Forgószél

Még egy érzés, ez szombatról.

Adam Lambert – If I Had You (Ha Az Enyém Lennél)

Tehát a csizmám rajtam, megvan a jó bőrruhám,
És kifestem magam egy fekete szemfestékkel
És dolgozok a megjelenésemen, de tudom, hogy ez nem számít.
Amire szükségünk van ebben a világban,
Az csak egy kis szerelem.

Vékony vonal választja el a sötét oldalt
A világos oldaltól ma éjjel, bébi.
Ennek a harcnak zajlania kell, próbáld belátni.

De ha az enyém lennél,
Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

New York-tól LA-ig megy a nagy rock and roll,
Szemeteljük össze a szobát amíg nem lesz reggel tíz,
A csajok magassarkúban, a pasik Maseratikban gurulva.
Amire szükségük van ebben a világban,
Az csak egy kis szerelem.

Vékony vonal választja el az életet
A haláltól ma éjjel, bébi.
Ennek a harcnak zajlania kell, próbáld belátni.

De ha az enyém lennél,
Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

A fények villogása
Talán nagyon jól esik,
De csak Rád tudok gondolni, igen!
A divat és a színpad
Talán magasra emel engem,
De ezeknek ma éjjel semmi jelentősége!

Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
(Soha nem szállhatna versenybe!)
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
(Extázis lenne Veled!)
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

Irigység? Féltékenység? Düh? Harag? Tiltakozás? Nem tudom, mit éreztem. Oda akartam menni és elsöpörni valakiket. Valami feltámadt bennem és arra ösztönzött, hogy megtegyem. Hogy ne hagyjam, hogy azok, akik az eszméim ellenségei és ezáltal talán az enyém is, bekebelezzék azt, akit szeretek. Miatta megint harcias és mindenre elszánt lettem egy pillanatra, félredobtam volna a békeszeretetemet és azt, hogy eldöntöttem, ezt a csatát ezzel a valakikkel harc nélkül fogom megnyerni. Anélkül, hogy bárkinek ártanék.

A türelmetlenség, a kisajátítás, az indulatosság és a tettvágy nagy ellensége a döntésem melletti kitartásnak. De ha leküzdöm ezeket, magammal küzdök meg és csak jobb lehetek annál, mint tegnap voltam, ma vagyok, vagy akár holnap leszek.

De ő, akit szeretek, nem az enyém. És ezen nem is akarok változtatni. =)