Lehet, hogy a dolgok múlandóbbak, mint hittem. Vagy eddig csupán nem akartam ezt tudomásul venni? Nem is tudom... talán nem is számít. A napok úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, mikor mi történik. Múlt szerdán pokolira lebetegedtem, szerintem megfáztam a klímától, ami nélkül a többiek nem bírnak élni angolon, én pedig színtisztán gyűlölöm. Mindenem fájt deréktól felfelé, fáztam, fújtam az orrom, köhögtem, alig kaptam levegőt, fáradt és nyűgös voltam, Nick ráadásul rohadtul meg is bántott, úgyhogy még bőgtem is. Pedig a legszorgalmasabb napom volt, három fontos nyelvtani kérdést is felhoztam, közülük az egyikkel észrevettem a tankönyvben egy hibát. Mindegy, miután lenyugodtam, már nem számított a dolog, csak akkor erősen gyomron vágott. Hazajöttem a legnagyobb melegben úgy, hogy szinte rázott a hideg, alig bírtam vonszolni magam a fájdalomtól úgy, hogy már vettem be fájdalomcsillapítót is, mondtam mamának, hogy próbálok életben maradni, eljöttem a szobába levetkőzni, azzal lefeküdtem és órákig aludtam ugyanabban a kilapított béka pózban. Estefelé jöttek apuék, kimentem köszönni nekik, de nem nagyon foglalkoztak velem, mama csinált kamillateát, ettem némi süteményt, utána visszafeküdtem. Másnap nem mentem suliba, hogy tudjak pihenni és meglegyünk időre a meglepetés lánybúcsúra készülő süteményekkel. Feladatot is vállaltam be, azt is este csináltam meg, hogy másnap Nana ki tudja nyomtatni, pénteken meg suli után befejeztük mamával a süteményeket.
A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D
Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.
Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
Filmkritikák, ajánlók, heti események
IchiGo nemrég lehúzott egy süteményezőt, aminek én nagyon örültem. Nem annak, hogy lehúzó véleménnyel volt az itt nem nevesített helyről, hanem arról, hogy véleményt formál. Igazából örülnék, ha kis közösség alakulna, s mindenki a maga területén véleményeket, kritikákat írna, így tudnánk egymásnak ajánlani, mi jó, hova érdemes elmenni. =)
Heti filmélményem a Köpök a sírodra. Egy szóban ki tudnám fejezni a véleményemet, ám inkább kifejtem. Nekem nem tetszett, szerintem hihetetlenül lapos. Nézzük, ahogy egy szereplő megy, néz. Nézzük jobbról, balról, elölről, hátulról... Nézzük, ahogy megalszik a tej a szájában... A felvezetés nem különösebben rossz, adott egy írólány, aki vidékre megy dolgozni. Nyugalom, csodálatos környezet, csak hát meg kell találni a házat. Mindjárt össze is akad a benzinkúton egy rosszfiúval, mikor eltéved, de csak a néző tudja, miért rosszfiú az egyébként egészen jóképű fickó. Az első tíz-húsz perc nem túl izgalmas, de jól van felépítve, a következő negyven perc viszont borzalom, premieren láthatjuk, ahogy öten erőszakot követnek el a lányon. Először csak szívatják, majd egyik a másik után... Ahogy néztem a filmet, azon gondolkodtam, Taly és Móni miért mondta rá, hogy jó. Borzalmas! Lehet, hogy valakinek élvezetes egy lány negyven perces alázását és erőszakolását nézni, de én alig vártam, hogy végre túljussunk ezen a részen. Megtörtént, a maradék fél órája a filmnek brutális mészárlás. Mondhatjuk, hogy nekem ez fekszik, hiszen a héten megnéztem a Fűrész című sorozat mind a hét darabját, azonban a Köpök a sírodra sajnos nem elég, hogy forgatókönyvben nem erős és eldönteni sem tudom, mit akartak kihozni belőle, de nélkülözi a tudományokat. A Fűrész viszont zseniális. Jó, én régen is odavoltam érte, mert tetszett az alapötlet, ám egyben is megállja a helyét. A felépítése filmenként nagyon jó, szerintem remekül működik a forgatókönyv, sok elemre oda kell figyelni, hogy pontosan hogy nézett ki, hol volt, mi volt vele, sőt, a hét filmre vetítve is jól működik a forgatókönyv, noha hallottam olyan véleményt például Mónitól, hogy a hetessel szerinte tönkrerakták az egész sztorit, pedig szerintem nem. Nem fogok spoilerezni, mert az a töménytelen vér és történetdarabka nem hiszem, hogy a legtöbbeteket érdekelne, de aki szereti az ilyen jellegű filmeket, annak merem ajánlani. Látványos, oda lett figyelve a fizikai, kémiai és biológiai hatásokra, a pszichológiai alátámasztás is szerintem rendben van, noha én nem vagyok olyan, mint a Dani, aki szőrszálat képes hasogatni, ha valami nem tetszik. Jó, én is, de mindegy. XD Mindenesetre én meg voltam elégedve mind a hét résszel.
Belenéztem a No.6-be is, amit nagyon szeretek, megnéztem az utolsó három részt. Jó a világa, szeretem a karaktereket, a színeit, a sztoriját. Igazából fanficet is akartam hozzá írni, de ez még bőven várat magára, lehet, végül sose jön össze. Belenéztem a Battle Royale 2-be, de olyan 6-10 perc után a hajam téptem és inkább megkerestem a jobb felső sarokban a kis piros X-et. Szürke árnyalatú a film, nem is jó minőségű, Shuuya kijelentése, hogy hadat üzen 18 éves létére a felnőtteknek, engem hihetetlenül idegesített, bár tisztában vagyok vele, hogy Japánban 20 éves kortól számít valaki felnőttnek. Spoilerezni nem akarok, de nagyon fura volt a kezdés, mindjárt fel lett rúgva az összes szabály, amit a könyvben lefektettek, ráadásul a tanulók úgy viselkedtek, mint egy megvadult csimpánzbanda, sikítozás, lökdösődés, ... Lehet, csak azért bosszant a BR film, mert a könyv szerintem remek volt és ez eddig a legrosszabb adaptáció, amit valaha láttam. Na mindegy. Belelestem a A tehetséges Mr. Ripley-be is, de nem találtam meg azt a momentumot, amit kerestem. Amúgy az az a film, amit még meg kell néznem. Matt Damon nagyon jót alakít benne, Jude Law és Gwyneth Paltrow is tetszett, én örültem neki, hogy Philip Seymour Hoffmant is láttam, noha nem kifejezetten nevezném kedvencnek, csak valahogy emlékezetes maradt számomra az arca. Az XXY-ba is belenéztem, jóformán újranéztem. Elég borús és szürke hangulatú történet, de szeretem, a két fiatal főhős megkedveltette magát velem. Nem kifejezetten jó film, valahogy nekem az az érzésem, hogy csak egy részlet, vagyis inkább hogy lehetne még folytatni, nem kerekedett ki az egész történet.
Kedden megkérdezte Anyu, mikor csinálok neki vacsorát, másnap az egész napom erre szántam. Végigszórakoztam ezzel a napot, hogy melyik és hol van a nyárikonyhához a kulcs, mi melyik mélyhűtőben van és hol, milyen húsokból tudok kalkulálni, Anya mit hol tart. én miket bénázok, végül csak elkészültem és időre. Lett jó kis masszív, ízes rizs, hagymával sült csibecomb, meg mustáros-tejfölös szószos saláta. Nekem nagyon ízlett, Anya tetszését semmi sem nyerte el, amitől az én étvágyam is elment. Csütörtökön ki is jött rajtam az egész, ahogy mentem Timihez, eltévedtem a városban, úgyhogy leültem a buszt várva a megállóban egy padra és kibőgtem magam. Timivel és Enikővel jól éreztem magam, beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán Enikővel úgy fél kilenckor jöttünk el és csajosan csevegtünk tovább. Miután hazaértem, összevesztünk Anyuval. Azt hiszem, nem értette meg, mit akartam közölni vele, de még engem is meglep sokszor, hogy mit hoz ki belőlem. Múltkor cinikus volt velem, mire közöltem, hogy lehet velem cinikus, én is tudok az lenni, de nem jutunk vele előbbre. Nem szokásom nyílt hadat viselni, akkor már nagyon messzire mentem magamhoz képest, de ott egyszerűen adta magát. Végiggondoltam, hogy megint megvonjam a szám és lélekben a vállam, fejezzem be a kajálást és menjek előre, vagy fixírozzam a dolgot, aztán anélkül, hogy különösebben mérlegeltem volna, mi lehet belőle, megfejeltem a helyzetet és asszem, egész jól jöttünk ki belőle. Ennek ellenére nem tudom, meddig maradok ott. Szeretem a szobát, a csendet és nyugalmat, a teret, a patkányaim is élvezik, hogy a közelükben vagyok egész nap, sokat zizegnek, élvezem, hogy egyedül vagyok, ám van, ami nagyon hiányzik, mint például, hogy a fővárosban kicsit melegebb van, a lakás is melegebb, itt minden van és szinte bármikor. Itt folyton jövök-megyek, otthon inkább punnyadok, ami jó, mert szeretem, Anyuval is jó beszélgetni esténként.
Kikapcsolták a klubban az áramot, a szolgáltató tiszta őrült, ezért a szerepjáték és a figurás terepezés is mécsesfény mellett üzemelt a héten, ami kifejezetten kedvcsinálóként hatott a társaságra, legalábbis a szerepjátékosok kérték Benét, hogy legyen havi egyszer olyan, mint most, hogy csak mécsesekkel világítunk. =D Mondtam is Timinek, hogy tök jó lehet ilyen fényviszonyok közt mondjuk egy horrorszerepjáték, én nagyon élvezném. Agyar "Hol a mami?"-s sztorija se volt semmi, egy Vampire se lenne rossz szerintem, de Scipio is biztos tudna olyat mesélni, hogy... =D
Pénteken megjártuk Benével az Ikeát. Két órát sétafikáltunk, vettünk mécsest, megnézegettünk kábé mindent, tervezgettünk. A végén már szabályszerűen fájt a derekam és a lábam, annyit mentünk és álltunk. XD Talyéknál aludtam, ami azért volt vicces, mert éjfélkor lefeküdtem, Talyra meg akkor jött rá a virgoncság. Reggel lejöttem Benéhez fürdeni, hajat mosni és loliba bújni, aztán visszamentem a csajokhoz segíteni a főzésben. Isteni kaját csináltunk, őzgerincbe bacon szalonnát fektettünk végig keresztbe, aztán egy tojással összekevert, fűszeres, főtt borsóból és répából, főtt húsból, hagymából álló tölteléket öntöttünk bele, ráfordítottuk a kilógó bacon végeit és összesütöttük, hozzá rizst főztünk. Találkoztunk Noryval, én mentem ki elé. Hat és fél éve nem láttuk egymást, mindketten nagyon megváltoztunk az akkorihoz képest, de neten tartjuk a kapcsolatot. Mint kiderült, ők Talyval még sosem találkoztak, amin én meglepődtem. Szerintem mindenki jól érezte magát, Bene is feljött az ebédre, bár csak rizst tudott enni, a húst csupán megkóstolta. Szeretnék majd még ilyet készíteni, csak az albérletben rossz a sütő. Pedig a lolimeetre süteményt is szeretnék sütni! Meg a piknikre... T_T Csak megint nem fogok sok időt tölteni Bián, szóval ugrott az ötlet, mert nem akarok x napos süteménnyel beállítani egyik eseményre sem jövő hétvégén. Még azt lehet esetleg, hogy megkérem a csajokat, hogy fent náluk hadd süssem meg, asszem, mondták is, hogy megbeszélhetünk ilyesmit. =)
Körülbelül egész szombaton WoWoztunk Talyval. =D Egyedül is szeretek menni, irtani, küldizni, de társasággal is nagyon jó. Letöröltem a gépemről a WoWot, mert kellett a hely, meg hát szegény Lapost eléggé újra kéne már húzni, törölni az ablakos oprendszert, mivel nem fogom többet használni, a Xubuntuval teljes mértékben meg vagyok elégedve, viszont ha ez meglesz, visszateszem, mert szeretnék játszogatni. Jelenleg a gépem nem ismeri fel az egeremet és néha a telefonomat sem, mint tárhelyet, ami nem jó, sok játéklehetőséget nem biztosít ezáltal. ^^;;
Ma elmentünk Benével az Arénába. Tescoban bevásároltunk, megkajáltunk, utána körbenéztünk a MM-ban, végül elmentünk sütizni. A Cake shop nevezetű helyre vitt, amit Dasco ajánlott. A hely aranyos, de nagyon pici, a sütemények választékosak, jól néznek ki. Finom volt a Passion friutos és csokoládés szelet és a Belga csokis szelet is, se nem gejl, se nem ízetlen, az előbbi egy egészen kicsit savanyú ízhatású volt, ami az édes csokoládéval különösen tetszett. Ennek ellenére nem mennék vissza, mert túl pici. Valahogy nem volt jó hangulatom odabent, pedig nagyon édes a berendezettsége, tök lolis. A cake-kék szójáték is bejött, babakék volt az egyik fő színük, ami a logón, tányéron, poháron, csészéken megjelent. Ajánlom a helyet, tényleg. =)
Holnap lesz valami megbeszélés a Laboros alapítók közt, amin nekem is meg kell jelennem, hiszen én is alapítótag vagyok, ezért vagy csak éjszaka, vagy kedden megyek haza. Szerintem utóbbi esélyesebb és azon gondolkodom, h a két dögömet visszahozom az albérletbe, mert többet vagyok itt és jobb idő van az albiban nekik, a rágcsálók könnyen kihűlnek és megfáznak a pici termetük és a gyors szívverésük miatt, csak még nem tudom, hogyan.
Csatlakoztam a NaNoWriMo-hoz és a bátor írótársakat is arra buzdítok, hogy tegyék ezt meg. Egy hónap alatt 50.000 szót kell teljesíteni, ami napi 1.666 szó. Sok, de nem teljesíthetetlen, úgy négy oldal, én meg írtam már meg egy nap alatt 21.700 szót is. Persze akkor nagyon bennem volt az ihlet, de ezen is elkezdtem már gondolkodni. Egy alapötlet kezd kirajzolódni a fejemben, a főhősöm is kezdem kitalálni, ezért reménykedem. Közben ma eszembe jutott egy korábban elkezdett regényem, az Elátkozott lélek, hogy azzal is ideje lenne foglalkoznom és befejeznem, de az nem most lesz, noha passzolna hozzá a Fűrész. XD Ha őszinte akarok lenni, alaposan meg kell dolgoznom az elmémmel, hogy elalvás előtt és álmomban ne elevenítsen fel részleteket a filmből. XD Tudom, kellett nekem ilyet nézni... Kellett. =D
Heti filmélményem a Köpök a sírodra. Egy szóban ki tudnám fejezni a véleményemet, ám inkább kifejtem. Nekem nem tetszett, szerintem hihetetlenül lapos. Nézzük, ahogy egy szereplő megy, néz. Nézzük jobbról, balról, elölről, hátulról... Nézzük, ahogy megalszik a tej a szájában... A felvezetés nem különösebben rossz, adott egy írólány, aki vidékre megy dolgozni. Nyugalom, csodálatos környezet, csak hát meg kell találni a házat. Mindjárt össze is akad a benzinkúton egy rosszfiúval, mikor eltéved, de csak a néző tudja, miért rosszfiú az egyébként egészen jóképű fickó. Az első tíz-húsz perc nem túl izgalmas, de jól van felépítve, a következő negyven perc viszont borzalom, premieren láthatjuk, ahogy öten erőszakot követnek el a lányon. Először csak szívatják, majd egyik a másik után... Ahogy néztem a filmet, azon gondolkodtam, Taly és Móni miért mondta rá, hogy jó. Borzalmas! Lehet, hogy valakinek élvezetes egy lány negyven perces alázását és erőszakolását nézni, de én alig vártam, hogy végre túljussunk ezen a részen. Megtörtént, a maradék fél órája a filmnek brutális mészárlás. Mondhatjuk, hogy nekem ez fekszik, hiszen a héten megnéztem a Fűrész című sorozat mind a hét darabját, azonban a Köpök a sírodra sajnos nem elég, hogy forgatókönyvben nem erős és eldönteni sem tudom, mit akartak kihozni belőle, de nélkülözi a tudományokat. A Fűrész viszont zseniális. Jó, én régen is odavoltam érte, mert tetszett az alapötlet, ám egyben is megállja a helyét. A felépítése filmenként nagyon jó, szerintem remekül működik a forgatókönyv, sok elemre oda kell figyelni, hogy pontosan hogy nézett ki, hol volt, mi volt vele, sőt, a hét filmre vetítve is jól működik a forgatókönyv, noha hallottam olyan véleményt például Mónitól, hogy a hetessel szerinte tönkrerakták az egész sztorit, pedig szerintem nem. Nem fogok spoilerezni, mert az a töménytelen vér és történetdarabka nem hiszem, hogy a legtöbbeteket érdekelne, de aki szereti az ilyen jellegű filmeket, annak merem ajánlani. Látványos, oda lett figyelve a fizikai, kémiai és biológiai hatásokra, a pszichológiai alátámasztás is szerintem rendben van, noha én nem vagyok olyan, mint a Dani, aki szőrszálat képes hasogatni, ha valami nem tetszik. Jó, én is, de mindegy. XD Mindenesetre én meg voltam elégedve mind a hét résszel.
Belenéztem a No.6-be is, amit nagyon szeretek, megnéztem az utolsó három részt. Jó a világa, szeretem a karaktereket, a színeit, a sztoriját. Igazából fanficet is akartam hozzá írni, de ez még bőven várat magára, lehet, végül sose jön össze. Belenéztem a Battle Royale 2-be, de olyan 6-10 perc után a hajam téptem és inkább megkerestem a jobb felső sarokban a kis piros X-et. Szürke árnyalatú a film, nem is jó minőségű, Shuuya kijelentése, hogy hadat üzen 18 éves létére a felnőtteknek, engem hihetetlenül idegesített, bár tisztában vagyok vele, hogy Japánban 20 éves kortól számít valaki felnőttnek. Spoilerezni nem akarok, de nagyon fura volt a kezdés, mindjárt fel lett rúgva az összes szabály, amit a könyvben lefektettek, ráadásul a tanulók úgy viselkedtek, mint egy megvadult csimpánzbanda, sikítozás, lökdösődés, ... Lehet, csak azért bosszant a BR film, mert a könyv szerintem remek volt és ez eddig a legrosszabb adaptáció, amit valaha láttam. Na mindegy. Belelestem a A tehetséges Mr. Ripley-be is, de nem találtam meg azt a momentumot, amit kerestem. Amúgy az az a film, amit még meg kell néznem. Matt Damon nagyon jót alakít benne, Jude Law és Gwyneth Paltrow is tetszett, én örültem neki, hogy Philip Seymour Hoffmant is láttam, noha nem kifejezetten nevezném kedvencnek, csak valahogy emlékezetes maradt számomra az arca. Az XXY-ba is belenéztem, jóformán újranéztem. Elég borús és szürke hangulatú történet, de szeretem, a két fiatal főhős megkedveltette magát velem. Nem kifejezetten jó film, valahogy nekem az az érzésem, hogy csak egy részlet, vagyis inkább hogy lehetne még folytatni, nem kerekedett ki az egész történet.
Kedden megkérdezte Anyu, mikor csinálok neki vacsorát, másnap az egész napom erre szántam. Végigszórakoztam ezzel a napot, hogy melyik és hol van a nyárikonyhához a kulcs, mi melyik mélyhűtőben van és hol, milyen húsokból tudok kalkulálni, Anya mit hol tart. én miket bénázok, végül csak elkészültem és időre. Lett jó kis masszív, ízes rizs, hagymával sült csibecomb, meg mustáros-tejfölös szószos saláta. Nekem nagyon ízlett, Anya tetszését semmi sem nyerte el, amitől az én étvágyam is elment. Csütörtökön ki is jött rajtam az egész, ahogy mentem Timihez, eltévedtem a városban, úgyhogy leültem a buszt várva a megállóban egy padra és kibőgtem magam. Timivel és Enikővel jól éreztem magam, beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán Enikővel úgy fél kilenckor jöttünk el és csajosan csevegtünk tovább. Miután hazaértem, összevesztünk Anyuval. Azt hiszem, nem értette meg, mit akartam közölni vele, de még engem is meglep sokszor, hogy mit hoz ki belőlem. Múltkor cinikus volt velem, mire közöltem, hogy lehet velem cinikus, én is tudok az lenni, de nem jutunk vele előbbre. Nem szokásom nyílt hadat viselni, akkor már nagyon messzire mentem magamhoz képest, de ott egyszerűen adta magát. Végiggondoltam, hogy megint megvonjam a szám és lélekben a vállam, fejezzem be a kajálást és menjek előre, vagy fixírozzam a dolgot, aztán anélkül, hogy különösebben mérlegeltem volna, mi lehet belőle, megfejeltem a helyzetet és asszem, egész jól jöttünk ki belőle. Ennek ellenére nem tudom, meddig maradok ott. Szeretem a szobát, a csendet és nyugalmat, a teret, a patkányaim is élvezik, hogy a közelükben vagyok egész nap, sokat zizegnek, élvezem, hogy egyedül vagyok, ám van, ami nagyon hiányzik, mint például, hogy a fővárosban kicsit melegebb van, a lakás is melegebb, itt minden van és szinte bármikor. Itt folyton jövök-megyek, otthon inkább punnyadok, ami jó, mert szeretem, Anyuval is jó beszélgetni esténként.
Kikapcsolták a klubban az áramot, a szolgáltató tiszta őrült, ezért a szerepjáték és a figurás terepezés is mécsesfény mellett üzemelt a héten, ami kifejezetten kedvcsinálóként hatott a társaságra, legalábbis a szerepjátékosok kérték Benét, hogy legyen havi egyszer olyan, mint most, hogy csak mécsesekkel világítunk. =D Mondtam is Timinek, hogy tök jó lehet ilyen fényviszonyok közt mondjuk egy horrorszerepjáték, én nagyon élvezném. Agyar "Hol a mami?"-s sztorija se volt semmi, egy Vampire se lenne rossz szerintem, de Scipio is biztos tudna olyat mesélni, hogy... =D
Pénteken megjártuk Benével az Ikeát. Két órát sétafikáltunk, vettünk mécsest, megnézegettünk kábé mindent, tervezgettünk. A végén már szabályszerűen fájt a derekam és a lábam, annyit mentünk és álltunk. XD Talyéknál aludtam, ami azért volt vicces, mert éjfélkor lefeküdtem, Talyra meg akkor jött rá a virgoncság. Reggel lejöttem Benéhez fürdeni, hajat mosni és loliba bújni, aztán visszamentem a csajokhoz segíteni a főzésben. Isteni kaját csináltunk, őzgerincbe bacon szalonnát fektettünk végig keresztbe, aztán egy tojással összekevert, fűszeres, főtt borsóból és répából, főtt húsból, hagymából álló tölteléket öntöttünk bele, ráfordítottuk a kilógó bacon végeit és összesütöttük, hozzá rizst főztünk. Találkoztunk Noryval, én mentem ki elé. Hat és fél éve nem láttuk egymást, mindketten nagyon megváltoztunk az akkorihoz képest, de neten tartjuk a kapcsolatot. Mint kiderült, ők Talyval még sosem találkoztak, amin én meglepődtem. Szerintem mindenki jól érezte magát, Bene is feljött az ebédre, bár csak rizst tudott enni, a húst csupán megkóstolta. Szeretnék majd még ilyet készíteni, csak az albérletben rossz a sütő. Pedig a lolimeetre süteményt is szeretnék sütni! Meg a piknikre... T_T Csak megint nem fogok sok időt tölteni Bián, szóval ugrott az ötlet, mert nem akarok x napos süteménnyel beállítani egyik eseményre sem jövő hétvégén. Még azt lehet esetleg, hogy megkérem a csajokat, hogy fent náluk hadd süssem meg, asszem, mondták is, hogy megbeszélhetünk ilyesmit. =)
Körülbelül egész szombaton WoWoztunk Talyval. =D Egyedül is szeretek menni, irtani, küldizni, de társasággal is nagyon jó. Letöröltem a gépemről a WoWot, mert kellett a hely, meg hát szegény Lapost eléggé újra kéne már húzni, törölni az ablakos oprendszert, mivel nem fogom többet használni, a Xubuntuval teljes mértékben meg vagyok elégedve, viszont ha ez meglesz, visszateszem, mert szeretnék játszogatni. Jelenleg a gépem nem ismeri fel az egeremet és néha a telefonomat sem, mint tárhelyet, ami nem jó, sok játéklehetőséget nem biztosít ezáltal. ^^;;
Ma elmentünk Benével az Arénába. Tescoban bevásároltunk, megkajáltunk, utána körbenéztünk a MM-ban, végül elmentünk sütizni. A Cake shop nevezetű helyre vitt, amit Dasco ajánlott. A hely aranyos, de nagyon pici, a sütemények választékosak, jól néznek ki. Finom volt a Passion friutos és csokoládés szelet és a Belga csokis szelet is, se nem gejl, se nem ízetlen, az előbbi egy egészen kicsit savanyú ízhatású volt, ami az édes csokoládéval különösen tetszett. Ennek ellenére nem mennék vissza, mert túl pici. Valahogy nem volt jó hangulatom odabent, pedig nagyon édes a berendezettsége, tök lolis. A cake-kék szójáték is bejött, babakék volt az egyik fő színük, ami a logón, tányéron, poháron, csészéken megjelent. Ajánlom a helyet, tényleg. =)
Holnap lesz valami megbeszélés a Laboros alapítók közt, amin nekem is meg kell jelennem, hiszen én is alapítótag vagyok, ezért vagy csak éjszaka, vagy kedden megyek haza. Szerintem utóbbi esélyesebb és azon gondolkodom, h a két dögömet visszahozom az albérletbe, mert többet vagyok itt és jobb idő van az albiban nekik, a rágcsálók könnyen kihűlnek és megfáznak a pici termetük és a gyors szívverésük miatt, csak még nem tudom, hogyan.
Csatlakoztam a NaNoWriMo-hoz és a bátor írótársakat is arra buzdítok, hogy tegyék ezt meg. Egy hónap alatt 50.000 szót kell teljesíteni, ami napi 1.666 szó. Sok, de nem teljesíthetetlen, úgy négy oldal, én meg írtam már meg egy nap alatt 21.700 szót is. Persze akkor nagyon bennem volt az ihlet, de ezen is elkezdtem már gondolkodni. Egy alapötlet kezd kirajzolódni a fejemben, a főhősöm is kezdem kitalálni, ezért reménykedem. Közben ma eszembe jutott egy korábban elkezdett regényem, az Elátkozott lélek, hogy azzal is ideje lenne foglalkoznom és befejeznem, de az nem most lesz, noha passzolna hozzá a Fűrész. XD Ha őszinte akarok lenni, alaposan meg kell dolgoznom az elmémmel, hogy elalvás előtt és álmomban ne elevenítsen fel részleteket a filmből. XD Tudom, kellett nekem ilyet nézni... Kellett. =D