Tegnap, amikor a tanfolyamra mentem, leült a mellettem lévő székre egy fickó. Én a Haruko hercegnő című könyvet tartottam a kezemben, ami ezeken az utazásokon szoktam olvasni és nagyon szeretem, mert szép a nyelvezete és jól írja le a környezetet is, a szokásokba belevezet. Az elején nem annyira érdekes, de a szövegezése miatt magával ragadó sztori, nekem ilyen a tipikus japán nyugalom és műveltség. De nem is ez a lényeg. Ez a fickó először megpróbálta felkelteni a figyelmemet, odahajolt hozzám, így az orromat megcsapta a belőle áradó savanyú piaszag. Nem néztem rá, mert nem akartam, hogy jelnek vegye, inkább kőmerev képpel olvastam tovább. Figyelt vagy egy percig, s mikor észlelte, hogy haladok folyamatosan a sorokon, sőt, átjutok a másik oldalra, felhagyott a fixírozásommal és elkezdett beszélni. Dőlt belőle a rím, olyan egyszerű gondolatokat fogalmazott meg hihetetlen magas szinten, hogy meglepődtem. Nem nagyon hallottam, mert halk volt, de azon gondolkodtam, miért tart itt, miért nem ír verseket és ad ki könyvet. Aztán megjelent előttünk pár fiatal nő és olyan közönségessé vált, hogy ha nem bírnám az ilyesmit, elhánytam volna magam tőle. Előbújt belőle a kielégítetlen paraszt, s bár dicsérte az egyik nő kerekded hátsóját, nem éppen olyan formában, hogy azt pozitívan lehetett volna értékelni. Visszataszító volt, mutogatott és cuppogott hozzá. Akkor erősen elgondolkodtam, hogy feladom az "engem nem érdekel semmi, észre sem vettelek, én csak a könyv világába beszippantva utazom" szerepemet és elülök onnan. De persze semmi sem tart örökké, a fiatal nők leszálltak, a fickó pedig visszasüllyedt a székre és folytatta hangosan a versben gondolkodást. Egészen komoly kis társadalomkritikát rittyentett ott kisujjból. Mikor leszállt, megnéztem egy kicsit magamnak, mert kíváncsi voltam az arcára. Nem volt helyes, de a bányába sem kellene leküldeni, a ruhái nem voltak szakadtak, tulajdonképpen a két probléma csak az ittassága és a közönségessége volt.
A második tanár tartotta az előadást. Egybe lehúzta a két órát, leadta a kétféle karaktercsoportosítást, vagyis a karakterológiát. Nem feltétlen értek vele egyet, bár inkább többre számítottam, de nem voltam annyira elégedetlen. Beszélgettünk megint a két lánnyal, úgy látszik, az egyik és a stílusos lazafiú közt alakul valami, de ezt én az ismeretségünk első fél órája után borítékoltam volna, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez a valami túlmutat a barátságon. Szimpatikusak egymásnak és jól elvannak, ennyi biztos. ^^ A másik lánnyal szoktunk egy olyan húsz percet értekezni, míg elszív egy cigit és meg nem kordul valamelyikünk gyomra. ^^
Blahán találkoztam Bátyámmal. Furcsa mód megint eszembe jutott, hogy mi lenne, ha összefutnék ott vele, de aztán elvetettem az ötletet. "Ne várd, de légy rá kész." - szoktam mondani néha. Nos ezzel így vagyok... lennék, ha lenne olyan állapot számomra ezzel kapcsolatba, hogy "kész". De nincs és nem is lesz. =) Bátyám mellett simán elmentem volna, ha nem fütyül utánam. XD Igen, kicsit fáradt voltam, de elmentünk a szokásos helyre és beültünk gyrosozni. Betoltam egy tálat, én azzal laktam nagyon jól, míg ő egy pitás szendviccsel. =D Ezen jót vigyorogtam. ^^ Megint beszélgettünk, hülyítettük egymást, megmutattam az új kockáimat, amiket a Szellemlovas akciójának keretén belül szereztem be és az új fényképeimet is. Valamelyiket elkérte, azt majd hamarosan elküldöm neki. ^^ Ő megmutatta azt a rólam készített képét, aminek alapján a szaktársai azt mondták, hogy bemutathatna nekik, én pedig majdnem leestem a székről, olyan szörnyű kép volt. XD Szerintük jó. X"D Rémesen nyúzott vagyok rajta... Készített szombaton újabb kettőt rólam, amiken szinte vigyorgok. ^^;; Kaja után elsétáltunk a Keletibe, feltettem a vonatra, aztán mentem a helyre.
Ennek a zenéjét szeretem csak. ^^
A Mondósok akkor léptek lefele, már vége volt minden programnak, de én azért még eltöltöttem egy kis időt lent a srácokkal, aztán Csigusz készült haza, úgyhogy mondtam neki, hogy én is megyek, mert nem tudtam mit csinálni. Már elindultunk, mikor Bene utánunk kiabált, hogy várjuk meg, mert jön ő is, hiszen holnap (vagyis ma) dolgoznia kell menni, nem maradhat lent éjjel. Zöldék öten ott is aludtak a helyen, négyig fent voltak. XD Én ma fél egyre lementem, hogy Zöld haza tudjon menni kovácsolni, de kiderült, hogy teljesen felesleges. Kriszta is lent volt, meg még Ghost és Zsófi is, majd megkajáltunk (mind kínaiztunk), aztán befutott Bene. Na ezután nem sokkal leléptem és hazajöttem forgatókönyvet írni. Hát... Ez a harmadik ötletem, már nagyon sokszor álmodtam ezt, ezért gondoltam, hogy megírom, de valahogy a második jelenet után elment a kedvem mindentől és inkább blogoltam egyet. =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése