Tegnap a fejemben, ma a rádióban szólt

"Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót.
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana,
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas, hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám
A Holdnak tán
A túloldalán.
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen
Angyal-nyelven.

Keresem az utam
Néha keresem a bajt,
És keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég...
A magas ég..."

Utálom a reménykedést. =)