Nem a tudatos énünk, a fejletlen, tökéletlen és érzéketlen, önző kis kicsinyes énünk dönti el, mikor zárul eredményesen egy lecke, hanem a lelkünk, az isteni részünk, az isteni énünk. Az egó a saját önzése és félelmei miatt mindig tévútra visz minket, ő hiteti el velünk, hogy eredményes lehet úgy az élete, ha bánt, megaláz és kihasznál másokat. Ez látszólag örömet okozhat neki, még talán tényleg vigyorog közben, de hogy közben darabokra szakad ott bent, azt biztosnak gondolom.
Nekem most csak egy hasonlat jutott eszembe. =) Voldemort. Mindig, amikor megölt valakit, leszakadt egy darab a lelkéből. Később ez jelentette az életben maradásának kulcsát, de azért ne szépítsük, Voldemort egy lelki nyomorék. Képtelen volt megérteni egy olyan egyszerű, természetes és isteni dolgot, mint a szeretet. Vagy nem tudom, ki nézte végig a FMA Testvériség sorozatát (aki nem, az most hagyja ki a bekezdés további részeti, mert SPOILER következik), amiben Apa valamilyen szinten egy, a hét bűntől megszabadult, megtisztult lénnyé vált. Számára még ez sem jelentett megvilágosodást, mert nem elégedett meg azzal, ami volt és amit kapott az élettől, ő isten akart lenni. Belőle is a lélek hiányzik. Nincs isteni énje, egy erős és szeretetképes magja. De nézzük meg egyenként a bűnöket. Irigyet, aki a saját irigysége által pusztul el, aki zokogva tépi ki magából a bölcsek kövét, ami életben tartja, mert már maga előtt sem bírja tovább tagadni, amit Edward mond meg neki: irigyli az embereket, mert bármi is éri őket, nem adják fel, bölcsek köve, varázslat, alkímia és minden nélkül is képesek (lennének) talpra állni. Harag, aki addig harcol, amíg valaki, akinek nem csak tehetsége, gyorsasága és fegyvere, de lelke is van, le nem győzi. Büszke, aki az öregedést is elutasítja, de mivel képes megtanulni szeretni, emberi életet kap. ... Még sorolhatnám.
1 megjegyzés:
Ha ezt a logikát követem, akkor ez oda vezetne, hogy tulajdonképpen minden ember jó, és a saját illetve mások javára törekszik (legalábbis hosszú távon - végső célként).
Eretnek gondolat, de én úgy hiszem, nem minden ember jó. Sőt, még eretnekebb gondolat: szerintem egyes embereknek nincs igazi lelkük, csak "testek". Bár ezt így nem tudom elmagyarázni...
Kekeckedésem lényege az, hogy szerintem ebbe a nagy körforgásba bizonyos emberek nem illenek bele, és pont ellenkező irányba forognak. Mi azt mondjuk rájuk, hogy ők a "rosszak", pedig csak más a forgásirányuk...
Szerintem sokkal jobbat tenne az emberiségnek, ha elfogadnánk azt, hogy nem mindenki jó, nincs meg mindenkiben a jóra való hajlam és törekvés, és nem feltétlenül egy inkarnáción belül, hanem akár folyamatosan is. A kereszténységnek is egyik legnagyobb hátránya, hogy megtanít Istenben hinni, de a sátánban nem, és azt úgy vesszük, mintha valami kis izé lenne, nem pedig az ellenpólus.
Ahh, mindegy, ezt írásban olyan nehéz kifejteni :)
Megjegyzés küldése