Arra ébredtem, hogy sírok és az álomra is emlékszem. Óracsörgés előtt megint negyed órával sikerült magamhoz térnem, de már kezdem megszokni, hogy hat órát is képtelen vagyok végigaludni, az állapotom meg rosszabbodik, mert az orrnyálkahártyám után rázendített a torkom, tegnap már hangom se sok volt nap végére, ma még annyi se. Néha el-eljátszom a gondolattal, hogy kiveszek szabit, de a sürgős munkáim miatt nem merem megtenni, meg hogy engem utáljanak. Ráadás mellékzöngének a bírómnak tegnap bedurrant egy foga.
Azt álmodtam, hogy találkoztam egy megelevenedett BJD-vel egy este az utcán. Kalapban volt, hogy rejtse fekete, csapzott haját, elffüleit és a sérülést az arcán, mogorva volt, kérlelhetetlen, egy fekete, hosszú szövetkabátot viselt, a kezében egy fonott szatyrot hordott, mint a csövesek és volt nála egy hosszúbot is. A térdemig ért és férfi volt, tudott beszélni, így kiderült róla, hogy az eredeti gazdája kidobta, mikor megelevenedett, ezért senkihez se akar tartozni, ezért én hiába is kérleltem, hogy ne akarjon kint maradni egyedül az utcán, mikor felé nyúltam, hogy akkor is hazaviszem, ha nem akarja, felém csapott a bottal, úgyhogy hagynom kellett őt békén. Otthagytam, de a lelki szemeim előtt láttam, amolyan mesélőszemszögből, hogy nem sokkal később pár fiatal suhanc is félelemből összeveri, mivel valami ártó, gonosz lénynek hiszik részeges mámorukban. Azután a BJD megvakult, már csak a lélek tartotta össze, én pedig visszamentem érte. A pontos helyét egy női BJD fej mutatta meg, amiről kiderült, hogy nem is egy fej, hanem egy nagyon picike tündér-BJD és valamilyen oknál fogva ő is megelevenedett, de elkeveredett a gazdájától. Magamhoz vettem őt is, meg az én megvakult, makacs és bolond félelfemet, s hazavittem, de az utolsó képkockák, ahogy felmértem a károkat és az utcán hagyott zacskóját, törött botját láttam, sírásra késztetett, erre ébredtem végül fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése