Nem azért nyitottam új bejegyzést, hogy erről írjak, hanem képeket akartam betenni, mesélni a találkozóimról, de most ez annyira bennem van...
Anyu ma azzal keresett meg, hogy a hetek óta tartó levelezgetés után most mégsem tud találkozni azzal, akivel megbeszélték, erre kiakadt. Nagyon várja már ezt a találkát és én nagyon megértem őt, hiszen ismerem, de úgy éreztem, hogy nem bánt igazságosan a másikkal, úgyhogy amikor elköszönt volna, szépen megmondtam a magamét neki. Mivel nyílt, őszinte és baráti a kapcsolatunk, nem kell elkendőznöm az érzéseimet, megmoshatom a fejét egy kicsit és fontos neki a véleményem, ezért igazából Anyu az egyik legjobb barátném is egyben. Persze szeretem és tisztelem őt anyaként is, főleg úgy, de érzem azt, hogy a mi kapcsolatunk nem az a tipikus.
"stumpy.timi: legalább olyan makacs, mint a lánya... de mondjuk attól, hogy Ikrek még nem biztos, hogy minden száz százalékban igaz rá, a másik meg, hogy szerintem ha ez lenne az első találkozás, akkor ez nem csalfaság, csak mert lemondta, inkább anyud is fél, hogy mi lenne, ha komoly lenne és próbálja magát lebeszélni róla
én most kezdek megint nyitni anya felé, mostanában sokat zártam, de most már komolyabban meséltem rólatok"
A srácok nem feszengősek, ugyanúgy kitapogatnák Anyunál is, hogy meddig lehet elmenni és beszélgetnének vele, ha lehet, ugratnák, mint mindenki mással. Remek csapat, vidám, csevegős, barátkozós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése