30/20 - Egy barátod/barátnőd, akit szívesen látnál lolitában

Sango

Őt szeretném elsősorban lolitában látni. Anno nem igazán értette meg az én hóbortomat, de aztán elfogadta, mint a legújabb őrületemet. Aztán volt egy időszak, amikor elég komolyan ellene állt a lolitaságnak, majd felébredt benne a vágy, hogy kipróbálhassa.

Ő az a lány, akit oviban mindig kétkedő és értetlen pillantásokkal figyeltem, mikor rajzolt és mindig ezt gondoltam: "Na! Már megint egy hercegnőt firkál. Nem unja még?". =D Ehhez képest én folyton folyvást nyulakat rajzoltam. XD Imádott színezni, előszeretettel használta az általam elvből került rózsaszínt és lilát is. Mindig szőkék voltak a hercegnői és korához megfelelően fenségesek és szépek. =) Mindigis álmodozó típus volt, romantikus és érzelmes.

Régen utáltuk egymást. Azért csatlakozott a barátnémhoz és hozzám, hogy engem kigolyózzon. Csak tartozni akart valahova és úgy látta, a Viki hűséges és igaz barát. Engem egy hülyének tartott, meg is mondta a szemembe egyszer, mikor kiborítottam, hogy utál. Azóta szeretem. Addig soha senki nem merte belemondani a képembe, hogy mi van, ő meg kertelés nélkül, kipirult arccal, szinte sírva mondta el. Én ott... abban a percben, egyszerűen megszerettem. Arra ösztönzött, hogy változzak. Hogy jobb legyek.

Ma ő a legjobb barátnőm. Ovi, suli, középiskola, szaksuli, munkahely... mindenhol együtt vagyunk. Pár éve megállapodtunk, hogy egymás gyerekei keresztszülei leszünk. =) Láttam is magam előtt a képet, amint a két lánya nyúzza a fiamat, a lányom meg a könnyeit törölgetve, teli szájjal nevet a trión, míg a kicsi gügyögve néz rám mit sem tudva arról, hogy az óvodások világa milyen vicces és örömteli. =)

Nagyon szeretem ezt a lányt.

Taly

Második legjobb barátnőm. Sok éve ismerjük egymást. Az internetnek köszönhetjük, hogy egymásra találtunk, hiszen ő mohácsi volt, én pedig biai. Az első beszélgetésünkkor halál ideg voltam, még a fejét is leharaptam majdnem, de ő megilletődve gyorsan elköszönt. XD Aztán felcsábított egy farkasos fórumsztorizós szerepjátékra és amellett elkezdtük megismerni egymást, elkezdett kialakulni a barátságunk.

Nagyon jószívű, gondoskodó típus. Szerintem csodálatos is és titokban tud varázsolni, mert olyan dolgokat oldott már meg az életben, hogy én mindig csak néztem rá, hogy ezt meg mégis hogy. =) Kitartó, méghozzá nagyon. Rengeteg ereje van, s neki is az érzelmei a gyengéi.

Az életünk elég egy dallamra íródott, mindig, amikor meséltük, hogy ez és ez van velem, a másik mondta, vele is. Ezen aztán éktelenül kellett röhögnünk. =) Idősebb nálam két évvel, de régen azt hittem, fiatalabb legalább ennyivel, mert olyan kis lüke volt. Mindig az. Vidám típus, aki sosem akarja feladni. Ha valahol nagy röhögés tölti be a levegőt, Talyt ott találom, ezt tudom. Volt, hogy csak ebből jöttem rá, hol is vannak. =D Igazi állatbarát, a legkülönfélébbek találtak nála otthonra a teknőstől a kutyán keresztül a patkányig. =)

A lolitaságomat könnyen fogadta. Már volt olyan, hogy macskának kimaszkírozva mentünk le Benével Pécsre, szóval ő eléggé tudja, micsoda sok hülyeségben benne vagyok. Régen, amikor még vele is együtt voltam, volt egy csapatunk. Jártuk a várost, röhögtünk, dumáltunk és mindenféle hülyeségeket csináltunk. Táncoltunk, ökörködtünk, énekeltünk. Mint egy elkanászodott művészcsoport. És mind azok voltunk. Esztelenek és szabadok.

Talynak azt hiszem, kezdetektől fogva tetszett a lolizás. Különlegesnek és hozzám illőnek találta. Leptem is meg őt úgy, hogy a "pecsvörkös" ruhámban mentem el hozzájuk, ők meg azzal, hogy tortát sütöttek nekem a barátnőjével a szülinapom alkalmára. Kettes meglepi. =)

Azt hiszem, Taly volt az első barátném, akinek ki mertem hangosan mondani, hogy szeretem. Őáltala jöttem rá, mennyire fontos egy barátságban is ez a szó, az ölelés. Az, hogy félelem és gátlások nélkül tudjak bennelenni a kapcsolatban.

Móni

Nem is tudom, hány éve ismerem őt. A kapcsolatunk elég mulatságosan kezdődött így visszatekintve. Talyn keresztül ismertem meg és balhéztam vele elég sokat msn-en. Aztán az első élő találkozás változtatott meg bennünk dolgokat. Valahogy úgy éreztem azt a bemutatkozást, hogy annak ellenére, hogy leugattam a fejét, tiszteletet és bizalmat kaptam cserébe. Ezért pedig nagyot nőtt Móni a szememben.

Kezdetben rettentően zárkózó volt, bizalmatlan, mint egy kutya, amely már eleget csalódott az emberekben. Azóta rengeteget szelídült és a bizalma is megérett. Egy barátságos és humoros ember. Mellette nem tudok nem nevetni. Például volt olyan, hogy feldobott valami cukrot, asszem, csokigolyót, hogy majd úgy kapja be, s ahogy hátralendült, akkorát koppant a feje a falon, hogy az nem igaz. Dőltünk a röhögéstől mind. Még ő is. XD

Mint azt a kép is mutatja, rettentő fiús. Nem tudja elképzelni magáról, hogy szoknyában, blúzban, vagy bármilyen más nőies viseletben ő szép lenne. Ezzel szemben mi Benével közöltük vele, hogy egy A vonalú szoknya, vagy JSK remekül állna neki. Igazi szende szűz bújt elő belőle abban a pillanatban, elcsodálkozott és kipirult, ahogy elképzelte. Akkor ért meg bennem: loliban AKAROM látni legalább egyszer. =) Vágyik ő szép ruhákra, csak nem hiszi el, hogy szép lehet ő maga. Ezért ennyire fiús.