Tegnap borzasztóan szétestem. Történt valami, amitől már egy ideje féltem. Nem tudok mit csinálni ellene, mert minden oldalról sarokba vagyok szorítva, nem látom a menekülési útvonalat, farkas módra meg vakon előre ugrani és harapni, ahol csak lehet, nem merek, túl sok múlik rajtam ahhoz, hogy hagyjam elszabadulni az ösztöneimet. Azóta nagyon csúnyán beszélek és ha nem élőszóban, akkor gondolatban. Minden ellen lázadok, amit nem a magam örömére csinálhatok. Csúszik szét a mozgásom, szabálytalan és szerintem esztétikátlan is lehet. Küzdök magammal, hogy tartsam a minimum szintet. Erős akarok lenni. Most igazán harc nélkül akarom túlélni. Valahol győzni is, de ilyen helyzetből kicsi az esély ilyesmire. De nem adom fel.
NEM ADOM MEG MAGAM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése