Ki érti ezt...?

Ma is eszembe jutott az az álmom, amikor fekete középtermetű kutya voltam és minden módon próbáltam üzenni a gazdámnak, hogy a legjobb barátja vagyok egy kutya testébe zárva és szerelmes vagyok belé, de csupán megszokta, hogy a közelében vagyok, mindig megsimogathatja a fejem vagy átölelhet, gondoskodnia kell rólam, s ennyi.

"Mindent, amit adtál,
Híven őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve
Kereslek, míg el nem érlek.
Minden szavad megérint, megéget,
Bezár szívembe téged.
Hol van már, hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő, zuhansz tovább.
Minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még
Gondolj rám,
Gondolj rám."

Újabban sokat gondolok minden baj okozójára. =) Nem tudom, miért, fogalmam sincs, mi készül, csak valahogy eszembe jut újra és újra, ihletett egy pár "A töketlen lovag agymenései" részt, de nem fogom szerintem megírni. =)

Bár igazából túlzás, hogy nem tudom, miért mocorog ez az egész bennem.

"Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! "