Teázás és interjú

Kilenckor keltem, hogy találkozzak a lányokkal, Kishivel és IchiGoval, s elmenjünk a Sirius Teaházba, mert ők meeten nem látták, pedig nagyon szerettek volna átkerülni a szekrényen túlra. =) Hát, gondoltam, én elviszem őket, csak mára jó alaposan sikerült megbetegedni. Mindenem fáj, lázam is lett, rosszullét, ami kell, úgyhogy nehezen vakartam ki magam az ágyból, öltöztem fel és indultam el. Vettem magamnak bérletet és jegyet Budaörsre, aztán sétálva elindultunk a Blaháról. Jó volt, beszélgettünk, kirakatot néztünk, tévelyegtünk a Bródy Sándor utcában, hogy megtaláljuk a teaházat, aztán befoglaltuk a fenti részt. =)

Odafele hívtak az egyik bíróságról, hogy megkapták az ajánlásomat, kéne egy önéletrajz is. Mondtam a nőnek, akivel beszéltem, hogy én azt már napok óta elpasszoltam, de akkor megküldöm még egyszer. Találtunk egy csokiboltot is a teaház környékén, a lányok be akartak menni, úgyhogy bevonultunk. Háááát... egy álom az a hely, de én olyan rosszul lettem... =/ Nem mertem megmondani nekik, mert nagyon élvezték, én meg nem akartam elrontani az örömük azzal a bejelentéssel, hogy "csajok, mindjárt rókázok, szóval inkább kimennék". Amúgy is volt még valamennyi idő a teázó nyitásáig, amit valahol el kellett ütni, odakint meg hideg volt, ezért minden önuralmam összekapartam és legyőztem a hányingert és a szédülést. =)

A friss, hideg levegő kijózanított, a teaházban meg már nem voltam rosszul. Ők forrócsokiztak, én ittam egy Mangó őrület nevű, isteni jó teát, közben beszélgettünk, elvittem a DS-em és játszottak rajta, ... Nagyon jó volt, megbeszéltük, megyünk még. =D Utána én mentem interjúra, IciGo és Kishi meg haza. Sikeresen rossz fele indultam el a Siriusból, úgyhogy nem az Astorián lyukadtunk ki, ahol akartam, hanem a Corvin-negyedben, de nekem az is jó volt, Kishi meg azt mondta, neki bárhol jó. =) IchiGo korábban elment, mert dolga volt. =)

Az interjú... Háááát... Nem túl pozitív a véleményem. Rengeteget kéne túlórázni - a pasi úgy fogalmazott, hogy ha már megvan a színházjegy, vagy orvoshoz kell menni, akkor persze el lehet menni, de egyelőre minden nap 3-4 órával tovább vagyunk be. Most őszintén... Hülyének néznek?! Szerencsére tudtam uralkodni az arcizmaimon, de majdnem letoltam egy kistányérnagyságúra guvadó szemű pofát. XD Aztán hogy mégis mennyi bérre gondoltam... Hát legalább annyira, mint amennyit a bíróságon kerestem, mert hogy komolyan megmondjam - amit nekik nem adtam elő -, az nem valami sok. Átlagosan rossz. Na mindegy. Kérdezték, hogy bírom a stresszt. Mondtam, hogy attól függ, milyet. Monotónia? Azt bírom. És azt, hogy lepakolnak elém egy halom munkát, majd öt perc múlva egy másik fajta munkából egy halomnyit? Azzal is elvagyok. Viszont az emberek lelkizését valószínűleg nem viselném jól, bár erről hallgattam. A feladatom iratok érkeztetése és elszerelése lenne, aztán másfél-két év múlva akár végrehajtónak is elkezdhetek tanulni, ez azonban annyira nincs ínyemre. Közölték azt is, hogy nagyon jól nézek ki, de oda fekete nadrág, kosztümkabát és blúz való, meg a pirszingem is ki kell vennem. Na, itt már morogtam magamban, mert nem bírom, ha beleszólnak a külsőm rendezésébe. XS Végül a pasi kísért ki és még tett pár mondatot felém, amit merészebbnek ítéltem, de úgy voltam vele, a kölcsön kinyír visszanyír. =) Kérdezte, hogy a vőlegényem mit szól ahhoz, hogy rövid szoknyában járok. Mondtam, hogy semmit. Akkor nem féltékeny típus - feltételezte, én meg mondtam, hogy nem, mert tudja, hogy le tudom szerelni az embereket. =D Hát ezt az ürgét is leszereltem szerintem. XD

Úgy vagyok vele, hogy most több helyre is jelezték, hogy be leszek ajánlva, lehet, hogy kellek, én meg majd választok, aztán a próbaidőn belül keresek jobbat, ha az nem begyere. =)