Zoé Talegran - 1. részlet

Igazából nem terveztem előállni azokkal a sztorikkal, amik sosem kerülnek majd papírra, mert csak a magam örömére játszadozom velük a fejemben. Ritkán álmodok, legutóbb valami csontvázasat sikerült, halálra rémülten ébredtem, s mikor visszatettem a fejem a párnámra, folytatódni akart, úgyhogy lementem a földszintre pisilni, hogy azalatt eltakarodjon tőlem ez a borzalom. Sikerült is és most már egy ideje Zoé Talegrannal találkozgatok a képzeletvilágomban. Imádom ezt a srácot! Viszont gyenge gyomrú, kiskorú vendégeknek nem ajánlom az ő történetét. =)

Az első alkalommal filmszerűen, a saját narrálásával adta elő, ki is ő, mi is ő valójában. Azt mesélte magáról, hogy a szüleivel nem ápol túl jó kapcsolatot, több időt tölt az utcán, mint iskolában, majd megjelent egy boltból kilépve, méghozzá valami porcelán madárkával a kezében. Tokiói kamasz, a haja majdnem a válláig ér, feketére festett, divatosan vágott, kissé tupírozott, a szemei sötétbarnák, 165 cm magas, vékony testalkatú, kapucnis pulcsit és bő, sok zsebes nadrágot viselt. Azt mondja, imád lopni, izgalmat hoz az életébe, noha próbált megszabadulni a kleptomániájától, csak nem sikerült neki. Távolodik a bolttól, nézegeti a madárkát, majd azt mondja magában, hogy nincs rá szüksége, csupán a lopás öröméért hozta el, szóval... És eldobja, hátra se néz. Aztán váltott a kép, épp nekiment valakinek, majd ahogy továbbhaladt a forgalmas utcán, elvigyorodva vette elő a megszerzett pénztárcát, hogy megszámolja a benne lévő bankókat. Azt állítja közben, hogy ez a megélhetéséhez kell, mivel valamiből finanszíroznia kell a hobbiját, de nem derül ki, mi szórakoztatja. Aztán megint váltott a kép, épp egy fekete, sötétített üvegű BMW-t igyekszik feltörni, s azt mondja magában, ez a munkája, menő kocsikat lop egy Kirishima nevű alviláginak. Megjegyzi magában, hogy a zár nem akarja megadni magát, biztos valami spéci fajta, aztán kattan a feje mögött valami. Arra gondol, a filmekből ismerős ez a hang, de a nyílt utcán, Japánban, ahol tilos a fegyverviselés, csaknem szegez pisztolyt a fejének senki, mégis félve hátrafordul. De-de, az egy pisztoly, méghozzá egy magabiztos kézben. Remélve, hogy nem fogják lelőni eldob mindent és eliszkol. Hosszú ideig üldözi két öltönyös fazon, ám Zoé igazi futóbajnok, nagyon sokáig és rettentő gyorsan képes futni, ráadásul nem rest trükközni, berohanni ismert helyekre, ahol elbújhat vagy megszökhet.

Mindezt játszották vele két hétig. Az öltönyösök megjelentek a suli közelében, bekopogtak a családi házukba, elcsípték őt az utcán, majdnem elütötték kocsival, de mire elkapták, már rohadtul tele volt a tökük a kölyökkel. Viszont a főnökük minden kudarccal jobban a magáénak akarta tudni. Az első találkozás, szemtől szemben a menő BMW tulajdonosával igen fájdalmasra sikerül, mivel a két gorilla beleveri Zoét a szőnyegbe. A fiúka szájal, még a hurokkal a nyakán is megpróbál nyeregre ülni, ezt viszont a yakuza nem tűri, három hét veréskúrát oszt ki neki, hátha visszavesz az arcából. Az elég kemény időszak, nem okoznak kárt a srácban, de minden alkalommal rendesen helyben hagyják, majd az a testőr látja el, aki a közvetlen felügyeletével lett megbízva. Fiatal srác, a neve Yuu, vonakodik ettől a feladattól, úgy érzi, a főnöke nem tervez komoly testőri jövőt számára, noha még nem nyílt alkalma bizonyítani a rátermettségét.

Kisara Ryuuiji visszafogott, keménykezű, komoly férfi, az emberei tisztelik, és félik a haragját, mivel aki átvágja, arra kegyetlen bosszúval sújt le. Már a harmincas évei végén jár, sokat dolgozik, többnyire hűvös viselkedése és figyelmes pillantása az üzletfeleit is óvatosságra intik. A három hét veréskúra Zoét is lecsillapítja, megtanulja a protokollt, meghajol a yakuza előtt és nem ugat neki, sőt, ha nem kérdezi, már meg sem szólal, úgyhogy elégedett lehet a rajta végzett munkával. Szemléli a kölyköt néhány percig, játszik az idegein azzal, hogy nem szólítja meg, nem ad neki semmilyen utasítást, hogy megízlelje, mennyire tette kezessé a fenyítés, aztán hogy Zoé csendben ácsorog előtte, néha a szemébe néz, néha nézelődik, máskor talán gondolkodik, befejezettnek ítéli az első fázist.

Zoét elég rosszul érinti, hogy megfosztották a szabadságtól, gyorsan ki is terveli, hogyan szökhetne meg, de nem kerít rá sort, mert tudja, hogy a férfi újra a nyomába küldené a vérebeit, neki meg nincs kedve állandó menekülésben élni. Tisztában van vele, hogy Kirishimánál némi menedékre lelhetne, de azt sem felejtheti el, hogy ennek ára lenne, ő meg nem akar kétes üzletekbe bonyolódni egy gazfickóval. Hát marad a fogság, Yuu figyelmes pillantása, a csend és a kétség. Aztán megkapja a yakuzától, hogy készüljön fel az éjszakára, legyen tiszta és bújjon bele a kapott ruhába. Megnézi a selyemből készült yukatát, fintorogva leejti az ágyra, majd megkérdezi a testőrt, hogy ez valami női hacuka-e. Yuut erősen meglepi, hogy ez a srác mennyire járatlan a hazája kultúrájában, de úgy érzi, nem ez lesz az elkövetkezendő két óra legkellemetlenebb dolga, úgyhogy igyekszik megőrizni a nyugalmát. Biztosítja róla Zoét, hogy majd segít neki felvenni, aztán elküldi fürdeni. A srác számára nem zsákbamacska, mi következik és őszintén fél tőle. Nyilvánvaló, hogy a ház ura beneveli, aztán vagy megtartja, vagy túlad rajta, ám mindkettő ugyanolyan rémisztő lehetőség Zoé szeme előtt. Sokáig ázik, nem bír megnyugodni, úgyhogy Yuu megjelenik egy fél óra múlva. Azt mondja, azt a kellemetlen feladatot kapta, hogy ellenőrizze, megfelel-e a sama igényeinek, úgyhogy kénytelen tüzetesen megnézni Zoét. És itt a pardon.

Szerencsére Zoét nem nőtte be egy őserdő, ezért sem leveszekednie nem kell vele, hogy intézkedjen, sem neki a kezébe venni az ügyet, mivel a yakuza bizonyára megbüntetné, ha a kérése ellenére nem a megfelelő állapotban kerülne elé a zsákmánya. A nagyobb baj az, hogy Zoé lábai közt nem a szokott csomag leledzik, úgyhogy szegény Yuu csak annyit tud kibökni, hogy "Ez mi?!". Zoé megremeg, mert a testőr reakciójából ítélve akár a halálára is felkészülhet, ezért elmondja neki, hogy biológiailag inkább nő, legalábbis ami az altáját illeti, aztán merednek egymásra, mint két halálraítélt, végül Yuu megkérdezi, hogy "Lehetne, hogy én ezt... nem vettem észre?", Zoé meg ígéretet tesz neki, hogy nem árulja el őt.

Kilencre szépen felöltözve, rendbe tett hajzattal megjelenik Zoé a yakuzánál. A férfi már megszabadult az öltönyétől és a nyakkendőjétől, kissé szétgombolta az ingét és épp egy pár korty italt forgat a poharában. Végigméri a zsákmányát, nyugodtan hörpint egyet, majd leteszi a maradékot, és lassan elkezdi becserkészni a zsákmányát. Több, mint egy hónapja várt erre, így egyszerre türelmetlen, de nem akarja elsietni sem, egy ilyen fogásnak kijár a figyelmes elfogyasztás. Nos, ha azt gondolta, hogy a fiú csendben eltűri, hogy megdugja, itt rájön, hogy tévedett, a kölyök ugyanis annyira be van rezelve, hogy kapásból ugatni kezd neki. Minden kutya ugat, ha meg akar ijeszteni, nem igaz? Szinte élvezettel tesz meg minden lépést felé, mert tudja, hogy ellenállni nem fog merni a kölyök, aztán mégis meglepődik, mikor Zoé elutasítja, félretolja a kezeit, hátrál tőle. Kisara az ágyra tereli, ettől azonban a fiú szinte megvadul, úgyhogy hasra vágja és leszorítja, míg mozdulatlanná nem válik. Közben duruzsol a fülébe, hogy minél harciasabban viselkedik, annál durvább bánásmódot ér el, szóval jobb lenne, ha megnyugodna és nem ellenkezne. Persze tudjuk, az ilyen szöveg mennyire képes lecsillapítani valakit.

Minden vadállat érzi a zsákmánya félelmét, de azt is tudja, minél tovább tartja rettegésben, annál édesebb lesz a húsa. Na Kisara erre játszik, lassan fedezi fel a leszorított kölyköt, aztán ő lepődik meg a legjobban, mikor ujjai nem beleütköznek a fiú heréibe, hanem belesiklanak egy nedves résbe. Azonnal visszarándul Zoétól, egy erőteljes mozdulattal megfordítja, majd szinte letépi róla a yukatát, végül teljesen elképed a látványtól. Megszokta, hogy a betörésre ítélt fiúk félnek tőle, van, aki a durvaságtól fél, van, aki a megaláztatásról, van, aki csak nem tudja, mire számítson tőle, de ennek a kölyöknek mindet túlszárnyaló félnivalója volt, s maga sem tudja első blikkre, mihez kezdjen vele, úgyhogy ott hagyja az ágyon.

Zoé kis híján elsírja magát. Egy napon két idegen szerzett tudomást a titkáról, mely egy olyan dolog, ami még a szülei és közé is gátat tudott képezni, ami megkülönbözteti mindenkitől és ami mások számára gondot jelent. A yakuzán ugyan nem látott iszonyt, mégis elhúzódik tőle, pedig addig feltett szándéka volt megdugni, sőt, szíverősítőnek iszik még egy korty whiskyt. Zoé úgy gondolja, vége a dalnak, összehúzza testén a yukatát, mindjárt előkerül a stukker, vagy pedig telefonálni fog a férfi, s hamarosan a Kirishima-félék fognak rá licitálni, hogy aztán a nyertes széttéphesse. Ám nem így lesz, Kisara visszatér hozzá, elfekszik mellette és lassan megsimogatja a vállát. Zoé már megint nem tud rajta eligazodni, úgyhogy néhány simítás után ráugat: "Úgy dugjon meg, hogy valszeg teherbe is ejthet!". Sikerül ezzel sokkolnia a yakuzát, az megint ott hagyja pár percre, s most már erősen gondterheltnek is tűnik.

Mikor harmadszor is visszatér a férfi, Zoé eltűri a tapogatózását. Úgy véli, felesleges elfutnia, kapálóznia, talán ha tényleg nem tanúsít ellenállást, a yakuza nem fogja bántani. Persze ettől még nagyon nehéz elviselnie az érintéseket, majd az egyre szaporodó csókokat. Bár puhák, és ha leszámítja azt a tényt, hogy egy veszélyes bűnöző magasodik fölé, még izgalmas is. Zoé becsukja a szemét és belekapaszkodik a yukatája ujjaiba, remélve, hogy nem lesz fájdalmas, amit Kisara tesz vele, de aztán képtelen nyugton maradni, mikor a férfi a kezébe veszi a farkát. Rögtön érte nyúl és félrehessegeti a mancsát, hogy megmutassa a helyes fogást, mert nem akarja eltűrni a fájdalmat, a sama meg elégedetten megfigyeli, mit csinál magával. Sosem beszélt a kötelezőnél többet, mindig, ha Zoé vele volt, a csendbe burkolózott és tanulmányozta a fiú viselkedését. Nem szállt vele vitába, nem fitogtatta a hatalmát, nem adott semmiféle magyarázatot neki, egyszerűen csak felmérte, mikor mire megy vele, s aszerint cselekedett. Ez a helyzet más, egy merőben új szituáció, amibe bele kell rázódnia. Ez a kölyök sem működik másképp, mint a többi, amitől mégis különbözik azoktól, hogy őt megtartaná, ha megtanulja kezelni.

Azok a srácok, akiket betört, egy-két alkalmat követően elkerültek tőle, ezért mindegy volt, mit éreznek iránta, gyűlölik-e, félik-e, megvetik-e, vagy rajonganak esetleg érte, de Zoéban látott valamit, ami tetszett neki. Nem egy szelíd kölyök, ha fél vagy ha nyeregben érzi magát, pofázik, ráadásul esze is van, okosan menekült és bár nehéz volt letörni a harci kedvét, sosem tett meggondolatlan dolgokat. Kisara számára Zoé viselkedése egy fiatal, kisebb termetű vadállatét idézte, amelyik megtanulja, meddig nyúlik a területének határa és azon belül kezd el berendezkedni.

Az együtt töltött éjszaka mindkét fél számára kellemessé válik, mikor Zoé rájön, hogy a férfi nem akarja bántani, sőt, figyel rá, hogy még csak fájdalmat se okozzon neki. Tényleg nem tesz le arról, hogy a magáévá tegye, de türelmes vele és vigyáz rá, s ami a legfontosabb, elfogadja olyannak, amilyennek született. Mivel az ott töltött órák alatt egyre jobban érzi magát a yakuzával, nem nehéz megadnia magát neki, aztán a távozásakor úgy tűnik számára, a férfi elégedett vele. Lehet, hogy nem egy nagy karrier egy bűnöző ágyasának lenni, de amíg az nem áll elő átalakítóműtéttel, hormonkezeléssel, vagy közhasználattal, addig Zoénak megfelel.

A mindig nyugodt Yuu szinte remegve várja vissza őt, amint a szobába lép, felugrik az ágyról és elébe siet. Tudni akarja, mi történt, Zoé meg csak annyit közöl, hogy a yakuzának eszébe sem jutott őt elővenni, úgyhogy megnyugodhat, amúgy nem volt annyira rossz, azzal vesz egy gyors zuhanyt, majd lefekszik aludni. A testőr az ágya mellett ül, sokáig nem tud magához térni, hogy megúszta ezt az ügyet, ám reggel magához hívatja a főnök. Feszesen áll előtte, fél a megrovástól, hiszen a komoly vétség akár az életébe is kerülhet, de ha csak kicsapják a házból, azzal is szégyent hoz a családjára. Kisara rájön a viselkedéséből, hogy tudja, mi Zoé, mégis rákérdez, a fiú pedig leszegett fejjel beismeri az igazat. A yakuza biccent egyet, azzal közli, hogy ő lesz Zoé állandó testőre, s ha bárki megpróbál hozzányúlni, azt megakadályozza, aztán jelenti neki, ellenkező esetben repül a háztól, majd Kisara hozzáteszi, hogy ő sem nyúlhat a kölyökhöz, ha ilyen áruláson kapja, elbúcsúzhat a farkától, mint bárki más, aki az ő szeretőjére pályázik. Yuu abszolút tisztában van vele, hogy ez egyszerre érdem és halálos fenyegetés is, úgyhogy mélyen meghajol a ház ura előtt, utána eliszkol.

Dolgozik rendesen az agyam...

Még általános iskolás voltam álmomban és valamilyen kirándulásról jöttünk haza. Ott volt Sango és Hugi, láttunk egy limuzint tele macskákkal és mikor közel mentünk hozzá a fél osztállyal egyetemben, hogy megtudjuk, melyik híresség utazik benne, a lehúzott ablakon egy testőr és egy pisztolycső nézett velünk farkasszemet. Hazafele a vonatot ki kellett cserélni, addig felálltunk egy másiknak a szélére, de mikor annak el kellett indulnia, én nem tudtam leszállni, mert beakadt a lábam. Nekilapultam a vonatnak és míg lassan ment, integettem és kiabáltam, azonban nem állhatott meg vagy nem tudott megállni, passz, abban vagyok biztos, hogy csak sokkal később szedtek le a vonat oldaláról, addig utaztam ott egyet. A vonaton ellenőrizték, megsérültem-e, van-e valami bajom, de csak annyi volt, hogy nem bírtam abbahagyni a zokogást. Kiderült, hogy a vonal, amin megy a szerelvény, nem érint olyan pontot, ahonnan haza tudok jutni, vagyis csak úgy menne, ha leszállok, fel egy másikra visszafelé, ott le, ahol felkerültem erre a járatra, majd fel egy olyanra, ami hazavisz. Ráadásul mire ezt elmagyarázták, már a második megállót is elhagytuk, úgyhogy még jobban sírtam. Én erre ébredtem fel, méghozzá sírva, de nem tudtam azonnal kikelni az ágyból. A pláne az volt, hogy akkor ébredtem fel, amikor el kellett volna indulnom otthonról, Bene meg totál elkésett. Én nem, csak öt percet, de úgy érzem magam, mintha még félig álmodnék az ágyban.

Tegnap még nem játszottunk, mivel Dani kicsit komplikáltra gyúrta ki a játékrendszerét. =) Istenszimulátor gyakorlatilag és eddig nagyon tetszik, alig várom, hogy kipróbáljam. Sikerült szegény Danit majdnem a sírba tenni, mivel közölte, hogy a tenger és az óceán tele van szörnyekkel, ebben a világban a halászok BÁTOR emberek, erre én közöltem, hogy ha nálam van a vakmerőség és a halál, akkor enyém a víz és a tengerek, óceánok is. XD De nálam vannak az élvezetek, örömök, dualitás, semlegesség, művészet, élelmiszeripar, a szadizmus, perverziók, érzelmek, sőt, a mutáció, genetika, biológia, kémia, biokémia, orvostudomány, testtorzulás is. ^^ Két fő embert kellett választani, mindannyian egy férfit és egy nőt választottunk, nekem a nő lett a főpap, akinek azért van még mit csiszolódni, hogy igazi főpap lehessen, a férfim meg az "avatárom", aki tulajdonképpen a földi megtestesülésem. Jól kitaláltam, hogy néz ki, mikor megszállom és hogy, amikor nélkülem tölti az idejét, mik a képességei... =D A város megalkotásával is elvoltunk egy darabig, mivel Dani adott emberszámmal gondolt dolgozni és be kellett osztani az embereket különféle iparokba, negyedekbe, amivel nagyon elment az idő. ^^

Tizenegyre értem haza, Bene korábban hazament, mert nem volt jól és pihenni akart, én viszont nem tudtam aludni, valószínűleg ezért nem ébredtem fel a második csörgetésre reggel. Alig várom, hogy vége legyen a munkaidőmnek, bár az azutáni időszak első fele számomra kész rohanás lesz. ^^

Egyik reggel rosszabb, mint a másik

Mostanság nem akarnak összejönni a reggelek. Tegnap vagy előtte rémálmom volt, ma Bene cirkuszolt. A rémálmomban egy nevelőintézetbeli gyerek voltam, ami híres volt róla, hogy onnan gyerek nem kerül ki, de pont erre is használták, a javíthatatlannak minősített gyerekeket bedugták oda és addig nyomorgatták, míg valahogy meghaltak. Nem csak a nevelők voltak rémisztőek, az épület, amiben tengődtünk, sokkalta rosszabb volt. Mindenféle kínzókamrát rejtegetett. Amire konkrétan emlékszem, hogy előkerült az egyikből egy kislány. El volt szeparálva a két nem, sosem találkoztak egymással amúgy. Na, előkerült az egyik társunk, akinek a bőre konkrétan megégett, mintha az elzárása alatt végig a tűző napon kellett volna lennie, égett hússzagot árasztott magából, a tartása megtört volt, a szemei homályosak, az ajkai kicserepesedtek, alig tudta kinyögi: "Sikerült.". Nem emlékszem, mi volt a bűne, csak abban voltam álmomban biztos, hogy hatalmas dolog túlélni egy büntetést és olyan egyszerű dolgokért is rémes fenyítés járt, ha takarodó után az ember kiment pisilni vagy inni. Nem szabadott, lámpaoltás után az ágyban kellett lenni, kész. Ez a kislány lámpaoltás után jelent meg, nehézkesen indult el az ágya felé, így ketten felugrottak valahogy segíteni neki. Ez beindította a büntetésosztót, valami permetet kaptak magukra mindhárman, amitől sikítozni kezdtek a fájdalomtól, a bőrük felhólyagosodott és percek alatt meghaltak. Többen üvöltöttek, ők jéghideg vizet kaptak az ágyukba, én pedig nem mertem megnyikkanni sem, tudtam, hogy minél kevésbé teszek úgy, mintha élnék, annál több esélyem van a szabadulásra. Ezután felébredtem, elmentem pisilni, majd visszaaludtam és újra ebben a nevelőintézetben találtam magam, csak félig nemet váltottam, kiderült rólam, hogy nőkre nem jellemző plusz testrészem van, úgyhogy átkerültem a fiúkhoz. Ott aztán végképp rettegtem, mivel nem ismertem senkit és semmit, nem tudtam, mire számítsak, mikor mi fog történni. A lányok lakrészét már kiismertem az évek folyamán, hallgatagnak és a társaságot kerülőnek kellett tűnni, befordultnak, be kellett tartani a szabályokat és akkor nem bántottak. Na itt halvány sejtésem sem volt semmiről, ráadásul bejött egy nevelő, hogy kicsit jobban felfedezze, mifajta vagyok és zaklatott. Én, aki sosem mertem nyikkanni, akkor már nem bírtam tovább és próbáltam ellökni magamtól, miközben torkom szakadtából üvöltöttem. Nem tudom, miért ez megnyitott bennem valamit, mert a fickó holtan esett össze. Még próbálgattam magamban ezt az erőt, aztán rájöttem, hogy a szavaimmal uralmam alá tudom hajtani, amit csak akarok, úgyhogy szépen kiszabadítottam mindenkit, elevenen megégettem a nevelőket és felgyújtottam az épületet is. Utána elmúlt a képességem, újra átlagos gyerek lettem, méghozzá teljes mértékben lány, s fel is ébredtem. Nagyon megrázott az egész, szörnyűségeket láttam, úgyhogy nem akartam rágondolni.

Ma reggel két óra alvás után ébredtem fel hatkor Benét kirakni az ágyból. Megindult bennem az ihlet és bár egykor lefeküdtem, egy fél óra múlva fel kellett kelnem folytatni a második fejezettel a sztorimat, mert nem tudtam aludni tőle. ^^ Nem mintha bántam volna, csak ugye háromszor csörög az ébresztés reggel és nem sikerült visszaaludni - ha ihletem van, akkor tele vagyok energiával, zsong a fejem, nem tudok túlságosan aludni, lekötnek a karakterek és a történet. ^^;; Aztán végre Bene kikelt az ágyból, de felébredtem a motoszkálására, végül átcsapott rémálomba a reggel, mikor cirkuszolni kezdett, hogy nincs meg a mobilja. Megértettem a problémáját, abszolút igyekeztem empatikusan viselkedni, ami lehet, hogy csak abban látszott meg, hogy később közöltem vele, mikor cseten keresztül bocsánatot kért a viselkedéséért, hogy legyen hálás, hogy üvöltözve nem vágtam ki a lakásból. XD Nagyon kiakadtam rajta, mivel kábé felforgatta a fél lakást, ráadásul a nagy hévben összedöntötte a teregető állványt - ami szar amúgy XD -, amin a fehér ruháink vannak. Na mindegy, túlvagyok rajta. Most már remélek egy jobb reggelt.

Heti menet:
ma - Sasához megyek honlapot tervezni
kedd - angol, Edina felméri, mit tanultam meg, úgyhogy már most ideges vagyok XD
szerda - megyek ki Biára, Anyunál alszom
csütörtök - délután játék
péntek - nagy csajos színes szódázás az Alleeban
szombat - jön a Dani
vasárnap - Pokémon nap a klubban