A hajakról jut eszembe. =) Az enyémet sosem festettem, mert egyrészt nem mertem, másrészt az egyik barátném konkrétan megfenyegetett, hogy ha meg merem tenni, letolja nullás géppel. XD Elszántan védelmezi a hajamat. Talán azért, mert szeretné, ha a következő nagyszabású vágásnál nekiadnám. Már ajánlotta, hogy megvenné tőlem, ha úgy odaadok neki egy hosszabb adagot. XD Mondanom sem kell, ezen én elhűltem egy picikét. ^^;;
Most majdnem a derekamig ér. 22-én lesz egy éve, hogy több, mint a felét levágtam. Igen, én sajátkezűleg nyírom magam, mert a fodrászok mindig elszúrták a hajam, arról nem beszélve, hogy sajnálok egy csomó pénzt kidobni a semmiért. Mindig beállították a hajam, meg láttam a tükörben, hogy nagyon jó, aztán másnap meg azon gondolkodtam, mit csináljak a hajammal, hogy úgy nézzen ki. Mindennek már vagy hat éve. Azóta én nyírom. Nem vagyok nagy fodrász, ha nem egyenes, egy barátném vagy a Párom teszi rendbe. Egészségi vágásért viszont nem hiszem, hogy fodrászhoz kéne fordulnom. =) Mást csak egy éve csináltam. Akkor olyan hosszú volt a hajam, hogy rá tudtam ülni, ami azért elég idegesítő tud lenni. XD És levágtam lapockáig érőre. Bosszantott, hogy mindig megszóltak itthon, mert megtalálják a hajamat. Hát olyan hosszúra vágtam, mint apukám barátnőjéé, így nem tudták megkülönböztetni, most kinek a haját találták meg. Tudom, hogy ilyenért nem szabad levágni hajat, de lehetőségem volt rájönni arra is ezáltal, hogy a rövidebb fazonok is kifejezetten jól állnak. Nem is sejtettem, hogy milyen kényelmes és más. =) Persze hiányzott a súlya, meg néha amikor feltűztem, nem lógott le olyan sok, de most már egész jól visszanőtt.
Régen volt frufrum. Údenemszerettem. XD Mindig a szemembe nőtt, s amikor nem vágta le senki – magamnak nem is próbáltam -, nem tudtam vele mit csinálni. Állandóan Kleopátra frizurát vágatott nekem a mamám, pedig nem szerettem. Évekig tartó szenvedés volt eltűntetni a frufrut, ezért sosem vállalkoznék újra arra, hogy legyen, pedig alapevően jól áll. Az egyik haj, amit kinéztem, annak van. És előnye, hogy sosem nő a szemembe. A színe is nagyon tetszett, úgyhogy egyelőre az a három kinézett körül a legesélyesebb jelentkező az életembe. =D
A rövid hajért nagyon epekedem, de túlságosan szeretem a saját hosszú hajamat ahhoz, hogy levágassam. Minden nap macera beállítani, mert elfekszi az ember. Ezt meg csak megfésülöm és kész. A hajamnak nagy hátránya viszont, hogy ledobja a göndörítést és az egyenesítést. Sok hajam van, ezért legalább egy-másfél óra begöndöríteni és mire végigérünk vele, az első pár tincs még a lakkozás ellenére sem úgy áll, ahogy elkészült. És további egy óra kell neki, amíg kinyúlik. Vagyis szépen beállítjuk a hajam a Párommal – ő az én legfőbb segítőm -, s mire odaérnénk, ahova ennyire készültünk, már semmi nem érződik abból a nagy munkából, amit belefektettünk a külsőm kikészítésébe. Oo” Ezért kerestem göndör parókát. S mivel mindkettő vörös, ráadásul az egyik rókavörös, a másik meg melírozott, dupla szerelem. Páromnak mondjuk a rövid rókavörös nem tetszett, de én néztem magam a tükörben és azt éreztem: ez KELL. =D Ugyanakkor a göndör is ilyen tészta.
Az egyetlen dolog, amit a hajam akár két hétig is megtart – mosás nélkül persze -, az a kreppelés. =D Én nagyon élvezem, de az is másfél-két óra munka. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése