"Volt úgy, hogy nem láttam a végét,
Féltem, csak sodor az ár.
Gyűlt bennem számtalan kérdés,
Nem tudtam, hova tovább."
Ma is sok mindenen gondolkodtam. Tulajdonképpen ma reggel jutottam el oda, hogy a két nappal ezelőtti Bene-kiakadáson átrágjam egy kicsit magam. Tulajdonképen szerintem szólnia kellett volna, hiszen úgy volt, hogy az az én feladatom, ettől függetlenül nem értem, miért nem jött össze az a dolog. Kellene. Egyre jobban kellene...
"De éreztem, hogy van remény, hogy
Amit és amikor akarok, az enyém,
És minden félelmem oly messze szált, hogy
Nem húz az örvény a mélybe már."
Gondolkodtam a BJD-vel kapcsolatban is és ráírtam Doll Dreamsen IchiGora is. Tulajdonképpen a fél napot átleveleztük. =) Kigondoltam néhány újabb dolgot a fiúkkal kapcsolatban, hazafele jövet is többek közt ezen kattogott az agyam, mert IchiGoval is csomó mindenen végigmentünk. =) Jó érzés volt és drukkolok neki, főleg, mert Gergő és az anyja ellene vannak. Mondtam neki, hogy még a végén annyiféle babája lesz, hogy múzeumot nyithat, erre valami olyasmit írt, hogy ő nem tartja valószínűleg, pláne, ha anyukája kihajítja őt BJD-stől. XD
"Új nap virrad, érezd át!
Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak el kell hidd!"
Sok mindent elég komplexszé kezdek kitalálni a jövőt illetően. Ez jó lehet, de azzal a veszéllyel is jár, hogy ha egyetlen építőkő kikerül a felépítményemből, összedől az egész. Ettől tartok egy kicsit, bár ami igaz, az igaz, olyan még nem volt, hogy nem volt sehogy. Valahogy az előző évet is túléltem, de nem szeretnék visszakerülni abba az állapotba, mert nagyon nem volt jó. Igazából jól érzem magam, hogy mindig van valami, jövök-megyek, ugyanakkor szeretek begubózni a szobába és csak ellenni, írkálni, zenét hallgatni, táncolni. Hiányzik az a nagy ihletettség, de valahogy idővel úgy kezdtem érezni, hogy kimerülőben vagyok és ez talán be is következett, mivel mostanság nem nagyon tudok nagyban gondolkodni, leülni és sokat írni, csak ha tényleg rám jön.
"Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak tényleg el kell hidd!"
Benével megbeszéltünk egy telefont, hogy mindkettőnknek olyan lesz, csak más színű. Még sose volt szerintem semmi, ami mindkettőnknek lett volna, csak más színben, én legalábbis nem emlékszem és ez az ötlet nekem is megtetszett. Alig várom már a jövő hónap elejét, hogy végre új mobilom legyen. Talán el is érjük egymást, meg engem a barátok, mert a Nokiám már nem időnként bemondja az unalmast, nem kapcsol engem. XD Korábban nem volt meg a vágy, hogy legyen egy okos telefonom, aztán tabot akartam, most meg itt vagyok. Bár Bene azt mondta, hogy volt a kezében egy olyan teló, amit kinézett és szerinte kicsi, neki nem is biztos, hogy kell... =(
"Úgy hagytam a napokat múlni, hogy
Társam csak a magány volt,
Csak kezdtem már beleunni és
Megsajnált a Hold.
De éreztem, hogy van remény, hogy
Amit és amikor akarok, az enyém,
És minden félelmem oly messze szált, hogy
Nem húz az örvény a mélybe már."
Figyelem a környezetemben lévőket. Azt, ahogy alakul az életük. Néha kiakadok, néha ők akadnak ki. Van, akire kicsit megorroltam, mert segítséget kért, aztán szépen meghallgatott, bólintott, majd maradt minden a régiben, maximum hajszálakat tett odébb, de jött újabb segítségért, így meg nem hiszem, hogy van értelme az egésznek. Azon lepődtem meg, mikor a Robi megkérdezte tőlem szombaton, hogy mi volt Imivel, mert ő szeretné komplexen átlátni. Őszintén megmondva a Viktorra számítottam, de végül ő is befutott, vele holnap találkozom. Érdekes ez az egész, maga az élet...
"Új nap virrad, érezd át!
Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak el kell hidd!
Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak tényleg el kell hidd!"
Van olyasmi, amin nem tudok túllépni. Még mindig fáj és van valaki, aki folyton emlékeztet rá, feltépeti velem a sebeket. Értem én az Élet célját, de valahogy sehogy sem működik, akármit is tervelt ki. Nő a szakadék és nem hiszem, hogy ennek így kellene működnie. Ugyanígy megmaradt valaki mással, de nem azért, mert a barátságunkkal gond lenne, inkább az a baj, hogy ő nem akarja megvalósítani magát, ellubickol a kis pocsolyájában, amivel én nem sokat tudok kezdeni. Volt lehetősége, nem is egy, de nem látja be, hogy mi van, nem akar szembesülni vele, hogy a romantikus álomképét csupán ráhúzta az életére. A szakadék kérdése egyre többször merül fel... Van, akinek kinyújtom a kezem, de nem nyúl utána, még el is utasít azzal, hogy nem válaszol, én pedig nem tudom, hogy kellene-e még próbálkoznom, vagy hagynom kellene-e inkább. Bizonyára az utóbbi, csak nálam ez úgy működik, hogy aki bekerül bennem egy bizonyos helyre, az nem kerül ki onnan, hiába telnek el néma évek. Számomra nincs idő, öregszünk, de nem látom úgy, hogy fogyna az időnk, múlna néhány dolog bennem és nem érzem ezt bajnak.
Tulajdonképpen itt köszön vissza a magány... Sokszor érzem úgy, hogy egyedül vagyok, csak vannak pillanatok, amikor kikerülök abból a buborékból, amiben élek. Ilyenkor többnyire jól vagyok, ragaszkodni kezdek a másik emberhez, vele akarok lenni, de van, hogy kegyetlenül szenvedek. Aztán visszahúz a buborék és megnyugszom.
"Megyek, még hajt, még futja erőm,
Nem állíthat meg a szél s az eső!
Megyek, majd megpihenek odaát,
De míg a vérem hajt, visz a vágy!"
Nem tudott felbosszantani, ami lezajlott, pedig őrjönghetnék. De nem érdekel. Az a helyzet, hogy magunknak köszönhetjük, hogy így jött ki a lépés. Nem vagyunk összhangban, szerintem a három lány még mindig vagy újra meg van róla győződve, hogy ők nekem már nem is fontosak, holott csak arról van szó, hogy nem vagyok birka és nem megyek a kolomp után.
Mondják, hogy egyszer fent, egyszer lent, de nálam mintha sokszor egyszerre érvényesülne a kettő. =)
"Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak el kell hidd!
Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak tényleg el kell hidd!"
Azt hiszem, most a kis kapaszkodók visznek előre. Az, hogy mit szeretnék, az, hogy kivel mikor találkozom, milyen programjaim lesznek. Annyit tervem van... de annyi, hogy nem fér a fejembe se lassan...
"Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak el kell hidd!
Hív az élet, csak szárnyalunk,
Több az éjjel, minthogy átaludd!
Minden álmom s a vágyaink
Most valóra válnak, csak tényleg el kell hidd!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése