Ha elindul a Töviskapun a kihívás, akkor a 30 napos lolizás elmarad, tekintettel arra, hogy szeretném rendesen, becsülettel végigcsinálni, s a munka és a kihívás mellett nem lesz rá időm szerintem. Már most sincs, még mindig bent vagyok és próbálom rávenni magam, hogy legalább ezt a kinyitott aktát még megcsináljam. A többi dologról röviden: No comment!. Dolgozni szeretek, csak ma sikerült nagyon kiborítani, azt hittem, felállok, kimegyek a Margitszigetre és könnyekbe folytom a bánatom. Végül túléltem valahogy.
Ma kellemes meglepetés ért a buszon. Úgy döntöttem, a pár nap rövid szoknyában eltöltött idő után ideje egy dúsabbat is felvenni a jó melegre tekintettel. Végre felvehettem a cseresznyés szoknyámat és hozzá a színben és mintában tökéletesen hozzá illő topánkámat. =*.*= Kicsit gondolkodtam reggel, hogy a yukata hozzá nem lesz megfelelő, mert a gépelésnél nem praktikus, úgyhogy hamar egy fekete fűző mellett döntöttem, amihez ujjatlan "csipkekesztyűt" tettem és fekete "neccharisnyát" (valójában combfix XD ), ezzel erosra véve a figurát. Reggel még gondolkodtam, hogy talán egy magas sarkút kellett volna választanom hozzá, de aztán a munkahelyen meggyőztek róla, hogy jól döntöttem - szerintem senkinek sincs kedve emeleteket fel-le mászkálni magas sarkú cipőben. =) Nekem fontos a kényelem is az összhatás mellett. ^^ Felfogtam kontyba a hajam, a Bene által készített kis cseresznyés fülbevalómat vettem fel.
Reggel természetesen az első ajtóban állva utaztam megint. Néha eszembe jut, meg kellene kérdeznem a vezetőt, zavarom-e azzal, hogy ott állok, de sosincs merszem hozzá. Mindig eldöntöm, hogy nem zavarom és kész. XD Ma tüsszentettem egyet és a vezető kiszólt, hogy "Egészségedre!". Meglepődtem, de nem annyira, mint amennyire azok szoktak, akiknek én mondom így full ismeretlenül. =D Olyan jól esett, még egy nagy mosolyt is mellékeltem mellé. =)
Töviskapu fórumán volt vita arról, hogy Magyarországon milyen rossz, külföldön milyen jó. Igazából kiszálltam belőle nagyon gyorsan, mert a pro és kontrákat évekig lehetne sorolni, de dűlőre sosem lehetne jutni egy ilyen kérdében. Mindig az egyén értékrendje és saját belső érzései döntenek, hol jobb, az országhatáron belül vagy kívül. Nekem belül jobb, mert nekem a magyar nyelv kell, azt akarom hallani, azt akarom beszélni, írni és olvasni mindenhol. Nekem ez a bolond Magyarország kell, vagyis innentől kezdve teljesen mindegy, mennyire jó volt például Gyergyószentmiklóson, mert gyönyörű volt, bennünk volt az izgalom, hogy az erődben farkasok és medvék vannak, az emberek kedvesek voltak és akár meg is élhettünk volna ott. Én úgy gondolom, itthon vagyok itthon. Hogy nem véletlen születtem ide és máshol idegen maradok mindig. Mindent meg lehet tanulni, mindent meg lehet szokni vagy el lehet viselni, ha az ember akarja, de bennem ez az akarat hiányzik. Én itthon akarok boldogulni és ha ez nem megy, akkor így jártam. =)
Megint sok dicséretet kaptam. A legemlékezetesebb ma az volt, hogy a "főnököm" mondta, milyen csinos vagyok, mennyire jól nézek ki, milyen bálias vagyok. Én csak néztem, hogy a nyakba tett - egyébként szúró - csipkecsík és a csipkéből készült kézdísz egy fűzővel és egy puffos szoknyával miért báli, de mindegy. XD Férfiak... =D Meg a legidősebb pasi mondta, hogy bár húsz éves lenne. Mondtam neki, hogy ha húsz éves lenne, akkor is esélytelen lenne nálam. =D Első ugye Bene, második meg, hogy nálam a fiatalabb fiúk nem rúgnak labdába. =D Van egy-két "hmmm!" kategóriás, de akkor sem. ^^ Elvekről van itt szó, kérem szépen. =) Meg azon nevettem, hogy kérdezte később, hogy a kezemen korábban is rajta volt a fekete kesztyű. Mondtam, hogy igen, erre valami olyasmit mondott, hogy elképesztő, mindig talál valami újat rajtam. =D Annyira szeretem az itteniek többségét... ^^ Csupa jópofa ember. Persze volt, akire már megharagudtam - pont tegnap -, mert túlzásba vitte szerintem a pacsizást és nem jött be a dolog. ^^ Remélem, tanult belőle. =) Közöltem vele, hogy nem vagyok kiengesztelhető. És tényleg nem vagyok. Ha megharagszom - Bene legyen a tanúm -, engem ugyan ki nem lehet engesztelni semmivel. Elfogadom a csokit, a bocsánatkérést, de arra van szükségem, hogy békén hagyjanak, s le tudjam magamtól tenni a dolgot. >:)
Most megyek haza, vagy Talyhoz. Elegem lett. Meleg van és nincs kedvem tovább itt ülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése