1.) Nyugalom, béke, szeretet, csend.
2.) Ha a 24-ét együtt töltenénk Benével. Szeretném, ha együtt csinálnánk valami kaját, mert az nagyon tetszene.
3.) Ha nagyjából teljesen kihúzhatnám magam az ajándékozásosdiból.
4.) Ha Anya meg tudna vendégelni minket.
5.) Ha nem lenne hatalmas veszekedés abból, hogy csak a két ünnep közötti időben látogatnánk le Bene szüleihez.
Nem is nagyon vágyom másra, azt hiszem.
30/4 - Tíz kedvenc karácsonyi ételem/italom
1.) A legnagyobb kedvencem, amit csak karácsonykor készített a nagymamám, az a kapros öntet. Valami borzasztó egyszerű cucc, tejfölbe só, bors és kapor, ha jól emlékszem, de mindig csak karácsonykor került az asztalra és borzasztóan szeretem.
2.) Sült oldalas. Anya isteni sültje nem hiányozhat az asztalról.
3.) Párolt káposzta. Elég ritkán van nálunk, karácsonykor viszont nem hiányozhat.
4.) Mézeskalács.
5.) Húsleves. Mamáé és Anyáé is favorit, bár Anya újabban brokkolikrémlevest csinál.
6.) Krumplisaláta.
7.) Cseresznyebefőtt.
8.) Tiramisu
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;
2.) Sült oldalas. Anya isteni sültje nem hiányozhat az asztalról.
3.) Párolt káposzta. Elég ritkán van nálunk, karácsonykor viszont nem hiányozhat.
4.) Mézeskalács.
5.) Húsleves. Mamáé és Anyáé is favorit, bár Anya újabban brokkolikrémlevest csinál.
6.) Krumplisaláta.
7.) Cseresznyebefőtt.
8.) Tiramisu
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;
30/3 - Tíz dolog, amit nem szeretek a karácsonyban
1.) Rohanás és idegeskedés. Ilyenkor mindenki kapkod, hogy beszerezze az ajándékokat, megvegye az ünnepi ebédhez valókat, és ez tök kiakaszt. Mindenki ideges, gyorsan hajba kapnak az emberek, mert mindenkin nagy teherként jelentkezik a karácsony jövetele és jelenléte.
2.) Kötelezettségérzés.
3.) Versengés. Kinek nagyobb a fája, ki tud drágább vagy több vagy jobb ajándékot adni, kinél gazdagabb a teríték, ki mennyi embert tud megvendégelni, ..... -_-"
4.) Veszekedés, egyet nem értés. A karácsony váltja ki a legtöbb stresszt, bizonyítási vágyat és ettől totál begőzölnek az emberek, mindenki mást akar, nem hajlandó engedni, kompromisszumot kötni, megy a szervezkedés, satöbbi. Igazából cseppet sem szól a nagyon hangoztatott szeretetről, mert épp csak nem ölik meg egymást az emberek karácsonykor. A környezetemben legalábbis ez dominál.
5.) Sosincs olyan csomagolópapír, amilyet keresek. XD Régen olyan szépek voltak...
6.) Én imádom, hogy hatalmas lakoma van, azt viszont már kevésbé, hogy nem tudok még többet enni. XD Mivel szép sorjában jönnek az újabbnál újabb fogások, mindig megkívánom a következőt és van egy mennyiség, mi után már csak sóvárgok, hogy Demegenném!, csak nincs hova magamba pakolni. Az eltelítettség érzése is számomra pozitív - belül tényleg farkas vagyok... =D
7.) Ajándékok, ajándékátadás, ajdánékmegkapás, ajándékbontás. Nekem az volt határozottan pozitív, hogy a Secret Santa alapvető szabálya az, hogy karácsonykor, a kis magányunkban, az átadás-megkapás kellemetlenkedését kikerülve, nyugodtan és őszintén bonthatom ki az ajándékaimat. Mindig utáltam, hogy miközben elvagyok a csomagolópapírral, rám szegeződnek a szempárok, hogy örülök-e és mennyire annak, amit kaptam. Sokadlanos, mit rejt a csomagolópapír, ha a szándék jó volt, a csomagolás szép, stb.
8.) Halszag. Bár idén már kimarad. Még a végén hiányozni fog a mama halászléje az asztalról. Tavaly sem volt, mert keresztanyu máshogy szervezte meg a karácsonyt, nagyon ügyetlenül, de tavaly ilyenkor még élt a mama. Egyébként nem szeretem a halat. Nagyon nem.
9.) Hogy az üzletek már egy hónappal karácsony előtt kirakják a karácsonyi cuccokat.
10.) Rossz szaloncukrok.
2.) Kötelezettségérzés.
3.) Versengés. Kinek nagyobb a fája, ki tud drágább vagy több vagy jobb ajándékot adni, kinél gazdagabb a teríték, ki mennyi embert tud megvendégelni, ..... -_-"
4.) Veszekedés, egyet nem értés. A karácsony váltja ki a legtöbb stresszt, bizonyítási vágyat és ettől totál begőzölnek az emberek, mindenki mást akar, nem hajlandó engedni, kompromisszumot kötni, megy a szervezkedés, satöbbi. Igazából cseppet sem szól a nagyon hangoztatott szeretetről, mert épp csak nem ölik meg egymást az emberek karácsonykor. A környezetemben legalábbis ez dominál.
5.) Sosincs olyan csomagolópapír, amilyet keresek. XD Régen olyan szépek voltak...
6.) Én imádom, hogy hatalmas lakoma van, azt viszont már kevésbé, hogy nem tudok még többet enni. XD Mivel szép sorjában jönnek az újabbnál újabb fogások, mindig megkívánom a következőt és van egy mennyiség, mi után már csak sóvárgok, hogy Demegenném!, csak nincs hova magamba pakolni. Az eltelítettség érzése is számomra pozitív - belül tényleg farkas vagyok... =D
7.) Ajándékok, ajándékátadás, ajdánékmegkapás, ajándékbontás. Nekem az volt határozottan pozitív, hogy a Secret Santa alapvető szabálya az, hogy karácsonykor, a kis magányunkban, az átadás-megkapás kellemetlenkedését kikerülve, nyugodtan és őszintén bonthatom ki az ajándékaimat. Mindig utáltam, hogy miközben elvagyok a csomagolópapírral, rám szegeződnek a szempárok, hogy örülök-e és mennyire annak, amit kaptam. Sokadlanos, mit rejt a csomagolópapír, ha a szándék jó volt, a csomagolás szép, stb.
8.) Halszag. Bár idén már kimarad. Még a végén hiányozni fog a mama halászléje az asztalról. Tavaly sem volt, mert keresztanyu máshogy szervezte meg a karácsonyt, nagyon ügyetlenül, de tavaly ilyenkor még élt a mama. Egyébként nem szeretem a halat. Nagyon nem.
9.) Hogy az üzletek már egy hónappal karácsony előtt kirakják a karácsonyi cuccokat.
10.) Rossz szaloncukrok.
Statisztikák újra
Chimmel egyik kommentben a blogján beszéltük, hogy mi olyanok vagyunk, hogy minden kommentre szeretünk válaszolni, szeretjük is, ha van, mire, satöbbi és megemlítettük a legtöbb komment kategóriáját. =) Nos, az én rekordom a 21 darab hozzászólás és ehhez a bejegyzéshez jött ennyi. =)
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Múzeumok éjszakája
A következő bejegyzés egy erősen csonkos élménybeszámoló június 25-ről, amit végül valamilyen oknál fogva nem fejeztem be, de mikor átnéztem a blogbejegyzéseimet, nem volt szívem törölni, ezért most került kitételre. Októberre is kikerült egy ilyen post, az a képek miatt.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
30/2 - Tíz dolog, amit imádok a karácsonyban
1.) Fenyőillat.
2.) Minden fényárban úszik. Különös kedvenceim éjszaka a fák látványa. *,*
3.) Finom ételek és sütemények. Összefut a nyálam, ha csak rágondolok...
4.) Szaloncukor és mézeskalács.
5.) Kirakodóvásárok.
6.) A karácsonyfák.
7.) Azt imádom, mikor benézek egy ablakon este és látom, hogy virít egy karácsonyfa és mozgolódnak bent a szobában az emberek. Nem szoktam kukkolni, de amikor bepillantok egy ablakon, mindig tök jó érzés fog el. =D
8.) Szép terítés.
Több nem jut eszembe. =/
2.) Minden fényárban úszik. Különös kedvenceim éjszaka a fák látványa. *,*
3.) Finom ételek és sütemények. Összefut a nyálam, ha csak rágondolok...
4.) Szaloncukor és mézeskalács.
5.) Kirakodóvásárok.
6.) A karácsonyfák.
7.) Azt imádom, mikor benézek egy ablakon este és látom, hogy virít egy karácsonyfa és mozgolódnak bent a szobában az emberek. Nem szoktam kukkolni, de amikor bepillantok egy ablakon, mindig tök jó érzés fog el. =D
8.) Szép terítés.
Több nem jut eszembe. =/
30/1. - November 24-e. Pontosan egy hónap van karácsonyig. Mit jelent ez neked?
Pont a napokban gondolkodtam el, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Nem rég volt csak január, s máris július lett, most meg már csak harminc nap van karácsonyig, az év végéig. Meglepő, mennyire rugalmas az időfolyam, néha milyen lassan vánszorognak a másodpercek is tovább, míg máskor meglódulnak az órák, mint a megijesztett vadlovak. Szeretném, nyilván nem egyedül, felcserélni néha, mikor teljen gyorsan és mikor lassuljon le az idő, de sajnos nincs befolyásom rá. Annyiszor mondtam már, hogy kellene nekem egy időnyerő... és még mindig nem találta fel senki. =)
Mit jelent nekem, hogy pontosan egy hónap van karácsonyig? Engem ijedelemmel tölt el, mivel még mindig utálom az ünnepeket. Igazából erre jöttem rá, hogy minden ünneplést utálok, a születésnapot, a karácsonyt, a névnapozást, … Nyűg és kötelezettség. És azon gondolkodom, hogyan lehetne kivonni magam a mókuskerékből. Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem!
Mindenesetre ugye be vagyok rezelve, hogy jön a karácsony, a nagy ajándékozás és a legtöbb esetben halvány sejtelmem sincs, kit mivel lehetne meglepni. Mindig valami apró kis kedvességre vágyom, amivel megajándékozhatom a szeretteimet, valamire, amit nem ítélnek feleslegesnek, ami kifejezi, amit érzek és engem tükröz, de nekik való. Nyilván egy kézzel készített ajándék ilyen, de mostanában nem vagyok valami kreatív. Egy hónapja tervezgetem, kinek mit lehetne, minek örülne, jött a Secret Santa is, de idén kimaradok belőle. Nem csak azért, mert nem jelentkeztem, hanem azért, ami miatt végülis nem adtam le a jelentkezésem, pedig összeírtam nagyjából a „kártyámat”: nem akarok karácsonyozni. Minden évben rettegéssel tölt el ez az ünnep, de komolyan. Belegondolok, hogy Bene családjához is menni kéne valamikor, Anyuhoz mindenképp szeretnék menni és nagyon megbántanám a nagyanyámat is, ha idén nem vigyorognék a családi ebéden, és akkor még nem is tartok ott, hogy halvány lila sejtelmem sincs, mivel lepjem meg Anyut, a tesómat, aput, és a mamát. Hát ez a nagy harci helyzet. =)
Mint minden évben. De az idei azért mégiscsak más lesz: 24-én kettecskén leszünk Benével. Már korábban megbeszéltük, bár fixre még nem állapodtunk meg benne, de hogy én 24-én sehova se megyek a jó meleg kis Kuckónkból, abban tutira biztos lehet. Nálunk (mármint a szülői hagyományaim szerint) a 24-e a családé, márpedig mi már egy új családot képviselünk. Nem tudom, ehhez Bene rokonsága mit fog szólni, mekkora hiszti lesz belőle, de bevallom, halálosan félek ettől. Náluk semmi se egyszerű, szinte alig tudnak valamiben is megállapodni, mert mindenki mást akar, nem igazán hajlanak kompromisszumokra, de bezzeg odadörgölik a másik orra alá, ha valami nem úgy lett, ahogy ők akarták. Mind szétfele húznak és ez borzasztóan megvisel. Évekig hallgathattam 24-én, ahogy a szüleim veszekszenek, vagy nézhettem a sértődött-dühös képüket, aztán az elmúlt pár évben meg lementem Veszprém megye közepére, hogy ordítozzanak a fejem felett, ugráltassanak és semmi se legyen úgy jó, ahogy van. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Félek, hogy harcolnom kell majd Benével, hogy a Kuckóban maradjunk. Ez a legerősebb most bennem. Én nem akarok és nem is fogok sehova menni, és ahogy ismerem magam, nem fogom megállítani őt sem, sőt, még el is küldöm, hogy menjen a francba, ha nem ért velem egyet és vissza se jöjjön – vagyis nagyjából csinálom azt, amit minden évben utálok a karácsonyban. Így kanyarodik vissza a kígyó, hogy a saját farkába harapjon.
Egyébként sem karácsonyi hangulatom nincs még, sem nem jutottam el oda, hogy belegondoljak, mit szeretnék karácsonyra. Mivel nálunk ez minden évben a kínszenvedések kezdete volt, hogy a szüleim megkérdezték, mit kérek karácsonyra, mindig nehéz szülés volt. Nem lehet túl drága, mert morognak, de nem is lehet valami apróság, mert ez mégiscsak karácsony... Fúdefúh! Most ráadásul úgy vagyok vele, hogy olvasni szeretek, csak annyira tele van a fejem ihlettel, hogy nem tudok, tehát könyvet felesleges lenne kérnem. Amire rá vagyok kattanva, az idén a ruha, viszont azt többnyire jobban szeretem magam megvenni, mert az a biztos. De valahogy hiába néztem a butikokat és a netet, nem találtam semmit, ami illeszkedik az elképzeléseimhez, tetszik is és jó is rám, szóval ez duplán rázós ügy. Nem mellesleg egyébként immár eljutott Bene családja oda, hogy idegbajt kapnak a lolitaságomtól, holott csak dolgozni járok jóformán farmerban, de ez is változó, van, hogy egy héten kétszer látnak rajtam farmert az emberek és egyébként loliban vagyok, van, hogy nem veszem fel a „nagy szoknyáimat”. Kedvfüggő és persze annak is a függvénye, hogy milyen programra vagyok hivatalos, mennyi időm van reggel öltözködni, meg ilyenek.
Időnyerőt kérek, na. =D
Amúgy nagyon gáz, de folyamatosan azon gondolkodom, kinek van születésnapja novemberben, vagy milyen fontos nap van ebben a hónapban. XD Fogalmam sincs, mit hiányolok. XD
Mit jelent nekem, hogy pontosan egy hónap van karácsonyig? Engem ijedelemmel tölt el, mivel még mindig utálom az ünnepeket. Igazából erre jöttem rá, hogy minden ünneplést utálok, a születésnapot, a karácsonyt, a névnapozást, … Nyűg és kötelezettség. És azon gondolkodom, hogyan lehetne kivonni magam a mókuskerékből. Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem!
Mindenesetre ugye be vagyok rezelve, hogy jön a karácsony, a nagy ajándékozás és a legtöbb esetben halvány sejtelmem sincs, kit mivel lehetne meglepni. Mindig valami apró kis kedvességre vágyom, amivel megajándékozhatom a szeretteimet, valamire, amit nem ítélnek feleslegesnek, ami kifejezi, amit érzek és engem tükröz, de nekik való. Nyilván egy kézzel készített ajándék ilyen, de mostanában nem vagyok valami kreatív. Egy hónapja tervezgetem, kinek mit lehetne, minek örülne, jött a Secret Santa is, de idén kimaradok belőle. Nem csak azért, mert nem jelentkeztem, hanem azért, ami miatt végülis nem adtam le a jelentkezésem, pedig összeírtam nagyjából a „kártyámat”: nem akarok karácsonyozni. Minden évben rettegéssel tölt el ez az ünnep, de komolyan. Belegondolok, hogy Bene családjához is menni kéne valamikor, Anyuhoz mindenképp szeretnék menni és nagyon megbántanám a nagyanyámat is, ha idén nem vigyorognék a családi ebéden, és akkor még nem is tartok ott, hogy halvány lila sejtelmem sincs, mivel lepjem meg Anyut, a tesómat, aput, és a mamát. Hát ez a nagy harci helyzet. =)
Mint minden évben. De az idei azért mégiscsak más lesz: 24-én kettecskén leszünk Benével. Már korábban megbeszéltük, bár fixre még nem állapodtunk meg benne, de hogy én 24-én sehova se megyek a jó meleg kis Kuckónkból, abban tutira biztos lehet. Nálunk (mármint a szülői hagyományaim szerint) a 24-e a családé, márpedig mi már egy új családot képviselünk. Nem tudom, ehhez Bene rokonsága mit fog szólni, mekkora hiszti lesz belőle, de bevallom, halálosan félek ettől. Náluk semmi se egyszerű, szinte alig tudnak valamiben is megállapodni, mert mindenki mást akar, nem igazán hajlanak kompromisszumokra, de bezzeg odadörgölik a másik orra alá, ha valami nem úgy lett, ahogy ők akarták. Mind szétfele húznak és ez borzasztóan megvisel. Évekig hallgathattam 24-én, ahogy a szüleim veszekszenek, vagy nézhettem a sértődött-dühös képüket, aztán az elmúlt pár évben meg lementem Veszprém megye közepére, hogy ordítozzanak a fejem felett, ugráltassanak és semmi se legyen úgy jó, ahogy van. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Félek, hogy harcolnom kell majd Benével, hogy a Kuckóban maradjunk. Ez a legerősebb most bennem. Én nem akarok és nem is fogok sehova menni, és ahogy ismerem magam, nem fogom megállítani őt sem, sőt, még el is küldöm, hogy menjen a francba, ha nem ért velem egyet és vissza se jöjjön – vagyis nagyjából csinálom azt, amit minden évben utálok a karácsonyban. Így kanyarodik vissza a kígyó, hogy a saját farkába harapjon.
Egyébként sem karácsonyi hangulatom nincs még, sem nem jutottam el oda, hogy belegondoljak, mit szeretnék karácsonyra. Mivel nálunk ez minden évben a kínszenvedések kezdete volt, hogy a szüleim megkérdezték, mit kérek karácsonyra, mindig nehéz szülés volt. Nem lehet túl drága, mert morognak, de nem is lehet valami apróság, mert ez mégiscsak karácsony... Fúdefúh! Most ráadásul úgy vagyok vele, hogy olvasni szeretek, csak annyira tele van a fejem ihlettel, hogy nem tudok, tehát könyvet felesleges lenne kérnem. Amire rá vagyok kattanva, az idén a ruha, viszont azt többnyire jobban szeretem magam megvenni, mert az a biztos. De valahogy hiába néztem a butikokat és a netet, nem találtam semmit, ami illeszkedik az elképzeléseimhez, tetszik is és jó is rám, szóval ez duplán rázós ügy. Nem mellesleg egyébként immár eljutott Bene családja oda, hogy idegbajt kapnak a lolitaságomtól, holott csak dolgozni járok jóformán farmerban, de ez is változó, van, hogy egy héten kétszer látnak rajtam farmert az emberek és egyébként loliban vagyok, van, hogy nem veszem fel a „nagy szoknyáimat”. Kedvfüggő és persze annak is a függvénye, hogy milyen programra vagyok hivatalos, mennyi időm van reggel öltözködni, meg ilyenek.
Időnyerőt kérek, na. =D
Amúgy nagyon gáz, de folyamatosan azon gondolkodom, kinek van születésnapja novemberben, vagy milyen fontos nap van ebben a hónapban. XD Fogalmam sincs, mit hiányolok. XD
Nico ficblogjából nektek
Kedves Olvasónk,
Legfrissebb programajánlatunkban egy a hazájában is egyedülállónak számító előadásra, a japán utsushi-e fényárnyjáték magyarországi premier bemutatójára invitáljuk Önöket.
Az animáció őseként is számon tartott utsushi-e művészete, közismert történeteket, meséket, Edó-kori színpadi jeleneteket mutat be, a mozgókép, narráció és tradícionális zene ötvözésével.
Az európai körútja során Magyarországra is ellátogató Minwa társulat sajátos előadásmódjában a hazai közönség is betekintést nyerhet a több mint 200 éves múltra visszatekintő "ősi animáció" rejtelmeibe.
Az előadás időpontja: november 21-22. 19.00 óra
Helyszín: Merlin Színház ( V.ker. Gerlóczy u.4.)
Jegyár: 2500 Ft diákkedvezménnyel: 2000 Ft
Jegyek kaphatóak a Merlin Színházban!
jegyfoglalás emailben: info@merlinszinhaz.hu
internetes jegyvásárlás: www.jegymester.hu, http://merlin.jegy.hu , http://www.ticketprotal.hu/
Az előadással kapcsolatban bővebb információkat honlapunkon
(http://www.japanalapitvany.hu/a-minwa-t ... muveszete/) olvashat.