Egy telefon

Rátaláltam egy olyan Lady Gaga számra, amit még nem hallottam - ami nem nehéz, nem keresem a dalait, csak ezt adta a gép épp. =) The edge of glory címet viseli és egészen jó. Igazából végig sem tudtam hallgatni, mert felhívott a Dani és inkább vele beszélgettem. Nem jutottam végig a kitűzött munkákon sem, mert telefonálás közben nem akartam ezer dolgot csinálni, Danival viszont olyan jó telefonálni. Már hazafele tartottam, ő csak rendületlenül mondta és magyarázkodott. Nem is tudom elmagyarázni ezt az egészet, hogy mi volt. Talán túl ellenségesen nyilvánultam meg a családi kötelékek túl szorossága ellen és ő meg akart békíteni, nem tudom. A lényeg, hogy ahogy mondta-mondta, egyetlen ártalmatlan mondat nagyon mélyre betalált. Nem is tudtam utána megszólalni, inkább a témába nem vágó dolgokat igyekeztem mondani, de mégsem megsérteni azzal, hogy úgy teszek vagy tűnök, mintha nem is figyelnék rá. Körülbelül negyven percig beszélgettünk még, vagy többet, nem tudom, viszont most először alig vártam, hogy letehessem és megadhassam magam. A kombínón aztán ráborultam a táskámra a fáradtságtól és mielőtt elnyomott volna az álom, elpityeredtem magam. Utána alig tíz perc séta következett, míg hazaértem. Villámgyorsan benyomtam a kódot, kulcs, már bent is voltam. Bene pont a konyhában volt, én épp csak bezártam a rácsot, aztán a nyakába borultam és elkezdtem zokogni. Fogalmam sincs, meddig álltunk ott, csak azt tudom, hogy hamar levágta, hogy gáz van, megfordult és magához ölelt. Kérdezgetett, hogy mi baj van, mi történt, és ölelt meg simogatott. Azt hitte, kirúgtak, de ráztam a fejem. Aztán azt, hogy ki fognak, vagy a bíróm csinált valamit, de nem. Végül behúzott a szobába, ahol rögtön rákuporodtam az ágyra és húztam magammal. Az megnyugtat, ha nagykifliként átölel. Megkérdezte, elmondom-e, én meg bólogattam, de ilyenkor egyetlen nyikk sem jön ki belőlem, úgyhogy az ölembe tette a gépét, én meg megpróbáltam neki leírni, mi történt.

Írtam nemrég Kishinek mailt. Most kezdek lassan-lassan jobban lenni.