Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben
jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már
háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb
leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen
drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom
tudni,
hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos
szertartásokra
is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis
herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek
- mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik
óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk
szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli
lányokkal.
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig
elsétálok.
Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne,
és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.
S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. -
Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy
szelídítselek
meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe
miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése