Őszintén

Délelőtt jól felhúztak ma. Telefonálnom kellett az infónak, hogy állítsák vissza a programot a tárgyalónkban, de nem értem el az informatikát, a bíróm is hívott, hogy vigyek le neki egy határnapot, be kellett fejeznem egy aktát, aztán a kezembe nyomott egy nagy kupacnyit, mikor leértem, s közölte, hogy ítélet is van benne és sürgős, mire mondtam neki, hogy oké, de van még egy az asztalom régebbről, azt fogom előbb megcsinálni, mire kiakadt, hogy miért van nálam még. Hát azért, mert minden sürgős volt, meg előre kellett venni. Jó, akkor azokat nagyon gyorsan csináljam meg, aztán ezt. Az nem baj, hogy közben aktázni nincs időm, de majd ugyanezt a kört járhatom be vele. Aztán meg felhozott két aktát, hogy ez extrahiperszupernagyon sürgős. =/ Gyorsan meg lehetett csinálni, de na. Közben elértem az infót és egy srác vette fel, aki kábé duruzsolt a telefonba. Ez jó kedvre derített, mert bár az volt az érzésem, hogy hülyít, vicces volt. XD

Sikerült beindulnia a napnak, délelőtt meglettem az egyik ítélettel, hamarosan megvagyok a másikkal, aztán eltüntetek reményeim szerint egy kupacot az asztalomról, hogy holnap legyen hova pakolni. Amúgy az dühít, hogy most két emberre dolgozom, a bíróm álladóan felborítja a terveimet és azt hiszi, jó fej, amikor vigyorogva ad nekem oda valamit, amivel persze jól kicsesz velem. Hát nem jófej. Sőt, úgy pláne nem jó fej, hogy hazaviszi a munkát, meg bent maradozik, én meg nem akarom egyiket se.

Persze fog összeszorít, remél a legjobb, meg minden.
Azért néha nagyon elegem van.