Az ember mindig arra nyavalyog, amije van. Másra nem tud. =) Csak milyen furcsa az ember, hogy ahelyett, hogy örülne a dolgoknak, a hibát keresi és azért kesereg, ami nincs. Nem tudom, hogyan jutottam erre, csak eszembe jutott. Viszont azt látom, hogy ami múlt évben homály volt előttem, most kitisztult, vannak terveim, céljaim és álmaim, van hova mennem és bár eléggé ellustultam az elmúlt időszakban, remélem, hogy az akarásom elég lesz felvenni a tempót, ütemet, mert végre tényleg váltani szeretnék. Nem érdemeltem meg azt, amit kitűntem magam elé, nem is igazán tettem érte eleget, önmagammal sem haladtam, de idén valahogy valami megváltozott. Most az arány a loli-farmer mellett heti 5-2, 6-1 felé tendál, viszonylag sok időt töltök információszerzéssel, informálódással, Timivel nagyjából egy hete egy sort se írtunk, csak átbeszélgetjük a napjainkat, ami nekem nagyon jó érzés, örülök, hogy van témánk, bármiről tudunk dumálni, hetente találkozunk, megértjük egymást.
Tegnap voltak lent Talyék, szegényem nagyon kivan a munkája miatt, folyamat betegeskedik és remélem, holnap tényleg csak felmondani megy be, mert ez így nem mehet tovább, de neki is hiába mondja az ember, muszáj megvárnia, amíg már a sírógörcsök fojtogatják, nem bír kikelni az ágyból, Móni meg ki van kelve magából teljesen. =) Megkaptam tegnap Taly önéletrajzát, adtam neki tippeket, hogy mi az, amit ki kellene javítania benne, s nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb lesz jó munkája, mert ő tud dolgozni, azt bebizonyította rendesen az előző helyen.
Szétültem a vállam. Igen, ha túl sokat ül az ember, akkor az ízületei gallyra mennek, nekem meg ráadásul az irodában könyöktámaszos székem van, amire ha felteszem a könyököm, túl magasan van, én is állandóan fészkelődöm a székben, szóval most tartok ott, hogy zsibbad a kezem a vállfájástól. =S Szerintem szólok valakinek, hogy mozgassa ki a vállam és kiabálva összepipilem magam, mikor megteszi. XD
Jónak érzem nagyon ezt az évet, tele vagyok pozitív érzésekkel, bizakodással, lendülettel. Nem tudom, mi változott tavalyhoz képest, nem tudom, mi történik az éterben, de látok magam előtt utat. Alig várom a tanfolyamot, szeretnék angolt tanulni, mert bár a nyelvet utálom, szükségem van rá, méghozzá egyre több helyen. Emellett két tanfolyamot még minimum tervezek idénre, de lehet, hogy lesz abból három is, ez még sok mindentől függ. Úgy szeretném intézni a dolgaim, hogy nyár táján munkahelyet tudjak váltani és utána valamivel javítani tudjak az életkörülményeimen.
Mindig hitetlenkedek magamon, hogy mennyire tele vagyok energiákkal. Ihletem most nagyon nincs, de nem ijeszt, írnom és bétáznom kellene, de képezni akarom előtte magam, mert nem érzem, hogy elég jó lennék ahhoz, amit szeretnék majd végrehajtani. Tavaly jöttem rá, hogy ki kell lépnem néhány rossz cipőből, hogy elkezdhessenek javulni a dolgok és új élményekre van szükségem, hogy legyen miből írni. Inspirálok másokat, de engem nem tudom, mi inspirál, egyelőre csak érzem, hogy kanyarodom az úton, miközben nem hagyom el a régit, csak kell egy mellékvágány, ami majd visszavisz nagy lendülettel oda és beindul ott is minden. Korábban görcsösen ragaszkodtam, ez pedig baj. Nem volt igazam abban, hogy a fizikai sík nem fontos, remekül érzem magam úgy, hogy találkozgatok a csajokkal, lolizom, a terveim kihatnak a fizikai síkomra. Persze ez logikus és Bene is csak a fejét fogná megint, hogy "én megmondtam", de az a helyzet, hogy erre a következtetésre nem lehetett engem eljuttatni, nekem kellett valahogy rátévednem és bár nem biztos, hogy ez így marad, egyelőre jó így.
Nagyokat mosolygok, hogy mi megy körülöttem. És néha sírok és dühöngök is. Tele vagyok érzelmekkel, impulzív lettem még jobban, valahogy úgy érzem magam, mintha a föld felett tíz centivel lennék és annyira túl vagyok töltve, hogy képtelen vagyok rendesen végezni a dolgom, ülni a hátsómon, normális dolgokkal foglalkozni. Hol sírni tudnék, hol röhögni, mint egy dinka, és nem azért, mert bármi bajom van, egyszerűen csak élvezem, hogy élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése