Villámtali

Tegnap nem sokra lehetett velem menni a munkahelyen, mert miután jól felhúztam magam a kolléganőim beszélgetésén, megindultak bennem a gondolatfolyamok, amik nem értek a végükre, mert szólt a zene, beszélgettek, csinálni kellett volna valamit, ilyesmi. ^^;; Majd jobban át akarom gondolni és meg akarom fogalmazni azt, ami akkor megmozdult bennem, de kell hozzá néhány nyugodt óra, amíg a gondolatmenetek végére jutok és kidolgozom rendesen az álláspontomat - nálam inkább ez (is) érzelmileg dől el elsősorban (és simán elsősörbent írtam XD ), csak aztán kezdtem felfejteni, hogy miért is jutottam oda, ahova. ^^

Hazamenetel előtt valamivel Timi kitalálta, hogy meglátogathatnám a laborban. Gyorsan végiggondoltam, hogy mennyire lehet para, ha tök idegenként - ami nyilvánvaló is lesz, mert egy nyuszis kabátos lányt azért megjegyez az ember, meg a közlekedési frász szerintem ordít rólam XD - megjelenek, de azt mondta, mehetek nyugodtan, úgyhogy elmondta, hogyan jutok oda. XD Én körülbelül ennyire voltam magabiztos: Aluljáró is van?! Úristen... O.O

Igazából utólag nagyon jól szórakozom saját magamon. Írtam szépen jegyzetet az útvonalról, felkészültem lélekben, aztán nekivágtam. A buszmegállókat cikk-cakk irányban végigjártam, rápillantottam a menetrendre, mikor megvolt a nyertes, aztán már pattantam is fel az ott álló, épp indulni készülő járatra. Nagyjából tíz perc alatt oda is értem, ahogy a táblán állt, egyértelmű volt tényleg, merre kell menni, de miközben a kapu felé araszoltam, felhívtam Timit, hogy elvileg megtaláltam és jöjjön le értem. X"D Ismét megállapítottam, hogy kegyetlenül jó komédiát lehetne csinálni a belső monológjaim, gondolataim és tetteim felhasználásával, a röhögőgörcs garantált. XD

Jól körülnéztem a két laborban, megismertem az egyik srácot, akiről Timi többször is mesélt és jót vigyorogtam rajta, milyen lökött. =) Ott jutottam túl nagyrészt a ziziségen, ott kezdtem tényleg megnyugodni. =D Eléggé izgultam, hogy odatalálok-e vagy tényleg a Budai hegyekből kell kimenteni, ahogy Timi mondta. XD Azt hiszem, bármennyire is vicces lett volna, nagy sírás kerekedett volna belőle és Bene nem lett volna humoránál, hogy röhögjön rajtam. XD Kicsit beszélgettünk a második laborban hárman, aztán Timi befejezte a munkáját, összeszedtük magunkat, írt levelet a segítőjének, utána leléptünk. Megállapítottuk buszon zötykölődve, hogy mindkettőnknek már hiányzik a Csirke fogós kaja, ezért lecsaptunk ott egy - szerintem nevezhetjük szokásos menünek - szokásos menüre. XD Boltból lőttünk magunknak inni, majd némi gondolkodás után hozzánk indultunk el. =D Volt szó róla, hogy a helyre megyünk, aztán nem úgy alakult. ^^ Én örülök neki, megint remekül éreztem magam és a jelek szerint Timit se nyakazták le az úgy egy-másfél órás késésért. XD