Tegnap elég élménydús napom volt. Megírtam még előző nap a beszédemet, amit meg kell tanulnom folyamatosan, szépen hangsúlyozva, hogy rá tudjam mondani a videóra, nos ehhez ott kellett ülnöm egy órát a kamera előtt, s néha még akkor is kiment a fejemből az izgalomtól, hogy mi van. Bár úgy indultam neki, hogy a nevem nem tudtam rendesen elmondani, amit persze felvettünk és megállapítottam, mennyire másképp néz ki, ahogy viselkedek, mint amilyennek én érzem. Rájöttem, mit kell ebből nekem megtanulni és elkezdtem élvezni. Sőt, most már akarom ezt az egészet, mert remek lehetőség. Kszaszával mindjárt két projektünk is van, egyikhez elkezdtem termelni, a reklámról gondoskodni kezdtem és két hónap után kezdem látni, hogy egész jó lesz ez... =) Januárra nagyon sok nagy lépést terveztem be és ennek legalább egy részét most kell megalapozni, szóval lesz két olyan hónapom most, ami alatt gyakorlatilag fél év zuhanást kell bepótolnom. Beszéltem tegnap Gergővel erről és azt mondta, majd akkor lesz igazán mulatságos a sztori, amikor a túlvállalásod húsz-harmincszorosát csinálod és megcsúszol, de mégis próbálod magad tartani az eredeti tervhez. Hát emberek... kemény lesz. =D
Egykor találkoztunk IchiGoval, Gergővel és Bálinttal, aztán felmentünk Kszaszához, mert a srác úgy tűnt, tud segíteni a két fiúnak. A beszélgetésből nem értettem sokat, számomra az volt egyértelmű, hogy amit Kszasza tud, azt tudja Gergő egyrészt és tud benne neki segíteni, meg tanácsokat adott neki, miket verjen bele minél hamarabb a fejébe, hogy eljusson valahova rövid időn belül, Bálinttal meg ki tudják egészíteni egymást. Támogatja a két fiút és tudnak ők is Kszaszának segíteni, ami tök jó érzés volt. Régen is, mikor összeismertettem egymással az egymástól távol élő barátaimat, örültem, amikor jól kijönnek. Nory és Taly mai napig barátok, ahogy Kiba és Taly is. =)
Bár viccesen indult a beszélgetés, síri csenddel, Kszasza megtörte azt és aztán közbe sem lehetett szólni a három fiú diskurzusába, mi IchiGoval másról beszélgettünk, bár néha figyeltünk is arra, amit a srácok dumáltak. =) Utána Kszasza maradt angolozni, meg lehet, hogy meglátogatta utána a nővérét is, azt nem tudom, mi feltettük Bálintot egy trolira, mert ő ment vissza melózni, mi hárman pedig beültünk kínaizni. Megkóstolhattam egy újabb herkentyűt - aminek frankón kiment a fejemből a neve X"D -, de még mindig nem tudom, ízlett-e, vagy sem. Kell később még kóstolnom. Egyszerre borzaszt, hogy van némi halszerű íze és az, hogy tudom, egybe, mindenestől eszem meg, meg valami perverz módon ízlik is. XD Tudom, ennél bonyolultabb már nem is lehetnék. =) Megkóstolhattam az üvegtészta-salátát, ami nagyon finom, meg kaptam rákszirmot, ami ugyancsak a perverz jelzőt érdemelte ki tőlem, mivel számomra olyan, mint a burgonyaszirom némi tengeri ízzel együtt. XD Vicces. Kaptam gyömbért is, majd együtt utaztunk a Blaháig. =)
Ott megszólított egy idős hölgy, ugyanis nemcsak hogy a nyuszis kabátomban voltam, de a legújabb kedvenc összeállításomban, ráadásul én ugye nagyon szeretek ellentétes vagy elütő zoknit és cipőt hordani - amiért egy másfél órával korábban kocsiból szólt ki egy nő nekem, hogy vehettem volna fekete harisnyát, mi meg csak néztünk nagyokat -, ellenben ennek a hölgynek nagyon tetszett, ahogy kinéztem, azt mondta, szokatlan és ez jó. Ahogy beszélgettünk, elmondta, hogy a lánya Angliában él, kiköltözött oda az unokája is képzőművészetet, divattervezést és mindenféle ilyet tanulni, meg a néni elmondta, hogy festő és szereti a nem mindennapi dolgokat. =) Annyira jó érzés volt! Igazán kedves hölgy volt. =)
Otthon dobtam fel pár részt a Kettőből egy blogra, ugyanis van egy lelkesen kommentelő olvasó, aki mindig nagyon megörvendeztet, utána mentem a műhelyre. Kriszta és Bene volt csak lent. Krisztával hosszan beszélgettünk, megint kiakadtam a szép csendben magamban emésztgető dolgokon és végülis úgy döntöttem, hogy megírom Sangonak az őszinte véleményem kendőzetlenül, hogy a pasija egy ostoba gyerek, aki lehúzza és hogy mielőtt fiúm lett, ő sírta el magát, hogy ha párom lesz, ugye azért még foglalkozom vele, erre folyamatos leépítésre kerültem a fiúja miatt, ezért most eldöntheti, hogy áldoz-e ő is erre a barátságra, vagy nem fontos neki és akkor hagyjuk egymást tényleg békén. A nagyanyám viselkedésén is kiakadtam és hajlok afelé, hogy egyetlen apró esélyt kap még, de a karácsonyi asztaltól felállok és hazamegyek, ha nem bírja türtőztetni magát. Nem lehet vele megbeszélni a problémát, mert számára az a probléma, hogy Benével vagyok, nem is érti, miért gond az, hogy utálom, ha beledumál az életembe, miért nem beszélek vele fél évig, amikor megpróbál játékbabaként dróton rángatni, apuval pedig nem rendezem a kapcsolatomat, ugyanis ehhez egy ember kevés és igenis fájnak azok a dolgok, amikben úgy érzem, cserben hagyott. Öcsémmel való beszélgetés folytán rájöttem, hogy nem hitegethetem magam tovább, nem adogathatom az újabb esélyeket, igenis vannak olyan emberek, akiken túl kell lépni. És igen, akkor is, ha a vér és a név összeköt. Nem jelent semmit.
Később befutott Agyar, majd zárás előtt valamivel Robi is. Vicces, mert Kriszta még úgy hívott fel hatkor, hogy csipkedjem magam, hiszen nyolckor zárni akarnak, aztán kilencig ült lent velünk beszélgetni, mi meg éjfélkor pánikszerűen zártunk, annyira elmerült mindenki valamiben. Agyar ügyködött valamin, Bene fegyvereket tervezett, Robi téblábolt, én ugye a kamera előtt ültem... Kell nekem egy olyan gép. =D És nem feltétlen okosképernyőt, de szeretnék valami olyan eszközt, amiről internetelérés van, mert a legjobb monológokat út közben mondom és le kéne pötyögni őket. =D Emellett kilátásba lett helyezve egy költözés is közelebb a munkahelyeinkhez és a helyhez... XD
Asszem, durván nyomjuk... =D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése