Tegnap alig vártam, hogy hazaérjek és lovazzak meg BJD Tristan LJ-t olvassak. Utóbbival elég jól haladok, a lovazásban meg jó ez az új játék, bár nekem ez sem tűnik teljesíthetőnek, de majd meglátjuk, mire megyek vele. ^^ Na ebből az lett, hogy lovaztam, megcsináltam a napi küldetéseket, utána összeszedtem a szennyest, beraktam egy fekete mosást, majd kitakarítottam az állatokat, felszedtem mindent a szőnyegről, a szőrmókok bekerültek a fürdőbe, aztán felporszívóztam. Nem lett tökéletes, mert egy hatszáz éves masinánk van és a derekam is jelezte, hogy köszöni szépen, mára kifújt, de kilométerekkel jobb a voltnál. =) Ezután visszapakoltam, kiteregettem, majd fürödtem, hajat mostam.
Ma reggel még gyorsan végeztem pár simítást a fürdőben, nagy nehezen kitaláltam, mit vegyek fel - a rövid, zöld bársonyszoknyám akartam, ahhoz kellett koordinációt kitalálni úgy, hogy az alapszín a fehér legyen, de megoldottam. ^^ Belőttem a hajam, nagyban Mike Tompskin - Stars again-t hallgatok, csipog a gmail chat... Jó, semmi baj, már csak három percem van, hogy időben elkészüljek, szóval kihúzom a szemem, megmondom a keresőmnek, hogy egy fél óra múlva leszek, aztán tipli. Nem, csörög a telefon. Miii?! Ráadásul Timi hívott. Oké, őt felveszem, Bene vagy más most nem tud elég égetően fontosat mondani. Timi azt kérdezi, elindultam-e már. Nem. XD És ezután átcsapott katasztrófába a reggel. Elkentem háromszor a sminkem, kitéptem a fülbevalót a fülemből, mert összeakadt a sálammal - csak a fülbevalót, a fülemnek semmi baja, nem is fájt a dolog -, mérgezett egérként összevissza rohangáltam a lakásban - de a fűtést lehúztam, villanyt lekapcsoltam mindenhol, szóval nagy bakit csak nem hagytam magam után XD -, aztán elindultam. Gondoltam, visszahívom ezt a nőt, hogy miért keresett, mert szegényt nagyon gyorsan letettem, erre látom, hogy kikötődött a cipőfűzőm. Jó, nem érdekel, hasra nem fogok benne esni, mert nem ér le addig. Azért hívott, mert gondolta, szól, hogy időszerű volna elindulnom otthonról. XD
A troli elment az orrom előtt, de jött egy másik - tuti az ég küldte! és köszönöm szépen ^^ -, az meg egy kocsi miatt nem tudott a megállóba állni, ezért fel kellett rá lépni. Ühüm, ideális combközépig érő, testhez simuló szoknyában... XD Na nem baj. A villamosmegálló felé menet sikerült nem elborulnom, míg bekötöttem a cipőfűzőm - csak nem bírtam ki, pedig általában nem szoktam vele szöszölni, munkahelyen ráér bekötni -, villamoson meg próbáltam fülbevalót szerelni, hogy ne akadjon be, de nem sikerült. XD Leszállok, sietek - szokás szerint. Emberek az útban, tötyörögnek, nem lehet kielőzni őket, mert úgy mennek, mint egy jóllakott marhacsorda... Nem számít, végülis csak késésben vagyok. XD Pedig a telefonba pont én mondtam, hogy ne most akarjanak sietni az embere. X"D Olyan szép, amikor az embernek a saját keze csattan az arcán, de tényleg... Én csak vigyorogni tudok rajta, mekkora jó szervezők vannak odafent és milyen zseniális a humoruk. =) Nem mondom, hogy jó, de utólag mindenen lehet nevetni, ha az ember annyira dinka, mint én. XD
Na jövök fel a metrószintről, öregek egymás mellett, beszélgetve tipegnek előttem. Magamban: NEEEEEE! Nem bíííroooom! -, de persze nem tapostam le a sarkuk, löktem fel őket és egyéb finomságok. Egyszer csak megjelenik mellettem Timi. Nézem, hát ez hihetetlen, még hallucinálok is. X"D Erre nem, ez nem képzelgés. Nem is ébrenálmodtam, szóval totál meglepődtem, hogy hogyan került ide egy Timi. De megfogott, asszem, én meg megálltam és döbbenten néztem rá, hogy ő meg mit keres itt, a laborban kéne lennie, de minimum oda sietnie, meg mi van, arról volt szó, hogy apukája viszi, mittomén. XD Mikor még előkerült egy kakaóscsiga is, amit a kezembe nyomott egy "Remélem, szereted." megszólalással, végleg padlóra kerültem. K.O. Timitől, köpni-nyelni nem bírtam, csak a nyakába ugrottam. Erősen kellett koncentrálnom, hogy kapjak levegőt meg ne sírjam el magam az örömtől, mert akkor oda a reggeli szenvedésnek, sminknek és a tárgyalásról is el fogok késni, amiért lenyakaz a bíróm.
Szó szerint ugrabugrálva mentem ezután a bíróságra. XD Azt se tudtam, hova legyek. Még most se tudom... Kész vagyok, mint a házi feladat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése