Mindig azt mondják,
Hogy remélni nem szabad,
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad.
Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban,
Vad sziklák alatt
Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat;
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb.
Ember nem lehet nálad magányosabb.
Mindig azt mondják,
Hogy az ember csak tévelyeg,
Pedig valahol van helyed,
Még ha keresve sem leled.
Az ég felérhetetlen,
A mélység hallgatag,
Mint tenger zúg a cseppben,
Az a szabad pillanat.
Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat;
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb.
Ember nem lehet nálad magányosabb .
Hogy remélni nem szabad,
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad.
Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban,
Vad sziklák alatt
Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat;
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb.
Ember nem lehet nálad magányosabb.
Mindig azt mondják,
Hogy az ember csak tévelyeg,
Pedig valahol van helyed,
Még ha keresve sem leled.
Az ég felérhetetlen,
A mélység hallgatag,
Mint tenger zúg a cseppben,
Az a szabad pillanat.
Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat;
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb.
Ember nem lehet nálad magányosabb .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése