A hét elég lassan telt, kedden és csütörtökön tárgyaltunk. Kedden jól felnyomta az agyam a bíróm, ugyanis levágott mellém egy aktát a tárgyalás előtt, hogy én elrontottam megint benne valamit és ez nagyon nagy hiba, satöbbi. Nézem a kiadó aláírását, mittomén, már hallgatom a lecseszést, aztán így flegmán ránéztem a bírómra és közöltem, hogy én SzK-ként írok alá. Hát de ott van kétszer is az aláírásom. Igen, csak nem én írtam meg a cuccost, azt mást csinálta, én csak másodszor kiadtam, meg sem néztem. Ja, hát akkor ezt is megúsztam - jelentette ki, de úgy, mint aki mesterien szabadul a kínos helyzetekből és most megdicséri. Olyan ideges lettem, de olyan ideges... Mondtam is neki, hogy szereti leszúrni az embereket, ő meg, hogy dehogy szereti, csak ettől ő a plafonon van, ha valamit nem úgy adnak ki, ahogy azt ő megírja.
Érzem, hogy a köztünk lévő ellentétek elkezdtek feszülni. Ő egy olyan embert akar maga mellé, aki szolgalelkű, bólogat, pont úgy csinál mindent, ahogy azt ő megmondja, gyors, precíz, pontos, míg én olyat, aki kiadja a melót, segít, ha kérem, de amúgy békén hagy. Utálom, ha ellenőrizgetnek és elpattan az agyam tőle, ha a hatalmát akarja valaki gyakorolni rajtam, nekem ne parancsolgasson senki és ne kössön bele a munkámba. Utálom, hogy nehezíti a feladataimat, hogy szarakodunk kis hülyeségeken és mint utóbb kiderült, azért nem ő a tuti főnyeremény, hiába állította be ezt korábbi főnökasszonyom, az előző jegyző, aki neki bedolgozott, ugyanúgy nem jött ki vele, ahogy én. Az a helyzet, hogy bogaras és őt el kell ismerni. Lefogadom, hogy Oroszlán. -_-"
Mivel jól felhúzott a bíróm és az aznapi ügymenet közöttünk, mérgemben nekiestem a munkának és hat környékén hagytam el a bíróságot, addig csináltam a munkát. Sose fog elfogyni, néha azt érzem, főleg, amikor leviszek egy kupacot és egy nagyobbat hozok fel. Ez volt a másik, amin tegnap rohadtul kiakadtam. Kicsit túl vannak erőltetve a kezeim, mondtam is a bírómnak, hogy benézhet hozzám egy ínhüvelygyulladás, erre otthagyta nekem az összes tárgyalásos aktát és hiába mondtam, hogy kinyomtatom a jegyzőkönyveket és ott vagyok nála, nem volt az irodájában, lepattantam az ajtóról, ezért mehettem fel az ötödikre, s úgy gondoltam, hogy akkor már egy úttal megoldom a jövő heti tárgyalási anyag levitelét is, amiben volt egy hatalmas akta. Végeredményben nagyon jó érzés volt egy nagy adag aktát levinni, aztán meg fel egy másikat...
A munkahelyi hülyeségek is nagyon bosszantanak, tegnap például szétesett a lábpedálom, ráadásul nem elég, hogy tárgyaltunk, de mellette be kellett fejeznem egy ítélet leírását is, mivel ma nem akart bejönni érte a bíróm, hétfőre meg puccba kéne lennie, bár igaz, hogy csak szerdán hirdetjük ki, azt is 08:15-kor... Ez a tipikus no comment kategória nálam. Emellett az is bosszant, hogy itt szívom a fogam ahelyett, hogy olyanokkal foglalkoznék, ami érdekel, amivel kell, amiből elkezdhetem építeni a jövőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése