Januári helyzetjelentés

Sikerült jól elhanyagolnom a blogot. Ez többek közt annak köszönhető, hogy a munka után elég fáradt vagyok és annak, hogy elkapott a Pokemon HeartGold láz a DS-emen, amit múlt héten kaptam. =) Voltunk Talyéknál Benével, ahol kipróbáltam ezt a játékot. Korábban is találkoztam már a Nintendo DS-sel, de akkor nem kötött le, most viszont teljesen rákattantam. Szóval az utóbbi egy hétben Pokemonoztam és kiolvastam a Hajnalhasadást.

A játék igazából szerintem rém egyszerű, de engem általában vagy a nagyon bonyolult játékok, vagy a rém egyszerűek kötnek le. Szegény Bene pár óra alatt elintézte, hogy legyen nekem és úgy kell könyörögnie, hogy megkapja, vagy engem kapjon meg (nem úgy, rossz az, aki rosszra gondol - de hülye, aki nem XD ). =D Amúgy meg minden évben van nálam egy nagy Pokemon-fan üzemmód, aztán elhal, mintha gyökere se lenne, majd megint előjön. =D

A Hajnalhasadás jobb volt, mint vártam, azt hittem, megint csöpögés lesz, hogy Edward így, Edward úgy, jajdenagyaláv, ám kellemesen csalódtam, mert Bella nem volt teljes rózsaszín ködben - vagyis de, ám ez nem volt undorítóan gejl és ragacsos nekem -, ráadásul végre Jacob szemszögéből is láthattam, érezhettem a sztorit. Az annyira jó volt. *.* Egyértelmű Jacob-fan vagyok. Ami nem tetszett a könyvben, az az, ahogy Bella reagált a bevésődésére. Edwardnak még elfogadható volt, de Bellának nem - számomra. Aztán hiányoltam a nagy harcot a Volturival. Remélem, lesz ötödik könyv, amiben megejtik és lesz benne szerelmes Jacob is. =) Hiú ábránd, mi? XD Na mindegy. A vége lapos, vagy nem is tudom... olyan hiányos. És lehet, én vagyok feledékeny, de mintha a könyvben Alice múltjáról nem derült volna ki semmi. XD Mindegy. =) Összességében nagyon tetszett a saga. =) És várom a negyedik filmet, hogy csorgathassam a nyálam Taylor testére és Jacob karakterére. =D

A múlt hetem egy döbbenettel kezdődött el igazán, Anyu kedden felhívott, hogy elmondja, előző este meghalt a mama. Sokkolt a hír, teljesen váratlan volt mindenkinek és Anyu is csak annyit tudott elmondani, hogy rosszul lett, utána összefolyt a hangja és egy szavát sem értettem, de nem mertem rákérdezni, nehogy kiboruljon a kelleténél jobban. Aztán este beszéltünk egy órát telefonon - előfizus lettem, úgyhogy most már tudok telefonálni -, s mindent megtudtam, még azt is, hogy Anyuci nincs olyan rossz állapotban, sőt. Én annál rosszabbul éreztem magam, aznap sírtam melóhelyen, mert valahogy kibuktam apura. Aztán apu és a nagyanyám kérdezte, mi van Anyuval, mi történt, később, hogy mikor lesz a temetés. Tiszta fura volt. Másfél-két éve szinte hallani se akartak Anyuról. Na mindegy. Aztán csütörtökön voltam fogászaton - az egyik fogammal komoly baj van és úgy tűnik, nem akar beletörődni, hogy gyökérkezelni akarják (na nem mintha én örülnék neki) -, de még mindig nem nyugodott meg, úgyhogy majd csak két hét múlva kell mennem megint.

Benével szerintem csodálatosan jól vagyunk. =) Csütörtökön jött hozzám, fogászat után találkoztunk. Annyira jó, hogy a világ egyik legrosszabb helyén - ha nincs is ott velem testben, szellemileg - velem van. Múltkor elkísért, most meg nem ért oda időben, de utána legalább találkoztunk. =) Meglátogattuk a mamát, kaptunk egy nagy vájling fánkot. Hmmm, de fincsi volt! Nyámi... Pénteken kiállításra mentünk. Meglátogattuk ezt a ruha- és animekarakterkiállítást. Hát... nem egészen erre számítottam. XD De amúgy nem volt rossz. =) Csak lehetett volna többminden. =) Mindenesetre - némi unszolásra - két ruhát felpróbáltam, végignéztem a Pokemonos vetítést, ja, és nem utolsó sorban a hime ruhámban mentem, melóhelyen megcsináltam a sminkem és a hajam, úgyhogy a lolizás is megvolt első körben. =)

Második körben hime lolitaként mentem IchiGohoz a mozidélutánra szombaton. Bene csinálta meg a hajamat, feltűzte kontyba, két elöl lévő tincset pedig begöndörített. Bevallom, az a két tincs kezdetben rettenetesen idegesített, mivel cirógatta és csikizte az arcom, úgyhogy azt hittem, átmegyek agresszív kismalacba, aztán egy óra ostoba szenvedés után betűrtem a fülem mögé őket és utána megnyugodtam. XD A sminkem elfelejtettem befejezni - lemaradt a szempillaspirálozás és a szájfényezés -, de mindegy. XD A pirszingem is késve tettem be, ráadásul a nap fénypontjaként fotózás alatt a székre tettem a szemüvegem - igen, borítékolható volt -, így történt, hogy Bene ráült és összetört. XD Ez az első szemüvegem, amely ilyen totálkáros lett. Az, amelyiken a Mitsubishi Galantunk (imádoooom! imádtaaam...) átment, még annak is csak a fülei törtek le, de eeeez... ez a szemüveg korrektül eltört a fülénél és megcsavarodott, mintha spirált akartak volna belőle hajlítani. XD Nagyon kemééény! XD Még jó, hogy nem állt Bene fenekébe az üveg, ami amúgy nem is karcolódott. XD

Szuper volt a mozidélután, amin végül nem néztünk filmet, hanem végig dumáltunk, meg a végefele klippeket mutattunk egymásnak. =) Beleszerettem a Shinee - Hello című számába és a "virágos fiúba". =D Az a mosoly... =*___*= Olyan jó lenne, ha az én ajtómon kopogtatna (és nem Bene nyitna ajtót). =D Bár a többi srác is nagyon cuki. =) Jaj, nem csöpögök, mert elfolyik a blog! =D (Egyébként én nem szoktam rajongani senkiért, főleg nem így - na jó, Ryan Reynolds kivétel, őt mindig imádni kell.) Mindenesetre ma paraparáztam a Hellora. =D Tök jó volt. Végre nem éreztem magam totál hülyén és bénának, hanem amikor elszúrtam valamit, vagy rosszfele csináltam a táncot (nem tükrösen akartam, hanem mint ők), csak nevettem magamon, de nem törtem le és csináltam tovább. =) Aztán elkezdtem megtanulni - a nagy vágyam, illetve az nagy vágyam, hogy tudjam táncolni - a Love and joy (Fruits basket zenéje) című számra a paraparát, mert az annnnnyira cukiii! *_*

Végül ez a táncolásosdi belefulladt egy őrült magánpartiba, tomboltam, de nagyon vadul. =) Hiányzott már nagyon, rég volt ilyen. A 30 seconds to Mars - Hurricane című számát teljes átéléssel csináltam és utána elnyúltam a padlón. Nagyon feelinges volt, ahogy a felhevült bőrömmel érintettem a hideg parkettát, s mindenem lüktetett. A fogamban, a bőröm alatt, a fejemben, a szívemen, a tenyeremben, sőt, még a hajamban is éreztem a lüktetést, ahogy a vérem száguld. Jó érzés volt rettentően. =)

Vasárnap Anyucihoz mentem reggel, együtt főztünk. Húslevest és székelykáposztát csináltunk, én Benének (a kérése folytán) palacsintát sütöttem, aztán feljött a testvérem és sütött Anyuval gofrit. Szóval kajával el voltunk látva rendesen. Rám rám tört a játszhatnék, de közben beszélgettünk is sokat. Jól éreztem magam, Anyunak is tetszett, hogy nem volt egyedül, a gyerekei ott voltak vele, volt kivel beszélgetni, jót tettünk egymással, meg ilyesmi. Lesz még ilyen közös főzök-eszek, ebben biztos vagyok. =)

Ma viszont rémes napom volt. =( Reggel úgy kezdte a bíróm, hogy hazavitt egy aktát és lediktálta az ítéletet. Nekem meg lélekben kidülledtek a szemeim és ezt kérdeztem tőle: "És én mikor gépelem le?! Én nem tudom hazavinni...". És már láttam is magam előtt, ahogy megint stresszben léve próbálok mindent megcsinálni, amit rám bíz. Rengeteg munkát csinál nekem, főleg azzal, hogy a jegyzőkönyvet javításkor nem javítja és nyomtatja, az ítéleteket meg diktálja. Azt kérdeztem még magamban tőle: "Ha már hazavitted, miért nem gépelted le?", mert ha ezt tette volna, nekem csak ki kéne adnom és haladhatnék vele, de így... -_-, Aztán később rábökött egy aktára, hogy "Nézd! Mit veszel észre?". Először nem értettem, mi van, aztán rájöttem, hogy decemberben nem adtam ki valamit. De valahogy úgy éreztem, bunkó velem, amit nem szeretek. Azt aztán gyorsan pótoltam, majd bejött egy kollegina ebédszünetben, kérdezte, mi a pálya, majd elvállalta tőlem a két kazettányi jegyzőkönyvet. Ezután jött a bíróm és valami olyasmit mondott, hogy látta, hogy elvittek tőlem anyagot és hogy szóljak neki, ha másnál kell majd keresnie, meg ilyesmi. Sango valami olyasmit szedett ki még abból, amit mondott, hogy ha nem bírom a strapát szólnia kell az elnökségnek. Ami lássuk be, egy burkolt fenyegetés volt. Ez nagyon kiborultam! De úgy konkrétan. Engem ne fenyegessen! Engem ne stresszeljen! Két hónapja se dolgozom ott, mindent megteszek, amit tudok, rohadt gyorsan tanulom meg, amit kell, stb, eddig azt mondta, nincs rám panasza, meg van velem elégedve, most meg betol egy ilyen burkolt fenyegetést?! Na ne...! Mondtam Bátyámnak, menjen le az elnökségre, megmutatom az írását - kódfejtek mellette -, a magnóit - hadar és elharapja a szóvégeket -, meg az aktarendezését - richtig máshogy csinálja, mint mindenki -, aztán a mérleg két lapátja meg is fog egyezni. Nem értem... igazából nem az bánt, hogy leszúr, mert már a maximalizmusom elszállt, összetört decemberben, szóval el bírom viselni, hogy igen, hibázok és igen, azért meg kell kapnom, hogy "Hibáztál.", hanem ezt az egészet nem tudom hova tenni. Mondták róla, hogy első két hónapban még jófej, aztán kimutatja a foga fehérjét és kössem fel a nadrágom, mert nehéz lesz, stb, de arra nem számítottam, hogy a cuki mosolyával először elhiteti, mekkora aranyos, aztán beközöl egy ilyet. Velem ne szórakozzon, adjon át a szobatársának, ha nincs velem megelégedve! Bejött ma a szobatársa, mert megbeszéltük, hogy ő nem tudja a cuccát hova tenni, nekem üres a szekrényem, ott fogja tartani és kivette. Amikor elment, én meg csuktam be a szekrényt - neki tele volt a keze, így azt rám hagyta -, észrevettem, hogy a mosatlant betettem oda. Szétcsúsztam a nap folyamán és ez akkor tudatosult. Először nevettem, majd átcsuklott sírásba. Kibuktam, hogy a bíróm így befenyített. Rosszul bírom az ilyen stresszt. Az futott végig a fejemen, hogy szeretem a munkám, szeretek ott dolgozni, szeretem az ottani embereket, bírom a bíróm is, össze szeretnék költözni a Párommal és így, hogy van bevételem, már van rá esély is, ... és kész voltam, mint a házi feladat. Sango és a szobatársnőm meg is ijedt egy kicsit, mindketten vigasztaltak. Na mindegy... A tánccal helyre tettem magam.

Az írásra alig van időm. Csak kósza ihleteim vannak. =( Pedig lenne mit folytatni.

Úgyhogy ma ez egy ilyen nap. Most lektorálni fogok. =)