Lenne miről írni, hiszen múlt csütörtökön nagyon jó volt Krán. Ahhoz képest, hogy Robi azzal fenyegetett minket, hogy kimúlunk, öt napig gyakorlatilag ettünk, ittunk, röhögcséltünk, kalandoztunk, aztán az ötödik napon vérmes kismedvék támadtak ránk, majd megkerült az anyjuk is, amiket legyűrtünk és Thezia speciel 11 évet fiatalodott, hála Ignationak. =)
A munkahelyen egyre durvábbak a napjaim, nemrég nagyon kiakadtam, mivel ma délig van a munkaidő, a bíróm meg engem 13:30-ra a XVI. kerületbe visz helyszíni tárgyalásra, ahol annyit tudok tenni, hogy cipelem utána az aktát. A kolléganőim azt mondták, mondjam azt, hogy négyre időpontom van a Jászain nőgyógyászhoz, a bíróm válasza azonban erre az volt, hogy addigra biztos visszaérünk. Meg persze megint én voltam a hibás, mivel nem lett kocsi rendelve, tekintve, hogy hozott egy végzést és nem utalt rajta vissza az előzményekre. Megvádolt vele, hogy kiadtam hibásan a jegyzőkönyvet, azonban én azt nem is láttam, ezért nem került kijavításra és lett időben megrendelve a kocsi, de mindegy. Gyorsan megcsináltam, meg hallgathattam, ahogy nyavalyog nekem. Igazából ez már rég nem a munkáról szól, hiszen olyannak ismerem, aki azonnal rohan a csoportvezetőhöz, ha elégedetlen, baja van velem, mégsem tette, én viszont jövő héten meg fogom látogatni a csoportvezető urat, hogy megkérjem, sürgősen kerítsen nekem másik helyet a csoporton belül, mert nem vagyok hajlandó ezt a továbbiakban folytatni.
Más dolgok rendben vannak, írunk és dumálgatunk a csajokkal, viszonylag sokat vagyok lent a helyen, bár csütörtökön nem mentem. Krán másik felét mesélte Robi, s elvileg Mókás tartott még egy mesét, én azonban őt egy kreténnek tartok, úgyhogy eszembe se jutott menni a játékára. Robit is megkértem, hogy úgy intézze, hogy én nem ülök még egyszer egy asztalhoz Mókással, Zöldnek pedig megmutattam, hogy miért. A fb levelezésünket, ami miatt én véglegesen úgy döntöttem, hogy.
Készül a cosplayem, noha Benével morgok miatta sokat. Meg amúgy is, mivel napok óta kérem dolgokra, szabadságon van most, s semmi sem változik itthon. Időnként eldurran az agyam, hogy mindig csak én rakhatok rendet, indíthatok el mosást, mosogathatok, satöbbi, most is ez gyűlik bennem, csupán jobban lefoglal a munkahelyi szarakodás. Annyit fogytam az idegességtől, hogy lötyögnek rajtam a ruháim, meg ilyen csekélységek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése