Megint agyaltam idefele jövet és megint csak jobb lett volna, ha lenne valami pötyögőm az útra, mert ihletem megint utazás közben volt igazán.
Azon gondolkodtam, hogy ha más vagy, mint a többi ember, akkor elhatárolódsz tőlük, mert külső szemlélővé válsz. Ez abszolút természetes és ösztönösen alakuló folyamat, a tömeg kiveti magából, aki nem idomul hozzá. Ezen esemény mindkét oldalról sajátos pszichológiával bír, mert a közösség sem tudja befogadni, de már az egyén sem érzi magát a közösséghez tartozónak. És ettől az egyéntől elkezdik elvárni, hogy akkor mindig más legyen, várják, hogy na ma mivel rukkol elő, mindig valami újabbat és jobbat várnak el tőle. Kicsit olyan ez szerintem, mintha egy valóságshowba csöppenne, ahol a figyelem középpontjába kerül, de igazából mindenki utálja kisebb-nagyobb mértékben, mert neki sikerült.
Pár napja befészkelte magát valami az agyamba és mint egy kattanás, ismételgeti magát, nem ereszt el. Tiszta beteg, mind a gondolat, mind a helyzet. Valamennyire tudom az okát, logikus is, mittomén, de valahogy ez így mégsincs teljesen rendben. Megint kicsit zizi időszakom van és majd elválik, hogy amit akarok, arra van-e lehetőségem, vagy sem. Az Élet megoldja a megválaszolatlan kérdésekre való válaszadást. =D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése