Megvolt a közös ebéd, finom volt a kaja, jól is éreztem magam, beszélgettünk a kolléganőmmel. Sok mindenben emlékeztet Anyura, de nem tippeltem jól, nem Skorpió, hanem Ikrek. ^^
Fel vagyok dobva. =) Igazából alig várom, hogy otthon legyek, de nem érzem nyűgnek az ittlétet sem, valahogy el vagyok kicsit szállva, azt hiszem. xD Csomó mindent akarok csinálni, kicsit elkezdtem átalakítgatni a blogomat is, most kérdeztem meg Benétől, hogy az új dizit mikor tudja áttolni nekem. Pezsgek. =D
Eredmények
Szépen összekapargattam reggel magam és jött egy ötlet, hogy na, masnit teszek a fejemre, kihúzom a szemem, veszek valami karkötőt és szép fülbevalót is beteszek a fülembe az átlagos helyett. Meg is csináltam, a Hajnitól kapott rózsaszín darabok kötöttek ki a hajamban és gyorsan megcsináltam a szemem is, majd két gyöngyös karkötővel megelégedtem és siettem melózni, mert természetesen késve indultam el megint. XD Egész úton kábé azon gondolkodtam, hogyan találjam ki, mikor tárgyalunk legközelebb, mikor csináltam meg a jegyzőkönyvalapokat, a jegyzőket, mikor vigyem le neki a határnapos aktákat, meg ilyenek. Jött az az ihlet is, hogy loliban fogok jönni, mert semmivel jobban nem fázom, mint nadrágban és most vágyom erre. Szerintem Őszike lesz a nyerő, de még nem tudom, majd holnap meglátom, mihez van kedvem.
Beértem, végre elindult a gép, erre telefonál fel a bíróm, hogy ügyeletesek vagyunk és menni kell tárgyalni. XD Ráadásul ismeretlen tárgyalóba a második emeleten, ezért mondtam neki, hogy mindjárt lent vagyok nála, menjünk együtt, különben nem találom meg a tárgyalót. XD Tök jófej, nem röhög rajtam, bár valszeg poénosnak gondolja, hogy ennyire elveszett lélek tudok lenni. =D Meg van fázva, taknyos a hangja, de ma is azon kaptam magam, hogy mekkora feeling, hogy ott ülök vele a tárgyaláson, csinálom meg helyben a jegyzőkönyvet és amíg be nem jönnek az ügyfelek, dumálunk. Rohadt jó, főleg, mert egy olyan hapi, aki komolyan elgondolkodik azon, amit mondok, ma mondta, hogy gondolkodott azon, mi okozhatja a szakadékot apu és köztem - kicsit kikérdezett korábban.
Fiatalabb kolléganőm elhívott a törvényszéki éttermet megnézni, ami tök jólesik. Vannak próbálkozásai, én meg elmegyek, megnézem, milyen a hely, adok neki egy esélyt. =)
Könnyebbnek és vidámabbnak érzem magam, apró dolgok jönnek vissza.
Beértem, végre elindult a gép, erre telefonál fel a bíróm, hogy ügyeletesek vagyunk és menni kell tárgyalni. XD Ráadásul ismeretlen tárgyalóba a második emeleten, ezért mondtam neki, hogy mindjárt lent vagyok nála, menjünk együtt, különben nem találom meg a tárgyalót. XD Tök jófej, nem röhög rajtam, bár valszeg poénosnak gondolja, hogy ennyire elveszett lélek tudok lenni. =D Meg van fázva, taknyos a hangja, de ma is azon kaptam magam, hogy mekkora feeling, hogy ott ülök vele a tárgyaláson, csinálom meg helyben a jegyzőkönyvet és amíg be nem jönnek az ügyfelek, dumálunk. Rohadt jó, főleg, mert egy olyan hapi, aki komolyan elgondolkodik azon, amit mondok, ma mondta, hogy gondolkodott azon, mi okozhatja a szakadékot apu és köztem - kicsit kikérdezett korábban.
Fiatalabb kolléganőm elhívott a törvényszéki éttermet megnézni, ami tök jólesik. Vannak próbálkozásai, én meg elmegyek, megnézem, milyen a hely, adok neki egy esélyt. =)
Könnyebbnek és vidámabbnak érzem magam, apró dolgok jönnek vissza.
Isteni szikra
Úgy érzem, kimerültem, kiürültem, kifáradtam. Nem vagyok ingerelhető, hidegen hagynak az emberi játszmák, a mások problémái, de a jó dolgok is, egyszerűen képtelen vagyok értékelni, nem tudom befogadni az ingereket, amik jönnek felém. Ez talán a második legrosszabb dolog, ami történhet egy íróval az ihlet elpárolgása mellett, amikor megvakul és érzéketlenné válik, már nem hall és nem képes felfogni, ami körbeveszi. Isteni szikraként fedeztem ma fel, hogy mi bajom van, mert végre már addig jutottam, hogy bírtam sírni és kiönteni annak a masszának egy részét, ami bennem volt. Ez annyira sok, annyira nagy fertőjű dolog volt, hogy majdnem hánytam és a hányinger még most is megvan, köhögök is, de valami groteszk emelkedettségből nézem magam és azt értem: EZ TÖK JÓ! Végre érzek valamit és a saját hülyeségemet, erőtlenségem és gyámoltalanságomat is el tudom fogadni, látom benne, hogy igen, lehet, hogy ez összességében egy eredménytelen, sikertelen, pocsék év volt a részemről, de hirtelen megláttam a zuhanás végét. Tudom, hova juthatok el, igenis látom, hogy ha így folytatom, komolyan megbetegszem és széttördel darabjaimra az Élet, ugyanúgy, ahogy megtette Anyával és Benével, hogy na, akkor most vagy összekapargatod magad kiskanállal, vagy egyszerűen megdöglesz. Anyának sikerült, meglátta az ok-okozat összefüggéseket és néhány pofára esés mellett fantasztikusan teljesített. Én komolyan azt látom és csodálom, hogy zuhant egy rohadt nagyot, aminek a végén belecsapódott teljes erővel a földbe és majdnem meghalt, szenvedett, mint a kivert kutya, elvesztett mindent, kínozta az Élet, ahogy nem szégyellte és bírta, és most elindult felé. Bene dettó ugyanez, olyan embertelen fizikai és lelki fájdalmakat élt meg ebben az évben főként, amibe más beleőrül, ő meg kibírta és még bírja a strapát mellettem, próbál szárnyakat adni ahhoz, hogy én ne jussak erre a sorsra, mert félt, ő is tudja, hogy mind elkerülhetjük, hogy széttördeljék az egónk, a személyiségünk, az életünk, mindenünk és azt is, hogy ezt nem kell megélnünk ahhoz, hogy megleljük a helyes utat.
Ott tartok, hogy minden, de tényleg minden fáraszt.
Egyetemen/fősulin gondolkodom, de úgy látom, felesleges belevágni, mert bár egy magasabb fizetési kategóriába tesz, lesz nyelvvizsgám és elmondhatom magamról, hogy ezt is megcsináltam, nincs hozzá erőm, nem reális most a nyakamba venni ezt, mert belebukom, ugyanúgy nem tudom teljes beleéléssel és odaadással csinálni, ahogy semmit mostanában.
A lakás is fut, ami annak is köszönhető, hogy kevés az elpakolásra alkalmas hely, de annak jobban, hogy elhagytam magam. Erőt vett rajtam az, hogy ha nem tudom minőségire megcsinálni, márpedig nem tudom, mert nincs hozzá türelmem és nem tudok bele annyi energiát fektetni, amennyit megkövetel, akkor nem csinálom sehogy. Ennek eredményeképp néha van egy kis változás, javulás, de alapvetően egyre rosszabb a helyzet, ami amúgy dühít, mert a saját magammal támasztott követelménynek nem tudok megfelelni, a magam számára kitűzött feladatokat nem bírom végrehajtani és nem funkcionál úgy semmi, ahogy kellene neki. De nincs erőm erre.
Keresem azt, amit tanulnom kellene, ám olvasni nem bírok, annyira fáradt vagyok. Tudom, hogy kellene olvasnom, de érdektelenné váltam, még amire kíváncsi vagyok, sem érdekel annyira, hogy komolyan törődjek vele, ez pedig rohadtul ijesztő, hiszen engem legjobban az emberek és az élmények érdekeltek. Imádom a pszichológiát, amíg irodás voltam, különféle feladatokat tűztem magam elé, amivel javíthattam a helyzeteken, csomó kis eredményem volt, de ezek elhalványultak, pedig melyik ember csinálta volna utánam, hogy egy olyan embert kezessé tesz, mint amilyen az a pasi volt, aki másfél hetesen panaszt akart írni ellenem rajtam kívülálló okok miatt. De ugyanez pepitában annak a nőnek a helyre rakása is, aki úgyszintén mumusa volt a bíróságnak, én meg az első alkalommal olyan remekül elbántam vele, hogy utána feljövet a fénymásolóból megdicsérték azt, aki végre helyre tette a fejét. Érzékem van ezekhez és teljesen elfelejtettem igazából értékelni magam. Volt némi büszkeségérzés, meg nekem ez fontos volt, de most jöttem rá, hogy ezek a kicsi sikerek az mutatják számomra, hogy még nem veszett ki belőlem minden és ha valamit akarok, akkor az ég leszakadhat, megcsinálom és minőségire csinálom meg.
Néztem tegnap egy videót Lady Gagáról. Tudni kell, hogy én őt, mint embert nem szerettem és unszimpatikusnak találtam, közönségesnek tartottam, mivel állandóan meztelenkedik, nekem pedig a fizikai dolgok nem bírnak nagy értékkel, nem tudom becsülni azt, aki a testével kereskedve jut előbbre, mivel számomra nem érték az ilyesmi. Ezt a nőt viszont milliók szeretik és valamit jól csinál, mert a dalaira én is rákattantam, a slágerlistákról való lekerülésük után is meg-meghallgatom. A klipjeit nem ismerem, általában rádióban hallok egy számot, ami megtetszik, aztán elindítom a YouTube-on és írok mellette, vagy valami, a munkásságát nagyon nem ismertem, néhány infóm volt róla, de mivel Lady Gaga nekem nem jött be, igazán nem érdekelt. Na, tegnap egy 55 perces, vele készült riportot néztem meg. Ez a konkrét szemléletváltás, ami következett. Azt láttam, hogy ennek a nőnek tehetsége van, amit a világ sokáig nem ismert el és ettől szerencsétlennek látszott, pedig nem volt az. Egy karakán, céltudatos, erős nő, aki azt csinálja, amit én is akartam: mindent a kezében tartva tör előre, kiáll azért, amiben hisz, inspirálja az embereket. De komolyan! Azt hittem róla, azért a melegeket tűzte ki, mert ők egy olyan célközönség, akiket még más nem támadott be, de nem, egyáltalán nem megvezeti ezt a közösséget, ő komolyan gondolja, hogy joguk van teljes értékű, boldog életet élni és ezért tesz. Nem tudom idézni, amit Obamának üzent egy felszólalásában, arra emlékszem, hogy elismerő érzéseket váltott ki belőlem és azt éreztem: ez igen, ezt akarom én is üzenni és csinálni. Kiderült számomra, hogy ez a nő csomó olyasmit csinál, ami nekem fontos, azokat az értékeket képviseli, amik nekem is értékesek és megláttam benne azt, amire én nem voltam hajlandó: a feltűnőségével csak figyelmet akar, hogy képviselhesse mindazt, ami benne van. Én is voltam feltűnő, lázadó, bizarr, groteszk, kipróbáltam és megcsináltam olyan dolgokat, amiket ma nem vállalnék be, mert látom azt, hogy amit csináltam, nem volt teljesen jó, de akkor tökéletesen az volt, aminek lennie kellett, illett az akkori önmagamhoz.
Fejlődtem, méghozzá sokat, csak van bennem egy elégedetlenség, hogy juthattam volna feljebb, tovább, előrébb és emiatt nem értékeltem azt, ami már megvan, amiért megküzdöttem, amit megszereztem. Elvesztettem valamit és pont ezt: magamat. Nem jelentett semmit, nem volt értéke és zsupsz, eltűnt. Nem foglalkoztam vele, a hiánya nem is hatott meg, de mégis bántott, dühített, kerestem a kiutat, a menekülőt, a kapaszkodót, bármit, ami kiránt ebből. Sok idő telt el, mire eljutottam oda, hogy egyre jobban nem bírom és tudom, hogy ez még bőven nem a gödör alja, de most érzem is azt, hogy nem kell a legaljáig süllyednem, hogy végre elinduljon felfele valami.
Ma hazajöttem három megírt ítélet után, úgy, hogy megint egy olyan részt írunk a csajokkal, amit tökre vártam, amihez ihletem van és amiből még jön ihletem - bár ez inkább ötlet az igazi IHLETHEZ képest, ami elhagyott -, úgy, hogy dög fáradt voltam, hogy azt éreztem, a hétvége két naposan is kevés lett volna, de így, hogy csak egy napos volt, mintha nem is lett volna és nem is csináltam semmi jelentőset, aztán másfél-két óra múlva írtam Timinek, hogy nem bírom tovább, lefekszem aludni. És aludtam, mint a bunda, olyan jól, amilyen jól az elmúlt időszakban ritkán. Bene persze felébresztett tíz tájt egy telefonnal, hogy jön haza, ettől pedig megborult bennem a bili, ráadásul rájött, mi az a három életre szóló lecke, amit nekem meg kéne tanulnom, hogy végre legyen valami az álmaimból, és beszélni akart róla. Kiderült, hogy ezt a három leckét én is tudom, hogy tudom azt, hova zuhanhatok, mi várhat rám, konkrétan mindent tudok. Nem a tudás hiánya okozza nekem azt, hogy nem haladok, nem fejlődöm rendes ütemben, nem török előre, hanem az, hogy elfáradtam. Sőt, igazából nem csak ez vagy nem ez.
Beszélni akartam. Beszélni magamról, a bajaimról, a gondolataimról, de a blogot nem akartam teleszemetelni, a barátokat nem akartam leterhelni, nem akartam magamra vonni a figyelmet, nem akartam segítséget kérni. Nem csak büszkeségből, hanem mert tudom, hogy most mindenki azt érzi, hogy ez az egész élet egy nagy kalap szart sem ér, mert ez egy ilyen időszak és emellé nem akartam még én is ráhányni a panaszkodásom. És akkor jön Bene, nem hagyja magát lerázni, csak mondja és mondja és nem törődik azzal, hogy már megint dühít, hogy nem hagy írni, nem törődik azzal, hogy kezdek kiakadni, az se érdekli, hogy fáradt vagyok, nem áll le, csak mondja és mondja... és megtört a jég. Elkezdtem sírni és én is mondani. Nem tudom, mit nem volt fontos, a lényeg a sírás volt és Bene megpróbált azzal foglalkozni, amit mondtam, aztán közöltem vele, hogy fáradt vagyok, felébresztett, most ne azzal törődjön, amit mondtam, hagyja rám, a lényeg csak most jön. És jött. Beszéltem vagy két órát, a végén ő már bealudt, pedig fontos dolgokat mondtam, de nem haragszom rá, nem tudok, amikor újra érzem az Isteni szikrát, az erő csíráját. Annyira hiányzott ez az érzés! Le akartam feküdni aludni, hogy tök jó, kicsit álmodozom még, aztán folytatom a pihenést, de aztán arra jutottam, hogy nem, bakker, végre valami értelmeset, fontosat és lényegeset írhatok le a blogomba és ezt meg kell tennem akkor is, ha éjjel egy van és holnap még meg kell írnom egy ítéletet és fáradt leszek. Ezt meg kell írnom és igenis fontos az, hogy nem mindig vagyok toppon, elfáradok, hisztis tudok lenni, mert ettől vagyok ember, a fenébe is! Lehet, hogy nem valami frankó a nyavalygásomat olvasni, de nekem segít leírni és ami fontosabb: egyszer, ha visszanézem, vagy ha valaki olvassa, az fog remélhetőleg lejönni, hogy bakker, ezen is túlvagyok és ember maradtam. Kibírtam, átvészeltem, túljutottam rajta, a szarból is profitáltam.
Minden mese arról szól, hogy a királyfi vagy szegénylegény milyen megpróbáltatásokon megy keresztül, mire elnyeri méltó jutalmát és a királylány szerelmét. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak, pedig az igazi sztori csak ekkor kezdődik! Tudjuk azt, hogy hogyan kell boldogan élni? Egyáltalán azt, hogy mi tesz minket boldoggá? Tudjuk? Tényleg tudjuk? Egy nagy frászt, ábrándjaink vannak róla! Majd ha ez lesz, majd ha az lesz, ha ezt megszerzem... Mindig kötjük valamihez, pedig ez baromság, én most elmondhatatlanul boldog vagyok, pedig tulajdonképpen az életem egy része romokban hever, az álmaim felé konkrétan egész évben ha hármat léptem, lehet, hogy sokat mondtam, és a többi. Mégis élvezem és ez nem valami mazochista élvezet, nem a kínlódást élvezem magát, hanem azt, hogy még ekkor is képes vagyok kívülről rápillantani magam és kis segítséggel rájönni, hogy képes vagyok előre menni.
Elvesztettem a hitem magamban és így nem maradt mit közvetíteni. Elvesztettem azt, ami erőt adott, lendületbe hozott, amitől képes voltam írni. Elvesztettem azt, ami miatt úgy éreztem, hogy jó élni. Elvesztettem azt, ami miatt jó barátnak gondoltam magam és ami miatt annak is éreztek. Nem, bakker, nagyon nem voltam jó barát az elmúlt hónapokban! Láttam, hogy Nana ül a szószban és ugyan tettem neki többször is ajánlást, célzást, hogy beszélgethetnénk, de nem fogadta el, nem lett belőle semmi, mert valószínűleg úgy érezte, nem vagyok elég jó, és ez nem az ő izéje, hanem az én hibám, mert tényleg nem voltam elég jó, elég türelmes, elég erős, eléggé toppon. Most se vagyok, tévedés, ha úgy fest, hogy igen, mert nem, csak végre megpillantottam a kurva nagy ködben, ami elém ült az utat és ez feldobott és most lendületbe vagyok, hogy megkeressem és ha tapogatva is a kavicsait, de menjek rajta kifele ebből a semmilyen és halott világból, amibe a köd sodort, de még ugyanúgy visszaeshetek, ugyanúgy folytatódhat a zuhanás és ugyanúgy ellepheti a köd az agyam, elveszhetek és folytathatom, amit eddig. De legalább tudatosodott bennem, hogy mi a baj, mert eddig erről is csak halvány fogalmaim voltak.
Az a baj, hogy kimerültem. Annyira, hogy nem érdekelt semmi, nem tudtam élvezni túl sok mindent. A szerepjátékot igen, de nagyon kevés dolgot tudnék felsorolni emellett. És ez baj. Nagyon nagy baj, ha már örülni vagy szomorúnak lenni se tudsz.
Persze azért próbálkoztam, elkezdtem olvasni egy magát Noriakinak nevező személy blogját, aki lánynak született, de elindult a másik úton, átváltozik. Elnézést, ha hülyén fogalmazok ezzel kapcsolatban, számomra ez nagyon érdekes dolog, amiről kevés az ismeretem, igyekszem óvatosan fogalmazni, mert nem akarok véletlenül se sértő vagy bántó lenni. Nekem ez egyfajta misztikum, amit meg szeretnék ismerni, főleg, mivel tinédzser koromtól kezdve határozottan arra vágytam, hogy fiú lehessek, nem tudtam azonosulni a nememmel. Tudom, mi lett volna belőle, tudom, hogy én ebben az életemben semmilyen módon nem kaptam volna meg azt, amire vágytam, hiszen nekem attól akkor elvágták az utat, mikor a második kromoszómám X lett. De komolyan. Ugyanaz maradtam volna, ha átszabatom és átalakíttatom magam és az életem, mint aki vagyok és ugyanúgy nem tudtam volna azonosulni a testemmel, ahogy anno. Magammal volt bajom és ez még tíz év után is megvan, csak már nem annyira élesen, durván, állandóan. Most spec nem vagyok kibékülve a frizurámmal és a hajszínemmel, több ruhára vágyom, meg hosszabb körmökre, de mindegy. Megvannak azok a dolgok, amiket utálok és amiket imádok a női létben. Ez az, amit látok Noriakin. Sok dologban magamra ismertem benne, sokban pedig egyáltalán nem. Lady Gaga sem lett sokkal szimpatikusabb számomra, tetszik, amit csinál, elismerem a munkásságát és örülök, hogy van, de hogy jelenleg nem tudnék jó szívvel leülni vele beszélgetni, az tuti. Valszeg még bennem vannak korlátok, de dolgozom rajtuk és le fogom dönteni őket.
Engem most nagyon érdekel a többi nem. Időszakosan van ilyen, hogy van egy téma, ami megfog, elkezd érdekelni és nekiállok olvasni, kutatni, ismereteket szerezni. Az első ilyen a yaoi volt, aztán jöttek sorra a szexusok, szexuális viselkedés, szexuális orientációk, vágyak, formák, szóval eltelt pár év úgy, hogy olvastam, néztem, figyeltem és pakoltam helyre magamban a dolgokat, gondolkodtam, írtam róla, alkottam meg a véleményem, kerestem meg benne magam, azt, hogy tulajdonképpen miért is foglalkoztat ez engem és így szép lassan rájöttem, hogy mindig az ilyen nagy érdeklődésem két okból fontos: 1.) mivel slasher vagyok, azért nem árt bizonyos ismereteket megszereznem, főleg, mivel reál világban szeretek írni, 2.) mindig van valami hiányzó elem az életemből, ami megvan abban, ami épp érdekel. Nos egy ideje a kétnemű, nemváltó emberek érdekelnek.
Én úgy vélem - talán így a leghelyesebb kijelenteni -, hogy minden emberben van férfias és nőies rész. Van, akiben egyik vagy másik több, van, akiben egyenlő, van, akiben az egyik a másiknak az alárendeltje, de mindkét energia megvan egy emberben, enélkül valószínűleg nem tudnánk létezni. Hogy akkor minek a másik ember? Azért, mert félnek születünk. Megteremthetjük magunknak a tökéletest egy álomvilágban, de szükségünk van rá fizikálisan is. Arra, hogy velünk legyen, arra, hogy amikor valamit nem akarunk, is rágja a fülünket és arra, hogy fizikai kapcsolatunk legyen azzal az emberrel, aki kiegészít minket. Csakhogy nagyon kevesen találjuk meg ezt az embert. Ideákat és fellángolásokat kergetünk ahelyett, hogy végiggondolnánk, igazából mire van szükségünk, mit várunk el a másik embertől, mi mit tudunk beleadni egy kapcsolatba. Tök fontos kérdés, de én se gondoltam anno nagyon végig, csak ott nyűglődtem, hogy ez a fiú tök aranyos, valahogy nagyon megszerettem, nem tudom elengedni a kezét és hiába néz ki úgy, mint egy pulikutya, amit kifejezetten nemszeretek, ott a csírája benne mindannak, amire szükségem van, amilyennek én elképzeltem azt a férfit, aki mellett tökéletes lehetek. És ez így is van, öt év után is ő az egyetlen, aki kiegészít, pont annyira férfias és nőies, hogy nekem az jó legyen. Ha hisztis és nyüszög, azt nem bírom, de a saját hisztizésemet se bírom elviselni, szóval ez nem nagy kunszt, ellenben nagyon erős és állhatatos, mégse annyira, hogy azt durvának, soknak érezzem. Sokat harcolok vele, mivel ő egy harcos típus, én meg a békét nem igazán tapasztaltam meg az életem során, de ez nem olyasmi, mint mikor az emberek egymásnak esnek és fú meg hú. Van olyan is, mégis együtt vagyunk, mert szeretjük egymást akkor is, amikor haragszunk épp a másikra.
Évek óta úgy gondolom, beszélnünk kell dolgokról. Hogy probléma az, hogy vannak tabuk, mert bajt csinálnak. A legegyszerűbb példa az, hogy a fiatal lánynak nem beszélünk a szexről, mert az nem való, aztán lecsap rá egy idősebb faszi, megdugja és a lánynak ott marad a trauma, mert nem tudja feldolgozni, ami történt vele. Utólag már hiába beszél vele akárki, egy egy-másfél órás beszélgetés kimaradása évekig tartó önmarcangolós küzdelmet eredményez önmagával, s rohadt nehéz helyre tenni mindent, amikor mindenről megvan, hogy mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen, ki vannak alakulva a bélyegformák, a határok és mindjárt rásütik az emberre, ha felmerül a gyanú, hogy.
Nem. Attól, mert valaki nő, attól, mert lolita, attól mert akármilyen jelzőt idetehetünk, még beszélhet nyíltan, őszintén és kell is, méghozzá tabuk nélkül. Minden ember szembe kerül olyasmivel, amiről nem beszéltek vele. Nálunk otthon anno nem volt téma a politika és a pénzügyek, a szexről meg Anyu beszélt, de nem volt felkészülve, hogy mit mondjon és sok olyasmit sikerült, aminek a kijavításán keményen hat-hét-nyolc éve dolgozom több-kevesebb sikerrel. Nem az ő hibája, akkor arra volt képes és én úgy tekintek erre az egészre, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam helyén kezelni mindezt, lehántsam az akkori sértett, sebzett, keserű háncsot a tanácsairól és a tiszta szándékot lássam. Csakhogy ezek rám hatottak és megsebeztek. Minden, amiről nem beszélünk, ugyanilyen sebeket okozhat az emberen és okoz is. A tapasztalás jó és rossz is, katarzis. Az új ismeretlen, az ismeretlen pedig félelmetes, és ahhoz, hogy valamitől az ember ne féljen, fel kell rá készülnie. Persze nem lehet mindenre és hiába készül fel valaki, attól az új még új marad, de a tapasztalást legalább helyén tudja kezelni.
Én azt látom, hogy rengeteg a sebzett ember, akik nem beszélnek és nem is beszélhetnek. Hogy a bélyegek miatt nem tudunk egyről a kettőre jutni, mert megtanultuk, hogy mi jó és mi rossz. Legalábbis nekem komoly problémáim vannak ezzel. Én nem tudom függetleníteni magam attól, hogy kaptam egy világképet és ahhoz próbálok alkalmazkodni, idomulni. Nekem rohadtul nehéz nyitni, tapasztalatot szerezni, tele vagyok félelemmel, frusztrációval és gátlásokkal. Lehet, hogy nem szembetűnő, de ügyes szerepjátékos és színész vagyok. Ez az, amit felismertem jóval később, hogy az utam elterelődött a nemváltás felé vezető irányból - hogy tök mindegy, milyen a testem, mi vesz körbe, én ugyanolyan maradok. Hiába vágyom egyetemre az ott átélhető tapasztalatok miatt, pontosan tudom, hogy félnék és az értékrendem sem változna. Nem áltatom magam azzal, hogy ha egyetemre mentem volna, koleszos lettem volna, más lennék, mert nem, kihagytam volna a legtöbb lehetőséget, ami megváltoztat és utólag még jobban bánnám. Meg tulajdonképpen kaptam lehetőségeket és kapok is, hogy számomra elfogadható módon, emészthető intenzitással megkapjam azokat is.
Változom és változtam, keresem a jót, próbálom mindenben megtalálni. Nem vagyok jobb azzal, hogy optimista vagyok, ez csak egy lehetőség a jobb életre, mert ha keresed a jót, megtalálhatod. Nem biztos, hogy megtalálod, de az esélye több, mintha nem keresnéd - realista - vagy elutasítanád - pesszimista.
Le akartam írni ma mindent őszintén, ami jött. Azt, hogy az életnek vannak árnyoldalai, hasalunk el és nyaljuk fel a murvát, szerzünk sebeket a lelkünkre is, de ha elfogy belőlünk az erő, akkor az Élet azért küld kapaszkodókat. És köszönöm, hogy Bene van nekem.
Rengeteget csalódtam az elmúlt másfél évben. A barátságban, a munkában, magamban, az ideáimban... Fájnak és nem tettem magam túl semmin még, de szeretném. Hinni akarok újra, erőt érezni magamban és törni előre. A Lady Gagás videóban megpillantottam azt, amit én is csináltam: nem volt életbevágó, hogy könyvem legyen, de sok éve a terveim közt szerepelt, és ugyanúgy mindent a kezemben akartam tartani, mint Gaga, a könyv külső megjelenésétől kezdve a tördelésen át a pontos szövegig cenzúra nélkül. Ugyanakkor rájöttem, mitől riadtam vissza. Azt tudtam, hogy féltem, csak nem volt teljesen tiszta, hogy mitől. Nem érzem úgy, hogy az tudok lenni, ami amellett, hogy ez az, amire valahogy mégis vágyom, lehetnék. Nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos abban, hogy képes lennék inspirálni, ösztönözni az embereket. Pedig ez fontos és amikor Nana azt mondta, hogy inspirálom őt, az nekem egy elmondhatatlanul jelentős dolog volt az életemben.
Új kedvenc, hála Timinek és ez most illik is:
Ott tartok, hogy minden, de tényleg minden fáraszt.
Egyetemen/fősulin gondolkodom, de úgy látom, felesleges belevágni, mert bár egy magasabb fizetési kategóriába tesz, lesz nyelvvizsgám és elmondhatom magamról, hogy ezt is megcsináltam, nincs hozzá erőm, nem reális most a nyakamba venni ezt, mert belebukom, ugyanúgy nem tudom teljes beleéléssel és odaadással csinálni, ahogy semmit mostanában.
A lakás is fut, ami annak is köszönhető, hogy kevés az elpakolásra alkalmas hely, de annak jobban, hogy elhagytam magam. Erőt vett rajtam az, hogy ha nem tudom minőségire megcsinálni, márpedig nem tudom, mert nincs hozzá türelmem és nem tudok bele annyi energiát fektetni, amennyit megkövetel, akkor nem csinálom sehogy. Ennek eredményeképp néha van egy kis változás, javulás, de alapvetően egyre rosszabb a helyzet, ami amúgy dühít, mert a saját magammal támasztott követelménynek nem tudok megfelelni, a magam számára kitűzött feladatokat nem bírom végrehajtani és nem funkcionál úgy semmi, ahogy kellene neki. De nincs erőm erre.
Keresem azt, amit tanulnom kellene, ám olvasni nem bírok, annyira fáradt vagyok. Tudom, hogy kellene olvasnom, de érdektelenné váltam, még amire kíváncsi vagyok, sem érdekel annyira, hogy komolyan törődjek vele, ez pedig rohadtul ijesztő, hiszen engem legjobban az emberek és az élmények érdekeltek. Imádom a pszichológiát, amíg irodás voltam, különféle feladatokat tűztem magam elé, amivel javíthattam a helyzeteken, csomó kis eredményem volt, de ezek elhalványultak, pedig melyik ember csinálta volna utánam, hogy egy olyan embert kezessé tesz, mint amilyen az a pasi volt, aki másfél hetesen panaszt akart írni ellenem rajtam kívülálló okok miatt. De ugyanez pepitában annak a nőnek a helyre rakása is, aki úgyszintén mumusa volt a bíróságnak, én meg az első alkalommal olyan remekül elbántam vele, hogy utána feljövet a fénymásolóból megdicsérték azt, aki végre helyre tette a fejét. Érzékem van ezekhez és teljesen elfelejtettem igazából értékelni magam. Volt némi büszkeségérzés, meg nekem ez fontos volt, de most jöttem rá, hogy ezek a kicsi sikerek az mutatják számomra, hogy még nem veszett ki belőlem minden és ha valamit akarok, akkor az ég leszakadhat, megcsinálom és minőségire csinálom meg.
Néztem tegnap egy videót Lady Gagáról. Tudni kell, hogy én őt, mint embert nem szerettem és unszimpatikusnak találtam, közönségesnek tartottam, mivel állandóan meztelenkedik, nekem pedig a fizikai dolgok nem bírnak nagy értékkel, nem tudom becsülni azt, aki a testével kereskedve jut előbbre, mivel számomra nem érték az ilyesmi. Ezt a nőt viszont milliók szeretik és valamit jól csinál, mert a dalaira én is rákattantam, a slágerlistákról való lekerülésük után is meg-meghallgatom. A klipjeit nem ismerem, általában rádióban hallok egy számot, ami megtetszik, aztán elindítom a YouTube-on és írok mellette, vagy valami, a munkásságát nagyon nem ismertem, néhány infóm volt róla, de mivel Lady Gaga nekem nem jött be, igazán nem érdekelt. Na, tegnap egy 55 perces, vele készült riportot néztem meg. Ez a konkrét szemléletváltás, ami következett. Azt láttam, hogy ennek a nőnek tehetsége van, amit a világ sokáig nem ismert el és ettől szerencsétlennek látszott, pedig nem volt az. Egy karakán, céltudatos, erős nő, aki azt csinálja, amit én is akartam: mindent a kezében tartva tör előre, kiáll azért, amiben hisz, inspirálja az embereket. De komolyan! Azt hittem róla, azért a melegeket tűzte ki, mert ők egy olyan célközönség, akiket még más nem támadott be, de nem, egyáltalán nem megvezeti ezt a közösséget, ő komolyan gondolja, hogy joguk van teljes értékű, boldog életet élni és ezért tesz. Nem tudom idézni, amit Obamának üzent egy felszólalásában, arra emlékszem, hogy elismerő érzéseket váltott ki belőlem és azt éreztem: ez igen, ezt akarom én is üzenni és csinálni. Kiderült számomra, hogy ez a nő csomó olyasmit csinál, ami nekem fontos, azokat az értékeket képviseli, amik nekem is értékesek és megláttam benne azt, amire én nem voltam hajlandó: a feltűnőségével csak figyelmet akar, hogy képviselhesse mindazt, ami benne van. Én is voltam feltűnő, lázadó, bizarr, groteszk, kipróbáltam és megcsináltam olyan dolgokat, amiket ma nem vállalnék be, mert látom azt, hogy amit csináltam, nem volt teljesen jó, de akkor tökéletesen az volt, aminek lennie kellett, illett az akkori önmagamhoz.
Fejlődtem, méghozzá sokat, csak van bennem egy elégedetlenség, hogy juthattam volna feljebb, tovább, előrébb és emiatt nem értékeltem azt, ami már megvan, amiért megküzdöttem, amit megszereztem. Elvesztettem valamit és pont ezt: magamat. Nem jelentett semmit, nem volt értéke és zsupsz, eltűnt. Nem foglalkoztam vele, a hiánya nem is hatott meg, de mégis bántott, dühített, kerestem a kiutat, a menekülőt, a kapaszkodót, bármit, ami kiránt ebből. Sok idő telt el, mire eljutottam oda, hogy egyre jobban nem bírom és tudom, hogy ez még bőven nem a gödör alja, de most érzem is azt, hogy nem kell a legaljáig süllyednem, hogy végre elinduljon felfele valami.
Ma hazajöttem három megírt ítélet után, úgy, hogy megint egy olyan részt írunk a csajokkal, amit tökre vártam, amihez ihletem van és amiből még jön ihletem - bár ez inkább ötlet az igazi IHLETHEZ képest, ami elhagyott -, úgy, hogy dög fáradt voltam, hogy azt éreztem, a hétvége két naposan is kevés lett volna, de így, hogy csak egy napos volt, mintha nem is lett volna és nem is csináltam semmi jelentőset, aztán másfél-két óra múlva írtam Timinek, hogy nem bírom tovább, lefekszem aludni. És aludtam, mint a bunda, olyan jól, amilyen jól az elmúlt időszakban ritkán. Bene persze felébresztett tíz tájt egy telefonnal, hogy jön haza, ettől pedig megborult bennem a bili, ráadásul rájött, mi az a három életre szóló lecke, amit nekem meg kéne tanulnom, hogy végre legyen valami az álmaimból, és beszélni akart róla. Kiderült, hogy ezt a három leckét én is tudom, hogy tudom azt, hova zuhanhatok, mi várhat rám, konkrétan mindent tudok. Nem a tudás hiánya okozza nekem azt, hogy nem haladok, nem fejlődöm rendes ütemben, nem török előre, hanem az, hogy elfáradtam. Sőt, igazából nem csak ez vagy nem ez.
Beszélni akartam. Beszélni magamról, a bajaimról, a gondolataimról, de a blogot nem akartam teleszemetelni, a barátokat nem akartam leterhelni, nem akartam magamra vonni a figyelmet, nem akartam segítséget kérni. Nem csak büszkeségből, hanem mert tudom, hogy most mindenki azt érzi, hogy ez az egész élet egy nagy kalap szart sem ér, mert ez egy ilyen időszak és emellé nem akartam még én is ráhányni a panaszkodásom. És akkor jön Bene, nem hagyja magát lerázni, csak mondja és mondja és nem törődik azzal, hogy már megint dühít, hogy nem hagy írni, nem törődik azzal, hogy kezdek kiakadni, az se érdekli, hogy fáradt vagyok, nem áll le, csak mondja és mondja... és megtört a jég. Elkezdtem sírni és én is mondani. Nem tudom, mit nem volt fontos, a lényeg a sírás volt és Bene megpróbált azzal foglalkozni, amit mondtam, aztán közöltem vele, hogy fáradt vagyok, felébresztett, most ne azzal törődjön, amit mondtam, hagyja rám, a lényeg csak most jön. És jött. Beszéltem vagy két órát, a végén ő már bealudt, pedig fontos dolgokat mondtam, de nem haragszom rá, nem tudok, amikor újra érzem az Isteni szikrát, az erő csíráját. Annyira hiányzott ez az érzés! Le akartam feküdni aludni, hogy tök jó, kicsit álmodozom még, aztán folytatom a pihenést, de aztán arra jutottam, hogy nem, bakker, végre valami értelmeset, fontosat és lényegeset írhatok le a blogomba és ezt meg kell tennem akkor is, ha éjjel egy van és holnap még meg kell írnom egy ítéletet és fáradt leszek. Ezt meg kell írnom és igenis fontos az, hogy nem mindig vagyok toppon, elfáradok, hisztis tudok lenni, mert ettől vagyok ember, a fenébe is! Lehet, hogy nem valami frankó a nyavalygásomat olvasni, de nekem segít leírni és ami fontosabb: egyszer, ha visszanézem, vagy ha valaki olvassa, az fog remélhetőleg lejönni, hogy bakker, ezen is túlvagyok és ember maradtam. Kibírtam, átvészeltem, túljutottam rajta, a szarból is profitáltam.
Minden mese arról szól, hogy a királyfi vagy szegénylegény milyen megpróbáltatásokon megy keresztül, mire elnyeri méltó jutalmát és a királylány szerelmét. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak, pedig az igazi sztori csak ekkor kezdődik! Tudjuk azt, hogy hogyan kell boldogan élni? Egyáltalán azt, hogy mi tesz minket boldoggá? Tudjuk? Tényleg tudjuk? Egy nagy frászt, ábrándjaink vannak róla! Majd ha ez lesz, majd ha az lesz, ha ezt megszerzem... Mindig kötjük valamihez, pedig ez baromság, én most elmondhatatlanul boldog vagyok, pedig tulajdonképpen az életem egy része romokban hever, az álmaim felé konkrétan egész évben ha hármat léptem, lehet, hogy sokat mondtam, és a többi. Mégis élvezem és ez nem valami mazochista élvezet, nem a kínlódást élvezem magát, hanem azt, hogy még ekkor is képes vagyok kívülről rápillantani magam és kis segítséggel rájönni, hogy képes vagyok előre menni.
Elvesztettem a hitem magamban és így nem maradt mit közvetíteni. Elvesztettem azt, ami erőt adott, lendületbe hozott, amitől képes voltam írni. Elvesztettem azt, ami miatt úgy éreztem, hogy jó élni. Elvesztettem azt, ami miatt jó barátnak gondoltam magam és ami miatt annak is éreztek. Nem, bakker, nagyon nem voltam jó barát az elmúlt hónapokban! Láttam, hogy Nana ül a szószban és ugyan tettem neki többször is ajánlást, célzást, hogy beszélgethetnénk, de nem fogadta el, nem lett belőle semmi, mert valószínűleg úgy érezte, nem vagyok elég jó, és ez nem az ő izéje, hanem az én hibám, mert tényleg nem voltam elég jó, elég türelmes, elég erős, eléggé toppon. Most se vagyok, tévedés, ha úgy fest, hogy igen, mert nem, csak végre megpillantottam a kurva nagy ködben, ami elém ült az utat és ez feldobott és most lendületbe vagyok, hogy megkeressem és ha tapogatva is a kavicsait, de menjek rajta kifele ebből a semmilyen és halott világból, amibe a köd sodort, de még ugyanúgy visszaeshetek, ugyanúgy folytatódhat a zuhanás és ugyanúgy ellepheti a köd az agyam, elveszhetek és folytathatom, amit eddig. De legalább tudatosodott bennem, hogy mi a baj, mert eddig erről is csak halvány fogalmaim voltak.
Az a baj, hogy kimerültem. Annyira, hogy nem érdekelt semmi, nem tudtam élvezni túl sok mindent. A szerepjátékot igen, de nagyon kevés dolgot tudnék felsorolni emellett. És ez baj. Nagyon nagy baj, ha már örülni vagy szomorúnak lenni se tudsz.
Persze azért próbálkoztam, elkezdtem olvasni egy magát Noriakinak nevező személy blogját, aki lánynak született, de elindult a másik úton, átváltozik. Elnézést, ha hülyén fogalmazok ezzel kapcsolatban, számomra ez nagyon érdekes dolog, amiről kevés az ismeretem, igyekszem óvatosan fogalmazni, mert nem akarok véletlenül se sértő vagy bántó lenni. Nekem ez egyfajta misztikum, amit meg szeretnék ismerni, főleg, mivel tinédzser koromtól kezdve határozottan arra vágytam, hogy fiú lehessek, nem tudtam azonosulni a nememmel. Tudom, mi lett volna belőle, tudom, hogy én ebben az életemben semmilyen módon nem kaptam volna meg azt, amire vágytam, hiszen nekem attól akkor elvágták az utat, mikor a második kromoszómám X lett. De komolyan. Ugyanaz maradtam volna, ha átszabatom és átalakíttatom magam és az életem, mint aki vagyok és ugyanúgy nem tudtam volna azonosulni a testemmel, ahogy anno. Magammal volt bajom és ez még tíz év után is megvan, csak már nem annyira élesen, durván, állandóan. Most spec nem vagyok kibékülve a frizurámmal és a hajszínemmel, több ruhára vágyom, meg hosszabb körmökre, de mindegy. Megvannak azok a dolgok, amiket utálok és amiket imádok a női létben. Ez az, amit látok Noriakin. Sok dologban magamra ismertem benne, sokban pedig egyáltalán nem. Lady Gaga sem lett sokkal szimpatikusabb számomra, tetszik, amit csinál, elismerem a munkásságát és örülök, hogy van, de hogy jelenleg nem tudnék jó szívvel leülni vele beszélgetni, az tuti. Valszeg még bennem vannak korlátok, de dolgozom rajtuk és le fogom dönteni őket.
Engem most nagyon érdekel a többi nem. Időszakosan van ilyen, hogy van egy téma, ami megfog, elkezd érdekelni és nekiállok olvasni, kutatni, ismereteket szerezni. Az első ilyen a yaoi volt, aztán jöttek sorra a szexusok, szexuális viselkedés, szexuális orientációk, vágyak, formák, szóval eltelt pár év úgy, hogy olvastam, néztem, figyeltem és pakoltam helyre magamban a dolgokat, gondolkodtam, írtam róla, alkottam meg a véleményem, kerestem meg benne magam, azt, hogy tulajdonképpen miért is foglalkoztat ez engem és így szép lassan rájöttem, hogy mindig az ilyen nagy érdeklődésem két okból fontos: 1.) mivel slasher vagyok, azért nem árt bizonyos ismereteket megszereznem, főleg, mivel reál világban szeretek írni, 2.) mindig van valami hiányzó elem az életemből, ami megvan abban, ami épp érdekel. Nos egy ideje a kétnemű, nemváltó emberek érdekelnek.
Én úgy vélem - talán így a leghelyesebb kijelenteni -, hogy minden emberben van férfias és nőies rész. Van, akiben egyik vagy másik több, van, akiben egyenlő, van, akiben az egyik a másiknak az alárendeltje, de mindkét energia megvan egy emberben, enélkül valószínűleg nem tudnánk létezni. Hogy akkor minek a másik ember? Azért, mert félnek születünk. Megteremthetjük magunknak a tökéletest egy álomvilágban, de szükségünk van rá fizikálisan is. Arra, hogy velünk legyen, arra, hogy amikor valamit nem akarunk, is rágja a fülünket és arra, hogy fizikai kapcsolatunk legyen azzal az emberrel, aki kiegészít minket. Csakhogy nagyon kevesen találjuk meg ezt az embert. Ideákat és fellángolásokat kergetünk ahelyett, hogy végiggondolnánk, igazából mire van szükségünk, mit várunk el a másik embertől, mi mit tudunk beleadni egy kapcsolatba. Tök fontos kérdés, de én se gondoltam anno nagyon végig, csak ott nyűglődtem, hogy ez a fiú tök aranyos, valahogy nagyon megszerettem, nem tudom elengedni a kezét és hiába néz ki úgy, mint egy pulikutya, amit kifejezetten nemszeretek, ott a csírája benne mindannak, amire szükségem van, amilyennek én elképzeltem azt a férfit, aki mellett tökéletes lehetek. És ez így is van, öt év után is ő az egyetlen, aki kiegészít, pont annyira férfias és nőies, hogy nekem az jó legyen. Ha hisztis és nyüszög, azt nem bírom, de a saját hisztizésemet se bírom elviselni, szóval ez nem nagy kunszt, ellenben nagyon erős és állhatatos, mégse annyira, hogy azt durvának, soknak érezzem. Sokat harcolok vele, mivel ő egy harcos típus, én meg a békét nem igazán tapasztaltam meg az életem során, de ez nem olyasmi, mint mikor az emberek egymásnak esnek és fú meg hú. Van olyan is, mégis együtt vagyunk, mert szeretjük egymást akkor is, amikor haragszunk épp a másikra.
Évek óta úgy gondolom, beszélnünk kell dolgokról. Hogy probléma az, hogy vannak tabuk, mert bajt csinálnak. A legegyszerűbb példa az, hogy a fiatal lánynak nem beszélünk a szexről, mert az nem való, aztán lecsap rá egy idősebb faszi, megdugja és a lánynak ott marad a trauma, mert nem tudja feldolgozni, ami történt vele. Utólag már hiába beszél vele akárki, egy egy-másfél órás beszélgetés kimaradása évekig tartó önmarcangolós küzdelmet eredményez önmagával, s rohadt nehéz helyre tenni mindent, amikor mindenről megvan, hogy mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen, ki vannak alakulva a bélyegformák, a határok és mindjárt rásütik az emberre, ha felmerül a gyanú, hogy.
Nem. Attól, mert valaki nő, attól, mert lolita, attól mert akármilyen jelzőt idetehetünk, még beszélhet nyíltan, őszintén és kell is, méghozzá tabuk nélkül. Minden ember szembe kerül olyasmivel, amiről nem beszéltek vele. Nálunk otthon anno nem volt téma a politika és a pénzügyek, a szexről meg Anyu beszélt, de nem volt felkészülve, hogy mit mondjon és sok olyasmit sikerült, aminek a kijavításán keményen hat-hét-nyolc éve dolgozom több-kevesebb sikerrel. Nem az ő hibája, akkor arra volt képes és én úgy tekintek erre az egészre, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam helyén kezelni mindezt, lehántsam az akkori sértett, sebzett, keserű háncsot a tanácsairól és a tiszta szándékot lássam. Csakhogy ezek rám hatottak és megsebeztek. Minden, amiről nem beszélünk, ugyanilyen sebeket okozhat az emberen és okoz is. A tapasztalás jó és rossz is, katarzis. Az új ismeretlen, az ismeretlen pedig félelmetes, és ahhoz, hogy valamitől az ember ne féljen, fel kell rá készülnie. Persze nem lehet mindenre és hiába készül fel valaki, attól az új még új marad, de a tapasztalást legalább helyén tudja kezelni.
Én azt látom, hogy rengeteg a sebzett ember, akik nem beszélnek és nem is beszélhetnek. Hogy a bélyegek miatt nem tudunk egyről a kettőre jutni, mert megtanultuk, hogy mi jó és mi rossz. Legalábbis nekem komoly problémáim vannak ezzel. Én nem tudom függetleníteni magam attól, hogy kaptam egy világképet és ahhoz próbálok alkalmazkodni, idomulni. Nekem rohadtul nehéz nyitni, tapasztalatot szerezni, tele vagyok félelemmel, frusztrációval és gátlásokkal. Lehet, hogy nem szembetűnő, de ügyes szerepjátékos és színész vagyok. Ez az, amit felismertem jóval később, hogy az utam elterelődött a nemváltás felé vezető irányból - hogy tök mindegy, milyen a testem, mi vesz körbe, én ugyanolyan maradok. Hiába vágyom egyetemre az ott átélhető tapasztalatok miatt, pontosan tudom, hogy félnék és az értékrendem sem változna. Nem áltatom magam azzal, hogy ha egyetemre mentem volna, koleszos lettem volna, más lennék, mert nem, kihagytam volna a legtöbb lehetőséget, ami megváltoztat és utólag még jobban bánnám. Meg tulajdonképpen kaptam lehetőségeket és kapok is, hogy számomra elfogadható módon, emészthető intenzitással megkapjam azokat is.
Változom és változtam, keresem a jót, próbálom mindenben megtalálni. Nem vagyok jobb azzal, hogy optimista vagyok, ez csak egy lehetőség a jobb életre, mert ha keresed a jót, megtalálhatod. Nem biztos, hogy megtalálod, de az esélye több, mintha nem keresnéd - realista - vagy elutasítanád - pesszimista.
Le akartam írni ma mindent őszintén, ami jött. Azt, hogy az életnek vannak árnyoldalai, hasalunk el és nyaljuk fel a murvát, szerzünk sebeket a lelkünkre is, de ha elfogy belőlünk az erő, akkor az Élet azért küld kapaszkodókat. És köszönöm, hogy Bene van nekem.
Rengeteget csalódtam az elmúlt másfél évben. A barátságban, a munkában, magamban, az ideáimban... Fájnak és nem tettem magam túl semmin még, de szeretném. Hinni akarok újra, erőt érezni magamban és törni előre. A Lady Gagás videóban megpillantottam azt, amit én is csináltam: nem volt életbevágó, hogy könyvem legyen, de sok éve a terveim közt szerepelt, és ugyanúgy mindent a kezemben akartam tartani, mint Gaga, a könyv külső megjelenésétől kezdve a tördelésen át a pontos szövegig cenzúra nélkül. Ugyanakkor rájöttem, mitől riadtam vissza. Azt tudtam, hogy féltem, csak nem volt teljesen tiszta, hogy mitől. Nem érzem úgy, hogy az tudok lenni, ami amellett, hogy ez az, amire valahogy mégis vágyom, lehetnék. Nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos abban, hogy képes lennék inspirálni, ösztönözni az embereket. Pedig ez fontos és amikor Nana azt mondta, hogy inspirálom őt, az nekem egy elmondhatatlanul jelentős dolog volt az életemben.
Új kedvenc, hála Timinek és ez most illik is:
Nap beszólása
Fél órája biztos, hogy nem engednek el minket kettőkor se, négyig maradhatunk a fenekünkön. Kérdeztem én tegnap az illetékest, hogy mit lehet tudni a holnapról, főleg, mivel tudjuk, hogy van nyolc nap szabim, de ő persze semmit se tudott. Na mindegy, legalább lesz ítélet kész, csak na, azért ez alattomos, sunyi dolog szerintem. Kolléganőm meg ilyet szólt be: "Hogy szakadna rájuk a vécéajtó!" Úgy röhögtem... X"D
Nicoval megbeszéltük, szent a béke, emiatt már nyugodt vagyok. Közben hívott Bene, s most már úgy érzem, komolyan rá kell feküdnünk a problémára, mert nem lesz ez így jó, ezért írtam Gergőnek, hogy találjunk ki valamit, mert nem szeretném, ha úgy járnánk, mint korábban, nincs szükségünk még egy olyan emberre és főleg nem szeretném, ha ez egy barátunkból válna. Remélem, össze tudunk ülni és Rajmondnak igaza van, vezetőt kell választanunk, mert tízen nem tudunk vezetni, hisz tízen tízfelé...
Nicoval megbeszéltük, szent a béke, emiatt már nyugodt vagyok. Közben hívott Bene, s most már úgy érzem, komolyan rá kell feküdnünk a problémára, mert nem lesz ez így jó, ezért írtam Gergőnek, hogy találjunk ki valamit, mert nem szeretném, ha úgy járnánk, mint korábban, nincs szükségünk még egy olyan emberre és főleg nem szeretném, ha ez egy barátunkból válna. Remélem, össze tudunk ülni és Rajmondnak igaza van, vezetőt kell választanunk, mert tízen nem tudunk vezetni, hisz tízen tízfelé...
Mégis lekiszemetest csinálok a blogomból
Régen írtam és most is rinyálni jöttem. Semmivel se nagyon jutok egyről a kettőre, ami kezd elég komolyan frusztrálttá és feszültté tenni. Tegnap elfelejtettem, hogy cp megbeszélés van a klubban, otthonról kellett visszabumliznom a helyre. Tudtam, hogy a megbeszélésnek részemről nem sok értelme lesz, de hát elmentem. Volt lent Zöld, ő tartotta gyakorlatilag a megbeszélést, aminek nagyon örültem, bírom a fejét annak a srácnak. =) Volt lent Rajmond is, helyre pakolt pár fejet, amire szüksége volt a csapatnak, mi meg Gergővel átbeszéltünk pár dolgot mind a csapat, mind a klub, mind a magánélet és mind az országgal, világgal kapcsolatos dolgokkal kapcsolatosan. Konkrétan majdnem lekéstük az utolsó hazavivő trolit, annyira belemerültünk, s Bene és Zöld is elvolt. =)
Pink új száma, amit a rádióban nyomnak, tök jóra sikerült, bár először idegennek éreztem őhozzá, de most, kábé harmadik hallásra megszerettem. ^^ Illik is most a hangulatomhoz, bár a szövegét még nem néztem meg, de ami késik... =)
Melóból vagyok, ezért kicsit sietek, nem térek most ki sok mindenre, azt majd később. Mivel nyolc napom van, fogok kivenni szabit, csak most nem tehettem meg, mert ítéleteket kell írnom... Lenyakaz a bíróm, ha nem lesz meg mind a négy záros határidőn belül... ^^;;
Újabban munkahelyen belekötnek, hogy a zártan kezelt vétívet hogy írom meg (most már úgy, ahogy itt szokás, hiába hülyeség így), meg hogy írok a borítékra és vétívre (egy kukac a szó végi i-m és ezt kifogásolták), aztán ami halálosan idegesít, hogy sorállás van a nyomtatóknál, mivel az egész folyosóra van kettő és az egyik időnként bekrepál, a gépek lassúak, az alapprogramok alig működnek, folyton fagy a gép és a rendszer, amivel egyszerűen nem tudok együtt dolgozni, én elvárom, hogy az alapok meglegyenek és a baromkodás idegesít. Két kolléganőm kábé levegőnek néz azóta is, amivel semmi bajom, elvagyok, bár nem szívesen kérdezek tőlük semmit, ráadásul irodára csak úgy tudok lemenni, hogy régi-új kolléganő fontoskodik, meg feltűnési viszketegsége van, amit ha ezt sokáig folytatja, fel fogom hívni a figyelmét és megkérem, hogy változtasson, mert nekem nem pálya, hogy nem tudok megbeszélni senkivel semmit, mert neki szerepelnie kell.
Sok bennem a keserűség, csalódottság aput illetően, meg még mindig a Sango-problémán vagyok ki. Egyik ügyben sem léptem semerre, sem előre, sem hátra, mert nem tudtam magam elhelyezni, nem tudom, mit kéne csinálni. A homokba dugom a fejem is egy megoldás, csak nem tudom, mennyire jó, az meg, hogy a fejükre olvasom a sirámjaimat, megint értelmetlen. Persze valahol el kell kezdeni, s ezt Nicoval kezdtem ma, mikor tett egy megjegyzést Timi karakterével kapcsolatban. Bedurrant a fejem, hogy rivalizál és/vagy féltékenykedik, és megírtam neki, hogy részemről mi merre hány méter. Nekem a barátság osztatlan, én két olyan ember barátja simán tudok lenni, akik szóba sem állnak egymással, nem ismerik akár egymást, anno egy nagy baráti közösséget hoztam így össze, hogy az itt-ott neten megismert embereket egymással összeismertettem és frankó volt, szerettük mind. Szétestünk, mert távolság, suli és munka nem úgy hozta, hogy együtt tudjunk maradni, de 99%-kal ma is bármikor nagyon jó beszélgetéseket tudunk csapni. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy egyik féltékeny volt a másikra vagy rivalizált volna, az utóbbi idő terméke ez, részemről Taly és Kiba felé jelent meg, amiből az lett, hogy Kibával nem is beszélünk, mert sztahanovista lett, csak a munkáról tud beszélni, Talyval újra kell építenem magamban dolgokat. Valamit mókoltak ők is ketten, volt egy nagyon együtt levős időszakuk, amiből én kimaradtam és az nekem nagyon nem volt jó, de most kábé mindhárman külön vagyunk.
Nos... én ezt a Nico-Timi-Mao-én négyest úgy látom, hogy elég rosszul sült el. Mindhármukat szeretem, de a kölyökkel x hónapja nem beszélek, mert nem akarok neki segíteni építeni az álomvilágát. Megvan a sajátom, látom a buktatóit, a lányokkal van egy álomvilágfélénk, amiről bőszen írunk immár több, mint egy éve, ez bőven elég nekem. Ők barátnők voltak, jött Mao és nekem halvány lilám sincs, mi történt, de olyan kavarodások voltak, hogy az égbekiáltó, most meg a két lány nem is beszél egymással, ami nekem Nico felől nagyon kellemetlen időnként, mert ugye kapok megjegyzéseket, burkolt mondatokat, az ő érzései erősen kihatnak a karakterei viselkedésére és nehéz összehozni, hogy egy jelenetben, de akár egy docban is eredményesen írni tudjunk, nekem ez meg így nem pálya. Én nem akarok rivalizálást, féltékenykedést sem az életben, sem az írásban, több olyan jelenetet terveztem, ahol mindkét lányra szükségem van és nem tudom megírni, mert Nico úgy áll hozzá, ahogy és nem azt mondom, hogy nem értem meg az álláspontját, csak most már tájékoztatnom kellett, hogy amennyiben megpróbál kisajátítani, a játszmái trófeájává tenni, nem rendezi magában a viszonyunkat, kiöli belőlem az íráskedvet. Gergőtől amúgy is kaptam tegnap éjjel egy nagy lecseszést, mert már három hónapja le kellett volna adnom kéziratot. Tök igaza volt és nem azért éreztem magam rosszul, mert lecseszett, hanem mert még csak egy érvem sem volt arra azon túl, hogy a lányokkal irkáltam, hogy miért nem vagyok kész már vele és írom a következő regényem. Kszasza is ilyen ügyben keresett meg, újra akarja éleszteni a honlapom, ami baromi sok bétamunkát jelent részemről, stb. Gyakorlatilag egyáltalán nem vagyok köteles velük írogatni, csak szeretem ezt csinálni, szeretek közben velük beszélgetni, amit Timivel jobban tudok megtenni, mivel ő beavat dolgokba, mesél, kérdez. Én nem kérdezősködöm, csak ha valamivel célom van. Érdekel a másik ember, de nem akarom a személyes szféráit sérteni, belemászni a lelkébe, letámadni.
Kicsit bedurrant a fejem, mert Niconak is van érzéke az íráshoz és velem lopja a napot kábé, mikor neki is vannak asztalfiókban fekvő regényei, amiket írhatna rendesen és dobhatná piacra, mert ideje szétrobbantanunk néhány betokosodott, közhellyé vált, sablonos trendet, valami újjal előrukkolnunk, átmozgatnunk a piac energiáit. Timivel más a helyzet, jól ír, de őt társszerzőnek tudom elképzelni, mint önálló írónak, az egyetemi tanulmányai és abból következő előrelépései neki fontosabbak az írásnál, ami nagyon jó, én támogatom abszolút abban, hogy ezt csinálja, mert szereti, mert úgy érzem, ő ezzel jó helyen van.
Pfhh... És ez még csak a fele vagy a negyede volt annak, ami bennem van, annak is a finomított, cenzúrázott változata. Oo'
Ez az október egy rettentően ramaty hónap, de komolyan.
Pink új száma, amit a rádióban nyomnak, tök jóra sikerült, bár először idegennek éreztem őhozzá, de most, kábé harmadik hallásra megszerettem. ^^ Illik is most a hangulatomhoz, bár a szövegét még nem néztem meg, de ami késik... =)
Melóból vagyok, ezért kicsit sietek, nem térek most ki sok mindenre, azt majd később. Mivel nyolc napom van, fogok kivenni szabit, csak most nem tehettem meg, mert ítéleteket kell írnom... Lenyakaz a bíróm, ha nem lesz meg mind a négy záros határidőn belül... ^^;;
Újabban munkahelyen belekötnek, hogy a zártan kezelt vétívet hogy írom meg (most már úgy, ahogy itt szokás, hiába hülyeség így), meg hogy írok a borítékra és vétívre (egy kukac a szó végi i-m és ezt kifogásolták), aztán ami halálosan idegesít, hogy sorállás van a nyomtatóknál, mivel az egész folyosóra van kettő és az egyik időnként bekrepál, a gépek lassúak, az alapprogramok alig működnek, folyton fagy a gép és a rendszer, amivel egyszerűen nem tudok együtt dolgozni, én elvárom, hogy az alapok meglegyenek és a baromkodás idegesít. Két kolléganőm kábé levegőnek néz azóta is, amivel semmi bajom, elvagyok, bár nem szívesen kérdezek tőlük semmit, ráadásul irodára csak úgy tudok lemenni, hogy régi-új kolléganő fontoskodik, meg feltűnési viszketegsége van, amit ha ezt sokáig folytatja, fel fogom hívni a figyelmét és megkérem, hogy változtasson, mert nekem nem pálya, hogy nem tudok megbeszélni senkivel semmit, mert neki szerepelnie kell.
Sok bennem a keserűség, csalódottság aput illetően, meg még mindig a Sango-problémán vagyok ki. Egyik ügyben sem léptem semerre, sem előre, sem hátra, mert nem tudtam magam elhelyezni, nem tudom, mit kéne csinálni. A homokba dugom a fejem is egy megoldás, csak nem tudom, mennyire jó, az meg, hogy a fejükre olvasom a sirámjaimat, megint értelmetlen. Persze valahol el kell kezdeni, s ezt Nicoval kezdtem ma, mikor tett egy megjegyzést Timi karakterével kapcsolatban. Bedurrant a fejem, hogy rivalizál és/vagy féltékenykedik, és megírtam neki, hogy részemről mi merre hány méter. Nekem a barátság osztatlan, én két olyan ember barátja simán tudok lenni, akik szóba sem állnak egymással, nem ismerik akár egymást, anno egy nagy baráti közösséget hoztam így össze, hogy az itt-ott neten megismert embereket egymással összeismertettem és frankó volt, szerettük mind. Szétestünk, mert távolság, suli és munka nem úgy hozta, hogy együtt tudjunk maradni, de 99%-kal ma is bármikor nagyon jó beszélgetéseket tudunk csapni. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy egyik féltékeny volt a másikra vagy rivalizált volna, az utóbbi idő terméke ez, részemről Taly és Kiba felé jelent meg, amiből az lett, hogy Kibával nem is beszélünk, mert sztahanovista lett, csak a munkáról tud beszélni, Talyval újra kell építenem magamban dolgokat. Valamit mókoltak ők is ketten, volt egy nagyon együtt levős időszakuk, amiből én kimaradtam és az nekem nagyon nem volt jó, de most kábé mindhárman külön vagyunk.
Nos... én ezt a Nico-Timi-Mao-én négyest úgy látom, hogy elég rosszul sült el. Mindhármukat szeretem, de a kölyökkel x hónapja nem beszélek, mert nem akarok neki segíteni építeni az álomvilágát. Megvan a sajátom, látom a buktatóit, a lányokkal van egy álomvilágfélénk, amiről bőszen írunk immár több, mint egy éve, ez bőven elég nekem. Ők barátnők voltak, jött Mao és nekem halvány lilám sincs, mi történt, de olyan kavarodások voltak, hogy az égbekiáltó, most meg a két lány nem is beszél egymással, ami nekem Nico felől nagyon kellemetlen időnként, mert ugye kapok megjegyzéseket, burkolt mondatokat, az ő érzései erősen kihatnak a karakterei viselkedésére és nehéz összehozni, hogy egy jelenetben, de akár egy docban is eredményesen írni tudjunk, nekem ez meg így nem pálya. Én nem akarok rivalizálást, féltékenykedést sem az életben, sem az írásban, több olyan jelenetet terveztem, ahol mindkét lányra szükségem van és nem tudom megírni, mert Nico úgy áll hozzá, ahogy és nem azt mondom, hogy nem értem meg az álláspontját, csak most már tájékoztatnom kellett, hogy amennyiben megpróbál kisajátítani, a játszmái trófeájává tenni, nem rendezi magában a viszonyunkat, kiöli belőlem az íráskedvet. Gergőtől amúgy is kaptam tegnap éjjel egy nagy lecseszést, mert már három hónapja le kellett volna adnom kéziratot. Tök igaza volt és nem azért éreztem magam rosszul, mert lecseszett, hanem mert még csak egy érvem sem volt arra azon túl, hogy a lányokkal irkáltam, hogy miért nem vagyok kész már vele és írom a következő regényem. Kszasza is ilyen ügyben keresett meg, újra akarja éleszteni a honlapom, ami baromi sok bétamunkát jelent részemről, stb. Gyakorlatilag egyáltalán nem vagyok köteles velük írogatni, csak szeretem ezt csinálni, szeretek közben velük beszélgetni, amit Timivel jobban tudok megtenni, mivel ő beavat dolgokba, mesél, kérdez. Én nem kérdezősködöm, csak ha valamivel célom van. Érdekel a másik ember, de nem akarom a személyes szféráit sérteni, belemászni a lelkébe, letámadni.
Kicsit bedurrant a fejem, mert Niconak is van érzéke az íráshoz és velem lopja a napot kábé, mikor neki is vannak asztalfiókban fekvő regényei, amiket írhatna rendesen és dobhatná piacra, mert ideje szétrobbantanunk néhány betokosodott, közhellyé vált, sablonos trendet, valami újjal előrukkolnunk, átmozgatnunk a piac energiáit. Timivel más a helyzet, jól ír, de őt társszerzőnek tudom elképzelni, mint önálló írónak, az egyetemi tanulmányai és abból következő előrelépései neki fontosabbak az írásnál, ami nagyon jó, én támogatom abszolút abban, hogy ezt csinálja, mert szereti, mert úgy érzem, ő ezzel jó helyen van.
Pfhh... És ez még csak a fele vagy a negyede volt annak, ami bennem van, annak is a finomított, cenzúrázott változata. Oo'
Ez az október egy rettentően ramaty hónap, de komolyan.
Kimaradt XD
Ja. És le akartam írni, hogy egy órát dumáltunk ma a bírómmal. =) Egész jól kijövünk, igazából tényleg jó az, ha a jegyző bent ül a tárgyaláson, meg ilyenek, én is jobban megnyíltam. És már a kolléganőimmel is dumálgatunk. Ők se beszédesek, de ha rájuk jön, lehet velük beszélgetni. =)
Összegzés a hétről
A katasztrofális nap rosszulléttel végződött, Bene le is szúrt, hogy miért nem hívtam fel, mikor hazajött és azt látta, hogy takaróba burkolózva, ijedten, valszeg sápadt fejjel nézek rá fel, aztán elmondtam neki, hogy kicsit beijedtem, mert rám jött a hányinger, de nem tudtam, miért és nem akartam hányni. Másnap már nem bírtam ilyen jól, fél négykor rám tört ez, hányinger, hasfájás, fejfájás, beöltözve is fázás, kilenckor felhívtam Tulkot, hogy a műhelyben van-e és ott van-e vele Bene, igen, jó, akkor mondja meg neki, hogy arra kérem, jöjjön haza. Nem akartam Tulkot beavatni, azt meg úgy gondoltam, Bene levágja, hogy megint nagyon rosszul vagyok, ha arra kérem, jöjjön haza. Persze visszahívott, mondta, hogy siet, kértem tőle kólát, aztán később megállapítottam, hogy büszkeségben, makacsságban és hülyeségben nagyjából verhetetlen vagyok. XD Nem hánytam, hiába mondta Nico is és Anyu is, hogy valszeg jobb kint, mint bent, nem, én szeretném tartani azt, hogy 9. óta nem hánytam és ez így is marad. Ehhez kapcsolódik két rohadt nagy megszólalás. Nico beszólt, hogy na majd a terhesség alatt fogok hányni, amin jót röhögtem, Anyám ennél jóval jobban odatette magát. Még hétfő este meséltem neki, mi van velem, erre, hogy ő úgy érzi, valami nőgyógyászati problémám van. Aha, mondom neki, menstruálok. Ja, jó, már azt hittem, elvetélsz. Kész, Anyu kiütéssel győzött! Ott ültem a gép előtt tátott szájjal, kiguvadt szemekkel röhögve, fulladva a röhögéstől és kábé ennyi ment a fejemben, mint a futó reklámcsík: Ezt nem hiszem el!
Nagy volt. =)
Kedden nagyon gondolkodtam, hogy másnap tudok-e menni dolgozni, úgy nézett ki, hogy nem, pedig szerdán tárgyaltunk és nem akartam cserben hagyni a bíróm, meg magamnak is gyártani a trágyát, ezért azt mondtam magamnak, mikor lefeküdtem, hogy rendbe jövök. És igen, szerda reggel munkakész állapotra hoztam fel magam. Első két tárgyalás gond nélkül megvolt, ki se mozdultam a tárgyalóból, mert minek arra a negyed órára, írtam a szünetben Timivel és Nicoval, aztán a harmadik tárgyaláson már majdnem felröhögtem, basszus. Meghallgattunk egy tanút, meg hülyeség volt kábé az egész perc, a bíróm ítéletet is hozott - azt kéne most írnom -, aztán eldarálta az indoklást, de éreztem benne, hogy elege van az egészből, mindannyiukból és ki is osztotta őket olyan formán, hogy a hivatalos szöveget használva, a tárgytól el nem térve minddel tudatta: hülye vagy, hülye vagy, meg te is hülye vagy. X"D Utóbb mondtam neki, hogy nagyon ász volt, ő meg röhögve válaszolt rá: "De el ne röhögd magad a tárgyaláson, azt nem szabad!". XD Mondtam, hogy ha még ilyen tárgyalásokat fog tartani, akkor majd megerőltetem magam, de nyugodjon meg, nem fogok a felek képébe röhögni.
A negyedik tárgyalásunk helyszíni volt. Ilyet még csak egyszer kellett magnóról leírni, tehát nagyjából fogalmam sem volt, mire számítsak, de megbeszéltük, hogy büntiből mennem kell, mivel az ítéleten elírtam az ügyszámot. Ez még csak a "vázlat", szóval nem nagy vétség, csupán valszeg kellett valamire fognia a bírómnak, hogy vele menjek. Egyébként nem bünti, mert ha vége, akkor onnan haza lehet menni. Benének egy kikötése volt és ezt én is mondtam a bírómnak, hogy olyan helyre vissza kell hozni, akárhova is megyünk, ahonnan hazatalálok, mivel közlekedési analfabéta vagyok. Emiatt eléggé parás voltam, meg kimentem a megbeszélt időpontra és azt se tudtam, hogy visznek minket, vagy a bíróm lesz-e a sofőr. Utóbbi esetén meglehetősen kellemetlenül éreztem volna magam, azonban a bíróságnak van autója sofőrrel külön erre a célra. =) Úgy azért jó volt, főleg, mert egy nyolc személyes + sofőr nagyságú kocsit kaptunk. XD Tetszett. ^^ Háromnegyed óra volt az út, odafele inkább felkészüléssel telt, de azért dumáltunk is, visszafele már inkább megeredt a nyelvünk és a sofőr is bele-beleszólt a beszélgetésbe. =) A helyszíni tárgyalás egész jó dolog, feltéve, ha pszichológiai szemszögből nézi az ember, mert ami ott volt... Vannak azok az emberek, akiknek olyan durva gyűjtőszenvedélyük van, hogy a szemetet a plafonig halmozzák... Na, a feleink ilyenek voltak. Oo" Ettől függetlenül másodjára már nem kéne bünti, vagy fenyítés, hogy menjek, mert jó volt az úgy, hogy mentem. Fogtam az aktát, segítettem a bírómnak, szemmel tartottam bizonyos dolgokat és a jegyzőkönyvet is ma jobban meg tudtam írni, tudtam, miről van szó. =)
Kettőre otthon is voltam, Benének és Timinek nagyvonalakban elmondtam, hogy jó volt a helyszíni tárgyalás, amúgy egy sarokra a háztól tett ki a sofőr, szóval könnyen hazataláltam, utána elkezdtem kigondolni, milyen karaktert akarok a magasabb szintű partira. Na. Amazont, méghozzá egy tigrissel az oldalán. Szépen elolvasgattam, hogy mi van hogy, két óra múlva lementem a helyre, előálltam Robinak a dologgal, erre beközölte, hogy kis szintű partit tervezett. Ne mááááár! XD De aztán meggyőztük. ^^ Tamás is harcost hozott, Benedek Shackorelt, Norbi Ront, Dávid egy erigowi számszeríjászt, Ákos egy törpöt. Jóformán csak harcosokból állt a parti, a megbízónk meg úgy tervezte, hogy lesznek velünk papok és varázslók. Hát ezt bukta. =) Tamás karaktere, Alantaf igyekezett minél közelebb kerülni a harcos nőmhöz, amivel nem járt igazán sikerrel, mivel Tira egész egyszerűen olyan férfinek nyilvánította, aki tud valamit, de nem elég jó őhozzá. =D Ellenben Shackorel elnyerte Tira tiszteletét, őt már alkalmasnak tartja arra, hogy gyermeket nemzzen egy olyan nőnek, mint ő, ám számára jelenleg még nem érkezett el az az idő, előbb vissza kell térnie szülőföldjére és túl kell esnie a próbán, s majd ha azt túlélte, a tigrisét sem kellett megölni, mert meg akarta védelmezni, akkor utána elmegy talán Shackorelért. Azért úgy végiggondoltam, Kahla kivel mit tenne, ha a férje, a gyermeke apja félrelépne. XD Természetesen ha nem önszántából tenné, hanem valamilyen női praktika, esetleg boszorkánypraktika miatt, úgy bocsánatos bűnnek tekintené Shackorel részéről a dolgot, ellenben a csábító asszonyt mindenképpen kardélre kívánná hányni, azonban ha drága férje megkívánna más nőt, nem valószínű, hogy sokáig tudhatná magát az élők soraiban. XD Gejzír nő, még mindig elveszti a fejét és nem lát a kénes haragtól, ha megharagítják, Shackorelben ráadásul annyira bízik, hogy ha ilyesmit tenne, az a legmélyebb árulás lenne. Persze ismerve Benedeket és a karakterét, nem feltételezem, hogy akármi lenne, főleg egy olyan nővel, mint Tira, de azért na, el kellett agyalnom a dolgon. =)
Vissza a kalandhoz. Gyakorlatilag az volt a feladat, hogy el kellett mennünk egy hegybe egy kardért. Ühüm, út közben ránk támadt egy hét méteres, kék gyík, mert kajának nézte a bandát, aztán másnap jött egy rinocéroszon lovagoló ork teljes páncélzatban, aki miután megtudta, hogy a kardot akarjuk, elszánta rá magát, hogy kipusztítsa kicsiny csapatunkat, csakhogy Ron tűzkardja, 14m/s-es futócipője és hátbatámadása eldöntötte a harc kimenetelét, főleg, mivel az orkon lévő páncél felrobbant a sérülés következtében, tehát az orkból nem sok maradt, Ron meg sérült 1Fp-t, hála valamilyen aurájának, ami védte. =D Egyébként a gyík Alantaf fél karját leharapta, amit a csapattal utazó pap visszateremtett, de szegény (pap) a rohamozó rinocérosz áldozatául esett, a szekérben maradt, miikor az egyetlen nekirohanással kettétépte azt. ^^;; Eltemettük. =) A faluban egy depressziós pasit kaptunk segítségnek, aztán indultunk is a hegybe. Találkoztunk felénk guruló golyókkal, amik közül az egyik, mint utóbb kiderült, illúzió volt, trollal, vízzel töltődő teremmel, végül meglett a kard, amit nagy nehezen a fiúk kihúztak a kőből, aztán egymás kezébe adtak megvizsgálásra. Alantaf úgy gondolta, eltenné, erre a fél brigád fegyvert fogott rá és be kellett látnia, kalandozótársai előbb ölik meg, minthogy öncélúan használja a kard egyelőre ismeretlen erejét. Nos... a barlang előtt találkoztak a depressziós exlovaggal, aki megmutatta, mire képes a kard. Aki megfogta, csak azzal volt képes akár csak megsebezni mást vagy magát, szóval ennek következtében van egy kalandozócsapatunk hat emberrel, akik közül egyetlen egy, Tira tud harcolni, mivel ő nem ért hozzá. Meg a tigrise, Malahit, de az más kérdés. =) Visszamentünk a megbízónkhoz és közöltük vele, hogy addig nem kapja meg a kardot, amíg nem oldja meg, hogy az öt fiúról lekerüljön a varázs, s én ugye nem nyúltam hozzá, valakinél meg mindig ott lesz a kard, szóval ha nem akar rácseszni, megoldja a problémánkat, aztán kifizet bennünket. =D
Jó kaland volt, tetszett és imádom az új karakteremet is. Komoly, megfontolt, önmagát felsőbbrendűnek tartó, kimért, távolságtartó, feminista nő. Első körben. Aztán aki túljut az első körön, megismerheti a vadabb, lobbanékonyabb, hevesebb bensőjét, esetleg azt, hogy tudása is van, ragadt rá ez-az az évek során. Egy érett nő, a tigris meg külön élvezet. =D Igazi hunter, ahogy Benedek mondta. ^^ Na igen, tényleg csináltam egyet magamnak és nagyon bejön. =D Korábban is akartam, de tegnap jött rá meg az ihlet és most azon agyalok, hogy fejlesszem tovább, mire költsem az 1000 Tp-m, ilyenek. Már netre tettem a könyvet és kinyomtatom magamnak bizonyos részeit, amikre szükségem van, mert amíg nincs rendes könyvem, is kell tudnom dolgozni valamiből és meguntam, hogy mindig mástól kell kölcsönkérnem a könyvét. Ez így nem állapot, én komolyan gondolom a szerepjátékosi létem és ahhoz elengedhetetlen egy könyv. Ez van. =) Ha majd elérhető áron lesz és pénzem is lesz rá, megveszem a könyvet, mert az az igazi, addig viszont abból élek, amiből lehet. =)
Mivel beteg voltam, nem akartam puszit adni a srácoknak, ne kapják el, főleg, mert nem tudom, mi a nyavalyám van. Ettől függetlenül Benedek percekig ölelgetett, ami nagyon jólesett, édes az a srác, Norbi úgyszintén nem bírta ki, nap végén letoltunk egy kisebb csetepatét is, ami velem ugye jár. Kekeckedett és hozzám fogta hátulról a kezeim, hogy na akkor szabaduljak. Igen? Oké. Nekem aztán nem kell több, imádok játékosan harcolni, a vége az lett, hogy rendesen megcsikiztem. =D Ákost is bírom, kicsit furcsán formálja a hangokat és azt hiszem, van egy kis beszédhibája, bár lehet, hogy csak izgul, de aranyos fiú és nem fogom neki elfelejteni, hogy kézcsókkal köszöntött, mikor megismert. Azzal nagyon belopta magát a szívembe. =) Tamás olyan oltásokat kapott tőlem... XD Nagyon csúnyán osztottam, Benedektől pacsit is bezsebeltem, meg volt, hogy az asztal azon röhögött, amivel beoltottam, Tamás meg elismerte, hogy ez szép volt. =) Ezt is imádom, a szívózást és van, akivel lehet és nagyon lehet. =D Igazán jól sikerült a tegnapi játék, mondtam is Robinak, aki mint kiderült a trolira várva, még ki se találta, pontosan mi a fene van a karddal és mi a megoldás az általa okozott problémára. XD Agyar megpróbált ötleteket adni, de aztán közölte a megmaradtakkal, hogy mindez szép és jó, de egyelőre olyan megoldást keresünk, ami nem létezik. XD De így utólag értem a lovag depresszióját, hiszen élete értelmét vesztette el és még csak végezni sem tud magával. =)
Benével megállapítottuk hazafele menet, hogy mióta frufrut vágtam magamnak, jobban odavan értem, jobban együtt vagyunk, ilyesmik és azt is, hogy ez az október nem tudjuk, mit csinál, de azt nagyon és igazán befejezhetné, mert rohadtul nem jól van ez így. Az utóbb éjszakáinkon valami nagyon van velünk - nem, nem úgy -, furcsa dolgok történnek velünk. Mindketten betegek vagyunk, s mindkettőnknél akkor jön ez ki, mikor eljön az este 8-10 óra, addig napközben kutya bajunk, nem fújjuk az orrunk, rendben a hangunk és a gyomrunk, de este...
Nagy volt. =)
Kedden nagyon gondolkodtam, hogy másnap tudok-e menni dolgozni, úgy nézett ki, hogy nem, pedig szerdán tárgyaltunk és nem akartam cserben hagyni a bíróm, meg magamnak is gyártani a trágyát, ezért azt mondtam magamnak, mikor lefeküdtem, hogy rendbe jövök. És igen, szerda reggel munkakész állapotra hoztam fel magam. Első két tárgyalás gond nélkül megvolt, ki se mozdultam a tárgyalóból, mert minek arra a negyed órára, írtam a szünetben Timivel és Nicoval, aztán a harmadik tárgyaláson már majdnem felröhögtem, basszus. Meghallgattunk egy tanút, meg hülyeség volt kábé az egész perc, a bíróm ítéletet is hozott - azt kéne most írnom -, aztán eldarálta az indoklást, de éreztem benne, hogy elege van az egészből, mindannyiukból és ki is osztotta őket olyan formán, hogy a hivatalos szöveget használva, a tárgytól el nem térve minddel tudatta: hülye vagy, hülye vagy, meg te is hülye vagy. X"D Utóbb mondtam neki, hogy nagyon ász volt, ő meg röhögve válaszolt rá: "De el ne röhögd magad a tárgyaláson, azt nem szabad!". XD Mondtam, hogy ha még ilyen tárgyalásokat fog tartani, akkor majd megerőltetem magam, de nyugodjon meg, nem fogok a felek képébe röhögni.
A negyedik tárgyalásunk helyszíni volt. Ilyet még csak egyszer kellett magnóról leírni, tehát nagyjából fogalmam sem volt, mire számítsak, de megbeszéltük, hogy büntiből mennem kell, mivel az ítéleten elírtam az ügyszámot. Ez még csak a "vázlat", szóval nem nagy vétség, csupán valszeg kellett valamire fognia a bírómnak, hogy vele menjek. Egyébként nem bünti, mert ha vége, akkor onnan haza lehet menni. Benének egy kikötése volt és ezt én is mondtam a bírómnak, hogy olyan helyre vissza kell hozni, akárhova is megyünk, ahonnan hazatalálok, mivel közlekedési analfabéta vagyok. Emiatt eléggé parás voltam, meg kimentem a megbeszélt időpontra és azt se tudtam, hogy visznek minket, vagy a bíróm lesz-e a sofőr. Utóbbi esetén meglehetősen kellemetlenül éreztem volna magam, azonban a bíróságnak van autója sofőrrel külön erre a célra. =) Úgy azért jó volt, főleg, mert egy nyolc személyes + sofőr nagyságú kocsit kaptunk. XD Tetszett. ^^ Háromnegyed óra volt az út, odafele inkább felkészüléssel telt, de azért dumáltunk is, visszafele már inkább megeredt a nyelvünk és a sofőr is bele-beleszólt a beszélgetésbe. =) A helyszíni tárgyalás egész jó dolog, feltéve, ha pszichológiai szemszögből nézi az ember, mert ami ott volt... Vannak azok az emberek, akiknek olyan durva gyűjtőszenvedélyük van, hogy a szemetet a plafonig halmozzák... Na, a feleink ilyenek voltak. Oo" Ettől függetlenül másodjára már nem kéne bünti, vagy fenyítés, hogy menjek, mert jó volt az úgy, hogy mentem. Fogtam az aktát, segítettem a bírómnak, szemmel tartottam bizonyos dolgokat és a jegyzőkönyvet is ma jobban meg tudtam írni, tudtam, miről van szó. =)
Kettőre otthon is voltam, Benének és Timinek nagyvonalakban elmondtam, hogy jó volt a helyszíni tárgyalás, amúgy egy sarokra a háztól tett ki a sofőr, szóval könnyen hazataláltam, utána elkezdtem kigondolni, milyen karaktert akarok a magasabb szintű partira. Na. Amazont, méghozzá egy tigrissel az oldalán. Szépen elolvasgattam, hogy mi van hogy, két óra múlva lementem a helyre, előálltam Robinak a dologgal, erre beközölte, hogy kis szintű partit tervezett. Ne mááááár! XD De aztán meggyőztük. ^^ Tamás is harcost hozott, Benedek Shackorelt, Norbi Ront, Dávid egy erigowi számszeríjászt, Ákos egy törpöt. Jóformán csak harcosokból állt a parti, a megbízónk meg úgy tervezte, hogy lesznek velünk papok és varázslók. Hát ezt bukta. =) Tamás karaktere, Alantaf igyekezett minél közelebb kerülni a harcos nőmhöz, amivel nem járt igazán sikerrel, mivel Tira egész egyszerűen olyan férfinek nyilvánította, aki tud valamit, de nem elég jó őhozzá. =D Ellenben Shackorel elnyerte Tira tiszteletét, őt már alkalmasnak tartja arra, hogy gyermeket nemzzen egy olyan nőnek, mint ő, ám számára jelenleg még nem érkezett el az az idő, előbb vissza kell térnie szülőföldjére és túl kell esnie a próbán, s majd ha azt túlélte, a tigrisét sem kellett megölni, mert meg akarta védelmezni, akkor utána elmegy talán Shackorelért. Azért úgy végiggondoltam, Kahla kivel mit tenne, ha a férje, a gyermeke apja félrelépne. XD Természetesen ha nem önszántából tenné, hanem valamilyen női praktika, esetleg boszorkánypraktika miatt, úgy bocsánatos bűnnek tekintené Shackorel részéről a dolgot, ellenben a csábító asszonyt mindenképpen kardélre kívánná hányni, azonban ha drága férje megkívánna más nőt, nem valószínű, hogy sokáig tudhatná magát az élők soraiban. XD Gejzír nő, még mindig elveszti a fejét és nem lát a kénes haragtól, ha megharagítják, Shackorelben ráadásul annyira bízik, hogy ha ilyesmit tenne, az a legmélyebb árulás lenne. Persze ismerve Benedeket és a karakterét, nem feltételezem, hogy akármi lenne, főleg egy olyan nővel, mint Tira, de azért na, el kellett agyalnom a dolgon. =)
Vissza a kalandhoz. Gyakorlatilag az volt a feladat, hogy el kellett mennünk egy hegybe egy kardért. Ühüm, út közben ránk támadt egy hét méteres, kék gyík, mert kajának nézte a bandát, aztán másnap jött egy rinocéroszon lovagoló ork teljes páncélzatban, aki miután megtudta, hogy a kardot akarjuk, elszánta rá magát, hogy kipusztítsa kicsiny csapatunkat, csakhogy Ron tűzkardja, 14m/s-es futócipője és hátbatámadása eldöntötte a harc kimenetelét, főleg, mivel az orkon lévő páncél felrobbant a sérülés következtében, tehát az orkból nem sok maradt, Ron meg sérült 1Fp-t, hála valamilyen aurájának, ami védte. =D Egyébként a gyík Alantaf fél karját leharapta, amit a csapattal utazó pap visszateremtett, de szegény (pap) a rohamozó rinocérosz áldozatául esett, a szekérben maradt, miikor az egyetlen nekirohanással kettétépte azt. ^^;; Eltemettük. =) A faluban egy depressziós pasit kaptunk segítségnek, aztán indultunk is a hegybe. Találkoztunk felénk guruló golyókkal, amik közül az egyik, mint utóbb kiderült, illúzió volt, trollal, vízzel töltődő teremmel, végül meglett a kard, amit nagy nehezen a fiúk kihúztak a kőből, aztán egymás kezébe adtak megvizsgálásra. Alantaf úgy gondolta, eltenné, erre a fél brigád fegyvert fogott rá és be kellett látnia, kalandozótársai előbb ölik meg, minthogy öncélúan használja a kard egyelőre ismeretlen erejét. Nos... a barlang előtt találkoztak a depressziós exlovaggal, aki megmutatta, mire képes a kard. Aki megfogta, csak azzal volt képes akár csak megsebezni mást vagy magát, szóval ennek következtében van egy kalandozócsapatunk hat emberrel, akik közül egyetlen egy, Tira tud harcolni, mivel ő nem ért hozzá. Meg a tigrise, Malahit, de az más kérdés. =) Visszamentünk a megbízónkhoz és közöltük vele, hogy addig nem kapja meg a kardot, amíg nem oldja meg, hogy az öt fiúról lekerüljön a varázs, s én ugye nem nyúltam hozzá, valakinél meg mindig ott lesz a kard, szóval ha nem akar rácseszni, megoldja a problémánkat, aztán kifizet bennünket. =D
Jó kaland volt, tetszett és imádom az új karakteremet is. Komoly, megfontolt, önmagát felsőbbrendűnek tartó, kimért, távolságtartó, feminista nő. Első körben. Aztán aki túljut az első körön, megismerheti a vadabb, lobbanékonyabb, hevesebb bensőjét, esetleg azt, hogy tudása is van, ragadt rá ez-az az évek során. Egy érett nő, a tigris meg külön élvezet. =D Igazi hunter, ahogy Benedek mondta. ^^ Na igen, tényleg csináltam egyet magamnak és nagyon bejön. =D Korábban is akartam, de tegnap jött rá meg az ihlet és most azon agyalok, hogy fejlesszem tovább, mire költsem az 1000 Tp-m, ilyenek. Már netre tettem a könyvet és kinyomtatom magamnak bizonyos részeit, amikre szükségem van, mert amíg nincs rendes könyvem, is kell tudnom dolgozni valamiből és meguntam, hogy mindig mástól kell kölcsönkérnem a könyvét. Ez így nem állapot, én komolyan gondolom a szerepjátékosi létem és ahhoz elengedhetetlen egy könyv. Ez van. =) Ha majd elérhető áron lesz és pénzem is lesz rá, megveszem a könyvet, mert az az igazi, addig viszont abból élek, amiből lehet. =)
Mivel beteg voltam, nem akartam puszit adni a srácoknak, ne kapják el, főleg, mert nem tudom, mi a nyavalyám van. Ettől függetlenül Benedek percekig ölelgetett, ami nagyon jólesett, édes az a srác, Norbi úgyszintén nem bírta ki, nap végén letoltunk egy kisebb csetepatét is, ami velem ugye jár. Kekeckedett és hozzám fogta hátulról a kezeim, hogy na akkor szabaduljak. Igen? Oké. Nekem aztán nem kell több, imádok játékosan harcolni, a vége az lett, hogy rendesen megcsikiztem. =D Ákost is bírom, kicsit furcsán formálja a hangokat és azt hiszem, van egy kis beszédhibája, bár lehet, hogy csak izgul, de aranyos fiú és nem fogom neki elfelejteni, hogy kézcsókkal köszöntött, mikor megismert. Azzal nagyon belopta magát a szívembe. =) Tamás olyan oltásokat kapott tőlem... XD Nagyon csúnyán osztottam, Benedektől pacsit is bezsebeltem, meg volt, hogy az asztal azon röhögött, amivel beoltottam, Tamás meg elismerte, hogy ez szép volt. =) Ezt is imádom, a szívózást és van, akivel lehet és nagyon lehet. =D Igazán jól sikerült a tegnapi játék, mondtam is Robinak, aki mint kiderült a trolira várva, még ki se találta, pontosan mi a fene van a karddal és mi a megoldás az általa okozott problémára. XD Agyar megpróbált ötleteket adni, de aztán közölte a megmaradtakkal, hogy mindez szép és jó, de egyelőre olyan megoldást keresünk, ami nem létezik. XD De így utólag értem a lovag depresszióját, hiszen élete értelmét vesztette el és még csak végezni sem tud magával. =)
Benével megállapítottuk hazafele menet, hogy mióta frufrut vágtam magamnak, jobban odavan értem, jobban együtt vagyunk, ilyesmik és azt is, hogy ez az október nem tudjuk, mit csinál, de azt nagyon és igazán befejezhetné, mert rohadtul nem jól van ez így. Az utóbb éjszakáinkon valami nagyon van velünk - nem, nem úgy -, furcsa dolgok történnek velünk. Mindketten betegek vagyunk, s mindkettőnknél akkor jön ez ki, mikor eljön az este 8-10 óra, addig napközben kutya bajunk, nem fújjuk az orrunk, rendben a hangunk és a gyomrunk, de este...
Katasztrofális nap
Reggel nem tudtam időben elindulni, késtem húsz percet. A boltban elejtettem a kosarat, ráadásul az egész boltszemélyzet ott állt mellettem. A trolival tovább tartott az út időben, mintha gyalog mentem volna. Azt hiszem, majd elütöttek, de igazából nem voltam teljesen képben. A villamoson az első ajtóban sikerült felszállnom és a pasi ott állt a jelzőgomb előtt, de nem nyomta volna meg, ezért nekem kellett átnyúlnom mindenki közt és ügyeskednem, mivel nem akartam sem eltaknyolni, sem megütni valakit, sem nekicsapódni a vezetőfülkének. Kilépéskor elém állt valaki, én meg frászt kaptam. Nem abban a ruhában mentem, amiben szerettem volna, nem volt annyi időm, hogy azt vegyem fel. A frufrum szanaszét állt, a sminkem maradékát alig bírtam leszedni és nem volt időm fülbevalót sem cserélni. És nem azért késtem, mert írtam, hanem mert rosszul lettem, tehát már a reggelem rosszul indult.
A munkahelyemen csak folytatódott, minden tértit elírtam, úgyhogy javíthattam. Kiderült, hogy bírói magnóm van, ami kézivezérlésű és a hozzávaló lábpedál egyáltalán nem használható, de funkcionálisan amúgy sem jó semmire. Ezért nem tudtam ítéletet írni, egy oldal után azt mondtam, hogy kész, megyek le a gondnokságra. Út közben elfelejtettem, miért akartam lejutni az irodára, később jöttem csak rá, hogy merül a telefonom és ott be tudom adni tölteni. Valahogy nem akartak összejönni a dolgok, fél négy körül meg olyan alhasi görcsöm kezdődött, hogy legszívesebben derékszögben jöttem volna haza és még most se tudom, kéne-e hányni, vagy nem. Bene le fogja szedni a fejem, amiért nem pakolok, de örülök, hogy nem sírógörccsel heverek az ágyban, bár megeshet, hogy mire hazaér, eljutok addig is. Nem hiszem, hogy a gyógyszer segítene, mert halvány lilám sincs, hogy elcsaptam a gyomrom, vagy menstruációs mellékzönge, mindkettő bejátszhat ugyanis.
Rájöttem, hogy imádom ezt a számot:
Kicsit tudtam beszélni Nanával, aminek örülök és őszintén sajnálom még mindig, hogy a blogja helyett a face-en posztol, meg hogy valahogy megváltoztak a dolgok. Beszéltem Conon lányokkal, s nem tudom, mit kellene tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Olyan rendbe, mint fél éve voltak kábé, még a tavasz előtt, vagy alatt.
Conon nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszereztem a Nana két újabb kötetét. El vagyok maradva a megjelenéstől számolva, főleg azért gond ez, mert a következő megjelenő részben már lesz újdonság, nem csak az, amit tudok, de a pénztárcám nem engedi, hogy költekezzek és ez a manga még mindig... Úgy olvasom, hogy elkezdtem az első kötettől és hozzáolvasom majd a két legújabbat. De így is részletekben, hiába ismerem már szinte kívülről a sztorit. Néha le kell tennem. Néha gondolok rá, mi lehet vele... Hogy milyen lenne ennyi idő után... Mennyi, két év? Csak arra emlékszem, hogy egy november 19-ei nap volt, az évre nem... Tudom, hogy elintézetlen, befejezetlen, elvarratlan szál ez bennem. Tudom, hogy nem lehetek kész, hiszen az Élet nem sodorta újra a közelembe, még távol is tartott talán tőle, s én nem is sürgetek semmit, mert nem akarok még jobban összetörni. Csak gondolkodom... Múzsám lehetne még? Aztán megint nem tudnék írni, mikor újra elveszteném, mert tovább repülne a széllel, mint egy szilf...
Beleszerettem egy telefonba. IchiGonak van, ő mutatta:
Szerintem hihetetlenül aranyos, bár nem kifejezetten telefon a számomra. Mint kiderült, a netünkhöz kétezer forintért jár mobilnet, ezzel meg lehetne pötyögni... Bevallom, inkább ez és a cuki külső tetszik benne, amúgy az Alcatelben nem tudom, mennyire lehet megbízni, nekem Nokiáim voltak és azokat szerettem.
Elöntöttek a vágyak... Kis dolgok, amiket szeretnék, de együtt...
A munkahelyemen csak folytatódott, minden tértit elírtam, úgyhogy javíthattam. Kiderült, hogy bírói magnóm van, ami kézivezérlésű és a hozzávaló lábpedál egyáltalán nem használható, de funkcionálisan amúgy sem jó semmire. Ezért nem tudtam ítéletet írni, egy oldal után azt mondtam, hogy kész, megyek le a gondnokságra. Út közben elfelejtettem, miért akartam lejutni az irodára, később jöttem csak rá, hogy merül a telefonom és ott be tudom adni tölteni. Valahogy nem akartak összejönni a dolgok, fél négy körül meg olyan alhasi görcsöm kezdődött, hogy legszívesebben derékszögben jöttem volna haza és még most se tudom, kéne-e hányni, vagy nem. Bene le fogja szedni a fejem, amiért nem pakolok, de örülök, hogy nem sírógörccsel heverek az ágyban, bár megeshet, hogy mire hazaér, eljutok addig is. Nem hiszem, hogy a gyógyszer segítene, mert halvány lilám sincs, hogy elcsaptam a gyomrom, vagy menstruációs mellékzönge, mindkettő bejátszhat ugyanis.
Rájöttem, hogy imádom ezt a számot:
Kicsit tudtam beszélni Nanával, aminek örülök és őszintén sajnálom még mindig, hogy a blogja helyett a face-en posztol, meg hogy valahogy megváltoztak a dolgok. Beszéltem Conon lányokkal, s nem tudom, mit kellene tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Olyan rendbe, mint fél éve voltak kábé, még a tavasz előtt, vagy alatt.
Conon nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszereztem a Nana két újabb kötetét. El vagyok maradva a megjelenéstől számolva, főleg azért gond ez, mert a következő megjelenő részben már lesz újdonság, nem csak az, amit tudok, de a pénztárcám nem engedi, hogy költekezzek és ez a manga még mindig... Úgy olvasom, hogy elkezdtem az első kötettől és hozzáolvasom majd a két legújabbat. De így is részletekben, hiába ismerem már szinte kívülről a sztorit. Néha le kell tennem. Néha gondolok rá, mi lehet vele... Hogy milyen lenne ennyi idő után... Mennyi, két év? Csak arra emlékszem, hogy egy november 19-ei nap volt, az évre nem... Tudom, hogy elintézetlen, befejezetlen, elvarratlan szál ez bennem. Tudom, hogy nem lehetek kész, hiszen az Élet nem sodorta újra a közelembe, még távol is tartott talán tőle, s én nem is sürgetek semmit, mert nem akarok még jobban összetörni. Csak gondolkodom... Múzsám lehetne még? Aztán megint nem tudnék írni, mikor újra elveszteném, mert tovább repülne a széllel, mint egy szilf...
Beleszerettem egy telefonba. IchiGonak van, ő mutatta:
Szerintem hihetetlenül aranyos, bár nem kifejezetten telefon a számomra. Mint kiderült, a netünkhöz kétezer forintért jár mobilnet, ezzel meg lehetne pötyögni... Bevallom, inkább ez és a cuki külső tetszik benne, amúgy az Alcatelben nem tudom, mennyire lehet megbízni, nekem Nokiáim voltak és azokat szerettem.
Elöntöttek a vágyak... Kis dolgok, amiket szeretnék, de együtt...
Con és új haj
Még itthon.
Tündérloli. =)
Bene kreatívkodott, de ezek tetszenek. =)
Indiana Jones ostorával és kabátjában. =D
Szeretném megtanulni az ostor használatát, mert ez nekem nagyon bejön. =)
Ilyen lett az új frizura, de egyelőre szanaszét áll a hajam, göndörödik, hullámzik... =S
Benének nagyon bejön, szerintem úgy nézek ki, mint egy frissen nyírt uszkár.
Kusami
A drágám már megtanulta, hogy a nyakamban és a kapucnimban lenni jó, de a kezemben még mindig nagyon ijedt és azt hiszem, fél a fényképezőgépem apró hangjaitól. ^^ Aranyos kis dög, imádom. Bene ma elvitte Maxet magával a helyre, szóval ő már megkezdte utazópatkányi mivoltját. =)
Annyira édes, a füleit kacskán tartja! XD
Ezek a képek inkább kicsiben mutatnak jól. Próbálgattam a gépem fényképezési módjait is közben, ezek a képek azért sárgák. XD
A kép, ami miatt elkap röhögés... X"D
Ijedt fej. =D Tündéri édes, úgy imádom! =D
XD
Látszik a kerek pocakja. =D
Nem ficereg, hanem megáll úgy, ahogy van. XD Nyugis egy patkány.
A kép nem túl jó, de látszik, hogy nagyon aranyosan a tenyerembe simul. =D
Ilyen. =)
Imádom. ^^
Őszintén szólva...
Tetszik is és nem is a jegyzői állásom. Egész jó bent ülni a tárgyaláson, a munkát ismerem, de valahogy bizonytalan vagyok azt illetően, hogy én ezt akarom csinálni és abban végképp, hogy innen akarok szülési szabadságra menni (majd! a dolog nem aktuális), ide akarok visszajönni... Szeretem az emberek egy részét, például a volt főnökasszonyom, a Pannit, Évit, Ildikót, az iroda aprócseprő dolgait, jól kijövök a bírómmal, a fiatalabb szobatársnőm érdeklődik, igyekszünk beszélgetni egymással, a főnököt és a jegyzőjét kifejezetten bírom, noha nem sok kapcsolatom van velük, a bíróm szépen ír, reális, amit elvár, egyeznek a bogaraink, szóval a személyi feltételek, amik nekem nagyon fontosak, fennállnak. Viszont a körülmények annyira nem tökéletesek, ami miatt a munkámmal sokkal lassabban tudok haladni, amitől idegbajos tudok lenni. A nyomtatóra szinte mindig várnom kell, mert csak két nagy fénymásoló van az egész folyosóra, ami szerintem finoman szólva is kevés, ha nincs a szobákban nyomtató, márpedig nincs. Vannak dolgok, amik hülyén vannak megoldva. De ezek olyan dolgok, amik nem nagyon érdekelnek, túllépek rajtuk, kitalálok valamit, megoldom. Ami viszont nem tetszik, hogy a fizetésem ilyen kis semmi és úgy érzem, így sose tudok egyről a kettőre jutni. Még másfél év, de lehet, hogy kettő, mire egy-két ezer forinttal emelik, aztán három évig várhatok még egy-két ezer forint növekedésre. És alapból úgy érzem, hogy nem a megfelelő helyen vagyok, hogy jó ott nekem, meg minden, de rohadtul nem itt kéne lennem. Csomó mindent szeretnék és nem tudom megvalósítani az anyagiak miatt, meg bennem van az is, hogy tanulni kéne még valamit. Nem azt mondom, hogy fősuli, de ezen is gondolkodom egy ideje, hogy ha máshogy nem, levelezőn... meg nem ártana nyelvet, meg végre beiratkozni a MÍA egyik áhított tanfolyamára. Bár az is lehet, hogy tulajdonképpen nincs olyan sikerélményem a szakmában, ami miatt hosszútávon fenn akarom az egészet tartani, csak nem tudom, hogyan tovább. Nem egy állandó kihívást szeretnék, mert idővel elfáradok, de azt látom, hogy nincs hova előre, nincs hova fejlődni, továbbjutni, feljebb emelkedni és ez borzasztóan frusztrál. Gyakorlatilag fél év alatt elértem anno a csúcsát ennek az egésznek, itt talán van jutalmazás év végén, de...
Lehet, hogy még mindig bánom, hogy elkerültem Budaörsről. Ottmaradt Sango, aki ma egy hetes keresés után bejelentette, hogy elvesztettük egymást, mint barátnőt. Ennek fényében töltöttem az egész napom, inkább nem válaszoltam a levelére, mert nem akartam a munkahelyemen bőgni. Csináljak úgy, mintha nem vettem volna tudomásul, hogy engem hibáztat és tegyem félre a negatív érzéseimet, hogy megpróbáljam megmenteni a kapcsolatunkat, vagy közöljem vele, hogy az, hogy x ideje nem beszéltünk, nem csak rajtam múlt, ő is felhívhatna néha, mert nem csak neki kerül pénzbe a telefonszámla, hanem nekem is, írhatott volna levelet, vehetné a fáradtságot, hogy elolvassa, amit ide pötyögök, mert másodrészt azért írom, mivel nincs időm huszonöt embernek elmesélni mindig ugyanazt? Hogy nem csak én tudok kimenni Biára - és mint ahogy azt a példa is mutatta, nem tudok -, de ő is be tudna jönni? Budaörsről tíz-húsz perc az Etele, meló után simán találkozhattunk volna beülni valahova, de csak akkor jöttek Demonnal, amikor a spontán parti nem jött össze, mi meg egy rohadt szót nem szóltunk, hogy azért nem tíz-harminc perccel beesés előtt kellene szólniuk, hogy esetleg benéznének hozzánk, mert délig alszunk, össze kéne húznunk a rumlit, hasonlók. Azt írta, elfoglalt volt. Én is. Amellett, hogy dolgoztam, foglalkoznom kellett egy kicsit a hellyel is, amíg készült, addig besegíteni, most meg már kéne tudnom menni nyitni-zárni, de a hely nekem több negatívat hozott, mint amit el tudnék mesélni. Azért hoztuk létre, hogy a baráti társaságnak jó legyen, de valahogy kiskakasok szemétdombja lett, ami miatt esik szét a banda, hol az egyik, hol a másik ember idegességének lehetek tanúja. Számtalanszor mondtam Sangonak, hogy jöhetnek játszani, ahhoz képest, hogy nyáron még alig várták, hogy egyáltalán megnézhető legyen, vagy hívjuk Demont segíteni a munkálatokban, semmi. És sorolhatnám... De minek? Azt írta, beszélhettünk volna meg időpontot, amikor találkozunk vagy beszélgetünk. És beszéltünk? Minden nap négytől ráérek, kivéve játéknapokon, ami most a szerdára áll be apránként, meg a hétvégéim általában foglaltak, mert ha nem programom van, akkor illene lemennem a helyre ügyelni. Én akárhányszor hívtam, hogy találkozunk-e, elfoglalt, fáradt, nem ér rá, Demonozik.
(...)
Lehet, hogy még mindig bánom, hogy elkerültem Budaörsről. Ottmaradt Sango, aki ma egy hetes keresés után bejelentette, hogy elvesztettük egymást, mint barátnőt. Ennek fényében töltöttem az egész napom, inkább nem válaszoltam a levelére, mert nem akartam a munkahelyemen bőgni. Csináljak úgy, mintha nem vettem volna tudomásul, hogy engem hibáztat és tegyem félre a negatív érzéseimet, hogy megpróbáljam megmenteni a kapcsolatunkat, vagy közöljem vele, hogy az, hogy x ideje nem beszéltünk, nem csak rajtam múlt, ő is felhívhatna néha, mert nem csak neki kerül pénzbe a telefonszámla, hanem nekem is, írhatott volna levelet, vehetné a fáradtságot, hogy elolvassa, amit ide pötyögök, mert másodrészt azért írom, mivel nincs időm huszonöt embernek elmesélni mindig ugyanazt? Hogy nem csak én tudok kimenni Biára - és mint ahogy azt a példa is mutatta, nem tudok -, de ő is be tudna jönni? Budaörsről tíz-húsz perc az Etele, meló után simán találkozhattunk volna beülni valahova, de csak akkor jöttek Demonnal, amikor a spontán parti nem jött össze, mi meg egy rohadt szót nem szóltunk, hogy azért nem tíz-harminc perccel beesés előtt kellene szólniuk, hogy esetleg benéznének hozzánk, mert délig alszunk, össze kéne húznunk a rumlit, hasonlók. Azt írta, elfoglalt volt. Én is. Amellett, hogy dolgoztam, foglalkoznom kellett egy kicsit a hellyel is, amíg készült, addig besegíteni, most meg már kéne tudnom menni nyitni-zárni, de a hely nekem több negatívat hozott, mint amit el tudnék mesélni. Azért hoztuk létre, hogy a baráti társaságnak jó legyen, de valahogy kiskakasok szemétdombja lett, ami miatt esik szét a banda, hol az egyik, hol a másik ember idegességének lehetek tanúja. Számtalanszor mondtam Sangonak, hogy jöhetnek játszani, ahhoz képest, hogy nyáron még alig várták, hogy egyáltalán megnézhető legyen, vagy hívjuk Demont segíteni a munkálatokban, semmi. És sorolhatnám... De minek? Azt írta, beszélhettünk volna meg időpontot, amikor találkozunk vagy beszélgetünk. És beszéltünk? Minden nap négytől ráérek, kivéve játéknapokon, ami most a szerdára áll be apránként, meg a hétvégéim általában foglaltak, mert ha nem programom van, akkor illene lemennem a helyre ügyelni. Én akárhányszor hívtam, hogy találkozunk-e, elfoglalt, fáradt, nem ér rá, Demonozik.
(...)
Már nem annyira pozitívan...
Megfáztam, túlvagyok ma egy "agyfasz"-on, ahogy Nico nevezte... Szerinte nem kéne idegeskednem, de mikor egy órán keresztül csak várom, hogy odajussak a nyomtatóhoz, anélkül nem tudok haladni a temérdek feladatommal, a bíróm várja az anyagokat javításra, stb., akkor elszáll az agyam, úgyhogy az épületben rohantam pár kört, mint a mérgezett egér, utána szóltam az infónak, hogy kössön össze egy emelettel lejjebbi nyomtatóval, mert én inkább járkálok, mintsem ott várom a csodát, merthogy a 2-es nyomtató a három nap alatt összesen egy órát volt működőképes, a másikra meg rászorult az összes ötödiken posztoló ember, s volt, aki negyven oldalakat nyomtatott ki...
Postázóból visszaküldtem nekem két levelet. Az egyiket nem én írtam, kereshettem utána, a másik meg sejtettem, hogy nem lesz jó, de mindegy, megjegyzem, hogy ez a helyzet és kész. =)
A kolléganőim rondán beszélnek. Nem is kicsit, az idősebb olyanokat mond, hogy én azt hittem, nekem van szókincsem káromkodásra, trágárságra, amit nem használok, de ma amit hallgattam, szerintem felülmúlta az enyémet bőven... Egy mukkot nem szólnak hozzám, én se hozzájuk, ha nincs valami kérdésem, bár a fiatalabbnak néha vannak pozitív megnyilvánulásai, az idősebb meg segítőkész tényleg. Csak ne beszélnének úgy, mint a kocsisok... =S Meg politikáról is van szó, noha röhögtem azon, hogy "XY is már volt minden, csak akasztott ember nem.". XD A nevét azért nem említem, mert nincs kedvem részt venni semmilyen politizáló marhaságban, nem is fontos, kire mondták, aki benne van a témában, úgyis tudja, s legalább a keresőben az illető nevével rám nem találnak. A fiatalabb kolléganő egyébként hasonlít egy pár évvel ezelőtti Anyura külsőre. Mentalitásra nem tudom, talán... Azért röhögnék, ha kiderülne, hogy skorpió. XD
Postázóból visszaküldtem nekem két levelet. Az egyiket nem én írtam, kereshettem utána, a másik meg sejtettem, hogy nem lesz jó, de mindegy, megjegyzem, hogy ez a helyzet és kész. =)
A kolléganőim rondán beszélnek. Nem is kicsit, az idősebb olyanokat mond, hogy én azt hittem, nekem van szókincsem káromkodásra, trágárságra, amit nem használok, de ma amit hallgattam, szerintem felülmúlta az enyémet bőven... Egy mukkot nem szólnak hozzám, én se hozzájuk, ha nincs valami kérdésem, bár a fiatalabbnak néha vannak pozitív megnyilvánulásai, az idősebb meg segítőkész tényleg. Csak ne beszélnének úgy, mint a kocsisok... =S Meg politikáról is van szó, noha röhögtem azon, hogy "XY is már volt minden, csak akasztott ember nem.". XD A nevét azért nem említem, mert nincs kedvem részt venni semmilyen politizáló marhaságban, nem is fontos, kire mondták, aki benne van a témában, úgyis tudja, s legalább a keresőben az illető nevével rám nem találnak. A fiatalabb kolléganő egyébként hasonlít egy pár évvel ezelőtti Anyura külsőre. Mentalitásra nem tudom, talán... Azért röhögnék, ha kiderülne, hogy skorpió. XD
A vége felé
Fáradt vagyok. Nem tűnt vészesnek a nap, de így négy felé haladva már érzem, hogy elfáradtam, ráadásul sikerült megfáznom, most már biztos. =S Tele a fejem, fújom rendesen az orrom, de legalább a második pulcsi felvételével megmelegedtek a kezeim, a cipő levetésével pedig kényelmesebb lett a lábaimnak.
A jegyzőkönyveket már odaadtam bírómnak, leadtam neki az ellenőrizendő munkámat, levittem a határnapját, összekeresgéltem az utókat és az ott lévő határnapokat, megszereztem az idézésmintákat a kolléganőmtől, átnéztem a kapott anyagokat, amivel nem volt dolgom, azt félreraktam és beírtam a könyvbe, úgyhogy mára végeztem, holnapra pedig meglátjuk, mennyi dolgom lesz. Ma szerintem megint hazamegyek, patkányozom, WoW-ozok, kicsit írok és beszélek a csajokkal, de még az is lehet, hogy inkább dobok egy szunyát, hátha jobb lesz. Csak akkor meg éjjel nem fog nagyon menni. =S
Újra rákaptam a WoW-ra és Bene talált is olyan verziót, amit nem kell telepíteni, megy Linux alól is, aminek nagyon örülök. Rég akartam már játszani és igazán örülök, hogy most tudok.
Hívtam Pannit, beszéltünk egy negyed órát. Bírom ezt a csajt. =)
A jegyzőkönyveket már odaadtam bírómnak, leadtam neki az ellenőrizendő munkámat, levittem a határnapját, összekeresgéltem az utókat és az ott lévő határnapokat, megszereztem az idézésmintákat a kolléganőmtől, átnéztem a kapott anyagokat, amivel nem volt dolgom, azt félreraktam és beírtam a könyvbe, úgyhogy mára végeztem, holnapra pedig meglátjuk, mennyi dolgom lesz. Ma szerintem megint hazamegyek, patkányozom, WoW-ozok, kicsit írok és beszélek a csajokkal, de még az is lehet, hogy inkább dobok egy szunyát, hátha jobb lesz. Csak akkor meg éjjel nem fog nagyon menni. =S
Újra rákaptam a WoW-ra és Bene talált is olyan verziót, amit nem kell telepíteni, megy Linux alól is, aminek nagyon örülök. Rég akartam már játszani és igazán örülök, hogy most tudok.
Hívtam Pannit, beszéltünk egy negyed órát. Bírom ezt a csajt. =)
Az első tárgyalási nap
Reggel nagyjából kitaláltam, mit akarok felvenni, de a gyomrom is rendetlenkedni akart az izgalomtól. Ehhez képest azért lélekben mérgezett egérként rohangáltam a lakásban, majd magamra kaptam mindent és az ajtóban rájöttem, hogy rossz cipőt választottam, nem indultam el időben, másik táska kéne, meg ilyenek. XD Azért persze elmenet előtt megsimogattam a két kis elevenkét. Tegnap este úgy röhögtem Kusamin... Megáll a tenyeremben és bámul rám, miközben simogatom. Nagyon édes, majd próbálok fényképet csinálni. =D Kicsit még félnek, de szeretgetjük őket, idővel megnyugszanak.
Siettem a boltban, a boltvezető illedelmesen rám is köszönt, meg már mindenki ismerősként üdvözöl a Roniban. XD Tiszta vicces. =) Gyorsan összekaptam, ami kell, fizettem és már rohantam is. Fent az ötödiken alig indult a gép, totál parában voltam, elfelejtettem a harmadikra levinni a kártyám, de a bírómtól kapott pendrive-ra fent fel tudtam tenni a tegnap elkészített jegyzőkönyvalapokat, utána azonban elkeveredtem a harmadikon. XD Fogalmam sem volt, hol van a tárgyalónk. XD Szerencsére szembe jött velem a bíróm, de így is szépen égtem. Na nem baj... Legalább a pendrive-os megoldás tökéletesen működött és az első tárgyaláson csak a felperesi képviselő, a másodikon senki sem jelent meg. =D Gyors, negyed órás kis tárgyalások voltak, bevezetőnek éppen kellemes. ^^ Bíróm szerint a következő már nem lesz ennyire könnyű, de nem baj, tetszik ez így. =)
Meg lett dicsérve az órám, az irodán megörvendtek nekem, meg a bokacipőmben jöttem, ami lazán emel rajtam jónéhány centit, emiatt is kaptam aranyos megjegyzéseket. Panni túlvan a műtéten, nem volt szakadása, csak kipucolták a térdét, de elég az szerintem. Majd délután felhívom, tegnap még nem akartam zargatni. =) Gergővel beszéltem meg, mert Benét nem érte el, meg Hackly nem küldte el a szabályzatot, nem csinált vele semmit, Gergő meg nem tudta, mi van. XD
Siettem a boltban, a boltvezető illedelmesen rám is köszönt, meg már mindenki ismerősként üdvözöl a Roniban. XD Tiszta vicces. =) Gyorsan összekaptam, ami kell, fizettem és már rohantam is. Fent az ötödiken alig indult a gép, totál parában voltam, elfelejtettem a harmadikra levinni a kártyám, de a bírómtól kapott pendrive-ra fent fel tudtam tenni a tegnap elkészített jegyzőkönyvalapokat, utána azonban elkeveredtem a harmadikon. XD Fogalmam sem volt, hol van a tárgyalónk. XD Szerencsére szembe jött velem a bíróm, de így is szépen égtem. Na nem baj... Legalább a pendrive-os megoldás tökéletesen működött és az első tárgyaláson csak a felperesi képviselő, a másodikon senki sem jelent meg. =D Gyors, negyed órás kis tárgyalások voltak, bevezetőnek éppen kellemes. ^^ Bíróm szerint a következő már nem lesz ennyire könnyű, de nem baj, tetszik ez így. =)
Meg lett dicsérve az órám, az irodán megörvendtek nekem, meg a bokacipőmben jöttem, ami lazán emel rajtam jónéhány centit, emiatt is kaptam aranyos megjegyzéseket. Panni túlvan a műtéten, nem volt szakadása, csak kipucolták a térdét, de elég az szerintem. Majd délután felhívom, tegnap még nem akartam zargatni. =) Gergővel beszéltem meg, mert Benét nem érte el, meg Hackly nem küldte el a szabályzatot, nem csinált vele semmit, Gergő meg nem tudta, mi van. XD
Első nap jegyzőként
Nagy izgalommal indult a napom, általában ilyen parás vagyok, de szerintem ez nem látszott nagyon rajtam. Időben értem be, bementem az irodára, ahol már azért kezdtem elveszíteni a fejem a rengeteg teendő közt, de aztán kitaláltam, hogy előbb felviszem a személyes holmim, aztán lenézem az utóiratokat, hogy hol vannak a hozzájuk tartozó akták, ám lepattantam az ajtóról az ötödiken. Jó, akkor vissza le a negyedikre kulcsért. XD Gyorsan berendeztem a fiókomat, elpakoltam mindent oda, hol megtalálom, majd jött a következő meglepetés, mégpedig hogy nem tudok belépni a gépbe. Váratlan probléma, ó yeah. =D Lementem, előszedtem az aktákat, szóltam az infón, hogy kellene némi segítség, utána elmentem a bírómhoz, odaadtam neki, ami meglett, majd kaptam egy adag dolgozni valót, csakhogy mondtam, hogy nem tudom, hol a gondnokság, hogy kell lejutni az alagsorba, hát a bíróm levitt. Szerintem személyének köszönhető, hogy azonnal és készségesen a rendelkezésemre álltak, kaptam mindjárt bélyegzőt és kulcsot a tárgyalóhoz, bíróm szobájához és a sajátomhoz is. ^^
Alagsorba nem vittem az aktákat, előbb feljöttem az ötödikre, összeraktam a bilétákat a kulcsokkal, elraktam a pecsétet, utána irány le a holnapi tárgyalás utójával a bírómhoz, onnan magamhoz fogtam a melót, majd irány az elnökség. Kértem ollót, kaptam mellé vonalzót is, megbeszéltem, hogy milyen teendőn vagyok túl, mit kell majd még csinálnom, utána irány fel az ötödikre lepakolni. Ezután lementem a negyedikre, az irodán leadtam a kapott tárgyalási jegyzéket, majd beálltam a páterbe és lementem az elsőre megkeresni azt, ahol igényelni tudok magamnak telefonkódot és elkértem a kajajegyeimet is.
Ezután nagyjából már kezdődhetett az érdemi munka. Be tudtam lépni a gépembe, kaptam összeköttetést a nyomtatókhoz, ezért gyorsan kiválogattam az irodára leküldendőket, utána álltam neki elkészíteni magamnak a nyomtatványokat, megcsinálni, amit a bíróm kért. Ezzel végeztem is, mire jött a posta, így levittem a bírómnak ellenőrzésre, mivel ezt kérte, azt a két aktát pedig, amit megcsinált a délelőtt folyamán, felhoztam. Abból az egyikkel semmi dolgom, a másik meg idézés, amihez mintát kell szereznem. XD Még intéznem kell a telefonnal kapcsolatos ügyeket, meg készítenem kell jegyzéket és jegyzőkönyvvázlatot, azzal mára végeztem, holnap pedig már ülünk is be tárgyalni. ^^
A szobában sem vagyok már levegőnek nézve, a fiatalabb nő kérdezgetett, az idősebbtől én kérdeztem. =) Az irodán nem győzik kérdezni, hogy érzem magam fent, hogy megy a munka, az oda visszaérkező nő pedig egy ilyen nagy hangú típus, amit elég nehezen bírnak el. Nem irigylem őket...
Pannit ma műtik, azt mondta, ír sms-t, amit várok. =)
Alagsorba nem vittem az aktákat, előbb feljöttem az ötödikre, összeraktam a bilétákat a kulcsokkal, elraktam a pecsétet, utána irány le a holnapi tárgyalás utójával a bírómhoz, onnan magamhoz fogtam a melót, majd irány az elnökség. Kértem ollót, kaptam mellé vonalzót is, megbeszéltem, hogy milyen teendőn vagyok túl, mit kell majd még csinálnom, utána irány fel az ötödikre lepakolni. Ezután lementem a negyedikre, az irodán leadtam a kapott tárgyalási jegyzéket, majd beálltam a páterbe és lementem az elsőre megkeresni azt, ahol igényelni tudok magamnak telefonkódot és elkértem a kajajegyeimet is.
Ezután nagyjából már kezdődhetett az érdemi munka. Be tudtam lépni a gépembe, kaptam összeköttetést a nyomtatókhoz, ezért gyorsan kiválogattam az irodára leküldendőket, utána álltam neki elkészíteni magamnak a nyomtatványokat, megcsinálni, amit a bíróm kért. Ezzel végeztem is, mire jött a posta, így levittem a bírómnak ellenőrzésre, mivel ezt kérte, azt a két aktát pedig, amit megcsinált a délelőtt folyamán, felhoztam. Abból az egyikkel semmi dolgom, a másik meg idézés, amihez mintát kell szereznem. XD Még intéznem kell a telefonnal kapcsolatos ügyeket, meg készítenem kell jegyzéket és jegyzőkönyvvázlatot, azzal mára végeztem, holnap pedig már ülünk is be tárgyalni. ^^
A szobában sem vagyok már levegőnek nézve, a fiatalabb nő kérdezgetett, az idősebbtől én kérdeztem. =) Az irodán nem győzik kérdezni, hogy érzem magam fent, hogy megy a munka, az oda visszaérkező nő pedig egy ilyen nagy hangú típus, amit elég nehezen bírnak el. Nem irigylem őket...
Pannit ma műtik, azt mondta, ír sms-t, amit várok. =)
Az első videó
A Kusami nevet kapta az enyém, Bene meg két napja a Maximiliem néven gondolkodik. ^^
A kecó még nem teljes berendezettségű, nem is a miénk, de majd lassanként mindent megoldunk. Egyelőre úgyis többet vannak a kezünkben, mint a helyükön. XD Aludni a kapucninkban is tudnak ugyebár... =D
Dani
Péntek este jött, a vonata késett húsz percet, Benével meg csak álltunk és vártunk. Nagyon elfáradtam, odafele úton elaludtam a trolin, s képes lettem volna álltamban visszaaludni a pályaudvaron. Aztán persze a másik oldalon tűnt fel, mint ahonnan vártuk és jót vigyorogtam, mert rövid volt a haja. =D Ezután hazamentünk, volt itt minden megint. Mire ágyba kerültünk, már éjfél fele járt, ami számomra elég vicces volt, mivel én baromi fáradt voltam és szépen lefeküdtem, erre nem bírtam aludni. Ó yeah! De aztán csak túljutottam ezen is és elaludtam.
Reggel valamivel kilenc előtt keltem, Danival beszélgettünk, írtam, meg valami ehetőt és ihatót kerestem, amiből szokásosan vicces Danibeszólás lett:
"Gumicukor, cukros lötyi, egy egészséges reggeli mintapéldája. Akár a tudatos táplálkozás márványszobra is lehetnél."
És mivel írtam, abból is lett:
Dani: - És mit akarnak megnézni a moziban?
én: - Valami horrort.
Dani: - Én azt hittem, A hátsó behatolás című akciófilmet.
Miután összeraktuk magunkat, lementünk a helyre. Noéék voltak lent játszani, nekem rém rossz kedvem volt, nyűgös voltam. Biára akartam menni, de a mama nem vette fel a telefont, apuék meg Münchenben voltak, ami eléggé letört. Dani meg látva a rossz kedvem végig mellettem volt. A hely felé menet bementünk egy virágboltba körülnézni, aztán a helyről elkísért a WestEndbe, akkor eldöntöttem, hogy nekem állatka KELL, nem várok tovább, nem érdekel, mert sose lesz alkalmas pillanat, ha nem teremtjük meg. =) Benéztünk ezután a Libribe, megnézegettük a könyveket, végiglapoztam a világ legszebb nőiről szóló könyvet és megállapítottam, hogy rohadt jó ötlet, mert a vége üres, lehet fényképet tenni és pasiknak készült ilyen szerelmi ajándéknak. =D Végig azon gondolkodtam, milyen rég olvastam könyvet és nem értem, miért nem tudom rávenni magam. Eddig csak háromszor vittem el Gergő könyvét magammal valahova, de két oldalt olvastam el, mióta nálam van. Benétől és Danitól, meg még tavaly vagy mikor Sangotól is kaptam könyvet, de nem, valahogy nem jutottam még el oda, hogy elolvassam őket. =s Megjártuk még a Matchot - wááá, most jut eszembe, hogy nem kaptunk pontot, pedig én gyűjtöm őket, tetszenek azok a tárolóedények! -, aztán irány vissza a helyre és bealudtunk. XD
Megjött Csigusz is, lent volt még Tulok, állítólag Kriszta volt várható, de nem maradtunk olyan sokáig, mert patkányt szermányolni mentünk, aztán betetőztünk a két kis döggel, voltunk Talyéknál is megmutatni őket, amitől Taly teljesen bepörgött. Azt mondta, majd jön le dögönyözni őket. ^^ Neki majd csak tél után lehet, Móni azt mondta.
Ma még nem igazán kezdtük el a napot. Patkányoztunk, írok, Benét próbáljuk felkelteni. Majd kitaláljuk, mit csinálunk ma, mert egyelőre nem tudjuk.
Reggel valamivel kilenc előtt keltem, Danival beszélgettünk, írtam, meg valami ehetőt és ihatót kerestem, amiből szokásosan vicces Danibeszólás lett:
"Gumicukor, cukros lötyi, egy egészséges reggeli mintapéldája. Akár a tudatos táplálkozás márványszobra is lehetnél."
És mivel írtam, abból is lett:
Dani: - És mit akarnak megnézni a moziban?
én: - Valami horrort.
Dani: - Én azt hittem, A hátsó behatolás című akciófilmet.
Miután összeraktuk magunkat, lementünk a helyre. Noéék voltak lent játszani, nekem rém rossz kedvem volt, nyűgös voltam. Biára akartam menni, de a mama nem vette fel a telefont, apuék meg Münchenben voltak, ami eléggé letört. Dani meg látva a rossz kedvem végig mellettem volt. A hely felé menet bementünk egy virágboltba körülnézni, aztán a helyről elkísért a WestEndbe, akkor eldöntöttem, hogy nekem állatka KELL, nem várok tovább, nem érdekel, mert sose lesz alkalmas pillanat, ha nem teremtjük meg. =) Benéztünk ezután a Libribe, megnézegettük a könyveket, végiglapoztam a világ legszebb nőiről szóló könyvet és megállapítottam, hogy rohadt jó ötlet, mert a vége üres, lehet fényképet tenni és pasiknak készült ilyen szerelmi ajándéknak. =D Végig azon gondolkodtam, milyen rég olvastam könyvet és nem értem, miért nem tudom rávenni magam. Eddig csak háromszor vittem el Gergő könyvét magammal valahova, de két oldalt olvastam el, mióta nálam van. Benétől és Danitól, meg még tavaly vagy mikor Sangotól is kaptam könyvet, de nem, valahogy nem jutottam még el oda, hogy elolvassam őket. =s Megjártuk még a Matchot - wááá, most jut eszembe, hogy nem kaptunk pontot, pedig én gyűjtöm őket, tetszenek azok a tárolóedények! -, aztán irány vissza a helyre és bealudtunk. XD
Megjött Csigusz is, lent volt még Tulok, állítólag Kriszta volt várható, de nem maradtunk olyan sokáig, mert patkányt szermányolni mentünk, aztán betetőztünk a két kis döggel, voltunk Talyéknál is megmutatni őket, amitől Taly teljesen bepörgött. Azt mondta, majd jön le dögönyözni őket. ^^ Neki majd csak tél után lehet, Móni azt mondta.
Ma még nem igazán kezdtük el a napot. Patkányoztunk, írok, Benét próbáljuk felkelteni. Majd kitaláljuk, mit csinálunk ma, mert egyelőre nem tudjuk.
Reggeli helyzetjelentés
Sokat szöszmötöltek az első éjszaka, meg is élénkültek teljesen, már volt játék, pattogás, rohangászás, szóval tök aranyosak és jól érzik magukat az új helyükön. =)
Most még beférnek ketten az etetőbe. XD
Patkányaink és Floppy
Nevük még nincs, de fiúkák. =) Ma hoztuk el őket a WestEndből. Még nem elég nehezek, hogy gépelni tudjanak, ezért nyugodtan mászkálhatnak a laposon is. XD Elevenek, mászkálnak, kapom a nyaldosásokat, az enyém épp bealudt, Benéé a lábamon ül és próbálgatja, mit lehet. =D Kezesek és még csak nagyjából akkorák, mint egy egér. ^^
Floppyról nem írtam - emlékeztetett Timi korábban.
Ő lenne az. Miután visszahoztuk, két nap múlva Móni rájött, hogy fél tőle, totál nyugtalanná vált, kiborult, nem adott időt magának, hogy megtanulja, hogy kell egy kutyával bánni, úgyhogy kerestek neki egy gazdát. Marcipán névvel ma már egy kisfiú kutyusa egy kertes háznál. =)
Utolsó nap az irodán
Az első és az utolsó napok mindig egy kicsit furák nekem. Egyig szépen dolgoztam, kivezettem, ügyfeleztem, ahogy azt szokás, utána pakoltam, kajáltam, megcsináltam a kj-imet, hogy ne hagyjam ott senkire, elpakoltam a pótborítékaimat, az irattárat, aztán rám jött a drukk. Fél három táján felmentem a leendő szobámba, de igazából egyáltalán nem éreztem jól magam, a két kolléganő le se tojt, egymással beszéltek, úgy kellett közbevágnom, hogy megtudjam, mi hogy van, szóval elég gyorsan olajra léptem és lementem az elnökségre, ahol kaptam egy fél raklapnyi cuccot. Ezután eljutottam a bírómhoz, aki egy órát szóval tartott. Hasonlít ahhoz, aki mellett először dolgoztam, ugyanúgy bogaras és szigorúan betartatja a bogarait, de nem tűnik annyira fafejűnek. Aztán majd meglátjuk. Megbeszéltünk pár alapdolgot, hétfőn már lesz mit dolgoznom, kedden meg megyek vele tárgyalásra, bár szerintem nem én fogom vezetni akkor még a jegyzőkönyvet, de még az is lehet, hogy igen, nem tudom. Még vissza kellett ezután mennem az elnökségre, meg fel kellett volna cuccolnom, de a bíróm miatt elment az idő, úgyhogy kicsit rohantam, hogy nehogy bezárják a holmim az irodába, mert akkor haza se tudok jönni. Szerencsére az egyik kollegina bent várt, megbeszéltem vele, hogy elviszem a kulcsot és akkor ő nyugodtan hazamehet. Akart velem pletyizni, de engem vártak vissza az elnökségre, ezért le kellett passzolnom, de majd úgyis pótoljuk. =)
Kíváncsi vagyok arra a nőre, aki majd visszajön a gyesről. Azt tudom, hogy a nagyhangú kolléganő már feszültséget szít, hangolja a Panni ellen a nőt, a Panni meg alapból fél tőle. Rá is szóltam a nagyhangúra, mert nekem is elegem lett abból, amit művelt. A másik hivatalsegédnek is nagyon felment a pumpa, meg a skorpió csaj is berágott rendesen. És mókás, de mintha kicsit javult volna a kapcsolatunk. =)
Kíváncsi vagyok arra a nőre, aki majd visszajön a gyesről. Azt tudom, hogy a nagyhangú kolléganő már feszültséget szít, hangolja a Panni ellen a nőt, a Panni meg alapból fél tőle. Rá is szóltam a nagyhangúra, mert nekem is elegem lett abból, amit művelt. A másik hivatalsegédnek is nagyon felment a pumpa, meg a skorpió csaj is berágott rendesen. És mókás, de mintha kicsit javult volna a kapcsolatunk. =)
Néhány infómorzsa - végre
Holnap nem lesz az irodavezető, ezért volt lent megbeszélni a csoportvezetővel megbeszélni, hogy velem mi lesz. Felkerülök az ötödikre két nő közé. Hát... majdnem elbőgtem magam, mikor ezt megtudtam, mert arról volt szó, hogy a harmadikon leszek két ajtóra a bírómtól egy nővel. A jófej bírónő mondta is dikert, hogy jó energiákat hagy nekem ott a szobámban, de majd mondanom kell neki, hogy nem nekem hagyja őket, hanem a két kis titkárnak, akiknek bíróközelben kell lenniük... Két leendő szobatársamról nem sokat tudok, mondhatni, semmit, de eléggé elkezdtem parázni és talán holnap tudok beszélni pár szót a bírómmal, hogy hogyan lesz a hétfő. XD
Irodai pályafutásom holnap véget ér, bár lehet, hogy beugrós leszek, ha kevés az ember, ez pedig akár hamar bekövetkezhet, mivel az egyik kolléganő kidőlt betegség miatt, Panni műtétre készül, noha jön vissza gyesről egy másik nő. Érdekes lesz, engem most már nagyon érdekel, hogy ő milyen, mert már sokat emlegették. =)
Irodai pályafutásom holnap véget ér, bár lehet, hogy beugrós leszek, ha kevés az ember, ez pedig akár hamar bekövetkezhet, mivel az egyik kolléganő kidőlt betegség miatt, Panni műtétre készül, noha jön vissza gyesről egy másik nő. Érdekes lesz, engem most már nagyon érdekel, hogy ő milyen, mert már sokat emlegették. =)
Napi beszólás
Kezdésnek beesett az a pasi, aki korábban ingyen fénymásolónak nézte a bíróságot. Értetlen, agresszív, lekezelő és hülye - ezt kell megállapítanom róla. Türelmetlenkedett, ezért rá kellett szólnom, hogy lenyugodjon, ennek ellenére elmenetelkor megköszönte a kedvességem. XD Pedig nagyon kiakasztott, ráadásul lezajlott egy ilyen párbeszéd:
- Honnan kellene ezt nekem tudnom?! - kérdezte tőlem ingerülten, felháborodva.
- Tp-ből - válaszolt neki a mellette ülő férfi ügyfél, én meg majdnem elröhögtem magam. (Tp = tapasztalati pont) Halálos volt. =D
- Honnan kellene ezt nekem tudnom?! - kérdezte tőlem ingerülten, felháborodva.
- Tp-ből - válaszolt neki a mellette ülő férfi ügyfél, én meg majdnem elröhögtem magam. (Tp = tapasztalati pont) Halálos volt. =D
Lefekvés előtt
Alighogy nekiálltam nyavalyogni, hogy egészen elérhető távolságba került tőlem a Milky Planet JSK, megláttam, hogy Napsugár megnyerte. X"D Nem volt szívroppantó, deehoogy. =D De legalább látni fogom életnagyságban. ^^ Örülök, hogy összejött neki, én meg visszahelyezkedtem arra az álláspontra, hogy a Bene készítette ruhákat jobban tudom koordinálni és olcsóbbak is, meg személy(em)re szólóak. Bene neki is állt egy új ruhának, csak ne halad vele valami jól és egyben cosplay is lesz és ha így megy tovább, időre nem lesz kész. ^^;; Valahogy így jön ki.
Vasárnap kint voltunk Bián. Nem jutottam el sem nagyanyámhoz, sem apuhoz, nem beszéltem velük, nem lett elhozva sem a szőlő, sem a kabátok, s még a vacsoráról is egy órát késtünk, ami miatt órákig alig szóltam Benéhez. Nem alakult valami jól az a nap, de aztán az együttlét meghozta az eredményét. =) Finom volt a kaja és a torta, jól teleettem magam és örülök, hogy Anyuval meg az öcsémmel lehettem. Videókat is mutogattunk egymásnak, tesóm kiakadt, hogy miket hallgatok nagy élvezettel és hogy a Shinees fiúk milyen borzasztóan néznek ki amellett, hogy rémes a zenéjük, meg szerinte megkülönböztethetetlenek egymástól. XD Szerintem nem, és Anyu is kiválasztotta a maga kedvencét Jonghyun személyében. Én maradok Onew-nál, egyszerűen... *_* Bár a többi fiút is nagyon szeretem. ^^
Utolsó hetem töltöm az irodán, ráadásul ügyfelezek is, mivel Panni betegszabin van. Első nap nem volt nagyon kedvem hozzá, de aztán egész belejöttem. Ma nyitottam is volna reggel, aztán rám szóltak, hogy csak délután van félfogadás. Ja, télleg! ^^;; Bár volt délelőttre egy bejelentkezett ügyfél, de csak megnézte az aktákat sitysuty és már ment is. =) Volt egy nő a délutáni turnusban, aki mondta, hogy hiányolt, mire elmeséltem neki, hogy már csak ezen a héten vagyok, aztán bíró mellé kerülök. Sajnálta, azt mondta, hiányoztam neki és ilyen nagyon közvetlenül köszönt el tőlem, mikor elment. Meg van egy fiatalka ügyvéd, aki mindig ilyen nagyon aranyosan, szerintem kétértelműen mosolyogva köszön el, én meg tartom magam a hivatalos formához vele is, ahogy mindenkivel. Nálam nincs olyan, hogy szia, meg akármi, hiába bírom az ügyfelet, mert úgy érzem, nem tehetem meg, nekem ott hivatalos módon kell mindig és mindenkivel eljárnom. De ez és a hónapok alatt elért sikereim nekem nagyon fontosak és ez a dolog, amit a nő mondott, egyszerre volt nagyon szívmelengető és ütött meg rendesen. Van olyan öröm, ami fáj - nekem van.
Bementem és a kk érintetlenül ott várt az asztalon, egyik kolléganő az asztalára borulva aludt, a skorpió csaj internetezett. Ezt hívják kibaszósdinak és Niconak igaza van, társasjáték. Úgy döntöttem, abban a fél órában már nem esek neki, én is dolgoztam, ráadásul nonstop, éhes voltam, nyűgös és amúgy sem értem, miért nekem kéne aznap is megcsinálni a nagy aktákat, mikor bent sem vagyok, szóval ez marad holnap. Igazából magukkal szúrtak ki, mert így holnap ezzel fogok foglalkozni és vezethetnek ki ketten. Nem nagyon izgat, felhúztam magam rajta, kicsit bosszús lettem, aztán elmentem vásárolni a Matchba, ami feldobott.
Néhány női holmit vettem, amire szükségem van és lesz, engedtem magamnak egy jócskán leárazott kakaóra és vettem nyolc darab leárazott óriás Túrórudit, aminek egy részét szétosztogattam, meg francia salátát - Bene nincs oda a dologért, de én egyszerűen imádom a boltit -, bagettet és egy mangót. Jól bekajáltam, de jólesett. =) A Match pontokból pedig máris összejött egy termékre való és szerintem akarok vele élni, mert tetszenek azok a tárolóedények. ^^ Tök hihetetlen, hogy én is belépek néha ebbe a háziasszonyos "mi hol olcsó" dologba. XD
Ma volt játék, Benedek és Tocsó volt a kalandmester, s egy jó kis játékot csináltak. Direkt új karaktereket hoztunk, mert gyilkos kalandnak ígérték ezt és nem akartuk az életútasainkat kockáztatni. =) Örültem a két srácnak, jött a Norbi, akit már rég láttam és jól megölelgettük egymást, volt lent a Tamás is, Dávid is, meg megismertem egy új srácot, akit Ákosnak hívnak és kézcsókkal üdvözölt. Nem voltam kész, dehogy.... XD Ez a gyengém, basszus. ^^ Volt lent Rajmond és Pici is a műhelyben, meg Tulok. Agyar lehozta Eriket, akit jó volt látni. Egy hihetetlenül aranyos és visszafogott fiú, mindig nagyon édesen mosolyog, sokszor biccent rá a dolgokra és akkor is mosolyog. Valahogy azt érzem róla, hogy rengeteg minden rejlik benne, de nincs rajta fogás, amivel elő lehetne húzni mindezt. =) Érdekes srác amúgy, kedvelem.
A kaland remek volt, bár nem jutottunk a végére, mivel úgy indultunk, hogy szinte mindenki karaktert alkotott. XD Tamás megint egy sajátos karaktert hozott, egy ember varázslót, aki csak azért tápos, mert van valami mágikus fegyvere, amiben egy démon lelke lakik, amivel ő szövetséget kötött, egyébként egy nagyon ronda fickó, akinek a bőre barna krokodiléhoz hasonló és a nyelve villás, mint a kígyóé. Értett a rúnamágiához, de úgy döntött, ő végzett a kalanddal, úgyhogy felrobbantotta eggyel magát, gyakorlatilag cafatokra szakadt a karaktere. XD Kicsit sajnálom, mert érdekelt ez is. És Tamás megdicsért, hogy szimpatikus, jó karaktereket alkotok. Jólesett, hiszen erre mindig nagy gondot fordítok, nekem ez a legfontosabb mindig. Kivételesen egy Káosz jellemű nőt indítottam, és kivételesen egy papnőt, méghozzá Arel papnőt. =) Szenvedélyes egy csaj, olyan bajos típus, ráadásul a völgyi erdők szellemei segítik, ezért a szeme lehetetlen színű zöld, amúgy meg az erdőben él, tehát szőrökből-bőrökből vannak a ruhái, a haja loboncos és ágakkal tűzdelt. ^^ Egészen megszerettem a karakterét, azt meg bírtam, mikor kiálltam hazárdjátékozni valakivel, aki csalással elszedte a feltett tíz aranyamat részegen is, s a karakter nem hápogott, meg ilyenek, hanem megdicsérte, hogy ügyes volt, de azért nekiugrott és elkezdte rángatni, hogy árulja el, ezt hogy csinálta. XD Meg volt egy jókora kocsmai verekedés is, amiben aktívan részt vett. XD Hiába, Arel szolgája már csak ilyen... hiába nő. =D Arel amúgy maga is nő, szóval ennyi. =D
Agyar és Robi hazakísértek. Kitaláltak valami olyan játékot, ami lolitákkal játszódik. Csak lolival lehet lenni, akik valamilyen célra lettek tenyésztve, de nem egy kedves játék, zombis, meg véres és durva. XD Imádom a srácokat, de komolyan. =D
Ma is froclizott kicsit a bíróm...:
- Na már vágod a centit?
- Igen, most már igen!
XD Én olyan kínban vagyok mindig, amikor látom... Nem tudom, hogy fogom túlélni az első hetet. XD De vicces lesz magamon röhögni, az tuti. =D
Bátyámmal is sikerült dumálni tegnap. Mondta, hogy szeretne velem találkozni, de hétvégén a Dani jön, szóval akkor nem leszek ráérős. Jövő héten vagy utána viszont most már télleg össze kéne hozni. Rég láttam a hülye fejét és mindig isteni kajákkal csábít... =D
Végre olvasgatok is. Az aranyiránytűre nem tudtam rávenni magam, azt majd visszaadom Gergőnek, hogy biztos jó, de most nem megy, ellenben TK-n olvasgatok. Nemrég elolvastam Tira - Igen, akarom-ját, ami tetszett, kellemes volt, most pedig Athanor - Exodus-át fogyasztom, ami nagyon tetszik. Megragadja azokat a dolgokat, amik nekem nagyon bejönnek, nem mennek könnyen a dolgok a ficében és valahogy olyan istenien angstos és durva a sztorija... Ajánlom, szavatosan és szépen ír, nem csalódtam Athanorban.
Vasárnap kint voltunk Bián. Nem jutottam el sem nagyanyámhoz, sem apuhoz, nem beszéltem velük, nem lett elhozva sem a szőlő, sem a kabátok, s még a vacsoráról is egy órát késtünk, ami miatt órákig alig szóltam Benéhez. Nem alakult valami jól az a nap, de aztán az együttlét meghozta az eredményét. =) Finom volt a kaja és a torta, jól teleettem magam és örülök, hogy Anyuval meg az öcsémmel lehettem. Videókat is mutogattunk egymásnak, tesóm kiakadt, hogy miket hallgatok nagy élvezettel és hogy a Shinees fiúk milyen borzasztóan néznek ki amellett, hogy rémes a zenéjük, meg szerinte megkülönböztethetetlenek egymástól. XD Szerintem nem, és Anyu is kiválasztotta a maga kedvencét Jonghyun személyében. Én maradok Onew-nál, egyszerűen... *_* Bár a többi fiút is nagyon szeretem. ^^
Utolsó hetem töltöm az irodán, ráadásul ügyfelezek is, mivel Panni betegszabin van. Első nap nem volt nagyon kedvem hozzá, de aztán egész belejöttem. Ma nyitottam is volna reggel, aztán rám szóltak, hogy csak délután van félfogadás. Ja, télleg! ^^;; Bár volt délelőttre egy bejelentkezett ügyfél, de csak megnézte az aktákat sitysuty és már ment is. =) Volt egy nő a délutáni turnusban, aki mondta, hogy hiányolt, mire elmeséltem neki, hogy már csak ezen a héten vagyok, aztán bíró mellé kerülök. Sajnálta, azt mondta, hiányoztam neki és ilyen nagyon közvetlenül köszönt el tőlem, mikor elment. Meg van egy fiatalka ügyvéd, aki mindig ilyen nagyon aranyosan, szerintem kétértelműen mosolyogva köszön el, én meg tartom magam a hivatalos formához vele is, ahogy mindenkivel. Nálam nincs olyan, hogy szia, meg akármi, hiába bírom az ügyfelet, mert úgy érzem, nem tehetem meg, nekem ott hivatalos módon kell mindig és mindenkivel eljárnom. De ez és a hónapok alatt elért sikereim nekem nagyon fontosak és ez a dolog, amit a nő mondott, egyszerre volt nagyon szívmelengető és ütött meg rendesen. Van olyan öröm, ami fáj - nekem van.
Bementem és a kk érintetlenül ott várt az asztalon, egyik kolléganő az asztalára borulva aludt, a skorpió csaj internetezett. Ezt hívják kibaszósdinak és Niconak igaza van, társasjáték. Úgy döntöttem, abban a fél órában már nem esek neki, én is dolgoztam, ráadásul nonstop, éhes voltam, nyűgös és amúgy sem értem, miért nekem kéne aznap is megcsinálni a nagy aktákat, mikor bent sem vagyok, szóval ez marad holnap. Igazából magukkal szúrtak ki, mert így holnap ezzel fogok foglalkozni és vezethetnek ki ketten. Nem nagyon izgat, felhúztam magam rajta, kicsit bosszús lettem, aztán elmentem vásárolni a Matchba, ami feldobott.
Néhány női holmit vettem, amire szükségem van és lesz, engedtem magamnak egy jócskán leárazott kakaóra és vettem nyolc darab leárazott óriás Túrórudit, aminek egy részét szétosztogattam, meg francia salátát - Bene nincs oda a dologért, de én egyszerűen imádom a boltit -, bagettet és egy mangót. Jól bekajáltam, de jólesett. =) A Match pontokból pedig máris összejött egy termékre való és szerintem akarok vele élni, mert tetszenek azok a tárolóedények. ^^ Tök hihetetlen, hogy én is belépek néha ebbe a háziasszonyos "mi hol olcsó" dologba. XD
Ma volt játék, Benedek és Tocsó volt a kalandmester, s egy jó kis játékot csináltak. Direkt új karaktereket hoztunk, mert gyilkos kalandnak ígérték ezt és nem akartuk az életútasainkat kockáztatni. =) Örültem a két srácnak, jött a Norbi, akit már rég láttam és jól megölelgettük egymást, volt lent a Tamás is, Dávid is, meg megismertem egy új srácot, akit Ákosnak hívnak és kézcsókkal üdvözölt. Nem voltam kész, dehogy.... XD Ez a gyengém, basszus. ^^ Volt lent Rajmond és Pici is a műhelyben, meg Tulok. Agyar lehozta Eriket, akit jó volt látni. Egy hihetetlenül aranyos és visszafogott fiú, mindig nagyon édesen mosolyog, sokszor biccent rá a dolgokra és akkor is mosolyog. Valahogy azt érzem róla, hogy rengeteg minden rejlik benne, de nincs rajta fogás, amivel elő lehetne húzni mindezt. =) Érdekes srác amúgy, kedvelem.
A kaland remek volt, bár nem jutottunk a végére, mivel úgy indultunk, hogy szinte mindenki karaktert alkotott. XD Tamás megint egy sajátos karaktert hozott, egy ember varázslót, aki csak azért tápos, mert van valami mágikus fegyvere, amiben egy démon lelke lakik, amivel ő szövetséget kötött, egyébként egy nagyon ronda fickó, akinek a bőre barna krokodiléhoz hasonló és a nyelve villás, mint a kígyóé. Értett a rúnamágiához, de úgy döntött, ő végzett a kalanddal, úgyhogy felrobbantotta eggyel magát, gyakorlatilag cafatokra szakadt a karaktere. XD Kicsit sajnálom, mert érdekelt ez is. És Tamás megdicsért, hogy szimpatikus, jó karaktereket alkotok. Jólesett, hiszen erre mindig nagy gondot fordítok, nekem ez a legfontosabb mindig. Kivételesen egy Káosz jellemű nőt indítottam, és kivételesen egy papnőt, méghozzá Arel papnőt. =) Szenvedélyes egy csaj, olyan bajos típus, ráadásul a völgyi erdők szellemei segítik, ezért a szeme lehetetlen színű zöld, amúgy meg az erdőben él, tehát szőrökből-bőrökből vannak a ruhái, a haja loboncos és ágakkal tűzdelt. ^^ Egészen megszerettem a karakterét, azt meg bírtam, mikor kiálltam hazárdjátékozni valakivel, aki csalással elszedte a feltett tíz aranyamat részegen is, s a karakter nem hápogott, meg ilyenek, hanem megdicsérte, hogy ügyes volt, de azért nekiugrott és elkezdte rángatni, hogy árulja el, ezt hogy csinálta. XD Meg volt egy jókora kocsmai verekedés is, amiben aktívan részt vett. XD Hiába, Arel szolgája már csak ilyen... hiába nő. =D Arel amúgy maga is nő, szóval ennyi. =D
Agyar és Robi hazakísértek. Kitaláltak valami olyan játékot, ami lolitákkal játszódik. Csak lolival lehet lenni, akik valamilyen célra lettek tenyésztve, de nem egy kedves játék, zombis, meg véres és durva. XD Imádom a srácokat, de komolyan. =D
Ma is froclizott kicsit a bíróm...:
- Na már vágod a centit?
- Igen, most már igen!
XD Én olyan kínban vagyok mindig, amikor látom... Nem tudom, hogy fogom túlélni az első hetet. XD De vicces lesz magamon röhögni, az tuti. =D
Bátyámmal is sikerült dumálni tegnap. Mondta, hogy szeretne velem találkozni, de hétvégén a Dani jön, szóval akkor nem leszek ráérős. Jövő héten vagy utána viszont most már télleg össze kéne hozni. Rég láttam a hülye fejét és mindig isteni kajákkal csábít... =D
Végre olvasgatok is. Az aranyiránytűre nem tudtam rávenni magam, azt majd visszaadom Gergőnek, hogy biztos jó, de most nem megy, ellenben TK-n olvasgatok. Nemrég elolvastam Tira - Igen, akarom-ját, ami tetszett, kellemes volt, most pedig Athanor - Exodus-át fogyasztom, ami nagyon tetszik. Megragadja azokat a dolgokat, amik nekem nagyon bejönnek, nem mennek könnyen a dolgok a ficében és valahogy olyan istenien angstos és durva a sztorija... Ajánlom, szavatosan és szépen ír, nem csalódtam Athanorban.