Végre olvasgatok is. Az aranyiránytűre nem tudtam rávenni magam, azt majd visszaadom Gergőnek, hogy biztos jó, de most nem megy, ellenben TK-n olvasgatok. Nemrég elolvastam Tira - Igen, akarom-ját, ami tetszett, kellemes volt, most pedig Athanor - Exodus-át fogyasztom, ami nagyon tetszik. Megragadja azokat a dolgokat, amik nekem nagyon bejönnek, nem mennek könnyen a dolgok a ficében és valahogy olyan istenien angstos és durva a sztorija... Ajánlom, szavatosan és szépen ír, nem csalódtam Athanorban.
Statisztikák
Időnként meg szoktam nézni a blogomon a látogatottságot. Jókat szoktam nevetni, amikor a kulcsszavakat nézem, s most megmutatom nektek, hogy miért. =D
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem fogalmam sincs, hogy találhatott valaki arra a kulcsszóra erre a blogra, hogy 'férfi átváltozik nővé'. =) Mindenesetre ez egy érdekes és meglepő dolog volt a számomra, ahogy az is, hogy a 'szeretnék nővé változni' kulcs is ide hozott valakit erre a blogra. Amin ebben az összeállításban röhögtem, az a Teleny. =) Azt hiszem, nem nagyon fér a lolitaság mellé, de tény, hogy ebookban megvan a gépemen és szeretném elolvasni. =) Ha kéri valaki, szívesen megdobom vele mailen. ^^
A havi statisztika már egy viccesebb dolog, mert UTÁLOM PUMUKLIT!!! XD Teljes letargiába estem, hogy ketten is ide jutottak a nevével. XD
És íme a mindenkori statisztikám. =) Neji yaoi írásai tényleg jók, két kedvencem a Placebo és a Human vivisection. Utóbbit nagyon nem szoktam ajánlgatni, mert naggyon durva. Ha csak annyit mondok, a cím emberi élveboncolást jelent, már szerintem érthető, miért. Brutális, kegyetlen, sötét és sokkolós írás. Én pont ezt kerestem és ezért imádtam. =) A Placebo is egy mély gyomorszáji ütéssel ér véget, s addig is fájdalmas az út, de aki szereti az ilyesmit, az szeretni fogja ezt is. =) Természetesen mind a két írás yaoi. A Placebo Neji Üveggyöngyjátékán megtalálható, a Human vivisection viszont csak a Slasher fórumon. =)
A Hamis gyönyört el szeretném olvasni. Amit olvastam róla és belőle, az tetszett. De nincs meg nekem pdf-ben, úgyhogy azt nem tudom elküldeni annak, aki itt kereste. =) A 'csajok átváltozás farkas film' meg megint egy érdekes dolog, mert nem is emlékszem ilyen filmre. XD Underworld, Van Helsing, Twiligt-saga, ezek jutnak csak eszembe, de ezekre a vámpír szóval is biztosan rá lehetne bukkanni. Szóval... nemtom. =D
Doug meg a kedvencem.
Ennyit mára, kedves naplóm! =)
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem fogalmam sincs, hogy találhatott valaki arra a kulcsszóra erre a blogra, hogy 'férfi átváltozik nővé'. =) Mindenesetre ez egy érdekes és meglepő dolog volt a számomra, ahogy az is, hogy a 'szeretnék nővé változni' kulcs is ide hozott valakit erre a blogra. Amin ebben az összeállításban röhögtem, az a Teleny. =) Azt hiszem, nem nagyon fér a lolitaság mellé, de tény, hogy ebookban megvan a gépemen és szeretném elolvasni. =) Ha kéri valaki, szívesen megdobom vele mailen. ^^
A havi statisztika már egy viccesebb dolog, mert UTÁLOM PUMUKLIT!!! XD Teljes letargiába estem, hogy ketten is ide jutottak a nevével. XD
És íme a mindenkori statisztikám. =) Neji yaoi írásai tényleg jók, két kedvencem a Placebo és a Human vivisection. Utóbbit nagyon nem szoktam ajánlgatni, mert naggyon durva. Ha csak annyit mondok, a cím emberi élveboncolást jelent, már szerintem érthető, miért. Brutális, kegyetlen, sötét és sokkolós írás. Én pont ezt kerestem és ezért imádtam. =) A Placebo is egy mély gyomorszáji ütéssel ér véget, s addig is fájdalmas az út, de aki szereti az ilyesmit, az szeretni fogja ezt is. =) Természetesen mind a két írás yaoi. A Placebo Neji Üveggyöngyjátékán megtalálható, a Human vivisection viszont csak a Slasher fórumon. =)
A Hamis gyönyört el szeretném olvasni. Amit olvastam róla és belőle, az tetszett. De nincs meg nekem pdf-ben, úgyhogy azt nem tudom elküldeni annak, aki itt kereste. =) A 'csajok átváltozás farkas film' meg megint egy érdekes dolog, mert nem is emlékszem ilyen filmre. XD Underworld, Van Helsing, Twiligt-saga, ezek jutnak csak eszembe, de ezekre a vámpír szóval is biztosan rá lehetne bukkanni. Szóval... nemtom. =D
Doug meg a kedvencem.
Ennyit mára, kedves naplóm! =)
Komment, ajánló, meg ami kell és élménybeszámoló a találkáról =D
Gyors leszek, mert dolog van. Ezen a héten is csak szinte aludni jártam haza. Mindig kikapcsolom hétfő reggel a gépem, miután megnéztem a napi időjárást, aztán Bene gépéről facebookolok egy húsz percet reggel. =D Ráadásul időjárás megnézése címszó alatt, amit néha elfelejtek. XD
Komment helyett - mert ugye azt a munkahelyemen nem lehet, hála az ezer éves IE-nek -:
Sakura: Nekem is Sirius az egyik kedvenc - a másik Remus -, s én sem bírtam feldolgozni, hogy megölte őt Rowling. A harmadik kötet nálam a legkedvencebb. =) A második nagyon nagy törés az volt, amikor meghalt Remus és a Weasley ikrek egyike. Hogy annak mi értelme volt, azt nem tudom és ezekért haragszom is az írónőre. Jó, persze ráfogható, hogy a háborúnak vannak halálos áldozatai, de könyörgöm...! Miért pont az ikrek egyike?! És miért pont Remus és Tonks, akik végre szerelembe estek és kicsi gyerekük volt?! Mindenki Harry halálát várta, erre túléli... Rowling jól megkutyulta a dolgokat. És nem biztos, hogy a sztori előnyére. De ez már a személyes véleményem. =)
Szerintem Rowling elő akarta készíteni a halálát, azért zárta be és tette teheteltenné, amitől persze Sirius begőzölt. Tudtuk, hogy a legfontosabb neki Harry, s hogy elvakultan meg akarja majd védeni, ha veszélybe került. Az ő halálával Rowling nagyon is átgondolta, mit akar. Harryt még elszántabbá és magányosabbá tenni. Egy mélypontot akart még Harry életébe, amit meg is teremtett, de nem csak az övébe. Sirius valahogy olyan karakter, akit mindenki szeret és a halálával súlyos árat fizetett a sztori, de én nagyon megértem, hogy megölte. Csak az egész halála annyira egyszerű és semmilyen. Azt vártam volna, hogy harcban rászór Bellatrix egy halálos átkot, vagy valami, de nem, átesik a halál függönyén. Ez annnyira... És pont ez a véletlen, észszerűtlen és egyszerű halál a legmegrázóbb nekem a történetben.
Újraolvasnám én is. Emlékszem, amikor az első kötet után megnéztük a filmet, ami életem első mozis élménye és valaki a rémülettől az ölembe borított egy adag popkornt, aztán mindenki onnan ette, hogy miután láttam, hogyan képzelte el Rowling Voldemortot, azt a részt, amikor a könyvben először megjelenik, rongyosra olvastam. Este, sokszor egymás után, újra és újra elolvastam, ahogy megjelent és egyszerűen nem bírtam megunni, annyira hatásos volt számomra a belépője, az aurája/kisugárzása. =D
Kishi: én kevés fanficet írok és olvasok, de a HP-kat én is előszeretettel fogyasztom. =) Kedvenc páros egyértelműen a Sirius-Remus, de szeretem a Sirius-James, James-Remus párosokat is, és már olvastam Enieltől rettenetesen jó Sirius-Regulus ficet is, azt nagyon tudom ajánlani. Ha jól emlékszem, százszavas és a LJ-jén van fenn. =) A legkegyetlenebb Siriusos fic, amit olvastam eddig, a Néma sikoly werewolfladytől, amiben Voldemort-Sirius párosítás van, és tényleg kegyetlen, de kegyetlen jó is. =) Viszont van még pár nagyon jó, Nari - Vicktorja, vagy az Ideje szárnyalnija, ezeket iszonyúan ajánlom. Nari a Merengőn is fenn van, nem csak a saját lapján, a World of Fantasyn található meg. =) Ha meg valami nagyon elmebetegre vágysz, valami nagyon durvára, akkor Neji - Human vivisection (Emberi élveboncolás). =) Engem levert a lábamról, de le is vett egyúttal. Szóval koppantam és mégsem éreztem rosszul magam. Bár egy ideig nagyon a depi felé hajlottam tőle. Neji írása azt hiszem, csak a saját lapján, az Üveggyöngyjátékon található meg.
Na és akkor az, amiről írni akartam:
A találkozó tegnap nagyon szipiszupi volt! =) Mind a ketten úgy indultunk neki, hogy hisztisek, fáradtak, nyűgösek vagyunk. Mondom magamban: akkor ez csak jó lehet. =D És igazam volt. ^^ Az új szoknyámban mentem, így a munkahelyemen is megcsodálhatták. Erősen gondolkodtam a nevén, de még nem jutott semmi eszembe. =/ De nem adom fel! =D
Ácsingóztam a Feneketlen tónál, néztem a kacsákat, a távolban emberek tűnnek fel. Integetni nem merek, mert ha nem a Tomi az egyik, akkor hülyének néznek, szóval állok és igyekszem sasszemmé alakítani a sajátom, hogy lássam, ki jön felém. Persze megérzésre kiszúrtam őt, de a biztonság kedvéért addig mozdulatlan maradtam, amíg nem integetett nekem. XD Aztán mondja, hogy nem vagyok érvényes, forduljak meg, mert ő meglepetésként akar érkezni a hátam mögül. Csakazértsenem. Így hát megkerült. =D Gondoltam, szívózom picit vele, forgok, ahogy próbál megkerülni, de aztán arra jutottam, nem rontom el az örömét. =) Szőrmeevős puszi, majd megbeszélés, hova megyünk, mit csinálunk. =D Tudni kell, hogy Bene teljesen be volt zsongva, szerette volna megismerni Tomit, meg egy csomó ötletet adott, hova mehetnénk. XD Kész volt nagyon a srác.
Végül a Gólem mellett döntöttünk. =D Azt hiszem, az arcokból ítélve, azt hitték, hogy mellékutakon járok és Tomival nem egészen baráti a kapcsolatom. Ezen úgy röhögtem, mert nekem van annyi eszem, hogy ha ilyesmit csinálnék, olyan helyre mennék, ahol nem ismernek. XD Szóval vicces volt, Bene is hívott, hogy van egy ilyen megérzése, hogy valaki azt hiszi, hogy a Tomival randizunk. =) Tominak nagyon tetszett a hely, a csilis csoki meg, amit kért, úgyszintén. =) Én kipróbáltam a narancsos-fahéjas csokit, ízlett is nagyon, meg elfogyasztottam egy cookiet, Benének pedig vettem pár darab diannás cukrot, mert azt nagyon szereti. =) Egy idő múlva felmentünk hozzánk, így megismerhette Tomit az egész társaság. Sajnos nem sikerült meglepni Benét, mert ugye kóddal nyitottam ajtót - kulcs híján - és a csipogás elárult. De örült, s ez a lényeg. =D Megmutattam Tominak a kupis kis hajlékunk, aztán belevetettük magunkat a gyurmaművek és gyurmakészítés, majd az életünk fényképei világába. =) Kapott is Hanatól egy akkor készült kekszet, amin hab és eprek és cukorka volt. Nagyon-nagyon szuperjó munka, Hana meg bénának meri nevezni magát. Ilyenkor ingerem van kokit nyomni a fejére. =D Tomi teljesen odavolt, mondta is, hogy a telefonjára fogja tenni a kis csecsebecsét. =) És ebben az esetben a "Fogyaszd egészséggel." egészen mókás volt. =D Szépen kikísértük őt a villamoshoz, Bene jól meglepődött, hogy puszival köszönt el tőle, én meg úgy vigyorogtam rajta, mint a vadalma. =D
Ma még munka, elég sok, aztán fogorvos, s ha hazértem a kínzatásról, akkor már csak jó vár rám hétfőig. =) Nem mintha a munka nem lenne jó, vagy a munkahelyen lenni. =D Az egyik "srác" (nekem nem minden ötven év alatti pasi srác, mint Benének) mondta, hogy "Azt szeretem ebben a lányban, hogy az apró dolgoknak jobban tud örülni, mint a nagyoknak. Sokat tanulhatnánk tőle.", én meg elbújtam a kezeim mögé. XD Úgy szeretem őt is! =) Remélem, ő is és a legidősebb "hordófiú" is lesz, mert hozok házi készítésű süteményt, utóbbi "kérésére", s szeretnék belőle nekik is adni. =D
Sok puszi, megyek dolgozni. =)
Komment helyett - mert ugye azt a munkahelyemen nem lehet, hála az ezer éves IE-nek -:
Sakura: Nekem is Sirius az egyik kedvenc - a másik Remus -, s én sem bírtam feldolgozni, hogy megölte őt Rowling. A harmadik kötet nálam a legkedvencebb. =) A második nagyon nagy törés az volt, amikor meghalt Remus és a Weasley ikrek egyike. Hogy annak mi értelme volt, azt nem tudom és ezekért haragszom is az írónőre. Jó, persze ráfogható, hogy a háborúnak vannak halálos áldozatai, de könyörgöm...! Miért pont az ikrek egyike?! És miért pont Remus és Tonks, akik végre szerelembe estek és kicsi gyerekük volt?! Mindenki Harry halálát várta, erre túléli... Rowling jól megkutyulta a dolgokat. És nem biztos, hogy a sztori előnyére. De ez már a személyes véleményem. =)
Szerintem Rowling elő akarta készíteni a halálát, azért zárta be és tette teheteltenné, amitől persze Sirius begőzölt. Tudtuk, hogy a legfontosabb neki Harry, s hogy elvakultan meg akarja majd védeni, ha veszélybe került. Az ő halálával Rowling nagyon is átgondolta, mit akar. Harryt még elszántabbá és magányosabbá tenni. Egy mélypontot akart még Harry életébe, amit meg is teremtett, de nem csak az övébe. Sirius valahogy olyan karakter, akit mindenki szeret és a halálával súlyos árat fizetett a sztori, de én nagyon megértem, hogy megölte. Csak az egész halála annyira egyszerű és semmilyen. Azt vártam volna, hogy harcban rászór Bellatrix egy halálos átkot, vagy valami, de nem, átesik a halál függönyén. Ez annnyira... És pont ez a véletlen, észszerűtlen és egyszerű halál a legmegrázóbb nekem a történetben.
Újraolvasnám én is. Emlékszem, amikor az első kötet után megnéztük a filmet, ami életem első mozis élménye és valaki a rémülettől az ölembe borított egy adag popkornt, aztán mindenki onnan ette, hogy miután láttam, hogyan képzelte el Rowling Voldemortot, azt a részt, amikor a könyvben először megjelenik, rongyosra olvastam. Este, sokszor egymás után, újra és újra elolvastam, ahogy megjelent és egyszerűen nem bírtam megunni, annyira hatásos volt számomra a belépője, az aurája/kisugárzása. =D
Kishi: én kevés fanficet írok és olvasok, de a HP-kat én is előszeretettel fogyasztom. =) Kedvenc páros egyértelműen a Sirius-Remus, de szeretem a Sirius-James, James-Remus párosokat is, és már olvastam Enieltől rettenetesen jó Sirius-Regulus ficet is, azt nagyon tudom ajánlani. Ha jól emlékszem, százszavas és a LJ-jén van fenn. =) A legkegyetlenebb Siriusos fic, amit olvastam eddig, a Néma sikoly werewolfladytől, amiben Voldemort-Sirius párosítás van, és tényleg kegyetlen, de kegyetlen jó is. =) Viszont van még pár nagyon jó, Nari - Vicktorja, vagy az Ideje szárnyalnija, ezeket iszonyúan ajánlom. Nari a Merengőn is fenn van, nem csak a saját lapján, a World of Fantasyn található meg. =) Ha meg valami nagyon elmebetegre vágysz, valami nagyon durvára, akkor Neji - Human vivisection (Emberi élveboncolás). =) Engem levert a lábamról, de le is vett egyúttal. Szóval koppantam és mégsem éreztem rosszul magam. Bár egy ideig nagyon a depi felé hajlottam tőle. Neji írása azt hiszem, csak a saját lapján, az Üveggyöngyjátékon található meg.
Na és akkor az, amiről írni akartam:
A találkozó tegnap nagyon szipiszupi volt! =) Mind a ketten úgy indultunk neki, hogy hisztisek, fáradtak, nyűgösek vagyunk. Mondom magamban: akkor ez csak jó lehet. =D És igazam volt. ^^ Az új szoknyámban mentem, így a munkahelyemen is megcsodálhatták. Erősen gondolkodtam a nevén, de még nem jutott semmi eszembe. =/ De nem adom fel! =D
Ácsingóztam a Feneketlen tónál, néztem a kacsákat, a távolban emberek tűnnek fel. Integetni nem merek, mert ha nem a Tomi az egyik, akkor hülyének néznek, szóval állok és igyekszem sasszemmé alakítani a sajátom, hogy lássam, ki jön felém. Persze megérzésre kiszúrtam őt, de a biztonság kedvéért addig mozdulatlan maradtam, amíg nem integetett nekem. XD Aztán mondja, hogy nem vagyok érvényes, forduljak meg, mert ő meglepetésként akar érkezni a hátam mögül. Csakazértsenem. Így hát megkerült. =D Gondoltam, szívózom picit vele, forgok, ahogy próbál megkerülni, de aztán arra jutottam, nem rontom el az örömét. =) Szőrmeevős puszi, majd megbeszélés, hova megyünk, mit csinálunk. =D Tudni kell, hogy Bene teljesen be volt zsongva, szerette volna megismerni Tomit, meg egy csomó ötletet adott, hova mehetnénk. XD Kész volt nagyon a srác.
Végül a Gólem mellett döntöttünk. =D Azt hiszem, az arcokból ítélve, azt hitték, hogy mellékutakon járok és Tomival nem egészen baráti a kapcsolatom. Ezen úgy röhögtem, mert nekem van annyi eszem, hogy ha ilyesmit csinálnék, olyan helyre mennék, ahol nem ismernek. XD Szóval vicces volt, Bene is hívott, hogy van egy ilyen megérzése, hogy valaki azt hiszi, hogy a Tomival randizunk. =) Tominak nagyon tetszett a hely, a csilis csoki meg, amit kért, úgyszintén. =) Én kipróbáltam a narancsos-fahéjas csokit, ízlett is nagyon, meg elfogyasztottam egy cookiet, Benének pedig vettem pár darab diannás cukrot, mert azt nagyon szereti. =) Egy idő múlva felmentünk hozzánk, így megismerhette Tomit az egész társaság. Sajnos nem sikerült meglepni Benét, mert ugye kóddal nyitottam ajtót - kulcs híján - és a csipogás elárult. De örült, s ez a lényeg. =D Megmutattam Tominak a kupis kis hajlékunk, aztán belevetettük magunkat a gyurmaművek és gyurmakészítés, majd az életünk fényképei világába. =) Kapott is Hanatól egy akkor készült kekszet, amin hab és eprek és cukorka volt. Nagyon-nagyon szuperjó munka, Hana meg bénának meri nevezni magát. Ilyenkor ingerem van kokit nyomni a fejére. =D Tomi teljesen odavolt, mondta is, hogy a telefonjára fogja tenni a kis csecsebecsét. =) És ebben az esetben a "Fogyaszd egészséggel." egészen mókás volt. =D Szépen kikísértük őt a villamoshoz, Bene jól meglepődött, hogy puszival köszönt el tőle, én meg úgy vigyorogtam rajta, mint a vadalma. =D
Ma még munka, elég sok, aztán fogorvos, s ha hazértem a kínzatásról, akkor már csak jó vár rám hétfőig. =) Nem mintha a munka nem lenne jó, vagy a munkahelyen lenni. =D Az egyik "srác" (nekem nem minden ötven év alatti pasi srác, mint Benének) mondta, hogy "Azt szeretem ebben a lányban, hogy az apró dolgoknak jobban tud örülni, mint a nagyoknak. Sokat tanulhatnánk tőle.", én meg elbújtam a kezeim mögé. XD Úgy szeretem őt is! =) Remélem, ő is és a legidősebb "hordófiú" is lesz, mert hozok házi készítésű süteményt, utóbbi "kérésére", s szeretnék belőle nekik is adni. =D
Sok puszi, megyek dolgozni. =)
Fanfic ajánló
Pont azt hozta, amit Rowlingtól is vártam, hogy Harry meghal a végén. Persze az nem akkora happy end, meg ilyesmi, de valahogy így éreztem igazságosnak. Na mindegy.
A történet felkerült Merengőre Ideje szárnyalni címmel. Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik nem Snarry rajongók. Az a mélység, ami a ficben van... és ahogy Nari a nyelvezetét megalkotta...
Nagyon meghatódtam. =) Az valahogy szokványos nekem, hogy másoknak írok. Narinak egész sokat írtam már például. Nari néha ír nekem. De azt hiszem, ez az egyik legszebb, amit kaptam. Vagy csak túl elfogult vagyok. Sokáig nem tudtam megszólalni.
Köszönöm, Narim! <3
A kép Yukipon műve. A kedvenc HP fanartolóm ő, véletlenül akadtam rá a Devin a galériájára, de rettentően reméltem, hogy Nari remekművéhez találok megfelelő képet. És találtam. =)
Úgyhogy Yukiponnak is szeretném megköszönni ezt a képet.