Gatyába rázás? Meglátjuk

Ahogy jöttem hazafele, hallom a keresztnevem. Áh, mondom, a fővárosban szinte senki sem hív így, biztos nem nekem szól. De hallom újra. Na mondom magamban, most már megfordulok, erre Anyu jelenik meg. Egy kombinon utaztunk, ő ment sulizni, én meg jöttem haza a munkából. Elkísértem a tanítási helyéig, addig egy kicsit beszélgettünk, a találkozásunkat pedig jelnek vettem és megírtam most apunak azt az e-mailt, amit napok óta fontolgatok magamban, hiszen valahogy rendezni kéne dolgokat most már tényleg. Elmondtam neki, hogy éreztem dolgokat az elmúlt hetekben, hogy koppantak nálam, remélem, megérti és elgondolkodik rajta, mert ezt az évemet már nem akarom azzal tölteni, hogy vacillálok rajta, mi a helyzet köztünk.