Új irány
Red flagek egy segítőnél
Ezt a témát az Emlékezek nevű Instagram felhasználó/csatorna kezdte el és annyi plusz ötletem lett az általa és követői által felhozott példák mellé, hogy gondoltam, írok róla egy kifejtős posztot.
Az általa felhozott red flagek:
- Hosszú évekig tart egy folyamat
- Azt állítja magáról, hogy ő a legjobb vagy az ő rendszere a legjobb
- Barátként kezel, külön akar veled találkozni
- Nem te döntesz
- Elveszi a saját felelősségedet
- Fenyeget
- Belekényszerít olyan dolgokba, amikbe nem egyeztél bele
- Erőlteti az ülést/alkalmat
- Azt állítja, hogy nem tudsz fejlődni, ha nem jársz hozzá
- Nem támogat abban, hogy befejezd a folyamatot
- Nem bízik benned, a saját erődben
- Nincs tere annak, hogy visszajelzést adj vagy kifejezd, ha valami nem tetszik
- Ha azt érezteti akár burkolt formában is a klienssel, hogy tőle függ
A követői által felhozott red flagek:
- Nem validálja a kilens érzéseit, sőt, kijavítja, valójában hogy érzi magát
- Ha a saját érzéseit is beleviszi a folyamatba úgy, hogy befolyásolja, elnyomja a segítettet vele
- Leszól egy olyan módszert, amivel neki negatív tapasztalatai voltak
- Saját tapasztalatát alapvetésnek fogadja el
- Ha nem lehet a kliens őszinte
- Kirak az áttörésnél, kardinális pontnál, ha lejárt az időkeret
A saját red flagjeim:
- Ijesztget és felhívja a figyelmet, hogy a kliens milyen mélyen van
- Nem tartja az időkeretet, nem jól osztja be az időt, majd a klienset hibáztatja
- Kiteszi a klienst olyan állapotban, amiben nem garantált a lelki vagy fizikális biztonsága
- Arra épít, hogy ha nála nem tudod megoldani a problémád, akkor elmész egy másik személyhez vagy más módszert is alkalmazol, de visszajársz hozzá
- Leszól más szakembereket, segítőket
- Az ülésen azzal motivál, hogy más kliense milyen sokat haladt, fejlődött, hol tart most, pedig honnan indult
- Az ülésen politizál vagy pártot ajánl
- Munkalehetőséget kínál
- Nem tudja összegezni egy visszajáró kliense folyamatát, fejlődési ívét, problémái változását, csak az elmúlt egy-két alkalomra emlékszik maximum, ezáltal nincs átlátható folyamat és tervezni sem tud előre
- Átláthatatlan árazás
- Kihangsúlyozza a kliensnek, hogy őt kedvezményes áron fogadja, míg másokat x Ft-ért
- Ha elégedetlen a kliens a módszerével, erről tájékoztatja és más módszert kér, ő a következő ülésen mégis ugyanazzal a módszerrel folytatja
- LMBTQ személyt fogad, miközben nem ismeri el valóságnak az önképét, tévesnek ítéli az orientációját és megpróbálja cis heteróvá manipulálni
Egy pár pontot kifejtenék, mert szerintem érdemes róla beszélni.
Barátként kezel:
A segítő és a kliens között fontos a szimpátia, de a baráti kapcsolat a legtöbb esetben nem csak kontraproduktív, de kifejezetten káros. Sérülnek a szerepek, elmosódnak a határok, ezáltal a kliens nem fogja biztonságban érezni magát, a segítő pedig automatikusan az ülésen is barátként viszonyul a legtöbb esetben a klienshez, ezért megenged magának olyan véleménykifejezést, sztorizgatást, esetleg modort, aminek nincs ott helye. A segítő időbeosztás szerint dolgozik normál esetben és ha cseverésztek, az ő sztoriján van a fókusz, akkor te a társalkodásért fogsz fizetni, nem azért, hogy a folyamatodban értőn, megfelelően kísérjen. A másik probléma ezzel a jelenséggel, hogy az ilyen segítőnek gyakran udvartartása van. Személyi kultuszt épít és hívekké manipulálja a visszajáró klienseit, akiket nem segíteni akar, hanem anyagilag szipolyozni. Ez kurvára nem oké, az ilyen segítőt messze kerüld el, mert gyakorlatilag azért fizetsz, hogy ő fürödhessen a figyelmedben.
A visszajelzésekre adott helytelen reakció
Összevonok pár pontot, mert lényegében mind ugyanarról szól. Ha jelzed a segítődnek, hogy nem esett jól, amit mondott, nem érzed hatékonynak azt, amit csináltok, valamit másképp szeretnél, szünetet szeretnél tartani, vagy bármi, és ő ezen kiakad, hibáztatni kezd téged, jelzőket aggat rád, manipulálni próbál, vagy ilyesmi, akkor kalap-kabát, és vissza se szabad nézni. Annak a segítőnek magának is szüksége lenne egy segítőre, hiszen az benne van a pakliban, hogy betriggereled, emberek vagyunk, hatunk egymásra akarva-akaratlanul, de a megfelelő önreflexióval rendelkező segítő tisztában van vele, hogy mi az elfogadható reakció, hogyan maradjon akkor is professzionális, ha belül a plafonon van az idegtől. Olyan is van, hogy nem tud más módszert, nem tud mélyebbre vinni egy folyamatban, nincs eszköztára a felmerült helyzetre, problémára. A jó segítő ezt korrektül elmondja. Nem tereli más irányba a beszélgetést és a folyamatot, nem csinál úgy, mintha értene hozzá, mintha tudná, mit csinál, mert tisztában van vele, hogy az ő feladata a segítség és árt vele, ha nem korrekt.
LMBTQ friendlynek vallja magát, de nem az
Nekem ez az "elmész te a büdös picsába!" kategória. Olyan nincs, hogy a segítő elfogadja az azonos neműek közti kapcsolatot, de közben folyamatosan jobb színben tünteti fel az ellentétes partnerjelölte(ke)t, szurkálja az azonos nemű partnert, hogy a kliense is meglássa azokat a hiányosságait, hibáit, ami miatt majd jól otthagyja. Velem konkrétan megtörtént, hogy arról beszéltem, a barátnőm mennyi mindent megtesz értem, hogy milyen csodálatosan támogat, mennyire figyel rám, elhalmoz, a pszichológusom meg a fiúmra irányította a beszélgetést, hogy ő milyen rendes, mennyire felemel engem, én meg ültem vele szemben, hogy ez mi a fasz, hogy jön most ez ide. Folyamatosan éreztem, hogy próbál manipulálni azzal kapcsolatban, hogy melyik páromat hogyan értékeljem, hogyan viszonyuljak hozzá, azt próbálja éreztetni velem, hogy problémát jelent a fiúm számára az, hogy barátnőm van és azzal ennyire szoros a kapcsolatom, és hogy ezzel el fogom ijeszteni a srácot. Sőt, amikor kapcsolati térképet rajzoltam, a barátnőmet vagy figyelmen kívül hagyta, vagy folyamatosan vitatta mellettem a helyét, illetve arról próbált meggyőzni, hogy a barátnőm szerelemnek álcázza az érdekeit velem kapcsolatban. Nyilván nagyon gyorsan stratégiát váltottam és nem adtam teret többet a barátnőmmel kapcsolatos témának, mire idővel közölte velem a pszichológus, hogy támadok, ha szóba hozza. Én nem kerteltem, elmondtam, hogy az ő hozzáállása váltotta ki ezt belőlem, és hogy mióta hozzá járok, a barátnőmmel való kapcsolatom is profitál az önfejlesztésből, egyre kiegyensúlyozottabbnak és jobbnak érezzük a kapcsolatunkat, úgyhogy nem érzem szükségét erről beszélni vele. Szembesítettem, hogy nem fogadja el a kapcsolatomat a barátnőmmel és megpróbál hatást gyakorolni rám arra vonatkozóan, hogy megszabaduljak a lánytól, amit természetesen tagadott és azt mondta, projektálok rá valamit. Én nem javaslom, hogy ilyen segítőhöz járj, mert nagyon megterhelő folyton résen lenni, koordinálni egy valamilyen területen elmélyedt segítőt, kiszűrni a manipulációt és megfelelő mederben tartani a témát. Nekem más dolgokban segítségemre volt ez a közös munka, én teljesen biztos voltam benne, hogy azon feltételezése a pszichológusomnak, hogy traumakötés miatt vagyok a barátnőmmel, nem áll helyt, mert akkor a traumák oldásával lazulnia kellett volna a kötődésemnek, de nem akarom letagadni, hogy volt egy viszonylag rövid időszak, amikor mindketten féltünk tőle a barátnőmmel, hogy a pszichológusnak lesz igaza. A lényeg: ha a segítőd teljesen más elveket vall kardinális kérésekben, hosszútávon nem fogtok tudni együtt dolgozni, mert vagy triggereled őt és el fog kezdeni nem megfelelően viselkedni veled, vagy megpróbál a saját elvei szerint mederbe terelni téged.
Munkalehetőség felkínálása
Jól hangzik, hogy bedolgozol valamit és ingyen járhatsz a segítőhöz? Akkor fordítsuk meg ezt a kérdést és képzeld el, hogy a főnöködnek kellene beszélned a traumáidról, sötét gondolataidról, szégyenletesnek érzett titkokról, ... A munkalehetőség felkínálása egy határátlépés és a klienst átpozicionálja alacsonyabb rangú helyzetbe, a fókusz pedig átkerül oda, hogy kész legyen a feladat, mire a kliens megy az ülésre. Megbomlik a bizalom, a jól határolt szerepek elmosódnak és megváltozik a hangulat a két ember között. Brutál red flag, menekülj!
Politizálás
Ez eleve egy rázós terep itthon és a hatása ugyanaz, mint a munkalehetőség felkínálásának, eltörli azt a közeget, amire szükség van segítő és kliens között az eredményes munkához. Ennél már csak az rosszabb, ha a segítő megpróbál meggyőzni, hogy kire szavazz, vagy beajánlana valahova. Nekem szektafeeling, abszolút elfogadhatatlan.
Leszól más segítőket, módszereket
Irtó proli. Képzeld el azt a helyzetet, hogy ott vagy mondjuk egy természetgyógyásznál és azt mondja, a pszichológusok nem tudnak semmit, nem érdemes hozzájuk járni. Vagy ott ülsz egy pszichológusnál és azt mondja, ne szedd be a vérnyomáscsökkentődet, majd ő segít meggyógyulni, mert minden fejben dől el. Bullshit, ilyen nincs. A másik "kedvencem", amikor valaki olyat ekéz a segítő szinte megállás nélkül, aki az egyik legnagyobb név a szakmában itthon. Egyszer elmondani a véleményt oké, annak lehet helye, létjogosultsága, nade állandóan lefitymálni... Ez tulajdonképpen manipuláció, amivel a segítő azt az érzetet akarja kelteni, hogy ő jobb. Semmi szükség bizonygatni, ha tényleg jó az a segítő, akkor meglesz az ügyfélköre, ha meg nem, akkor legalább másvalakit ne sározzon.
Kihangsúlyozza a kliensnek, hogy kivételezik vele
Manipuláció és határátlépés. A kliensnek semmi köze hozzá, hogy mást mennyiért fogad a segítő és egyébként sem releváns a saját folyamatát tekintve, emellett felveti azt a kérdést, hogy vajon van-e ennél is kedvezményesebb ár és mit kéne érte tenni. A kliensben hatalmi drámát indít a többi kliens és a segítő felé is, igazából idő kérdése, hogy bombaként robbanjon a feszültség.
Rossz időkezelés
Legyünk vele tisztában: nem a kliensnek kell az órát nézni. Pár ülés alkalmával ki lehet ismerni, kinek mennyi időre van szüksége, hogy teljeskörűen megérkezzen a beszélgetés lényegi részéhez és segítőként ennek megfelelően kell terelnie. Ha olyan a kliens, aki nagyon belemegy a részletekbe, szétaprózza a témát, akkor aktívabban kell a fókusz felé irányítani. És ami nagyon fontos, hogy ha nincs elég idő egy megterhelő folyamatból kihozni legalább a nullpontra a klienst, akkor nem mehet bele a segítő. Velem megtörtént, hogy túl későn ajánlotta fel a hipnózist a segítő, de mivel én nem figyeltem, hol tartunk időben és láttam potenciált a lehetőségben, rábólintottam, majd az lett belőle, hogy épp csak visszajöttem az éber állapotba, mikor közölte velem a segítő, hogy letelt az időm és jön a következő kliens. Úgy léptem ki a rendelőből, hogy őrjöngött a bensőm a felhozott tartalom miatt, fel voltam zaklatva, remegtem, úgyhogy pár métert gyalogoltam, hogy megnyugodjak, majd befordultam a rakparton a Duna felé és bőgtem. Teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy más, aki nem annyira önkontrollos és tudatos, mint én, beugrana a vízbe abban a helyzetben. Ennek kitenni valakit nem pusztán felelőtlenség, hanem embertelen. A rossz időkezelés akkor is megnyilvánul, ha a segítőnek az ülés előtt nem volt ideje enni, pisilni, felkészülni, így a kliens érkezése után még ezeket meg kell tennie. Engem nem zavar, ha eszünk egy kekszet vagy csokit az ülés közben, teázunk vagy kávézunk, nekem ez kellemes légkört teremt, de amikor a segítő akkor eszi meg az ebédjét, az elég cink. Zörög, a figyelme megoszlik a mondandóm és az evés között, romlik a reakcióideje. Nyilván meg fogom engedni, hogy egyen, mert a gyomorkorgástól a mizofóniám miatt rosszul vagyok, meg az empátiám nem engedi, hogy alapvető szükségletet ne elégítsen ki a másik, amikor velem van, de nincs jó véleményem arról a segítőről, aki sem magát, sem engem nem tisztel annyira, hogy minden módon felkészülten fogadjon. Ez egyébként határátlépés, mert baráti beszélgetés szintjére hozza az ülést. Imádok a szeretteimmel evés közben dumálni és a kajarandikat, de amikor egy segítőhöz megyek, akkor fizetek a figyelméért és a szakértelméért. Még egy megnyilvánulása van a rossz időkezelésnek, amire szerintem érdemes figyelni, mégpedig ha a két kliens között rövid időt hagy magának a segítő. Nem csak az a probléma, hogy nem kéne találkozniuk a klienseknek, hiszen kényelmetlenül érezhetik tőle magukat, hanem az, hogy ha az első kliens benne van egy mélyebb folyamatban, abból vagy ki kell rántani, vagy félbe kell hagyni, vagy belenyúlik az érkező kliens idejébe és akkor minden későbbi kliensnél is megjelenik a csúszás.
Kicsit hosszú lett, de fontosnak tartottam ezt a témát.
2026 első öt hónapja
Annyiszor akartam már visszatérni a blogoláshoz az elmúlt években... 2022 egész jól ment egy darabig, aztán a szándék ugyan megvolt, de a kapacitás valamiben mindig hiányzott. A tavalyi teljesítményemért a munkában jutalmat kaptam, ami olyan csinos összeg volt, hogy meg tudtam belőle venni álmaim laptopját - egy Katana, színesen világít a billentyűzete és hasít. Tudom, hogy pár éven belül a gamer gépek között elavultnak fog számítani, de nem foglalkozom ezzel, nekem minden igényemet valószínűleg csodálatosan ki fogja elégíteni. Hajnaut nem teljesen nyugdíjaztam, mert még nem mentettem át az adatokat róla az új csodára, Akalira.
Az elmúlt két évben eléggé megváltozott az életem. A pszichológusommal való munka sok előrelépést, fejlődést és megértést hozott, ám rájöttem két év után, hogy vagy egy mélyebb tudású szakemberre van szükségem, vagy pedig más módszerre. Utóbbi mellett döntöttem - családállítás, belső utazás, előző életi utazás, bábus stratégiai állítás, tarot irányba indultam, több módszert tanultam vagy tanulok is. Rég lelkesített ennyire bármi a karrier íven. Azt hiszem, az a legalább nyolc éves ciklus kezd a végéhez érkezni, ami alatt Istent kerestem. Deonon keresztül indult, majd 2018-ban mama révén folytatódott, mikor a konfirmációs anyagát gépeltem, 2020-ban eljutottam oda, hogy a radixomat kinyomtatva vörössel kihúztam azt a háromszöget, amiről az asztro tanár a fogát szívva annyit mondott, ez aztán a nehéz életpálya, és aláírtam, hogy "Kell legyen Isten!", mert annyira úgy éreztem, semmi értelme az életemnek. Azt hinné az ember, hogy amikor kijön önmaga sötét középkorából, akkor jobb lesz, de nem, akkor újra kell definiálni a legtöbb dolgot, szép lassan szembesülni kell azzal, min ment keresztül és fel kell dolgozni... Fél évtizedig az volt a motivációm az életre, hogy "ha boldog nem lehetek, legalább a szeretteimnek ne okozzak fájdalmat", ami egy sehova se tartó út. Volt olyan pillanat ebben a kábé öt évben, amikor úgy éreztem, legszívesebben kiugranék a kilencedikről és olyan is volt, amikor megmondtam a tőlem egyre jobban elhidegülő pasimnak, hogy ha rájövök, hogy megcsal, álmában ledöföm. Nem tudom, hogy tényleg képes lettem volna-e erre, de azt gondolom, mindannyiunkat érnek olyan pofonok, mind kerülünk olyan demoralizáló helyzetbe vagy időszakba, amikor ennyire sötét gondolataink vannak, és azzal, hogy tabusítjuk ezeket a gondolatokat, csak betemetjük a lelkünk földjébe, ahol vagy lebomlik, mint egy holttest, vagy pedig megmérgezi a lelket. Oké beszélni róla. A pszichológia is alátámasztja, hogy kibeszélni magunkból a sötét, fájdalmas, félelmetes gondolatokat, emlékeket gyógyító hatású.
Sokszor hiányzott a blogírás. Naplózni a gondolataimat, érzéseimet rendezetté és kezelhetővé tette a belső világomat. De sokáig gondolni se tudtam rá, hogy leüljek. Nem szántam időt pötyögni, mert tisztában voltam vele, hogy jó esetben fél óra, de sokkal valószínűbb, hogy órákig fog tartani. Borzasztó módon felpörgött az életem - heti két zumba, egy gyógytorna, heti egy tarot óra, havi egy családállítás oktatás, Marci elkezdte rendezvényekre vinni a boltját, én elkezdtem dolgozni saját vállalkozáson... És közben ugyanúgy akarok törődni Timivel, a barátaimmal, énidőt akarok meg játszani, ... Ami viszont eléggé agyoncsapott, az a melóban történt. Belengedtek nekem egy pozíciót, leültem T-vel megbeszélni, aki azt mondta, hogy minden marad, csak egy kis fizuemelésre lehet számítani, ha átkerülök új poziba és céghez. Nemhogy a fizuemelés nem valósult meg, de elveszítettem a lehetőséget, hogy a támogatott vizsgálatokra járjak a Medicoverbe, ráadásul egyedül én, mindenki másnak van bérből levonás nélkül, kiestem a segélyezési rendszerből, elvesztettem a szakszervezetet magam mögül abban a formában, ahogy korábban volt, ... Nem szépítem, kifektetett. És ha ez nem lenne elég, egy 12 fős irodába kerültem, ahol háromféle rádióműsort hallok, az asztaltársaságom nem bírja a lámpafényt, úgyhogy egész nap sötétben ülünk, a témák pedig, amikről beszélgetnek az irodában: unokák, gyerekek, főzés, bevásárlás, ki hogy készül egy ünnepre, időjárás, utazás. No comment. Sőt, a korábbi csoportom számára már szinte nem is létezem.