Nem vagyok szerintem valami jó szervező, mert egyszerűen nem értek hozzá, de ennek ellenére jól sikerült minden tegnap. A tortáról reggel kaptam hírt, hogy betették a hűtőbe, amitől baromira féltem, hogy nem működik, illetve hogy büdös és megromlik benne a torta, úgyhogy először írtam Tuloknak, hogy legyen szívesen ránézni, de ő dolgozott, aztán meló után lerongyoltam a klubba megnézni, mi lett a tortából. Semmi, torta maradt, méghozzá teljesen jó állapotban, csodával határos módon hűtött is a hűtő, pedig amúgy elméletileg rossz. XD Ezután elugrottam innivalóért és rágcsáért, Agyart hívtam fel, hogyan kéne kalkulálni, s mikor hatra berendeztük a műhelyt - mivel nem akartam, hogy Bene lejön és premierben látja a tortát -, azt gondoltam, kevés az ember, túl sok mindent vettem. Fél óra múlva, mikor ott volt mindenki, az ellenkezőjét gondoltam. =D Úgy voltam vele, mindenkit meghívok, akiről Bene sokat beszél és el tudom érni, s sokan is lettünk. Hálás voltam a srácoknak és tegnap, amíg Benét vártuk, láttam, éreztem valamit, amit nagyon régen nem. Shaneka küldött süteményt, házi kávés karamellát és sós trüffelt, amikkel tarolt, csak úgy kapkodtunk érte, hihetetlen finomak voltak, jól sikerült a torta is, finom lett, olyan, amilyenre szerettem volna, aminek nagyon örültünk IchiGoval. =) Kiderült, hogy Bene számára nem jött össze a meglepetés, mert szerinte nyilvánvaló volt Gergő és Bálint viselkedéséből, meg hát anyós felhívta aznap, hogy na milyen volt a sacher tortád. XD Engem tökre letört, hogy nem sikerült meglepni, de örült nagyon, ami a legfontosabb szempont. =)
Továbbra se lesz időm írni, ami most már kezd bosszantani. Persze mondhatnék nemet néhány programra, de valahogy korábban is belefért a programok sokasága és az írás az életembe, most pedig valahogy nem, s ez az, ami igazán bosszant, nem az, hogy rengeteg programom van. Tudok nemet mondani, csak nem akarok. Tudom azt, hogy azt mondanám az egyik barátomnak, figyi, nagyon szeretlek, de időtlen idők óta nincs időm írni, most nem veled mászkálnék, hanem leülnék írni, kevés olyan lenne, aki ezen megsértődne, mert ismer már annyira, hogy nem éri meg senkinek se egy idegbajos Lia, aki próbál jófej lenni, csak épp nem bír már magával az ihlet miatt, azonban nem nagyon van ihletem. Gondolataim vannak, terveim, elképzeléseim, mondatfoszlányok, történettöredékek...
Nagyon sokat agyalok mostanában. Nem rossz értelemben, de például a Kereszt a szekrényben is azért köt le, mert rengeteg gondolatot ébreszt bennem amellett, hogy szórakoztat. Imádom a humorát, zseniális, hangosan röhögtem, mikor elmeséli az első melegbáros élményét a barátjának és a feleségének, azok meg kinevetik, de rendesen, Tim meg ahogy a kocsi felé battyog a házukat elhagyva ennyivel reagál: Ribancok. Kééééész. X'D Jó, persze a szövegkörnyezet adja meg az egész pikantériáját, az, amit a bárban művel, a gondolatai, aztán ahogy előadja magát. Tényleg nagyon jó és persze én is azért vettem le a polcról egyrészt, hogy szaftosat olvassak, de tulajdonképpen nagyon örülök neki, hogy nem egy átlagos darab, hogy rengeteg érzelmet, gondolatot dolgoz fel, iszonyat sok benne a meghasonulás, a ráébredés. Olyan hozzáállást tanul az élethez ebben a sztoriban a főhős, amivel én is szeretnék rendelkezni, békésnek, szeretettelinek lenni, okosan és nyugodtan viselni a legnagyobb szarságokat is, s nem szűnni meg embernek lenni. Tulajdonképpen a téma, mint melegek világa, majdnem mellékes amellett a lelkifejlődés mellett, amit véghez visz Tim, az előítéletes, korlátolt, bekeményedett butaságokból való kiszakadás, s mindegy, hogy ez éppen a vallás vagy a saját elképzelései az életről, egyaránt igaz mind a kettő jelen esetben. Szeretem olvasni, tényleg leköt, lerakom miatta a gépem, zsebre teszem a telefonom, érdekel a folytatás, az újabb kaland, még mélyebbre akarok merülni az érzelmi töltetben, a gondolatok sűrűjébe. Úgy érzem, rég olvastam így, ennyire átéléssel.
Amúgy azért kezdtem blogolni, mert az urban:eve-n az a kérdés jött szembe a fejezd be a mondatot játékban, hogy "Ha most megszökhetnék valahova, ide mennék...". Én valami trópusi országba mennék heverészni a tengerparton, olvasni, írni. Pihenni szeretnék, kikapcsolni.
2 megjegyzés:
Én is úgy vagyok vele, hogy szívesen elmennék valahova egyedül, mindenkitől távol és pihennék egy kicsit, de ahogy magamat ismerem két nap múlva úgy is elkezdenék unatkozni, meg vágyakozni az itthon után. :D
Amúgy tökre örülök, hogy sikerült minden, szerintem Bene is nagyon boldog volt. :)
Van egy nagyon titkos projektem, remélem összejön és júliusban megláthatod. :D
Amúgy én erről a könyvről hallottam, ha kiolvasod majd esetleg kölcsön kérhetem? Nagyon érdekelne. :)
Nekem is elég gyorsan hiányozni kezdene a pörgés, de igazából már az is hiányzik, hogy hiányozzon. Érted? =) Szeretnék leszállni kicsit a hullámvasútról, mert kezdek ott tartani, hogy nem bírom, sajnos. =)
Bene nagyon örült, azt se tudta, mit csináljon, hogy fejezze ki, ahogy én láttam. =) Tudtam, hogy nagy vágya egy ilyen összejövetel, ezért vagyok hálás mindenkinek, aki lejött megköszönteni.
Olvastam erről a titkos projektről a blogodban és nagyon érdekelne, de nem akarom elrontani a fogadalmad, úgyhogy nem kérdezek semmit, csak duplán várom a júliust. =)
Kölcsönadom, persze. =) Én imádom.
Megjegyzés küldése