Annyira bennem van az, hogy most leülök írni, álmodozni, hogy képtelen vagyok mellette élni. Elragad az alkotás szenvedélye, kívánom az egyik érzést a másik után, az egyik történést a másik után, a sorok végeláthatatlan folyamát. Nem tudok egyszerű dolgokkal foglalkozni, mint a rendrakás, a normális étkezés, a munka, a vizsga, a kapcsolataim, mert ha csak egy pillanatra is eszembe jut valami, elindul a kisfilm a fejemben, kikapcsolom a világot és visszavonulok oda, ahova senki sem jöhet velem.
Olyan jó lenne, ha ma a munka megcsinálná magát, az idő meg megállna körülöttem.
Lolitajáték kezdődik hamarosan nekem is, csak egyelőre képtelen vagyok másra is koncentrálni, mint az írás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése