Jól sikerült események

Lehet, hogy a dolgok múlandóbbak, mint hittem. Vagy eddig csupán nem akartam ezt tudomásul venni? Nem is tudom... talán nem is számít. A napok úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, mikor mi történik. Múlt szerdán pokolira lebetegedtem, szerintem megfáztam a klímától, ami nélkül a többiek nem bírnak élni angolon, én pedig színtisztán gyűlölöm. Mindenem fájt deréktól felfelé, fáztam, fújtam az orrom, köhögtem, alig kaptam levegőt, fáradt és nyűgös voltam, Nick ráadásul rohadtul meg is bántott, úgyhogy még bőgtem is. Pedig a legszorgalmasabb napom volt, három fontos nyelvtani kérdést is felhoztam, közülük az egyikkel észrevettem a tankönyvben egy hibát. Mindegy, miután lenyugodtam, már nem számított a dolog, csak akkor erősen gyomron vágott. Hazajöttem a legnagyobb melegben úgy, hogy szinte rázott a hideg, alig bírtam vonszolni magam a fájdalomtól úgy, hogy már vettem be fájdalomcsillapítót is, mondtam mamának, hogy próbálok életben maradni, eljöttem a szobába levetkőzni, azzal lefeküdtem és órákig aludtam ugyanabban a kilapított béka pózban. Estefelé jöttek apuék, kimentem köszönni nekik, de nem nagyon foglalkoztak velem, mama csinált kamillateát, ettem némi süteményt, utána visszafeküdtem. Másnap nem mentem suliba, hogy tudjak pihenni és meglegyünk időre a meglepetés lánybúcsúra készülő süteményekkel. Feladatot is vállaltam be, azt is este csináltam meg, hogy másnap Nana ki tudja nyomtatni, pénteken meg suli után befejeztük mamával a süteményeket.

A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D

Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.

Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.

Lehet, hogy sosem bocsátom meg, mert túlságosan szerettelek

I’ve faced myself

To cross out what I’ve become

Erase myself

And let go of what I’ve done

 

What I’ve done

Forgiving what I’ve done

Hullámzás, mi a fejed búbjáig betakar

Remekjó pályázatok kerültek megint fel az internet végtelen hirdetőtáblájára. Már elkezdődött a Marvel Kihívás alkotási szakasza (HITM - Hero in the maze), amire jelentkeztem, bár mivel kiírt az Univerzum Alkotócsoport egy LMBTQ+ novellapályázatot és meghirdetett Atlantic Press Könyvkiadó egy nőknek szóló regénypályázatot, valahol bánom is, hogy jelentkeztem rá, pedig azonnal négy ötletem is lett, hiába nem írtam még sosem Marvel fanficet. Ezen felül ugye most kezdtem el foglalkozni újra a bloggal, még rengeteg tennivaló van itthon is, úgyhogy... *blugy*

Ma reggel meghalt egy volt kollégánk, akit nagyon kedveltünk, holnap pedig Chester halálának első évfordulja lesz.

Találkozás a régi egeremmel

Tegnap újra találkoztunk Vikivel. Annnnyira tipikusan mi vagyunk, basszus! Írta, hogy késik, ezért gondoltam, ráérek, szép nyugiban elmentem pisilni, majd olvastam az üzenetét, hogy találkozhatunk a Kálvinon is akár és hogy ő már a metrón van. Leokéztam, majd rákapcsoltam a sebességre, az angolos osztálytársaim mellett is elsüvítettem, mire megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy japán mesefigura, ami tök tetszett. Odaértem, addigra Viki írta, hogy bement a gyógyszertárba, én meg röhögve, hogy jó, de az hol van. Közlekedésben annyira funkcionális tudok lenni, hogy azt tudom, hol van és hogy jutok oda, amit keresek, minden más kimarad nekem. Végül úgy találtuk meg egymást, hogy beállt az OTP elé és küldött egy fotót is róla, hogy néz ki maga az épület. X"D Aztán persze nekiálltunk beszélgetni, rameneztünk a kedvenc helyemen, rengeteget röhögtünk, majd úgy búcsúztunk, hogy jövő nyáron a szülinapomon retrózhatnánk és másik két barátnőnkkel sátrazni kéne a kertbe. Ennek az a sztorija, hogy mikor gyerekek voltunk, a nagymamámnál sátoroztunk a kertben egy hétig a szülinapom miatt két vagy három évben is, és oltári jól éreztük magunkat, főleg, mert rengeteg hülyeséget csináltunk kezdve az almák háborújával, a kutyákkal való sátorban együttalvással egészen addig, hogy elcsavarogtunk titokban a tóhoz, vagy eltévedtünk Bia újépítésű részein és akkoriban még nem volt mobil... Szerintem 30 évesen fun lenne ismételni. X"D Majd ma írtam Vikinek, hogy amúgy megint elfelejtettünk fotót csinálni, pedig mindig akartunk, ő meg azzal válaszolt, hogy selfiebotot is hozott pont emiatt. Csak ennyire vagyunk tökfejek. X"D És ez így nagyon jó.

A nyaralás egyelőre leszervezve, bár remélem, azon kívül is megyünk Krisszel, illetve én szeretnék strandolni is. Nem tudom, mikor, meg előbb jó lenne venni már végre egy szép fürdőruhát... Már nagyon púpon vagyok, hogy minden rohadt napom a "Do it! Do it!" jegyében telik, hétvégén az itthoni melók közti sziesztában úgy bealszom, hogy fel se bírok utána kelni, mellette meg halálra idegel, hogy csak ezzel lehet haladni, másra, egymásra nincs idő.

Visszatérés

Olyan rég jártam erre, olyan rég nem használtam Bloggert, pedig ez tetszett a legjobban ez eddig próbált lehetőségek közül. Igazából rájöttem, hogy komolyan zavar, hogy szét van tördelve témákra a blog, mind nagyon jól néz ki, de másmilyen, s elment emiatt a kedvem a blogolástól, csak nagyon sokáig ez a tény nem realizálódott bennem, illetve időm sem volt lepötyögni, mi történt velem. Az elmúlt négy év rengeteg változást hozott, gyakorlatilag a barátaim és ismerőseim 98%-a eltűnt mellőlem, inkább azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel a Budapestre költözésem előtt lettünk barátok, ráadásul majdnem egy hónapja visszaköltöztem Biatorbágyra, méghozzá a nagymamámhoz és a párommal - aki nem ugyanaz, mint akiről korábban írtam.

Őrült sok mindent kell még feltennem (mivel egyesíteni szeretném a blogokat, aztán a részeket törölni) és elmesélnem, mert Ákossal lezártuk az újpyarrszentesi kalandsorozatot, majd indítottunk egy újat, mely Rejtvélypart krónikái címet viseli, Robival elindult (és le is zárult részemről) Theneza sztorija. Ami nem várható a blogon a továbbiakban, azok a filmértékelések, mert ezeket Snitten gyűjtöm, könyvértékelések, mert azokat Molyon gyűjtöm. BJD fronton három éve nem voltam aktív, ezen szeretnék majd változtatni, a loli viszont jóformán kikopott az életemből, de még nincs eldöntve, mi lesz vele. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék visszatérni a normális blogoláshoz, az ömlengős, mindent elmesélős fajtához, mert jólesik így lejegyezni az életemet. Biztos lesz szó a projektjeimről, esetleg eredményeimről, illetve elkezdtem egy leltározást végezni az írásaim között, és amelyekkel nem voltam túl szigorú vagy kifejezetten a büszkeségi falam ékei lehetnének, már olvashatóak. Elvétve publikálok Polc.hu-n, Wattpadon és Merengőn, de mindig itt lesz fent először egy-egy sztori, és természetesen itt lesz fenn az összes, úgyhogy érdemes lesz követni.

Mivel felteszem ide a korábbi, más felületeken megjelent posztjaimat, ezért visszafelé is lesz frissítés. Igyekszem figyelni rá, hogy egy-egy információ ne legyen meg kétszer, de nem biztos, hogy mindig összejön, mindenesetre Thenezáról és a sztorijaimról lehet olvasni a múltban is.